Magyar Jövő, 1943. október (42. évfolyam, 5560-5581. szám)

1943-10-02 / 5561. szám

Vokamota. Kérjük női olvasóinkat, hogy írjanak leveleket, cikke­­­t a női rovatba. Tegyük a Magyar Jövő “Nők Rovatát” z amerikai magyar asszonyok rovatává. 3 millió nő a szakszervezetekben WASHINGTON.­Elizabeth Kistman, a szakszervezeti­k ligájának elnöke közölte, így jelenleg 3 millió női tgja van a szakszervezetek­ek, míg három évvel ezelőtt, 940-ben, a taglétszám csak 50 ezer volt. Régebben nemcsak a női­aglétszám volt kisebb, de m­ég a gyűléseket sem látt­atták. Ma azonban aktív észt vesznek ki az uniók munkájából, habár sokan h­adsereg szolgálatába áll­t­­ak a uniók hivatalnokai ké­ül. A magasabb szakszervezeti pzíciókban kevés nő van még, de már­is látszik az az iányzat, amelyik a kisebb pozíciókban levőket megfele­lő kiképzésben akarja része­síteni, hogy a vezető állások­ban is megfeleljenek. A szerződésekben mind gyakrabban jelenik meg az egyenlő fizetési alap. Még sok időbe fog kerülni azonban, míg az iparban eltörlik a két­féle fizetési rendszert, mon­dotta E. Christman. Keveset követtek el még abban az irányban is, hogy a felfelé törekvő női munkásoknak minden lehetőséget megadja­nak. A nő rendesen eljut egy pozícióba és ott meg kell áll­jon, kivéve a vasutat és a nehézipart, ahol a nő inkább halad előre a könnyebb állá­sokban. A női szakszervezeti mun­kások a leg­job eredményt a villany és rádiószereplők uni­ójában végzik. A 600 ezres tagságnak 32 százaléka nő és ebből 192 ezret a múlt évben vettek fel. Tudnivalók a ration pontokról Kék bélyegek (kannás fő­zelék, levesek, gyümölcsle­vek, szárazbab, borsó, lencse, fagyasztott szilva, mazsola): A­ 2-es számú könyvben U, V, W október 20-ig. Cukor: Az 1-es számú könyvben a 14-es bélyeg jó 5 font cukorra október 31-ig, a 15 és 16-os számú bélyegre kannázáshoz ki lehet venni 5—5 font cukrot október 31 i­g. Ha még több szükséges a kannázáshoz, a helyi Ra­tioning Boardtől lehet kérni. Hús- és zsírfélék (beleért­ve vaj, sajt, kannázott hal, ételolaj és tejkonzerv): A­ 2. számú könyvben a vörös bé­lyegek X, Y és Z jók október 2-ig. A 3-ik számú könyvben az A jelzésű barna bélyeg szeptember 12-től érvényes, a B szeptember 19-től és jók október 2-ig. A barna C bé­lyeg szeptember 26-án érvé­nyes és a U október 3. az E október 10 és az F október 17. A barna C, D, E, F lejár október 30-án. Fűtőolaj: Period 5 szelvény jó tíz g­allonra. Cipő: Az 1-es számú könyv­ben a 18-as bélyeg. Gyermekgondozás Le Guardia rendeletére otthonok alakultak oly gyer­mekek gondozására, akiknek szülei hadimunkán vannak. Harlemben 2238 Fifth Ave., Manhattanban 889 Columbus Avenue és Bronxban 1826 Arthur Avenue alatt műkö­dik ilyen otthon. Ezeken a helyeken az anyák a hivata­los órák alatt tanácsokat kapnak gyermekük elhelye­zése ügyében. —mnimm­i—■ Segítsen! Mikor maga előtt látja a haderők veszteség listáját, akkor nem gondol arra, hogy talán maga is megmenthetett volna egy életet azok közül? Gondolkozzon csak! Talán megteheti ezután, ha VÉRT. AD a Vörös Kereszt számára. Segítsen menteni! Segít­sen csökkenteni a veszteség listát! Hívja fel az Amerikai Vö­rös Kereszt véradományozási hivatalát, New York, 2 East 37, utca, Murray Hill 5-6400. KÁDÁR LAJOS regénye ROZIKA (31) Másnap öregapám már kakasszó előtt talpon volt, hogy összeszedegesse részemre a bujtári készséget. Sebtiben má­szott pallósra, kamrába, vakablakba matatott. Mire a nap a fahegyére szökött, már készen állt minden, amire csak egy bojtárnak szüksége van. — Hi-inye . . . Várjál még fiam — bökött az öreg a homlokához és ismét fölkajtatott a pallósra. Nagy durral kecmergett lefelé, kezében egy rég kimustrált tojásos ku­­pulykával. — Hát az minek? — puhatoltam ámulva. — Ennek-é! — fordította ki az öreg a kupulykát és a tengersok kiömlő ócskaság közül felemás sarkantyút boga­rászott ki. — Enélkül se teszik, se veszik a pásztorlegényt a fejli­­cselédök — s odaszórta elém a sarkantyúkat, mert én ott kussajtottam mellette. Az egyiknek hiányzott a taraja. — El löszök én ezek nélkül is — mondtam az öregnek —, hiszen az egyiknek taraja sincsen . . . Ezzel nagyon lehangoltam öregapámat, de kis idővárt földerült, huncutul rámkacsintott és besurrant a konyhába. Hogy visszajött, mellémpaporodtában kezembe csúsztatott valamit. Nagy igyekezetében a jó öreg tolvajlásra vetemedett. Kihozta a csentvesből a laskametélőt, hogy annak a taraját tegyem át sarkantyúba. — Nem kell az nekem, öregapám — mentegetőztem —, hiszen csizmám sincsen, csak az a véghetetlen rossz . . . papucsra meg rá se lehet tán nyergelni azt a sarkantyút. — Rá azt még a mezétlábadra is, ha érted a módját — erősítette bennem a sarkantyúhoz való bizalmat az öreg. — Mert már édesfiam, sokat vergődött ember vagyok, de egyebet nem mondhatok, minthogy sarkantyú nélkül lépést se tegyél . . . Lásd fiam, sarkantyú nélkül olyan a csikós, mint a huszár lenne esernyővel. De izén majd beszélek én a számadóddal, hogy egy pár mázsa gabonát előlegezzen a kommenciódból. Hadd vehess magadnak egy pár szép duda­­szárut . . . Pozsár, a csikósszámadó már kisflüstölt tájon odajött értem a tanyába. — No, majd nálam fölerősödsz, hé! — mondta bazsa­­lyogva a számadó. — Apáddal együtt gyerekösködtem. Fölpakkoltam hát pásztorkészségemet a kocsira s nagy uramsegiicsmöggel elindultunk a pusztára. Valami ujjongó öröm repesett bennem, mikor a csikós­­szárnyékhoz értünk. A sok kikiricsszinti szalonna, zsiros­­tarhonya, lebbencs, meg a jó kupakoskása és az Úristen szabad ege valóságos csodát tett velem. Úgy fölerősödtem, hogy mire a boldogasszony búcsú következett, már első lettem a “legénypróbálón.” Elsőnak kerültem meg hétszer a bucsus sokadalmat a poszahomokkal teli zsákkal. Hordó sörital dukált érte. None, majd elfelejtettem öregbojtáromról, Püski Kis Ferkéről számot adni, ő nevelt bele a pásztortudomány for­télyaiba, meg az a sok napestig tartó mese soha sem fogyott ki a szűrő ujjából. —­ Bizony öcsém — kezdett bele egyszer, amint a Be­eső-erdő híresében, a delelő ménes mellett hevertünk. — Mikor én Pesten lovászkodtam, olyan úri sorom vót, hogy a gazdámnak se különb, pedig az gróf vót. — Igazi gróf? — csudálkoztam őszintén. — Az — kevélykedett Ferke bácsi —, oszt a vót a pajtásom is . . .­­— Nocsak? — ámultam el a hallottakon. — Komázott volna kendddel egy igazi gróf? — Csakis. Hiszen mindig együtt lovagoltunk, meg osz­­tán pályinkáztunk is . . .­­— Ősz több grófot is látott kee-é? — Mán hogyne láttam volna. Csupa grófokbul, bárók­­bul állt a cimboraságom. — Oszt szóbaelegyedtek keevel? — Én tartottam a két mesével . . . Eccel el is mond­tam nekik, hogy pisze Kartalné hogyan siratta a kiteritett emberit. — Nekem is elmondhatná kee . . . — Hát az úgy vót, békás, hogy a szegény pisze Karta! mikor halanni kezdett, aszonta a feleséginek: “Süssél ne­kem lelkem egy kis tököt”. Hát jó van, az asszony azon­mód kemencébe veti a tököt, aztán térült-fordult, vissza bement a házba, hát uramfia, lássa ám, hogy az embere kiszenvedett. “No jó van, gondoja az asszony, eleget baj­­molódtam már vele, hiszen három évig totolgattam, hát most tuggya kedves, hallja kee, nem siratom meg keedöt hasztalanul, hanem itt lesznek a virrasztók, akkor majd megadom a módját”. No, elég az hozzá, hogy hát mikor az öreg mán a ravatalon feküdt, az asszony feketébe öltözve, ráborult a koporsójára, oszt azt kiabálta: “Jajj, jajj, jajj! Tudtam, hogy meghal kee, mer­t Bugyuru délután kétszer is fölállt, oszt este mögöst fölállt, oszt bevonyitott az abla­kon . . . — Eztet el merte­kee nekik mondani? — kérdeztem ámulva. — El! Még azt is, hogy aztán tovább még úgy siratta, mikor a kisült tököt kiszedte a kemencébül, hogy “Jajj, jajj neki­m, édes hitösöm, mit ér már az én szegény özvegyi életem! Töke a padkán, kend meg a deszkán — fejezte be Ferke bácsi —, mert ládd, a süttök a padkára vót téve. — Osztán nem mondták a grófok, hogy nagy disznó kéé? — Mán hogy mondták véna? Örültek, ha meséltem, még a grófkisasszonyok is megdicsértek érte! — Jó sora vót­ottan keenek — ismertem el. — Az. Oszt mikó eccör nyaralni vólunk az ur kasté­lyába, hát ott lakott a grófnak a nénje. Ez olyan üdősebb kisasszonyféle vót. Aszongya nekem eccör, amint belépett hozzám az istállóba. Nézze, Ferenc, nekem rettentően fáj a derekam, mit kommendál rá? Pijócát­­ mondok neki. No erre úgy tött, hogy az nem úri derékra való. Komendáltam vóna neki Kontra ángyót, ha itthon lettünk vóna, mer az ángyó a maga idejében kívánatos személy vót. Mindig mó­dos igazdák kenették vele a hátukat, de most mán szegényt csak az igazi betegben hitják. — Ne ángyóról beszéljon nekem — vágtam közbe —, hanem arról, a grófnőrül. — Nono, hiszen csak azér említettem ángyót, hogy mikor hazakerültem a háborúból, Kontra ángyó kétszer is kínálkozott hozzám hátat kenni, oszt úgy tett, hogy “neked Ferkém ingyen is rendbetenném a házadat . . .” — De azzal mongya mán­kee, hogy mire ment avval a kisasszonnyal? izgultam kíváncsian. — Arra, hogy megkért. roppantanám meg a derekát. — Oszt hee? — Én-e? hehe ... — vigyorogta Ferke bácsi. — El­kaptam a vikonyát, osztán megszorítottam. — Nagyon-e? — puhatoltam lángragyultan. — Hát elsőbbet csak úgy csinnyánformán, de aztán jobban, mert a természetre megkivánta. Utóbb már annyira fájhatott a szentemnek, hogy csak a fülembe sugdosott. — Mit súgott keenek a fülibe? — Hát, hogy még egy kicsit jobban Ferenc. Meghogy: áldott jó keze van magának, Ferenc. Csak mikor el akar­tam ereszteni, rámparancsolt, hogy tegyem az ágyamra egy kis üdőre, mer nem bírna a maga lábán kimenni. Osz­tán meg úgy tett, hogy vigyem be a kastélyházba. — Oszt bevitte kee? — Be ám! Mint bába a kisdedöt. Az ágyába fektettem, de elsőbbet megkért, hogy vetkőztessem le. — Oszt kee levetkőztette? . — Egiszen egy szál pöndölyig. — Osztán kimönt kee? — Á. Ott kellett maradnom vele. — Minek? • .■ (Folytatjuk) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Az anya folytatja munkáját Amikor Ed Trimble beállt a haditengerészetbe, édesanyja vette át munkáját a hajógyárban. Elmenése előtt néhány hasznos "Pointert” adott édesanyjának a munkával kapcsolatban. Éljünk szavazati jogunkkal! Amerikában vagy talán az egész világon, a jelen korig a nők sohasem töltöttek be olyan sok és fontos pozíciót, mint most. A harctérnek legelső sorai­tól egészen az otthon kony­hájáig a nők hasznossá, sőt néhol nélkülözhetetlenné tud­ják tenni magukat. De ha szavazásra kerül a sor, egy kézlegyintéssel elintézik: Ah, a férjem szavaz”, vagy az apám, vagy bátyám. De hogy ő maga szavazzon, azt nem tartja olyan fontosnak. Asszonyok, most háború van, most rohamlépéssel kell mennünk előre. Az apák, fiuk, testvérek a harctereken van­nak, nem szavazhatnak, ne­künk kell tehát helyettesíteni őket. Az ő biztonságukat ne­künk itt kell hogy eldöntsük. Fontos, hogy olyan jelöltek választassanak meg, akiknek jelszava: megnyerni a hábo­rút minél hamarabb. Ha helytelenül, meggondo­latlanul fogunk szavazni, ak­kor könnyen elérhetjük, hogy mindazt, amiért eddig har­coltunk, mindazok az­ áldoza­tok, melyeket eddig hoztunk, érvénytelenné válnak. Nekünk kell tehát elöljárni abban, hogy mindenkinek el­mondjuk, hogy a háború gyors befejezése attól függ, hogy kire szavazunk és ha most regisztrálunk, az egyút­tal feljogosít bennünket ar­ra is, hogy a jövő esztendő­ben, amikor az elnök­válasz­tásról lesz szó, az előválasz­tásokon (primary) is szavaz­hassunk és ezáltal nagyban hozzájárulhatunk ahhoz, hogy olyan elnök kerüljön az or­szág élére, aki a többség ér­dekeit szolgálja, nem pedig a kisebbségét. ANNA SZEVIN. Fizessen elő a kanadai magyarság harcos antifasiszta lapjára A KANADAI MAGYAR MUNKÁSRA IV megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ár egy évre Kanadában $2.00. U. S.-ben $2.50. KANADAI MAGYAR MUNKÁS P. O. Box 154, General P. O. Toronto, Canada. PETŐFI ÉLETE ÉS HALÁLA “De nincs eltörve még a lánc!” Hivatallal kínálják a költőt is. De ő konokan kitart március mellett, melynek híres 12 pontja oly nehezen való­sul meg. Az új sajtótörvényről, mely a lapindítást 10,000 forintos kaucióhoz köti, a Mártius Tizenötödike is azt írja, hogy szabadelvűségben száz évvel áll Metternichék rendel­kezései mögött. A magyar katonákat még mindig nem en­gedték vissza az országba. A népképviselet a valóságban oda torzul, hogy a törvény a nemeseknek kivétel nélkül megadja a választójogra, de a vagyontalan póri származá­súaknak nem. A közcsendi bizottmányt, melyre a költő az első napokban a magyar comité du salut public feladatát ruházta, feloszlatják. A forradalom eredeti szellemét már csak a két Mada­rász-testvér alapította Egyenlőségi Klub képviseli, melynek a költő a Club des Jacobins szerepét szánja. Először ezek­hez csatlakozik, ő szerkeszti meg a Klub politikai program­ját. “A március 15-én kimondott nagy szavak elhangzott­­nak. A szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi valósággá nem lettek. Sőt inkább a külön kasztok merészebben ütik fel fejeiket napról-n­apra. A március 15-én kimondott polgári egyenlőség elvét a pozsonyi nemesek gyűlése a különféle osztálykategóriák fönhagyása által paralizálta. Az osztály­uralkodás a mai napig fönállván, a nép folyvást politikai proletariátusságban tengődik. Egyesültünk a valódi és feltétlen, minden kauciótól ment sajtószabadság ... a semmi kategóriák, semmi clau­sus által ki nem játszott népjog kiküzdésére. Egyesültünk az ember és ember, polgár és polgár között osztályfalakat fenntartó előítéletek ostromlása­­ és ledöntésére. Egyesül­tünk a nyelvi különbözőségeken alapuló idgenkedések el­­enyésztésére, ennélfogva társulatunk bármily nyelvet be­szélő honpolgárt . . . szívesen lát tagjai közt.” Az ifjak most nem követik a költőt. De az egyedül ő is állja a harcot. Úgy állok itt, mint a tüzes ló, Mely fel vagyon nyergelve már, S prüszögve és tombolva ott benn Fecsegő gazdájára vár. Oh ifjaink, oh én barátim, Ti megkötött szárnyú sasok, Láng a fejem, jég a szivem, ha Végig tekintek rajtatok! . . . Föl, föl hazám előre gyorsan, Megállni félúton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve még a lánc! A támadások most is csak megacélozzák akaratát. Se­­regesü­l írja a király verseket, egyszer pompás szatíra alak­ban, máskor egyenes a nép számára oktató példákkal a tör­ténelemből, mely nem szűkölködik elbukott szabadsághősök­ben, hitszegő és nevetséges uralkodókban. Akad köztük, melyben — akár az első Julia-dalokban — a gondolat túl gyorsan szökken versbe, nincs ideje átvenni a lélek mele­gét. De közibük kell soroznunk A ledőlt szobor­t is, amely­nek mondanivalója összesűrítve és megtisztítva a legneme­e­sebb formát nyeri. (Folytatjuk) October 2, 1943 30 IWO tag halt hősi halált NEW YORK.­­ Az IWO katona­ tagjai közül eddig 30 halt hősi halált. Ezek közül 7 a tengerészetben teljesített szolgálatot. Az országos igaz­gatótanács félévi gyűlésén, amelyet szeptember 25-26-án tartottak, a megnyitást a hő­si halottak listájának felol­vasásával kezdték. A munkás testvérszövetkezet, amely le­mondott a hadiszolgálatban levők részére a biztosítási kötvények háborús záradéká­nak a jogáról, eddig 22,100 dollárt fizetett ki és $2,350 A hajtási engedély New York állam gépkocsi tulajdonosainak az engedélye csütörtökön éjjel járt le. A dátumot azonban kitolták hét­főig a zsidó ünnepek miatt, kifizetése most van függő­ben. A hősi halottak listáján a következő magyar nevek sze­repelnek : Joe Wellner, L. 1016, South Bend, Ind. Tony Tomasevich, L. 1071, Lyndora, Pa. Joseph Kozma, L. 1172, Manville, N. J. Joe Gombos, L. 1166, Rhodell, W. Va. SANDORS Hungária Restaurant Aranyosi Sándor és magyar cigányzene­­kara játszik. Károlyi Mária magyar csa­logány énekel. EBÉD, TÁNC, VACSORA. Budapest — New York szívében. Disztkurvált atmoszféra 242 EAST 79th STREET (Second Ave­-hoz közel) NEW YORK CITY FUCHS SÁNDOR, Manager Helyrezerválásért hívja Sándort. RKftnt 4-8889 ________________.__....................... DISZNÓTOROS VACSORA A Pascack Villában • Egy élő malac lesz kisorsolva! Pearl River, N. Y., a Pascack Roadon OKTÓBER 1-ÉN, 2-ÁN ÉS 3-ÁN New York állam egyik legszebb és legegészségesebb vidéke. Kitűnő konyha, világos, egészséges szobák. Vadászás, csónakázás, halászás. Kényelmes k­rsközlekedés óránként többször A new yorki Washington Bridgetől mindössze félórányira van. MÉRSÉKELT ÁRAK! ÚTIRÁNY: Vegye a Spring Valley Bust a Pearl Riverig. A bus óránként háromszor is indul a kövekező helyekről: 48rd St. (a (i-ik és 7-ik Ave. között, közel a 7-ik Ave.-hoz). Vagy: vegye a bust a 86th és West End Ave. sarkán a templomnál. Vagy: 125 és Broadway, vagy 167 és Broadway. Ha a George Washington Bridge Plazánál veszi a bust, onnan mindössze 30 percnyire van Mrs. NAGY PASCAK VILLA NYARALÓJA. New yorki telefon RH. 4­7537. Nyaraló telefonja Pearl River 938

Next