Magyar Jogász, 1880 (5. évfolyam, 1-147. szám)
1880-06-10 / 131. szám
V. évfolyam 1880. 131. sz Budapest, csütörtök junius 10. minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : megjelenési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat( ^ Dak eLI \ ------ 13S&J------■ '[ „MAGYAR JOGÁSZ“ ‘ Egész évre........20 frt. — Fél évre..............10 „ — Negyed évre___ 5 „ Egy hónapra___ 1 „80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egyszeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért 13 kr., minden beigtatásnál A * I bélyegdij külön minden beigtatás /» gj után 30 kr. osztr. ért. (a g®»v^-7-7 .........—-f&m MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. r — ..................................... Szerkesztőség '' és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 9• 87. hová a lap szellemi részét Illet® közleményeken kívül, az előfize Quid juris? Itt Budapesten történt az eset. A hitvesek, férj és nő, végrendeletet alkottak, nem kölcsönösen, hanem külön-külön mindegyik a maga részére. Az alkalmas tanuk szabályszerűen meghiva és kellő számban együtt voltak jelen. A végrendeletek szövege eltakartatott, mert az örökhagyók nem akarták, hogy annak tartalmát ismerjék a tanuk (zárt végrendelet). A hitvesek kijelentették, hogy a tanuk előtt fekvő végrendeletekben az ő utósó akaratuk foglaltatik, egyikben a férjé s a másikban a feleségé. Ezután az aláírás következett. Ekkor azonban megesett az, hogy a férj nem azon végrendeletet írta alá, mely az ő akaratát tartalmazta, hanem a nejéét. S viszont a nő is felcserélte a maga végrendeletét s nem a magáét, mint kellett volna, irta alá, hanem azt, mely a férj utósó akaratát foglalta magában. A hiba tévedésből és jóhiszemmel követtetett el, mert a hitvesek úgy voltak meggyőződve, hogy mindegyik a maga végrendeletét látta el aláírásával. A hitvesek halála után a végrendelet kihirdetése alkalmával a hiba nyilvánvalóvá lett. Többszázezer frt értékű örökségről van szó. Az érdekelt végrendeleti örökösök meg vannak rémülve. Mivel tekintélyes jogtudósoktól hallják, hogy mindkét végrendelet semmis. Semmis, mint írásbeli, mert a mi legfőbb kellék, a férj végrendeletén a férjnek, a feleségén pedig a feleségnek aláírása hiányzik, pedig az írásbeli végrendelet alaki jogügylet, hasonlóképen mint a váltó, melyen minden szabályszerűen előírt kellék léte megkivántatik. De semmis a fennforgó esetben a hitvesek végrendelete úgyis, mint szóbeli, mert az elzárt lévén, fel nem olvastatván, annak tartalma tanúkkal nem közöltetek. Azt hiszszük, hogy az eset elég érdekkel bír arra, hogy hazai jogászaink részéről megbeszélés tárgyává tétessék. Miért is a kérdésben forgó végrendelet tévedés alapján való érvényessége, vagy érvénytelensége iránti eszmecserék közlésének lapunk hasábjain szíves készséggel engedünk helyet. A végrendeletek fent érintett elcserélése túlnyomóan a tévedés látszatával bír , de ezért nem zárja ki a szándékos elcserélés lehetőségét. Minthogy pedig végrendelkező akaratát, minden kétséget kizáró módon s a megszabott formaságokkal tartozik kijelenteni s tekintetbe véve azt, hogy jelen esetben, a mellett, hogy végrendelkezők akarata kétes, végrendeleteik ezenfelül nélkülözik még a törvényes külkellékeket is, mindkét végrendeletet érvénytelennek tartjuk. A képviselőház mai ülésén elfogadtatott a Budapest főváros által középítkezésekre fölvenni szándékolt 6 millió kölcsön adó- és bélyegmentességéről szólójavaslat úgy átalánosságban mint részleteiben. Ezután kezdetét vette a budapest-zimonyi vasút kiépítéséről szóló törvényjavaslat átalános tárgyalása. A vitában Hegedűs Sándor előadón kívül Kármán Lajos, Dániel Ernő, Bánhidy Béla báró, Szapáry Gyula gróf pénzügyminiszter, Irányi Dániel, Tisza Kálmán miniszterelnök, Mukics Ernő, Pulszky A.s Ordódy Pál közlekedésügyi miniszter vettek részt. A ház a törvényjavaslatot elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás holnapra marad. A bpesti ügyvédi kamara elnöke számára tényleg megtörténik az ováczió. Minden készül, ami erre szükséges és kétségtelen, hogy a festő is megteszi kötelességét, kire az van bízva, hogy az elnök arczképét a kamara számára elkészítse. Az elnök kétségtelenül szépen beszélt, hűen ecsetelte az ügyvédi állapotokat, de azok mégis megmaradtak változatlanul, úgy amint voltak vagy talán még roszabbul. Nem akarunk semmit sem levonni a budapesti ügyvédi kamara elnökének érdemeiből, annyit azonban merünk állítani, hogy Hodossy Imre úr helyzetében megbuktatnék az igazságügyért, ki még folyton, azt hiszi, hogy az ügyvédek existencziájának biztosítása nélkül is lehet szó igazságszolgáltatásról. Pedig láthatná a lajtántúli minisztertől, hogy mennyi aggályt kelt abban az ügyvédek jelen sanyarú helyzete. Igenis kárhoztatjuk Hodossy Imre urat, habár nem ellenezzük is az ovatiót, azért, mert nem gondolkozik s nem tesz aziránt valamit, hogy a magyarországi ügyvédi kar solidaritásba lépjen, mivel csak így, csak ezen az utón és nem máskép mutathatnánk meg az igazságügyérnek, hogy oly osztály existentiáját, mint az ügyvédi karé, büntetlenül ignorálni nem lehet. Dr. Pauler úr, mióta él, az államtól húzta fizetését, megvan a bogen, neki semmi baja. Nincs fogalma az élet küzdelmeiről. A gyakorlati élet igényeit s az ügyvédi kar jelentőségét el sem tudja képzelni. Van bő tudománya, olvas, tanul, mint a tót diák, de nem bírja hasznosítani. íme, látszik, hogy mit nem tett és mit mulasztott, mióta igazságügyén Visszaélések. Az árverések megtartása körül való viszszaélések miatt már több ízben felszólaltunk. Felszólaltunk akkor is, midőn a büntető kódexet tárgyalták, melynek keretébe tartozott volna e kérdésnek megoldása. A nálunk uralkodó közönbösségnél fogva keveset törődtek ezzel az ügygyel is. A fekély, mely nem gyógykezeltetik, terjed. A jelzett visszaélések hasonló természetűek a társadalomra nézve. Most már átalános a panasz, hogy ép úgy ingóságok, mint ingatlanok árverezésénél összejátszások történnek, hogy a vétel minél olcsóbban eszközöltethessék, miáltal az árverés tárgyának tulajdonosa és a zálogos hitelezők naponként érzékenyebb kárt szenvednek. Annál fájdalmasabban éri az érdekelt feleket ezekből az összejátszásokból keletkezett veszteség, kár, mert annak törvényes úton való megtorlása, a jelenlegi viszonyok között, el sem képzelhető, nemcsak azért, mert a törvény ily esetekről nem gondoskodott, hanem mert azok homályába rendszerint be sem hatolhat a vizsgálat kellő eredménynyel. Kiváló nagy fontosságúnak mutatkozik az utósó és így a becsértéken alul is teljesíthető árveréseknél leginkább észlelhető összejátszás s hogy miért ép ekkor, annak okai annyira ismeretesek, hogy ezeket ezúttal taglalni fölöslegesnek tartjuk. A törvényhozás feladata volna tehát a magánjogot a számos és megtorolhatlan visszaélésekkel szemben megóvni. Nézetünk szerint a pozitív intézkedések mellett, melyek az ily összejátszásnak a lehető legszigorúbb módon való megfenyíttetését határozottan kifejeznék, szükséges volna még erkölcsi eszközökkel is befolyást gyakorolni a viszszaélésekkel szemben. Oly árverések befejezése után, melyeknél az ingatlan becsáron alul adatott el, legyen joga bármely jelzálogos hitelezőnek bizonyos határidő alatt kérelmezni azt, hogy a vevő esküt tegyen arra, miként az árverés megtartásánál oly összebeszélés se közvetve, se közvetlenül nem történt, miáltal a vétel előnyösebbé vált s hogy se lebeszélés, se ígéret nem járult ahhoz, miszerint az ingatlan vevőjévé lett. Ha a vevő az esküt le nem tenné, akkor az árverés az esküt letenni vonakodó vevő kárára és veszélyére újból megtartatván, az általa letett árverési biztosíték azok fedezésére visszatartatik. A visszaélésekkel szemben védeszközül szolgálhatna az is, ha a becsérték keretén belül eső jelzálogos hitelezők szintén versenyezhetnének az ingatlan árverezésénél, ha t. i. jelzálogos követelésük a vételárnak megfelel, vagy ha nem, a bánatpénz erejéig kiegészíttetik. A jelenleg uralkodó szomorú anyagi viszonyok annyira kezére játszák a tőkepénzesnek az alkalmat: kiaknázni minden előnyt, mit mindenesetre nemzetgazdasági állapotaink fognak előbb-utóbb megsinteni, hogy nem undorodik még oly megvetésre méltó utak és módok segélyével is merényletét, a nyomor közepette, a társadalom ellen gyakorolni. A dolog sokkal fontosabb, mint aminőnek talán első pillanatra mutatkozik s ép azért, ha nem is az itt előadott nézetek szerint, de mindenesetre igen kívánatosnak mutatkozik, hogy igazságügyi kormányzatunk e fölvetett kérdést beható figyelmére méltassa. Vegyes közlemények. Kinevezés. Körtvélyessy Aladár és Brestyénszky János II oszt. számtisztekké a közmunka a közlekedésügyminiszteriumhoz. Ingók foglalása. Kálmán Arthur e. Bpesten (VDorottya utcza 1.) ; Diószeghi Imre e. Debreczenben; Groszmann Sám. e. Dombrádon ; Schmalhofer Mária e. Pozsonyban ; Tanád Jenő e. u. o.; Károlyi János e. Makón ; Kratochin Albert e. Galgóczon ; Kulcsár Kát. e- Aradon ; Klein József e. Dombrádon ; özv. Ticsénszky Miklós hagyat. e. B - Gyarmaton ; Szüll ö Fér. e. Komáromban ; Tevely Józsefné e. R. Tótfaluban ; Fendrik Majer e. Szászfaluban ; Kozma Gyula e. Bpesten (Vili József-utcza 21.); Jokly Lipót e. N.Kikindán ; Szablyár Istv. e. Rékason ; Simon György és t. e. Ketergényben; Petrovits N. Uros e. Verseczen ; Budaházi Gyula e. Debreczenben ; Florek Ignácz e. A.Lipuiczán ; Sándor Ferenc e. Nádszegen ; Müller József e. Szereden ; Recsky László e. T.Burán ; Neumann Salamon és t. a Liptódon ; Pogonyi Dénes e. Bpesten (Vill. vasutcza 1.); Serényi S. e. N. Szecsődön ; Weisz V. Manó e. Veszprémben ; Erdössy Lajos e. Szegzárdon; Steiner Sám. és n. e. Debreczenben ; Schlier József e. N. Kikindán. Örökösük idézése: Csécsi Andr., dr. Gáti Péter, Virág Sándor, Diós Gábor, id. Mohácsi Istv., Tóth Andr. és n., Tóth Lajos, Kovács Margit, Lénárt Istv. és n., Biri Sándor, Lénárt Mária,Kerezsi Imre, özv. Varga Györgyné, Mikó József, Molnár Gábor, Werner Kár. ör. (debreczeni tsz.); Csibrák János ör. (sz.-fehérvári tsz.) ; Tossenberger Simon ör. (zombori tsz); Magyar Pál ör. (h.-szoboszlói tb )