Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)
1881-04-22 / 90. szám
VI. évfolyam 881. 90. szám, Budapest, péntek április 22. — -------„MAGYAR JOGÁSZ“ ] megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egén évre........20 frt. — Fél évre.............70 „ — Negyed évre---- 6 „ -így hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy- s szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért I II kr., minden beigtatásnál A bélyegdij külön minden beigtatás , *gy után 30 kr. osztr. ért. A MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. kiadó-hivatal, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfizetési hirdetési dijak, nemkülönben a beigtatandó hirdetmények is küldendők. Kéziratok s csak ismert kezektől fogadtatnak .1. i ( ' rgrai ' Szerkesztőség és Budapest, V. József tér 1. sz. • ----ff# i Magán törvénytervezet a polgári házasságról. II. Tehát dr. Kovács Gyula törvénytervezete szerint, az 1786 márcz. 6. József császár-féle nyiltparancsot kellene egyszerűen recipiálni, hogy a házasságjogi bíróság hazánkban minden felekezetre nézve unifiáltassék, vagyis egyetlenegy s egységes szervezetű legyen. A házassági bíróság ezen egységesített szervezete tagadhatlanul többoldalú ajánlatossággal bír, mert megszüntetvén a vallásfelekezeti gyűlöletes különbségeket, egyöntetű schema szerint alakítaná át a családi életet társadalmunkban; hatalmas hidal szolgálna „az egy akol és egy pásztor“ ezer éves országához, s valamint a polgári, úgy a társadalmi jogegységnek mintaképéül szolgálna. Mintaképéül s „unicum“-jául, mondjuk, mert nincs állam a világon, melyben minden vallásfelekezet házasságjoga egyetlenegy biróság által monopolizáltassék. Nincs Észak-amerikában, a szabadság eme szent földön és nincs Khinában és Indiában, a szolgaság gyászföldein. A házassági bíróságok unificálása tehát merő chimera s hogy ettől már maga érdemes tagtársunk is visszadöbbent, tanúsítja törvénytervezete első pontjának második bekezdése, hol javasolja: »Addig is, mig az igazságügyminiszter az 1868: 54. tczikkben foglalt meghagyásnak megfelelőig, az izraeliták egymás közötti házasságát ideiglenesen szabályozná, az izraeliták közötti házasságra nézve, a fönnálló törvényes gyakorlat érintetlen marad.“ Mi ez a fönnálló törvényes gyakorlat? — Külön szervezetű zsidó házassági biróság — rabbinatus. S kérdjük, hogy mivel jobbak ezek, mint a napkeleti s nyugati egyházak, avagy a protestánsok consistoriumai ? Miért nem mondja tisztelt kartársunk ezekről is, mint amazokról: „Sint, ut sint, aut non sint.“ Dr. Kovács kartársunk, kinek nemes igyekezetét mi különben őszintén üdvözöljük, szerintünk rettenetes eszmezavarban látszik lenni a polgári házasság egész jogintézményéről. Mellőzve azt, hogy midőn a polgári házasság szabályozásáról akar törvénytervezetet adni, a polgári házasság világtörténelmi jogfogalmától eltérve, öntudatlanul a „czárismus” és mahomedanismus procrustesi nyoszoájába törekszik nyűgözni. És különben úgy látszik, mintha az egyoldalú s hibás felfogás gyötörné, hogy 1) a polgári házasssági kötésnek, egyetlen unificalt alakja s bírósága lehetne 2) mintha az 1868: 54. tczikk 36. §-a utolsó pontjában a zsidók és keresztények között kötendő házassági frigyekről volna szó, holott amak, csupán az izraeliták házassági perében követendő eljárás szabályozásáról tesz említést 3) végre, mintha az 1848: 6. tczikk, hol az izraeliták vallási viszonosságáról van szó, egyszersmind azok házassági viszonyainak rendezése is hangoztatnék. A polgári házasság nem csupán abban áll, hogy az polgári közegek előtt köttetik s lényegét nem csupán az képezi, hogy minden házasság ugyanazon egy rendszer, illetőleg jogrend szerint s egyetlen világi biróság előtt eszközöltessék, köttessék vagy bontassék föl. A polgári házasság ugyanis vagy obligatorius, midőn kivétel nélkül kötelezőképen van előszabva, vagy f a c u 1 t a t i v, midőn a felek tetszésére van bizva, vagy szükségbeli, azaz pótlólagos, midőn valamely bontó akadály miatt az egyház meg nem engedvén a házasságot, az illető házasulandók kénytelenek polgári hatóság előtt megkötni a házasságot. íme, a különbségek mind megannyi polgári házasságot képeznek. Melyiket akarja Dr. Kovács Gyula ? Törvénytervezetét tekintve, úgy látszik, hogy a szükségbeli vagyis a 11 aagos. Törvénytervezetének 5. pontja legalább ide látszik vonatkozni, amennyiben elvül kívánja kimondatni : „Ha (az 1766. márcz. 6-dik) házassági nyiltparancs értelmében a házasság megkötése iránt közreműködésre hivatott lelkész, eljárását, az állam által el nem ismert oknál fogva, megtagadja, a házasulandó feleknek szabadságukban áll, a házasság iránti megkötésre a polgári hatóságot megkeresni.“ Ebben semmi apodicticum sincs mondva, mert az, hogy valaki a polgári hatóság közreműködését is fölkeresheti, még nem foglalja magában a kötelezettség kényszerét, aminek pedig szükség meglennie még a facultatív polgári házasságkötés közegeinél is. II. József császár házassági nyílt parancsa sokkal bölcseben beszél, mert az a polgári házasságot, legalább a protestánsokra nézve, kötelezővé teszi; míg ellenben Dr. Kovács Gyula, a polgári hatóságok kötelezettsége nélkül, a legingatagabb facultativ alapra kívánja a házasságot vezettetni. Azt akarjuk röviden mondani, hogy II. József császár házassági nyiltparancsa, a protestánsokra nézve egészen s határozottan obligatórius, nincs tehát értelme, hogy midőn Dr. Kovács kollegánk ugyanazon kényszerítő, s unificáló pátenst kivánja recipiáltatni, tervezete 5. §-ában mégis facultatív polgári házasságról beszél. De továbbá épen azon inconsequentiánál fogva, melyet imént jelzünk, tervezete 7. szakaszánál azon következeseségbe is beleesik szerző, hogy a házasság fölbontását s fölbonthatatlanságát, az asztaltól és ágytól való elválás kérdéseit illetőleg, a békebíróságot minden hitfelekezet egyházi bíróságára átruházza. De kérdjük, hogy váljon nem épen itt mutatkozik-e azon punctum saiens, hol minden polgári jogviszony rendezésének szüksége is fölmerülvén, a békéltetés s kiegyeztetés illetékességét is csakis a polgári bíróságokra kelene ruházni Avagy miféle polgári házasság lesz az, melyet világi közegek köthetnek, de a papok oldhatnak meg? A szóban levő tervezet 9. és 10. pontjában egészen dr. Pauler törvényjavaslata álláspontjára helyezkedik, mert ellenkezőleg II. József császár pátensével, a zsidók és keresztények között való házasságot nemcsak megengedi, de rendeli egyszersmind, hogy az ily házasságok, mindjárt az esketésre hivatott polgári hatóságok elé vitessenek. Hogy mi czélból, annak okát s módozatait nem mondja, sem az eljárás szabályait nem határozza meg. Tehát e tervezetet dr. Pauer törvényjavaslata nélkül nem lehetne gyakorlati alkalmazásba venni. E szerint abban egyezik kortársunk dr. Pau I ler-rel, hogy mindketten a vegyes házasságoknak újabb nemét a keresztények és zsidók között való vegyes házasságokat is meghonositni akarják. Mintha még nagyon kevés volna nekünk a vegyes házasságokból s mintha mindketten jónak találnák javasolni: „Bella gerant alii. Tu felix Hungária, nube.“ De megengedjük, készséggel elismerjük, hogy szerzői magasabb tekintetek is vezérelték. Nem kerülte ki figyelmünket „Indokolásai“-nak azon őszinte passusa sem, hogy nem a vallási szabadság eszméje volt az, ami bennünket vezetett akkor, midőn az izraelita vallást elismertük. Erre bennünket a szükség kényszerített. Az izraelita vallás elismerése csupán következménye volt annak, hogy a zsidót teljes vagyoni joggal is fölruháztuk. Amint a szabad vagyonjogi forgalomba bevittük, egyszersmind politikai jogokkal is föl kellett őket ruháznunk, amelyek után a többi magától jött s meg fog jőni. Ez mind szépen van mondva, de legyen szabad kérdeznünk, hogy következik-e ezekből, hogy még akkor is okosan s időszerüleg cselekszünk, midőn a zsidókat külön házassági kiváltságokkal, mint példul az izraeliták s keresztények között való polgári házassággal, akarjuk őket boldogitni, szemben a keresztény honpolgárokkal, kik hasonló kiváltságot önmaguk között nem élvezhetnek ? Nem lealázása s fölingerlése-e ez a többi keresztény hitfelekezeteknek, melyek elvezettetnek ugyan a polgári házasság intézményéhez, de az abban kínálkozó ígéret földére, mint Mózesnek, belépniük nem szabad. Azt hiszszük, hogy házasságügyi bajainkon csak a kötelező sltalános polgári háziság intézményével segíthetünk, vagy pedig az által, ha a vallásfelekezeteket saját hitelveik s egyházi törvényeik hódolatában nem háborgatjuk s a paritás elvének minden irányban megfelelni törekszünk. Mert még azon országokban is, hol a keresztény hitfelekezetek teljes egyenjogúságot élveznek, a paritás elvének egyedül az felel meg, ha a házassági ügyekben mindegyik felekezet vagy átalános s kivételeket nem tűrő köztörvény alatt áll vagy mindegyik saját házassági bíróságához utasittatik. Tertium non datur. A közönséges bűntettesek kölcsönös kiadatása iránt a Németalfölddel 1880. nov. 24-én kötött államszerződés beczikkelyezéséről szóló 1881. XVIII.czikkének közlése kezdetik meg a hivatalos lap mai számában. Az I. czikk azon eseteket sorolja fel, melyben a kiadatásnak helye van, mig a II. czikk azokat, amelyekben nincs helye. Hogy ez a két czikk csakhamar confusiot fog szülni, az kétségtelen, mivel vagy az egyiket, vagy a másikat ki kllett volna hagyni. Íme az I-ső czikk 2. pontja szerint a következő esetben is engedélyezendő a kiadatás: „Szándékos emberölés s nevezetesen gyilkosság, szülőgyilkosság, gyermekgyilkosság.“ Nem volt szükség különösen kitenni a „szülő“ vagy „gyermekgyilkost“, mivel vannak testvér-s házastárs-gyilkosok is. Egyébiránt büntető-codexünk is gyilkosokat ismer, csak a természet szorosabb kötelékeinél fogva esnek szigorúbb megfenyíttetés alá a felmenő, lemenő, oldalági vagy házastárson elkövetett gyilkosságok. Már most, szem előtt tartva a föntebb idézett pontot, könnyen azt mondhatnék, hogy a „testvérgyilkos“ nem szolgáltatandó ki. Azonban a II. czikknek a kiadatást megtagadó esetei közt nem foglaltatik a testvérgyilkos.