Magyar Jövő, 1945. március (44. évfolyam, 41-63. szám

1945-03-01 / 41. szám

6__ A győzelem ára Megdöbbentő adatok a németek oroszországi pusztításairól. — — 500 ezer ember halt éhen Leningrád ostroma alatt. — 15 mil­lióra becsülik a németek által elpusztított orosz lakosság számát Tizenöt millió emberélet csak egy része annak az árnak, amelyet a Szovjetunió fize­tett jelenlegi győzelmeiért. Ez a számadat nem hivatalos. Nincsen új hivatalos veszte­séglista, se a harcterekről, se a németek ál­tal leigázott területekről, amelyeket a Vörös Hadsereg felszabadított.­ A félhivatalos in­formációk azonban kétségbeejtően meggyő­zők. Az orosz cenzúra nem engedélyezte a múlt­ban, hogy a külföldi laptudósítók sejtessék is jelentéseikben, hogy hány ember pusztult éhen a borzalmas 1942-es téli leningrádi har­cok idején. Az oroszok azonban szabadon beszélnek, hogy a blokád milyen rettenetes katasztrófát okozott Leningrádban. Az egy­kori cári fővárosból származó orvosok el­mondották, hogy egy félmillió emberéletet követelt áldozatul a tél. És nincs, aki azt mondta volna, hogy ez a szám túl magas lenne. Leningrád környékéről a polgári lakosság tömegesen a városba menekült, abban a re­ményben, hogy onnan tovább mehet az or­szág belsejébe. Az ellenséges blokád azonban megakadályozta a menekülést és az embe­rek tömegesen pusztultak el. Voltak házak, ahol lakásból­ lakásra minden ember elpusz­tult. Nem volt fűtés, világítás és ennivaló és kegyetlen hideg volt? Az emberek az ágyakba húzódtak, egyedül, vagy a család többi tagjaival, magukra borítottak min­dent, amit csak találtak és egy maroknyi nyers lencsét, babot vagy nehéz, vizes ke­nyeret ettek és fajtalanul lehelték ki lelkü­ket. A leningrádi éhínség a háború legke­­vésbbé ismert, de talán legborzasztóbb epi­zódja. Finnország szerencséje, hogy a békefel­tételeket Moszkva írta alá és nem a lenin­grádi megbízottak. Mert ha Leningrádra lett volna bízva a békefeltételek megszabása, Finnország szomorú jövő elé nézhetett vol­na. Irtózatos Leningrád népének haragja Finnország ellen, mert a finneket tartják fe­lelősnek a rettentő emberpusztulásért. Bármilyen nagy szám is a Leningrádban elpusztultaké, ez csak egy csekély hányada annak, akik éhenhaltak, vagy akiket a né­metek legyilkoltak az elfoglalt területeken. Egy amerikai újságíró Fehéroroszországban megismerkedett eg­y hivatalnokkal, aki a vasutakon utazók hivatalos papírjait ellen­őrzi. “Nincs senkim ezen a világon,” mon­dotta ez neki. “Családom 63 tagját mészá­­­rolták le a németek.”­A fehérorosz szovjetköztársaság elnöke, Panteleimon Pomonorenko, az eddig össze­gyűjtött adatok alapján kijelentette, hogy Fehéroroszország 10 millió lakosának egy­­tizede elpusztult a német megszállás idején. További 2 millió ember pedig eltűnt, akik közül sokat Németországba hurcoltak és nem tudni, mi történt velük. A fehérorosz szov­jet háborús bűnöket vizsgáló bizottságának vezetője pedig azt mondotta, hogy újabb és újabb bizonyítékokat talál és újabb és újabb tömegsírokat fedez fel a bizottság. Ukrajnához képest a fehérorosz szovjet­­köztársaság szerencsésnek mondható. 1943 végén a partizánok olyan erősek voltak, hogy sikerült megakadályozniuk a lakosság tömeges elhurcolását, mert a fehérorosz szovjetköztársaság két­harmadát kezükben tartották. Az ukrán alföld azonban, nem volt alkalmas egy nagyszabású guerilla háborúra. Még senki sem tudja, hogy hány ember veszett el Ukrajnában a német terror fo­lyamán. Becslések 4 és 8 millió között vál­takoznak. A balti államokban, a leningrádi kerület­ben, Szmolenszk, Rzsev és Kalinin vidékén, amelyet a németek 6 hónaptól két évig tar­tottak, állandóan folytak a tömeges elszál­lítások és tömeges kivégzések. Orosz véle­mény szerint többen haltak meg a polgári lakosság közül az éhínség és a tömeggyil­kosság következtében, mint a katonák a fronton. Bár sem a szovjet sajtó, sem a ve­zetők nem tesznek említést erről, az elhalá­­lozottak számát általában 15 millióra be­csülik és vannak olyanok, akik ezt a szá­mot is keveslik. A milliók élete, akiket legyilkoltak, vagy akik az éhínség következtében elpusztultak, csak egy része annak az árnak, amelyet a Szovjetunió fizetett jelenlegi győzelmeiért. A felszabadított területeken, különösen az ipari városokban, történt pusztítások túl­haladják a toll leíróképességét. Minszktől Moszkváig való utam alatt a vasút mindkét oldalán egyebet se látni, mint a földből elő­törő füstöt. Minden ilyen füstkoszorú föld­alatti árkokból származik, ahol a szalmával kibélelt odúban egy földönfutóvá tett család lakott. Moszkvában úgy vélekednek, hogy majd két millió orosz család lakik ilyen földbevájt odúban. Újabb milliók az el nem pusztított házakban húzódnak meg. A lakáskérdés a felszabadított orosz területek egyik legsú­lyosabb problémája. Az élelmiszerkérdés a háború kitörése óta talán ezen a télen a legkedvezőbb. A felsza­badított ukrán, kubán és doni termővidékek és a magánosok által kertekben termelt bur­gonya révén nincs olyan nagy ínség enni­valóban, mint volt a múltban. Bár a kenyér­adagokat nem emelték fel, de ma már köny­­nyebb az élelmiszer beszerzése és a mai árak a háború kezdetén levő áraknak csak az egy­­harmada. A németek lemészárolták az állatállomány nagy részét, elpusztították a cukorgyárakat és a méhészeteket, úgy hogy a zsiradék- és cukorellátás körül még mindig nehézségek vannak. A lakosság ruházata is súlyos prob­léma, mert a háború előtti ruhák teljesen elkoptak és ami ruhaanyag készül, azt a hadsereg kapja. A lakosság önmegtagadá­sát szinte le se lehet írni, hogy mi mindent tesznek meg azért, hogy a hadsereg számára a szükséges holmit előteremtsék. A romok eltakarítását a legprimitívebb eszközökkel hajtják végre, nehogy a hadseregtől elvon­ják a hadiszerekhez szükséges ércet. A felszabadított területeken a nagy pusz­tulásban csupán egy a vigasztaló. A lakos­ság bámulatos lelkesed­ése, hogy a németek által történt pusztításokat mielőbb rendbe­hozzák. Mindenfelé azt lehet hallani, hogy a lakosság arra fogadkozik, hogy elpuszí­­tott területeket felépítik és szebb lesz a jövő, mint volt a múlt. U. S. katona ígérete az oroszoknak LONDON. — Két amerikai Mustang vadászgép Berlin bombázása után elrepült a szovjet hadállások felé s egy üzenetet dobott le, amelyet orosz nyelven irt egy kisene- Vi származású new yorki amerikai katona. Az üzenet így szólt: “Egy szovjet katonához! Közeledünk Berlin felé, baj­társak. Az amerikai 8-ik lég­erő alaposan összebombázta Berlint, de az átkozott nácik még mindig ott vannak. És ahogy­­megközelítitek a né­met fővárost, ne felejtsétek el, hogy az amerikai repülő­gépek veletek vannak a Ber­linbe vezető út minden talp­­alattnyi földjén mindaddig, amíg a végső győzelem el nem érkezik. Egy amerikai katona”. FIGYELEM! CHICAGO! FIGYELEM! A Testvériség Bs. Ady Endre osztálya és az Amerikai Magyar Kultur­ Kör Március hó 4-én, vasárnap délután 4 órai kezdettel NAGY KULTUR DÉLUTÁNT rendez 1632 MILWAUKEE AVE. ALATT. MŰSOR: 1. Amerikai Himnusz, Huszár cigányzenekara. 2. Elnöki üdvözlet, Benkő Aladár, a Kulturkör elnöke. 3. Szavalat, Varga József verse, Tomanicka Katica. 4. Szólótánc, Miss Waracsek, Miss Ágoston zongorakiséretével. 5. Népdalok, Miss Hatyina. 6. Magyar nóták, Giuca János. 7. Hegedűszámok, Miss Ida Divinoff, hegedű­művésznő. — Dr. Galambos Zoltán előadása: “A világhelyzetről”. Programvezető Mrs. Zita Schwarcz. Főrendező: Benkő Aladár. Belépődíj 500 adóval együtt. • Műsor után tánc. Mire jó a tűzjelző (?) Kanadában, a Saskachwan tartomány Regine nevű váro­sa egy elhagyatott részén Ethel Sheffield női taxisoffőr a befagyott úttesten hirtelen lefékezett.­ Az autó elcsú­szott, nekifutott egy oszlop­nak és a nő olyan súlyosan megsérült, hogy menten el­ájult. A 16 fokos hidegben halálra fagyott volna, ha vé­letlenül nem üti meg az osz­lopra szerelt tűzjelzőkészülé­­ket, amely az életmentő tűz­oltókat percek alatt a hely­színre hozta. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) NAPTÁR március 1"1 Vas. Hé. Ke. Sze. Csü. Pé. Sze. I 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 MA 1945 március 1, csütörtök Napkelte 7 óra 33 p­erc. — Napnyugta 6 óra 45 perc. A “Fáraó álma”­­ egy magyar művész meglátásában Fábry Rezső egyik rajza a kiállításon. A “Közeleg a Zivatar” detroit előadásáról “Jobb későn, mint soha” jelszóval számoltak be a cleve­landi műkedvelők meglepően szép és értékes színelőadá­­sukról. A darabról írva, elgondolá­sa, szerkezete, magyaros stí­lusa kitűnő. Igen jól meglá­tott helyzet képet mutat, a náci uralom alatt szenvedő magyar testvérek földalatti mozgalmának szervezett el­lenállásáról ! így csak egy öntudatos munkás k­ó irhat, aki nem­csak látni, de érezni is tudja azt, hogy mit jelent a meg­győződésért küzdeni a jobb jövő reményében! Az én meg­látásom szerint, egy-két drá­mai jelenetét, még fokozhat­ta volna a felvonások vé­gén! Úgy mint szerzőnek is, úgy mint rendezőnek is, gratulá­lok Cincár Gyulának! Foly­tassa lelkesedéssel további munkáját! Őszintén mondom, régen nem láttam műkedvelőktől ily simán gördülő darabot. A szereptudás minden sze­replőn meglátszott! (Ez vol­na a fő kelléke minden más műkedvelő előadásnak is.) Gisztl Béláné gyönyörű magyar beszédében, kellemes külsejében és játékában a legnagyobb élvezettel gyö­nyörködtünk! Vérbeli mű­kedvelő. Remélem, még több­ször eljön Detroitba! Cincár Gyuláné rövid szerepében nagyon intelligens játékáért sok tapsot kapott. A kis Klein Donald igazi meglepetés volt. Természetes játéka, szép, tiszta magyar kiejtése, mindnyájunk igazi öröme volt. Kapott is tapsot bőven. A férfiakról egyen­ként és együttesen csak a­­ legjobbat mondhatom! Tö­­­­kéletesek voltak! A szerepek­re igen jól kiválasztva, a leg­tökéletesebbet adták: Mezey Árpád, Klein József, Sallay Ferenc, Gisztl Béla, Varga József, Vlad­ Rudolf, Sim­­sák Mihály, Martina István. . A súgónak (kinek nevét nem tudom) külön gratulálok, mi­vel csak az előadás végén tud­tam meg, hogy súgó is volt! Bizony sok műkedvelő elő­adáson a súgó játsza a szín­darabot! Röviden összefoglalva: jó az író, jó a rendező, jók a szereplők, jó volt az előadás, a közönség nemcsak könnye­zett, de sokat tapsolt is a ki­fogástalan előadásért! Aján­lom a színdarab megnézését a más városok magyarságá­nak is. Oláh Gyula, Detroit, Midi. Stillwell irigyli a céllövőket WASHINGTON. — Joseph W. Stillwell generális sze­rény ember.­ A legritkább eset, hogy kitüntetéseit a mellére rakja. Pedig birto­kosa már úgyszólván minden lehetséges kitüntetésnek. A napokban még egy fontos ki­tüntetést kapott s ezzel kap­csolatban egyik barátja jó­kívánságait fejezte ki neki. A generális szomorkodva ezt mondotta barátjának: “Egy érem van, amelyet megsze­retnék kapni s azt szívesen ki is tűzném a mellemre, ezt azonban sosem tudtam meg­szerezni.” “S az pedig melyik?” — firtatta a barát. “A céllövé­szeti” — jött a válasz. ‘Hogy irigylem azokat, akiknek az megvan.” Miért nem szerzel magadnak egy hadimunkát, te nagy hólyag?. Fábry Rezső beérkezése A kiváló magyar festőművész brilliáns rézkarcainak tömkelegé­vel elkápráztatja a new yorki közönséget — Moór Péter riportja. — Persze, ez a kifejezés, hogy “beérke­zett”, egy ilyen nagy fejlődésképességet mutató művésszel kapcsolatban nem helyes, mert az a pozíció, amit a ma nappal elért, erőforrásait véve számításba, csak újabb ugródeszkát jelent nála további fejlődésre. Itt csak annyit mondhatunk, hogy a mint­egy ötven rézkarc, amelyek a Modern Art Studio, 637 Madison Renue alatt lévő ter­mében vannak kiállítva, egy teljesen meg­érett és tehetségében kivirágzott művész munkái. Amint a művésztől megtudtuk, tíz szor­galmas év­­ munkájának gyümölcse néz le (néz, támad és rakétázik) a falakról. Vagy két óra hosszat nézegettem a képeket, de lehetetlen ennyi gazdagságot ily rövid időn belül megemészteni. E sorok írója annál is inkább meg volt lepve (pontosabban meg volt döbbenve), mert az utóbbi tíz év alatt nem kísérte figyelemmel e művész fejlődé­sét. Körülbelül tíz éve nem is látta őt. A művész személyében nem sokat válto­zott, az arca lett teltebb kissé, de ugyan­azok a távolságba néző szemek. Halkszavú, nesztelen járású, mintha folytonosan meg­figyeléseket tenne, a szorgalmas, folytono­san működő agy mintha kis feszültséget kölcsönözne az arcnak. Szorgalmas, lelki­­ismeretes, tudatos ember arca az övé. Miután kifejeztem neki csodálkozásomat és meglepetésemet, beszélgetésünket mind­járt elvágom azzal, hogy előbb végig kívá­nom legelni az értékes falakat. Szerényen mosolyog és persze helyesli az indítványt. Az önök riportere távolról sem tartja ma­gát képzőművészeti szakértőnek s csak a laikus benyomásait teszi itt le papírra. S joga van ehhez, hiszen a művészek nem a kritikusok számára alkotnak, hanem a nagyközönségnek, a népnek. Amint Mr. Binet, a kiállítás magyar igazgatója meg­jegyezte, “a kritikusokat sokszor megrontja a tudás fája” (az amerikai ezt úgy fejezi ki, hogy túl sokat tudnak a saját kárukra). Tehát mindezeket előrebocsájtva mentsé­gemre, eszembe jut, hogy Anatole France egyik életrajzírója azt mondotta, hogy A. France gyerekkorában azon fogadkozott, hogy meg fogja írni Franciaország törté­netét.” Többet tett — mondotta az életrajz­író — “minden egyes munkájában meg­írta az egész emberiség történetét.” Valahogy Fábry rézkarcaival is így van. Erősen szociális művész, aki a világ jelen­ségeit a világtörténelem totalitásában látja. Tudja, hogy minden egyes jelenség, ami van, vagy volt, az egyetemes Történelem­nek csak egyik láncszeme­s történelmi lel­kiismerete ezt mindig erősen feltünteti. Ez a fajta látás, ez a szimultán (egyidőben) megmutatott történelmi képek feltüntetése okozza egy részt, hogy kompozícióiban sok a dekoratív (díszítő) elem. Amikor a vi­lágháborúról rajzol, a háttérben (de lehet,­ hogy az előtérben) meg fogsz pillantani egy egyiptomi piramist, egy bibliai alakot, egy görög szobrot, vagy egy kínai­­ pagodát. Szimbólumokkal, irodalmi tartalommal dol­gozik sokszor, de mindig világosan drá­maian beszél ezeken az élvezetes, nagysze­rű kompozíciókon keresztül. Néha egy egy kis karcán az alakok szá­zai hömpölyögnek, rossz rá gondolni, hogy milyen vasszorgalom szükséges­­ilyen réz­karcok elkészítésére. Meg is kérdem a művészt, mennyi időbe telik egy-egy ilyen karcolat elkészítésében? “Mintegy 3—4 hónap” — válaszolja kész­séggel. “Persze ezt úgy kell érteni, hogy előbb rengeteg rajzot készítek s miután a papíron és ceruzával kivitattam magammal­­ a dolgot, akkor fogok hozzá a rézlap kidol­gozásához.” Elszörnyüködésemnek adok kifejezést. Ő mosolyog. Megkérdem: “Ugy­e egy ilyen karcnak a művészi tartalma körülbelül megfelel egy lírai költemény tartalmával?” Kevés gondolkodás után igennel válaszol. Mire én alázatosan dicsérni kényszerülök a rézkarcolók óriási szorgalmát s kénytelen vagyok nagyrabecsülni azokat a technikai nehézségeket, amelyek a rajzoló elé tornyo­sulnak a költemények faragóival szemben. Ezt szerényen és mosolyogva ismeri el. Megtudom, hogy éveken keresztül, itt Amerikában iparművészeti munkával tar­totta fenn magát s megértem a harcos, mun­kás művész integritását, amely lehetővé tette, hogy nyugodtan haladjon és fejlődjön a maga művészi vonalán. A babér nem volt sürgős neki. Művészetét nem adta el. Tü­relmesen várt és dolgozott, amíg elérte je­lenlegi magasságát. Fábry műveiben a modern technika pá­rosul az expresszionizmussal és realitással. Azonban expresszionizmusa nem feszül a végletekig, leszűrt értelmes és tiszta ez a művészet, könnyen megközelíthető és ért­hető akárki számára. .. A kiállítás 10-ikéig lesz nyitva s a kép­élvezőknek melegen ajánlom, hogy nézzék meg, jelentékeny élményekkel fognak gaz­dagodni általa. Vásárolni is lehet ezeket a képeket, mert becsükhöz mérten, de egyéb­ként is, alacsony árak vannak szabva érték. ($5.00—$30.00 darabja.) MAGYAR KATONAHŐSÖK Meg­sebesült Kmetz István közvitéz, No. Braddock, Pa. Hősi halált haltak , Kovács A. Mihály őrveze­tő, Nanti Colo, Pa. Krysik Lajos őrvezető, Greighton, Pa. Ifj. Kuhna M. György törzs­­őrmester, Bridgeport, Pa. Pavlick S. János őrvezető, Etna, Pa. Kuri Vince 5-ik oszt. mű­szaki katona, Milkaukee, Wis. Hanusovsky J. Bertalan hadnagy, Trumbull, Conn. Miklush J. János közvitéz, Hartford, Conn. Balogh A. Pál hadnagy, Aurora, 111. Ifj. Csutoros János közvi­téz, Mishawaka, Ind. Kalember Mihály közvitéz, Gary, Ind. Román István közvitéz, Detroit, Mich. Koncsol András közvitéz, Perth Amboy, N. J. Nagy József őrvezető, Fords, N. J. Kármán M. Albert had­nagy, Brooklyn, N. Y. Kuna F. Richárd műszaki őrmester, Detroit, Mich. Kanyó S. János közvitéz, Struthers, O. Vadász A. András őrveze­­tő, Hartville, O. Túrós András őrvezető, Connorsville, O. Koontz R. Elemér had­nagy, Huntington, W. Va. Ifj. Kovács István köz vi­téz, Croton, N. J. Diszkrimináció a szakszervezetben WASHINGTON. — A Na­tional Labor Relation Board elítélte a négerek különvá­lasztását az egyik szakszer­vezet kollektív egyezkedésé­ben s azzal az ajánlattal jött elő, hogy a szakszervezettől meg kell vonni az elismerési okmányt, ha 15 napon belül nem vet véget ezeknek az ál­lapotoknak. A Larus and Brother Co. alkalmazottai ügyét vizsgálva felül, Frank Bloom úgy talál­­­ta, hogy az AFL Tobacco­ Workers Union 219-ik lokálja csak a fehér munkások érde­kében egyezkedett, teljesen figyelmen kívül hagyva az el­­különített 219-B lokált, mely­be a néger munkásokat szer­vezték be. March 1, 1945 Adóbevallási íveket szakszerűen, pontosan kiállít Alex Schafer Magyar Közjegyző 309 East 85th Street New York, N. Y. (Közel 2-ik Ave.-hoz) NYITVA ESTE ÉS VASÁRNAP! TESTVÉRISÉG Biztosító és Betegsegélyző Egyesület BIZTOSÍTÁS 45 éves korig orvosi vizsgálat nélkül $1000.00-ig. KÉSZPÉNZ ÉRTÉKŰ kötvények $5000.00-ig. GYERMEKBIZTOSÍTÁS 16 éves korban való lejárattal. BETEGSEGÉLY, tüdőbeteg és csonkulási segély. Ha részletes felvilágosítást kiván, vágja ki és küldje be az alábbi szelvényt: ~ TESTVÉRISÉG BIZTOSÍTÓ és BETEGSEGÉLYZŐ EGYESÜLET az IWO affiliált szervezete 80 Fifth Avenue New York 11, N. Y. Telefon: ALgonquin 4-7733 Kérek kötelezettség nélkül felvilágosító füzetet a TESTVÉRISÉG biztosításairól NÉV: ................................................................................................................ CÍM: .................................................................................................................. VÁROS.......................................................................... ÁLLAM__________

Next