Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam 1879. 1. sz. Budapest, szerda január 1. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, héttőt kivive. Előfizetési ár: Egész évre ... lő fit. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések : ®«T hatodkásábon petitkor egy**er hirdetéseért 19 kr., kétszer lő kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdíj kultu minden baigtatás után 30 kr. 607.tr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE, Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, V. Józsefttr 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. Visszapillantás 1878-diki törvényhozásunk jogalkotásaira. (Három czikk.) I. Az uj év kezdete, melybe immár átléptünk, mint a határinségek emlékköve a gondolkodó vándort, bennünket is arra késztett, hogy pillantsunk vissza az alig lehullámzott múltra s vessünk tekintetet a jövő távlatában derengő történendőkre. Újból idéznünk kell eddigi küzdelmeink jelentőségeit, eredményeit s meghiúsult reményeit, hogy mérleget állíthassunk azon feladatokra nézve, melyek betöltendők voltak s melyek megoldása még várakozik ránk. Valami nehéz, tragikus érzet száll meg bennünket nemcsak az ország átalános helyzete, a politikai körülmények rendkívüli súlya alatt, de még saját szent küzdelmeink eredménye fölött is. Nem mintha harczaink bizonyos sikerével nem volnánk megelégedve s azért sem, mintha az elégtétel büszke öntudatával nem szólhatnánk igénytelen lapunk szellemi hangosainak győzelmes fegyvertényeiről, hanem mert az örökifjú jogérdekek tusáiban botrányos távolságban kell szemlélnünk épen ama legfőbb tényezőt — a legislatiót és kormányt — melyeknek, mint leghűbb szövetségeseinknek, protectorainknak kell vala lenniük. Elszigetelten, a nemzet közéletéből csaknem kitagadva indítottuk meg a harczot a charlatánok, theoreticusok, parókás bölcsek és hatalombitorlók ronda táborai ellen, melyeket sok időn keresztül maga az ország is némi pictismussal hagyott uralkodni. Lapunk, minden öntetszelgés nélkül merjük állítani, talán nem utoló s nem a legcsekélyebb tényező volt abban, hogy a „legyen világosság“ hatalmas szózatára a magyar jogélet láthatárán is derültebb fény villámlott fel s habár teljes világosságot nem idézhetett is elő, a közállapotok felismeréséhez nyújtott annyit, ha nem több életadó sugárt, mint az összes jogszaki irodalom. Nemes kötelességünknek ismerjük tehát ez idő szerint azt is, hogy a törvényhozásnak a lefolyt évben tett alkotásait s átalános jogéletünk mozzanatait az elfogulatlan kritika szövésekével is megvilágítsuk, vagyis átalános pillantást vessünk a közelmúlt eredményei s a jövő teendőire. Mert a múlt és jelen méhében fogamzik a jövő és a szakirodalom, mely dajkája a szellemvilág fejleményeinek csak fél munkát teljesítene, ha a mag elhintésénél közrehatni megszűnnék. Szükséges az elhintett magvakat beboronálni, learatni s eltakarítani is. Ez szerény czélunk a jelen czikksorozattal. Első feladatunknak tartjuk azonban itt a jogélet két főágazatának: a közjog és átalános magánjog terráriumainak legújabb terményeit megfigyelés alá venni, mert a két mező az,honnan összes nemzeti jogéletünk minden egyes mozzanata, mint valami góczpontból szétsugárzik s melyek egyedül adhatják meg azt az álláspontot, hol helyes diagnosist állapíthatunk meg. Igaz ugyan, hogy bizonyos érintkezést ezen az állásponton is, a politikai mozzanatokat kikerülni nagyon bajos feladat; de mi kockáztatni merjük meggyőződésünk azon nyilvánítását, hogy midőn a jogszolgáltatási adminisztratióról van szó, bizonyos tekintetben lehetetlen magukkal a politikai momentumok s irányzatokkal is nem foglalkozni s hogy mindazok, kik a jogélet tüneteit rideg egyedüliségükben szemlélik: hasonlók a félszemű hajóshoz, ki a folyamnak csak egyik partját látja, de a másikat nem. Hogy azonban kellő sorrendet tarthassunk a jogélet föntebb jelzett két osztályzata szerint, legyen szabad mindenekelőtt a lefolyt évben alkotott törvényeket elősorolnunk s azután külön bírálat tárgyává tennünk. Közjogi törvényeink: 1) Az 1873. évi XXXI. t.-cz. 3. §-ában megállapitott határidő, valamint a Horváth-Slavon országok önkormányzati beligazgatási költségei fedezésére meghatározott százalék érvénye 1878. január 1-től egy évre meghosszabbittatott. 2) Az 1878. év első negyedében viselendő közterhek s fedezendő államkiadásokról. 3) A postaszerződés hatályainak meghosszabbítása, valamint az osztrák nemzeti bankkal szemben a tényleges állapotok ideiglenes fentartásáról. 4) A közösügyi költségekre a magyar korona országai által rendkívüli hadiköltségekre megszavazott 60 millió hitel Magyarországra eső részének fedezéséről. 6) Az osztrák-magyar Lloyddal kötött postaszerződé meghosszabbításáról, valamint az osztrák nemzeti bankkal szemben, a tényleges állapotnak ideiglenes fenntartásáról. 7)A Német-, Olasz és Francziaországgal kötött kereskedelmi szerződések meghosszabbításáról. 8) Azon arányról, melyben a magyar korona országai az 1861. XII. t.-czikkben közöseknek nyilvánított államügyek terheihez járulnak. 9) A magyar korona országai és az ő felsége királyságai és országai között kötött vám- és kereskedelmi szerződésről. 10) Az osztrák-magyar vámterület átalános vámtarifájáról. 11) A magyar korona országainak az ő felsége többi királyságai s országai kormányai közt a részvénytársaságok, biztosító társaságok, közkereseti s iparszövetkezetek kölcsönös bebocsátása iránt létrejött egyezményről. 12) A szabadalmazott osztrák nemzeti bankot cselekvőleg illető 80 millió forintnyi államadósság iránti szerződésről. 13) Az osztrák-magyar bank létesítése és szabadalmairól. 14) A Lloyd gőzhajózási vállalattal kötött gőzhajózási és postaszerződésről. 15) A réz-váltópénz szaporításáról sat. Magánjogi s közigazgatási tekintetben. 1) A magyar büntető törvénykönyv a bűntettekről és vétségekről. 2) A sző-lőbirtok után járt s megszüntetett tartozások bejelentési határidejéről. 3) A polgárosított szerb-bánsági és román-bánsági volt határőrezredek területén fekvő s eddig adómentes erdők, havasok és legelők ideiglenes megadóztatásáról. 4) A volt magyar kereti vasuttársulat részvényeinek beváltásáról. 5) A fővárosi közmunkák tanácsa és az osztrák szabadalmazott államvasuttársaság között, a Budapesten létező indóház kiépítése tárgyában. 6) Az állami közterhek s kiadások fedözéséről. 7) A czukoradóról. 8) A szesz adóról. 9) Az 1871: LV.törvényczikk alapján indítandó birtokrendezési eljárás bélyeg- és illetékmentessége iránt. 19) Versecz városa országgyűlési képviselő választó névjegyzékének kivételes összeállításáról. sat. A beterjesztett törvényjavaslatok közül megemlítendők: az erdőtörvény, közrendőrségi jog, a katonai beszállásolás szabályozásáról és a közmunkaügy rendezéséről szólók. A büntetőjogi eljárás, a bányajog s polgári perrendtartás reformjai s codificatiójáról ez évben törvényhozásunk termében alig hallatszott szó; a magyar polg. anyagi jogot illető codificationális előmunkálatok pedig zavartalanul aludták a boldogok álmait. Budapest, decz. 31. A magyar delegáczió Szlávy József elnöklete alatt tartott mai ülésén kihirdették a két delegáczió által elfogadott s ő felsége által szentesített közös költségvetést s a boszniai csapatok elhalására 1879. évre szóló hitel iránti határozatot. Ezután elnök s a tagok egymásnak boldog uj évet kívántak. A legközelebbi ülés valószínűleg csak február hóban fog összehivatni. Közigazgatási igazságszolgáltatás. (Két czikk.) II. Midőn azonban a városi és vidéki szakértő lakások alkalmazásáról beszélünk, szükség, hogy ezen eszmét a maga conkrét megtestesülésében is fölmutassuk. Annak ugyanis, hogy városi és vidéki szakértő honpolgárok is alkalmaztathassanak a közigazgatási bíróságok tagjaiul, mellőzhetlen föltétele: városaink, vidékeink s községeink újabb politikai berendezése. Poroszország, csak az okszerűen berendezett városok és vidékek polgáraiból alkalmazott (1875. julius 3-diki törvény) szakértő lakásokat. S Poroszországban ez lehetséges volt,mivel abban az államban nem úgy van berendezve a politikai administratio, mint minálunk. Ott a községek máris valóságos autonóm testületek, közigazgatási községek, mint Stein kívánja, nálunk jogtalan nullák, passiv massák, hasonlók azon római csonkákhoz, melyeket ott a curulis főurak nálunk kiváltságosan a szolgabirák, pandur-comissariusok s adóvégrehajtók használnak. Ott minden egyes vidék, járás s községcsoport külön közigazgatási bizottsággal van ellátva s mig e bizottság tagjai leginkább a nagy községek és mezővárosok szakértő tagjai közül választják, a közigazgatási bíróságoknál is fungálnak. . Nálunk ezen átmenet, ezen szerves kapcsolat a községektől a nagyobb városok s a megyei hatósághoz, nem létezik; ezt a bizottságot, e közvetítő orgánumot, a szolgabíró pótolja; ez az universális semmi, ez a kortescsordák szörnyszülötte, e kiváltságos egyéniség, ki egyedül van szabadalmazva arra, hogy semmiféle qualifikatiót se bizonyítson. Tehát, ha a dolgok természete már önmagában megköveteli, hogy legyen a közigazgatási bíráskodásnak alsó, legyen középső és legyen