Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-06-11 / 132. szám
IV. évfolyam 1879. 132. sz. Budapest, szerda junius II. --------------| „MAGYAR JOGÁSZ“ } s minden nap, hótftt kivéve. ) I Előfizetési ár: · Egész évre . . . 15 frt. — › ! Fél évre . . . . 7 , 50 ! Negyed évre . . 4 „ — 1 ; Egy hónapra. 1 „ 40 › Hirdetések: 1; Egy hatodhasábos petitsor egy íkszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij kulfma minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. megjelen MAGYAR JOGÁSZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal, Budapest, V. József tér 3. az, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtatnak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Házközösségi jogviszonyok hazánkban, kapcsolatban a községi földbirtokok közösségével. III. A magyarság t. i. a házközösségi viszonyok újabb megalapítása s rendezésében is, menten minden hűbéri nyomás s befolyástól, mely a germán házközösségi életet végre is egészen fölzavarta, saját geniusa s társadalmi consolidatiójának szükségeiből merített szokásokat, törvényeket s jogi alakzatokat. Mindezek főbb vonásai következők. A nemzetségi szerkezetnek minden hun-scytha államban egyik lényeges attribútuma az volt, hogy az egyes nemzetségeknek azon fekvő birtoka, mely szállásföldnek neveztetett s mely mint közös, ösztulajdon közvetlenül az egész nemzetséget illette; közvetve pedig a külön birtok s egyéni tulajdon keletkezésének és alakulásának alapját képezte. Ez kétféle módon ment véghez, ideiglenesen, t. i., midőn egyes családok a nemzetség szálláshelyéből, saját használatukra szükségelt birtokot kaptak ki, vagy örök időkre, midőn az örökséget (haereditást), az osztakozás, osztály utján megkapták. A felosztott birtokra nézve azonban az osztályosok még a későbbi időkben is jogközösségben maradtak a). De ezenkívül, az egyesek is szerezhettek és bírhattak fekvőbirtokot, ami különösen akkor történt, midőn valamely főur vagy a nemzetnek valamelyik tagja, azokkal a hadi tetteket vagy más érdemeket jutalmazott meg s e jutalmazást a fejedelem is szentesítette b). Tulajdonképeni beneficiális vagy hűbéri jogállapot azonban ezúttal, valamint a többi hun-scytha népeknél, úgy a magyarságnál sem fejlődött ki soha). A dolog természetében feküdt, hogy a végleges megtelepedés s önálló községek keletkezése folytán, ezek területén, a fekvőbirtoknak is uj nemei támadtak s a berendezésnek is uj rendszere vált szükségessé. És tudnivaló, hogy amennyiben az ily községek önállók voltak, jogi alanyisággal is bírtak s mint ilyenek képesítve valának vagy legalább lehettek, vagyoni jogosítványokat is szerezhetni s bírhatni. Ez után a községek területén csakhamar kétféle fekvőbirtokra találunk, u. m. közösre, mely a községet, mint különálló jogi személyiséget illette, de különben annak minden tagja által használtatott s egyénire, melyet a községek egyes tagjai külön leírtak d). Oly községek azonban, melyek nem szabad egyénekből állottak, hanem például szolgákból s némely tehetősb földesurak birtokán, mint bizonyos terület haszonélvezői, meghatározott szolgálmányok teljesítése mellett tartózkodtak, már mintegy csiráit kezdték képezni a később oly rettenetes állapotra kifejlődött úrbéri viszonynak s jobbágyságnak, melyet a szomszéd országokból hozzánk is átlengedező hűbériség szelleme, naprólnapra mindinkább érlelt s átalános elterjedésre segített e). A családi jog magában véve a családapa alatti önálló háztartás határai közt volt rendezve. A családfőnek neje, mint felesége, ennek vezetésében társa s távolléte alatt helyettese volt .) A gyermekek, míg szülői háznál voltak, ezek irányában vak engedelmességben élve, egyszersmind föltétlen tiszteletet tartottak tanusitni s nemcsak a legszigorúbb nevelési s fegyelmi hatalom alatt állottak, hanem egész létökkel le voltak kötve s annyi joggal bírtak, amennyit szüleik reájok ruháztak). Ezen atyai, illetőleg szülői hatalom azonban a nemzetségi közös érdekek által nagy bölcseséggel volt korlátozva, mert különben az atya a gyermekeket nem foszthatta meg ősi, családi, nemzetségi örökösödésüktől, vagyis nem zárhatta ki a nemzetségi közös birtokból; de különben az atyának joga volt a gonosztevő vásott megférhetetlen fiút saját osztályrészének elkülönitésével kielégitni s a házközösség minden egyéb jogai, előnyei s kedvezményeiből kirekeszteni). Hasonló jog illette a háznép szabad tagjait is. Ismerkedjünk meg ezek után a szlávok és ház közösségi rendszerével. A szlávság ugyancsak a középkor derekán még szintén törzsszerkezeti életet élt s csak nyugatiabb ágai, mint a lengyelek és cseh-morvák közeledtek némileg rendezettebb álladalmi lét felé. Mint minden törzsszerkezet, a szlávoknál is a szláv népeknek törzsekre (te chek, vagy a dél-szlávoknál zsupánok alatt) ágakra (vladykok) és családokra való elosztását szemléljük, az elfoglalt országnak pedig, a törzsbeli elágazás szerinti birtokbavételét, honnét annak a törzsbeli székekre (sedla, sedliska) való kidomborodása tűnik szembe, melyek, miután a szláv székek kormányzati központjait is várak képezték, Lengyel és Csehországnak későbbi úgynevezett várkerületei (Castellanatus, Zsupania) alapjaiként tekintendők. A szláv társadalom megalakulásának legjellemzetesebb sajátsága azonban, a tágabb értelemben vett családnak, a teljes közösség elvére fektetett szervezetében rejlett, t. i. az úgynevezett házközösségben (Hauskommunion), a lengyeleknél spole, (vicinia), mely név alatt ez intézmény a délszlávoknál, még napjainkban is ismeretes. Már mondottuk, hogy birtok és némi életközség a tágabb családi kötelékhez tartozók között, úgyszólván minden népélet társadalmi kezdetleges megalakulásában szerepel. De míg a germánok és magyarok annak uralma alól már korán kibontakoztak, a szlávoknál az őket jellemző patriarchális érzetnél fogva, azon jogi s gazdászati állapot, melyet házközösségnek nevezünk, föntartotta magát és időfolytán szervezve, köz- és magánéletüknek, úgyszólván, alapintézményévé lett. Közös őstől (déd, innen a magyar „dédapa“ is) leszármazott családok, még szétágazásaik után is nemcsak a családi birtokot (dedina, otcina) haszonélvezték közösen, hanem közös háztartásban élve, azt közös erővel művelték is és annak haszna gabonanemüekben, marhatartásban s mindennemű gazdasági jövedelemben, a mik csak közös szerzeményt képeztek a házközösség családjaira nézve communis volt. E házközösség, melynek tagjait a szláv kútfők sokféle kifejezéssel (zsupa, vojszka, celed, a lengyeleknél swheeta) jelölik, természetes főnök alatt állott, ki annak életét vezette, tagjai teendőit megállapította, a közös vagyont a házhoz tartozók tanácsával kezelte, a házközösségnek mintegy főpapja, törvényhozója volt, a jognak védője s a házrendtartás szabályainak magyarázója. Rendszerint, mint czimet tanúsítják (sarosta, vladyka, zsupán, lech) a ház egyik öregebbje volt, kit majd választás, majd ismét az előd kijelölése bizott meg e fontos tiszttel. Az e házközösségben uralkodó patriarchális szellem és az ezáltal áthatott intézmények átvitettek aztán a szláv államéletbe is. És a szláv államélet patriarchális jelleme a haragok által, a középszázadok végével alapított orosz fejedelemségben is szembetűnő; csakhogy itt a hódítás a fejedelmi hatalomnak még némi despoticus természetet is kölcsönzött, mi által az orosz fejedelemség, a természetes átmenetet képezi a patriarchalis despotismus eredeti hazájába t. i. Ázsiába i). Az, hogy a varágok is a magyar faj ősapjai valának s igy az ó-szláv s orosz birodalmi intézmények első alkotói magyarok lettek volna, a történelmi sejtelmek közé tartozik, melyeket csak az összehasonlító philologia s ethnographia igazolhatna valaha. a) Horváth István: Magyarok, gyök. régi nemzetségei, Pest 1820. b) Wenzel Gusztáv: A magy. és erdélyi magánjog rendszere. Buda I. K. 1863. c) Prisons Rhetor tudósítása de „regationibus“ s Béla kir. névtelen jegyzője, 14. 17, 18, 28, 31 s kk. fej. V. ö. Kosár J. Adám Hist. Jur. Regn. Hung. Bécs 1783. d) Biienkopf Ign. De domini Nobilium Hung. Pozsony 1793. a Wenzel G. id. műnk s európai joga III. kiad. ] Budapest. 260, 61 s kk. 1. fj U a. u. s. 264. 1. gl Verb ö c z y ; Tripert. I. k. 51 ez. b) D e c r e t Sigismund. Sigismund IV. 1405. 3-ik ez. : „Familiäres qui de curia daminorum suorum victibus et amictibus sustentantur.“ V. ö. H a j n i k Imre ; Egyetemes európai jogtörténet. Budapest, 1874. I. Fűz. 52 1. Ladányi Gedeon : 3870^ magyar alkotmány töri. Debreczen 1871. Budapest, junius 10 A belügyminiszter a főispánokhoz körrendeletet intézett, hogy a Bosznia és Herczegovinában hivatalt vállalni hajlandó hivatalnokokat nyugtassák meg az iránt, miszerint ama tartományokban a két évi szabadságoltatásuk tartama alatt töltendő szolgálati idejük, ha az itteni hivatali kötelékbe ismét visszatérnek, nyugdijuk kiszolgálásánál be fog számíttatni s hogy útiköltségeik a boszniai országos kormány által meg fognak téríttetni s ha igénybe veszik, a szükséges útiköltség-előleggel azon hivatal által fognak elláttatni, melynél most szolgálnak, ezen előleg a boszniai és herczegovinai országos kormány által az előlegező hivatalnak megtérítendő lesz. A német birodalmi tanácsnak a uzsora ellen létesítendő intézkedések megvitatására kiküldött bizottsága elé következő indítványok terjesztettek : a) aki másnak kényszerhelyzetét, könynyelműségét, vagy tapasztalatlanságát kizsákmányolva kölcsönzésnél magának vagy másnak oly vagyoni előnyt ígértet vagy adat, mely a szokásos kamatlábat annyira meghaladja, hogy ez a teljesített szolgáltatással feltűnő viszás arányban áll, uzsora miatt 6 hónapig terjedhető fogság, vagy 1500 markig terjedhető pénzbírsággal büntetendő, b). Aki az uzsorás-vagyoni előnyt eltitkoltan vagy váltó alakjában vagy becsületszó lekötése mellett vagy eskü s egyéb hasonló módon igérteti meg magának vagy másnak egy évig terjedhető fogság vagy 3000 markig terjedhető pénzbírsággal büntetendő. Fogság-büntetés mellett a politikai jogok elvesztése is kimondható, c). Ugyanazon büntetés éri azt is, ki a tényállás tudatával hasonló követelést megvesz és azt vagy tovább adja, vagy maga érvényesíti, d). Aki az uzsorát iparszerűen vagy szokásosan űzi legalább 3 havi fogság és 150 marktól 6000 markig terjedő bírsággal fenyítendő, a politikai jogok elvesztése szintén kimondható. Azon indítvány, hogy a váltóképesség megszorítandó, 7 szavazattal 6 ellenében elvettetett. A további vita egyelőre elnapoltatok. ijjiricek Hermenegild: Das Recht in Böhmen und Mähren. Prag 1865. Boehme Joach. G o 11 1. De ortu regiae dignitatis in Polonia. Lipsiae 1754. Gerebzoff Nocol, Essai sur 1’ histoire de la civilisation en Russie. Paris 1858. II, Tom. Pascaud H. De Organisation communale et municipale en Europae, aux État-Unis et en France. Paris 1878.