Magyar Ipar, 1921 (42. évfolyam, 1-22. szám)
1921-11-25 / 20. szám
212 -esen csökkentette az ország szénszükségletét azáltal, hogy egyes gazdaságtalanul dolgozó kisebb üzemek a modernül és gazdaságosan dolgozó nagy erőtelepekről szerzik be a szükséges hajtóerőt. Számos vállalat kénytelen volt rendszeres kiutalás hiányában zugkereskedelem útján aránytalanul magasabb árak mellett beszerezni szénkészletét, jóllehet, miként már fentebb kimutattuk, a szénforgalom felszabadítása esetén a széntermelés elégséges volna a szükséglet fedezésére és akkor, amikor az ipar teljesítőképességének fokozásában látjuk a gazdasági konszolidációt, súlyos tehernek kell minősítenünk az üzemi költségek szükségtelen drágítását és ennek következtében iparunk termelő- és versenyképességének csökkentését. A gabonaforgalom felszabadításának következtében beállott áremelkedés igazolni látszik azt a feltevést, hogy a szénforgalom felszabadítása esetén a szénárak is rohamosan emelkednének, ami az iparcikkek további drágulását vonná maga után. Ez a feltevés azonban azonnal megdől, amint a szénárak mai alakulását megfigyeljük. A kötött gazdálkodással párhuzamosan ugyanis a szénárak megállapítása ma is az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság feladata. Az árak megállapítása oly módon történik, hogy az egyes vállalatok bemutatják üzemi költségösszeállításukat, amelynek figyelembevételével történik az igazolási ár megállapítása. Ennek következménye az, hogy míg például az 5500 kalóriás tatai szén ára mintegy 115 korona, addig kisebb bányaüzemek alig 3000—4000 kalóriás lignitjének ára 120—200 korona körül mozog. Míg tehát egyik iparvállalat a szénkormánybiztosság kiutalása folytán aránylag olcsón jó minőségű szénhez jut, addig más iparvállalat kénytelen megelégedni gyakran teljesen használhatatlan lignittel, amelynek ára 50 —lOOV-kal meghaladja a jó szén árát. Viszont ha a szénforgalom felszabadul, a nagyüzemi költségekkel kezelt bányák nem számíthatnak az ipar teljesítőképességét messze meghaladó árakra, aminek következménye az lesz, hogy vagy árujuk minőségének megfelelően jelentékenyen alacsonyabb árat fognak megállapítani, vagy pedig jövedelmezőség hiányában üzemüket beszüntetik. A termelésnek ily módon való csökkenése a köz szempontjából annál kevésbé látszik veszedelmesnek, mivel az ily bányák teljesítménye az összteljesítmény nagyságát csak egészen jelentéktelenül befolyásolja. Egyébként is a termelési költségeket az összes bányaüzemekben jelentékenyen emelte az a tény, hogy a nagyobb bányák munkásait még a drágasággal sem indokolt magas bérek kínálásával a kis lignitbányák magukhoz csábították. Tehették ezt annál is inkább, mert hiszen bármily magas termelési költség mellett is biztosan számíthattak silány termékeik hatósági közvetítéssel való elhelyezésére. Minthogy pedig a nagyobb bányák jobb munkásanyagukat megtartani igyekeztek, kénytelenek voltak helybenmaradásukat ugyanolyan magas bér kínálásával biztosítani, mint amekkorát a kisebb vállalatok részükre kilátásba helyeztek. Mindezeket egybevetve megállapíthatjuk azt, hogy abban az esetben, ha a szénforgalom felszabadul, vagy beszüntetik üzemüket a nagy költséggel keveset produkáló kis bányaüzemek és ennek következtében az odacsábított munkások ismét visszatérve előbbi munkahelyükre, munkaerejüknek megfelelően előbbi munkaadójuknál legalább olyan mennyiségű szenet fognak termelni, mint amennyinek termelése távozásuk folytán az elhagyott bányaüzemnél csökkent, viszont nagyobb kalóriájú szenet termelvén, a közszükségletet termelési helyük megváltoztatásával lényegesen kedvezőbben elégítik ki. Ennek egyúttal az a következménye is lenne, hogy a munkások bére tekintetében eddig tapasztalt túlzott igények szabályozódnának. Ha pedig a szóbanforgó kis üzemek tovább termelnének és kénytelenek volnának áraikkal a piaci viszonyokhoz alkalmazkodni, a változás feltétlenül a köz érdekét szolgálná. Arra esetleg el lehetünk készülve, hogy a jobb minőségű szén ára némileg emelkedni fog, de az egészen bizonyos, hogy a szénpiacon csupán az egészséges kiegyensúlyozódás következnék be, ellentétben a mai áranarchiával. Végül legyen szabad utalnunk arra, hogy a szénforgalom felszabadítása esetén azok a cégek, amelyek a háborúzott, régi összeköttetéseik felhasználásával, a külföldi szén beszerzésével és árusításával foglalkoztak, ismét szélesebb keretekben felvennék korábbi tevékenységüket és a kifejlődő verseny lehetetlenné tenné egyes monopóliumot élvező vállalatok indokolatlan nyerészkedését, ami az árak alakulására jótékonyan hatna. A felterjesztés végül a kötött széngazdálkodás sürgős megszüntetését és a szénkormánybiztosság feloszlatását kéri. Az Országos Iparegyesületből. A végrehajtóbizottság ülései. I. Az Országos Iparegyesület végrehajtóbizottsága nov. 8-án Matlekovits S. v. b. 1.1. elnöklete alatt tartott ülésén foglalkozott az autonóm vámtarifa előkészítési munkálataival. Dálnoki-Kováts Jenő titkár beszámolt arról, hogy a Magyar Vasművek és Gépgyárak Orsz. Egyesületével történt megállapodás értelmében az Országos Iparegyesület a kis- és középiparra nézve a Vas- és Fémipari Kis- és Középgyárak Szövetségével karöltve fogja a vámtételeket kidolgozni. Jelentette továbbá azt is, hogy a kormány erős ipari védővámról kíván gondoskodni. Kaszab Aladár alelnök a vámvédelem megállapításánál önmérsékletet ajánl, nehogy s. túlzott