Magyar Jogász, 1879 (4. évfolyam, 1-147. szám)
1879-06-10 / 131. szám
IV. évfolyam 1879. Előfizetési ár: Egész évre . . . 16 frt. — Fél évre .... 7 „ 50 Negyed évre . . . „ — Egy hónapra. 1 „ 40 Hirdetések: Egy hatodhasábon percitaor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál. A bélyegdij külön minden beigtatás után 80 kr. osztr. ért. / 131. »i. Budapest, kedd junius 10. MAGYAR JOGASZ JOGI ES KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP Szerkesztéség kiadóhivatal: B-u.<äapest, V. Jóueftir 3. az. hová a lap szellemi részétllető közleményeken kivül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. — Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat- nak el. „MAGYAR JOGÁSZ“ megjelen minden nap, hített kivéve. A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. „MAGYAR JOGÁSZ” jövő hó 1sejére új előfizetést nyit. Lapunk előfizetési ára: Egész évre.....................IS frt. Félévre.................................7 frt. 50 kr. Negyedévre.......................4 frt. Egy hóra.......................1 frt 40 kr. ■C* Az előfizetési pénzek Budapestre (József tér 3. szám) küldendők. Házközösségi jogviszonyok hazánkban, kapcsolatban a községi földbirtokok közösségével. II. Egyébiránt, daczára annak, hogy a ház- és községi birtokközösség intézménye a régibb rendszertől kevésben különbözőleg, hazánkban 1807. évben, miként a Phönx, saját hamvaiból újjászületve szintén életbe léptettetett, nem nagyítunk a dolgon, ha mondjuk, hogy eme sajátságos intézménynek keletkezési s rendeltetése okairól s lényegéről, valamint honpolgártársaink úgy törvényhozásunk is, inkább politikai, mint jogi, társadalmi s nemzetgazdászati momentumot szerettek eddigelé szemlélni. Pedig tévedtek, mert a magyarországi házközösségi intézményben nem csekélyebb társadalmi talány volt szerencsésen megoldva, mint Oroszországban, hol ez ügy már 1765. óta szakadatlan s beható tanulmány tárgya lett, mialatt Magyarországban még azt sem vették észre, hogy maga a házközösségi rendszer tulajdonképen nem egyéb, mint maga ama rettegett, szemünk láttára megtestesült s élő communismus. Pedig ilyen volt a házközösségi rendszer minden időben, minden népnél, ilyen már Tacitus korában a germánoknál, a hunscytha népcsaládok s a magyaroknál, ilyen a lengyeleknél és oroszoknál, annyira, hogy a máig is fönnálló szerkezet úgy hasonlít a régihez, mint fris tojás a már megromlotthoz, hajdanra ép úgy, mint ma "a család s birtokjogok egybeolvadását jelentvén. A mai kornak főirányzata ugyan minden jogot, melyeket egykoron a család- és nemzetségfők, később a földesurak s rendek monopolizáltak, az egyedekre átvezetni, találkoznak mindazonáltal oly egyének, kik a régi időket s különösen a házközösségi jogrendszer paradicsomnak képzelt állapotát visszasóvárogják, hasonlóan az ázsiai pusztákon barangoló zsidókhoz, kik az egyiptomi húsos fazékok után áhítoztak, így különösen a „Közigazg. Lapok“ táltosa is visszakivánja azt s midőn egekig magasztalja az orosz ház- és községi birtok-közösségi rendszert, nagy buzgalommal törekszik kapacitálni a magyar fajt is, hogy dobja le magáról az európai kalmár czivilizáczió minden köntösét s legyen muszka paraszt házközösségben. De, hogy olvasóink is megismerkedhessenek a társadalmi boldogság azon csodálatos amuletumával, melyet az egyéni szabadság és jog jelenkori aranynapjaiban is, mindezt megvetve a Közigazg. Lapok oly kegyeletes buzgalommal ajánlanak, legyen szabad nekünk a ház-és birtok közösségi intézmény régibb s újabb alakzatait legalább en miniature megismertetnünk. A germánoknál. A germánság régente nem ismert magánbirtokot, hanem csak törzsbeli vagy nemzetségi közösbirtokot. Sok ideig csak a falubeli házhely (fala, hof) volt az egyes család állandó birtoka és időnkint sorvetés vagy községi kijelölés határozta meg az általa a falu határából használandó darab szántóföldet és élvezetét az eke alá nem vett területen. Később a frankoknál már a lex salica idejében, a szántóföld állandóan kiosztatott s mindenik házhelyhez határozott kiterjedésű szántóföld csatoltatván, a falu határának többi része továbbra is községi közbirtok (Allmende, gemeine Mark) maradt, melynek élvezetében azonban, minden egyes községi lakos saját külön birtokának aránya szerint részes volt. A házhely, a hozzátartozó szántófölddel és a szabályszerű joghasználattal képezte a birtokközösségben a birtokegységet, a szabad telket. A törzsvagyon, melyet valamely család vagy község közösen birtokolt, ős időkben a germánoknál föloszthatatlan, szétdarabolhatatlan s elidegeníthetetlen volt. Ekkor a germánoknál eredetileg magánbirtok nem is létezett. Később, különösen a középszázadok derekán azonban már magánbirtokok is kezdtek kifejlődni. Ez akkor történt, midőn a törzséletbe a hadikiséret (comitatus, Geforge) személyes köteléki intézménye is fölvétetett. A honvédelemnek sajátszerű intézménye volt ez a házi köteléknek (Haus, familia, hired), melyhez a ház ura vezetése alá tartozók a germán ősidőkben valóságos családi s jogközösségben éltek s oly idegenekre való kiterjesztése volt az, kik abban különböző, de kivált hadiszolgálatok (innen a Gesind, Vassus szavak későbbi elnevezése) fejében vétettek föl. Az ily egyének föltétlenül tartozván engedelmeskedni önként követett uruknak, szolgálataik jutalmául aztán külön használatú birtokot nyertek. Ezen adományok képezték a magánbirtokok első alapját, mit csakhamar a telkek földarabolása vagy ismét többeknek egy kézbeni egyesítése követett, miben a nagy és kisbirtokosok keletkezése is azonnal megindult. A társadalmi viszonyok ezen természetszerű alakulataiban, a germán felfogás és kivált a hűbériség lábrakapott eszméje a magánbirtokhoz némi uralom fogalmát csatolván, arra az „uradalom“, a birtokosra nézve pedig a „földesúr“ kifejezés kezdett használatba jőni. A politikai s hatalmi igények érvényesítése pedig az önként vállalkozó hadkövetők, kísérők (comitatus, Geforge) sorain kívül még több fegyveresek fölvételét s több magánhasználatú jutalmiföldek kiosztását is szükségessé tevén, igy a birtoknak ismét új és pedig a hüségi hadszolgálat és az ennek megjutalmazása szempontjából megítélendő neme keletkezett, t. i. az úgynevezett hűbéri birtok (Besitz nach Lehenrecht). Mindez a középkor fejleményeihez tartozik. Az ősmagyar és hun scytha népfajoknál, valamint az isten saját képére és hasonlatosságára alkotá az embert, úgy az emberek és népek saját természetes eszméik képrajza szerint rendezik a társadalmi viszonyokat. így történt ez az ősmagyar s hun-scytha népfajoknál is anélkül, hogy ők kelet pusztaságai s barlangjaiban lombos sátrai s buja mezőségein az európai állapotoknak még csak fogalmával is bírtak volna. Minda mellett a házközösség bizonyos szerkezetét már ők maguk is saját geniusuk szerint szintén megalkotók. A világtörténelem már régen s ellenmondhatlanul beigazolta, hogy a hun-scytha népelem csak a magyarság és az ehhez csatlakozott ágai útján lett az európai emberiség állandó tagjává. Az európai jogtörténetet tehát ép ezért a számos hun-scytha népek között csak a magyarság társadalmi és szerkezete érdekli közelebbről. A magyarság és a vele szövetkezett kunság és székelység eleinte csak törzsekre, nemzeti néven hadakra (a székelyeknél nemekre) és ezekben ismét ágakra (a magyarság állítólag 108-ra, vagyis nemzetségekre és végre családokra oszlott. A törzsfők (hadnagyok) nem birták a törzs vagyis az ágak összes vezetését, hanem mellettük külön törzs és ág-birák szerepeltek, gyulák (a görög gyás bíró szó nyomán), illetőleg horkászok nevezete alatt, kik mint az előbbiek tisztüket nemek és ágak szerint viselték. A főhatalom itt is a törzsegésznél volt, mely azt határozott időközökben tartott közgyűléseken gyakorolta, amelyeken a törzsek megannyi önálló, szabad tagjai megjelenni szigorúan köteleztettek és pedig akár bíráskodás, vagy háborúskodás akár egyéb közügyekbeni határozás s intézkedés szüksége fordult elő. A törzseket vándorlásaik alatt nyugat felé, a közös védelem és a foglalás végett való tömörülés szükségérzete ismét magasabb, úgynevezett nemzetegységbe hozta, de azért mégsem olvasztotta össze úgy,mint a székelységet előttünk ismeretlen korban a magyar és kun törzseket a vérszerződés kötése, illetőleg elfogadása alkalmával. E nemzeti közélet a tisztán törzsinek csak magasabb kifejezése élén a törzsfőnökség természetével biró vezérséggel a székelyeknél főr abonbansággal, mely körül a törzsek főbbjei tanácsot képeznek; a nemzet meg annyi tagjai (nemesei, kik valamely nem vagyis a nemzetséghez tartoztak ; innen a nemes szó, pedig a souverainitással határozó nemzetgyűlést vagyis községet (communitas) alkotják, a bíráskodást itt is külön közegek az u. n. nemzeti birák (nagy-gyulák) kezelvén. A honfoglalás után a magyar törzsrendszer a szállásrendszerbe megy át. A törzs által elfoglalt területen, vagyis a törzsszállásban (descensus) a székelyeknél szék, a hajdufiak jászok s kunoknál még ma is eminenter szállásföldek a magyar törzsélet szintén a földbirtokhoz köttetik; idővel az egyes családi birtokviszonyok válván itt is szükségkép határozókká a közéletre. De ha a magyar törzsélet a végleges megtelepedés és a nagyobb tömörülésnek a törzsi kötelékre mindenütt észlelhető, átalakító hatását érezte is, ezzel homlokegyenest ellenkező intézménynyel és gondolkozással, mint a germán törzsélet, küzdeni nem kénytelenült. Budapest, június 9. A főrendiháznak ma d. e. 11 órakor tartott ülésén tárgyalás alá került a kisbirtokosok országos földhitelintézetéről szóló törvényjavaslat s úgy átalánosságban, mint részleteiben megjegyzés nélkül fogadtatott el. A mentelmi bizottságnak jelentését Wartensieben Lajos gr. mentelmi ügyében a ház nem fogadja el s gr. M e s z n i 1 Viktor s Szögyényi-Marich László felszólalásai után gr. Hartensieben Lajos mentelmi jogát a ház felfüggeszti. A jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés véget ért.