Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-06-10 / 129. szám
VI évfolyam 1881. 129. szám,. Budapest, péntek junius 10. Hirdetések: -j— ;-----j „MAGYAR JOGÁSZ“ '■ j megjelen minden nap, hétfőt kivéve. j Előfizetési ár : Egész évre........20 frt. — ! Fél évre...........10 „ — j Negyed évre.... 6 „ Egy hónapra.... 19 80 | Egy hatodhasábos petitsor egy* !szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért is 13 kr., minden beigtatásnál A ■*J bélyegdij külön minden beigtatáa , ■ g\ után 30 kr. osztr. ért. ' —«81 MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. r—_—^f Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, F. József tér 1K sz. hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési s hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok csak ismert kezektől fogadtat- ; * nak el. i - Hosszú indokolást rész törvény. Lapunk mai számában büntető ügyben keletkezett, hosszú lére eresztett ítélet befejezését hozzuk. Az az elv, melyet a legfőbb ítélőszék e határozatában (3346/381. b. sz. a.) kimondott, sem több, sem kevesebb, mint az, hogy „visszaesésben elkövetett, de vétséget képező több lopás esetén, a btk. 335. §-ánál fogva, azok bűntette minősíthetők ugyan, de a bűnhalmazatról szóló rendelkezések alá nem foglalhatók.“ Ez a jogi essentiája — melyet minden, még oly egyszerű turista megérthet, felfoghat — az ítélet indokolására szánt több évre terjedő résznek. Azért tartjuk pedig az ítélet indokolását problematikusnak, mert benne az alsóbíróságokkal szemközt túlsúlyra emelkedett a polemikus hang, azon logikai érveléseken, melyek az indokokat rendszerint jellemzik s ahelyett, hogy bennük azon ténykörülmények sommás megjelölését találnék, melyekre a bíró meggyőződését szokta alapítani, tudományos dissertatió fekszik előttünk, s ezzel mintegy fékezni akarja az alantas bíróságok szabad belátását, de nem leterelni az esetleges tévedés útjáról, melynek a szerencsétlen büntető codexek által, még a legkitűnőbb jogász is, gyakran ki van téve. S ez a polemicus irány, az alantas bíróságok ellenében, annyira lábra kapott a büntetőügyeket illetőleg a legfőbb ítélőszéken, hogy csaknem mindennap tapasztalhatjuk, mikép a legfőbbitélőszék még oly esetekben is, midőn a bűntett minősítését, nemét és mérvét, szóval az ítélet rendelkező részét, sőt magát az indokolást is teljesen helybenhagyja, feleslegkép az alsóbiróságok ítéleteinek rövid és érthető indokolását oktató modorban körülírja nagy terjedelmesen, de sok esetben meg is dicséri a bírót, hogy jól fogta fel a törvényt. Az ilyen ítéletekkel aztán se a vádlottaikon nincs segitve s nem is fogják a nagy okoskodás miatt megszánni-bánni cselekedeteiket, sem pedig a bíróságok nem okulnak rajtuk , mert a birónál a tudákosság nem képes benyomást gyakorolni, különösen, ha meggyőződött arról, mikop a szétbonczolt törvényszakaszt helyesen alkalmazta. Az a legfőbb ítélőszéki határozat is, melyről ezúttal tulajdonképen szólunk, az alsóbíróságok azon intézkedéseit változtatta meg, melyek szerint a kir. Ítélőtábla bizonyos lopások miatt a btk. 315. §-a alapján bűnismétlést mondott ki, az első fokú kir. törvényszék pedig tárgyi bűnhalmazatot állapított meg. A kérdés tehát egyszerűen az, hogy váljon az elkövetett lopások mindegyike különkülön megállapítja-e a lopás bűntettét és ennélfogva a btk. 99. §-a szerint büntetendő bűntettek halmazata forog-e fönn, avagy mindhárom lopás, a lopott tárgyak öszértékénél fogva, a btk. 335. §-ának rendelkezése szerint összefoglalandó egyetlen bűntettet képez-e vagy sem. Nem akarunk abba bocsátkozni, de nem is az képezi jelenleg tárgyunkat, hogy a három bíróság közül melyik fogta fel helyesen a dolgot, hanem igenis arról a helytelen eljárásról akarunk szólni, melyet mi a legfőbb ítélőszéken a büntetőügyekben keletkezett határozatok indokolása körül a kódexek életbeléptetése óta tapasztalunk, s minek senki, de absolute senki sem veszi hasznát, sőt észlelhetjük hátrányait az ügyeknek ezáltal késedelmes s költséges kezelésében. Elismerjük, hogy a büntető-codexek határozatlan vagy tán semmi rendszeres egyöntetű elvi intézkedéseinek hiányai s egyéb bajai gyakran szükségessé teszik a bővebb fejtegetést s magyarázatot s e részben igazat is adunk a modern embereink által gyakran hivatkozott Köstlinnek, ki a jó törvényt az ítéleti indokolás rövidségének lehetőségével hozza összefüggésbe; ámde büntető-codexeink minden oldalról elismert hitványságát mégsem akarjuk oly sokra leszállítani, melyen a legfőbb ítélőszéki indokolások rémítősége teljesen igazolva volna. Aztán az is kétségtelen, hogy felsőbíróságaink az ítéletnek hosszúléve eresztett indokolásaiban, a figyelem megoszlásánál fogva, elvétve oly elveket is mondanak ki, melyeknek később számot adni nem képesek. Ajánljuk tehát a rövid értelmezés indokolást. Mert hiszen elég hitványak a codexek, s nincs szükség arra, hogy ezeket még inkább érthetlenné tegyük a sok tökéletlen ítéleti indokolással. N.Ajtón, Kalmár Mihályné ellen Losonczon, Wiesinger Jakab ellen Tatán, Mayer János ellen Pápán, Tresztián Gavrilas társa ellen Zilahon, Kubinyi Arnold ellen Várgedén, Mezey Pál ellen Érsekújvárt Fried Dezső e N.Kállón, Hant Margit ellen Sztanisicsen. Gondnokság. Br. Nyáry Albertné szül. Brett- Schneider Emilia bpesti lakos ellen elmebetegség miatt (bpesti tszék ) Örökösök idézése. Ágoston Józsefné örökösei (soproni tszék), Molnár Antal, Nagyfalu Rozália Dér Jánosné ör. (kalocsai tszék.) Idézés. Ádám Pál som. ker. (eperjesi jb), Tamás István és József som. kér. (illavai jb.) Pályázat 2 Aljegyzői állom. (berettyó-ujfalui és s.a.-újhelyi jb), irodavezetői állom. bpesti p. a- ig ), N oszt hiv. szolgai áll. (füleki jb), segédszolgai állomás (szerencsi jbirásig.) „Budapesti Közlöny“ 130. számból.) Vegyes közlemények. Rendriselés. Guma Károly hajóskapitány a 4. osztályú Takova-rendet, Thaisz Elek fővárosi kapitány a romániai csillagrend középkeresztjét, gr. Karácsonyi Guido a pápai Szent Gergely és a Szent Sírról nevezett rendek nagykeresztjét, továbbá Erdődi Béla tanár a III. osztályú Medzsidje-rendet, gr. Zichy Géza a nassaui Adolf-rend II. osztályú középkeresztjét, végre Dezső Dénes thereziánumi nyelvtanár, a belga király Lipót-rend lovagkeresztjét. Kinevezés: Varga Sándor igazságügyin, irodatiszt as országos statisztikához ideig, irodavezetővé, Kary József trencséni tszéki írnok, ugyanezen tszékhez segédtelekkönyvvezetővé, Édenburg Lajos nagybecskereki tszéki dijnok a nagybecskereki törvényszékhez Írnokká, Áthelyezés. Berényi Iván magyaróváribirósági aljegyző a győriszékhez. Ingók foglalása: Baranyi János ellen Makón, Kincs Betti ellen M -Vásárhelyit, Neugrösch Áron és Emilia ellen Módoson, Papp Imre ellen B.-Újfaluban Kaufman Mór és Johanna ellen Vizslón, Baranyai Izabella ellen Lócson, Frohner Bernáth ellen Debreczenben, Oreskovics János ellen Zomborban, Rozenstrausz Benő ellen Orosházán, Korach Illés s társai ellen Odorinban, Ungar Ábrahám ellen Rohonczon, Szilvásy Márton ellen Sopronban, Fehér Sándor ellen Paulis községben, Grossmann Sándor ellen Szarvason, Biczer András ellen Gyimóthon, Matekovics Mórné ellen Egerben, Heizelmann Nándor ellen Temesvárott, Neumann Adolf ellen Aradon, Kánai József ellen Ipolyságban, Mezey Ignácz ellen B.-Gyarmaton, Ertl Károly ellen Bpesten, (Kalap-utcza 22. sz.), Ravazdi Lajosné ellen Nagy-Váradon, Vidovits Márton s neje ör. ellen Baján, Bakó Dániel ellen Döntvények. Viszaesésben elkövetett de vétséget képező több lopás esetén a btk. 335. § ánál fogva azok bűntetté minősíthetők ugyan, de a bünhalmazatról szóló rendelkezések alá nem foglalhatók. {Legf. 3346/1881 B. sz.) (Folytatás és vége.) Ha ez nem állana, azon esetben a törvény rendszerével a büntettek és büntetések relativitásával összeegyezhetetlen azon helyzet következnék be, hogy míg akkor, midőn visszaesésben két vagy három legcsekélyebb lopás követtetik el, a súlyosítás bekövetkeznék először azáltal, hogy a tettes bűntettben lenne bűnös, másodszor azáltal, hogy a szabadságvesztés büntetéseknek legsúlyosabb, tehát csakis a legsúlyosabb bűntettekre rendelt büntetésével vagyis fegyházzal büntettetnék; harmadszor pedig azáltal, hogy egy és ugyanazon körülmény, t. i. visszaesés mindenik vétséget külön-külön bűntetté, sőt mindegyiket fegyházzal büntetendő bűntetté képezvén, két vagy három csekély lopás miatt a fegyházzal büntetendő büntettek halmazata állana elő és a csekély értékű lopások elkövetője a btk. 99. §-a alapján 10 évig terjedhető fegyházzal lenne büntetendő. Ellenben ha a visszaeső több lopást követett el és az ezek által eltulajdonított dolgok értéke 50 frtot fölülhalad, minthogy a btk. 335. §-a szerint a lopott dolgok értéke összefoglalandó , az ily visszaeső ellenében csak egy lopás büntette foroghatna fönn, ami által a btk. 99. § , de az egész VIII. fejezet alkalmazhatása kizárva lévén, ezen súlyosabban bűnös vádlott csakis egy bűntettben ítéltethetnék bűnösnek és büntetése a 340. §-ban meghatározott büntetésnek leghosszabb tartamát vagyis 5 évi fegyházat nem haladhatna fölül. Ezen felfogás a btk. rendszerével ellentétben lévén, de a 338. §-al is ellenkezvén, az első fokú bíróságnak a hármas súlyosbítást megállapító és a bűnhalmazat fenforgását kimondó határozata már a kir. tábla által is heyesen mellőztetett. De nem tartaható fenn a kir. táblának a kérdésre vonatkozó határozata, illeőleg az ítéletben csupán megérintett azon érvelése sem, hogy a jelen esetben a btk. 335. §-a alapján az értékek összefoglalásának van helye. Az idézett §. szerint a lopott dolgok értékének összefoglalása csupán a végett van elrendelve, hogy az érték csekélységénél fogva, magukban véve vétséget képező lopások egy bűntetté változtassanak. Ezen rendelkezés több vétségből egy súlyosabb collectiv- delictumnak bűntett alakítását rendeli, azon feltétel alatt, hogy a több lopás által eltulajdonított dolgok öszértéke a lopás bűntettére megkívánt vagyis 50 frtot fölülmúló értéket elérjen. Azon esetekre nézve tehát, melyekben ezen öszérték 50 frtot el nem ér, a btk. 335. §-ának elhatározó feltétele hiányában ezen §. alkalmazhatósága szükségszerűleg ki van zárva Minthogy pedig a vádbeli esetben a vádlott által ellopott dolgok-