Magyar Ifjúság, 1989. január-május (33. évfolyam, 1-21. szám)

1989-03-10 / 10. szám

„Nagy-Britannia legizgalmasabb ifjú szobrásza” — így nevezi a „Sunday Times” a 32 éves skót David Mach-et. A képzőművész, miképpen az ezeken a hasábo­kon taglaltak közül a legtöbb, bolondos ötlete révén érdemelte ki a lelkendező szavakat. Atom­­tengeralattjárókat épít használt autóabroncsokból, Nastassja Kinski-mellszobrot gyufaszállak­­ból, hatalmas földgömböt cipők­ből, 1:1 méretarányú Rolls- Royce-ot tizenötezer könyvből. Hírneve átlépte hazája határait, nemrégiben Frankfurtban nyílt kiállítása. Amit kiállít, egy be­rendezett tér, és amivel beren­dezi : biliárdasztal, levélnehe­zék, 40 ezer folyóirat, egy 1700 kilogrammos vándorkő és egy 170 lóerős motorkerékpár. „Az én tárgyaimnak olyan közvetle­nül kell hatniok a publikumra, mint a krajcáros regényeknek, a diszkótáncnak vagy a horrorfil­meknek” — mondja Mach. „Valamennyien forradalmárok voltunk, és a forradalom nagy sikernek bizonyult” — mondta a búcsúzó Reagan. Iljics, ha ezt Te megérhetted volna! Groer bécsi énsék kénytelen volt elutazni 11. János Pálhoz, men­tegetőzni, amiért egy papja, bi­zonyos Rudolf Schermann alsó­ausztriai plébános diktátornak nevezte a Szentatyát. Groer fel­szólította a renitens alsópapot, hogy vonja vissza a kijelenté­sét, az azonban nem enged a negyvennyolcból. „Maradok an­nál, amit állítottam. És aki nem tudja, micsoda egy diktátor, nézze meg az értelmező szótár­ban!” „Hogy l­ehet ilyen förtelmes do­loggal megkeresni a pénzt?’ — kérdezte 14 éves korában édes­apjától Gilles Hennessy, a jó ne­vű konyakgyártó cég jelenlegi feje. Valahogy azért meggyőzte ma­gát, és idővel átvette a kétszáz éves vállalkozásit. Évi 30 millió üveg konyakot ad el egy évben, és maga kóstolgatja a cég pin­céiben érlelt 160 ezer hordónyi italt. Némelyik ezek közül, mint mondja, több száz éves. Nem csak a termelés e fontos fázisá­ban (a kóstolásnál) működik közre: részt vállal az eladásból is. Nem is akárhogy, ő ugyanis cége első számú reklámfigurája. A képeken előkelő környezetben kastélyának vendégeit győzi meg italának kitűnő voltáról. (itt: Toulouse-Lautrecet.) Nem kevésbé aktív Paloma Pi­casso, a korszakos festőnagyság harminckilenc éves leánya, és szintén üzleti téren! Világos ugyan, hogy akcióiban a neve számít a legtöbbet, de tény, hogy nem akármihez adja. Tizennégy hónapi kísérletezés után dobta piacra a magáról elnevezett par­fümöt, amely gyorsan világsiker lett — a L’Oréal két év alatt tízmillió márka értékűt adott el belőle. P. P. dolgozik a Willeroy and Boch porcelángyárnak és a Tiffany’s ékszerészeinek is. „Az igazi luxus akkor is dolgozni, ha az ember gazdag” — mond­ja, és bölcsen mondja. Bobby Brown, aki a Don’t be Cruel című albumával az idén a listák élére rúgtatott, Nelson, Tiffany és Wonder mellett a legsikeresebb tizenévesek egyi­ke. A múlt héten azonban sike­rült bekerülnie a rendőrségi tu­dósításokba is. Az egyesült ál­lamokbeli Columbusban szín­padra kérte egy lány rajongóját, hogy rövid, ám annál obszcé­­nabb táncot lejtsen vele, mire a jelen levő rendőrök — akik szerint nem feltétlenül szüksé­ges egy nászéjszaka mozzanatait közönség előtt szimulálni — le­kapcsolták. Ráadásul még 600 dollárra is megbüntették. Brown utólagos kommentárja: „A columbusi rajongók jók, de gyalázat, hogy ilyen törvények­kel élnek egy fedél alatt”. (K. L.) Tével-heggyel • Ez a harc volt a végső! Erős•A gazda keze#Brown, bekaszlizva 24

Next