Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-02-14 / 37. szám
5 IV. évfolyam 1879. · „MAGYART JOGÁSZ" : ̋ megjelen !› minden nap, hitett kivéte, j. Előfizetési ár: : Egész évre . . . ló frt. — *• Fél évre .... 7 „ 50 !’ · Negyed évre . . 4 „ — 1! Egy hónapra. 1 * 40 Hirdetések: Egy hatodhasábos pertsor egy•nem hirdetéséért 19 kr., kétszer ! 16 kr., és többszöri hirdetéséért 1. 13 kr., minden beigtatásnál. A J bélyegdij külín minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. 37. sz. Budapest, péntek február 14. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KOZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal: Budapest, V. József tér 3. sz. Ahová a lap szellemi részét illető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési di- ' Ijak, nemkülönben a helgta- mutandó hirdetmények is külí dendők. — Kéziratok csak ,, ismert kezektől fogadtat- hat nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Igazságügyi zűrzavarok. Az, hogy igazságszolgáltatásunk bizonytalansága állandóvá lett, okszerű következménye az évek óta folytatott rendszerváltozás és szokatlanul őűzött törvénygyártásnak. Ehhez járultak még az ujabbnál ujabb s nálunk ez idő szerint meg sem honosítható intézményeknek igazságügyi keretünkbe erőszakos beillesztése. A legnagyobb hibák egyikének pedig föltétlenül az tekintendő, hogy épen akkor, midőn a jogállapotok legnagyobb mérvű felforgatása törvénytudó erők igénybevételét tette szükségessé, még megtettük azt a tréfát is, hogy az alsó fokú törvénykezés egy részét a törvénytudatlan politikai közegek elé tereltük, kik nem csupán békebírói szerepre lettek szorítva, hanem jogok fölött való bíráskodási hahatáskörrel is felruháztattak. Ezen minden körülmény közt hibás rendszer meg visszaéléssel párosult igazságszolgáltatás rendkívül elidegenítőleg hatottak már eddig is a nép azon szegénysorsú rétegeire, melyek vagyoni helyzetüknél fogva leginkább az ily bíróságokra vannak utalva. A nép elidegenülése s elkeseredése nem is indokolatlan, mert ime a bel-s igazságügyminiszterekhez csak úgy özönlenek a panaszok azon törvénytelenségek miatt, melyek a politikai közegeknek korlátot nem ismerő, jogsértő eljárásai folytán egyeseket csaknem teljesen tönkre tenni képesek. És amit talán legelől kellett volna fölemlítenünk, mint a jelenlegi viszonyok legfőbb okát, ez az, hogy a közigazgatási közegek nem tudják vagy nem akarják tudni, hogy meddig terjed hatáskörük s beleavatkoznak oly ügyekbe is, melyeknek elbírálásával még a képességeiket oly nagyrabecsülő Perczel-féle miniszterek sem tartották kívánatosnak őket megbízni, így pl. megtörtént nem régen, hogy egyik fehérmegyei szolgabíró hivatottnak és jogosítottnak találta magát 500 hold kiterjedésű birtokra vonatkozó haszonbér-megszüntetési per elbírálására. A legrövidebb processus után tudtára adta bérlőnek, hogy a bérletet f. é. február 15-én annyival inkább ürítse ki, minthogy ellenkező esetben őt karhatalommal fogja kidobatni. Midőn a fél e határozat ellen semmiségi panaszt emelt, azt az alispán (!) vette felülvizsgálat alá s az ennek intézkedésével szemben ismét benyújtott semmiségi panaszt a közigazgatási bizottság, természetesen (!) „érdemileg“s helybenhagyólag intézte el, míg elvégre utóbbi semmiségi panasz folytán feljutott az ügy a belügyminisztériumhoz. Minthogy azonban f. hó 15-ig ott aligha fognak intézkedni, el lehet reá készülve a bérlő, hogy kidobatik oly hatóságok rendelete folytán, melyeket a törvény fel nem hatalmazott hasonló kérdések eldöntésére. Vagy nincs tudomása a Fehér megye közigazgatását intéző közegeknek arról, hogy mit rendel az 1868. LIV. t. sz. 93. §-ának e) pontja s hogy az 1877. XXII. bagatell-törvény 11. §-ának 6. pontja csak azon haszonbérletek visszabocsátása iránt indított keresetekre nézve változtatta meg a t. r. t. föntebb hivatkozott szakaszának intézkedését, amelyeknél a haszonbérlet 50 fixot meg nem halad! S ne volna tudomása arról, hogy ily ügyekbe a szolgabíró a legutóbb hivatkozott törvény 12. §-a értelmében még a felek kölcsönös beleegyezése mellett sem avatkozhatik? Valóban nevetni kellene, ha a tisztelt urak tudatlanságának oly komoly következményei nem lennének! És ez csak egy eset a sok közül. Hasonló eljárás fájdalom nagyon gyakori s e mellett a jogaiban sértett félnek még csak kára és veszteségei pótlását sincs módjában a hanyag s tudatlan tisztviselőktől követelni. Üdvös tanúságot vonhatni mind a mellett a felhozott tényekből két irányban. Egyike nevezetesen az, hogy nagyon igazuk volt és van azoknak, kik a közigazgatást és az igazságszolgáltatást szorosan el kívánják egymástól választani, minthogy akkor nem adatik alkalom arra, hogy közigazgatási tisztviselők reájuk nem ruházott bírói functiókat is gyakoroljanak. A másika pedig az, hogy legfőbb ideje lenne valahára qualifikátiót kivánni a közigazgatási hivatalnokoktól is és nem tűrni, hogy minden iskolakerülő s olvasni-irni is alig tudó falusi gavallér beletétessék a legfontosabb közigazgatási hivatalokba. Alapos okunk van hinni, hogy kormányunk még most sem okult a tapasztaltakon, mert még folytonosan azon téren mozog, azt az irányt követi, mely magát ezideig is megboszulta, kéri, mit a bizottság elfogad. Popovics a 16. §-nál az elzárás mellett ellenzi a pénzbüntetést, nem akarván sújtani az ártatlan családot is. Pauler miniszter azon megjegyzésén, hogyha mind el kellene zárni a kihágást elkövetőket s pénzbüntetés nem alkalmaztatnék, gyakorlati nehézségek keletkeznének, a §. elfogadtatik. A 17. §-ban a 25 kr minimum helyett előadó indítványára 50 kr fogadtatik el. A 18. §. változatlanul hagyatván, a 19. §-nál Emmer Kornél indítványára a 8 nap helyett már 3 napi elzárásra nézve is kimondatik, hogy helyben levő javító intézetben töltse ki a kiskorú. A 20. §, elfogadtatván, a 21. §-hoz Horváth Boldizsár indítványozza, hogy az eventuális eljárás ne a pénzbüntetés behajthatlansága, hanem bizonyos határideig le nem fizetése esetére mondassék ki, mert a behajtás nagy nehézségekkel jár. E kérdést a bizottság az eljárás kérdésének tárgyalásáig függőben hagyván, a 22—26. §§-okat változatlanul elfogadta. A 27. §-nál, mely szerint a kísérlet nem büntetendő, előadó megjegyzi, hogy a bűnsegédnek a büntetés alól ment volta sehol sem fordul elő a törvényjavaslatban. Kéri ezt, mint az átalános elvek alól való kivételt, itt kimondatni. A bizottság többsége Emmer Kornél indítványára nem ad helyt a kivételnek s a bűnsegéd büntethető voltát mondja ki. A 28. §-nál előadó a szolgálati és más alárendeltségi viszonyban állók tetteiért kizárólag a meghagyókat teszi felelőssé. Emmer Kornél ebben formalizmust lát, a tettes előzőjére hivatkozva menekül és a bíró az eset individualizálásától el volna ütve. A tárgyalás folytatása ma, azaz pénteken délután 5 órakor tartandó ülésre halasztatott. Budapest, febr. 13. A képviselőház Igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor Horváth Boldizsár elnöklete alatt tartott ülésében tárgyalás alá vette a rendőri büntető-törvényjavaslatot. Pauer Tivadar igazságügyminiszter átalánosságban indokolván a törvényjavaslatot, annak a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását ajánlja. Teleszky előadó átalánosságban elfogadandónak tartja a törvényjavaslatot, mert az a már elfogadott büntető törvénykönyv organikus kiegészítője. A részletekre nézve azonban módosításokat jelent be, mire a törvényjavaslat átalánosságban vita nélkül elfogadtatik. A czímből a rendőri szó az előadó indítványára kihagyatik, miután rendőri tekintet alá nem eső kihágások is léteznek, mert itt pusztán kihágásokról fog szólni a javaslat. Az 1. § elfogadtatván, a 2. §-t, mely a kiskorúak büntethetőségéről szól s a büntetőtörvénykönyv 85. §-ával egyenlően szól, az előadó függőben hagyatni kívánja. Emmer Kornél a 12. §-ban kimondottaknak látja az elveknek a kihágásokra alkalmazható voltát s miután e § kivételt nem képez a büntető törvényben megállapított elvek alól, a §-t kihagyandónak véli. A bizottság függőben hagyja a §-t. A 3. § elfogadtatván, a 4-nél Dárday Sándor felveti a budapesti dologház kérdését, mely intézet javítóháznak épen nem tekinthető. Pauler miniszter megjegyzi, hogy uj fogház rendszerünk keretébe egyátalában nem illik s igy kombináczióba nem vehető. Apáthy István a szándékosságot kívánja a kihágás büntethetőségének feltételéül kimondatni, főleg idegenekre nézve, kik egy városba lőnek anélkül, hogy a helyi szabályokat ismernék. E módosítás több oldalról mellőztetvén, Juhász Mihály indítványára a két részre osztatván, az, valamint az 5—14 §§-ok csekély stiláris módosításokkal elfogadtattak. A büntetéseket elősoroló 15. §-nál Dárday Sándor az elkobzás kérdését, mely a legszokottabb rendőri büntetés s a corpus delictik elkobzásától lényegesen eltér — szabályoztatni kívánja. Teleszky előadó kiemelvén, hogy főbüntetésként a törvénykönyv az elkobzást nem ismeri, — a §-t függőben hagyatni A nép feladja már jogait, semhogy a bagatell-biráskodást igénybe vegye. Különösen zúgolódnak a fővárosban. Az ily bíráskodásra hivatott közegeknél napokon át kell a peres feleknek kuncsorogni, mig panaszaik felvétetnek. — Több időt vesztenek a felek, mint a menynyik nyerni óhajtanának a per folytán. Ezen kivül egyátalában nincs megelégedve a közönség magának az igazságszolgáltatásnak módjával s közegeivel. Megjósoltuk mindjárt kezdetben, midőn a bagatellbiráskodás életbeléptettetett, hogy e kalmárjogszolgáltatás, úgy, miként az terveztetett s életbeléptetett, biztos bukásra számíthat. Tanulják meg kodifikátoraink, hogy Magyarországon egyetlenegy igazságügyi institutio sem bír jövővel, melyből az ügyvédek kizáratnak, mert törvénykezésünk még nem olyan, hogy az ellenőrző erők nélkülözhetővé válhatnának. Lapszemle. A Magy. Themis ma megjelent számában egy országgyűlési képviselő ír czikket a budgettárgyalás alkalmából. Sokban igaza van czikkezőnek, igy különösen abban, hogy igazságügyminisztériumunk nem valami jeles szakerőkkel rendelkezik s hogy a diurnistákkal való takarékoskodás, melynélfogva az elintézett ügydarabok hónapokig elintézetlenül hevernek, oly unicum, minőt hasztalan keresnénk bárhol is. Mindezt elmondtuk már számtalanszor. Roppant felületességet árul el azonban czikkező akkor, midőn a felső bíróságokról beszél. Nagy lármát üt a miatt, hogy pazar ázsiai fényt tízünk a legfőbb bírósági személyzettel s ezt azzal indokolja, hogy Németországban, Francziaországban is sokkal kevesebb bíró szükséges. Egészen úgy beszél a t. képviselő úr, mint modern jogászaink legnagyobb része. Nem azt nézi, hogy minek viszonyaink, hanem csak azt, hogy mit csinálnak a külföldön. Azt ignorálja, hogy mennyi a perek száma; arról legkisebb tudomása sincs, hogy nálunk 15—20 ügyet kell hetenkint előadni egy bírónak még a jelenlegi létszám mellett is, holott Német és Francziaországban 4—6 per jut egy bíróra s azért