Magyar Jogász, 1878 (3. évfolyam, 1-148. szám)

1878-05-04 / 103. szám

III. évfolyam 1878. 103. sz. Budapest, szombat, május 4. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre . . . 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy­szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség és kiadó­­­hivatal: IB-a.d.a.pest, V. József tér. 3. sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési di­jak, nemkülönben a beigta­­tandó hirdetmények is kül­dendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat­nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Az atyai hatalom. (Három közlemény.) I. Az atyai hatalmat — a gyám- s gondnoksági törvény 15. §-a szerint — törvényes és törvénye­sített gyermek fölött az atya gyakorolja. Örökbe­fogadó atyára csak az esetben száll át az atyai hatalom, ha az iránt az örökbefogadás alkalmával ellenkező megállapodás nem jött létre (36. §.) Eme hatalomnál fogva az atya kiskorú gyermekeinek törvényes képviselője, azok vagyonát rendszerint (16., 24., 25. §.) számadás terhe nélkül ke­zelni s részükre gyámot nevezni és valakit a gyám­ságból kizárni jogosítva van. Mielőtt az atyai hatalom lényegéről itt bő­vebb magyarázatokba bocsátkoznánk, legyen szabad itt a törvényes és törvényesített gyer­mekek fogalmát közelebbről meghatároznunk. Ama gyermekek mellett, kik a feleségtől a házasság kö­tése után hetedik hónapban, vagy akár a férj ha­lála után, akár a házassági kötelék teljes föloldása után tizedik hónapban születnek, s a törvényes férj által kétségbe nem vonatnak, az a jogi véle­lem harcol, hogy törvényes ágyból származtak. Akik az egyházi vagy polgári törvények értelmében nem törvényes házasságból származnak, törvénytelen gyermekeknek tekintetvén, hogy az atyai hatalom s egyéb jogok előnyeiben részesülhessenek, t­ö­r­v­é­­nyesítésre van szükségük. Az ily törvényesítendő gyermekek hazai jog­szokásaink szerint három osztályba soroltatnak. Először ugyanis olyanokra, kik törvénytelen ágy­ból származván, a nemzők között később bekövet­kezett formaszerű házasság által törvényesittetnek. Másodszor olyanokra, kiket egyházjogi tekintetek­nél fogva a római pápa törvényesít. (H. K. I. R. 106 108. c.) Harmadszor olyanokra, kiket más törvé­nyes örökösök nem létében felségjogánál fogva a fejedelem törvényesít. A fejedelem törvényesité­­sére azonban, az örökösödést tekintve, nincs szük­ség, midőn a törvénytelen gyermek vérfertőzés ál­tal, rokonoktól s nem tudva nemzetett; a tör­vényes és természetes magzatok hiányában pedig a törvénytelenek törvényesítése azért is mellőzhet­­len, mert különben az apai örökségből ki lennének zárva. Annak a nagy különbségnek taglalása, mely a törvényes és törvényesítendő gyermekek közt ha­zai jogunkban is fönnáll, nem tartozik ide, miért is csupán a gyámügyi s gondnoksági törvény hivat­kozott szakaszaiban foglalt főeszme által átlengő atyai hatalom köre mellett maradunk. Az atyai hatalom jogkörét jelenlegi törvé­nyünk majdnem egészen modern eszmék szerint szabályozza, s ez okból a régi magyar jogszokáso­kat több helyen célzatosan mellőzi, így például a gyermekek kötelmei a szülők iránt, nagyon per­­functálre tárgyalvák, mig másrészről, II. József cs. még ma is érvényben álló nyilt parancsa ama ren­delkezésére nézve, hogy a protestáns atya saját gyermekeitől még a házasulást is­ megtagadhatja, semmi tájékozás sincs adva. (Constit. Josephi II. §. 2—7.) Pedig e törvény, valamint a korengedély­nek, úgy a házassági jognak is, majdnem minden viszonylataira kiterjed. A gyámjogot illetőleg, törvényünk szerint az atyai hatalom főpraerogativája, hogy gyámot csak az atya nevezhet. Ha az atya gyámot nem nevezett, vagy ha az általa nevezett gyámot az ellene fönforgó vagy más fontos okokból a gyámható­ság kizárja, vagy ha a nevezett gyám magát tör­vényes okból fölmentetni kérte, s a gyámhatóság által valósággal föl is mentetett, a törvény hatá­rozza meg, hogy a gyámságot ki viselje. A kis­korú gyámjává ily esetben legelőbb is az anyát jelöli ki, ki különben is első­sorban van hivatva a kis­korú eltartására és neveltetésére. Az anya tehát törvényszerinti és természetes gyámja saját gyerme­kének, kinek előbbi minőségét az átalános törvény állapítja meg. Nem kell azonban gondolni, hogy ezáltal az anya már egyenjogú lenne az atyával. Az anyát az atyai hatalom gyakorlata semmi esetben sem illeti, miután e hatalom gyakorlatát a törvény kizárólag a törvényes­ vagy örökbefo­gadó atyának tartotta fen; mindazáltal a törvény az anyát is részesíti az atyát illető jogok gyakor­latában, nevezetesen a) a kiskorú gyermeket a szülők és így az anya felügyelete­­és fegyelme alá is helyezi; b) gyermekeitől és unokáitól a fennálló jogszabályok szerint tartást követelhet; c) a kis­korú vagyonának a folyó terhek fizetésére a gyer­mek tartására és nevelésére szükséges költségeket meghaladó fölöslegnek harmad része az anyát is illeti; d) ha kiskorú gyermekének készpénzét biz­­tosítni nem képes, ezt ugyan magánál nem tart­hatja, de a kölcsönzésre javaslatot tehet; e) a kis­korú vagyonának az anya által kezelt s harmad részben az anyát is illető jövedelme az anya hite­lezői által csak annyiban vehető igénybe, mennyi­ben az a vagyon föntartására, a folyó terhek fede­zésére, a kiskorúnak tartására, az anyának és az általa tartani kötelezett családtagok ellátására nem elkerülhetlenül szükséges. De viszont köteles az anya. 1) ha kiskorú gyermekeinek pénzét kezeli, ezt biztosítani; 2) kérvényeit és értékpapírjait saját választása szerint biztosítani, vagy a gyámhatóságnak átadni; 3) a gyámhatóság jóváhagyását minden, a törvényben előírt esetekben kikérni; 4) kiskorú gyermeke va­gyonának átlagát még azon esetben is biztosítani, ha a vagyon haszonélvezete őt özvegyi jogon illeti. B­udapest, május 3. A rendőri büntető­ törvény körül­belül 400 §-ból áll. Van annyi szakasza, mint bármely kül­földi kódexnek, mely a rendőri ügyet is magá­ban foglalja. A községi bírák bíráskodása különö­sen kimagaslik. Lesz jó széles hatáskörük. Értik majd dolgukat, van eszük. Hiszen a bagatell-bírás­kodásban is nagyon perfekteknek mutatkoznak! Utójára fölfedezik, hogy a juridikai tehetségek ott keresendők. Úgy értesülünk, hogy a belügyminisz­ter elrendelte, hogy a községelőljárók ezentúl nad­rágot tartoznak viselni. Elhiszszük, sőt abban sem kétkedünk, hogy egyik-másik még a fórumra is föl fog vizetni. A képviselőház mai ülésén végleg letárgyal­­tatott a vallás és közoktatásügyi miniszter költség­­vetése. A felekezeti vita megeredt s elfoglalta az egész ülést. Schwarcz Gyula, Pór Antal (esz­tergomi plébános) Helfi tartottak nagyobb dic­­tiókat tankönyvekről, felnőttek oktatásáról, kisded­óvó intézetekről stb. A legérdekesebb volt Schwarcz Gyulának ama szemrehányása, hogy Trefort ő ex­­olája elvállalta a földmivelés, ipar és kereskedelmi miniszteri tárcát is, s ez által elhanyagolja saját ressortját. A vád ellen úgy védekezett, hogy ő áldozatot hozott az új szakma elvállalásával. (?) M­inisztereink ma reggel Bécsbe érkeztek. 10 órakor ő felsége K. Wenckheim minisztert félórás külön kihallgatáson fogadta. 11 órakor kezdődött a közös minisztertanács, melyen jelen voltak az elnöklő felségen kívül gróf Andrássy Gyula, a két miniszterelnök s a szakminiszterek. A tanács­kozás tárgyát, mint már említek, a kiegyezés végleges megállapítása képezte. Mennyire mentek, még nem tudjuk. A panasz szakadatlan a bagatell eljá­rásról szóló 1877. évi XXII. t.-c. fölött. Különö­sen tömegesek a fölszólalások e törvény 21, 30. és 45. §§-ainak hiányossága folytán mutatkozó vissza­élések miatt. E szakaszok szerint a tárgyalásokra meg nem jelenő fél, a megjelent kérelméhez képest marasztalandó, de épen nincsen meg a törvényben az, hogy a kitűzött határnapon a megjelenésre ha­tározott óra elmúltával, kell-e és meddig várakoznia a bírónak az ítélet kimondásával. Csak Budapest példáját hozzuk fel, a­hol a községi bíráskodásra és a bagatell-ügyek ellátására jogosított bírák tár­gyalásra rendszerint a reggeli 8 órát tűzik ki, de ha 8 órakor pontban meg nem jelenik a fél,, kér­­lelhetlenül elmarasztalják. Azt sem mondja a törvény sehol, hogy a bírónak a tárgyalásra napot és órát is kell kitűznie, mert a 30. §-ban egyszerűen csak annyi foglalta­tik, hogy a felek a kereset tárgyát vagy ösz­­szegét s a tárgyalás idejét és helyét tartalmazó idézvény kézbesítése által hivatnak meg. A bíró kitűzheti egyszerűen a napot is, és ha az elma­rasztalandó alperes jó barátja, elvárhat utána va­csoráig, ha pedig nem kedves embere, kimondhatja ellene a makacsságból való elmarasztalást, már reggeli előtt. — Ez, valamint a 10 év óta keletkezett minden törvényünk, érdekes adatot szolgáltat azok számára, kik kétkednek codificatoraink alaposságán. S ily szomorú tapasztalatok sem riasztják vissza az illetőket attól, hogy codificáljanak még tovább, s hogy merészkedjenek igényt formálni ma­gasabb állásokra. A gyülésezési jogra vonatkozó rendelet ál­tal az ország közvéleményében vert hullá­mok még nem simultak el. Tudvalevőleg Pest me­­gye erélyes kérvényt intézett eme rendelet ellen az országgyűléshez. A tárgyalás véletlenből elhalasz­tatok. Az „egyesült ellenzék“ tegnap tartott ta­nácskozásán elhatározta, hogy a kérvényt napi­rendre tűzetni kérik s igy a vita előreláthatólag annál érdekesebb lesz, mivel ez ügyben határo­zati javaslatot is nyújt be a párt, melyet Szilágyi Dezső készített el s fog indokolni a képv. házban. Legtöbb stélőszéki döntvények. 835878. sz. A perköltségek a peres fe­lek közt fönnálló rokoni viszonynál fogva is m­egszüntethetők.*­ 1030­878. sz. Az ügyvédrendtartás 58. §-a díjjegyzékről, nem pedig költségjegyzékről *) Ismét egygyel szaporodtak az arany­ igék. „Az ügy természeténél fogva“ — „a munka értékéhez képest,, — „a per körülményeinél fogva“ — történni szokott költ­­ségmegszüntető esetekhez ismét egy új firma: „a rokoni kötelék“ — csatlakozott. Szerk.

Next