Magyar Jövő, 1943. augusztus (42. évfolyam, 5518-5538. szám)
1943-08-31 / 5538. szám
6 Egyről-Másról ! Csillagos olvasó-e Takács bácsi? Szerkesztőségünk nagy problémával találta magát szemben, amidőn Takács bácsi, akrori olvasónk levelét megkapta. Csillagos olvasónknak tekintsük-e Takács bácsit vagy nem. Mert a szabály azt írja elő, hogy az tekintendő annak rendje, módja szerint csillagos olvasónak, aki tíz dollárt küld be egy évi előfizetésre. Már pedig Takács bácsi nem küldött be tíz dollárt, mert mivelhogy nem keres annyit, hogy megtehesse. “Úgy szeretnék én is csillagos olvasó lenni” — írja bánatosan Takács bácsi levelében. — “De nincs rá tehetségem.” Összedugtuk bizony fejünket a szerkesztőségben, hogy most légy okos Domokos, most légy okos Deák, mi legyen a Takács bácsival. Csillagos olvasó vagy nem csillagos olvasó. Tudniillik Takács bá’a tíz dollár helyett beküldött egy új előfizetést, mert “csupán” annyit tud megtenni. Persze, mint írja, fog ő próbálkozni több új előfizető szerzésével is. Aszondom én a többi szerkesztőnek, szavazzuk le ezt a kérdést. A többiek csak hallgatnak, de úgy voltunk mi is, mint a bírók Ágnes asszony esetében, hogy csak a szemek szavaztak. Nem is kellett összeolvasni, mert ugye vannak esetek, amikor az ilyesmi fölösleges, így hát megállapodtunk abban, hogy Takács bácsi is csillagos olvasó legyen, mégpedig “toborzó”-i ranggal, hogy különbség tétessék az előfizető szerző és az anyagi támogatást nyújtó csillagos olvasók között. Most pedig, igy messziről, gondolatban megszorítom Takács bátyánk kezét, forró testvéri kézszorítással s kívánok neki erőt, egészséget, kívánom neki, hogy megérje a szép jövendőt mindannyiunkkal együtt, melyet az ő igaz szíve oly teljességgel megérdemel. Micsoda? Szárított strawberry short cake? Nothin’ doin’! Most már tudom, hogy miért ment oly gyorsan Szicília meghódítása. Az amerikai fiúkat szárított ételekkel traktálták az invázió előtt s annak folyamán. Képzeljük csak el, mit jelent az, hogy a finom amerikai konyhához szokott amerikai fiuknak zamatos szen helyett szárított kockákat kellett enni. Saját rövid lejáratú tapasztalatom a hadseregben érzékelteti velem a fiuk elkeseredését, mikor azt mondták nekik, hogy amíg ez a kampány be nincs fejezve, dehidrált ételt kaptak. El tudom képzelni, hogy mit csináltam volna én Camp Woltersben, vagy Camp Berkeleyben, ha a mess sergeantem azt mondta volna nekem, hogy Dick, mától kezdve leves helyett egy Maggi kockát fogsz kapni, a borjúpörkölt helyett egy szárított csutkát és a strawberry short cake helyett egy aszott barackot. Nemcsak Szicília, de talán még Szardínia inváziójában is részt kértem volna. / Trafik policeman a levegőben Azt írja az újság, hogy Berlin bombázása alatt az egyik bombázógép mint trafik policeman szerepelt Berlin felett. Oszt ahogy jöttek befelé a temérdek angol gépek, ez a policeman küldözgette, irányítgatta őket ide is, meg amoda. Szinte hallom a fiút, valódi angol tájszólással (úgy, ahogy mifelénk, Debrecen táján beszélnek angolul) irányítja a nagy Lancastereket: “Hey, what is your hurry”, aszongya, “hová sietsz, hol van a tűz?” “Hát itt lent alattunk, officer”, válaszol az ipse. “Ne oda szaladj, ahol már van tűz, hanem oda, amerre még nincs. Ide figyelj. Látod itt lent ezt az utcát. Ez az Unter den Linden. Itt még gyenge a traffic. Elevenítsd fel fiam, oszt ha már arra jársz, hajíts le nekik egy pár két tonnásat, ne mondják, hogy nem hoztál nekik semmit sem Angliából.” Jön oszt a másik (talán Coventryből valósi a gyerek). Megkérdi illedelmesen: “I say, Sir”, aszongya, “merre van az anhalti vasútállomás?” A kapitány előveszi a szrit útmutatóját, oszt ezt válaszolja: “Hát öcsém, eli egy 15 blokkot előre, akkor kanyarodj egy nagyot jobbra, menj megint kettőt balra, akkor bejutsz egy kis uccába. Azon menj vagy két percet, oszt kilakadsz pont az anhalti vasútállomás fölé. Ott osztán intézd el a dolgodat. Amikor pedig elintézted, siess elfele, mert alighanem nagy lesz a tolongás azon a tájékon. Tudomásom szerint sokan fogják keresni azt az állomást ma este.” “Thank you officer”, mondja a passang és már megy is útjára. De én is megyek a magaméra, mert a nyomdából már nagyon kiabálnak kéziratért, oszt gyorsan le kell adnom ezt az írást, mer máskülönben igen megdorgáltatnék. DEÁK ZOLTÁN. ÚJ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: A Magyar Jövő előfizetési árai a következők: EGY ÉVRE................................. $6.00 FÉL ÉVRE................................ $3.00 NEGYED ÉVRE........................ $1.75 New Yorkban egy évre 7 dollár, fél évre 3 dollár 50 cent, negyed évre 2 dollár. NAGY SZOLGÁLATOT TESZ A HALADÓ SZELLEMŰ SAJTÓNAK, HA EGY ÚJ OLVASÓT SZEREZ. MI PEDIG SZÉP AJÁNDÉKKAL LEPJÜK MEG! MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) "Hét ember egy csónakban” Az örök emberi értékeket csodálhatjuk az alábbi igazi történetben. 1940 augusztus 21-én az angol “Anglo-Saxon” nevű hajó, szénnel megrakva hagyta el az Azori szigeteket és szorgalmasan szelte a habokat délnyugat felé. Az éjszaka koromsötét volt és az égen alacsonyan szálló fellegek úsztak. Egyszerre négy gyors lövés hallatszott egymásután s egy félmérfölddel odébb egy fekete, határozatlan alakú hajó sietett az Anglo-Saxon felé, állandóan tüzelve. Már az első lövés elpusztított mindenkit, aki a fedélzeten tartózkodott. Azután felrobbant a hajó orra, a mentőcsónakok tüzet fogtak és a rádió antennák eltörtek. A balfedélzeten két ember leeresztette az egyik épen maradt mentőcsolnakot, röviddel ezután még három ember kúszott le a vízbe, így hét utasa lett a kis csolnaknak. Csak incsek választották el őket a sülyedő hajó propellerjétől és egy pár száz lábnyira az éjszakai támadóktól a lélekvesztőnek sikerült eltűnni a sötétségben. Köziben az ellenséges fényszórók is működésbe kezdtek és egy pár lövéssel végeztek azokkal, akiknek sikerült még a roncsokba kapaszkodni és akik még azt gondolták, hogy valahogyan megmenekülhetnek. Senkinek sem volt megengedve, hogy túlélje a katasztrófát és esetleg hírt adjon róla. Pár perc alatt a hajó felegyenesedett az ég felé csak azért, hogy aztán örökre elmerüljön a hullámsírban. Reggelre a hét menekült nem látott maga előtt mást, mint a nyílt óceánt és az eget. Hozzá fogtak a sebesülteket bekötözni és az egyik átvette a parancsnokságot. 2800 mérföldes út állott előttük, a nyitott csolnak előtt, összeszámolták kevés élelmiszerüket és elosztották egymás között. A vacsora egy biscuit volt fejenként. Pár nap múlva szélcsend állott be és a kis csolnak erőtlenül himbálózott a vizen A nap irtózatosan sütött le rájuk és a testük annyira kiszáradt már, hogy a száraz biscuitet sem tudták lenyelni. A sebek nem gyógyultak be és az emberek lábai feldagadtak. A lélekvesztő fölött a gennyes sebek bűze úszott; a bőrükből már régen elpárolgott minden nedvtartalom és lassan felpattogzott. Kimondhatatlan kínokat állottak ki és szomjasak voltak. A hetedik nap, hogy fentartsák a morált, kisorsolták, hogy melyikük fogja leitatni az egész társaságot akkor, ha megmenekülnek. A sorsolásnak meglepő eredménye volt. Egész éjjel azt tárgyalták, hogy milyen szép is lesz, ha egyszer majd partot érnek. Egy kis ideig még a fájdalmakról és a szomjúságról is elfelejtkeztek. Másnap jó szelük volt, de egyikük deliriumba esett és hisztérikus kacagásaival és éneklésével egy cseppet sem járult a többiek vigasztalásához. Tudták, hogy csak amputálással segíthetnek rajta, de nem volt más eszközük, mint egy rozsdás kés s még a legedzettebb matróznak sem volt szíve a műtétet elvégezni. Másnap reggelre az ember meghalt. Hihetetlenül néztek egymásra. Igen hamar jött a halál és sötéten tornyosult fel előttük saját sorsuk lehetősége. A hullát csendesen a vízbe bocsátották és addig néztek utána, amíg eltűnt a szemük elől. A 11-ik napra már nagyon gyengén érezték valamennyien magukat. Kiosztották egymás között utolsó vízadagjukat. A csalnak hirtelen megbillent, az egyik ember kiesett és túlgyengék voltak, hogy a gyorsan elsodródott társukon segíteni tudtak volna. Hosszú órák múlva az egyik megszólalt: “Én megyek. Ki jön velem ?” Jelentkezett még egy és kis idő múlva két locscsanás hallatszott. A csolnakban maradottak, kiknek már alig volt emberi képük, tompa kábultságban várták a bekövetkezendőket Egyszerre csak az egyik hirtelen felállott és tiszta rendes hangon azt mondta: Kimegyek egy kicsit sétálni. Pár lépéssel a csolnak pereméhez ért és átlépett rajta. Többet nem látták. Másnap az olaj sima tenger arra késztette a két túlélőt, hogy ők is feladjanak minden reményt és belevetették magukat a vízbe. Az egyikben azonban az életösztön erősebb volt és visszakapaszkodott a csolnakba. Erre a másik sem akart egyedül meghalni és ő is viszszamászott nagy keservesen. Megitték a kompasszban levő alkoholt és jobb kedvre derültek. Nemsokára aztán nyugodt álomba merültek. Reggelre vihar tört ki. Az esővíz eloltotta szomjukat s egyszerre csak nagyon nagy éhséget éreztek. A száraz biscuit-et vízbe mártották és így az éhségük is csillapodott. Már 23 napja voltak a nyitott csolnakban. Azután még hat nap telt el, utána még több, öt hét. Már hozzászoktak a szenvedésekhez. A repülőhalakat fogdosták, amikor lehetett és vonszolták magukat egyik napról a másikra. A hajótöröttek minden szenvedésen keresztül mentek. Hajók mentek el közelükben, de nem vették észre őket. Hetven napig hányódtak így az óceánon, 3000 mérföldet téve meg a lélekvesztőn, míg valahára mégis csak partot értek. A Bahama szigeteken kötöttek ki. Hetekig taró gondos ápolásra volt szükség, hogy a két megmenekült embert visszaadják az életnek. A következő év februárjában az egyik közülük a Siamese Prince hajón szolgált, amikor azt megtorpedózta az ellenség s minden utasával és személyzetével együtt elsülyedt. Olvasóink Írják Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Jövőben megjelent Rákóczi induló, egy vegyüléke a kétféle indulónak, azonban a legjobb akarat mellett sem lehet a Rákóczi induló dallamára eljutni. Leírtam a valódi Rákóczi indulót, amely az igazi harcias forradalmi induló, tele tűzzel és lelkesedéssel, amelyet az 74 éves hangommal el tudok ugyan fújni, de nem annyira, hogy azzal közönség előtt hatást érjek el. Ha azonban kerül egy jó hangú énekes, aki hajlandó tőlem átvenni, úgy rendelkezésére állok. A másik, azt lehet mondani, hogy csak mostohatestvére a harcias indulónak, amely nem egyéb, mint a felsőbb hatalmakhoz való fohászkodás. Először tiszta kék eget kíván, majd a Duna, Tisza partjaira sok esőt, hogy sok búza teremjen, s hozzá még édes tokaji bort is. Ez megfelel azoknak, akik mindent másokra bíznak, hogy végezzenek el helyettük. Petőfi azt mondta: “Még kér a nép, most adjatok neki”. De a nép most talán még kérni sem tudd, csak könyörögni és fohászkodni, boldogulását másoktól várja, mert nem tanulta még meg, hogy aki él, lélegzik és táplálkozik, joga van mindahhoz, ami a földön van, mert a föld senkié, — de a gyümölcse az mindenkié. John Szabó, Newark, N. J. Levél a Rákóczi indulóról Yvette, híres művésznő visszatért afrikai útjáról, ahol katonáinkat szórakoztatta. Érdekes tények Ausztráliáról Ausztrália két legnevesebb tábornoka, Sir Thomas Blarney és Sir Ivan Mackay, azelőtt tanítók voltak. Ausztráliai pilóták ügyessége lehetővé tette, hogy oly nehéz ágyukat, mint 105 miliméteres mozsarakat repülőgépen tudtak az új guineai frontra szállítani. A nagy korálbástya Ausztrália északkeleti partjai mentén természetes védelmet nyújt e máskülönben sebezhető vidéken . . . CANNON BY AIR UNITED NATIONS PLANES FLY GUNS AS HEAVY A9 I05 MNL HOWITZERS FROM AUSTRALIA TO THE NEW GUINEA FRONT. AUSTRALIAN PILOT9 PRE-WAR EXPERIENCE IN FLYING MINING MACHINERY HELPED THE GREAT BARRIER THIS REEF, LARGEST CORAL FORMATION IN THE WORLO, FORMS A NATURAL BASTION pop. uoo miles along Australia's VULNERABLE NORTHEAST COAST RÁKÓCZI INDULÓ Magyarok istene rontsd a labanc hadát, közeleg az óra csatariadóra, hogy a magyar akarata, csatavasa, diadala mentse meg e szomorú hazát. Haj! Hős Rákóczi népe, kurucok előre, diadal veletek, ellenes feletek letiporjátok, verje gonoszokat átok! Újul a vesz, a hazát, im, elárulák, Jön a rombolók uj árja, hej, hová lettek a hős daliák, A vezérek, s mily sors várja e szegény nép sok ezerjét? a komorú szivü hadurak fejét? Bujdosnak szerteszét. Lobogónk magasan ragyogó, ez a büszke nemzet újra talpon áll,, ez a büszke nemzet újra talpon áll,, Jeligénk ez a szent imaszó: éljen szabadon a magyar, vagy sújtsa a halál. Mert a magyarok istenére esküt esküre teszünk és kard élére, hogy mig ragyogó nap kél, mig igaz magyar él, Rabok többé soha nem leszünk. A munkás- és zsidógyűlölő Tarnovszkyné titokzatos módon eltűnt egy szökött katonával. August 31, 1943 KORUNK írja: NAGY JÁNOS A POTEMKINTŐL STALINGRÁDIG “HOSSZÚ A SZABADSÁG ÚTJA” A “Potemkin-platoon” parancsnoka, szovjet guerillák vezére áll társai között a náci vonalak mögött egy elfüggönyzött szobában. Harcol ismét 38 év után a legbestiálisabb ellenség, a fasizmus, Hitlerék ellen. Áll és mesél. Azoknak mesél, akik 38 évvel ezelőtt még nem harcolhattak Odesszában a cári elnyomók ellen, mert új, fiatal generációként védik most az elődeik, a Potemkin hősök magvetését a szabadságért. Elmondja, miként csírázott vérből az orosz nép első forradalma 1905-ben. És amíg most apák és fiuk, két generáció van ott együtt a guerilla seregben és várják az új ütközetet a betörő náci banditák ellen, akik az orosz szabadság kertjének nyiló virágait akarják eltiporni, elébük vetődik, lepereg 1905 első szabadságharca Odesszánál. Amikor a Potemkin matrózai föllázadtak és egyesülve Odessza munkásaival, egész népével először vonták fel orosz földön a népdemokrácia zászlaját. • A “Potemkin-platoon” parancsnoka ott harcolt velük. Mesél. És peregnek a filmen a világhíres “Potemkin” kép megrázó jelenetei. Maga a lázadás jelenete, amikor a matrózok megtagadják, hogy megegyék a romlott húst. Amikor jön a kivégző csapat. A lélegzetfojtó jelenet, amikor emelik a fegyvert bajtársaikra, akik feléjük kiáltanak: “Testvérek, ne lőjjetek!” És a bajtársak nem lőnek, megtagadják a cári vérebeknek az engedelmességet. Jön Odessza népének fölkelése. Ezrek kivonulása a kikötőbe, ahol a cári tisztek által megölt egyik matróz holtteste fekszik. Példátlan tömegjelenet, amikor hidakon és hidak alatt, széles utakon és sikátorokban jönnek az ezrek. tízezrek. És gyűlik a roppant tömegerő. Azután pereg a legmegrázóbb jelenete a nagy filmnek: amikor a lépcsőkön jönnek, akárcsak ma a náci szörnyek, a cári kozákok és ahányat lépnek lefelé, annyi sortüzet adnak a tömegre. Hullák a lépcsőkön, hullák a kikötőben mindenütt... És akkor egyszerre megjelenik a kikötőben a szabadság új csatahajója, a Potemkin. És megsemmisítő szalvakat ad a cári hóhérokra. Mint ahogy ma adják a szovjet tüzérek a fasiszta gyilkosokra. Mindenkinek a lélegzete elakad. A hallgató guerilla csapat fiatal tagjai intéznek egy-két kérdést a “Potemkinplatoon” parancsnokához, aki befejezi a történetet: igy harcoltunk 38 évvel ezelőtt az orosz nép első demokráciájáért, igy harcolunk ma az Odesszában elvetett szabadság-csirák mai virágaiért, ami a szovjet kertben nyílik... Azután a “Potemkin-platoon” parancsnoka odafordul a falon lévő Stalin-képhez és azt kérdezi tőle: — Ugye, Stalin elvtárs, hosszú a szabadság útja...? Hosszú és véres. Minden lépésért meg kell fizetni nagyon drágán. Nemzedékek mennek rá. Egyik nemzedék megkezdte valahol Odesszában, a Potemkinen, a másik folytatja Stalingradnál az idegen elnyomók, idegen betörők, bestiális fasiszták ellen. De elérkeznek majd diadalmasan innét Odesszába... Hosszú az útja az emberiség szabadságának. Mindenütt, mindig véresen kell fizetni minden elvetett új szabadság-csiráért, új haladásért. De megvédik és a csirák pompás virágokba szökhetnek mindenütt. És a “Potemkin-platoon” parancsnoka, az új generációval együtt indul a “vonalra”, a náci brigantikat kiverni Odessza földjéről. Ez az új, megrázó film a Stanley színházban. Ez az értelme, ez a szimfóziája. Mindenki nézze meg és hallgassa meg a szabadságnak ezt a szimfóniáját. A POSTAHIVATAL KÉRELME MINDEN OLVASÓHOZ A postahivatal arra kéri a Magyar Jövő minden olvasóját, hogy a laphoz címzett levelekre ezután írják a 3-as számot. A levelek kézbesítésének megkönnyítése céljából kéri ezt a postahivatal. Minden várost zónákra osztottak és minden zónának külön számot adtak. Az a new yorki városrész, ahol a Magyar Jövő szerkesztősége és kiadóhivatala van, a 3-as számot kapta. Ezt a számot a város után kell tenni, így: New York 3, N. Y. A teljes cím tehát így szól: MAGYAR JÖVŐ 413 East 14th St. New York 3, N. Y.