Magyar Jövő, 1944. március (43. évfolyam, 5664-5686. szám)

1944-03-01 / 5664. szám

2 MAGYAR JÖVŐ HUNGARIAN DAILY JOURNAL PnUlfthe* daily except Sunday, Monday and certain Holiday« by the Hungarian Dally Journal Publish Inc Co. Published at 418 East 14th Street New York 8, N. Y, Telephone; ALgonquIu 4-6876 Editor: J. ROMÁN szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető Előfizetési árak: Aj Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Cubábán, Délameriká­­ban eg7 évre 6 U. S. dollár, íélévre 3 dollár, három Nőnapra Í1.76. Egye* *zám ára 3 cent. — (Nevr York városában egy évre 7 dollár, íélévre $3.50, negyedévre 2 dollár. Subscription Rates: USA, Canada, So. America, Mexico, Cuba 6 dollars one year, 3 dollars ■lx months, $1.75 three months. Single copies 3 cents. (In New York Slty 7 dollars one year, $3.50 six months, 2 dollars three months). <aS««ntared aa Second Ciao« Matter May 10, 1943. at the Post Office of New York N. Y.under the Act of March 3, 1879". HAZATÉRŐ KATONÁK A háború befejezése még olyan messze van, hogy csak mint egy, még beláthatatlan időpont kikerülhetetlen, tör­vényszerű következményét lehet kezelni. Ennek ellenére, — állam­bölcseletei előrelátással — sok mindenre kiterjed a Roosevelt adm­inisztráció figyelme. Roosevelt szerint senki nem érdemel több elimerést és figyelmet, mint azok, akik életüket és vérüket áldozzák or­szág védelmében, fennmaradásáért. Roosevelt elnök gyakorlatba is átültette ezt a felisme­rést és azzal a javaslattal fordul a képviselőház elé, hogy iktassák törvénybe, hogy a hazatérő veteránok elsőbbségbe részesüljenek kormányhivatali, állami pozíciók betöltésében. Roosevelt ezt legalább a háború utáni hazatérés és azt követő öt esztendőben törvényerőre akarja emelni. És csak úgy futólag jut eszünkbe: nagy a különbég Roosevelt és a hooveri republikánusok között, akik­­nem­csak a katona bonusz kifizetését szabotálták, hanem sortü­­zet adtak a veteránokra, amikor nyomortól vezettetve Wash­ingtonba jártak jussukat követelve. A HARMADIK FRONT Fellángolt Franciaországban életre-halálra a nemzeti ellenállás harca. Könyörtelenül folyik ez a végső tusa. Eb­ben a harcban senki sem adja meg magát, senki sem könyö­rög kegyelemért és nem ejtenek foglyokat. • Az ipari munkásság központjaiban és a francia forra­dalmi hagyományok városaiban: Párisban, Lyonsban, Tou- 1 ' "'nyitják az országos csatározásokat, amelyek­­es szerint “royalistáktól kommunistákig” vesz­­­ a francia hazafiak. • Ezt polgárháborúnak nevezni ugyanolyan ferde kise­­dés, mintha a világháborút­ megelőző és bevezető spanyol fejleményeket illették volna ilyen megjelöléssel. Mint ott is, a fasiszta támadó kiverésére, a nemzeti függetlenségért folyik a harc. Mint Franco, Petain és Laval Hitler helytartói. • Vichy rendőrfőnökének, a hírhedt Dam­andnak bandáit, Hitler fegyverezte fel a francia felkelők ellen. A nemzeti felkelés Franciaorzágban eredetileg abból az ellenszegülésből robbant ki, amellyel francia munkások és ifjak akarták meghiúsítani elhurcoltatásukat Németor­szágba rabszolgamunkára. Hitlerék és a Vichy árulók evvel két legyet akartak megölni egy csapásra: ha a “mobilizálás” sikerrel járt volna, ez feljavította volna Hitler hadiiparának gyér ülő sorait és egyben hamvába fojtotta volna, pernyéjében tiporta volna el a nemzeti fellobbanás lángjait. • A fegyver visszafelé sült el. A francia hazafiak a he­gyekbe menekültek és ott guerilla csoportokat alakítottak. A véreb Dam­and “katonaszökevényekként” kezeli őket. Ezek a francia guerillák most fegyveres harcban bi­zonyítják, hogy a francia nép és a francia munkás még az árulás és a katonai vereség poklában sem “emberanyag” a hitleri gép számára, hanem a francia szabadág és a világ­szabadág élesztője! " e Hk­ szerint a szövetségesek bizonyos mennyiségű fegy­verrel látják el a nyugati inváziónak ezeket az előőrseit. Mi sem volna természetesebb ennél, mert hiszen ami itt tör­ténik, az a szó megrendítő, lélekzetállító értelmében a föld­alatti mozgalom kirohanása. Nem akarjuk felsorolni itt az emberfölötti akadályo­kat, amelyekkel a földalatti mozgalomnak felszínre jutása során kell megbirkóznia. De rá kell mutatni arra, hogy ha ez a fordulat a né­met fegyverek és a francia árulók ellenére kicsikarható volt, akkor ezzel a francia felkelők rést ütöttek a nyugati invázió számára. • Rá kell mutatni arra is, hogy ez az élethalálharc ugyan­ezért sürgető vészjel. Csak a nyugati invázió összefüggésé­ben van győzelmi kilátása, mint ahogy fordítva, felmérhe­tetlen szolgálatot tett a nyugati invázió előkészületeinek utolsó pillanatában. Ez a népfölkelés vagy a­­nyugati invázió előkészületei­nek utolsó mozzanata és mint ilyen, a biztos győzelem záloga és előjele, vagy pedig, elszigetelve a szövetségesek felszaba­dító seregeitől, hősi tragédia. De nem hősi tragédiát akarnak a Savoie harcosai, ha­nem győzelmet a fasizmus ellen. A jelentés ezt a lángokban álló Franciaországot a “har­madik frontnak” nevezi. Az is minden bizonnyal, a harma­dik front, amely a nyugati második front égető szükségét sürgeti. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) A LUFTWAFFE KRÍZISE A szövetségesek fölénye a levegőben az invázió sikerének garanciája A nácik a blitznek, a gyors győzelemnek a lehetőségét, részben légi fölényükben lát­ták. A Luftwaffe, a német légi haderő, volt a nácik szemefénye. A hájas Göring a háború kezdetén azzal fe­­nekedett, hogy a német vá­rosokra bomba nem hull so­ha. A Luftwaffe akadályoz­za meg az ilyen vakmerő­­ kí­sérleteket. Hát a Luftwaffe nem tud­ta megakadályozni. Berlin, Lipcse, Hamburg, Schweins­­furth, Köln és számos többi német ipari­ város romokban hever.­ A nácik légi fölénye oda van vissz­avonhatatlanul, mint a tavalyi hó. A háború­nak e döntő szakaszában, a nyugati invázió előestélyén, a Szövetségesek rendelkeznek az abszolút légi fölénnyel. Nem létezik olyan szöglete Európának, ahol a Szövetsé­gesek légi hadereje messze felül ne tudná múlni a Luft­­wraffeét. Ez az invázió első lépésének sikerét, a partra­szállást biztosítja. Mi több, a Luftwaffe nemcsak viszonylag hanyat­lott, azaz nemcsak a szövet­séges repüléssel összehason­lítva, hanem abszolút érte­lemben is.. A Szövetségesek légi­­támadásai a német repü­lőgépgyártást csonkították meg és azt az állapotot idéz­ték elő, hogy a német repü­lőgépgyártás képtelen a vesz­teségeket még csak részben is pótolni. Londonban szövetséges ka­tonai szakértők nem­ hivata­­losan a következőkép becslik a német veszteségeket: Havonta a németek 500 dupla­ motoros hadi repülőgé­pet gyártottak. Ez most le­­sülyetst havi 100-ra. Egymotoros repülőgépek­éből havonta 1000 készült.­­ Most már csak mindössze­ négyszáz. Teherszállító repülőgépek­ből havonta 200-at gyártot­tak. Ez a teljesítmény lezu­hant 80-ra. Havonta 400 új náci bom­bavető jött ki az üzemekből. Ez az ütem lelankadt havi 300-ra. Összesen a különböző vál­­fajú német repülőgépek ha­vi gyártása 2.500-ról 1,230- ra csökkent.. Ezek természetszerűleg csak hozzávetőleges­­­­ becslé­sek, mert hiszen a tényle­ges német veszteségeket pon­tosan majd csak az invázió és a győzelem után lehet megállapítani, de minden jel arra mutat, hogy az egykor fennhéjázó Luftwaffe belege­­bedt a Szövetségesek csa­pásaiba. A Luftwaffén kívül még két másik újszerű hadi ág­ban bíztak a nácik , rendület­lenül : a tankban és a ten­geralattjáróban. Az orosz fronton­ a Vörös Hadsereg szormovikjai lepi­pálták a német repülést és a Vörös Hadsereg kátyúba rse­kesztette a büszke náci tank­­osztagokat. Az orosz tank és páncélvonat nem maradt alul a mérkőzésben. De az oro­szok célkitűzése ezen túl­­ment. El voltak szánva, hogy a német tank­erőt szétrob­bantják és pozdorjává zúz­zák. Ez a tüzérség feladata volt. Az orosz tüzérség mennyiségben és minőségben messze felülmúlja a náci tü­zérséget.­­ Kezdettől fogva a legna­gyobb gonddal ápolták a tü­zérséget és olyan tökélyre fejlesztették, hogy nagy rész­ben a brilliáns orosz tüzérség számlájára írható, ha a náci támadóknak az orosz fronto­kon belevágott a foguk. Guderan tábornok, a náci tankháború elméleti és gya­korlati vezére az orosz fron­ton lelte halálát. A náci hadigép harmadik fő alkatrészét, a tengeralatt­járó táskákat,­­az­ angol-ame­rikai flották bírták le haté­kony ellenszerekkel. Ezek a csapások a német hadigépet legbensőbb szerke­zetében rendítették meg.­­ Meglazították olyan mérték­ben, hogy a nyugati invázió­nak nem tud sikerrel ellen­állni. A kegyelemdöfést azonban csak a Teheránban elhatáro­zott támadás keletről, nyu­gatról és délről, csak az Gr­cz gáti invázió tudja meg­adni.­­ Ezt az alapjai­ban megingatott hadigépet a nácik csak az invázió elke­rülésével tudják toldo­zni-fol­­dozni, csak ha időt nyernek a második front halogatása révén. Ha két oldalról csapnak le rá, akkor kégyre-kegyre ki van­ szolgáltatva a­ Szövetsé­gesek túlnyomó katonai fö­lényének. Göring PÉTER KIRÁLY NEM AKARJA ELEJTENI AZ ÁRULÓ MIKHAILOVICSOT Londoni körök szeretnék kibékíteni Titót Péterrel WASHINGTON­ (CNA) — Az Egyes­ült Államok kormá­nya támogatja Anglia azon törekvését, hogy Péter szerb királyt kibékítse Titoval és úgy látszik, Oroszország sem ellenzi e törekvést, mondják rendszerint jól­ értesült kö­rökben. Mint sikert könyvelhetnek el, ha elérhetnék, hogy Tito, a tábornaggyá előlépett egy­kori munkás, találkoznék a 20 éves diákkal, akit Kara­­gyorgyevits Péternek hívnak s aki a szerbek, szlovének és horvátok uralkodója. Néhány héttel ezelőtt beszéltek egy ilyen találkozásról, ez azon­ban, a jelek szerint, mind­máig nem történt meg. Péter király és Tito között a fő ellentétet Mihajlovits tábornok személye képezi, ki­ről Churchill keddi beszédé­ben kijelentette, hogy “las­­san kint olyan helyzetbe ke­rült, hogy tisztjeinek egy ré­­sze egyezségeket kötött né­met és olasz csapatokkal”.­­ Churchill szerint Titonak a németek ellen irányuló tevé­kenysége ezeket az egyezsé­geket meghiúsította, mire Mihajlovits megkísérelte Ti­to tevékenységét ellensúly­o­­zi”. Churchill jelentőségtel­jesen azt is kijelentette, hogy “Mihajlovits a jugoszláv kor­mány nevében cselekszik”. Tito katonái ellenségnek tekintik Mihajlovits híveit. Anglia és az Egyesült Álla­mok most egyaránt azon fá­radoznak, hogy Pétert rábír­ják, ejtse­ el hadügyminiszte­rét és alakítsa át kormányát. Az ifjú király mindmáig nem volt hajlandó erre. Tito más­részt a következő szavakkal nyilatkozott a királyról s di­nasztiájáról: “A monarchia nem volt megfelelő eszköz ahhoz, hogy megszilárdítsa Jugoszlávia népeinek testvé­riségét. Második Péter mind­járt kezdettől fogva maga kö­ré vonta mindazokat a reak­ciós elemeket, amelyek ha­zánk romlását okozták”. Péter helyzete az utóbbi időben megingott, bár az an­gol külügyminisztérium még mindig azt hiszi, hogy a ki­rály személye “fontos szim­bólum” sok szerb számára. Moszkva álláspontja megkö­zelíti Angliáét és az Egye­sült Államokét: mindhárom hatalom elismeri Pétert, mint a jugoszláv állam fejét és Ti­tot, mint a németek elleni el­lenállás legfontosabb ténye­zőjét. A szovjet kormány ezzel szemben visszautasító ma­gatartást tanúsított a kairói jugoszláv kormánnyal szem­ben, mely nemrég jugoszláv­­orosz barátsági szerződést ajánlott neki. Válaszában a szovjet kije­lentette, hogy “egy ilyen fej­leménynek még nem jött el az ideje” és ugyanakkor em­lékeztette a jugoszláv kor­mányt arra, hogy 1942 nya­rán az oroszok kínáltak fel hasonló szerződést s akkor a jugoszlávok utasították ezt vissza. Menekülnek a német “telepesek” LONDON­ (DNA) — Né­metország vándor­parasztjai ismét elindultak új otthont keresni. Ez három éven be­lül most harmadszor törté­nik meg. Német és lengyel forrásból jelentik, hogy azok a parasz­tok, akik Hitler parancsára 1941-ben letelepedtek a né­metek által meghódítot orosz területeken, most az előre­nyomuló Vörös Hadsereg elől pánikszerűen menekülnek, de a németek nem engedik haza őket, mert félnek, hogy ez rossz hatással lehetne az ott­honi lakosság közszellemére. A kivert telepeseket ehelyett Lengyelországban helyezik el lengyel parasztoktól rabolt gazdaságokban. Különösen a wolsztyn­i kerületben nagy számmal helyeztek el ilyen menekülő parasztokat. A nácik Közép-Amerikában HAVANA. — A Gubában megjelenő Lap Hoy szenzáci­ós leleplezéseket közöl a ná­cik aktív beavatkozásáról Costa Rica belügyeibe. A nemrég megtartott el­nökválasztásoknál megbukta­tott volt Costa Rica-i elnök, Leon Cortes Castro, bizalmas tanácsadója jelenleg mint náciügynök az Egyesült Ál­lamokban internálva van. March 1, 1944 Roosevelt elnök proklamáció ja a Vörös Kereszt támogatásáról RED CROSS MONTH ^ 1944s -----j BY THE PRESIDHÍT OF THE UNITED STATES OF/AMERICA A PROCLAMATION WHEREAS the war hasentered a decisive]stage requiring the fullest mea-­­sure of individual sacrifice} , -WHEREAS the American National Red Cross isan auxiliary to the United States armed forces and, as such, is providing indispensable service to our troops throughout the world as well as to theirv families at home; WHEREAS these wartime activities, including the collection of life­saving blood for the wounded, recreation work in military hospitals, provision of aid .to families of servicemen, shipment of food parcels to prisoners of war, production of surgical dressings, operation of overseas , clubs and recreation centers, and recruitment of Army and Navy nurses, alii combine to save countless lives, restore hope, and provide comfort for our fighting men} WHEREAS/ through it3 vast network of local chapters, this agency of oui people simultaneously conducts an extensive program of training and community^ service, while continuing with traditional efficiency to lessen the distress,/' of those overwhelmed by disaster; and x -' WHEREAS this agency is wholly dependent upon individual support and personal participation and is issuing its 1944 appeal to the entire citizen-, ship for a minimum War Fund of $200,000,000; / NOW, THEREFORE, I, FRANKLIN D. ROOSEVELT, President of the United States of America and President of the American National Red Cross, do hereby desig­nate the month beginning March 1, 1944 as "Red Cross Month" and earnestly be­seech my fellow Americans to observe it by opening their hearts to this humanitarian appeal in order that we may keep the Red Cross at the side of our fighting men and their dependents in their hour of greatest need. IN WITNESS WHEREOF, I have hereunto set my hand and caused the seal T>f the United States of America to be .affixed. r- —y ^ DONE at the city of Washington this 19 th day of February/'in the year of our Lord nineteen hundred and forty-four, and of the Independence of the United States of-America the one hundred and sixty-eighth. — Ma, március 1-én kezdődik a Vörös Kereszt idei pénzgyűjtő kampánya. Ez a szervezet, mely ott van katonáink mellett, ápolást, támogatást, enyhülést nyújtva számukra, amikor arra legnagyobb szükségük van, megérdemli — miként Roosevelt elnök is hangsúlyozza — mindannyiunk legmesszebbmenő támogatását. OLVASÓINK ÍRJÁK Kóstolja meg Morrison, mit jelent a fasizmus ellen harcolni Tisztelt Szerkesztőség! H. G. Wells, a Magyar Jövő február 9-iki számában közölt cikkében az volt, hogy Herbert Morisonnak menni kell Azt elfelejtette a cikk­író, hogy hova kell neki menne­ni. Hátha ő nem írta meg, én megírom. Az akasztófára kell annak a senkiházinak menni, vagy golyó vagy lángszóró elé­be, vagy az ellenséges szub­­marinokat megállítani a nagy tenger vizében, nyelni leg­alább a tenger sós vizéből egy gallont, amiért futni hagyta a veszedelmes főfasisz­tát, a Mosleyt. No meg Chur­chill is felelős lesz ezért a jó­váhagyásért és elnézésért, mert az ő jóváhagyása nélkül Morrison nem engedhete vol­na ki a fasiszta bitangját, a főkémvezért. Azt is olvasom a Magyar Jövőben, hogy mennyit rágód­nak az amerikai reakciós kép­viselők meg szenátorok, hogy miként fosszák meg a sza­badságért harcoló katonákat a szavazási jogtól. Ezen ás­kálódnak a nép ellenségei, nem azon, hogy minél hama­rabb megnyissák a második frontot, hogy mennél hama­rabb vége lenne ennek a nagy öldöklésnek és lesöpörnék a nácizmust, fasizmust a föld színéről. Szóval az amerikai polgá­roknak és harcos katonák­nak csak meghalni és ép egészségét­­veszteni szabad a hazáért, ha sikerülni fog nekik. Ezt adják a rabló re­akciós vezérek a népnek és a harcban álló katonáinknak. Míg a fiaink a kapitaliz­mus legvadabb formája, a rabló imperializmus, náciz­mus fasizmus ellen harcolnak és ontják vérüket, addig ide­bent, ugyanoly fasiszta ér­zelmű e­m­b­erek ravaszul egyengetik a belső fasizmus útját. De ebből nem lesz semmi. Amerika népének, a munkássággal az élén, meg van az ereje, politikai érett­sége a belső fasisztákat meg­semmisíteni. Én biztos vagyok benne, hogy ily merényletet meg fog vétózni az elnök, miként meg­vétózta a törvényt, mely az adózás terhét a gazdagok he­lyett a szegények vállára tet­te, megvétózta a subsidyt el­­törlő javaslatot. De a népnek támogatni kell az elnököt, mert egymaga képtelen meg­küzdeni a reakció egyre va­dabb támadásaival. Tisztelettel J. PÁVEL, Pennsylvania. Remény 1944-re Tisztelt Szerkesztőség! Minden demokratikus ér­zésű munkásnak az a remé­nye, hogy 1944-ben az embe­riség jóléte fog győzedelmes­kedni a zsarnokság felett. Tiszta látással, több tudás­sal kell, hogy haladjunk előre a döntés eztendejében. Tisztelettel • HERMAN JÓZSEF, Pennsylvania. Gzv. Márkusnné köszönete Tisztelt Munkástársak! Köszönetemet küldöm az International Workers Order­­nak azért a gyors elintézés­ért, amivel a biztosításért já­ró 2 ezer dolláros csekket ré­szemre elküldték. Ezt a be­­tegsegélyzőt mindenkinek ajánlom, amelyik ilyen gyor­san és pontosan fizeti a be­­tegsegélyző és haláleseti dí­jat. Azonkívül­ köszönetemet fe­jezem ki az IWO 1155. osz­tályának a világért,­­amit fér­jem ravatalára küldtek. Kö­szönet a halottvivőknek és mindazoknak, akik szeretett férjem ravatalát megtisztel­ték és fájdalmamban részvé­tüket nyilvánították. És köszöntöm a Magyar Jövőt, amiért szeretett fér­jemről, oly szépen megemlé­kezett. Maradok tisztelettel Özv. MÁRKUS ANTALNÉ, Windber, Pa. Kínai csapatok utcai harcokban Csangteh városában.

Next