Magyar Ipar, 1917. július-december (38. évfolyam, 27-52. szám)
1917-09-09 / 36. szám
XXXVIII. kötet. Budapest, 1917. szeptember 9. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK“. — AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik vasárnap. — Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijukért jár. Az előfizetési dij egész évre 12 K. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő utcza 4. Telefon: 26—75 és 162—00. — Felelős szerkesztő: Dr. Soltész Adolf. Dr. Sugár Ignác. A halálhörgéstől hangos világból halk sóhajjal távozott egy szivünknek kedves ember, aki még élt, épen ilyen finoman, csöndesen, melegen élt családjáért, embertársaiért, a közért, a tudásért és a haladásért. A halálhörgésből, a vijjogásból mi kihalljuk azt a rövid, leheletszerű sóhajt, amely búcsúja volt és fájdalmas szívvel vesszük tudomásul, hogy dr. Sugár Ignác, a miskolci kereskedelmi és iparkamara titkára, az Országos Iparegyesület levelező tagja és a „Magyar Ipar“ régi, kipróbált munkatársa meghalt. Nemes szívű, emelkedett lelkű, nagytudású emberből szállt el a lélek és a meggyötört beteg test, amely annyit fáradt, amíg élet volt benne, csöndes pihenőre tér. A család a páratlanul jó, szerető szív után sír, a társadalom értékes polgárának elmúlását fájlalja, a munka egyik legjobb katonájának elestét gyászolja. Egész életét a munkának szentelte, tanult, dolgozott, hogy a köznek legyen belőle haszna, halálos kórral a testében fiatalos lelkébe fölszitt mindent, ami a haladást, az előremenést jelentette, ennek ő volt a híve, a prédikátora olyan téren, amelyen nem gyakori a modern szellemű apostol. Kiváló tudós volt, nagyszerűen képzett közgazdász, tele szociális érzékkel és a legtisztább szándékkal. Mint közéleti férfiú mindenkor a legnagyobb készséggel rendelkezésére állt embertársainak tanácssal, tudással, tettel. És amilyen hibátlan és tiszta volt magánélete, olyan szeplőtlen közéleti szereplése. Ennek a kiváló embernek nem voltak ellenségei, csak barátai, akik most mélyen megrendülve gondolnak arra, hogy Sugár Ignác elment közülök. Miskolcon élt, de szerették és becsülték az egész országban. Meleg szeretettel viseltettünk irányában mi is, akik a szoros kapcsolat folytán a többinél jobban ismertük becsületes szívét, erős agyát, egész, értékes egyéniségét. Az Országos Iparegyesületnek régi levelező tagja volt és egyik munkájával megnyerte az egyesület Halmos-pályadíját. A kereskedelemügyi és pénzügyminiszter több ízben bizta meg egyes szakkérdések tanulmányozásával és annak idején föltünést keltett a vámvonal rendszeréről készült tanulmánya, amelyet az Országos Iparegyesületben olvasott föl. Fájó szívvel búcsúzunk kedves barátunktól és munkatársunktól, aki szerényen és régóta betegen járta az élet utait. Pihenőre tért, sirkant borul reá, de a sirhantnál emlékezetünk őrzi, hogy neve el ne fakuljon . . . Élettörténete. Dr. Sugár Ignác született Miskolcon, 1860. évi május hó 12-én. A gimnázium négy alsó osztályát Nyíregyházán, az ottani ág. ev. gimnáziumban, négy felső osztályát pedig Miskolcon, az ev. ref. főgimnáziumban végezte, hol érettségi bizonyítványt is nyert 1879-ben, mig 1883. év júliusában a budapesti egyetemen jogtudorrá lett. Az államtudományi oklevelet 1903. évben szerezte meg a kolozsvári egyetemen. Az 1885. évi június elsején a m. kir. államvasutak szolgálatába lépett. Itt öt évet töltött el és mint jogászra ez nem volt kötelező, eredménynyel tette le a vasúti szakvizsgákat. Öt évi szolgálat után, 1890. évben érte a miskolci Kereskedelmi és Iparkamarának meghívása az újonnan szervezett másodtitkári állásra. Egyhangúlag megválasztván, állását 1890. szeptember hó 1-én elfoglalta, e minőségben szolgált 1902. év végéig, mikor is minden pályázat mellőzésével egyhangúlag a Kamara első titkárává választatott. Tanári működést is fejtett ki. Óraadói megbízatást nyert a miskolci kereskedő tanonciskolában. Később pedig a miskolci m. kir. állami felső kereskedelmi iskolában előbb a kereskedelmi ismeretek, a nemzetgazdaságtan és kereskedelmi jog tanításával bízatott meg. Tizenhárom évig tanított és tanári állásáról csak akkor mondott le, amikor a Kamara első titkári székét foglalta el. Állandóan tanult. 1895. évben részt vett Berlinben a Verein für Sozialpolitik nyári szünidei kurzusán, majd a m. kir. pénzügyminisztertől a