Magyar Jövő, 1943. augusztus (42. évfolyam, 5518-5538. szám)

1943-08-03 / 5518. szám

r­a MAGYAR JOVO HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published dally except Sunday, Monday and certain Holidays by the Hungarian Daily Journal Publishing Co. Published at 413 East 14th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquln 4-6875 Editor: J. ROMÁN szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető Subscription Rates: USA, Canada, So. America, Mexico, Cuba 6 dollars one year, 3 dollars six months, $1.75 three months. Single copies 3 cents. (In New York City 7 dollars one year, $3.50 six months, 2 dollars three months). Előfizetési árak: 'Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Cubában, Délameriká­­ban egy évre 6 U. S. dollár, félévre 3 dollár, három hónapra $1.75. Egyes szám ára 3 cent. — (New York városában egy évre 7 dollár, félévre $3.50, negyedévre 2 dollár. “Reentered as Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York N. Y.under the Act of March 3, 1879”. A CIO POLITIKAI BIZOTTSÁGA A nagy politikai sivárság és a reakció tobzódása köze­pette Kongresszusban és Kongresszuson kívül a­ CIO orszá­gos végrehajtó bizottságának akciója volt az utóbbi hetek­ben az egyik biztató jelenség. Országos Politikai Bizottsá­got alkotott és széleskörű kampányt indított, hogy a mun­kások millióit a haladás, győzelem, Roosevelt és kormánya köré mozgósítsa az egyre kihivóbb reakció ellen. Helyi bi­zottságokat fognak alkotni s azon lesznek, hogy képviselő­ket, szenátorokat segítsenek a Kongresszusba, akik a hala­dást képviselik. A most véget ért kongresszusi ülésszak egyike volt a legreakciósabbaknak. A reakciós elemek a múlt őszi válasz­tásokon megerősödve, blokkot alkotva, tory republikánusok és demokraták egyformán, egyre-másra szavazták le Roose­velt javaslatait, sőt vétóit is. A munkásság ellen valóságos hadjáratot vezettek le. Az adópolitikában késhegyre menő harcot vívtak, hogy a háború minden terhét a népre hárít­sák és a nagyvállalatok ezermilliókat vághassanak zsebre a Rumi és egyéb tervek útján. Meghozták Roosevelt elnök tiltakozása ellenére a legreakciósabb munkásellenes tör­vényt, a Smith-Connally törvényt. Minden tőlük telhetőt megtettek, hogy inflációval tegyék tönkre a gazdasági éle­tet. Mindebből politikai tőkét kovácsoltak maguknak, hogy a nép előtt mindenért Rooseveltet, a New Dealt tegyék felelősség és majd 1944-ben megbuktassák. Hogy ennek milyen következményei lennének a háborúra, nemzeti egy­ségre, stb­, azzal ők keveset törődnek. A maguk hatalmi törekvése a döntő. Ha a jövő Kongresszus ilyen összetételben marad, va­lóságos szerencsétlenség fenyegeti az országot és a mun­kásságot. Wallace alelnök élesen rámutatott az “amerikai fasizmus” súlyos veszélyére. Ez ellen a veszély ellen kell tömörülnie U. S. népének, szervezett munkásságának. Olyan kongresszusi tagokat beválasztani, akik a reak­ciós áramla ellen készek harcolni. A CIO megmozdulása, hatmillió tagjának tömörülése kristályosítója kell, hogy legyen U. S. népe megmozdulásá­nak és harcának a fenyegetett demokráciáért, győzelemért és jövőért. Csatlakoznia kell ahhoz elsősorban az AFL másik hat­millió tagjának. BABOGLIO (Folytatás az 1. oldalról) Az olaszok nagy tömegei mai napig sem tudják, hogy e terrorista bandának termé­szetesen semmi vonatkozása nem volt a Szentföldön levő sirhoz, mert a misztikus el­nevezés Milánó város Piazza San Sepolcro-jától ered, a Szent Sir Tértől. Milánó ezen terén, a Piazza San Sepol­­cron volt egy bankárnak, Angelo Goldsteinnak az iro­dája. Ez a bankár volt a nagytőke megbízottja, ő szá­molta a milliókat Mussolini kezébe az ellenforradalom szervezésére, az ő irodájában gyülekeztek. E milánói bankár irodájá­ból indult el Mussolini fasiz­musa hódító útjára. A tőke fedezte a költsége­ket, a hadsereg urai gondos­kodtak a zöld lámpafény biz­tosításáról a fasiszta hordák útjában Róma felé. Mussolinit útnak indítot­tuk, ahol kezébe a kormányt — üzente a királynak a hős Badoglio. A báránylelkű­, kis olasz ki­rály nem habozott, Badogl­io­­ban mindig bízott. Barátja, vagy ellensége Badoglio Mussolininek? Sem barátja, sem pedig ellensége. Badoglio feladata volt 1922-ben megelőzni a forra­dalmat. Mussolinit választot­ta eszköznek. Badoglio feladata 1943-ban ismét: megelőzni az elkerül­hetetlen forradalmat. Reménytelen kísérlet. 1936-ban Mussolini Biellá­­ba készült. Biella gyárfalain nagy fekete kiütések támad­tak: “Innen nem visz it visz­­sza Rómába.” A nagy terrorista Rómá­ban maradt. Biella, Torino, Milano és Bologna gyárfalai most nap­nap után, reggel jöttével több és több lázas kiütéssel van­nak borítva. Biella, Torino, Milano és Bologna megkínzott munkás­fiai, özvegyei, árvái ismerik nemcsak Mussolinit, hanem Badoigh­ot is, aki a királyt szolgálja és a kasztot is, me­lyet a kis király szolgál. Velencei, páduai, milánói, bolognai s firenzei régi olasz barátaim — üdvözöltek ben­neteket az olasz népköztársa­ság haladó hajnalán. Viva ITtalia proletaria e libera. Letünőben a “felkelő nap” Ki uralja az eget a Salamon szigetek felett? NOUMEA, New Caledonia. — Nagyobb csapást már rég nem mértek a japánokra, m­int amikor, büszke ameri­kai gépek jelentek meg Bou­gainville sziget, Boun-Faisi kikötője és Kahil repülőtere felett. Nem arról volt ott szó,, hogy milyen pusztítást vé­geznek Uncle Sam bombái, hanem arról, hogy ki uralja a levegőt a­ Közép-Salamonok felett. Ez a­ kérdés most már töb­bé nem vitatható. A “felkelő nap” a világ ezen részén le­tűnt. Most már könnyebb lesz Rábául bevétele és a Bou­gainville utak megszállása. A munka nehezebb részén már túlvagyunk. Soha többé vissza nem térhetnek az egy év előtti idők, amikor a ja­pán gépek ellenfelek nélkül röpködtek a Salamon szigetek felett. Ma a mi gépeink ször­nyű pusztításának az­ ideje van. Egy fél óra alatt hét hajót küldtek a tenger fene­kére és 49 sárga géptől tisz­tították meg a kék eget. Mindennek ára hét amerikai gép volt. A mieink már rég bebizo­nyították, hogy a Guadal­canal és New Georgiából jövő repülőink könnyen elbánnak a közeli bázisokról működő japán gépekkel. Ilyen győzel­met — 200 ellenséges géppel szemben — azonban még csak nem is remélhettünk. A “felkelő nap” tehát az egész vidéken letűnőben van. A szigetek szárazföldi japán hadseregét a malária és más járványok tizedelik. Az ég felé pedig ezután aligha me­részkednek a sárga gépek. Június hónap utolsó nap­jától 6-1 arányban pusztulnak a japán hajók és a három utolsó héten közel háromszáz repülőgépet vesztettek. A veszteségeik tehát már meg­haladták a Salamon szigetek összértékét. Tokió ma már itt csak idő­nyerésre gondol,, hogy minél tovább és többet zsákmányol­hasson Holland-Indiában és Malájában. A nagy japán ha­digépezetnek nagyon sok kell. A Pearl Harbor utáni ja­pán vigalom azonban már nem tarthat sokáig. A japán hajóhad is már pótolhatat­lan veszteségeket szenvedett. A japán katonai klikk ke­serves árat fog fizetni gaz támadásaiért. A “felkelő nap” egykor büszke zászlója ha­marosan félárbócra kerül To­kióban. Amerikai tüzérség ágyúival áthatol Rendova sziget dzsungeljében. Éhzavargások Portugáliában LISBON. — A portugál cenzúra miatt csak most to­vábbíthatták az éhséglázadá­sokról szóló híreket. A jelen­tések szerint három napig tartottak a tüntetések és abban a munkások tízezrei vettek részt. A vidékről ér­kező hírek már a rend hely­reállításáról szólnak, miután a kormány elegendő élelmet osztott szét. A legutóbbi je­lentések szerint a munkások visszatértek a gyárakba. 48 ÓRÁS HÉT NEWARKBAN NEWARK, N. J. A nagy munkáshiány következtében Newark munkásai elhatároz­ták a 48 órás munkahét be­vezetését. A bejelentést a hatóságok tudomásul vették azzal, hogy az nemcsak a ha­di üzemekre vonatkozik. Azt remélik, hogy ez az új rend­szer lényegesen csökkenteni fogja a munkahiányt. Szicíliában elfoglalták Nicosiát SZÖVETSÉGES FŐHADI­SZÁLLÁS, Észak Afrika.­­ A szicíliai amerikai hadsereg északról előtörve elfoglalta Nicosia megerősített Várost, amelynek jelentősége a cata­­niai “halálsarok” védelme szempontjából rendkívül fon­tos. Fő gócpontja a város a Messina, Troina és Randaz­­zoba vezető utaknak. Ezzel a Catania mellett lévő két né­met hadosztály bekerítése még teljesebb lett. Catania és Adriano városok körül folynak a legelkesere­­dettebb harcok. Hasonló har­cok folynak az Alglia körüli dombok közt is. ■----*—+----------------------­ Sok az analfabéta WASHINGTON. — A sze­nátus köznevelési és munka­ügyi bizottságának egyik al­osztálya jelentést adott ki ar­ról, hogy a sorozási bizottsá­gok majdnem egy millió em­­bert kellett visszautasítsanak írástudatlanság miatt. Min­den ezer emberből 28-nak nin­csen még negyedfokú isko­­ázottsága sem. A fehérek közül 107:11 és a négerek kö­zül 256:29 arányban van az iskolát nem végzettek száma. MAGYAR JÖVŐ A MUNKÁSOK ROOSEVELTÉRT PRINCETON, N. J. — A Gallup vélemény­kutató in­tézete e napokban tette köz­zé vizsgálatának eredményét. A munkások hangulatáról van szó a közelgő választás kérd­ésében. Megállapítást nyert, hogy a dolgozók leg­nagyobb része ma is ragasz­kodik Roosevelthez. A föl­tett kérdésekre érkezett vá­laszok szerint még abban az esetben is, ha a republikánu­sok Willkiet jelölnék a mos­tani elnökkel szemben, ma a munkások 65 százaléka Roo­­seveltre szavazna. Sokkal több híve van Rooseveltnek a szervezett munkások kö­zött. Itt a Gallup eredmény szerint csak 29 százalék­szavazat jutna Willkienek. Betegszabadságon levő katona ütötte le a rablót NEW YORK.­­ A 38 éves Joseph R. Montgomery, New Orleansból, követte I. Gittert, a New York Manufacturing Co. hivatalnokát, aki éppen a fizetéseket vitte a bankból a személyzet részére, és a 4-ik emeleten revolvert szeg­­zett rá, kiragad a kezéből a vászonzacskót, amiben két­ezer dollár volt és hármasá­val ugorva le a lépcsőkön, el­menekült. A Broadway járókelői ijed­ten tértek­ ki a revolverrel szaladó ember útjából. J. E. Stokesbury, egy Seymour, Connecticuti katona azonban, aki betegszabadságon van je­lenleg és feleségével éppen arra sétált, megragadta az embert és két csapással le­ütötte. Stokesbury azt mondja, hogy Montgomery a felesége arcának szegezte a revolvert és azért ütötte le,de meg is ölhete volna, ha kommandó taktikát alkalmazott volna. A rendőrség letartóztatta Montgomeryt és a pénzt visz­­szajuttatta Gitlerhez. Olasz katonák, akik elestek a Cataniáért folyó harcokban, mialatt a Duce, aki mészárszékre vitte őket, “lemondott”. EMMANUELT TÁMADJA SFORZA NEW YORK. — Carlo Sforza gróf, aki Olaszország külügyminisztere volt Musso­lini uralkodása előtt s aki jelenleg a szabad olasz­ moz­­lom egyik itteni vezére, nyi­latkozatban foglalt állást Em­­mánuel és mindazok ellen, akik a fasizmus támogatói voltak. Olyan demokratikus olaszoknak kell vezetni a kampányt, akik soha a fa­sizmussal nem alkudtak, mon­dotta Sforza. PUSZTULNAK JAPÁNBAN A U.S. KATONÁK WASHINGTON. — A Vö­rös Kereszt hivatalos jelen­tést küldött Washingtonba, mely szerint eddig 249 ame­rikai halt meg japán fog­ságban, Bataan és Corregidor óta. Az amerikai katonák be­tegségeknek estek áldozatul, ami csak a japán fogolytábo­rok egészségügyi intézkedé­seinek a hiányát bizonyítja. A halottak között van 11 New Yorkból, 4 New Jersey­­ből és 4 Connecticutból. ----------------­ Megmentettek 101 pilótát LONDON.­­ Amerikai és angol repülők, számszerint 200 hadirepülő, megmentett 101 szövetséges pilótát, akik géphiba miatt a legutóbbi németországi bombáz­ások után kénytelenek voltak le­­szállni az északi tengerre. Toscaninit Milanóba hívják BERN. — Milanóban a tüntető tömeg hangosan kö­vetelte, hogy Toscaninit, a világhírű zenei direktort hív­ják vissza a milánói Scala Opera élére, amelynek direk­tora volt. Toscanini jelenleg az Egyesült Államokban tar­tózkodik. -----_4------­Vizsgálat az OWI irodájában WASHINGTON.­­ A kép­viselőház albizottságának ki­küldöttei e napokban átvizs­gálják az OWI idegennyelvű osztályának ügymenetét. August 3, 1943 MAGYARORSZÁGI HÍREK 600 millió pengő értékű árut küldött Kállay 1942-ben Hitlernek A Pester Lloyd szerint 627,817,00 pengő értékű nyers­anyagot, terményt és készgyártmányt szállítottt Magyar­­ország Németországba 1942-ben. Magyarország utolsó béke­évében mindössze 250,997,000 pengő értékű export volt Hitlerhonba. Kállayék tehát szorgalmasan teljesítik a ten­gellyel szemben vállalt kötelezettségüket. A Lloyd nem m­ondja meg, hogy mennyit fizetett ki Németország m értékben (nem papírmárkában) a magyar áruért. Ha megmondaná, kitűnne, hogy Magyarország csődbe jutott. Ezer kisgazda szabotál Kiskunfélegyházán A “8 Órai Újság” jelenti július 14-én: “A kiskunfél­­egyházai közigazgatási szervek 1.000 (ezer) kisgazda nevét adták át a bíróságoknak, akik nem szállították be a termést a kormányközegeknek. Ezek közül háromszázat már előzően megbüntettek 10-től 8.000 pengőig terjedő pénzbüntetésre hasonló kihágás miatt. Infláció és megint infláció A Pester Lloyd írja július 13-án, hogy a budapesti törvényhatósági testület véleménye szerint egyenlőtlen a munkabérek és a közszükségleti cikkek közötti arány. A munkabérek és a fizetések harminc százalékkal emelkedtek, viszont az árak igazi inflációs standardot értek el. Ámbár a munkás napi húsz pengőt kap, semmit sem tud érte vá­sárolni,­­ a törvényhatósági bizottságban elhangzott be­szédek szerint.­­ Készülnek a forradalomra Július 20-án jelenti a Magyar Távirati Iroda, hogy a hivatalos lap önkéntes rendőrség felállítását rendeli el. Ez a szervezet ugyanolyan jogokkal rendelkezik majd, mint az államrendőrség. Zsidósors Magyarországon A magyar hadügyminisztérium rendelete szerint — jelenti július 20-án a német rádió — minden magyar zsidó, aki 1900 és 1905 között született, hármohónapos munka­­tábor-szolgálatra köteles bevonulni. A munkatábor-szolgálat magában foglalja az orosz frontra való küldést — fegyverek nélkül. Hogyan látják a katonai helyzetet Magyarországon? A stockholmi Nya Daglight Allehanda jelenti Buda­pestről július 17-én: “A balkáni nyugtalanság elérte Ma­gyarországot. Ennek következtében Szent István napját ez­­évben nem ünnepük meg a szokásos módon. A katonai hely­zetet komolynak látják. Szent István napján nem lesz fel­vonulás, csak hivatalos deklaráció.” Összeírják a Magyarok Világszövetsége külföldi tagjait A kassai rádió július 18-iki küldése szerint a Magya­rok Világszövetsége elhatározta, hogy a külföldi magyarok teljes névjegyzékét el fogja készíteni. A Szövetség felhívott mindenkit, hogy jelentse be külföldi hozzátartozóit és is­merőseit pontos címmel és lakhellyel. Már eddig is több ezer cím érkezett be a Szövetséghez. A kassai rádió a kül­dés végén megjegyezte, hogy a Szövetség 15 év előtt ala­kult s ma háromezer képviselete van szerte a világon, ezek­nek több, mint a fele az Egyesült Államokban. Boldog születésnapot, Mr. Ford (Folytatás az 1. oldalról) dől arra, hogy a mindenre kapható munkás, megunhat­ja családja koplalását és több bért kérhet. Sztrájkolok el­len ki védheti meg a legjob­ban a gyár érdekeit. Azok, akiknek minden mindegy. Azok, akik már ismerik és nem irtóznak a börtönöktől. Az ilyen gondos gyáros ezért a fegyházak ajtajából szedte fel munkatársait, a sztrájkot letörő szervezeteinek hadse­regét. Ford volt a legutolsó ipari mágnás, aki beadta a derekát és elismerte a szak­szervezetet. Akinek külön hadserege volt, az idővel királynak érez­hette magát. Henry Ford nem tudjuk mit érzett ma­gában, olvasni azonban már nagyon gyakran olvastunk, — Henry Fordról, a KING- ről. Ha valakit már királynak tisztelnek, az nem mulaszt­hatja el keresni az államfők barátságát. Henry Ford mint tudjuk, azt is megtalálta. Jó volna tudni, hogy nyolcvana­dik születésnapi ünnepélyén még mindig az a szép Hitler­­érem diszítette-e az öreg Ford keblét amit Adolftól ka­pott? Meg is érdemelte, hi­szen nemcsak Lindbergh­­barát, hanem antiszemita is. Az öreg Ford nemcsak ki­tüntetéseket érdemelt ki or­szágló uraktól, de majdnem maga is király lett. Ez akkor történt, mikor 1915-ben Eu­rópa népei nagy harcban áll­tak egymással. Ott folyt a tengernyi vér és a mi apos­tolunk — higgyék el — is­mét kész volt az áldozatra. Európa népeinek érdekében hajlandó lett volna annak az egész világrésznek a királyi gondját magára venni. Nagy békehajón indult el Európá­ba, de ott addig szabódott, szerénykedett, míg végre visszaengedték a nagy Euró­­pa­ királyi koronája nélkül. Hazaérve Európából, so­kan kinevették. Üzleti ellen­felei kárörvendtek azon, hogy végre a Ford ház­nak is akadt egy vállalkozá­sa, melyre, ráfizetett. Reméljük, hogy azóta ezt a veszteséget már rég kihe­­vetel­i Kvánjuk születésnap­ja alkalmával, hogy hátralé­vő boldog éveit ne legyen kénytelen ismét megzavarni munkásaira való lövetések­­kel. Igazán megkímélhetik most már a munkások ilyes­mitől a “jó öreg nyolcvan­­éves” Fordot. Mr. Ford: Happy birthday to you! Hap­py birthday to you ... , Kárpáthy Miklós.

Next