Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-04-22 / 91. szám
IV. évfolyam 1879. „MAGYAR JOGÁSZ" megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár: Egész évre ... 15 frt. — Fél évre .... 7 „50 Negyed évre . . 4 „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábor petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 18 kr., minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 30 kr. osztr. ért. MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztőség kiadóhivatal: ZB-u.d.a,pest, V. József tér 3. sz. ■ s hová a lap szellemi részét | s illető közleményeken kívül, \ i j az előfizetési s hirdetési di- \ != jak, nemkülönben a beigta- ! » ■ tandó hirdetmények is kül■ dendök. — Kéziratok csak 1s ismert kezektől fogadtat- j í r nak el. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. Kérjük tisztelt olvasóinkat, kiknek előfizetésük a múlt hó végével már lejárt, hogy azt mielőbb megújítani méltóztassanak. Lapunkra, mely minden nap megjelen, a hó bármely napján előfizethetni. Az előfizetési pénzek Budapestre (József-tér 3. szám) küldendők. A „Magyar Jogász“ kiadóhivatala. A magyar rendőri büntető-törvénykönyv. ii. Azt mondottuk legutóbbi czikkünk során, hogy a csekélyebb bűntények tekintetében különböző fenyítékek mérvét s irányát megállapitni nem könnyű föladat s itt a biztos és igazságos mérleget s az osztóigazság hiteles serpenyőjét csak úgy találhatjuk meg, ha a vétségek s kihágások között azok a határok, melyek a büntető jogélet ez alantabb s szomszédos köreit egymástól elválasztják, helyesek és biztosak. E határok tiszta s szabatos körvonalai nélkül okvetlenül zavarnak, ingadozásnak s homálynak kell bekövetkezni, mind magában a büntetőjog s rendőri fenyitő törvényben, mind az igazgatásban s a társadalom erkölcsi rétegében. De épen e határvonalak azok, melyek ellen a magyar rendőri büntető-törvénykönyvben legtöbb észrevételünk s kifogásunk van. Rövid szóval, hemzseg e törvénykönyv a vétségeket s kihágásokat s kifejező zavart s hibás fogalmaktól, a helytelen értellmezések s homályos periphrasisoktól, mely állításunkat alább részletesen fogjuk indokolni. Másrészről azonban magának a törvénykönyvnek beosztásával sem tudunk megbarátkozni, mi azon felfogásra van alapítva, hogy a rendőri kihágásnak tekintendő cselekmények csupán a törvényből, a miniszteri rendeletekből, a törvényhatósági s városi szabályrendeletek megsértéséből keletkeznek. De hát az egyház, a községek helyi, az egyletek és társulatok speciális érdekei nem volnának érdemesek rendőr fenyíték jogi oltalomra? Avagy a józan ész és százados tapasztalások észleletei szerint feltehető-e, hogy mindezekért majd a köztörvényhatóságok fognak jótállni, kezeskedni; azon köztörvényhatóságok, melyek épen a községi élet önmagába zárkózott sorompóitól és olyforma távolságban állnak, mint Makó Jeruzsálemtől. S aztán van-e a jelzett alapok mellett tekintet arra, hogy rendőri büntetőtörvénykönyvünkben a kihágások rendszere, a közigazgatás elemei szerint legyen keresztülvezetve? Nincs. Pedig nem lehetünk kétségben azon álláspont tekintetében, melyhez már jelenleg eljutottunk. Ezt a következőkben foglalhatjuk össze, 1) hogy a rendőri büntető törvény szükséges elemét képezvén a közigazgatási jognak, ily törvénynek ki kell terjeszkednie a közigazgatás minden körének mozzanataira, tehát a községek, egyházak, egyletek s társulatok érdekviszonyaira is; 2) hogy szükség van a sommás eljárásnak megfelelő külön rendőr törvényszéki eljárás alkalmazására. Roppant hiány gyanánt tátong azonban jelen rendőri büntetőkódexünkben, hogy ebben a rendőri törvényszékek szervezetéről s az eljárás rendszeréről még csak említés sincs téve. Tehát oly pusztán van kidobva a világba az egész, mint az 1878-diki büntetőtörvénykönyvünk, minden eljárási szabályzat nélkül. Végül jeleznünk kell azt is, hogy miután a rendőri büntetőtörvények mellett sem lehetséges minden egyes esetre előreláthatólag intézkedni, ennélfogva fen kell tartani a közigazgatási rendészet azon jogát, hogy intézkedéseket tehessen valamint a községek s egyházak, úgy a társulatok s egyletek körében és ezek megsértőit rendőri fenyítékekkel sújthassa. Szükség azonban, hogy az ezen rendőri fenyítékeket meghatározó törvényhozás mindig az illető községek, egyházak sat. hozzájárulásával intézkedjék, mivel a jó rendőri törvény csak ekkér terjeszkedhetik ki a közigazgatás minden ágára. E komoly s reális feladat, jelen rendőri büntető törvénykönyvünk tervezetében nem csakhogy betöltve, de még megközelítve sincs. Azonban lássuk ezek után az egyes részleteket. Tekintve e törvénykönyv tervezet szövegezését, egyátalán rástólnunk kell, hogy a hatályon kívül helyzett törvényszakaszokat, egyrészről csak szám szerint, a régibb szöveg közlése nélkül idézi; másrészről azok helyett nem ad teljesebb, érthetőbben s kimerítőbben fogalmazott §§-okat (parliamenti kifejezéssel — jobbítmányt). Például szolgál erre mindjárt a képviselőház igazságügyi bizottságának f. év márcz. 16-án Horváth Boldizsár elnöklete alatt tartott előzetes tanácskozmányának eredménye, midőn a vadászati rend ellen való kihágásokról szóló 1872. VI. tcz. 30. 31. 32. 33. 41. §§-ainak módosítása jött szóba. Horváth Lajos itt a rendőri büntető törvény azon XI. fejezetét, mely épen a vadászati kihágásokról szól, ex toto kihagyatni indítványozta, meggyőződése az lévén, hogy miután ama fejezet a vadászati törvény 21— 27. §§-ainak egyszerű másolata, anélkül, hogy az ottani összefüggés és vonatkozások e törvényjavaslatban kifejezést találhatnának. Pauer miniszter, emlékezetébe hozta ugyan a bizottságnak, hogy az életbeléptetési törvény szabályozásánál az akkori bizottság az említett §§-kat meghagyatni kívánta, mivel azok mégis csak nyújtanak némi fogalmat a vadászati kihágásokról, de nem használt, a vadadászati törvény említett §-aira pusztán csak hivatkozás történik, de oly értelmezést, mely a vadászati vétségek s kihágások között biztos határvonalakat fölmutatna, az új szövegezés épen nem nyújt. Pedig hic labor, hoc opus; haecRhodus, hic salta! lévén szó, e tekintetben a szakbírálat bizonyos mulasztásait akarja konstatálni. Az illetékhátralékok végrehajtás alapjául szolgáló kimutatások körül tapasztalt rendetlenségek elhárítása tárgyában a pénzügyminiszter a következő rendeletet bocsátotta ki: Azon legközelebb előfordult eset alkalmából, hogy még 1878. évi január hó 30-kán a kir. adóhivatalnál befizetett illeték, ugyanazon adóhivatal által 1879. évi január 27-én végrehajtás végett, mint hátralék mutattatott ki s ezáltal a jogtalanul végrehajtást szenvedett félnek alapos panaszra ok szolgáltatott, az illető pénzügyigazgatóság oda utasíttatott, hogy ezen sérelmes végrehajtási eljárásra okot szolgáltatott adóhivatali tisztviselők ellen a fegyelmi vizsgálatot vigye keresztül. Minthogy az ily gyakrabban előforduló esetek szolgáltatnak leginkább alkalmat azon visszaélések és rendetlenségek miatt panaszokra és kifakadásokra, melyek úgy a képviselőházban és a törvényhatóságoknál, mint a nagyközönségnél egyátalán élénk kifejezést találnak, ezennel kijelentem, hogy a bélyeg- és illetékhátralékok végrehajtás végetti kimutatása körül jövőben netán előforduló minden hasonló rendetlenség esetében következetesen fogom alkalmaztatni a szabályok teljes szigorát az illető hibás közeg irányában. 91. 9®. Budapest, ápril 21. Az erdőtörvényjavaslat fölött a Hon tegnapi számában „F.“ jegyű czikkező bírálati észrevételeket közölve, azt mondja, hogy azon csodálatos közönyösség, mely az erdőtörvényjavaslat iránt tanusittatik, minden reménytől megfosztott, hogy azt nálamnál hivatottabb választaná szemlélődése tárgyául s igy annál inkább is késztetve érzem magamat, hogy szerény felszólalásom által az illetők figyelmét e nagy horderejűjavaslatra tereljem. Téved, de nagyon téved czikkező, mert mi, miként olvasóink tudják, a javaslatot már régebben bíráltuk s kimutattuk annak szarvas hibáit. Ne a politikai, hanem a szaklapokat vegye szemügyre a nevezett lap „F.“ jegyű írója, midőn jogi dolgokról Budapest, kedd április 22. Azon esetekre, midőn az állammal szerződési viszonyban álló vállalkozók járandóságai, a vállalkozók ellen intézett végrehajtások folytán bíróilag le vannak foglalva, a lefoglalt, illetve kiutalt összegek kifizetésénél a közlekedési miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a személyazonosság igazolására azon módozatot állapította meg, hogy az összeg azon egyénnek, kinek részére a lefoglalás s kiutalás történt, csak úgy szolgáltatható ki, ha személye a kir. adóhivatal előtt ismeretes vagy azonosságát a hivatali főnök vagy ellenőr előtt ismert és teljesen hitelt érdemlő két tanú által igazolja. Az összegek kézhezvételekor az illető az ítélet eredeti példányát tartozik felmutatni. A személyazonosság kimutatása a nyugtában kellően igazoltassék. Ezen eljárást a pénzügyminiszter i. é. 20,400 sz. rendeletével kiterjesztette mindazon esetekre, midőn a kincstárnál bíróilag lefoglalt bármiféle járandóság kiszolgáltatása felmerül. Ügyvédi jogok veszélyezve. Tisztelt szerkesztő úr! Hogy becses lapjában az ügyvédek érdekében nyitott rovatnak állandóan anyaga legyen, én is szolgálok adatokkal s pedig a nagykanizsai törvényszék köréből. Ugyanis 12 éve annak, hogy gr. Festetich György Csáktornyai uradalmához tartozó birtokán irtványmegváltási pert vettem át, az irtványos alperesi községek érdekében. A törvényszékek mindig csak a község biráját idézték s én az azoktól nyert meghatalmazásokkal fejeztem be a pert kedvező egyességgel. Saját dijam fejében holdankint 10, illetve 5 forint állapíttatott meg jobb és kevésbé jó módú községek által s ez írásba foglalva, az elöljárók és több száz egyes községbeli lakos által aláíratott. Befejeztetvén a per, 300 ember önkényt fizette dijamat, de 1600 egyént be kelle perelnem az 1874. XXXIV. t.-cz. és a bagatell-törvényt szem előtt tartva, 20 ftig saját községemhez, 50 frtig pedig a kisebb polg. per után a kir. járásbírósághoz fordultam dijam végett. Keresetem nagy része jogerejüleg megitéltetett, de halászni akarván Kozlik János ügyvéd és pár hasonvéleményü kartárs, házalnak s felvesznek egyes embertől 7 irtot és biztatják őket, hogy nem kell nekem fizetni legfölebb csak 50 krt hol gyUgT* Melléklet: A „Csöndes Órák44 czimű szépirodalmi lap előfizetési felhívása