Magyar Jövő, 1943. november (42. évfolyam, 5582-5601. szám)
1943-11-03 / 5583. szám
I Kérjük női olvasóinkat, hogy írjanak leveleket, cikkeket a női rovatba. Tegyük a Magyar Jövő "Nők Rovatát’’ az amerikai magyar asszonyok rovatává. Nők a háborúban s a háború után NEW YORK. — A New Jersey-i szülők és tanítók egyesülete most tartotta évi konvencióját a Hotel New Yorkerben. 1300 főnyi hallgatóság előtt Leonard Dreyfuss, a N. J.-i COD igazgatója tartott előadást, amelynek során kijelentette, hogy a megváltozott háborús időkkel a polgári védelem működése elsimult, de semmi esetre sem szűnt meg. A nők kötelességeiről beszélve Dreyfuss megemlítette, hogy jelenleg a legfontosabb az, hogy a nők helyettesítsék a férfi munkaerőt ott, ahol szükség van rá. A háború után pedig, az újjáépítés idején, a kötelesség teljesítése még nehezebb lesz, mert más problémák is lesznek és a közönségnek részvéttel, de nem sajnálkozással kell fogadni a háború áldozatait. A konvención Dr. Ralph W.Lockman lelkész is felszólalt és azt mondotta, hogy mindnyájan hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy a háborús sorozásokból a béke sorozásaiba térjünk át minél hamarább a győzelem elérése után. A hazafiasság a békében is éppen olyan erőteljes kell, hogy legyen, mint a háborús időkben, jelentette ki a lelkész. ---------------- Tudnivalók a ration pontokról Konzervek: Kék bélyegek X, Y, Z. Lejár november 20-án. Hús- és zsírfélék: Barna bélyegek C, D, E, F. Lejár október 30-án. G lejár december 4-én. Cukor: 1. számú könyv, 14-es bélyeg. Lejár november 1-én. Volt idő, mikor nagyuraink sem iszonyodtak a kenyérkereső pályáktól. Egyik kereskedő hajlamú volt és hol Szapolyai fejedelemnél, hol Ferdinánd császárnál bocsátotta áruba elveit. Másik az iparosságot kedvelte s az iparos céheket dolgozta meg, mig azok jó munkadijat nem fizettek. — Volt nagygazda köztük, aki tiz-husz falu földjének termését hordta be csűrébe. Volt jó íródeák, ki pennájával kereste kenyerét, szép kaligráfiákat küldvén Bécsből Sztambulba. De valamennyi közt legjövedelmezőbb s valljuk be, legtisztességesebb foglalkozás volt a rablólovagé. Ez nyílt kártyával játszott s maradandó névjegyet hagyott ügyfeleinél — a hátukon. Az ország maga egy óriási halastó lett a mohácsi vész után, melyben két idegen gazda gazdálkodott, a török és a német — egészen rendén való volt, hogy maga az igazi, jogos gazda, a magyar, legalább orvhalász, csikász próbált benne lenni. Szép társadalmi állása volt egy vérbeli rablólovagnak. Különösen a lányos mamák méltányolták ezt a pályát. — Ahová egy rablólovag beköszöntött, onnan a többi kérő tágult. A mama szíves volt és boldog, mert jól tudta, hogy ha nem az, akkor is viszik a lányát. Ha nem adja fényes nappal, elviszik sötét éjjel. Ha nem adja pappal, esküszóval, viszik polgári házasságra. Hanem a rablólovag lányát? No azt már nehéz volt megkapni. Az gazdag volt, kevély volt, áros volt. Podhrágyi Jávor Farkas, egy húsz esztendős siheder, erős mint a bivalybika, merész, mint a hegyi farkas és veszett, mint a megdühött vadkan, jól tudta, hogy rablólovag lányát akárkinek nehéz megkapni, de rablónak lehetetlen. A nagy urak szokása az volt, hogy mikor a mesterségben megszedték magukat, körülnéztek a világban s olyan menyet, olyan vőt kerestek maguknak, aki meg tudja őrizni a szerzett vagyont, a szegény, de becsületes atyafiság politikai renoméjával. Podhrágyi Jávor férkére pedig csak közönséges kis rablólegény volt, pernádszegi Hermann ur várában s bele mert szeretni gazdája szépséges lányába, Blankába. Sőt még közelébe is férkőzött a hét lakattal őrzött tündérkisasszonynak s pokoltüzü szemének lángjával úgy megbabonázta őt, hogy a leányzó szívesebben ugrott volna le ablakából a hetven éles mélységbe, mint nála nélkül nyerjen földi boldogságot. Jávor Farkas elvesztette fejét a titkos sikertől s egy mámoros percben elébe állott óriás vezérének, egyenesen s keményen, mint egy csatabárd s megkérte liliomarcu Blankát. Az ur behunyta szemét egy pillanatra, egyéb jelét nem adta a dühödt meglepetésnek. Azután kinyitotta. S apró, vörös, szűrös szemével rámeredt a legényre. Az bátran állotta a nézést. — A lányomat. Neked . . . — szólt rekedten dörgő hangon. Jó. Odaadom. De csak két feltétel alatt: ha olyan hozományod lesz, mint a lányomnak s ha a király követet küld a lakodalomra . . . Én csak tisztességes embernek adom a lányomat. Egyet intett s az elámult legényt úgy kirepitették a várból, hogy alig tudta összeszedni magát a kapu előtt. Odakint megállott a várkapuval szemben s szilajon farkasszemet nézett a tömérdek épülettel. Megértette, mit kíván az öreg. Hej, a vén embernek van esze. Fia nincs s jól tudja, hogy mihelyt ő kidől, mihelyt lányágra száll a vagyon, rögtön vége a világnak, hacsak nem olyan ember kezére kerül a lány s a kincs, aki grata persona Bécsben. Elnézett arra nyugatra, Bécs felé. Hej, hogy lehet egy elcsapott rablónak a király kegyét megnyerni! Ott állott estig, éjfélig, reggelig mozdulatlanul. Odalátszott a palotának egy erkélyes ablaka. Azt bámulta mereven, mint egy kőszobor. Ez az ablak hol megnyílt, hol becsukódott. Néha egy percre megjelent benne egy fehér csipkébe öltözött alak. Onnan is le lehetett látni a vár előtti dombra. S mikorra nap jöttekor a várkaput nyitották, hogy dobogó lovasok kivonuljanak rajta valami portyázásra, ■— Jávor Farkes még egyszer benézvén a csipkefüggönyös ablakba, felragyogó arccal útnak indult. Egy hét múlva tizenöt cimborája volt s nagy titkon sógtak-dugtak az erdő mélyén. A pernádszegi várból való kibontakozásnak tizedik napján huszadmagával állott lesben egy országút melletti erdőben. Tudomása volt róla, hogy ezen a napon nagy kereskedőkaraván jön Gácsországból. De tudott arról is, hogy Hermann ur azt meg fogja támadni s elveihez méltón ki is fosztja. Úgy is történt. Lent a sziklaszakadékban pernádszegiek orditva estek neki a kalmároknak. De ezek is hozzá voltak készülve az ilyen véletlennek és gyilkos verekedés kerekedett. Sokáig tartott, de végre is győztek a rablók. Halottaikat, sebesülteiket és az öszszes portékát felszedve gyanútlanul indultak hazafelé. A hegygerincen kellett keresztülmenniök. Mikor gondatlanul, elszóródván, megpakkolva s a mászástól fáradtan kapaszkodtak felfelé, egyszer csak rajtuk üt Jávor Farkas a maga 20 emberével és pihent erővel egy-kettőre leveri az egész rablósereget, boldog volt, aki futhatott. Az összes prédát megkapták. Akkor két csapatra oszoltak. Az egyik a zsákmány értékesebb részével bevette magát az erdőbe s elszállította a sok drágaságot a maguk rejtekébe. A másik csapattal Jávor felszedte a zsákmány haszontalanabb részét s óriási hűhóval levitte azt az összegyilkolt kalmárokhoz. Ott úgy jelent meg, mint a megváltó, ékes beszéddel adta tudtukra, hogy ő, Jávor Farkas, a rablók ostora, aki egész életét s erejét a rablók pusztítására fogja szentelni. Vigyék hírét az országba Jávor Farkasnak, a rablók ostorának ! Szegény kalmárok a nemes cél érdekében, csak hogy nála nem hagyták még azt is, amit visszavitt nekik. De hogy önzetlenül lemondott a jutalomról, csak annál dicsőbben hirdették világgá a Jávor Farkas nevét! Az első szerencsés fogásra jött a második. A hajnóci rablóvárba titkos bejárót tudott egyik rabló. A következő éjjelen betörtek s a várőrséget leölve, vagy megkötözve a maguk hűségére térítették. Az övék lett az egész vár minden benne felhalmozott kinccsel együtt. A hir pedig szállott világgá. Jávor Farkas, a rablók égből pottyant ostora, meggyőzte hajnóci várat is. Ezután szabad az út a rettegett vidéken! Maga Jávor pedig Pettyen Gábrist, aki hajdan császári strázsamester volt, két szépen kiöltöztetett társával hódolatra küldte Bécsbe, hogy hozzon pecsétes engedelmet a rablók irtására. Meg is jött az engedelem. S rá sereggel csatlakoztak az önkéntes vitézek. Jávor Farkashoz, a fiatal kapitányhoz. Hamarosan megvívták rendes ostrommal a gorvási, dergői és feketesasi rablófészkeket. A tömérdek kincset úgy osztották föl maguk közt, ahogyan nekik tetszett. Társzekérrel hordták első fészkükbe a kincset, Hajnócra. A kazamaták, fölalatti pincék színig megteltek vert pénzzel, ötvös remekművekkel, drága prémekkel, fegyverekkel s mindenféle felbecsülhetetlen értékkkel. Híja sem látszott, mikor egypár szekeret megraktak mindenféle kinccsel s nyalkán kiöltözött fegyveresek élén hódolatra ment Jávor Farkas kapitány uram Bécsbe, a császár felséges színe elé. A jó németek nagy örömmel fogadták a daliás leventét, ritkán fogadtak egy magyar, vitézt. A császár kegyesen, külön audiencián hallgatta végig okos dicsekvését és udvari ebédre invitálta, hol a szebbnél szebb hölgyek szívesen lángoltak az érdekes idegen sajátságos, tüzes, barbár tekintetétől. Podhrágyi Jávor Farkas előnévül kapta a hajnóci várat örökös időkre, sőt félesztendő múlva bárói koronát is mellé és pecsétes kinevezést, kutyabőr diplomát az adományokról. Misszióját annál lelkesebben folytatá s egyik dialadt a másik után aratta a sors kalászos mezején. Egy év múlva már az egész ország ismerte diadalkoszoruzta nevét. Ekkor végre válogatott legényeiből bandériumot szerzett s báró podhrágyi és hajnóci Jávor Farkas bekopogtatott Pernádszegen. Megállott a vén rabló előtt, keményen, mint a csatabárd a büszke fiatal ember és ugyanazon szavakkal, mint ■tavaly ilyenkor, — megkérte a Blanka kisasszony kezét. Hermann úr behunyta szemét egy percre, egyéb nem árulta el örömét s mélyen döngő hangján kijelentette, hogy: — Persze, hogy odaadom. Örülök, jó fiam, ha ilyen kiváló ember lesz a vejem. — Na hát akkor ipamuram, itt hozom a felség kegyelemlevelét pernádszegi Herman Albrecht uram számára. Ha megadja magát s társamul szegődik a rablók ostorozásában és megtér a felség kegyelmére, akkor minden vagyonát megtartja s Hernádmegye örökös főispánjává kineveztetik. Hermann ur megadta magát. És odaszegődött társul. Nagyszerű volt a lakodalom, melyet a pernádszegi és hajnóci várban tartottak. A felség is képviseltette magát rajta. A rablók ostora Írta: MÓRICZ ZSIGMOND Vigyázzunk a gázfűtéssel ELIZABETH, N. J. — A South Broad Street 31 szám alatt lakó Mrs. Rose Masucci és 25 éves leánya, Louise, levegőhiányban meghalt. A kétszobás lakásban gázzal melegítették a vizet és az égő gáz valószínűleg felhasználta a két kis szoba levegőjének az oxigénjét. A szerencsétlenséget a ház egyik lakója fedezte föl, amikor vizet akart inni és a csapból meleg víz jött. Mrs. Masucci másik leánya reggel 7-kor hagyta el a lakást, hogy munkába menjen. Az utóbbi időben sok ehhez hasonló szerencsétlenség történik. A hideg idő beálltával a központi fűtés nélküli lakásokban szorosan elzárják az ablakokat és ajtókat és mivel a gázzal való fűtés felhasználja a levegőt, a lakók levegőhiány miatt elszédülnek, elvesztik az eszméletüket és ha idejében nem jön segítség, megfulladnak. -------------- Megfojtotta a feleségét ELGIN, 111/— Egy munkanélküli nyomorék ember, a 32 éves Charles G. Seidel egy harisnyával megfojtotta 19 éves feleségét, akit levelezés útján ismert meg és vett el. A férfi azt állítja, hogy azért ölte meg a nőt, mert nem akarta nyomorban látni. Felhívás A New Yorki Magyar Egyletek Központi (Magyar Nap) Bizottsága teljesen átszervezetten új gyűlésteremben, 159 East 86th St. Yorkville Temple, most pénteken, folyó hó 5-én, este 8.30-kor tartja igen fontos tárgyú rendkívüli közgyűlését, melyen ezen válságos időkben az összmagyarságot érintő problémákat fog tárgyalni. Tisztelettel felkérjük tehát úgy a csatlakozott egyleteket, hogy delegátusaikat minél nagyobb számban küldjék el erre a gyűlésre, valamint minden érdeklődőt tisztelettel hív meg az új vezetőség. Szívélyes üdvözlettel, E. Peresztegi, elnök. C. Endrédy, titkár. J. Greenfield, pénztárnok. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Élelmiszer termelésünk fegyver a nagy ellenség, Éhínség leküzdésére. AMERICAN + RED CROSS WASHINGTON. D.C. A Vörös Kereszt felhívása A Vörös Kereszt brooklyni osztályára, 57 Willoughby Street, Brooklyn, Európából levelek érkeztek, amelyeket hiányos címzés miatt a Vörös Kereszt nem küldhet el a címzetteknek. Jelentkezni lehet a fenti címen. Louis Detsch c-o M. Stern, 205 Powell Street. Helen Conoy, 412 Ave. P. Elevja Jutkovits, 5718 Fort JJamiltn Parkway. ‘ Lebensohn c-o Tamarin,633 Bedford Avenue. Leon, Milich-Stoor Kramer. Gizella Lichtenstein, 105 CJortelyau] Road. Harry Liebermann, 373 Grand Avenue. Margarete Markstein, 135 Eastern Parkway. Simon Reich, 1425—51st Street. Leo Silbermann, 123 Hancock Street. Helen Tóth, 412 Avenue F. 16th Avenue. Riza Weinberger, 39—40 Kigyultak a lámpák New York. — A elsötétítési rendelet visszavonásával a Times Square lámpái újból kigyultak, habár nem a háború előtti fénnyel. Hozzáértők megállapítása szerint a világítás csak 40 százaléka a békebelinek. PETŐFI ÉLETE ÉS HALÁLA Késő, minden késő Görgey viselkedésében, akár Júliáéban, a nagy tisztáramosás után is vannak homályos pontok. Nem a kegyelem és pénz, melyet elfogadott az ellenségtől. Kossuth túlzó vádjaiból könnyen tisztázta magát. De ha egyéni becsülete makulátlan is, a történelem még elmarasztalhatja. Kitűnő katona volt, ezt bebizonyította. De bebizonyította azt is, hogy nem volt forradalmár, s mégis olyan sereg és ország élére állt, melynek a győzelem felé csak egy útja volt: a forradalom. A történelem menetét árulta el, anélkül, hogy tán maga is sejtette. Kossuth nagysága, hogy nemzetéért minden tudott lenni s meglátta azt is, hogy egy-egy pillanatban mi legyen. De mikor a népiesek szerepét felismerte, akkor már ő sem tehetett semmit, az irányítást már kiejtette kezéből. Akkor már a katona politizált. Ha egy évvel előbb hivatja magához a népieseket, a republikánusokat, élükön a János Vitéz és a Toldi szerzőjével, hogy tartsanak népgyűléseket és „fanatizálják” a népet! Most, június végén, hiába bízza rájuk Pestet, hogy a nép élén védelmezzék utolsó leheletükig s a kormány velük lesz, ha kell, a város romjai alá temetkezik. Ez barrikádharcot jelent, a néptömegek fölf egy vérzését. A fiatal költő erre is készen áll. A forradalmár törhetetlen optimizmusával ő is hisz a jövendőben. Eljött tehát az utolsó ítélet. De én attól sem magamért, Sem hazámért nem félek. Mint minden ideális forradalmár, a jövőnél is jobban hisz az erkölcsben, az igazság diadalában. Miért félnénk az Ítélet Napjától? Féljenek ők, kik viselik Magukat oly gáládul, így beszél az igazi forradalmár. Érv is kell? Sok az orosz, nagy a száma. Mi haszna? Több lesz ott a magyar, talán Száz is jut egy oroszra. És ha volnánk kevesebben, Mint azok: Hála isten, minket ki úgy A világ, hogy magyarok! így ír utolsó lelkesítő költeményében, melynek olyan szerepet szán a népgyülésen, mint amilyen a Talpra magyarnak volt annak idején. A népgyülésből semmi sem lett. Mire a falragaszok megjelentek, kiragasztották a kormány kiáltványát is: ha a hadimunkálatok úgy kívánnák,, esetleg egy időre újra elhagyja a fővárost. Kossuth — illetve Görgey — tervet változtatott. A hadsereg, tehát a tényleges hatalom vezére kiadja a parancsot a menekülésre, Pestet nem tudja többé fedezni. (Folytatjuk) November 3, 1943 “Hitch-hiking” Olaszországban. Egy olasz biciklista angol ágyúba kapaszkodik bele, ami számára munkamegtakarítást jelent. Max Reinhardt halála Magyarországon született művész halt meg hetven éves korában New York Cityben. Reinhard Max nevét az egész világ ismerte. Salzburgban kezdte pályafutását mint színész húsz éves korában. A német színpadon hamar nagy hírnévre tett szert és így gyorsan eljutott Berlinbe. Színigazgatói pályafutása 1903-ban kezdődött, melynek legnagyobb részét 1905-től Berlinben töltötte egészen az ideig, míg csak a nácik miatt ott nem hagyta Németországot. Művészkörökben azt tartják, hogy Reinhardt egymaga többet tett az európai drámai színjátszás fejlődéséért, mint kortársai együttvéve. Berlini színházán kívül Európa minden fővárosában rendezett előadásokat és világhírűvé tette a salzburgi ünnepségeket. Amerika színház kedvelő közönsége szintén jól ismerte Reinhardt nevét még ideérkezése előtt. Amikor 1933-ban elhagyta Németországot, egy darabig Prágában élt és azután véglegesen Amerikában telepedett le. Itt sem volt természetesen egy percig sem tétlen. Hollywoodban megrendezte a’ Bowl-ban a Szentivánéji álmot, majd a film terén aratott sikereket. Tavaly Johann Strauss Rosalindáját rendezte új átalakításában. Tehetségét két fia is örökölte. Gottfried híres színész s ma az amerikai hadseregben szolgál, Wolfgang pedig a Warner Bros. rendezője, özvegye, Thimig Reinhardt, szintén nagynevű színésznő. Keddi temetésén a művészvilág és a jó barátok búcsúztak a magyarországi kis városban született nagy színpadi rendezőtől. --------------- A new brunswicki Johnson & Johnson CIO hírei A Johnson & Johnson gyár új CIO szakszervezete a múlt szombaton kérvényt nyújtott be a philadelphiai kerületi War Labor Relations Boardhoz, amelyben a munkásokat képviselő unió megválasztását célzó választások elrendelését, kérte. A választás ügyében valószínűleg a jövő héten már megkezdődnek a kihallgatások, amit később a gyárvezetőség és a unió közös kihallgatása fog követni. A választásokra előreláthatólag november végén vagy elején fog sor kerülni. Közben a november 7-ikére tervezett tömeggyűlést nem lehet megtartani, mert a Szent László - terem erre a napra nem volt kapható. A termet november 21-ikére bérelte ki a unió, addig pedig a gyár különböző osztályai fognak gyűléseket tartani a unió 115 Albany St. alatti helyiségében.