Magyar Jogász, 1881 (6. évfolyam, 1-144. szám)

1881-04-22 / 90. szám

VI. évfolyam 881. 90. szám, Budapest, péntek április 22. — -------­„MAGYAR JOGÁSZ“ ] megjelen minden nap, hétfőt kivéve. Előfizetési ár : Egén évre........20 frt. — Fél évre.............70 „ — Negyed évre---- 6 „ -így hónapra.... 7 „ 80 Hirdetések: Egy hatodhasábos petitsor egy- s szeri hirdetéséért 19 kr., kétszer 16 kr., és többszöri hirdetéséért I II kr., minden beigtatásnál A­­ bélyegdij külön minden beigtatás , *­gy után 30 kr. osztr. ért. A MAGYAR JOGÁSZ JOGI ÉS KÖZIGAZGATÁSI NAPILAP A MAGYARORSZÁGI ÜGYVÉDI KAR EGYETEMES KÖZLÖNYE. kiadó-hivatal, hová a lap szellemi részét illető közleményeken kívül, az előfize­tési­­ hirdetési dijak, nemkü­lönben a beigtatandó hirdet­mények is küldendők. Kéziratok s csak ismert kezektől fogadtat­­­­nak .1. i ( ' rgrai ' Szerkesztőség és Budapest, V. József tér 1­. sz. • ----ff# i Magán törvénytervezet a polgári házasságról. II. Tehát dr. Kovács Gyula törvényterve­zete szerint, az 1786 márcz. 6. József császár-féle nyiltparancsot kellene egyszerűen recipiálni, hogy a házasságjogi bíróság hazánkban minden feleke­­zetre nézve unifi­áltassék, vagyis egyet­lenegy s egységes szervezetű legyen. A házassági bíróság ezen egységesített szervezete tagadhatlanul többoldalú ajánlatossággal bír, mert megszüntet­vén a vallásfelekezeti gyűlöletes különbségeket, egyöntetű schema szerint alakítaná át a csa­ládi életet társadalmunkban; hatalmas hidal szol­gálna „az egy akol és egy pásztor“ ezer éves országához, s valamint a polgári, úgy a társadalmi jogegységnek mintaképéül szolgálna. Mintaképéül s „u­n­i­c­u­m“-jául, mondjuk, mert nincs állam a világon, melyben minden vallásfele­kezet házasságjoga egyetlenegy biróság által mono­­polizáltass­ék. Nincs Észak-amerikában, a szabad­ság eme szent földön és nincs Khinában és Indi­ában, a szolgaság gyász­földein. A házassági bíró­ságok unificálása tehát merő chimera s hogy ettől már maga érdemes tagtársunk is visszadöbbent, tanúsítja törvénytervezete első pontjának máso­dik bekezdése, hol javasolja: »Addig is, mig az igazságügyminiszter az 1868: 54. tczikkben foglalt meghagyásnak megfe­lelőig, az izraeliták egymás közötti házasságát ideiglenesen szabályozná, az izra­eliták közötti házasságra nézve, a fönnálló törvé­nyes gyakorlat érintetlen marad.“ Mi ez a fönn­álló törvényes gyakorlat? — Külön szervezetű zsidó házassági biróság — rabbin­a­­t­u­s. S kérdjük, hogy mivel jobbak ezek, mint a napkeleti s nyugati egyházak, avagy a protestán­sok consistoriumai ? Miért nem mondja tisztelt kartársunk ezekről is, mint amazokról: „S­i­n­t, ut sint, aut non sin­t.“ Dr. Kovács kartársunk, kinek nemes igye­kezetét mi különben őszintén üdvözöljük, szerin­tünk rettenetes eszmezavarban látszik lenni a polgári házasság egész jogintézményéről. Mellőzve azt, hogy midőn a polgári házasság szabályozásáról akar törvénytervezetet adni, a polgári házasság világtörténelmi jogfogalmától el­térve, öntudatlanul a „czárismus” és m­a­­homedanismus procrustesi nyoszo­ájába tö­rekszik nyűgözni. És különben úgy látszik, mintha az egyoldalú s hibás felfogás gyötörné, hogy 1) a polgári házasssági kötésnek, egyetlen unificalt alakja s bírósága lehetne 2) mintha az 1868: 54. tczikk 36. §-a utolsó pontjában a zsidók és keresztények között kötendő házassági frigyekről volna szó, holott ama­k, csupán az izraeliták h­á­­zassági perében követendő eljárás sza­bályozásáról tesz említést 3) végre, mintha az 1848: 6. tczikk, hol az izraeliták vallási vi­­szonosságáról van szó, egyszersmind azok házassági viszonyainak rendezése is hangoztatnék. A polgári házasság nem csupán abban áll, hogy az polgári közegek előtt köttetik s lén­yegét nem csupán az képezi, hogy minden házasság ugyanazon egy rendszer, illetőleg jogrend szerint s egyetlen világi biróság előtt eszközöltessék, köt­tessék vagy bontassék föl. A polgári házasság ugyanis vagy obligatorius, midőn kivétel nélkül kötelezőképen van előszabva, vagy f a c u 1­ t a t i v, midőn a felek tetszésére van bizva, vagy szükségbeli, azaz pótlólagos, midőn vala­mely bontó akadály miatt az egyház meg nem engedvén a házasságot, az illető házasulandók kénytelenek polgári hatóság előtt megkötni a há­zasságot. íme, a különbségek mind megannyi polgári házasságot képeznek. Melyiket akarja Dr. Kovács Gyula ? Törvénytervezetét tekintve, úgy látszik, hogy a szükségbeli vagyis­­ a 11 a­­­a­­g­o­s­­. Törvénytervezetének 5. pontja legalább ide látszik vonatkozni, amennyiben elvül kívánja ki­mondatni : „Ha (az 1766. márcz. 6-dik) házassági nyilt­­parancs értelmében a házasság megkötése iránt közreműködésre hivatott lelkész, eljárását, az ál­lam által el nem ismert oknál fogva, megtagadja, a házasulandó feleknek szabadságukban áll, a há­zasság iránti megkötésre a polgári hatóságot megkeresni.“ Ebben semmi apodicticum sincs mondva, mert az, hogy valaki a polgári hatóság közremű­ködését is fölkeresheti, még nem foglalja magában a kötelezettség kényszerét, aminek pedig szükség meglennie még a facultatív polgári házasságkötés közegeinél is. II. József császár házassági nyílt parancsa sokkal bölcseben beszél, mert az a polgári há­zasságot, legalább a protestánsokra nézve, köte­lezővé teszi; míg ellenben Dr. Kovács Gyula, a polgári hatóságok kötelezettsége nélkül, a legingatagabb facultativ alapr­a kívánja a házasságot vezettetni. Azt akarjuk röviden mondani, hogy II. Jó­zsef császár házassági nyiltparancsa, a protestán­sokra nézve egészen s határozottan obligatórius, nincs tehát értelme, hogy midőn Dr. Kovács kollegánk ugyanazon kényszerítő, s unificáló pá­tenst kivánja recipiáltatni, tervezete 5. §-ában mégis facultatív polgári házasságról be­szél. De továbbá épen azon inconsequentiánál fogva, melyet imént jelzünk, tervezete 7. szaka­szánál azon következese­ségbe is beleesik szerző, hogy a házasság fölbontását s fölbonthatatlansá­­gát, az asztaltól és ágytól való elválás kérdéseit illetőleg, a békebíróságot minden hitfelekezet egy­házi bíróságára átruházza. De kérdjük, hogy vál­jon nem épen itt mutatkozik-e azon punctum s­a­­­i­e­n­s, hol minden polgári jogviszony rendezésének szüksége is fölmerülvén, a békéltetés s kiegyeztetés illetékességét is csakis a polgári bíróságokra kel­ene ruházni Avagy miféle polgári házasság lesz az, melyet világi közegek k­ö­t­h­e­t­­nek, de a papok oldhatnak meg? A szóban levő tervezet 9. és 10. pontjában egészen dr. Paul­er törvényjavaslata álláspont­jára helyezkedik, mert ellenkezőleg II. József csá­szár pátensével, a zsidók és keresztények között való házasságot nemcsak megengedi, de rendeli egyszersmind, hogy az ily házasságok, mindjárt az esketésre hivatott polgári hatóságok elé vitesse­nek. Hogy mi czélból, annak okát s módozatait nem mondja, sem az eljárás szabályait nem hatá­rozza meg. Tehát e tervezetet dr. P­a­u­­­e­r tör­vényjavaslata nélkül nem lehetne gyakorlati al­kalmazásba venni. E szerint abban egyezik kortársunk dr. Pau­ I ler-rel, hogy mindketten a vegyes házasságoknak újabb nemét a keresztények és zsidók között való vegyes házasságokat is meghonositni akarják. Mintha még nagyon kevés volna nekünk a ve­gyes házasságokból s mintha mindketten jónak találnák javasolni: „Bella gerant alii. Tu felix Hungária, nube.“ De megengedjük, készséggel elismerjük, hogy szerzői magasabb tekintetek is vezérelték. Nem kerülte ki figyelmünket „In­do­kolásai“-nak azon őszinte passusa sem, hogy nem a vallási sza­badság eszméje volt az, ami bennünket vezetett akkor, midőn az izraelita vallást elismertük. Erre bennünket a szükség kényszerített. Az izraelita vallás elismerése csupán következménye volt annak, hogy a zsidót teljes vagyoni joggal is fölruháztuk. Amint a szabad vagyonjogi forgalomba bevittük, egyszersmind politikai jogokkal is föl kellett őket ruháznunk, amelyek után a többi magától jött s meg fog jőni. Ez mind szépen van mondva, de legyen sza­bad kérdeznünk, hogy következik-e ezekből, hogy még akkor is okosan s időszerüleg cselekszünk, midőn a zsidókat külön házassági kiváltságokkal, mint példul az izraeliták s keresztények között való polgári házassággal, akarjuk őket boldogitni, szemben a keresztény honpolgárokkal, kik hasonló kiváltságot önmaguk között nem élvezhetnek ? Nem lealázása s fölingerlése-e ez a többi keresztény hitfelekezeteknek, melyek elvezettetnek ugyan a polgári házasság intézményéhez, de az abban kí­nálkozó ígéret földére, mint Mózesnek, belépniük nem szabad. Azt hiszszük, hogy házasságügyi bajainkon csak a kötelező s­ltalános polgári ház­iság intézmé­nyével segíthetünk, vagy pedig az által, ha a val­­lás­felekezeteket saját hitelveik s egyházi törvé­nyeik hódolatában nem háborgatjuk s a paritás elvének minden irányban megfelelni törekszünk. Mert még azon országokban is, hol a keresztény hitfelekezetek teljes egyenjogúságot élveznek, a paritás elvének egyedül az felel meg, ha a házas­sági ügyekben mindegyik felekezet vagy átalános s kivételeket nem tűrő köztörvény alatt áll vagy mindegyik saját házassági bíróságához utasittatik. Tertium non datur. A közönséges bűntettesek kölcsönös kiada­tása iránt a Németalfölddel 1880. nov. 24-én kö­tött államszerződés beczikkelyezéséről szóló 1881. XVIII.­­czikkének közlése kezdetik meg a hivata­los lap mai számában. Az I. czikk azon eseteket sorolja fel, melyben a kiadatásnak helye van, mig a II. czikk azokat, amelyekben nincs helye. Hogy ez a két czikk csakhamar confusiot fog szülni, az kétségtelen, mivel vagy az egyiket, vagy a másikat ki k­llett volna hagyni. Íme az I-ső czikk 2. pontja szerint a következő esetben is en­gedélyezendő a kiadatás: „Szándékos ember­ölés s nevezetesen gyilkosság, szülő­gyilkosság, gyermekgyilkosság.“ Nem volt szükség különösen kitenni a „szülő“ vagy „gyermekgyilkost“, mivel vannak testvér-s házastárs-gyilkosok is. Egyéb­iránt büntető-codexünk is gyilkosokat ismer, csak a természet szorosabb kötelékeinél fogva esnek szigorúbb megfenyíttetés alá a felmenő, lemenő, oldalági vagy házastárson elkövetett gyil­kosságok. Már most, szem előtt tartva a föntebb idézett pontot, könnyen azt mondhatnék, hogy a „testvérgyilkos“ nem szolgáltatandó ki. Azonban a II. czikknek a kiadatást megtagadó esetei közt nem foglaltatik a testvér­gyilkos.

Next