Magyar Jövő, 1945. január (44. évfolyam, 1-21. szám)

1945-01-03 / 1. szám

A helyes magyarságról Vonakodva bár, de mégis úgy érezzük, elemi nyelvé­­seti leckét kell adnunk azon kortársunknak, aki egy new­arki magyar lap fejelmeit szövegezi napjainkban. Az esm­­ények, úgy látszik, olyannyira felbillentették a lelki eyensúlyát, hogy teljesen összezavarodott a szóhasználati féke. • Lélekbúvárok egyszerűen ráncigálnák a felszínre ezek­az ártatlannak tetsző melléfogásoknak okát-fokát, rámutatván a szerkesztő úr lelkivilágában dúló konfliktus­ra, amely a valóság világában dúló konfliktust tükrözi vissza. Felmutatná, miként lesz az óhajból sóhaj: azt sze­retné mondani, hogy sajnos, ámbár, jóllehet, de erkölcsi ér­zéke ettől visszatartja s ennélfogva... De nem lélekbúvárságot, hanem nyelvkutatást akarunk űzni, a helyes szóhasználatról akarunk egy-két megjegy­zést tenni. VÉDIK BUDAPESTET — harsogta a közelmúlt egyik fejeime. Kik “védik”? A náci hadsereg. Hogyan “védik”? Úgy, hogy kő kövön ne maradjon, hidak, gyárak, épületek fel­­robbantásával, a város teljes indulásával, a lakosság tíz­­ezerszámra menő kiűzésével. A hitleri rémrendet védik. OROSZ TANKCSAPATOK BUDAPEST “SZIVÉBEN” — harsogja egy későbbi fejeim. A “szivében” kifejezést idézőjelbe tette, nyilván, mert az angoln­yelvű hír szószerinti fordítása, “in the heart of Budapest”,, amire a helyes magyar kifejezés: “Budapest kellős közepén”, vagy “Budapest központjában”. Angolul nincs meg ez az érzelmi aláfestés, vagy gondolatcsoporto­­sulás, de magyarul az a kifejezés, hogy “az oroszok már Budapest szívében harcolnak”, azzal a mellékzörejjel jár, mintha a felszabadító orosz hadak törnének a magyar fő­város életére, nem pedig a nácik. Ez helytelen magyarság. És nemcsak nyelvészeti szem­pontból. LONDON. — Az itt szé­kelő holland kormányhoz ér­kező jelentések szerint Rot­terdamban t­i­f­o­s­z j­árvány ütött ki. LEYTE FŐHADISZÁL­LÁS. — Amerikai Mitchell repülőgépek bombázták Ta­rakan olaj­mezőit Borneo szi­getén. Egy gépet vesztet­tünk. Borneoi olajtelep bombázása mrxviirux Y kj v*Tungarian uany journal) January 3, ’1945 MAGYAR JÖVŐ HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published daily except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL PUBLISHING CO. Published at 413 East 14th Street New York 3, N. Y. j Telephone: ALgonquin 4-6875 Editor: DrTJOHN~GYETVAI szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető Előfizetési árak: Az Egyesült Államokban, Canadában, Mexicoban, Kubában, Délameriká­­ban egy évre 6 U. S. dollár, félévre 3 dollár, három hónapra $1.75. Egyes szám ára 3 cent.­­ New Yor­k városában egy évre 7 dollár, félévre $3.50, negyedévre 2 dollár. Subscription Rates: L'SA, Canada, So. America, Mexico, 'Cuba 6 dollars one year. 3 dollars six months, $1.7 three moönths. Single copies 3 cents. In New York City 7 dollars one year, $3.50 six months, 2 dollars three months. ‘‘Reentered as Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3. 1879” Vissza a fenevaddal a ketrecbe! A náci fenevad utolsó erőfeszítéseit teszi, hogy kitör­jön a ketrecből, amelybe a Szövetségesek győzelmei verték halálraítélten. Belgiumban egy helyen sikerült neki ideig­lenesen áttörnie, hogy még egyszer gyújtogathasson, gyil­kolhasson Európának általa romokba vert országaiban. Ta­lán sikerül még neki itt-ott más kitörési kísérletet is ten­nie. S ha nem is táplálhatja már a győzelem reményét, de bázist szeretne teremteni megalkuvásas békére, vagy idő­nyerésre abban a reményben, hogy hátha a Szövetségesek egységén keresett résen át menthetné meg, amit menteni szeretne. Hiba volt most és hiba volna még egyszer azzal a fölényes bizalommal élni, hogy a fenevad már agyon van verve. Ez segíthette Hitlerék kitörési kísérletének időleges sikerét. • De a szövetséges seregek már verik vissza ismét ket­recébe Belgiumban a fenevadat. Amerikai katonáink a há­ború egyik leghősiesebb harcában szorítják vissza Hitleré­­ket és teljes bizalmunk kell legyen a Szövetségesek erejé­ben, hogy nemcsak visszaverik, hanem most meg fogják végre semmisíteni a bestiát. • Ha hiba volt eddig nem a legnagyobb, minden rendel­kezésre álló erővel támadni, tovább ű­zni, verni meg nem álló offenzívában Németország belseje felé a nácikat, hisz­­szük, hogy most nem fognak megállni, vagy könnyen biza­­odni a végső győzelemben. Mint a kitörés mutatta, Hitle­­cknek még mindig van ereje, offenzív képessége is. Össze kell őket végre zúzni. Még nagyobb, minden eddiginél nagyobb erőfeszítést,, harcot, munkát és áldozatot követel ez meg. « A belgiumi eseményeknek maradt más leckéje is. Ha nemcsak győzelmet, gyors győzelmet akarunk, hanem ki­irtani a fenevadnak minden fattyát, izmagját is, akkor nem lehet többé azt csinálni, amit tettek éppen Belgium népével, szabadságharcosaival, vagy a görög partizánokkal, nem lehet azokat “hazaküldeni”, lefegyverezni és harckép­­elenné tenni, akik a szövetséges seregek mellett a legtöb­­bet tettték Európában a hitlerizmus megverésére, gyen­gítésére. Hitlerék megsemmisítése, a végső győzelem jelentsen ne­m tartós békét majd, hanem új, szabad, demokratikus trópát, szabad népeket is. Egy szemtanú szenzációs riportja Budapestről Horthy elkésett békekísérletéről Szenzációs riportot közöl alább a Magyar Jövő Budapestről ar­ról a fegyverszüneti kísérletről, amelyet Horthy kormányzó akart végrehajtani 1944 október 15-én s melyet Hitler-Szálasiék ellenpuccsal meghiúsítottak. Egy szemtanú közlése alapján adjuk ennek a véres és drámai fordulatokkal teljes eseménynek a tör­ténetét. A puccs már tíz napja a levegőben lógott. Horthy és környezete, de a nyilasok is meg­tették előkészületeiket. A városban már nyíl­tan beszéltek arról, hogy fegyverszünet ké­szül. Álítólag a szövetségesek fegyverszüneti ______ ajánlata is megérkezett . I Tn A Budapestre, amely szerint L-1 B­lm­ni Magyarországtól nem kí­vánták, mint Romániától és Bulgáriától, hogy harcoljon a németek ellen, hanem csak azt, hogy a németeket bírja rá, hogy el­hagyja az ország területét. Hennyey kül­ügyminiszter ilyen értelemben tájékoztatta is a németeket, kérve őket, hogy a frontot vonják vissza az osztrák határra. A magyar érvelés szerint a németek úgyis csak halo­gató harcot folytatnak Magyarország terü­letén, tehát csatatérré teszik az országot, anélkül, hogy ennek bármi értelme lenne. Magyarország garantálta volna a németek­nek, hogy hátukat biztosítja és a rendezett csapatvisszavonásokat lehetővé teszi. A németek válasza elutasító volt, aminek látható jele a Völkischer Beobachterben ol­vasható cikk megállapítása volt, hogy a ka­pitulációk sora lezárult. A magyar-német viszony ezzel visszakerült a március 19-e előtti helyzetbe, de most már a németek nem kukoricáztak, hanem összeálltak Szá­­lasiékkal, SS-csapatok érkeztek Magyaror­szágra, különösen Budapestre. Az utcákon német tankok és SS-Mannok járkáltak. Bakay tábornokot meggyilkolják a nácik Közben Horthy Bakay altábornagyot bíz­ta meg az ő általa tervezett puccs megszer­vezésével. Bakay megbízható csapatokat ho­zatott fel a fővárosba vidékről, (például Szombathely). A németek szemében ez ter­mészetesen szálka volt, azért Bakayt eltet­ték láb alól. Október 5-én, már volt egy nyilas puccskísérlet Pesten, de akkor a rendőrség és a vidékről felhozott csapatok segítségével sikerült a rendet valahogy hely­reállítani. De amikor Bakay késő éjszaka autójával hazatért a Ritz szállóban lévő la­kására, ahol az összes Bakayhoz tartozó tisztek laktak, elrabolták. Amikor autójából kilépett, két SS-Mann zseblámpával hirte­len a szemébe világított. Bakaynak és az autót nyitó sofőrnek pillanatnyi vakságukat felhasználva a már készen álló másik autóba rántották Bakayt, s két nap múlva Buda­pest környékén találták meg holttestét. Horthy proklamáció­ja Október 15-én reggel már nagyon feszült volt a helyzet. Ifj. Horthy Miklós jobbnak látta, ha elhagyja a királyi várat, ahol la­kott és a városba elrejtőzik. Le is ment az Eskü út és Váci utca közti háztömbben bújt el az egyik lakásban. A németek ezt valaho­gyan megtudták, de arról már nem volt pontos értesülésük, melyik házba lehet a keresett kis Horthy. Erre bevált recept szerint egy bombát dobtak el az Eskü­ út 1 számú ház előtt s azzal az ürüggyel, hogy bombamerénylet történt, a házblokkot kö­rülvették és az összes lakásokat átfésülték. Meg is találták Horthy Miklóst. Ez volt a jel, amelyre a másik oldal mű­ködésbe lépett. Úgy hírlik, hogy Horthy rá­dióbeszédét későbbre tervezték, de ennek az eseménynek a hírére vasárnap a déli órák­ban, a tervezettnél korábban beolvasták a proklamációt. Tekintve az alkalmas idő­pontot, rengetegen hallgatták. Voltak, akik ujjongtak, hogy vége a háborúnak, de a jó­zanabbak rögtön látták, hogy az igazi baj még csak most kezdődik. Úgy is lett. Szálasiék puccsa Hamarosan kiderült, hogy,a két tervezett puccs közül a németeké és Szálasiéké volt jobban megszervezve. A rádió stúdióját, ahonnan a proklamáció beolvasása történt, tisztnövendékek védték, őket tartották a leglojálisabbaknak. A várakozásnak úgy látszik meg is feletek, de felszerelésük legalább is kívánni valót hagyott hátra. A Horthy proklamációt kétszer be tudták ol­vasni a rádióban, de a harmadik felolvasás már félbeszakadt. A németek ugyanis közben betörtek az épületbe és elfoglalták. A Sándor utca két végét német tankok állták el, a 7-es számú házba, ahol a rádió stúdiója és a Magyar Távirati Iroda szerkesztősége van, szintén tankok törtek be a bezárt kapun át. A harc a kis udvaron folyt le. Nyolc tisztjelölt esett el, mire be tudtak hatolni. Azt a bemondót, aki a proklamációt bemondta, azonnal a fal­hoz állították és agyonlőtték. Utána a mű­sor irányítását is átvették. Ostrom a budai Vár ellen Ugyanekkor a Várba vezető utakat is tan­kok állták el. Az Alagút két torkolatát is megszállták. A királyi Várba pedig SS-csa­­patok vonultak fel tankokkal és szabálysze­rűen lőni kezdték az épületet, ahol Horthy tartózkodott közvetlen környezetével. 24 órai harc után, amelynek során elesett Hor­thy egyik szárnysegédje, Tost György szá­zados, továbbá 25 testőr is, elfoglalták az épületet. Az egész Dunapartot domináló palota kupoláján világosan látni lehet a harc nyomait. A kupola alatt levő hármas katus kiégett, nyilván, mert az épületben lángszórókkal törték meg az ellenállást. Egész Budapest hallotta az ágyúdörgést és csatazajt. Horthy családjával a Lakatos­kormány tagjaival és néhány fontosabb sze­mélyiséggel — összesen mintegy 70 embert,­­— Németországba szállították fogolyként. Felvonulnak a nyilasok Közben megjelentek az utcán a nyilaske­resztesek, nagyobb részt fiatal suhancok, elsőrangú német géppisztolyokkal, kézigrá­nátokkal és más öldöklő szerszámokkal nya­kig felszerelve. A fegyverkiosztást a Pasa­­réti­ út 10. szám alatt folyt. Az odavezető villamosokról a Fogaskerekűnél leszállítot­ták az utasokat és mindenkit felszólítottak, hogy csatlakozzék az akcióhoz. Aki nemet mondott, azt kisebb bántalmazással útjára engedték, ha katona volt, zubbonyát letép­ték, a többieket pedig sorba állították és a Pasaréti “főhadiszálláson” fölszerelték. A katonák karján megjelentek az első nyilaskeresztes karszalagok, amelyeket gon­dosan előkészítettek erre a nagy napra”. Szálasiék még a vasárnap folyamán plaká­tokat ragasztottak ki városszerte, amelyek a legdurvább szidalmakkal halmozták el Horthyt és hazaáruló bandáját. Csodálatos módon a Budapesten vasárnap este megje­lenő lapok közül teljes terjedelemben közöl­ni tudta Horthy proklamációját. Egy-egy ilyen lappéldány (Hétfő és Hétfő Reggel) ára még aznap este 200 pengőre emelkedett, másnap pedig 1000 pengőt is lefizettek ilyen emlékért. A nácik átveszik Budapestet A késő délutáni órákban már minden fon­tos középület és közlekedési pont a németek ellenőrzése alatt volt. Az itt-ott fellángoló ellenállást nagy fölényükké hamarosan le tudták verni. A Dunahidaknál ágyukat ás­tak be, úgyszintén a fontosabb tereken és utcakereszteződéseknél legalább egy-egy gép­fegyver állt. Hat óra után nem volt szabad az utcára menni senkinek. Aki mégis az utcán mutat­kozott, kérdezés nélkül könyörtelenül lelőt­ték. Megtörtént, hogy egy zsidó munkás­század a Lánchídon akart hazatérni egész­napi munkájukból, amikor a híd végén álló német gépfegyverek tűz alá vették és az utolsó emberig lekaszabolták őket. Holttes­tüket másnap reggel dobálták bele a Du­nába. Az első napokban néhány zsidó házat is “kirámoltak”, azaz lakóit elvitték, az érté­keket ellopták a németek és nyilasok. Az ürügy rendszerint az volt, hogy bombame­rénylet történt — a bombát természetesen a németek vagy a nyilasok dobták el a ki­szemelt ház előtt — és ezzel az ürüggyel be­hatoltak rendszerint a házakba. Ilyen me­rényletek több megjelölt ház előtt történtek és pedig a Körúton, a Népszínház utcában, a Dohány utcában és a Dob utcában. Az októberi nyilas puccs Budapesten TO WARSAW RUSSIA tWOWjj) POLAND­­KRAKOW Czechoslovakia! VIENNA; Pr­ague % PILSEN a ROMANIA ? BELGRADE JUGOSLAVIA Ok «« ‘adriaticI 5ft 5 F Agg «.»­’s«» HlMNItL ^srut 2 CttOD^ Danube R. T ^NIS BUCHARESTT SOrlA BULGARIA TconstantH BIACKi­­­SEA I AUSTRIA WIENER NEUSTADT * MISKOLC ■ ffSAOSA ARAD ClUJ CERUAUTI­­­ONIESTIR­I VINNITSA IIAKE BAIATON^ ! BUDAPEST^ HUNGARY! a . M T^KEAZTMELYr V S'S/S. SZAG5c6B. I DANUBE­Rjj Snots» n’cs­'jHEga% Tva~rna'*j Ahol a Szovjet Unió és a Jugoszláv Felszabadító Hadsereg katonái hajtják ma­guk előtt a nácikat. A jugoszláviai és magyarországi frontok térképe. HOGYAN SEGÍTI A NÁCIK ÁLDOZATAIT AZ IMA? Hírek érkeztek arról, hogy a United Nations Relief and Rehabilitation Administra­tion (UNRRA) Európába ki­rendelt tisztviselői már mun­kába kezdtek. Az igazgatóság Montreal­ban, Kanadában, nemrég ta­nácskozást tartott, amelyen fontos határozatokat fogad­tak el, elhatározták, hogy a segítő akciót Olaszországnak és Nyugateurópának felsza­badított területein azonnal felveszik, mihelyt a hadmű­veletek megengedik az akció megindítását. Egyszersmind munkájuk vezérelveit is meg­állapították. Habár a végcél az, hogy a felszabadított te­rületek lakosságán segít­sünk, az UNRRA még­sem egyszerű jótékonysági egye­­­­sület. “Segíteni az , embere­ken, hogy magukon segíthes­­senek”, erre törekszik ez a nemzetközi szervezet.­­ Az UNRRA tanácsa tehát a leg­fontosabbnak azt tartja, hogy a segítségre szorulók önérze­tét kíméljék és az emberek önbizalmát visszaállítsák, úgy hogy képessé tegyék őket ar­ra, hogy önmagukat fentart­­hassák. Herbert Lehman, az UNRRA igazgatója, hangsú­lyozta Montrealban, hogy a felszabadított területek jog­szerű kormányát bízzák meg mindenütt a segélyek kiosz­tásával. Az UNRRA bizalmi emberei csak ellenőrzik, hogy a segélyeket igazságosan és méltányosan használják fel. Az Egyesült Államok kor­mánya azt várj­a, hogy a há­ború utáni első hónapok alatt a legfontosabb teendő az, hogy a segélyeket és a reha­bilitációt szolgáló eszközöket, faji, vallási, vagy politikai nézetre való tekintet nélkül, juttassák el egyenlő mérték­kel az ínségesekhez. A szük­ség a mérték és nem az egyé­niség. Ezt a segítséget ne csak azok kapják meg, akik az illető területek állandó lakosai, de mindenki, aki ott található, bárhonna hurcol­ták is oda őket a nácik. Eze­ket ahhoz kell segíteni, hogy hazáj­ukba visszatérhessenek, ha kívánják. Sokmillió férfit, nőt és gyermeket ragadtak ki a környezetéből a náci hordák. Ahogyan a front vonala elő­re és hátra tolódott, a népes­ség rémülten menekült az ágyuk és tankok elől és a menekültek legnagyobb része még nem tudott visszajutni hazájába. A legtöbbjük még most is náciuralta területe­ken tartózkodik, akarata el­lenére, még ha a tengely ha­­j­óigyáraiban, vagy a földeken végez rabszolga munkához hasonló feladatokat. Sok­százezer még ma is koncent­rációs táborokban sínylődik.­­ Az Egyesült Nemzetek a fel­szabadítandó területeken mindenféle fajú vallású és nemzetiségű embereket fog találni. Ezeknek a hontalanoknak a legnagyobb része ma még ellenséges kezekben van. Má­sok — bár már felszabadí­tott területeken élnek, azért indulhatnak haza, mert a szükséges közlekedési eszkö­zök nem állanak rendelkezé­sükre. Végül olyanok is van­nak, akik már visszatértek lakóhelyükre, de házukat és vagyonukat az ellenség el­pusztította. Az UNRRA min­denkiről gondoskodni fog. Máris sokszázezer ember van, aki az­­ UNRRA gondozása alatt áll és számuk naponta ezrekkel emelkedik, mert az UNRRA kiküldött ügynökei minden teremtett lelket fel­találnak. Sokszáz misszió ké­szen áll, hogy a felszabadí­tandó területekre azonnal el­indulhasson. A hontalanokat vagy azon a helyen segítik meg, ahol megtalálják, vagy pedig me­nekült táborokban helyezik el őket. Ilyen táborokat állí­tottak­ fel Egyiptomban, Szí­riában, Pales­ztinában és Északafrikában. Telepek van­nak már Franciaországban, sőt Belgiumban is. Különö­sen keleteurópaiak, vagy olya­nok részére, akiket a Szövet­ségesek német hadifogságból memhettek ki. A montreali tanácskozáson a zsidó nemzetiségű, vagy val­lású menekültek helyzetét is tisztázták. Ezek szerint — tekintet nélkül arra, hogy mi­lyen állam polgárai voltak azelőtt, vagy hol laktak — segíteni fogják őket abban is, hogy bármely országba visszatérhessenek, éppen olyan mértékben, mint a Szö­vetségesek á­ll­a­m­p­olgárait, akiket a felszabadítandó te­rületeken találnak meg. Az Egyesült Államok és Nagy­­britannia megbízottai voltak ennek az indítványnak a szer­zői ; ezek szerint még az el­lenséges országokból szárma­zó zsidók is ugyanabba a ka­tegóriába fognak tartozni, mint azoknak az országok­nak a polgárai, amelyeket a nácik erőszakkal meghódítot­tak. A méltányosság követel­ménye az, hogy a német, ma­gyar, vagy a román zsidót, akik Hitler zsarnokságának legfőbb áldozatai, ne tekint­sük ellenséges polgárnak. A nácik ravaszul kieszelt világ­uralmi tervében, a zsidók elle­ni izgatást használták fel ar­ra, hogy igazi céljaikat lep­lezzék és megtévesszék a meghódításra kiszemelt or­szágok népeit. A montreali konferencia a kubai delegáció indítványát is el­f­o­gadta,, hogy az UNRRA tevékenysé­gét a nyugati földtekére is kiterjesszék — a­mi a mene­kültek elhelyezését és vissza­­honosítását illeti. A hontalanokról való gon­doskodás, akár városi házak­ban, akár táborokban laknak, roppant sok munkát és költ­séget okoz. Élelmiszerekről, ruházatokról és orvosi keze­lésről kell gondoskodni, lehe­­tővé kell tenni, hogy roko­naikkal érintkezésbe jussanak és ki kell dolgozni a tervet, hogy lehet őket hazájukba visszatelepíteni. De még visz­­szatértük után is kell eleinte segíteni őket, hogy normális és hasznos életet folytathas­sanak. Vetőmegvakkal, mű­trágyával, nyersanyagokkal, mezőgazdasági eszközökkel­, javító eszközökkel kell ellát-­­­ni őket. A közelben levő köz­lekedési eszközöket is helyre kell ellátni és a közműveket is. Mindezt az UNRRA vál­lalta magára. A legtöbb he­lyen katonai érdekek akadá­lyozzák az emberbaráti mun­kát és a katonai érdekek bi­zony előbbre valók. Ha sikerül az UNRRA- nak óriási feladatát teljesí­teni, nemcsak emberi köteles­séget teljesít, hanem elébe­vág a háború utáni világvál­ságnak és elősegíti az új, bol­dogabb világrend felépítését. Common Council. A menyecske csókja édes — de annál is jobb a Négyes! Ezt mondja minden dohányzó, a­ki a négyes dohányt szívja. Próbálja meg ön is, győződjön meg róla! VALÓDI MAGYAR PIPADOHÁNY NÉGYES TOB(ACCO SHOP 423 E. 5th St., N. Y. City

Next