Magyar Jövő, 1943. november (42. évfolyam, 5582-5601. szám)

1943-11-03 / 5583. szám

I Kérjük női olvasóinkat, hogy írjanak leveleket, cikke­ket a női rovatba. Tegyük a Magyar Jövő "Nők Rovatát’’ az amerikai magyar asszonyok rovatává. Nők a háborúban s a háború után NEW YORK. — A New Jersey-i szülők és tanítók egyesülete most tartotta évi konvencióját a Hotel New Yorkerben. 1300 főnyi hall­gatóság előtt Leonard Drey­­fuss, a N. J.-i COD igazga­tója tartott előadást, amely­nek során kijelentette, hogy a megváltozott háborús idők­kel a polgári védelem műkö­dése elsimult, de semmi eset­re sem szűnt meg. A nők kötelességeiről be­szélve Dreyfuss megemlítet­te, hogy jelenleg a legfonto­sabb az, hogy a nők helyet­tesítsék a férfi munkaerőt ott, ahol szükség van rá. A háború után pedig, az újjá­építés idején, a kötelesség tel­jesítése még nehezebb lesz, mert más problémák is lesz­nek és a közönségnek rész­véttel, de nem sajnálkozással kell fogadni a háború áldo­zatait. A konvención Dr. Ralph W.­­Lockman lelkész is felszólalt és azt mondotta, hogy mind­nyájan hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy a háborús soro­zásokból a béke sorozásaiba térjünk át minél hamarább a győzelem elérése után. A ha­zafiasság a békében is éppen olyan erőteljes kell, hogy le­gyen, mint a háborús idők­ben, jelentette ki a lelkész. ----------------­ Tudnivalók a ration pontokról Konzervek: Kék bélyegek X, Y, Z. Le­jár november 20-án. Hús- és zsírfélék: Barna bélyegek C, D, E, F. Lejár október 30-án. G lejár december 4-én. Cukor: 1. számú könyv, 14-es bé­lyeg. Lejár november 1-én. Volt idő, mikor nagyuraink sem iszonyodtak a kenyérke­reső pályáktól. Egyik kereskedő hajlamú volt és hol Szapolyai fejede­lemnél, hol Ferdinánd csá­szárnál bocsátotta áruba el­veit. Másik az iparosságot kedvelte s az iparos céheket dolgozta meg, mig azok jó munkadijat nem fizettek. — Volt nagygazda köztük, aki tiz-husz falu földjének termé­sét hordta be csűrébe. Volt jó íródeák, ki pennájával ke­reste kenyerét, szép kaligrá­­fiákat küldvén Bécsből Sztam­­bulba. De valamennyi közt legjö­vedelmezőbb s valljuk be, leg­tisztességesebb foglal­k­o­z­á­s volt a rablólovagé. Ez nyílt kártyával játszott s mara­dandó névjegyet hagyott ügy­feleinél — a hátukon. Az ország maga egy óriási halastó lett a mohácsi vész után, melyben két idegen gaz­da gazdálkodott, a török és a német — egészen rendén való volt, hogy maga az igazi, jo­gos gazda, a magyar, legalább orvhalász, csikász próbált benne lenni. Szép társadalmi állása volt egy vérbeli rablólovagnak. Különösen a lányos mamák méltányolták ezt a pályát. — Ahová egy rablólovag bekö­szöntött, onnan a többi kérő tágult. A mama szíves volt és boldog, mert jól tudta, hogy ha nem az, akkor is vi­szik a lányát. Ha nem adja fényes nappal, elviszik sötét éjjel. Ha nem adja pappal, esküszóval, viszik polgári há­­zasságra. Hanem a rablólovag lá­nyát? No azt már nehéz volt megkapni. Az gazdag volt, kevély volt, áros volt. Podhrágyi Jávor Farkas, egy húsz esztendős siheder, erős mint a bivalybika, me­rész, mint a hegyi farkas és veszett, mint a megdühött vadkan, jól tudta, hogy rab­lólovag lányát akárkinek ne­héz megkapni, de rablónak le­hetetlen. A nagy urak szokása az volt, hogy mikor a mesterség­ben megszedték magukat, kö­rülnéztek a világban s olyan menyet, olyan vőt kerestek maguknak, aki meg tudja őrizni a szerzett vagyont, a szegény, de becsületes atyafi­­ság politikai renoméjával. Podhrágyi Jávor férkére pedig csak közönséges kis rablólegény volt, pernádszegi Hermann ur várában s bele mert szeretni gazdája szépsé­ges lányába, Blankába. Sőt még közelébe is férkőzött a hét lakattal őrzött tündérkis­asszonynak s pokoltüzü sze­mének lángjával úgy megba­bonázta őt, hogy a leányzó szívesebben ugrott volna le ablakából a hetven éles mély­ségbe, mint nála nélkül nyer­jen földi boldogságot. Jávor Farkas elvesztette fejét a titkos sikertől s egy mámoros percben elébe állott óriás vezérének, egyenesen s keményen, mint egy csata­bárd s megkérte liliomarcu Blankát. Az ur behunyta szemét egy pillanatra, egyéb jelét nem adta a dühödt meglepetésnek. Azután kinyitotta. S apró, vörös, szűrös szemével ráme­redt a legényre. Az bátran állotta a nézést. — A lányomat. Neked . . . — szólt rekedten dörgő han­gon. Jó. Odaadom. De csak két feltétel alatt: ha olyan hozományod lesz, mint a lá­nyomnak s ha a király köve­tet küld a lakodalomra . . . Én csak tisztességes ember­nek adom a lányomat. Egyet intett s az elámult legényt úgy kirepitették a várból, hogy alig tudta össze­szedni magát a kapu előtt. Odakint megállott a várka­puval szemben s szilaj­on far­kasszemet nézett a tömérdek épülettel. Megértette, mit kíván az öreg. Hej, a vén embernek van esze. Fia nincs s­ jól tud­ja, hogy mihelyt ő kidől, mi­helyt lányágra száll a vagyon, rögtön vége a világnak, ha­csak nem olyan ember kezére kerül a lány s a kincs, aki grata persona Bécsben. Elnézett arra nyugatra, Bécs felé. Hej, hogy lehet egy elcsa­pott rablónak a király kegyét megnyerni! Ott állott estig, éjfélig, reggelig mozdulatlanul. Odalátszott a palotának egy erkélyes ablaka. Azt bámulta mereven, mint egy kőszobor. Ez az ablak hol megnyílt, hol becsukódott. Néha egy perc­re megjelent benne egy fe­hér csipkébe öltözött alak. Onnan is le lehetett látni a vár előtti dombra. S mikorra nap jöttekor a várkaput nyitották, hogy do­bogó lovasok kivonuljanak rajta valami portyázásra, ■— Jávor Farkes még egyszer benézvén a csipkefüggönyös ablakba, felragyogó arccal út­nak indult. Egy hét múlva tizenöt cim­borája volt s nagy titkon sóg­­tak-dugtak az erdő mélyén. A pernádszegi várból való kibontakozásnak tizedik nap­ján huszadmagával állott les­ben egy országút melletti er­dőben. Tudomása volt róla, hogy ezen a napon nagy kereskedő­karaván jön Gácsországból. De tudott arról is, hogy Her­mann ur azt meg fogja tá­madni s elveihez­ méltón ki is fosztja. Úgy is történt. Lent a szik­laszakadékban pernádszegiek orditva estek neki a kalmá­roknak. De ezek is hozzá vol­tak készülve az ilyen vélet­lennek és gyilkos verekedés kerekedett. Sokáig tartott, de végre is győztek a rablók. Halottai­kat, sebesülteiket és az ösz­­szes portékát felszedve gya­nútlanul indultak hazafelé. A hegygerincen kellett keresz­­tülmenniök. Mikor gondatla­nul, elszóródván, megpakko­l­­va s a mászástól fáradtan ka­paszkodtak felfelé, egyszer csak rajtuk üt Jávor Farkas a maga 20 emberével és pi­hent erővel egy-kettőre leveri az egész rablósereget, boldog volt, aki futhatott. Az összes prédát megkapták. Akkor két csapatra oszol­tak. Az egyik a zsákmány érté­kesebb részével bevette ma­gát az erdőbe s elszállította a sok drágaságot a maguk re­j­tekébe. A másik csapattal Jávor felszedte a zsákmány haszon­talanabb részét s óriási hű­hóval levitte azt az összegyil­kolt kalmárokhoz. Ott úgy jelent meg, mint a megváltó, ékes beszéddel adta tudtukra, hogy ő, Jávor Farkas, a rablók ostora, aki egész életét s erejét a rablók pusztítására fogja szentelni. Vigyék hírét az országba Já­vor Farkasnak, a rablók osto­rának ! Szegény kalmárok a nemes cél érdekében, csak hogy nála nem hagyták még azt is, amit visszavitt nekik. De hogy önzetlenül lemon­dott a jutalomról, csak annál dicsőbben hirdették világgá a Jávor Farkas nevét! Az első szerencsés fogásra jött a második. A hajnóci rablóvárba titkos bejárót tu­dott egyik rabló. A következő éjjelen betörtek s a várőrsé­get leölve, vagy megkötözve a maguk hűségére térítették. Az övék lett az egész vár minden benne felhalmozott kinccsel együtt. A hir pedig szállott világ­gá. Jávor Farkas, a rablók égből pottyant ostora, meg­győzte hajnóci várat is. Ezután szabad az út a ret­tegett vidéken! Maga Jávor pedig Pettyen Gábrist, aki hajdan császári strázsamester volt, két szépen kiöltöztetett társával hódolat­ra küldte Bécsbe, hogy hoz­zon pecsétes engedelmet a rablók irtására. Meg is jött az engedelem. S rá sereggel csatlakoztak az önkéntes vitézek. Jávor Far­kashoz, a fiatal kapitányhoz. Hamarosan megvívták ren­des ostrommal a gorvási, der­­gői és feketesasi rablófészke­ket. A tömérdek kincset úgy osztották föl maguk közt, ahogyan nekik tetszett. Tár­szekérrel hordták első fész­kükbe a kincset, Hajnócra. A kazamaták, fölalatti pincék színig megteltek vert pénzzel, ötvös remekművekkel, drága prémekkel, fegyverekkel s mindenféle felbecsülhetetlen értékkkel. Híja sem látszott, mikor egypár szekeret megraktak mindenféle kinccsel s nyal­kán kiöltözött fegyveresek élén hódolatra ment Jávor Farkas kapitány uram Bécs­be, a császár felséges színe elé. A jó németek nagy öröm­mel fogadták a daliás leven­tét, ritkán fogadtak egy ma­gyar, vitézt. A császár kegye­sen, külön audiencián hall­gatta végig okos dicsekvését és udvari ebédre invitálta, hol a szebbnél szebb hölgyek szívesen lángoltak az érdekes idegen sajátságos, tüzes, bar­bár tekintetétől. Podhrágyi Jávor Farkas előnévül kapta a hajnóci vá­rat örökös időkre, sőt félesz­tendő múlva bárói koronát is mellé és pecsétes kinevezést, kutyabőr diplomát az adomá­nyokról. Misszióját annál lel­kesebben folytatá s egyik dialadt a másik után aratta a sors kalászos mezején. Egy év múlva már az egész or­szág ismerte diadalkoszoruz­­ta nevét. Ekkor végre válogatott le­gényeiből bandériumot szer­zett s báró podhrágyi és hajnóci Jávor Farkas beko­pogtatott Pernádszegen. Megállott a vén rabló előtt, keményen, mint a csatabárd a büszke fiatal ember és ugyanazon szavakkal, mint ■tavaly ilyenk­or, — megkérte a Blanka kisasszony kezét. Hermann úr behunyta sze­m­ét egy percre, egyéb nem árulta el örömét s mélyen döngő hangján kijelentette, hogy: — Persze, hogy odaadom. Örülök, jó fiam, ha ilyen ki­váló ember lesz a vejem. — Na hát akkor ipam­­uram, itt hozom a felség ke­gyelemlevelét pern­ádszegi Herman Albrecht uram szá­mára. Ha megadja magát s társamul szegődik a rablók ostorozásában és megtér a felség kegyelmére, akkor minden vagyonát megtartja s Hernádmegye örökös főis­pánjává kineveztetik. Hermann ur megadta ma­gát. És odaszegődött társul. Nagyszerű volt a lakoda­lom, melyet a pernádszegi és hajnóci várban tartottak. A felség is képviseltette magát rajta. A rablók ostora Írta: MÓRICZ ZSIGMOND Vigyázzunk a gázfűtéssel ELIZABETH, N. J. — A South Broad Street 31 szám alatt lakó Mrs. Rose Masucci és 25 éves leánya, Louise, levegőhiányban meghalt. A kétszobás lakásban gázzal melegítették a vizet és az égő gáz valószínűleg felhasz­nálta a két kis szoba levegő­jének az oxigénjét. A sze­rencsétlenséget a ház egyik lakója fedezte föl,­­ amikor vizet akart inni és a csapból meleg víz jött. Mrs. Masucci másik leá­nya reggel 7-kor hagyta el a lakást, hogy munkába men­jen. Az utóbbi időben sok ehhez hasonló szerencsétlenség tör­ténik. A hideg idő beálltával a központi fűtés nélküli la­kásokban szorosan elzárják az ablakokat és ajtókat és mivel a gázzal való fűtés fel­használja a levegőt, a lakók levegőhiány miatt elszédül­nek, elvesztik az eszméletü­ket és ha idejében nem jön segítség, megfulladnak. --------------­ Megfojtotta a feleségét ELGIN, 111/— Egy munka­­nélküli nyomorék ember, a 32 éves Charles G. Seidel egy harisnyával megfojtotta 19 éves feleségét, akit levelezés útjá­n ismert meg és vett el. A férfi azt állítja, hogy az­ért ölte meg a nőt, mert nem akarta nyomorban látni. Felhívás A New Yorki Magyar Egy­letek Központi (Magyar Nap) Bizottsága teljesen átszerve­zetten új gyűlésteremben, 159 East 86th St. Yorkville Temple, most pénteken, folyó hó 5-én, este 8.30-kor tartj­a igen fontos tárgyú rendkívüli közgyűlését, melyen ezen vál­ságos időkben az összmagyar­­ságot érintő problémákat fog tárgyalni. Tisztelettel felkérjük tehát úgy a csatlakozott egyleteket, hogy delegátusaikat minél nagyobb számban küldjék­­ el erre a gyűlésre, valamint minden érdeklődőt tisztelettel hív meg az új vezetőség. Szívélyes üdvözlettel, E. Peresztegi, elnök. C. Endrédy, titkár. J. Greenfield, pénztárnok. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Élelmiszer termelésünk fegyver a nagy ellenség, Éhínség leküzdésére. AMERICAN + RED CROSS WASHINGTON. D.C. A Vörös Kereszt felhívása A Vörös Kereszt brooklyni osztályára, 57 Willoughby Street, Brooklyn, Európából levelek érkeztek, amelyeket hiányos címzés miatt a Vörös Kereszt nem küldhet el a cím­zetteknek. Jelentkezni lehet a fenti címen. Louis Detsch c-o M. Stern, 205 Powell Street. Helen Conoy, 412 Ave. P. Elevja Jutkovits, 5718 Fort JJamiltn Parkway. ‘ Lebensohn c-o Tamarin,633 Bedford Avenue. Leon, Milich-Stoor Kramer. Gizella Lichtenstein, 105 CJortelyau] Road. Harry Liebermann, 373 Grand Avenue. Margarete Markstein, 135 Eastern Parkway. Simon Reich, 1425—51st Street. Leo Silbermann, 123 Han­cock Street. Helen Tóth, 412 Avenue F. 16th Avenue. Riza Weinberger, 39—40 Kigyultak a lámpák New York. — A elsötétí­­tési rendelet visszavonásával a Times Square lámpái újból kigyultak, habár nem a há­ború előtti fénnyel. Hozzáér­tők megállapítása szerint a világítás csak 40 százaléka a békebelinek. PETŐFI ÉLETE ÉS HALÁLA Késő, minden késő Görgey viselkedésében, akár Júliáéban, a nagy tisztára­­mosás után is vannak homályos pontok. Nem a kegyelem és pénz, melyet elfogadott az ellenségtől. Kossuth túlzó vád­jaiból könnyen tisztázta magát. De ha egyéni becsülete ma­kulátlan is, a történelem még elmarasztalhatja. Kitűnő ka­tona volt, ezt bebizonyította. De bebizonyította azt is, hogy nem volt forradalmár, s mégis olyan sereg és ország élére állt, melynek a győzelem felé csak egy útja volt: a forrada­lom. A történelem menetét árulta el, anélkül, hogy tán maga is sejtette. Kossuth nagysága, hogy nemzetéért minden tudott lenni s meglátta azt is, hogy egy-egy pillanatban mi legyen. De mikor a népiesek szerepét felismerte,­­ akkor már ő sem tehetett semmit, az irányítást már kiejtette kezéből. Akkor már a katona politizált. Ha egy évvel előbb hivatja magához a népieseket, a republikánusokat, élükön a János Vitéz és a Toldi szerző­jével, hogy tartsanak népgyűléseket és „fanatizálják” a népet! Most, június végén, hiába bízza rájuk Pestet, hogy a nép élén védelmezzék utolsó leheletükig s a kormány velük lesz, ha kell, a város romjai alá temetkezik. Ez barrikád­­harcot jelent, a néptömegek fölf egy vérzését. A fiatal költő erre is készen áll. A forradalmár törhe­tetlen optimizmusával ő is hisz a jövendőben. Eljött tehát az utolsó ítélet. De én attól sem magamért, Sem hazámért nem félek. Mint minden ideális forradalmár, a jövőnél is jobban hisz az erkölcsben, az igazság diadalában. Miért félnénk az Ítélet Napjától? Féljenek ők, kik viselik Magukat oly gáládul, így beszél az igazi forradalmár. Érv is kell? Sok az orosz, nagy a száma. Mi haszna? Több lesz ott a magyar, talán Száz is jut egy oroszra. És ha volnánk kevesebben, Mint azok: Hála isten, minket ki úgy A világ, hogy magyarok! így ír utolsó lelkesítő költeményében, melynek olyan szerepet szán a népgyülésen, mint amilyen a Talpra magyar­nak volt annak idején. A népgyülésből semmi sem lett. Mire a falragaszok megjelentek, kiragasztották a kormány kiált­ványát is: ha a hadimunkálatok úgy kívánnák,, esetleg egy időre újra elhagyja a fővárost. Kossuth — illetve Görgey — tervet változtatott. A hadsereg, tehát a tényleges hata­lom vezére kiadja a parancsot a menekülésre, Pestet nem tudja többé fedezni. (Folytatjuk) November 3, 1943 “Hitch-hiking” Olaszországban. Egy olasz bicik­lista angol ágyúba kapaszkodik bele, ami számára munkamegtakarítást jelent. Max Reinhardt halála Magyarországon született művész halt meg hetven éves korában New York Cityben. Reinhard Max nevét az egész világ ismerte. Salzburgban kezdte pályafutását mint szí­nész húsz éves korában. A német színpadon hamar nagy hírnévre tett szert és így gyorsan eljutott Berlinbe. Színigazgatói pályafutása 1903-ban kezdődött, melynek legnagyobb részét 1905-től Berlinben töltötte egészen az ideig, míg csak a nácik miatt ott nem hagyta Németorszá­got. Művészkörökben azt tartják, hogy Reinhardt egy­maga többet tett az európai drámai színjátszás fejlődé­séért, mint kortársai együtt­véve. Berlini színházán kívül Európa minden fővárosában rendezett előadásokat és vi­lághírűvé tette a salzburgi ünnepségeket. Amerika szín­ház kedvelő közönsége szin­tén jól ismerte Reinhardt ne­vét még ideérkezése előtt. Amikor 1933-ban elhagyta Németországot, egy darabig Prágában élt és azután vég­legesen Amerikában telepe­dett le. Itt sem volt természe­tesen egy percig sem tétlen. Hollywoodban megrendezte a’ Bowl-ban a Szentivánéji ál­mot, majd a film terén ara­tott sikereket. Tavaly Johann Strauss Rosalindáját rendez­te új átalakításában. Tehetségét két fia is örö­költe. Gottfried híres színész s ma az amerikai hadsereg­ben szolgál, Wolfgang pedig a Warner Bros. rendezője, özvegye, Thimig Reinhardt, szintén nagynevű színésznő. Keddi temetésén a művész­világ és a jó barátok búcsúz­tak a magyarországi kis vá­rosban született nagy szín­padi rendezőtől. ---------------­ A new brunswicki Johnson & Johnson CIO hírei A Johnson & Johnson gyár új CIO szakszervezete a múlt szombaton kérvényt nyújtott be a philadelphiai kerületi War Labor Relations Board­­hoz, amelyben a munkásokat képviselő unió megválasztá­sát célzó választások elrende­lését, kérte. A választás ügyé­ben valószínűleg a jövő héten már megkezdődnek a kihall­gatások, amit később a gyár­vezetőség és a unió közös ki­hallgatása fog követni. A választásokra előreláthatólag november végén vagy elején fog sor kerülni. Közben a no­vember 7-ikére tervezett tö­­meggyűlést nem lehet meg­tartani, mert a Szent László - terem erre a napra nem volt kapható. A termet november 21-ikére bérelte ki a unió, addig pedig a gyár különböző osztályai fognak gyűléseket tartani a unió 115 Albany St. alatti helyiségében.

Next