Magyar Jövő, 1944. október (43. évfolyam, 5815-5835. szám)

1944-10-03 / 5815. szám

2 Editor: Dr. JOHN GYETVAI szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető trad u Second CIom Matte* Maj 10, 194Í, at the Poet Office of New York N. Y.under the Act of March t. 1379". MAGYAR JÖVŐ HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published daily except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL PUBLISHING CO. Published at 413 East 14th Street New Kork 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-6875 Előfizetési árak: Ab Bsyesfllt Államokban, Canadában. Mexlcoban, Cubában, Délamerlká ián egy érre « U. S. dollár, félévre 8 dollár, három hónapra $1.71. Bgyes siám ára 3 cent. — (New York városában egy évre 7 dollár, félévre $3.50, negyedévre 2 dollár. Subscription Rates: USA, -Janad» So. America, Mexico, Cuba 6 dollars one year, 3 dollar» Bis montns, $1.76 three month» Single copies 2 cents. (In New York Sit? 7 dollars one year, $3.60 six months, 2 dollars threi months) Nyílt szinen a fasiszta-barát megalkuvók Az ember a szemét dörzsöli. Nem akar neki hinni. Ame­rikában vagyunk, vagy Berlinben, Tokióban és Buenos Airesben? A fasiszta-barát megalkuvók szemérmetlenül a nyílt színre lépnek. S mellesleg jegyezzük meg, de beláthatatlan hordereje van Amerika jövőjére Dewey­ék esetleges megvá­lasztásával, amitől a sors és Amerika népe óvja az Egyesült Államokat. Dewey és a Republikánus Párt leglelkesebb hí­­vei lépnek szinre azzal az arcátlan követeléssel, hogy alkud­junk meg a nemzetközi fasisztákkal. Hitlert nyíltan nem merik mondani, de ugyanannyi az, amikor JAPÁNNAL és az argentínai fasiszta kormánnyal való megalkuvást sürge­tik. A new yorki Daily News jött ki nyíltan szeptember 29-iki vezércikkében azzal a sürgetéssel, hogy alkudjunk meg Argentína fasiszta kormányával. “Miért nem csiná­lunk egy helyes megalkuvást Argentínával, írja Deweyék lelkes híve, ahelyett, hogy diplomáciai bombákat dobáljunk, amelyek előbb-utóbb fölrobbannak”? A fölrobbanás alatt háborút ért. Pontosan ezzel az indokolással követelték a Hitlerrel való megalkuvást is. Hagyni őket, mert attól kell félni, hátha háború lesz belőle? Hátha leszámolásra kerül a sor a fasizmussal. Hagyjuk inkább őket élni. Elképzel­hetjük, mi volna a világgal, ha München vonala sikerült volna, vagy Hitlerrel megalkudtak volna. Ma Amerikában lehetne már Hitler. És amíg fiaink halnak a frontokon, a Daily News hátbatámadva őket akar megalkudni a fasisz­tákkal. És mi lenne, ha hagynánk, hogy Argentinában meg­maradjon a melegágya a fasizmusnak és menedéke Hitle­­réknek? Akkor kerülne hamarosan új háborúra a sor az új fasizmus ellen. De ennél még tovább megy a Daily News, amikor azt sürgeti, hogy alkudjunk meg Japánnal is. Szemérmetlenül előveszi 1941-es politikáját és azt mondja: az MA IS ÉR­VÉNYES. Azaz az akkori fasiszta vonal! íme, az egész Dewey kampány és tábor mögött ez a roppant veszély lelkesedik. Le kell ezt tiporni, míg nem késő. Le kell tiporni Roosevelt elnök újraválasztásával. Churchill a helyzetről Churchill angol miniszterelnök a londoni parlament előtt tartott tartott nagy beszédében képet adott a hely­zetről. A québeci második konferencia nyomán adta ezt a jelentést, minden bizonnyal Roosevelt és az Egyesült Álla­mok álláspontját is tolmácsolva. A háború Hitler ellen kihúzódhatik még 1945 tava­száig, még nagyobb erőfeszítéseket kell tehát tenniük a Szövetségeskenek. Kilátásba helyezte a maga, Stalin és Roosevelt újból való találkozását és tárgyalását. Németor­szág kérdésében, mint a legnehezebb kérdésben meg fognak egyezni, hogy mi történjék vele a háború után. Nyilatkozott az európai elrendezés néhány kérdéséről is, köztük a len­gyel kérdésről, hangsúlyozva, hogy ebben teljes megértés lesz a Szövetségesek között és Lengyelországnak is bele kell nyugodnia bizonyos engedményekbe. A teheráni vonal egységének és elvi megállapodásainak alapján mondotta ezt. Megemlítette Magyarország kérdését is, azt a reményét fe­­jtve ki, hogy a magyar nép is föl fog lázadni s a németek­ben fog fordulni. Ezzel mentheti még meg a magyar nép jövőjét. A legfontosabb kérdése marad tehát a háborúnka to­­bra is: nem lanyhuló, hanem még fokozottabb győzelmi íizítést minden szövetséges államban, a teljes egység­ét minden áron a Szövetségesek közé. Churchill a legnagyobb elismerés hangján beszélt ez­­ee a Szovjet Unió óriási teljesítményeiről a háború­­ és jelenleg is­­ a három világvezér, Churchill, Stalin Roosevelt közötti teljes egységnek a rendkívül fontosságát ,húzták alá szavai. Ebből a helyzetből következnek a további feladatok. Veszélyes optimizmus volt az, amikor lazult a háborús erő­feszítés azzal az indokolással a Szövetségesek győzelmei­nek nyomán, hogy a háború mintegy már “el van intézve”, hamarosan béke lesz. Béke még akkor, sem lenne, ha Hit­ler már ma le volna verve. Hátramarad Japán és annak leverését katonai szakértők Hitler elintézése után is leg­alább másfél évre becsülik. De még Hitlerék is erősek. Har­colni fognak úgy látszik minden talpalattnyi földért. Ren­geteg küzdelem és áldozat van még hátra. Meg kell ezt hozni a frontokon, meg kell hozni itthon a termelésben. Szó sem lehet a termelés meglazításáról, sztrájkokról. És az azok elleni harcot, akik a Hitlerékkel való alkuról beszél­nek, még kíméletlenebből fokozni kell. Ezt a háborút is meghosszabbíthatja, de a fasizmust is átmenthetné s új há­ború alapjait rakhatná le. A Szövetségesek egységét szinte még jobban kell őrizni, mint eddig. A közéjük dobott ékek veszélyeztethetnék, vagy kitolhatnák a győzelmet és akadályoznák a rengeteg kérdés MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) BÍZZUNK TEHERÁNBAN A Szovjet Unió szerepe III. Amikor H. G. Wells 1921-ben Lenint meg­interjúvolta, a híres angol író sehogy sem tudta megérteni, hogy a szovjet állam meg­teremtője villamosításról és a mezőgazda­ság iparosításáról beszélt,­é­s nem az élet­halálharc közben annyira fontos azonnali kenyérről, fűtőanyagról és ruháról. Érde­kes azt is hozzátenni, hogy utópista regé­nyek írója a világ legrealisztikusabb vezető­emberét “utópista álmodozónak” sajnálta le beszámolójában. Ma tisztán áll előttünk, hogy miért hang­súlyozta Lenin és Stalin már 1917—18 vi­­lágmegrendítő napjai alatt, hogy “vagy el­pusztulunk, vagy pedig gazdaságilag elér­jük és túlhaladjuk a legfejlettebb országo­kat.” Emlékezzünk vissza csak az utolsó negyedszázad célkitűzéseire: NÉP (új gaz­dasági politika); a technika meghódítása; iparosítás, villamosítás, kollektív farmok és a kulák, trockyista, bucharinista szabotáló ellenforradalmi erők eltávolítása; az első ötéves terv, majd a másdik és harmadik! Milyen érthetetlen zűrzavar volt ez a fejlő­désének zenitjét túlhaladó nyugati orszá­gok közgazdászai előtt — és milyen tisztán áll előttünk és előttük Lenin és Stalin gé­niusza az utolsó évek tapasztalatai alapján! Stalin 1928-ban, az első ötéves terv elfo­gadásakor “Németország gazdasági nívójá­nak” elérését tűzte ki 1932-re — és tíz évre rá jött Stalingrad és az eddig legyőzhetet­len Wehrmachtnak több mint két éven ke­resztül egyedül a Vörös Hadsereg által való felőrlése. Gondolkozz afelett, kedves olvasó, hogy mi történt volna a náci hadsereggel és az egész világgal, ha Lenin nem beszélt volna villamosításról negyedszázaddal ezelőtt — és ha a Szovjet Unió népe nem hajtotta volna keresztül tíz év alatt azt a páratlan gazdasági, ipari forradalmat, am­elhez ha­sonlót a tőkés országok a legvirágzóbb fej­lődésük alatt­ is csak egy évszázadon ke­resztül tudtak végrehajtani! Mi történt volna ebben a háborúban, ha Oroszországban történetesen egy polgári, demokratikus, kapitalista rendszer létezne, amelynek fejlődési tempója megegyezett volna az egész tőkés társadalom termelési erőinek lelassult, válsággal teli fejlődésével! Bármilyen furcsán is hangzik,­­ a kapi­talista demokrata országok a náci vadállat közelgő elpusztítását annak köszönhetik, hogy orosz szövetségeseink szocialista, tár­sadalmi rendszert teremtettek meg, több mint 26 évvel ezelőtt! Csak egy fiatal, a cárizmus alatt meglán­colt óriásnak újjászületését jelentő társa­dalom hozhatta létre azokat a csudákat, amelyek a híres szovjet tábornokok, a név­telen katona milliók és a Hinterland névte­len tízmillióinak páratlan hőstetteit jellem­zik! • Mit jelent mindez a teheráni egyezmény és a jövő demokratikus, békés világának szempontjából? Az egyezmény elsősorban azért jöhetett létre, mivel nem imperialista, hanem nem­zeti felszabadító háborúval állunk szemben. Az elnyomott népek demokratikus újjá­­ébredése (legyen az volt fasiszta Olaszor­szágban, a félrevezetett Franciaországban avagy Jugoszláviában) amely egy új Ver­­saillest nem fogadna el — a másik tényező amelyikkel minden államférfinak számolni kell. A Szovjet Unió példaadó vezetőszerepe mindkét tényező megteremtéséhez nagyban hozzájárult. A legérdekesebb tény azonban az, hogy a Szovjet Unió szocialista mivolta nemhogy akadálya lenne az amerikai-orosz-angol tar­tós együttműködésen alapuló békés világ­nak, hanem ellenkezőleg, a teheráni perspek­tíva megvalósulásának egyik legfőbb bizto­sítéka az, hogy orosz szövetségeseink más­fajta, szocialista társadalmi rendszer alatt élnek. Mi is lenne a helyzet, ha Roosevelt és Churchill mellett a “big three”-t, egy ugyan­csak kimagasló demokrata, de egy polgári, kapitalista Oroszország vezetője alkotná?! Megegyeztek volna olyan könnyen Tehe­ránban a nemzetek önrendelkezési jogán, a háború utáni gazdasági együttműködésen, ha Oroszország ugyancsak érezné a kapita­lista rendszerrel járó piac, túltermelés, munkanélküliség, tőkekivitel, gyarmatok, termelési anarkia, osztályellentétek, belső és külső versengés, stb., kérdéseit?! Nem egy vezető amerikai nagytőkés ké­szül már ma is nagyban az angol tőkések elleni gazdasági “háborúra”, a hajózás, a gyarmatok tulajdonából jövő előnyök, a gumi, a légi utazás, a délamerikai piacok és hasonló imperialista ellentétek felett, — de sehonnan sem hallunk kijelentéseket arra nézve, hogy a Szovjet Unió vetélytársunk lehet a világ bármelyik részében! Sőt ellen­kezőleg, “a Szovjet Unió sok billióra rugó biztos piac, pontosan fizető és konkuren­ciát nem jelentő ideális üzletfél.” — Olvas­suk a legkonzervatívabb folyóiratokban és lapokban. A mi hidegen számító nagytőkéseink tud­ják, hogy bármilyen gyorsan is építse fel a Szovjet Unió a volt harcmezőkön levő tönk­retett gyárakat, erőtelepeket és bányákat, a szocialista, tehát túltermelést nem ismerő termelési rendszere következtében sohasem­ogja az amerikai (avagy angol) árucikkek­nek a piacát magának megkaparintani. A szocialista állam bizonyos stabilitást jelent még a tőkés közgazdaságnak is. • Nem minden verseny elítélendő,­­ kü­lönösen az nem, amelyik a nép életszínvo­nalának emelésére és az ezzel járó bizton­ság megteremtésére vezet. Ma ilyen egy versennyel áll szemben a tőkés termelési rendszer. A Szovjet Unió szocialista fog maradni, s ebben minden komolyan gondolkodó egyén megegyezik. A háború előtti hazug, a “müncheni legények” által szított szovjetellenes propaganda kínai fala­­összeomlott. Ma már mindenütt, itt Amerikában is tudják, hogy a Szovjet Unió munkát, biztonságot, nevelést, előrehala­dási lehetőségeket és egyenlő jogokat bizto­sít minden polgárnak. Ez a köztudomású tény természetesen ko­molyan foglalkoztatja a polgári rendszer híveit. Nem egy vezető tőkés vagy közgaz­dász jelentette ki, “versenyben állunk a Szovjet Unióval arra nézve, hogy melyik rendszer képes többet nyújtani a népeinek és mi amerikaiak elfogadjuk a kihívást.” Komolyan mondja ezt, nemcsak felelősségük tudatában, hanem azzal a szent meggyőző­déssel, hogy ez lehetséges is. Bár a háború utáni gazdasági helyzet megvitatása egy külön cikk tárgya, meg kell állapítani, hogy ez a két rendszer közötti barátságos verseny nagyban hozzá fog já­rulni a nép jólétének emeléséhez, Weir és Pew típusú nyílt üzemes, munkásnyúzó ka­pitalisták kisebbségben maradásához és a tőkés termelés ellentmodásainak letompítá­­sához, tehát minden országban egészsége­sebb, emberibb viszonyok megteremtéséhez. 9- e­(A következő cikk az “Érdekszférák” kér­déseit fogja megjavítani. Olvasóink hozzá­szólásait és kérdéseit szívesen látjuk és a lapon keresztül fogjuk méltatni.—Szerk.) Guerilla hadsereget szerveznek a nácik egyik megfigyelő a követke­zőkben számol be a náci “Néphadseregről”, mely rosz­­szul van felfegyverezve és harmadrangú emberanyagnak számít. Augusztus késői szakában a náci kerületi vezéreket Hit­ler , főhadiszállására paran­csolták és kiadták nekik a rendeletet a “haza” utolsó csepp vérig való védelmére. Goebbels azt mondotta, hogy megoldását. Azok ellen továbbra is kíméletlen harcot, akik ezeket az ékeket verik a Szövetségesek egysége közé. Ez az egység a garanciája annak is, hogy a kis álla­­mok minden kérdésének megnyugtató elintézése megtörtén­jék. Az amerikai magyarság, ahogyan eddig ott volt hűsé­gesen és egységesen az amerikai nemzeti egység, Roosevelt elnök és a győzelmi erőfeszítések támogatásában, ott fog lenni ezután is. S ott lesz egységesen a Szövetségesek egy­ségének támogatása mellett minden uszitóval szemben. Vé­gül ott lesz egész erejével és segítségével a magyar nép megmentése mögött. STOCKHOLM. — A náci párt vezérei néphadsereget szerveznek az utolsó harcra. Gyakorlott megfigyelők, akik csak a napokban hagyták el Németországot, azt a hírt hozzák, hogy Hitler, Himm­ler és Goebbels elhatározták, hogy az utolsó emberig véde­ni fogják Németországot oly drága pénzen adván a győ­zelmet a Szövetségeseknek, amint az lehetséges. — Az minden egyes kerületből egy külön erődítményt kell alkot­ni. A lakosság minden egyes tagját mozgósítani fogják az erődítmények építésére és sáncok ásására. Goebbels terve az, hogy legalább egy millió embert mobilizál a frontra és mint­egy 3—4 milliót a gyárak számára. A városok körül tank aka­dályokat építenek s az egész lakosságot kiképzik a gueril­la háborúra és a szabotázs különböző fajaira, amelyet az előnyomuló ellenség háta mö­­gött is gyakorolni kell.­­ Ugyancsak gondoskodás tör­ténik arról, hogy a városok lakosságai el ne menekülje­nek. Rendkívül megszigorít­ják az utazásokat s az auto­mobilok mozgását a legerő­sebb kontrol alá teszik. Az elnök és hadseregfőparancsnok Roosevelt elnök kampányportréja. E felvétel au­gusztus 14-én készült. A Demokrata Párt országos bi­zottsága ezt a fényképet fogja használni a választási kampányban. L­EVELEK Irredentizmus vagy együttműködés? Tisztelt Szerkesztőség! ... Itt állunk a parton és látjuk a viharban küzdő kis hajót, odakötve egy nála nyolcszorta nagyobbhoz. Lát­juk, amint a nagy német ha­jó magával rántja a kis ha­jót, tilos vizeken, biztos ve­szedelembe. Ha mind egy­szerre, együttesen, egyként kiáltanánk: vágjátok el a kö­telet, meneküljetek, változ­tassatok irányt, talán meg­hallanák a hangunk. De ha itt nem vagyunk egyek, kia­bálunk, siránkozunk, csak szavak zavaros összevissza­sága tudna átjutni. Szavak! Irredenta, defetista, hazaáru­ló! Viaskodik az érzés az ér­telemmel és mi ebben a zűr­zavarban az utat keressük. Olvassuk a román fegyver­­szünet feltételeit és tízszer a 19-ik pontot. A bécsi ítélet megszűnt és Erdély egész­ben vagy nagy részben Romániához kerül. A pontos határt békés­­megegyezés fogjd­ja majd megállapítani. Egy kéz nyúlik a magya­rok felé és választani kell. A történelmi jog a régi feudális világ királyainak ürügye volt. Az élettér s az egyik nép fen­­sősége a másik felett, hitleri elmélet. Ez harcot, örökös küzdelmet, torzsalkodást je­lent. A békét a népek önrendel­kezési joga jelenti, az At­lantic Charter és a mi elnö­künk, Roosevelt. Felejtenünk kell és tanulnunk. Felejte­nünk, hogy 1003-ban melyik király volt erősebb. És még sok mindent. Tanuljunk so­kat, újból, másként. Erdély valóban szép, valóban szi­­lünkhöz nőtt, de ... Az En­cyclopedia Britanica szerint már 1900-ban 2,784,726 román élt Magyarországon. A trianoni béke mintegy félmillió szé­kelyt csatolt Romániához és színtiszta magyar vidéket is. Magyar többségű határszéli városokat. Ha ezt a határ­szélt visszakapja Magyaror­szág, úgy még mindig Ro­mániában marad a félmillió­nyi székelység és egy elszórt magyar kisebbség. Viaskodik az érzés az ér­telemmel. Mi az igaz itt? Hol a világosság? Irredentizmus-e azért küz­deni, hogy az a határszéli magyarság ne szakadjon el ismét? És hogy a határszéli magyar többségű városok szabadon határozzák meg, hova akarnak tartozni? Irre­den­tizmus-e kulturális jogo­kat kérni a külön nyelvszige­ten élő székelyek és az el­szórt magyarság számára? Vagy . . . Miért hazaárulás, defetiz­­mus megértést hirdetni a Duna medencében egymásra utalt nemzetiségek számára, az örökös harc és torzsalko­dás helyett? Miért nem sza­bad azt tudni, hogy Hunyadi János oláhnak és Vojknak született; hogy a havasi pásztor bocskort visel, halina ruhát, a vallása görög orto­dox és nem beszél magya­rul? Hogy román és román akar maradni. Akinek szin­tén van dala, tánca, költé­szete és az erdélyi havasok a hazája. És igy leszünk a többi nemzetiségekkel is! Ha az amerikai magyar szószólója akar lenni az honiaknak, előbb itt fél- és fentartás nélkül vár kell a népek önrendelt jogát, az Atlantic­t! Vállalni kell nyíltan és tén. Tudva, hogy ei szentistváni országhaza lett adva. Vállalni kell mit kiált is a régi fel világ. Magyar újságnak, i­mátus lelkésznek ebben ,­mokratikus szabad­on­ban kell ezt hirdetni, ha akarjuk, hogy ott, a­­ mentén, ilyesmit bárk­­dani merészeljen. A­­ tásnak innen kell jönni ségesen egyöntetűen, eg­ gyan. SZIVES LÁSZLÓ October 3, 1944 “Hálával tartozunk a ‘Magyar Szivárvány’ előadásaiért” Kedves Szerkesztőség! Nem tudom taps, köszönő szavak nélkül visszatartani hálakifejezésemet. Kérésem­re emlékezzenek meg pár sor­ral a lapunkban. Itt játszotta le az IWO Munkás Színkör szeptember 27-én a Magyar Szivárvány című színdarabot, oly megkapóan, mesterien ad­ták le a szereplők a reájuk kiosztott szerepeket, hogy a magyar munkás büszkeség­gel, hálával, támogatással tartozik ilyen úttörő lelkes csoportnak. Hát még ha azt fogod látni munkástárs, hogy a Gestapo ügynökkel hogy bánik ki a magyar ügyvéd lánya,­­ amikor a magyar cigány­­­ré nem akar az árulók húzni, ha még szebben a rod hallani Ivánt, mint rekordon, akkor nézde meg büszkeséggel eltelve gom­bozol azon, hogy most te tél nagyságos úr, vagy a nészek is, a te munkás­­­tádból valók-e. Egyszer öl­be szorul kezed, másszor p­kadásig kacagni fogsz. Ily az európai zűrzavi életből csak a munkás legjobbjai produkálhatna! Köszönettel és­ üdvözlel a jelen voltak nevében: John Pintér, Passaic, b Lapszemle * m: Verhovayak Lapja Erdély kérdését A Verhovayak Lapja szep­tember 21-iki számában írott első oldalas nagy cikkében foglalkozik Magyar­ország tragikus helyzetével, amelyet az a tény tesz még súlyosab­bá, hogy “a magyar kormány még nem fordult el a nácik­tól”. Miután a lap Erdély kérdését analizálja s kifejezi az érthető magyar fájdalmat a fejlemények fölött, ezeket írja: “Nem lázadozunk, nem til­takozunk sem Románia lépé­se, sem a hadvezetőség dön­tése ellen. Hogy Románia vissza akarja kapni Erdélyt, az emberileg érthető. Hogy a hadvezetőség megengedte Romániának a bevonulást, az pedig katonai szempontból érthető. Hiszen a szövetséges nemzetté vált Románia ezzel a bevonulással a német és vesz el egy értékes földda­­bot, olyat, amely termény és ásványokban s egyéb r mészeti kincsekben gazda ezzel a németek katar­­talmát gyengíti. “Már pedig mindent kell tenni, ami a nácik i­nai hatalmát gyengíti:­­ kívánja ezt katonáink érdi igy kívánja az egyetlen fel­­séges haditerv. Minden ily lépés a végső győzelem kerülhetetlen föltétele . . “Nem érezhetünk e for­lat miatt keserűséget se ellen sem . .­ .’” Annak a reményének a kifejezést a lap, hogy a Sz­vetségesek igazságosan fog­ják elintézni a magyar nő ügyét.

Next