A magyar irodalom története 3. (Budapest, 1978)
IRODALMUNK A FELVILÁGOSODÁS ÉS A MEGÚJULÓ NEMZETI MOZGALOM KORÁBAN (1772-től az 1820-as évekig) - A FELVILÁGOSODÁSTÓL A ROMANTIKÁIG (1795-1825) - A FELVILÁGOSODÁS ÉS A NÉPIESSÉG TALÁLKOZÁSA - 37. Csokonai Vitéz Mihály
Nem lebecsülendő az a világnézeti hatás, amelyet ez a hosszú ideig hézagpótló könyv olvasóira gyakorolhatott. Deizmusa, ha helyenként a teleologikus felfogás maradványaival is, biológiai vitatizmusa, az állatvilág körül különösen sűrűn burjánzó babonákat oszlató buzgósága, valamint az, hogy az ember fizikai lényét a fauna részeként tárgyalja, hatékonyan járult hozzá a hagyományos bibliai természetszemlélet szétrombolásához. Ez a hatása annál is inkább érvényesülhetett, mert Földi sikeresen valósította meg az előszavában maga elé tűzött népművelő célt, a közérthetőséget. Ma is bámulatos, milyen sikeresen iktatta ki a tudományos nyelvből az idegen szavakat, anélkül, hogy torz szóalkotásokra szorult volna. Csokonai meg akarta írni Földi életrajzát, de az özvegytől nem kapta meg mestere kéziratait, levelezését. Kiadások F. J. költeményei. Kiad. és bev. Mixich Lajos. 1910. (RMKt 25.) — F. J. magyar grammatikája. Kiad. Gulyás Károly. Előszó: Szily Kálmán. 1912. (RMKt 28.) — F. J.: A versírásról. 1962. Irodalom Nagy Sándor: F. J. a grammatikus és a nyelvújító. Hajdúhadház 1929. — Horváth János: Csokonai. Csokonai költőbarátai. F. és Fazekas. 1936. 72—84. — Rapaics Rajmund: A magyar biológia története. 1953. — Beke Albert: F. és Csokonai verselmélete. ItK 1955. 62—75. — Bán Imre: Adalékok F. J. életrajzához. ItK 1957. 262—272. — Fenyő István: F. J. a honfoglalási eposz szükségességéről. ItK 1957. 404—407. 37. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773—1805) A magyar nyelvű irodalom második világirodalmi rangú egyénisége — Balassi után — Csokonai Vitéz Mihály. A felvilágosodás költői közül rangban és körülményeiben nagy rokona: Robert Burns. Magyarország s a távoli Skócia, minden különbség ellenére is, annyiban megegyezett, hogy szegénység sújtotta, idegen impérium alatt nyögött, kultúrája emiatt elmaradott, parlagias volt, de egyben a földhöz közeli, folklorisztikus maradt. Ezért különös érzékenységgel reagált a rousseau-izmusban és a rokokóban másként másként, de egyaránt fellelhető népies tendenciákra. A felvilágosodás itt szervesen összeolvadhatott a fejlettebb nemzeteknél már időszerűtlen stílusokkal, antikizáló klasszicizmussal, barokkal, rokokóval, sajátságos, sokszínű, izgalmas változatokat hozva létre. Főképp pedig összekapcsolódott a népi felszabadító indulatokkal, a nemzeti felemelkedés vágyával, s olyan gazdag érzelmi töltést kapott, amelyből igazi líra, nagy költészet születhetett. 213