Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)

1877-01-03 / 1. szám

Csak hagyják az intézményt nyugodtan tov­­­vább fejlődni, s ne mulaszszák el az eskü­ttszék tag­­j­­ainak lélekismeretességét ébren tartani. Ha jogis­­merő tényezők közreműködnek, hogy az esküttszéki bíróságokat feladatuk színvonalára emeljék, az in­tézmény nem marad el a kor s a jog szelleme mögött. Az újévi tisztelgések megtörténtek; nem azo­kat értjük, melyek ajándékot követelnek, de azokat, melyeknek rendszerint politikai színezetük van. A szabadelvű párt tisztelgett a kormányelnök­nél, a házelnöknél és a pártklub elnökénél. V­oltak hosszabb-rövidebb szónoklatok, de sem Tisza, sem Ghyczy, sem Gorove nem mondtak egy jottát sem, a­mi kívül essék egy toasztikeretén. Éltették egymást és a­­ hazát. Pedig más államokban e tisztelgések­nek nagy horderejük van. A­mi a képviselőházban el nem mondható — az a gratulatiók alkalmával szo­kott elmondatni. Különösen lehet ezt kívánni a kor­mány elnökétől, mint másutt történik. Angliában egy vacsora alkalmával is léteznek politikai enun­­tiatiók, nálunk politikai összejöveteleknél sem, noha a nemzet várja azokat. Nagyszerű okoskodás állott közelebb a „Pesti Napló“ hasábjain. Hangzatos, zengzetes vezércikk­ben hivatott fel Tisza Kálmán miniszterelnök úr, hogy vesse latba a magyar kormány tekintélyének súlyát a keleti kérdésben: ezzel még megmentheti reputatióját, s visszaszerezheti jó hírnevét, az „eré­lyes“ nevet. Furcsa! A­kit megver az osztrák kor­mány a vámkérdésben, a­ki kudarcot vall a bank­­kérdésben, s más vitális érdekű dolgokban, az verje meg az oroszt. A­ki gyenge egy testvér­kormány­­nyal szemben, az legyen erős az északi colossus ellenében. Merész kívánság s inkább támadás a „Pesti Napló“ részéről, mint komoly biztatás. Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter kö­zelebb enquettet hívott egybe. Szőnyegen voltak azon építkezések, melyeket a kultusminiszter úr eszközöltetett. No, ezeken bajosan segít az enquette. A meghívott miniszteri tanácsosok, „szakértők“ nem képesek meg nem történttekké tenni, a megtörtént­­teket. Hogy az építkezések csaknem mindenütt többe kerültek, mint az előirányzott összegek, az me­rev, rideg, valóságos tény. Azon változtatni nem lehet. S ezzel mindenütt úgy van kormányunk. A vámház, gymnasiumok, mintarajztanoda, egyetemi könyvtár, a tud. egyetem szárnyépülete, mind-mind drágábban épültek s részben épülnek, mint mennyi meg volt rájuk szavazva. Az enquette tehát ez esetben is legfelebb arra látszik összehívottnak, hogy osztozzanak egy kicsit a felelősségben, s nyújtson palládiumot az okszerűtlen eljárás ellen. A mi — nem kételkedünk — sikerülni is fog. A m. kir. curia, mint semmitőszék működése a lefolyt 1876. évben. 1875. évről elintézetlenül maradt 2088 db. 1876. évben érkezett........ 24400 db. Tehát elintézésre várt 1876-ban . 26488 db. Elintéztetett pedig............ 23315 db. 1877-re maradt................. 3173 db. Az 1876. évi ügyek szaporodása az 1875-kiekhez képest..................... 2000 db. Az igazságügyminiszter a következő körren­deletét intézte az első folyamodású bíróságokhoz . Az 1876. VI. t. c. és a közigazgatási bizott­ság életbeléptetése iránt kibocsátott szabályrende­letek szerint ezen bizottság fegyelmi hatósága, az államtisztviselők egy részére is kiterjesztetvén, az 1876. VII. t. c. által pedig az 1870. XLII. t. c. és 1872. XXXVI. t. c.-nek a fegyelmi eljárásra vonat­kozó határozmányai hatályon kívül helyeztetvén , szükségessé vált, miszerint azon körrendeletek, me­lyekben az e. f. kir. hatóságok utasíttattak, hogy az állami, köztörvényhatósági és községi szolgálat­ban alkalmazott, nemkülönben a nyugdíjban és segélyben részesülő állami, köztörvényhatósági és községi tisztviselők és szolgák ellen megindított büntető eljárásról, és az ez alapon keletkezett vég­határozat avagy ítéletről, a megjelölt közeg­­ il­letékes hatósága értesíttessék, az idézett törvény­cikkek és szabályrendeletekhez képest módosíttas­sanak. Utasítom tehát a kir. bíróságot, hogy I. a megyei vagy városi köztörvényhatóságok, tisztviselő, segéd- és kezelő személyzetének tagjai ellen felme­rült büntetőeljárás megindításáról, az 1876. VII. t. c. 17. §-a rendelkezésének foganatosíthatása vé­gett, úgy­szintén a büntető eljárás alapján kelet­kezett véghatározatról, avvagy ítéletről, az idézett törvénycikk rendeletéhez képest, ezentúl csak az illetékes közigazgatási bizottságot és pedig hala­déktalanul értesítse.­­ Ha olyan állami tisztviselő ellen indíttatik bűnvádi eljárás, aki az 1875. VI. t. c. 1. §-a értelmében a közigazgatási bizottságok tagja, vagy aki a közigazgatási bizottságok életbe­léptetése iránt kiadott szabályrendeletek s a hiva­tott t. c. 42. §-a alapján első­sorban a közigazga­tási bizottság fegyelmi hatósága alatt, áll, úgy a bűnvádi eljárás megindításáról, mint a véghatáro­­zatról, vagy ítéletről szintén a közigazgatási bi­zottság értesítendő. 3. Minden más tényleges ál­lamszolgálatban levő, valamint nyugdíjazott, vagy segélyben részesülő tisztviselő ellen, ideértve a szer­ződéses postamestereket és kiadókat is, nemkü­lönben az államhivatali szolgák és a községi tisztvi­­­­selők és szolgák ellen megindított, büntető eljárás- s­ról, illetőleg véghatározatról vagy ítéletről, továbbra­­ is a rendes illetőségű felsőbbségi hatóságok lesznek T­ÁRCA. Kiskorú leány elcsábítása. A „Gazette des Tribunaux“ egyik közelebbi számában a Szajnai esküttszék előtt f. hó 11-kén lefolyt bűnügyi tárgyalást közöl, mely kétszeres ér­dekkel bír reánk, a­mennyiben hasonló emberkeres­­kedésszerű üzelmek nálunk is napirenden vannak, s így büntető igazságszolgáltatásunkra nézve is érde­kes tanulságot nyújt a kérdéses közlemény, melyet, a következőkben foglalunk össze: Graff, született Chevalier Veronika asszony egy tizenöt éves leányt szülői házából elcsalva, azt egyik brk­szeli rusz hirű házba utasította. Ma esküttszék előtt áll, hogy feleljen az emiatt emelt s egy másik, ezzel összefüggő vádra. A nő mintegy negyven éves, erős elszászi ki-­­­ejtéssel beszél, s önkényt nem rövidíti meg nyilat-­­­kozatait. — Házmesterné volt. Állítása szerint Ar- I­tolsheimban (Elszász-Lothringia) született 1838.­­ márc. 24-kén. — Védője Crochard ügyvéd ur, Chopin d’Arnouville főügyész ur a közvádló helyét foglalja el. A vádirat következőleg szól: Lagoursallas úr már harminc év óta főhiva­talnok az északi vasútnál; négy gyermekét tőle tel­­hetőleg jó nevelésben részesítette, s két idősb leá­nya férjnél van. Harmadik leánya, Jeanne, tizenha­­todfél éves, kezdetben egy vallásos intézetben, azután polgári nőneveldében volt elhelyezve, hol jó magaviseletű volt. Azonban egyszerre megválto­zott, s illetlenül beszélt, kacérkodott, inyenckedett, s megérdemelte a szigoru szemrehányásokat. Vala­mely gonosz egyén sajnálatos befolyásának tulajdo­nították ezt, s ez a gonosz egyén Graffné asszony volt, ki 1875. július havában, mint házmesterné ke­rült a házba. Graffné szüntelenül nyalánkságok, vagy édes pálinkából álló csalétkekkel édesgető magához Lagoursallas Jeanniet. A kéjenc­nő, ki a házbeli cselédek körül közbejáróként szerepelt, a leánykának rész példákat, s gonosz tanácsokat adott; fölizgatá­tt szülei ellen, a vele éreztetett szigort panaszolva, s azt erősítve, hogy atyja nem szereti őt. Egyik, rosz erkölcsű nőktől igen látogatott színházba csalo­gatta a leánykát, s viszonyba akarta hozni egy fiatal emberrel, ki neki légyottot adott páholyában. Végül rábírta, hogy szüleitől pénzt és bort hozzon szá­mára. Graffnét 1876. évi ápril havában feltűnő rész magaviselete miatt elbocsátották a szolgálatból, minek következtében a szomszéd házban vett lakást. Ennek dacára is fentartotta gonosz befolyását Lagoursallas Jeannera. Ez egy keztyűgyárosnál volt munkában, de gyakran távozott a munkából, hogy meglátogassa végzetes barátnőjét. Lagoursallas asszony nem tudott semmit eme pontatlanságról, dacára a levonásoknak, melyeket leánya fizetéséből tettek, mivel leánya azokat részint a szüleitől eltulajdonított, részint a Graffnétól e célra kapott pénzből pótolta. Július 6-án Lagoursallas úr szigorú, de méltó szemrehányásokkal illette leányát; ez hirtelen le­futott a lépcsőzeten, hogy Graffnéval találkozzék, ki az utcán barangolt. Elbeszélte neki, hogy meg­pirongatták, s vádlott megérkezettnek vélte a pilla­natot terve valósítására, inni adott neki, s azután fölbiztatta, hogy menjen haza zaj nélkül, s anyja lakosztályából hozza el a házbérre szánt 200 frankot Ezt az összeget megkapván, a leánynyal egy rak­tárba ment, a Clichy-téren, s ott ízléstelen öltözéket választott számára, mely arra volt szolgálandó, hogy a járókelők figyelmét az utcára felkeltse. Ezután mindketten fürdőbe mentek, hol Jeanne felölte a vásárolt ruhát; végül kocsiba ülve az északi vas­pálya udvarba hajtattak. Útközben Graffné azt ajánlotta Jeannenak, hogy menjen Brüsselbe, Nord-utca, 2. sz. a. a „Hor­­tense asszonyhoz, ki varrónő, s kinél urakat talá­­land, ajánlván egyszersmind neki, hogy ezek irá­nyában szeretetreméltóan viselje magát, azt is ígérte, hogy maga is utána megy, mihelyt Jeanne pénzt küldene neki az úti költségre. Fáradsága di­jául 20 frankot kívánt a leány szüleitől hozott pénz­ből, s 40 frankot, hogy másodosztályú jegyet vált­son. Graffné harmadosztályú jegyet váltván Párisból Brüsselbe, a 8 ft 10 centime különbözetet szintén eltette. Jeanne engedelmeskedik a nyert utasításnak. Útközben a Graffné által rákényszerített étel s ital­tól megbetegedett, s így érkezett este későn Brüs­selbe, hol elvezettete magát Hortense asszonyhoz, ki nem varrónő volt, hanem nyilvános nőket tartott, de pár héttel azelőtt meghalt. Utóda bizonyos Ar­thur asszony nem akarta őt elfogadni, hanem első éjjelen bizonyos Minget asszonyhoz utasitá, s azután egy rész hirű szállodába, hol a fiatal leány rész életű nők társaságába jutott, kik őt különféle helyekre vezették. A belga hatóság segélyével ily helyzetben értesiten­dők. Figyelmeztetem továbbá a kir. hatósá­got, hogy bűnvádi ügy és eljárás alatt, a kihágás miatti eljárás is éltetik. Az uj váltótörvény cimű cikksorozatunkat tárgy­­halmaz miatt csak holnap folytathatjuk. Semmitőszéki döntvények. 19554/1876. Azon körülmény, hogy a végrehajtást megszüntető kereset apríts. 374 §-ában megszabott határidőn túl adatik be, csak azt vonja maga után, hogy ily elkésett kereset a végrehajtást fel nem függeszti, de a törvény azt, hogy az elkésett kereset visszaüte­­síttassék, nem­ rendelvén, hivatalból törvény­szerűen vissza sem utasítható. Legfőbb itélőszéki döntvények: 22154. 1876. Felperes, habár keresetét alperes ált­al aláirt okmányr­a ala­pította is, de a kereset alaptalansága miatt pervesztessé vált, a perköltségek viselése alól föl nem menthető. 11529/1876. Ügyvédi dij tekintetében kötött szerződés teljesítésére a megbízó fél akkor is kötelezendő, ha a megbízottat a szer­ződésben foglalt munkálat kivitelében aka­dályozta. 12180/1876. Az adóslevélben a tőkének 20°U kamattal együtt bizonyos időre leendő visszafizetése köttetvén ki, e határidő után csak 6°/0 törvényes kamat követelhető. Azokat, kik lapunkat megrendelték, av­­vagy kapják, de még elő nem űzettek, felkér­jük, az előfizetési pénzeknek legfölebb január 10-re leendő beküldésére, ellenkező esetben lapunk további küldését beszüntetjük. Vegyes közlemények. Király ő felsége holnap Bécsből Gödöllőre utazik. Halálozás: Gerlóczy Imre, Pest, Pilis,Solt és Kis-Kun megye főlevéltárnoka, Gerlóczy Károly fővárosi alpolgármester édes atyja, ma reggel 5 órakor jobb létre szenderült. Egyike volt ama tiszt­viselőknek, kik ernyedetlen buzgalom s kitartás által, nemcsak hivataltársaik, hanem a közönség elismerését is kivívták. Béke poraira! Elmeháborodott. Preszeka Ferenc nyu­galmazott cs. kir. rendőrhivatalnok tegnap meg­őrült. Előleges gyógykezelés végett a Róchus kór­házba szállíttatott. Nagyváradról úgy értesülünk, hogy az ottani

Next