Curiai Értesítő - Magyar Jogász, 1877 (2. évfolyam, 1-149. szám)
1877-05-04 / 103. szám
Második évfolyam. 1877. 103. 87. Budapest, péntek, május 4. E KTAR JOGÁSZ“ megjelen nap, hétfőt kivéve. 3 Előfizetési ár: 1 Egész évre . . 15 frt -i Fél évre ... 7 „ 50 | Negyed évre . . 4 „ — Hirdetések: 8 Egy litorhinchos petitor egyúj szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 8 16 kr. és többszöri hirdetéséért is 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatása után 30 kr. osztr. ért MAGYAR JOGÁSZ JOGSZAKI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP. c@xx~xx@3o=c 533asDa=rt ^ 3 SZERKESZTŐSÉG | és 8 kiadó hivatal: Pest, Erzsébettér* 14. sz., III. emelet. S hova a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetítési s hirdetési díjak, nemkülön-ösben a beigtatandó hirdetmények i is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. 8 .^n.ncgpcB:cB3CB3aspce3a3D Bűnügyekben való kártérítés. A büntetőjog valamennyi határozatában túlnyomók a köztekintetek, míg a kártérítés csak másodrendű s mellékes kérdést képez. Ez az alapelv rejlik a köz- és magánjog, s az intézmények lényegében. Azonban a köz- és magánjog sokszorosan érintkeznek egymással a büntetőjogilag kárhoztatott cselekményekből eredő kártérítés tekintetében, s az ítélethozás e fölött részben a büntetőhatóságok részére tartatott fönn. Az illetékesség természetes és tényleges határvonalát a kártérítési követelés liquiditása képezi, úgy nemére, mint összegére nézve, ha, s amenyiben ez a büntető eljárás folyamában kétségbevonhatatlanul kideríthető. Minden más kártérítési követelést pedig a polgári bíró ítéletének kell föntartani. Ezúttal feladatul tűztük magunk elé, mint már az elmondottakból is látszik, rövid áttekintését nyújtani a büntetőjogilag kárhoztatott cselekményekből eredő kártérítés keresztülvitelének, a büntető- és polgári bíróságok előtt. Hogy a kártérítést a legtágabb értelemben veszszük, az eltulajdonított jószág visszaadása s kárpótlásától a kér érték megtérítéséig, az önként érthető. Az általunk megvilágítandó eseteket négy osztályba sorozhatjuk. A bűnös tudva lévén, a vizsgálat kezdetét veszi, ítélet hozatik, s a vádlott, vétkesnek nyilváníttatik, vagy felmentetik. Első esetben a bűntényből eredő kár menyisége azonnal megállapítható, s a károsult részére közvetlenül, vagy esetleg a becslőeskü letétele után megítélhető, vagy nem lévén azonnal megállapítható, a törvény rendes útjára utasíttatik. Ebben az esetben a büntetőbírósági ítélet még mindig alapul szolgál a polgári bírói határozatnak, valamint akkor is, ha a károsult nem csatlakozik a büntetőeljáráshoz, vagy a fenyítő bíró által részére megítélt becslőesküt le nem tévén, az elítélt bűnös ellenében csupán a törvény rendes útját veszi igénybe. Felmentés esetén a kártérítési igény tisztán polgárjogi kérdéssé válik, minthogy a büntető bírónak felmentő ítélete által annak a büntető perrel való összefüggése megszakíttatott. A bűnösség kérdése a büntetőtörvény értelmében megoldatlán, a károsultnak megtérítési igényével a törvény rendes útjára kell térnie. Vádlott a csalás, sikkasztás vagy súlyos sértés bűnténye alól fölmentetvén, kihágásban még mindazáltal vétkes lehet, s igy magánjogilag felelősnek s kártérítésre kötelezettnek tűnik föl. Ha a bűnös ismeretlen, távol, vagy szökésben van, kivételképen, az eset különös fontosságánál fogva, s bizonyos feltételek alatt a törvény a makacssági eljárás megindítását rendeli el. Az eset fontossága itt nem magánjogi, de közjogi szempontból ítélendő meg. A makacssági eljárás megindíttatván, a bűnös elitéltetik, vagy fölmentetik a vád alól, s igy a kártérítés keresztül vitelénél ugyanazok a körülmények s eshetőségek forognak fönn, melyekről föntebb már említést tettünk. De másképen áll a dolog, ha a makacssági eljárás meg nem indíttatik. A károsult előtt ily esetben egyedül a polgári perút áll nyitva, s kártérítési keresetében törvényszerűleg bizonyítnia kell mindazt, mi jogának megállapítására szolgálhat. Büntető és polgári perekben a bizonyítás sajátszerűsége, s a bűntény törvényes úton való helyreállításának nehézségei itt nagy mértékben merülnek föl. Ugyanez áll, ha a bűnös a vizsgálat előtt, vagy a vizsgálat folyama alatt elhal. A nehézségek ez esetben is, mint már fent kiemeltük a bűnösség előkérdésének polgári úton való kiderítésében rejlenek. Itt önkénytelenül ismét az a kérdés merül fel, hogy váljon a kártérítés bebizonyítását nem lenne e kívánatos megkönnyíteni a törvényhozás útján, mi úgy volna elérhető, hogy a panaszos oly esetekben, hol a törvény szerint tiltott cselekvény képezi a panasz jogalapját, bizonyítékait a panaszban előadni, a büntető biró a szükséges nyomozásokat megtenni s a polgári biró a már teljesített büntető nyomozások után a bűnösség kérdése felett, a bizonyítás helyreállítása tekintetében, nem a polgári eljárás bizonyítási szabályai, hanem a büntető törvény elvei szerint tartozzék ítélni. A negyedik osztály átkarolja azon eseteket, ha a bűnös tudva van, de a vizsgálat ellenében — más bűntények miatt időközben bekövetkezett bűnhődés, vagy elévülés, és oly körülmények hiányában, melyek az újra való felvételt megalapítanák és igazolnák , helyt nem foghat. Az, amit itt a kártérítés keresztülvitelére vázlatosan fejtegettünk, elégséges annak constatálására, hogy e tárgynál, a szemlélődésnek mily tág tere nyílik magára a magánjogra nézve is. Budapest, 1877. május 3. A képviselőház ma elfogadta részletes tárgyalás alapjául a gyámügyi törvényjavaslatot. A kormány a szélső bal szövetségében 10—15 szavazattal győzött. Király ő felsége a Curia legfőbb itélőszéki osztályához birákká: Burián Imre és Horváth László budapesti ítélő táblai rendes bírákat és Gyarmathy Sámuel marosvásárhelyi főügyészt; továbbá a budapesti ítélő táblához rendes birákká: Hettyey Gyula és Papanek Sándor ugyanottani pótbirákat és pótbirákká: Szabó László legfőbb ítélőszéki tanácsjegyzőt és Horváth Dezső székesfehérvári törvényszéki bírót nevezte ki. Az igazságügyminiszter — mint értesülünk — a már sok panaszra okot szolgáltatott végrehajtói sereget úgy akarja javítani, hogy végrehajtókat a bírák nyugdíjazott állományából is akar kinevezni, oly formán, hogy ezek nyugdíjaikat is megtartsák. Remélik az intéző körökben, hogy ilyen kedvezmény mellett számos nyugdíjazott bíró fogna végrehajtói állásra aspirálni, s így gyakorlottabb és megbízhatóbb elemekre bízatnának a végrehajtások. Az igazságügyminiszter erre vonatkozó javaslatát már legközelebb a minisztertanács elé terjeszti. Ez a combinatió nézetünk szerint a legszerencsétlenebb, mert először is az a bíró, ki állásának méltóságától át volt hatva, nem fog végrehajtói állásra pályázni. Másodszor pedig ne téveszszük szem elől, hogy a nyugdíjazott bírák egy része, vagy azért mozdíttatott el az activitásból, mert munkaképtelenné vált, vagy másoknak kellett fenforogni. A tehetetlenségből nyugdíjazott bíró nem fog megfelelhetni a végrehajtói állás phisiailag felette terhes feladatának, a más okból aktivitását vesztett pedig nem érdemelhet bizalmat, mivel azt kell föltételeznünk, hogy munkaképes állapotban történt elbocsáttatásának lényeges okai voltak. Vagy talán azt hagyjük, hogy ok nélkül való elbocsáttatások is történtek, csak azért, hogy uj kegyenczek kinevezésére helyre felváltassék ?! A nyítrai ügyvédi kar a pozsonyi ügyvédi kamarához a 3. év május 21-kén megtartandó közgyűlésen tárgyalandó következő indítványt nyújtotta be: Tekintetes kamarai közgyűlés! Az 1874. évi 34. tzezk. 19, 21 és 32. §§-ai, az ügyvédi kamaráknak nemcsak jogukká, hanem kötelességükké is teszik, úgyszólván a nyilvánosság útján, ellenőrizni, az igazságszolgáltatás oly tágas s annyira fontos terén működő összes tényezők eljárását, s orvoslást keresni mind arra nézve, mi a jogszolgáltatás és ügyvédkedés tekintetében, akár hiányosnak, akár hibásnak bizonyult. Ez az ellenőrzés, és a hiányok s hibák megfigyelése azonban csak akkor lehet igazán nyilvános, csak úgy felelhet meg az ügyvédi kar tekintélyének, s csak oly módon vallható átalánosnak, ha a kamarák minden tagjának tapasztalatán alapul, és ha kellő alakban jut köztudomásra, így jártak el, — hogy sokat ne említsünk — a balassagyarmati, szegedi és budapesti ügyvédi kamarák, melyek a közgyűlésen tárgyalt és elfogadott tüzetes jelentéseikben önzetlenül és elfogulatlanul tárták fel ama sebeket, melyek napjainkban az igazságszolgáltatást bénítják, az ügyvédi kar testületi erősbödését pedig lehetlenítik. Nem gondoljuk, hogy a tek. pozsonyi ügyvédi kamara, a területén létező törvényszékek, járásbíróságok, árvaszékek, s minden egyéb közigazgatási hatóságok működését, valamint az ügyvédi kar helyzetét, s ezzel kapcsolatban, az 1874. évi 34. trezk. hatását annyira kedvezőnek tapasztalta volna, miszerint azokról szólni fölöslegesnek tartva, hallgatag mintegy azt mondja: „orvosandó hiányok, az állapotok tökélyénél fogva föl nem merültek! Midőn tehát mindezekkel szemben, a velünk közölt közgyűlési napirend tárgyai között nem leljük sem a kamarának múlt évi tevékenységéről szóló választmányt, sem a közgyűlés által a fent jelzett tényekre vonatkozólag, az igazságügyérhez felterjesztendő kamarai jelentést, végül a kamarához véleményadás végett leküldött telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában a felterjesztés tervezetét, ezen hiányok által a kamarai közgyűlés érdemi s lényeges czélját mellőzve, vagy legalább is tévesztve, a kamarának a választmány felett való ellenőrzési,s bíráskodási jogát pedig szintén figyelmen kívül hagyottnak látjuk. Úgy az itt vázlatosan, mint esetleg a közgyűlésen részletesebben előadandó indokaink alapján, a kamarai ügyrend 42. §-ához képest, indítványozzuk : hívja fel a közgyűlés a kamarai választmányt, hogy tegyen azonnal jelentést évi működéséről, terjeszsze elő, az igazságügyérhez intézendő, vagy talán már intézett évi jelentést, s adja elő, miképen intézkedett a telekkönyvi javaslat felett adandó véleményezés iránt. Nyitrán, 1877. évi áprilió végén. Mérey Lajos, Mérey Vincze, Szadeczky László, Rácz István, Dr. Kaufmann Ármin, Dr. Weisz Vilmos, Crausz Ödön, Kostyár Sándor, Gáspár Lajos, Balázsovics József, Kubinyi Győző, Hrankay János. Semmitőszéki döntvények. 45251877. sz. Valamely egyes kereskedő által hasonnevű társas cég könyvének kive