Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)

1879-05-04 / 102. szám

korlatból legalább másfél évet ügyvédnél tölt. Biró ellenben lehet az is, ki csak gyakorlati birói vizs­gát tett, ehhez pedig tudom­ sok nem kívántatik. Igen természetes, hogy a fiatalság törekvőbb és tehetségesebb része az ügyvédi vizsgát óhajtja letenni, minthogy ez birói állásra is képesítést ad s e mellett lehetővé teszi még azt, hogy ne legyen kizárólag törvénykezési hivatalokra utalva. A gyen­gébb rész ellenben fél a doctoratustól s egyedüli czélja a gyakorlati birói vizsgát letenni. Az ilye­nek azután bírósági gyakorlatra lépnek, hogy mi­nél hosszabb szolgálati időre legyenek képesek hi­vatkozni, míg azok, kik ügyvédi vizsgát akarnak tenni, kénytelenek mindenekelőtt a másfél évi ügy­védi gyakorlatot megkezdeni. Nem nagy méltánytalanság-e ily viszonyok mellett az, ha a tetemesen magasabb elméleti kép­zettségre hivatkozó concurrensek mellőztetnek azok miatt, kiknek jogc­ímük csak az, hogy már a lép­csőn állanak? Nem méltánytalanság-e azt kívánni jogtudorok s hosszabb ügyvédi praxist kimutatni tudó egyénektől, hogy ha a bírói pályára határoz­zák magukat, lépjenek rá a lépcső legalsó fokára, azok háta mögé, kik sokkal kevesebbet tanultak és tudnak? És ha tekintetbe veszszük azt, hogy azok, kik a bíróságoknál mindezek daczára sem képesek ki­nevezésüket keresztülvinni, ügyvédi irodákban leg­alább is még egyszer oly nagy fizetést kaphatnak, mint a minővel a bíróságoknál a gyakornokok dotáltat­­nak, nem fogunk csodálkozni a felett, hogy a fia­talság tehetségesebb részének nem igen lesz kedve gyakornokságra szánni magát. A bírósági segédsze­mélyzet ennélfogva mindig csak a középszerűségek­ből fog kiegészíttetni s minthogy a bírói állásokra ismét a jegyzői karból válogattatnak ki a kinevezen­­dők, legnagyobbrészt középszerűségek fognak azokba is bejutni. Most még kevésbé érezhetők a gyakorlatban a követett rendszer hiányai , épen azért, mert bár többfélét hangsúlyoztatok már a birói kar új erőkkel leendő felfrisitésének szüksége, az ügyvédi rendtartás még alig négy éve léptettetek életbe s a kapaszkodó legalsó lépcsőjére állott középszerű­ségek még nem igen juthattak birói stallumokba. Minél tovább haladunk azonban a megkezdett után, annál érezhetőbbek lesznek az exclusív kinevezési rendszer hiányai és hátrányai. Nem kívánjuk mi azt, hogy semmi tekintet­tel se legyenek a kinevezéseknél arra, hogy szol­gált-e már a pályázó bíróságnál vagy sem. Nem kí­vánjuk azt sem, hogy egyenes legfőbb ítélőszéki bí­róvá vagy tanácselnökké neveztessék ki az ügyvéd, bár szerintünk ez sem szolgálna legkevésbé sem a törvénykezésnek és jogszolgáltatásnak hátrányára, ha­nem mindinkább előnyére. Azt azonban, hogy elsőfokú bírákká ügyvédek s jegyzőkké jogtudorok és ügyvédjelöltek semmi körülmények között se neveztessenek ki, ha bíró­ságnál nem szolgáltak , károsnak tartjuk épen a közérdek szempontjából. Az igazságszolgáltatás sok jeles tehetséget nyerhetne azáltal, ha az ügyvédi elemnek tér nyit­tatnék a birói hivatalok körül, az ügyvédek pedig nyernének, tekintélyük emelkednék s anyagi helyze­tük ezen kívül javulna. S a­mire szintén súlyt kellene szerintünk fektetni: megszűnnék a jelenlegi antagonismus és kivalitás az ügyvédi- és birói kar között, vádolva, felmentetett. Pécs­is ág­h­i Ignácz, budapesti tszéki írnok iszákosság s hanyagság miatt az első fokú fegyelmi bíróság által hiva­talvesztésre ítéltetvén, a büntetés másodfokú­­lag birságra változtattatott. Vegyes közlemények. • A királyi házaspár, Gizella főherczegnő és Lajos bajor herczeg ma délután pont 6 órakor Budapestre érkezvén, fényesen fogadtattak. A be­vonulás szép rendben történt. Nem láttunk egyet­len rendőrt sem. Hirdetmény. A kir. állami pénztárak, adó- és vámhivatalok utasittattak, hogy az Ő császári és királyi felségeik ezüst menyegzője emlékére Ő csá­szári Apostoli királyi felségének 1878. évi deczem­­ber hó 8-án kelt legfelső elhatározása alapján ki­vert két forintos ezüst emlék­érméket a felektől fizetés gyanánt két forint értékben fo­gadják el. Azon fegyelmi ügyben, mely a Verho­­vay-féle perből kifolyólag Komjáthy Béla ügy­véd ellen folytattattott, a bpesti kamara az inkrimi­nált kitételek miatt a fegyelmi megtorlásnak helyt nem adott. A Madarász - féle gyilkossági bűnügyben Cséry vizsgáló­bíró befejezvén a vizsgálatot, az iratok áttérettek az ügyészséghez a vádirat elké­szítése czéljából. Fegyelmi tárgyalások. A kir. tábla ma tár­gyalta Korponai Ödön váczi­­birósági végre­hajtó ügyét. Botrányos magaviselet miatt lévén Válasz az 1879. évi 95. számú lapban közlött „Levél a szerkesztőhöz“ czimü sorokra. Életem fele már lejárt, 30 éven át a nyilvános pályán működöm, de sohsem mondottam valótlan­ságot, annál kevésbé irtam­ s igy távol állok a rá­­fogási és gáncsoskodási viszketegtől. Kereken taga­dom, hogy én Skultéty Gyula úr érdemei bí­rálatára competens volnék vagy azt még csak meg­kíséreltem volna is. A levelet aláírt hét ügyvéd beismeri, hogy Skultéty Gyula ur unokatestvére Skultéty Ede ügyvéd urnak s ezzel beismeri azt is, hogy a t. r. t. 56 57. 297. §§. értelmében (nem 257. §, miként a 86. számú lapban tévesen nyomatott) köz­tük oly akadály forog fenn, melynél fogva Skul­téty Gyula ur Skultéty Ede urnak egyik pe­rében sem járhat el. Hogy fog-e Skultéty Gy. ur az ellen véteni s hatalmában álland­ó ezt az aka­dályt mindig legyőzni vagy félretolni, az nem a levelet aláírtak akaratától, hanem a jövőtől függ, mely Isten kezében van s melyről biztosat senki sem mondhat, annál kevésbé tudhatják a levél alá­írói, kik pláne az összes competenseket Skultéty Gyula úrral párhuzamba helyezni magukat jogo­sítottnak vélik, hogy váljon az igazságügymi­­niszter ő excellencziája fogja-e Skultéty Gyula urat ő Felségének kinevezés végett felterjeszteni vagy sem. Lukich Vincze, hit­­köz- és váltó-ügyvéd. *) Döntvény. A bánatpénz csak akkor tekinthető elveszett­nek, ha az árverési föltételeknek a viszár­­verés tényleges, megtartása előtt elég nem té­tetett, következéskép a viszárverés meg nem tartható, ha a föltételeknek ezt megelőzőleg elég tétetett.**) [Semmitőrzék 9038/879. sz. a ] Vozner Lipót és V­eisz Márton ve­vőknek kérelme, mely szerint Vozner Lipótnak Kondé Ferencz ellen árverési ügyében a hátralékos vételárnak 10,000 frtig készpénzben és a többire nézve beszámítással elfogadását, a megvett birtok átíratását és a 3244/1878. számmal elrendelt visz­árverés beállítását kérelmezték a dunaszerda­­helyi­­biróság előtt, ez utóbbi 1093/879. sz. a. kelt határozatával ekként intézkedett. Az azonnal birói letétbe helyezett 10,000 fit, mint a nagyud­­varnoki tkv. 72. ivén 179/9. brzi, 73. ivén 59—61,/b. 146/a. brzi és a tőkési tkv. 29. ivén 78. 79. brzi számú ingatlanság és tartozékainak vételári rész­lete, e czimen elfogadtatik. Ellenben azon kére­lem, hogy a többi hátralékos vételár beszámítás által törlesztettnek tekintessék, a fent körülírt in­­gatlanság folyamodók nevére átirassék és e tekin­tetben a 3274/878. számmal elrendelt viszátverés beállíttassék, elutasíttatik. Mert eltekintve attól, mennyiben lehet helye a vételárfelosztási tervezet jogerőre emelkedése előtt a beszámításnak az igé­nyelt beszámítás egyelőre és fentartással csak úgy vétethetnék bírói figyelembe, ha a beszámíttatni kívánt követeléseket megelőző összes tételek ere­jéig kérelmezők jelen vételárból készpénzben fize­tést teljesítettek volna, ez azonban folyamodók ré­széről meg nem történt. Ebből folyólag a vételár törlesztettnek nem tekinthető, a birtok át nem iratható és a viszátverés be nem szüntethető. Fo­lyamodóknak egyébiránt abbeli felszámítása, mely szerint a bánatpénzül letett 6050 frtot a vételárba javukra betudni megkísérlik, bíróilag mellőztetik, mert a 3274/878. számú végzés rendelkező részé­ben határozottan és minden fentartás nélkül ezen 6050 frt bánatpénz reájuk nézve elveszettnek és a tömeg javára esedékesnek biróilag kimondatott, mely intézkedés ellen egyenesen irányuló semmi­sági panasz a nagyméltóságu magy. kir. curia, mint semmitőszék által 2852/879 szám alatt fel­tétlenül és megszorítás nélkül el­vettetett, minél­fogva azon körülmény, hogy folyamodók bánatpén­ze örökre és visszavonhatatlanul elveszett, a tör­vény és erre hivatott bíróságok egybehangzó­­an­**) Hasonló értelemben döntött a semmitőszék la­punk 94. számában ugyanezen feleket érdeklő 8248/1879­ számú határozatával. Szerk. *) Ezekkel a sorokkal a polémiát befejezettnek tekintjük. S­z­e­r­k­­ ezet intézkedése szerint bevégzett tény és mint ilyen sem a felek, sem a bíróság által többé nem feszegethető. Ez ellen Vozner Lipót s érdektársa sem­miségi panaszszal éltek s a semmitőszék 9038. szám alatt kelt határozatával a neheztelt végzést a 1.1.1. 297.§-ának 1. p. alapján megsemmisí­tette s a bíróságot az érdekelt felek meghallgatása mel­lett újabb határozat hozatalára utasította, mert a befi­zetett bánatpénz mindaddig, mig az árverési felté­telek meg nem tartása miatt elrendelt újabb ár­verés tényleg meg nem tartatott, mi a kér­vény benyújtásakor még nem történt meg; elveszettnek nem tekintethetik s tekintettel arra, hogy a bánatpénz elvesztésének kimondása az újabb árverési végzés köréhez nem tartozik s a neheztelt végzésben felhívott sem­­mitőszéki határozat sem tartalmaz oly intézkedést, melyből ezen kérdés eldöntésének helyeslését kö­vetkeztetni lehetne, azon körülmén­y vizs­gálatánál, hogy váljon a panasztók által befizetett összegekkel követeléseiket megelőzve sorozott kö­vetelések fedezve vannak-e, a bánatpénzt a számí­tásból kihagyni nem lehet s jelen esetben tekin­tettel arra, hogy a bekebelezett követelések egy része a végrehajtást szenvedettnek más telekköny­vekben foglalt, szintén eladott ingatlanaival is biz­tosíttatott, a kérvény elintézésénél az is figyelembe veendő, hogy azon ingatlanok vételára befizetésével ezen követelések fedezve vannak-e s miután a ne­heztelt végzésből az, hogy ezen körülmények figye­­lembevétettek-e s a vételár ezeknek számításba vé­tele mellett sem lenne a panasztók által befizetett összegekkel kifizetve, ki nem tűnik; ennélfogva ezen lényeges körülmények figyelmen kívül hagyá­sával hozott végzést megsemmisíteni s a bíróságot újabb végzés hozatalára utasítani kellett. A 103. sz. „Budapesti Közlöny“ kivonata. Adományozás. Chiari Gerő és lovag M­o­n­t- r­e­n­g Oszkár cs. kir. fökonsuloknak a miniszteri taná­csosi czim. Oesterreicher Gusztáv és F­r­a­n­z­e­­s­c­h­i Rikárd cs. kir. konsuloknak a 3. osztályú vasko­­ronarend, továbbá Calzavara Lajos alkonsulnak a koronás arany érdemkereszt, végül Filippovich Szántó fökonsuli irodatisztnek az arany érdemkereszt ado­m­án­yoztatott. Kinevezés: dr. Berczik Árpád miniszteri tit­kár, valóságos osztálytanácsossá, id. Kendelényi Ferencz az országos levéltárnál kezelő aligazgató, levél­tárnokká, dr. T­halló­cz­y Lajos levéltári tiszt, levél­tári fogalmazóvá és C­s­a­jt­h Ádám levéltári tiszt, ke­zelő aligazgatóvá. G­a­­­b­a Lajos győri tszéki díjtalan joggyakornok, aljegyzővé a felső­eőri kir.­­birósághoz, flibor János tszéki írnok a jászberényi, F­o­r­g­a­­v­i­c­s Gergely aradi tszéki írnok, a fehértemplomi tör­vényszékhez segédtelekkönyvvezetővé, Költő Ferencz vajdahunyadi járásbirósági bijnok, írnokká az algyógyi­­birósághoz neveztettek ki. Az ügyvédi kamarákból. A szegedi ügyvédi ka­mara B­a­­­ó Sámuel makói ügyvédet lajstromába föl­vette. A kassai ügyvédi kamara Benygny Sándor ügyvédet alkapitánynyá történt megválasztatása folytán lajstromából törölte, ellenben Glosz Károly kassai ügyvédet lajstromába fölvette. A balassagyarmati ügy­védi kamara Han­k­ó Leó ügyvédet elhalálozása folytán lajstromából kitörölte, irodája gondnokául Braidsver Alajos b.­gyarmati ügyvéd neveztetett ki. Ingók foglalása: U­r­a­y Miklós e. Kérésén, L­e­i­t­n­e­r Ignácz e Sámsonban, D­e­m­e András e. Kis- Peleskén, Urbán Pál e. Adán, R­e­i­c­h­t­z­e­i­t Regina e Ungvárott, Szentiványi Pál e. Liptó-Szent-Mik­­lóson, N­o­v­á­k Károly e. Urmezőn, Ország Sándor e. Budapesten (nádor-utcza 18. sz.), Kat­tin I. Arthur e. Újvidéken, Vogel Károly ellen Körmöczbányán, Hevesy Kálmán ellen Poszobán, F­e­i­s­c­h­e­r Márkus e. Putnokon, Majlender Leopold e. Gutor­­földén, Keszthelyi József e. Baján, R­á­c­z Bertalan e. S.-A-Ujhelyen, F­ö­l­d­v­á­r­y Árpád e. Bibiczen, P­e­­t­h­ő Sándorné e. Nyíregyházán, B­o­c­z­k­ó Károly e. Csabacsüdön, Schiesinger Lipót e. Enyingen, Klein Lipót e. N.­Lugoson, Komoróczi Miklós e. Dengelegen, Mátyás Károly e. Tiszaszalókon, E­r­c­s­e­y Zsigmo­nd e. Nagyváradon. Örökösök idézése. Szukupcsek Pál, C­z­i­­b­e­k­a Ilon, Miklós Mihály ör. (nyitrai tszék), Laczkó Mihály ör. (nyíregyházi tszék), T­urányi Judith ör. (b.-gyulai tszék), Demján Sámuel és Márki Julianna ör. (nyíregyházi tszék), Szabó Zsuzsánna ör. (debre­­czeni tszék), Fábry János ör (b-gyarmathi tszék), Soltész Lajos ör. (nyáradi tszék). Idézés. Tamás György (b.-gyulai tszék), V­á­­r­a­d­i István (szigetvári tsz.), Rózsa Jósef (zala­eger­­szegi tszék), Végh András (kolozsvári tszék), Teas­­dale C. William (bpesti V. ker. jbg.), Hirschman József (pozsonyi tsz.) Csőd. Engel testvérek győrszigeti fű­szerkeres­­kedő czége. (győri tszék), bej. jan. 16 , 17., 18. perügy. Illyés Béla: Lemberger Lipót csődje (pozsonyi tsz.) megszüntettetett. Pályázat: VI. oszt. adótiszti állom, pozsonyi m. k. pénzügyigazgatóság. Irnoki állomások pancsorai jbg. és nagybecskereki tszék. Postamesteri állom. Neuzinán (To­­rontál m.) II. oszt. pénzügyi forgalmazói állom, csik­sze­­redai m. k. adófelügyelőség és nagykikindai pénzügyi­gazgatóság. Két p. n. fogalmazói gyakornoki állom, sze­gedi m. k. pénzügyigazgatóság. Hivatalszolgai állomás selmeczi adóhivatal. Postamesteri állom. Tárnok község­ben (Fehér m.) Hivatalszolgai állom, deési kir. illeték­kiszabási hivatal III. oszt. számtiszti áll. Szolnokon. VI. oszt. adótiszti állom, nyáradi adóhivatal. II. oszt. p. v. fogalmazói állom, tordai adófelügyelőség. Számtiszti áll. debreczeni p. v. igazgatóság.

Next