Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)

1877-05-04 / 103. szám

Második évfolyam. 1877. 103. 87. Budapest, péntek, május 4. E K­TAR JOGÁSZ“ megjelen nap, hétfőt kivéve. 3 Előfizetési ár: 1 Egész évre . . 15 frt -i Fél évre ... 7 „ 50 | Negyed évre . . 4 „ — Hirdetések: 8 Egy litorhinchos petitor egy­­új szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 8 16 kr. és többszöri hirdetéséért is 13 kr., minden beiktatásnál. A­­ bélyegdij külön minden beigtatás­a után 30 kr. osztr. ért MAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. c@xx~xx@3o=c 533asDa=rt ^ 3 SZERKESZTŐSÉG | és 8 kiadó hivatal: Pest, Erzsébettér* 14. sz., I­II. emelet. S hova a lap szellemi részét illető­­ közleményeken kívül, az előfizet­í­tési s hirdetési díjak, nemkülön-­ö­s­­ben a beigtatandó hirdetmények i­ is küldendők. Kéziratok csak is­­­mert kezektől fogadtatnak el. 8 .^n.ncgpcB:cB3CB3aspce3a3D Bűnügyekben való kártérítés. A büntetőjog valamennyi határozatában túl­nyomók a köztekintetek, míg a kártérítés csak másodrendű s mellékes kérdést képez. Ez az alap­elv rejlik a köz- és magánjog, s az intéz­mények lényegében. Azonban a köz- és magán­jog so­kszorosan érintkeznek egymással a bünte­tőjogilag kárhoztatott cselekményekből eredő kártérítés tekintetében, s az ítélethozás e fölött részben a büntetőhatóságok részére tartatott fönn. Az illetékesség természetes és tényleges határvonalát a kártérítési követelés liquiditása képezi, úgy nemére, mint összegére nézve, ha, s amenyiben ez a büntető eljárás folyamában kétségbevonhatatlanul kideríthető. Minden más kártérítési követelést pedig a polgári bíró ítéle­tének kell föntartani. Ezúttal feladatul tűztük magunk elé, mint már az elmondottakból is látszik, rövid áttekin­tését nyújtani a büntetőjogilag kárhoztatott cse­lekményekből eredő kártérítés keresztülvitelének, a büntető- és polgári bíróságok előtt. Hogy a kártérítést a legtágabb értelemben veszszük, az eltulajdonított jószág visszaadása s kárpótlásától a kér­ érték megtérítéséig, az önként érthető. Az általunk megvilágítandó eseteket négy osztályba sorozhatjuk. A bűnös tudva lévén, a vizsgálat kez­detét veszi, ítélet hozatik, s a vádlott, vét­­kesnek nyilváníttatik, vagy fel­mentetik. Első esetben a bűntényből eredő kár menyisége azonnal megállapítható, s a káro­sult részére közvetlenül, vagy esetleg a becslő­­eskü letétele után megítélhető, vagy nem lévén azonnal megállapítható, a törvény rendes útjára utasíttatik. Ebben az esetben a büntetőbíró­sági ítélet még mindig alapul szolgál a pol­gári bírói határozatnak, valamint akkor is, ha a károsult nem csatlakozik a büntetőeljáráshoz, vagy a fenyítő bíró által részére megítélt becslő­­esküt le nem tévén, az elítélt bűnös ellenében csupán a törvény rendes útját veszi igénybe. Felmentés esetén a kártérítési igény tisztán polgárjogi kérdéssé válik, minthogy a büntető bírónak felmentő ítélete által annak a büntető perrel való összefüggése megszakíttatott. A bűnösség kérdése a büntető­törvény értelmében megoldatlán, a károsultnak megtérítési igényével a törvény rendes útjára kell térnie. Vádlott a csalás, sikkasztás vagy súlyos sértés bűnténye alól fölmentetvén, kihágásban még mindazáltal vétkes lehet, s igy magánjogi­­lag felelősnek s kártérítésre kötelezettnek tű­nik föl. Ha a bűnös ismeretlen, távol, vagy szö­késben van, kivételképen, az eset különös fon­tosságánál fogva, s bizonyos feltételek alatt a törvény a makacssági eljárás megindítását ren­deli el. Az eset fontossága itt nem magánjogi, de közjogi szempontból ítélendő meg. A makacs­sági eljárás megindíttatván, a bűnös elitéltetik, vagy fölmentetik a vád alól, s igy a kártérítés keresztül vitelénél ugyanazok a körülmények s eshetőségek forognak fönn, melyekről föntebb már említést tettünk. De másképen áll a dolog, ha a makacssági eljárás meg nem­ indíttatik. A károsult előtt ily esetben egyedül a polgári perút áll nyitva, s kártérítési keresetében tör­vényszerűleg bizonyítnia kell mindazt, mi jogá­nak megállapítására szolgálhat. Büntető és pol­gári perekben a bizonyítás sajátszerűsége, s a bűntény törvényes úton való helyreállításának nehézségei itt nagy mértékben merülnek föl. Ugyanez áll, ha a bűnös a vizsgálat előtt, vagy a vizsgálat folyama alatt elhal. A nehéz­ségek ez esetben is, mint már fent kiemeltük a bűnösség előkérdésének polgári úton való kide­rítésében rejlenek. Itt önkénytelenül ismét az a kérdés merül fel, hogy váljon a kártérítés bebizonyítását nem lenne e kívánatos megkönnyíteni a törvényhozás útján, mi úgy volna elérhető, hogy a panaszos oly esetekben, hol a törvény szerint tiltott cselekvény képezi a panasz jogalapját, bizonyí­tékait a panaszban előadni, a büntető biró a szükséges nyomozásokat megtenni s a polgári biró a már teljesített büntető nyomozások után a bűnösség kérdése felett, a bizonyítás helyre­állítása tekintetében, nem a polgári eljárás bizo­nyítási szabályai, hanem a büntető törvény elvei szerint tartozzék ítélni. A negyedik osztály átkarolja azon esete­ket, ha a bűnös tudva van, de a vizsgálat elle­nében — más bűntények miatt időközben be­következett bűnhődés, vagy elévülés, és oly körülmények hiányában, melyek az újra való felvételt megalapítanák és igazolnák , helyt nem foghat. Az, a­mit itt a kártérítés keresztül­­vitelére vázlatosan fejtegettünk, elégséges annak constatálására, hogy e tárgynál, a szemlélődés­nek mily tág tere nyílik magára a magán­jogra nézve is. Budapest, 1877. május 3. A képviselőház ma elfogadta részletes tár­gyalás alapjául a gyámügyi törvényjavaslatot. A kormány a szélső bal szövetségében 10—15 sza­vazattal győzött. Király ő felsége a Curia legfőbb itélőszéki osztályához birákká: Bur­ián Imre és Hor­váth László budapesti ítélő táblai rendes bírákat és Gyarmathy Sámuel marosvásárhelyi fő­ügyészt; továbbá a budapesti ítélő táblához ren­des birákká: Hettyey Gyula és Papanek Sándor ugyanottani pótbirákat és pótbirákká: Szabó László legfőbb ítélőszéki tanácsjegyzőt és Horváth Dezső székesfehérvári törvényszéki bírót nevezte ki. Az igazságügyminiszter — mint értesülünk — a már sok panaszra okot szolgáltatott végre­hajtói sereget úgy akarja javítani, hogy végrehaj­tókat a bírák nyugdíjazott állományából is akar kinevezni, oly formán, hogy ezek nyugdíjaikat is megtartsák. Remélik az intéző körökben, hogy ilyen kedvezmény mellett számos nyugdíjazott bíró fogna végrehajtói állásra aspirálni, s így gyakor­lottabb és megbízhatóbb elemekre bízatnának a végrehajtások. Az igazságügyminiszter erre vonat­kozó javaslatát már legközelebb a minisztertanács elé terjeszti. Ez a combinatió nézetünk szerint a legsze­rencsétlenebb, mert először is az a bíró, ki állá­sának méltóságától át volt hatva, nem fog végre­hajtói állásra pályázni. Másodszor pedig ne tévesz­­szük szem elől, hogy a nyugdíjazott bírák egy része, vagy azért mozdíttatott el az activitásból, mert munkaképtelenné vált, vagy más­oknak kel­lett fenforogni. A tehetetlenségből nyugdíjazott bíró nem fog megfelelhetni a végrehajtói állás phisi­ailag felette terhes feladatának, a más okból aktivitását vesztett pedig nem érdemelhet bizalmat, mivel azt kell föltételeznünk, hogy munkaképes állapotban történt elbocsáttatásának lényeges okai voltak. Vagy talán azt hagyjük, hogy ok nélkül való el­­bocsáttatások is történtek, csak azért, hogy uj ke­­gyenczek kinevezésére hely­re felváltassék ?! A nyítrai ügyvédi kar a pozsonyi ügyvédi kamarához a 3. év május 21-kén megtartandó közgyűlésen tárgyalandó következő in­dítványt nyújtotta be: Tekintetes kamarai közgyűlés! Az 1874. évi 34. tzezk. 19, 21 és 32. §§-ai, az ügyvédi kama­ráknak nemcsak jogukká, hanem kötelességükké is teszik, úgyszólván a nyilvánosság útján, ellenőrizni, az igazságszolgáltatás oly tágas s annyira fontos terén működő összes tényezők eljárását, s orvoslást keresni m­ind arra nézve, mi a jogszolgáltatás és ügyvédkedés tekintetében, akár hiányosnak, akár hibásnak bizonyult. Ez az ellenőrzés, és a hiányok s hibák meg­figyelése azonban csak akkor lehet igazán nyilvá­nos, csak úgy felelhet meg az ügyvédi kar tekin­télyének, s csak oly módon vallható átalánosnak, ha a kamarák minden tagjának tapasztalatán ala­pul, és ha kellő alakban jut köztudomásra, így jártak el, — hogy sokat ne említsünk — a balassa­gyarmati, szegedi és budapesti ügyvédi kamarák, melyek a köz­gyűlésen tárgyalt és elfogadott tüzetes jelentéseik­ben önzetlenül és elfogulatlanul tárták fel ama se­beket, melyek napjainkban az igazságszolgáltatást bénítják, az ügyvédi kar testületi erősbödését pe­dig lehetlenítik. Nem gondoljuk, hogy a tek. pozsonyi ügyvédi kamara, a területén létező törvényszékek, járásbí­róságok, árvaszékek, s minden egyéb közigazgatási hatóságok működését, valamint az ügyvédi kar helyzetét, s ezzel kapcsolatban, az 1874. évi 34. trezk. hatását annyira kedvezőnek tapasztalta volna, mi­szerint azokról szólni fölöslegesnek tartva, hall­gatag mintegy azt mondja: „o­r­v­o­s­­­a­n­d­ó hi­ányok, az állapotok tökélyénél fogva föl nem merültek! Midőn tehát mindezekkel szemben, a velünk közölt közgyűlési napirend tárgyai között nem leljük sem a kamarának múlt évi tevékenységéről szóló választmányt,­­ sem a közgyűlés által a fent jelzett tényekre vonatkozólag, az igazság­ügyérhez felterjesztendő kamarai­ jelentést, végül a kamarához véleményadás végett leküldött telek­könyvi törvényjavaslat tárgyában a felterjesztés tervezetét, ezen hiányok által a kamarai közgyű­lés érdemi s lényeges czélját mellőzve, vagy leg­alább is tévesztve, a kamarának a választmány fe­lett való ellenőrzési,­s bíráskodási jogát pedig szin­tén figyelmen kívül hagyottnak látjuk. Úgy az itt vázlatosan, mint esetleg a köz­gyűlésen részletesebben előadandó indokaink alap­ján, a kamarai ügyrend 42. §-ához képest, indít­ványozzuk : hívja fel a közgyűlés a kamarai választmányt, hogy tegyen azonnal jelentést évi működéséről, ter­­jeszsze elő, az igazságügyérhez intézendő, vagy talán már intézett évi jelentést, s adja elő, miképen intézkedett a telekkönyvi javaslat felett adandó véleményezés iránt. Nyitrán, 1877. évi ápril­ió végén. M­é­r­e­y Lajos, Mérey Vincze, Szadeczky László, R­á­c­z István, Dr. K­a­u­f­m­a­n­n Ármin, Dr. W­e­i­s­z Vilmos, Crausz Ödön, K­o­s­t­y­á­r Sándor, Gáspár Lajos, Balázsovics Jó­zsef, K­u­b­i­n­y­i Győző, H­r­a­n­k­a­y János. Semmitőszéki döntvények. 45251877. sz. Valamely egyes kereskedő által hasonnevű társas c­ég könyvének kive­

Next