Magyar Jövő, 1943. augusztus (42. évfolyam, 5518-5538. szám)

1943-08-03 / 5518. szám

La­ M­kRumit Kérjük női olvasóinkat, hogy írjanak leveleket, cikke­ket a női rovatba. Tegyük a Magyar Jövő “Nők Rovatát" víz amerikai magyar asszonyok rovatává. Bika­viadal helyett... National City, Cal., A Nők Rovata k. szerkesztőjéh­ez ! Ahelyett, hogy a mexicói bikaviadalt mentem volna megnézni, amely hozzánk csak 18 mérföldnyire folyik le, úgy gondoltam, hogy in­kább megírom, amit itt a ca­­liforniai hegyek közt egy pio­­neertől tanultam, hogyan kell paradicsomot eltenni üvegbe, gummi nélkül, a legpraktiku­sabb és a legolcsóbb módon s amely, a kavics levesben is jót tesz. Az érett paradicso­mot meg kell mosni, ha meg­szárad el kell szeletelni *a szeletekre és kirakni tiszta vászonra a napra száradni. Pár óra múlva meg kell for­gatni, ugyhogy délután 5- kor már olyan száraz, hogy , zsák úgy csörög. Ekkor tisz- 1 ,a vászon zacskóban el lehet­­tenni száraz helyre. Tanácsos felakasztani. Télen, ha kell, a pörköltbe vagy más ételbe annyi szeletet használunk, amennyire szükségünk van, nem úgy, mint az üveges pa­radicsommal, melyet sajná­lunk felbontani egy kanál pa­radicsomért.­­Azonkívül lehet a paradicsomot sűrűre lefőz­ni, mint a lekvárt, sőt, borsót esetleg fokhagymát is bele­főzni és eltenni, mint a lek­várt, amit szintén lehet ka­nalanként elhasználni és na­gyon kevés helyet foglal el koncentrált állapotban. A Magyar Jövő olvasó­tá­borát üdvözölve, Victoria Feller, San Diego, Cal. Kevés a szén WASHINGTON. — Ickes belügyminiszter, a szilárd fűtőanyagok adminisztrátora kijelentette, hogy a szénter­melés még mindig 400 ezer tonnával kevesebb hetenkint, mint volt a sztrájk előtti időkben. Tuk­a­rlók ratio .Htokról görös b kék: T és U ,meg jó lészen augusztus 31-ig. Kék bélyegek: N, P, Q le­jár augusztus 7-én. R, S, T jó egészen szeptember 20-ig. Cukor. A 13-as számú bé­lyeg az első számú könyvben jó 5 font cukorra aug. 15-ig, a 15. és 16. számú bélyegek jók 5—5 font cukorra kanná­záshoz egészen október 1-ig. Cipő: Az 1-fő számú könyv­ből 18. számú jegy a cipő­jegy. Jó október 31-ig. Gazolin: 6A jó három gal­lon gazolinra november 21-ig, A, B és C ívek vagy köny­vek magukon hordják a le­járatot. Mindegyik szelvény két és fél gallon gazolinra érvényes és a TT szelvé­nyekkel fogják helyettesíte­ni, amelyekre szintén rá van nyomatva a lejárati dátum. Fütő olaj: Period 5 szel­vény jó 10 gallon fütő olajra szeptember 30-ig. Period 1 szelvény szintén jó­ 10 gallon fütő olajra egészen 1944 ja­nuár 4-ig. LIBERTY UMEffICKS TheríT- was ’S mifSEöiiSt named Harry _ Who worked in a steel mill at Gary, * And always on pay dayí Instead of a play day— He bought all the BONDQ he could carryj( Ton can help forge the strongest army in the world I Whether a lOfi Defense Stamp or an $18*75 Bond-« boy regularly)* : MIKSZÁTH KÁLMÁN: A Szelistyei asszonyok (20) — Térjünk át most a férfi­választásra! Az érdeklődés tetőpontra hágott. Lassú, alig észre­vehető hullámzás támadt, mint mikor lágy szellő átsuhan a rozsok felett. Aztán még a lélekzeteket is visszafojtották, csak az öreg Rostó, aki vörös volt az italoktól, mint a meg­főtt rák, szólta el magát valahogy öntudatlanul, alkalmasint hangosan gondolkozván: — Hát velem mi lesz? — Ejh, mi lenne? — torkolta le a mellette ülő főkós­toló — férj lesz kendből, ha megválasztják. — És az ajándék? — hebegte az öreg, de ezt már csak a közelülők hallották. Mujkó király figyelmen kívül hagyá az intermezzót s ugyanolyan sorban, mint előbb, fölszólita a fehér személye­ket, hogy válasszanak maguknak férjeket. — Férjeket? Helyes, — dohogta a doktor, Antonio Valvasori. — Remény­em, azok is hozzám fordulnak majd előleges megkóstolás végett. Schramm Mária gyönge, alig hallható hangon szólt, mintha csak egy méh döngése lenne: — Három órai meggondolási időt kérek felségedtől. — Oh, a kis, cirkumspektus! — szólt közbe egy selymű hang valahonnan a cselédség közül. — Addig tudakozódni fog. — Te következel most, Gergely Anna! A szép asszony fölkelt, mint egy pörgetyű­s körülhor­dozva csillámló szemeit, egyenest a terem balszögletének tartott. Minden szem rátapadt a hajlékony szép teremtésre, fölhevülve a nagy melegtől, egyre följebb-följebb nyomo­gatta fején a selyemfátyol ortont, úgy, hogy meglazult és hátul lecsúszott, amint odakapott, hogy visszahúzza, kioldo­zott a kötés és,lehullt a fejéről, a kontya pedig fölbomlott s lezuhant a nagy, dióbarna hajtömeg — elborította egész a térdéig. Csak istennőnek lehet ilyen köpenyegje. Lehajolt az ortonért (ah, hunyjátok be a szemeiteket, akik nem akartok elkárhozni), félivben még szebb volt a fölséges termet a kidomborodó formás izmaival s a hajerdő sziszegve csapódott a márványkövekkel rakott padozathoz. Aztán fölkelt, két-három határozott lépéssel Mátyás elé toppant s kicsike kezét rátette annak a karjára. Az elszörnyüködés visszafojtott nesze volt érezhető, nem annyira nesz, mint­­inkább ellenkezője, valami nehéz, zsibbasztó, kínos csönd­— amit Anna is észrevett, csak nem bírta megmagyarázni. A királyra nézett, annak az arcán rémület cikázott, kapkodott a fejével, ajka mozgott, mintha szavakat keresne; a választottra nézett, aki mosolygott és intett a kezével Mujkónak, hogy ne szóljon. — Eligazítottam én már nehezebb dolgokat is — mon­dotta vidáman. Majd odanyújtotta a kezét a szép menyecskének és nyájasan súgta a fülébe: •­ Köszönöm, galambom, hogy én jutottam eszedbe, mert te az enyémben már dél óta motoszkálsz. Van egy kis baj, az igaz, hanem azt majd megtanácskozzuk közösen. Ülj le ide a párnára addig! Most a kis Vuczát szólította föl Mujkó választásra. Vucza némán szegezte le szemeit és olyan fehér lett, mint a fal, szive hangosan dobogott az izgatottságtól, érez­te, hogy mit kellene mondani, de egyetlen szót se talált. Má­tás most sebesen az asztalhoz iramodott s megállt Mujkó előtt. Ravasz, pajkos mosoly játszott a bajusztalan ajkai ké­k Anna messziről bámulta, hogy milyen bátor legénd­ízott, hogy megállt a király előtt, mint egy főnemes, még csak a fejét se hajtja meg. — Arra kérem mindenekelőtt fölségedet, kegyeskedjék kimondani, hogy ez az ebédlő-terem ötezer négyszögöl ter­jedelmű a fölséged ülőhelyétől számítva köröskörül. Egy lélek se értette, mit akar, de mindegy; Mujkó király ráhagyta kegyteljesen: — Ezennel kijelentem, hogy ez a terem ötezer négy­szögöl területű. Mátyás Váczához lopózott és figyelmeztette a fordu­latra : — Eredj, siess, leány, kimondta a király, hogy az egész udvar az istállókkal együtt a teremhez tartozik, tehát vá­laszthatod a kocsmárost is. — Igaz ez? — kérdezte a királytól oláhul s amint az igent intett, felugrott, mint egy mókus és szaladt ki az ajtónak kip-kop, kip-kop, ropogtak a picinyke bocskorkái a köveken, a folyosón, az udvaron. S mit lehetett egyebet tenni, hajrá utána, fölkerekedett Mujkó király és az egész udvari társaság, mert igy kívánja ezt a férj választási ceremónia. Futott-futott egyenesen az istállók felé s mikor már közel volt, elkiáltotta magát: — Korják János! Bizony meghallotta volna Kozják János uram a föld alatt is az ő hivó hangját, de miután csak egy hársfa alatt hűsölt, igy még jobban meghallotta, elő is jött nyomban, de mennyire meghökkent, a Vácza után siető fényes ura­kat szemlélve. *— Jaj szívem, talán kergetnek? — kiáltá eléje. — Dehogy, dehogy, — kiáltá az lelkendezve — szabad lesz hozzád férjhez mennem. S azzal hátrafordult és a nagyorrára mutatott: — Ennek az okos, derék embernek köszönhetjük. Mátyás éppen felelni akart, amidőn egyszerre össze­rezzent: künn a várpalota kapuja előtt hadi kürtök rival­­gása hangzott s egyszerre megremegett a föld, mint mikor hadi csapatok és ágyuk közelednek messziről nagy dübör­géssel. Mátyás elfeledkezve minden szerepről és tréfáról, ide­gesen rántotta meg az egyik “four” rozsdavörös mentését, nevezetesen Jobbaházy Benedek viceőrnagy uramét. — Siessen kegyelmed a kapu elé és tegyen azonnal jelentést, miféle csapat közeleg. A szebeni prefektus, aki hallotta a nagyorru szavait, fölötte csodálkozék a szemtelenségen (különben is foga volt már a minden lében kanál nagyorrura) és várta az el­maradhatatlan visszatorlást, de még jobban csodálkozott azon, hogy uccu, szaladni kezd erre a four, mint egy esze­veszett, a kapu felé. Mujkó király semmit sem vett észre ezekből, nyugod­tan végezte a teendőit, az ámuló és elérzékenyült borjákhoz fordulván: — íme, e leányzót ünnepélyesen neked adom s rende­lem, hogy huszonnégy óra alatt annak rendje és módja sze­rint az egyházi szertartás is megtörténjék. Korják átfogta a Vácza nyakát szerelmesen. — És senki sem veheti el többé tőlem? — Az istenen kívül senki többé! Hatalmasan süvített ez a szó a levegőben. A túlboldog Korják hálás pillantást vetvén a hermelinpalástos, ragyogó ruházatú lovagra, a maga egyszerű modorában kérdé: — Ugy­e bár, Dóczy György uram ő nagysága kegyel­med? (Mert hiszen tudtával annak a jobbágya volt Vucza.) — Oh, te szamár, te szamár! — kiáltá Rostó Mihály. — Hát nem látod, hogy a király ő felsége előtt állsz? Korjákban fölforrt a méreg, kitört belőle az indulat. — Tegye kelmed bolonddá az öreg apját, de nem en­gem. Úgy nem király ő, ahogy én nem vagyok az. Mujkó látván, hogy a fölfedezés veszedelme fenyegeti, úgy tett, mintha­ nem hallotta volna a kocsis szavait, hátat fordított az összeboronált párnak és a főkóstolójával kez­dett olasz beszélgetést, mig másrészről Váczát, megértvén, mit beszél az ő Jánosa, halotti sápadtság bor­tá el a rémü­lettől s lábujj hegyre állván, mialatt kis kezével befogta a “szörnyű ember” felségsértő száját, ajkait a füléhez szo­rítva súgta neki: — Térdepeljen le rend, mert még elveszít mindkettőn­ket.­­ ^ (Folytatjuk.) 2 HÉT MÚLVA új GAZOLIN INTÉZKEDÉS NEW YORK. — William J. Gottlieb, a new yorki Au­tomobile Club elnöke bejelen­­tete, hogy értesülése szerint két héten belül megszünte­tik a gazolinhasználat szigo­rítását és véget vetnek a szó­rakozási kirándulás tilalmá­nak. A terv szerint az “A” jeggyel rendelkezők ezután több gazolint kapnak. A terv részleteit még nem hozták nyilvánosságra. Magyar Testvérek! Feleslegesen elköltött pénz, feleslegesn kioltott amerikai életet jelent napjainkban. — Vásároljon minden nélkülöz­hető dollárral War Bondot! Martha Eggerth és Jan Kiepura szerepelnek a Majestic Theatre új műsorán, a “Víg özvegy” film­­változatában. MAGYAR JÖVŐ Gyógyfű - Szellő -- Béke... (Csak egy pillanatra — engedélyt ad magának s elfordul a Világ-égés retteneteitől s egy gyógyító napra emlékszik, távol a hegyekben, a bőséges nyári Természet lágy ölén) I. Hátam a fenyőnek; magányos fa törzse. Erdők előőrse. Amerre ellátsz: langy és béke. A szőke fövényről kövér, fényes pára tekereg a gyér füvek között. Egymásra álmosan dűlnek a lombok. Szomorkás, széles suhogás jön ... sóhaj ... Dalos sóhajok megismétlő ritmusban. Forrásuk örök. A bölcs fák, örökkévaló fák... Békés, titokzatos hajlongok.. . A szellő mindent átfog. Enyhe langy lebeg. Ez most itt egy szent pont időben, térben. Édes borzongása a jónak, békének. (Tiszta szemlélete a létnek: Ritka perc!) Ez a látható és tapintható Béke... Rögződj meg, óh, Béke! Néhány teremtésnyi napra! Csak órákra! A gyógyuló bírná türelemmel! De minden megy a maga utján. És a béke is túlhalad majd . . . Én békés és vágytalan vagyok most Gyengélkedő, gyógyuló, alázatos. E domboldalról tekintve Jótét, húskezü ápolónő a Világ. Ápolónők sora hajlong a fenyők és tuják tullassú örök mozgásában ... Lábujjhegyen, lábujjhegyen . . . Minden csupa készség( jóság: A Természet barátságos arca. Bőrödet, de szivedet is Nyaldossa a szellő széles bársony nyelve. Szentes, álmos szemekkel dűlnek egymásra a lombok. Mintha zöldruhás ápolónők hajlonganának S adnák át egymásnak Titkos jó mozdulatokkal A nekemvaló üdítőt. Én meg csak mosolyogva várok, Hogy hozzámig érjen a hullámzó szorgoskodás. Oh, tudok várni! Csak adogassák, adják! Lassan járj, tovább érsz. Most enyém az idő: Suhogjatok, hajlongjatok! . II. Hátam a fenyőnek . . . Lent, a csöndben ingó vizet nézem. Szélesen nyaldosó a szél. Mint nyelve bus, jóságos tehénnek. Ideje van: A végtelenből jö , a végtelenbe árad. A fenyves felől acélos suhogás száll fel. Mintha hajlékony acéllapok lobognának! Mi ez a titkos, tiszta erő, Mely az enyhe fövényből sarjadt? Hogy acél zuhog szőke fövényből növekedve s selyme fűszálak között! Micsoda bűvész a televény? Igen, a tenger vad a maga alaktalan, félelmetes zúgásával . . . Ez túl nyilvánvaló. De a bársony fövényből kisarjad a tűlevelű fenyő És zug, zug. Mint megmunkált acéllapok nemes orkesztrája . . .!? Bűvész! Bűvész! MOÓR PÉTER. NEM SIKERÜL A LAKBÉREK ELLENŐRZÉSE ALBANY. — Charles A. Winding, az Állami Háborús Tanács titkára közölte La Guardia polgármesterrel azt, hogy a Tanácsnak nincsen törvényes joga ahhoz, hogy felhatalmazza a New Yorki Városi Háborús Tanácsot a lakbérek befagyasztására. A polgármester kérését elő­zőleg az OPA is visszautasí­­totta, ő azonban meg van győződve arról, hogy a lak­bérek ellenőrzése szükséges annak dacára, hogy a ház­­tulajdonosok többsége még nem igyekezett kihasználni a helyzetet. Vásároljon War Bondot még ma! August 3, 1943 PETŐFI ÉLETE ÉS HALÁLA Az első végleges szakítás A hatás nem marad el. A fölzaklatott költő kijön a sodrából, hiúsággal, olcsó kacérkodással vádolja a lányt és keserűen kimondja az első végleges szakítást, neki más dol­ga is van az életben, minthogy női szeszélyek játéka legyen. Isteníti a lányt, de oly haragos és jéghideg pillantásokat is tud arra vetni, hogy abban meghal a vér. A szakítás persze csak tizenkét napig tart, szegény Julia a saját csapdájába esett. A várból örökre elrobgvó költő után kendőt lobogtat, aztán kimesterkedi, hogy újból találkozzanak. Ekkor, októ­ber 23-án megállapodnak, hogy Júlia tavasszal fog végleges választ adni, addig pedig . . . Hagyjuk a kedves kergetődzés derűs-borus apró kanyarjait. Kövessük közben a lélek mé­lyebb rétegében folyó változásokat is. • Ha Júliáért érdemes is meghalni, nem csak ő van a világon. Isten, küldd e helóta népre Földed leg­szörnyűbb zsarnokát, Hadd kapjon érdeme dijába kezére bilincset,, nyakába jármot, hátára kancsukát!, A mennydörgő átok az aljasság sarába süllyedt ma­gyarokra vonatkozik, a lelkes főispán-iktatókra s még lel­kesebb gróf rajongókra. Júliával való megismerkedése elő­estjén vetette papírra a költő. Utána a szerelmes versek hosszú sora következik. Túl erős volt a lélek feszültsége, túlságosan hamar, túlságosan nyersen lökte ki mondani­valóit? — a mostani Julia-dalok egyike sem éri el zengését ennek a versnek, amely megelőzte őket. Sem azét, mely egyelőre befejezte őket. Ez a két hazáju, széthúzó magya­rokra vonatkozik. Az események romboló szele Nem fu jelenleg, és a porszemek Nyugton hevernek biztos helyekön. De ha föltámad a szél, mielőtt Eggyé olvadnának, el-szétszór örökre A nagyvilágnak minden részibe. És soha többé nem leljük meg egymást. Iparkodjunk. A század viselői, Születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak vészes napjai . . . A nagyszerű vers asztalfölötti rögtönzésként hangzott el először, Teleki koltói kastélya udvarán. A költő szatmár­­megyei tisztelőinél és barátainál vendégeskedik: Kovács Lajosnál Berencén, ahonnan átlovagol Erdődre, hogy leg­alább a tájat láthassa; Lubyéknál Csekén, Pap Zsigmondnál Nagybányán, majd Telekinél, akinél hosszabban időz, mert Teleki is Erdélybe készül, mihelyt dolgai engedik. A koltói kastély az ellenzékiek központja. A költő az asztalnál, de gőgből mindig az asztal végén, együtt lelkesedik a partium­­beli haladókkal; a szenvedély, mely az imént még Júliát ostromolta, most a történelmet akarja befolyásolni. Semmi titokzatosság benne, hogy lelke szinte percenként cserélgeti az indulatokat. Mindig a legvégletesebbeket. A haza, a köz ügye, de a verselése is el-elborítja Julia ügyét. Lesz ebből a szerelemből valami? A költő csak a tiszta, világos hely­zetet bírja. Szerelmes, de vannak pillanatok, mikor egészsé­ges természetével már szabadulni szeretne a bonyolult vi­szony reménytelen huza­vonáiból. (Folytatjuk)

Next