Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)

1880-05-04 / 102. szám

kodás és érzelgő humanizmus helyett, szigorúan kell rajtuk a büntetést végrehajtani, mert máskép nem szüntethető meg sem azon nagyra növekedett ellentét, amely a fegyintézeti és a külső életmód viszonyai közt tényleg s tagadhatlanul hibásan, létezik, sem ama lábrakapott vakmerőség, hogy a büntetés a bűnösök által egész nyugodt közönynyel fogadtatik, az attól való félelem még híréből sem ismertetik. Elkerülhetlenül szükséges, hogy a fegyintézetekben letartóztatva levő bűnösök, különösen pedig a visszaesők, mindig érezzék, hogy ők a törvény akaratánál fogva szigorú büntetés elszenvedésére vannak ítélve s hogy ők fegyenczek. Tégszó az izraelita válóperben! Illetőségről. Távollétem miatt a fenforgó kérdésben csak most válaszolhatok Varga Nagy István albiró urnak e lapok f. é. ápril 29. számában megjelent „diri-diri dongó, csak azért is dongó“-féle utóbbi czikkére. Válaszom a következő: Albiró úr közlött czikkem cziméből is kiláthatta volna mindjárt kezdetben, hogy miről beszélek, t. i. az ir. válópereiről s ami a czikkben fölhozott esetet illeti, azt betűszerinti értelemben kellett volna felfognia czikkiró úrnak, úgy t. i., hogy miután törvényeink az izraeliták válópereit is a törvszékek illetőségéhez utasítják, miért állít fel Knorr magánjoga külön fórumot? Nem én értem tehát félre albíró urat, hanem ő érti félre a törvényeket és másod ízben magamagát, s ha én félre magyaráztam czikkeit, azt csakis az ő felfogása szerint magyarázhattam félre, de a tényt, a törvényt nem! Czikkiró magyarázni akarja ugyan a prts-nak e kérdésre vonatkozó §-ait s magyarázza is, de nem helyesen, s különben is jól intézkedvén a törvény, az senki magyarázatára nem szorul, így a prts. 53. §. c) pontja teljes világlatba helyezi azt, amit czikkíró úrnak nem sikerült megértenie: „házassági s átalában olyan ügyekben, melyek által házassági elválás czéloztatik“ — a rendes bírói illetőségtől eltérésnek nincs helye — s ha az izraeliták úgy és asztaltól válnak is el, fölösleges tán magyarázni, hogy ily elválás alatt is házassági elválás értetik a fentebbi §. c. pontja szerint. Albiró úr oly hangon lép fel utósó czikkében, mintha legalább is ő osztogatná a rimaszombati csutorát . . . S hogy nagyot mondjak: mintha rajta kívül a prtst senki más nem olvasta volna. Hát hiszen legyen mindenkinek az ő hite szerint, de az áll, hogy a dolog érdemében albíró úr semmit sem mondott, mivel nem is lehet mást mondani okosan, mint amit a törvény rendel a fölvetett kérdés tekintetében s láthatná a prts. 17. §-ából is, hogy nincs igaza s láthatná a 94. §-ból is, hol az mondatik: „minden peres ügy mely a 93. §-ban a sommás eljárásra vagy a 25 és köv. §§-ban említett kivételes bíróságokhoz utasítva nincs, a rendes eljárás alá tartozik.“ (17. §.) Azt pedig, hogy a bíróság, hová az szr.ágy- s asztaltóli elválást is utasítottnak hiszi czikkiró, nem fogja tán állásánál fogva sem tagadni, hogy sommás bíróság. És igy kimondhatjuk, hogy a házassági viszonyból felmerülő bármiféle elválás sommás bíróság elé nem tartozik s amit czikkiró úr házassági ügyben perenkivüli ügynek nevez, az meg már badarság, s komoly figyelembe nem jöhet. Czikkiró egyedüli alapul az udvari rendelvényt fogadja el, mert úgymond: a prts. 22. §-a utósó pontjában említett újabb rendelet még ki nem adatott s igy e kérdésben másra támaszkodni nem lehet. Már engedelmet kérek, de a 22. §. hivatali pontja nem a birói illetőség tárgyában kiadandó rendelvényt érteti, hanem az eljárást; ez pedig két különböző dolog. Látszik czikkiró felfogásából, hogy összetévesztette a birói illetőséget az eljárással s ezen tévedésére építette czikkeit, melyek ép ez okból további behatóbb czáfolatot nem is érdemelnek s a perrendtartásnak általam a kérdés valódi érdemében hivatott §§-aival szemben elmondattak, czikkiró részéről csakis üres okoskodásának eredményét tüntetik fel, ki ezúttal úgy járt, mint az egyszeri kancsal mészáros, ki nem oda ütött, ahová nézett. Pásztor Ferencz ügyvéd, a JL H BÁ* Verekedő futtatók. A beauvaisi rendőriszék előtt közelebb lefolyt ügy élénken foglalkoztatta Beauvais és környékének lakosságát, az abban szereplő egyéniségek miatt. Panasz lett senki más, mint Fernand de Goussencourt vicomte, catillani maire, főtanácsos, harminczkilencz éves. A panaszt testi sértés miattt Depouilly-Daudin emelte, ki mint magánfél, 3000 frank kártérítést követel panaszlottól. A perre következő eset szolgáltatott okot: M. évi július 6-án lóverseny volt Beauvaisben. Reggel kilencz óra felé érkezett meg Depouilly Daudin pouillyi kastélyából az Angolországhoz czímezett szállodába. Depouilly ur a futtatásra jött neje kíséretében. Mint alapító és a versenytársulat tagja Depouilly urnak három belépti jegye volt, egyik csupán saját személyére szólt, míg a másik kettőn senki sem volt megnevezve; ezek egyike hölgy, másika férfi részére volt kiállítva. A jegyek épen olyanok voltak, mint amilyeneket pénzért a társulat irodájában mindenki szerezhet magának. Depouilly-Daudin úrnak az a szerencsétlen, mint az érdemes közvádló megjegyezte, szerencsétlen következményű gondolata támadt, hogy a névre nem szóló jegyet a szálloda egyik pinczérének adta, azzal, hogy értékesítse, ha tudja. Adományozás. Szabó Jenő és Ambrozovits Béla miniszteri osztálytanácsosok, valamint a magyar nyugati vasút vezérigazgatója Fackl Károlynak és Laczkó Antal igazgató tagnak a III. oszt. vaskorona-rendet, Banovits Kajetán vasúti vezérfelügyelő, Verderber István államvasúti vezérfelügyelő és Bexhert Mór nyugati vasúti vezérfelügyelőnek a Ferenczi József rend lovagkeresztjét, Suján Ferencz főszámtanácsosnak a kir. tanácsosi czimet. Ingók foglalása: Antal János e. Várpalotán, Klein Jakab e. Uj-Bessenyön, Kotasz István e. Garamlökön, Schulhof Jakab e. Nyíregyházán, Hauer Károly e. Tornallyán, Hercztela Károly e. Bpesten (V. ker. külső nádor-utcza 43.), Preisz József és Fischer Ignácz e. Bpesten (házbér), Simonyi Sándor e. Simonyban, a budai keresk. és iparbank e. Burics Pál e. Váczott, Manheim i. e. Temesvár, Farkas Imre e. Jákóhalmán, Frits Rezső és n. e. D. S. Mártonban. Örökösök Idézése. Thalmann Mária ö. (nagyszebeni tszék). Idézés. Németh Pál és Katalin (m.-óvári jbság), I Tóth Pál (körmendi jbság), Bogdanik István (pozsonyi tszék), Döme Ferencz (komáromi tszék), Harmeth János ör. (homonnai szbiróság), Musitzky Háni ör. (bpesti tszék). Csőd. Puxbaum Sándor utóda bpesti czég ellen (keresk. és váltótszék), bej. junius 22. 23. 24., perügyelő s id. tömeggondnok ifj. Muraközy László. Pályázat. Postaszállitói állomás N. Károlyban, (Szatmárm.), járulnoki állomás (bpesti kir. ítélőtábla). (A „Budapesti Közlöny 1101. számából.) A tegnapelőtti minisztertanács a kereskedelmi tárcának folyó ügyeivel, különösen Matlekovics Sándornak államtitkárrá leendő kinevezésére, ezenkívül a posta rendszeres kezelésére vonatkozó ügyekkel foglalkozott. A sugárúton az ope-A pinezér a pályaudvarba ment s itt a Párisból érkezett Canisy urnak tett ajánlatot; ez azonban mielőtt a kialkudott 13 franknyi összeget kifizette volna, megjegyzé, hogy ha a jegy két napra érvényes, a szállodában ki fogja fizetni. Itt Canisy az épen megérkezett Goussencourt urnak beszélte el a dolgot; utóbbi azonnal a pinezért hivatta, kivel nyomban megkezdő a vizsgálatot. Goussencourt ur a pinezért felszólította, hogy vigyen 5 frankot Depouilly-Daudin urnak a jegyért ; a pinezér erélyesen tiltakozott s kérte Goussencourt urat, hogy végezze el maga a dolgot. Goussencourt ur erre föltett kalappal lépett az étterembe s itt egyenesen Depouilly úrhoz menve, az asztalra 5 frankos pénzdarabot dobott, miközben igy szólt: — íme, a jegy ára, a pinczérrel megegyeztünk. Depouilly ur pillanatra kissé meglepetve, nem szólt semmit, azonban nemsokára kimenvén a teremből, az udvarban meglátta Goussencourt urat, mire hozzálépve igy szólt: — íme, uram, az ön 5 frankja, adja vissza nekem a jegyet. — Megfizettem, — kiáltá Goussencourt ur, — megtartom. Különben a tagsági jegyek csak elajándékozhatók, de nem elárusithatók s ha ön meg nem elégszik, jelentést fogok tenni a társulatnál; ön tudja, hogy ki vagyok. Depouilly úr erre a pinczérhez lépve, átadta neki az 5 frankot, melyet Goussencourt pillanattal előbb az asztalra dobott. Kissé későbben Depouilly ismét találkozott Goussencourttal, kit azonnal megszólított. Magyarázatot akart neki adni. Vegyes közlemények. raszinházzal szemben levő ürestelken felépítendő kereskedelemügyi palota építése tárgyában a minisztertanács az építéshez elvileg hozzájárult, de miután az igazságügyi és közlekedésügyi minisztériumok palotájának felépítése is elhatároztatott, az érdekelt minisztérium és a közmunkák tanácsának delegáltjaiból álló bizottság küldetett ki, hogy tegyen ez a sugárút egyik, e szélre alkalmas telkén felépítendő palotára nézve részletes javaslatot. A bizottság holnap tartandja első ülését. A bpesti ügyvédi kamara elnöke Hodossy Imre urnál szombaton küldöttség volt a kamara részéről. Köszönetét fejezte ki a kamara az elnök ama nyílt s méltó föllépéséért, melyet az igazságügyi költségvetés alkalmával az ügyvédek érdekében tett. A kamara alelnöke Szedenics szép üdvözlő beszédet tartott, melyért az elnök elérzékenyülve az elismerés legforróbb kifejezésétől, meghatólag mondott köszönetet. A börtönökből a fegyintézetekbe rabokat szállító őrök — miként a Fegyértesítő írja — gyakran megteszik, hogy útközben a fegyenczek pénzéből s ezekkel együtt a részegségig pálinkát s bort isznak. Legutóbb a k-i kir. ügyészség börtönőreivel történt hasonló eset. Ezen visszaélések megszüntetése czéljából kívánatos, hogy az átszállítandó rabok pénze ne a kisíró börtönőröknek adassék át, hanem vagy a rab vétessék rá, hogy pénzét családjának otthagyja vagy, pedig ha már a pénz mindenesetre átküldendő, legalább hivatalos uton postán küldessék az illető fegyintézeti igazgatósághoz. A bécsi és kir. közigazgatási tszék. f. é. február 26-dikán oly határozatott hozott, mely az osztrák területen kívül is figyelmet érdemel. Az az elvi kérdés ugyanis, hogy váljon oly egyének, kik vétkes bukás miatt elítéltettek az 1867. nov. 15 törvény értelmében valamely üzlet önálló vezetésétől eltilthatók-e, ha az utóbbinak sajátságos voltánál s a vállalkozó egyénnek személyénél fogva visszaélésektől lehet tartani, tagadó megoldást nyert. Az eset rövid ismertetését a következőkben foglaljuk össze: W. Ferencz egeri kereskedő, ki a brüxi kerületi tszék által 1877. dec. 12-én vétkes bukás miatt 14 napi fogságra ítéltetett. 1879. január 2-án az Tegeri járási kapitányságnál bejelentette, hogy szabósághoz tartozó czikkekkel kereskedést akar nyitni. Ez a hatóság azonban 1879. jan. 28-iki határozatával megtagadta az iparjegy kiszolgáltatását, minthogy „kérvényező az ipartörvény értelmében a mocsoktalanságot elvesztette.“ W. Ferencz erre fölebbezést adván be, ennek folytán a cs. kir. csehországi helytartóság 1879. ápril 10-iki határozatával az elsőfokú hatóság intézkedését helybenhagyta, mert „a bejelentett iparüzletnél visszaéléstől lehet tartani.“ Kérvényező további felebbezésének a cs. kir. minisztérium a megtámadott határozatok indokainál fogva nem adott helyet. W. Ferencz most, hogy a törvényes jogorvoslatok kimeríttettek, az utóló eszközt vette igénybe, a cs. kir. közig,zszékhez folyamodott, hivatkozván az 1876. nov. 15-ki bűnt. t. k. novellának különösen 6. §-ra, melynek értel-Szót váltottak, mire Goussencourt visszaadta neki a követelt jegyet, miközben igy szólt: — Ha még többet is akar ön, adok. Erre Depouilly igy felelt: — Ha ad, az arczába dobom önnek. Ezután még némi szóváltás után Depouilly szeme közelében nagy ütést kapott arczára. Goussencourt erre kocsijába ülve a futtatásra hajtatott az egyikre úgy, mint a másikra meglehetős kedvezőtlen felkiáltások között. Este ismét igen kellemetlen jelenet történt a szállodában. Az ügy, melyet rendezni akartak, más fordulatot vett. Goussencourt azt mondta volna, mint a tárgyalás folyamán a közvádló fölemlíté, hogy a futtatáson bírákkal, ügyészekkel és a törvényszék elnökével találkozva, ezek azt mondták neki, hogy a történtek után azzal sem követett volna el rostat, ha Daudint megöli. Különben a közvádló megjegyzi, mikép az ügyészek nem voltak a futtatáson, az elnöknek tulajdonított szavak pedig nem igen alaptak. A panaszban ezek a tények voltak elősorolva. Copineau ügyészhelyettes kéri a törvény alkalmazását. Dubois, az amiensi ügyvédi kar elnöke, föntartja Depouilly-Daudin panaszát. Saint-Thomas ügyvéd Goussencourt vicomte védelmét adta elő. A tszék rövid ideig tartott tanácskozás után panasztottat 200 frank bírságra, a felmerült költségek s ezenkívül 300 frank kártérítésre ítélte.