Magyar Ipar, 1920 (41. évfolyam, 1-22. szám)
1920-12-15 / 20. szám
XLI. kötet. Budapest, 1920. december 15. 20. szám. MAGYAR IPAR „IPARÜGYEK.“-AZ ORSZÁGOS IPAREGYESÜLET HETILAPJA. Megjelenik havonként kétszer. — Az Iparegyesület tagjainak tagsági dijakért jár. Az előfizetési dij egész évre 160 K. Szerkesztőség: Budapest, VI., Gróf Zichy Jenő utca 4. Telefon: 26—75. és 162—00. Kiadóhivatal: II., Lánchíd-utca 4. (Magyar Lap- és Könyvkiadó r.-t.) Telefon: 77.— Felelős szerkesztő: dr. Soltész Adolf. Uj utakon. Irta: Zsombor Géza államtitkár. A magyar iparosság nem igen tanul másnak a kárán. Sőt a saját kárán sem szokott tanulni, így azután majdnem egy évszázadon át a közéletben, a gazdasági termelés és politikai érvényesülése érdekében folytatott küzdelmével ott áll, ahol körülbelül 100 év előtt állott............... " Lelki szemeim előtt elvonulnak e derék, dolgos és becsületes osztálynak a legutóbbi 30 év alatti küzdelmei. Ott voltam, amikor szép, hangzatos programmokat terveztek. Amikor a legkülönbözőbb helyeken zöld és fehér asztalnál elmondott szép szónoklatok, fogadkozások hangzottak el. Ott voltam számtalan országos gyűlésen, kongresszuson, felvonuláson, küldöttségben. Mindenütt e derék, de már régóta a végsőkig elkeseredett osztály jajkiáltása hangzott fel. A magyar iparosság már évtizedek óta tudatára ébredt annak, hogy az egyesülésben rejlik az erő és ezért az egyesülésért a magyar iparos osztály mindenkor kész volt elszánt küzdelmet folytatni. Azonban a programmok csak nyomtatványok maradtak. A küldöttségeknek adott válaszok csak mézes ígéretek voltak, amelyeknek komoly megvalósítására ritkán került a sor. Nem fejlődhetett tehát ki az iparososztály egységes, hatalmas alkotó ereje. Szervezetlenül érte a világháború befejezése. Most, amikor nemcsak a termelésre, hanem több termelésre volna szükség, most, amikor az anyagbeszerzés s a munkáskérdés problémái,valóságos boszorkatáncot járnak , az a szervezettség, mellyel manapság az iparososztály biz, édeskevés ahhoz, hogy oly hatalmas munkát végezhessen a termelés terén, mint aminőt egyrészt az iparososztály saját érdeke, másrészt a nyomorúságba döntött magyar nemzet érdeke megkíván. Őszinte örömmel üdvözlök tehát minden olyan mozgalmat, amely a jelentékenyebb ipari szervezetek állandó együttműködését kívánja biztosítani. Ez volna ugyanis az első komoly lépés az iparos érdekek hathatós képviseletének intézményes biztosítására, melyet bizonyára mihamarább követni fog az ország valamennyi iparos szervezetének egységes, hatalmas táborba való egyesülése. Ismétlem, a magyar iparosság már évtizedekkel ezelőtt felismerte az egyesülésben rejlő erőt és ezen egyesülés megvalósítása céljából vezérei felhívására valamennyi iparosszervezet mindenkor készséggel sorakozott a zászló alá, sajnos, nagyrészt eredménytelenül. Most azonban — mint a jövendő Magyarország felépítésének elsőrendű tényezője — joggal elvárhatja a megélhetéséért nehéz küzdelmeket vívó magyar iparosság, hogy szervezeteinek, testületeinek vezérkara, megértve a nehéz idők intő szavát, félretesz minden kicsinyeskedést, minden széthúzást és teljesíti kötelességét, a magyar iparosság egyesítését. Az ipartörvény módosítása. Az ipartörvény módosításáról szóló törvényjavaslat előadói tervezetét, amelyet júniusban és júliusban az érdekeltség széles köreinek bevonásával napokon át tartottankénten tárgyaltak, Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter átdolgoztatta és most megküldötte az ipari és kereskedelmi érdekképviseleteknek véleményadás végett. A tervezetet december 15-én kezdődő értekezleten fogják tárgyalni. Ez az értekezlet nem lesz olyan széleskörű, mint a múltkori volt. Erre csak a kereskedelmi és iparkamarák, az Országos Iparegyesület, a Baross Szövetség, az Ipartestületek Országos Szövete