Magyar Jövő, 1945. június (44. évfolyam, 106-127. szám)

1945-06-01 / 106. szám

­ 2 MAGYAR JÖVŐ HUNGARIAN DAILY JOURNAL Published dally except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL PUBLISHING CO. Published at 4K East 14th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquln 4-6875 Editor: Dr. JOHN GYETVAI szerkesztő Manager: S. RÁKOSI ügyvezető Subscription Rates: USA, Canada, So. America, Mexico, Cuba 6 dollars one year, 3 dollars six months, $1.75 three months. Single copies 4 cents. In New York City 7 dollars one year, $3.50 six months, 2 dollars three months. "SUtnterad a* Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879” Szegény nácik,­­ drága angolok! Mindenütt, ahol vereség érte a német hadakat, állítólag vége a nácizmusnak. Nem így Kréta szigetén. Az ott rekedt náci seregek teljes épségben és egészségben tovább virulnak. Sőt a leg­teljesebb angol védelemben részesülnek, ha azok a csúnya görög partizánok bántanák azokat az ártatlan nácikat. Churchillék, akik közben letartóztatják Nenni szocia­lista vezért Észak-Olaszországban, hadsereget vonultatnak föl Tito ellen Triesztnél és nagy gyakorlattal lövöldözték le a görög Szabadságharcosokat Athénben, teljes fegyverze­tükkel együtt érintetlenül hagyták Kréta szigetén az egész náci ordas hadat. Azzal az indokolással tették ezt, hogy vé­dekezhessenek a nácik a guerillák ellen, akik mindenáron akarják ölni a hitleri werewolf okát. Szegény nácik és drága angolok! Görög módszer Olaszországban is? Északolaszországban angol és amerikai megszálló ható­ságok letartóztatták Pietro Nennit, az olasz szocialista párt vezérét, aki az olasz demokratikus front egyik kiváló veze­tője és miniszterelnökjelöltje. Mi bűnt követett el Nenni? Egy népgyűlésen beszélt, egységre szólítva az olasz népet, Észak-Olaszország ipari munkásságát az olasz demokrácia megteremtésére, a fasiszta maradványok likvidálására. Ezért kellett letartóztatni Nen­nit, miközben a német nácik és olasz fasiszták meglehetősen szabadon mászkálnak még mindig Észak-Olaszországban is s miközben Németországban Göringet, az egyik náci fő­gyilkost csirkével etették? Viszont az olasz monarchisták szabadon szőhetik reakciós puccsterveiket. Arra a módszerre emlékeztet ez, amit Anglia Görög­országban alkalmazott a görög szabadságharcosokkal szem­ben. Ott polgárháborút provokáltak, ágyukkal, tankokkal vonultak fel az angol csapatok a görög nép ellen. Észak- Olaszországban még csak letartóztatnak, de holnap, holnap­után ott is sortüzeket terveznek talán? Konfliktust éleztek ki Tito ellen Trieszt kérdésében. S a fasiszta elemek erélyes összefogása és irtása helyett Titot, az egyik leghősibb szövetségest hasonlították “Mussolinihez, Hitlerhez.” Napirenden van a lengyel provokáció is, amikor ugyan­csak Churchill 250.000 főnyi hadsereget segít szervezni és felfegyverezni az új demokratikus Lengyelország ellen. Úgy látszik, egy a “vonal” mindenütt s ez a vonal min­den, csak nem a jaltai, teheráni egyezmény. Ezek a görög módszerek az európai demokráciákat fenyegetik súlyos ve­széllyel. S Amerika népe csodálkozva és tiltakozással kér­dezi: ehhez a politikához adja oda magát az Egyesült Álla­mok is? Ez volt FDR vonala, politikája? Vagy Churchill eszközévé tehetik az amerikai demokráciát új európai és világreakcióra? Amerika népe ebbe nem nyugodhat bele. A hetedik hadikölcsön kampány A hetedik hadikölcsön kampány harmadik hetében a bondvásárlások elérték a 2,5 billió dollárt. Szép eredmény, de a Csendes-tengeri hadizónában a japánokkal szemben­álló hadvezérek azt üzenik Amerika népének, hogy még sokkal több pénz kell. Erskine vezérőrnagy, a 3. Marine Division parancs­noka, aki Iwo Jima szigetén vezette harcba katonáit, ezt üzeni: “A Csendes-tengeren még nagy feladatok várnak mi­ránk. A harcot nem fejezhetjük be teljes győzelemmel, ha Amerika népének csak egyharmada, vagy fele, vagy k­ét­harmada segít bennünket. Minden egyes amerikainak a zsebébe kell nyúlnia!” Mulcahy vezérőrnagy, a hadiflotta tengerészkatonáinak parancsnoka emlékeztet bennünket: “Az első amerikai re­pülők közül, akik Tokiót bombázták, többeket a japán gangszterek lefejeztek. Akkor mi bosszút esküdtünk. Most elérkezett az idő, hogy a japánoknak tett “ígéretünket” be­váltsuk. A 7. War Loan sikere ezt lehetővé fogja tenni.” A Nobel-díjas Hevesy megmenekülése Stockholmból j­e­l­e­n­t­i­k, hogy dr. Hevessy György ma­gyar vegyész, aki a nehéz hidrogénnal való kutatásaiért 1943-ban elnyerte a Nobel díjat Niels Bohr dán Nobel­­dijas tudóssal együtt, másfél évvel ezelőtt kimenekült Svédországba. A Nobel díj el­nyerésével világhírűvé lett magyar tudósnak az volt a bűne a nyilasok szemében, hogy nem volt “tiszta árja.” Bohr dán tudós, aki még 1922-ben nyerte el a Nobel díjat az atomelmélet terén tett felfedezéseivel, hatalmas laboratóriummal rendelkezett. Elmenekülése után a nácik hazaárulással vádolták a dán tudóst és lefoglalták vagyont érő­­ laboratóriumát. Hogy azonban a laboratóriumban a berendezést ne lehessen tönk­retenni, a lefoglalással egy­idejűleg a dán tudós első asz­­szisztensét, dr. Boeggildet és a laboratórium előmunkását hetekig letartóztatásban tar­tották. A laboratóriummal azonban pórul jártak a nácik, mert nem akadt tudós, aki hajlandó lett volna a lopott holmit elfogadni. A nácik végül is átadták a nagyérté­­kű felszerelést a kopenhágai egyetemnek. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) MI A DEMOKRÁCIA? A nép antifasiszta egységét megszervezni a demokrácia feladata A felszabadított országok demokratikus átalakításáról szól A. Sokolov a szovjet szakszervezetek folyóiratában, a “Háború és Munkásosztály”-ban közölt tanulmányának itt következő fejezete. A népek, melyek átmentek a legszörnyűbb háború tűzpróbáján, azt akarják, hogy aka­ratukat, óhajukat egy haladó szellemű poli­tikáért, mely biztosítja a tartós békét és a nemzetközi biztonságot, valóban tiszteletben tartsák. A nép akarata különbözőképpen jut kife­jezésre a különböző országokban, azonban az európai népek — és nemcsak az európai népek — nagyon hasonló következtetéseket vontak le a háborúban nyert tapasztalataik­ból. Oly módon akarják újjáépíteni politikai és társadalmi életüket, hogy az a fasizmus­nak semminemű menedéket ne adjon. Nem­csak arról van szó, hogy a fasizmus marad­ványait és minden befolyását ki kell irtani, hanem arról, hogy olyan állapotokat kell te­remteni, amelyek megakadályozzák egy új fasizmus keletkezését. A népek nem akarják a kalandorpolitika megismétlését külügyi téren, beleértve a Szovjetunió ellen irányuló vakmerő politikát. Végül is, a népek, különösképp Kelet-Euró­­pa néhány népe, rendezni akarják azokat az életbevágó, égető kérdéseket, mint a feudális és félfeudális mezőgazdasági vi­szonylatok eltörlését, valamint a nemzeti elnyomás és a nemzetek közötti viszály megszüntetését. Ki meri tagadni, hogy a feudális nagybir­tok megtörése és szétosztása a kisparasz­­tok között demokratikus rendszabály, vagy azt, hogy a mezőgazdasági reform elleni harc nem más, mint támadás a demokrácia ellen ? Ki meri tagadni, hogy a békének és a nemzetiségek közötti barátságnak az a mesgyéje, amelyen most Jugoszlávia és Ro­mánia haladnak, demokratikus út, vagy azt, hogy azok az erők, mint például a szerb, vagy horvát soviniszták, vagy a román “tör­ténelmi pártok” azért harcolnak,­­ hogy megakadályozzák a nemzeti probléma meg­oldását s ezzel leleplezik magukat, mint a demokrácia fogadott ellenségei? A demokrácia álbajnokai igazi színükben leginkább akkor mutatkoznak, amikor Len­­gy­elországról beszélnek. A demokrácia szempontjából az úgynevezett lengyel kér­dés tökéletesen világos. A lengyel nép, mi­után felszabadult a német fasiszta iga alól, új életét demokratikus elvek alapján építi fel. A lengyel állam visszaállítását az Ideig­lenes­­Kormány irányítja, mely most Len­gyelországban fejti ki tevékenységét és amelynek élén a négy lengyel demokrati­kus párt vezérei állnak, kik lengyel hazafiak­nak a hitleri behatolók elleni önfeláldozó harcában kerültek előtérbe. Ez a kormány Lengyelország egész területén teljhatalom­mal bír, a nép támogatását élvezi és a nép akaratát hajtja végre. A demokrácia álbajnokai azonban heves és lelkiismeretlen kampányt folytatnak az Ideiglenes Lengyel Kormány ellen, — míg ugyanakkor a Raczkiewicz — Arciszewski emigráns klikk csődbe ment politikusainak ügyéért emelnek szót. Fel vannak háborod­va, ha a lengyel reakciós emigráns tábort fasiszta­ barátnak nevezik. De hogyan le­hetne másnak nevezni? Köztudomású, hogy ez a tábor milyen kárhozatos szerepet ját­szott a háború előtti Lengyelországban és hogy milyen súlyos felelősség terheli az 1939 szeptemberi katasztrófáért. A Szovjetunió ellen táplált bosszúvágyak­nak és ellenséges érzelmüknek szabad fo­lyást engedve és minden számításukat a szövetségesek között felmerülő esetleges nézeteltérésekre alapozva, ezek a személyek a háború egész tartama alatt a német fa­siszták szócsöveként és kengyeltartójaként léptek fel. Végül is, ha még további bizonyítékra lenne szükség arra nézve, hogy ezek a reakciós politikusok, akik teljesen elváltak országuktól, a demokrácia legelszántabb el­lenségei, ők maguk adták a bizonyítékot a Krím határozatok elleni dühöngésükkel. — Miért támadják oly dühöngve a Krímben létrehozott egyezményt? Mert ez az egyez­mény demokratikus elveken alapszik, és a lengyel reakciósok teljes tudatában vannak, hogy visszavonhatatlanul végük van, ha csak nem sikerül visszaállítani a volt népellenes rezsimet Lengyelországban, ha csak nem térnek vissza az 1935-ös fasiszta alkotmány­hoz s ha csak nem őrzik meg a feudális földtulajdont, így tehát nincs szükség külön búvárkodá­sokra annak meghatározására, hogy kik a demokrácia barátai és kik az ellenségei. De­mokratikus szempontból — és ebben az eset­ben nem számít, hogy a szovjet demokrácia vagy az angol­szász demokrácia hívei va­­­gyunk-e — tagadhatatlan, hogy ezek az urak, mint Radescu Romániában, Linko­­mies, Tanner és Ryti Finnországban; Racz­kiewicz és Arciszewski a lengyel emigrán­sok között, és az ezekhez hasonló politikai alakulatok más országokban, a demokrácia ellenségei, fasiszta­ barátok; valamint, hogy azok, akik ezeket az elemeket támogatják, a nép érdekei ellen cselekednek. Világos, hogy az ilyen típusú “demokra­ták” útja nem a Szovjetunió útja és nem lehet a demokrácia őszinte bajnokainak útja más országokban sem. A demokrácia álbajnokai gyakran hasz­nálják azt az érvet, amelyet az Observel­lenzék szabadsága és több párt szabad ver­sengése a nép szavazataiért (beleértve a hö­­lgy fejez ki: “Nyugati szokás szerint az el­­zép- és felső osztályokat) a demokrácia lé­nyegéhez tartoznak.” Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a nép erőinek mozgósítása egységfrontban a fasiszta-barát csoportok és áramlatok el­len a demokrácia megszegése, hogy totali­­táriánizmushoz vezet és így tovább. Nem ne­héz ennek az érvnek kétszínű mivoltát le­leplezni. Várjon, miért ne szervezzék meg a nép erőit azokban az országokban, amelyek épp most szabadultak fel a náci zsarnokság alól és miért ne alakítsanak egységfrontot a megvert, de még nem legyőzött ellenség el­leni harcban? Miért játszadozzanak “sza­bad versennyel”, más szóval, miért törjék meg és gyengítsék erőiket, mikor az ellenség még továbbra is szövi az intrikákat és el­vesztett pozíciói visszahódítására tör minden rendelkezésére álló eszközzel? Elfelejtették volna ezek az urak, hogy éppen a demokratikus tábor szétziláltsága volt az egyik legfontosabb tényező a fasisz­ta rezsimek bevezetésében bizonyos orszá­gokban? A fasisztáknak alkalmuk nyílt ki­használni azt a tényt, hogy a háború előtti Európa számos országában a demokratikus elemek képtelenek voltak érdekközösségbe lépni. Különösképpen az történt, hogy még a demokrácia hívei is annyira elvakultak voltak antikommunista előítéleteikben,­­ hogy elutasítottak minden együttműködést a kommunistákkal s közben elfeledték, hogy ezáltal megbontották az antifasiszta frontot és segédkezet nyújtottak a fasizmusnak. Hitler berchtesgadeni boszorkányvárának romjai. A háttérben egy óriási bomba­kráter látható, míg a kép közepén, közvetlenül a vár fölött egy alacsonyan repülő Thunderbolt repülőgép. A romokat szövetséges megfigyelők vizsgálják át. Az emberiség halálos ellenségének, a nácizmus-japán imperializmus egyik kezé­ből már kivertük a fegyvert és a lobogót, végezni kell a másik felével, a japánnal is. A hősök hősei Alezredes és őrmester özvegyeinek átnyújtották a Congr. Medal of Honort TROY, N. Y. — William J. O’Brien alezredes és Thomas Baker őrmester a Saipan szi­getén vívott véres csatában hősi halált haltak és most öz­vegyeiknek átnyújtották a legmagasabb kitüntetést, a Congressional Medal of Ho­nort. O’Brien ezredes az első vo­nalakban harcolt japán túlerő ellen, midkét kezében egy­­egy pisztollyal lőtt az ellen­ségre. Amikor kifogyott a muníciója, gépfegyver mellé állott s azzal lövöldözött to­vább. Amikor, az ütközet után, ráakadtak holttestére, egész sereg japán halott fe­küdt körülötte. Baker őrmester 3,000 ja­pán rohamának visszaverésé­nél súlyosan megsérült és en­nek ellenére vonakodott a tűzvonalból visszavonulni.­­ Később egy fának támasz­kodva találták holtan s előtte nyolc japán holtteste feküdt. CSÖKKEN A REPÜLŐGÉPGYÁRTÁS Kétszázezer munkást elbocsátanak WASHINGTON.­­ A két­­front-háborúról egy­ front-há­­borúra való átmenet folytán a repülőgépgyártást ez év vé­géig 30 százalékkal, a jövő évben 45 százalékkal csökken­teni fogják. A legközelebbi tizennyolc hónapban 17,000 repülőgéppel kevesebbet fog­nak gyártani, mint amennyit előirányoztak. Csak egyes­­re­pülőgéptípusokat gyártanak a tervbe vett mennyiségben és egyet, B-29 óriásbombázót, még nagyobb számban, mint eddig. A B-29 bombázógé­pekre vár a feladat, hogy rommálőjjék Hirohito hazá­ját és rabolt birodalmának katonai bázisait. A termelés leszállítása folytán körülbelül 200.000 munkás válik feleslegessé a repülőgépgyártásban. Mint­hogy a redukálás fokozatosan megy végbe, ezeknek más iparokban való elhelyezése, legalább részben, egyidejűleg sikerülni fog, annál is in­kább, mert nagymennyiségű aluminium és legjobb minő­ségű acél is szabaddá válik a béketermelés céljaira. Szabadságra jött haza a “Franklin” két megmenekült magyar tengerésze ELYRIA, Ohio. — Ifj. Dani Lajos és ifj. Hodován István tengerészek a­­Franklin repü­­lőanyahajón szolgáltak, ami­kor ezt a hajót japán bomba­vetők több telitalálattal sú­lyosan megrongálták és fel­gyújtották. Mindketten ép bőrrel úszták meg a katasz­trófát. Dani, aki a hajó belsejében tartózkodott az első robbanás pillanatában, a fedélzetre ro­hant, ahonnan újabb robba­nás a tengerbe vetette. Több, mint két óra hosszat vergő­dött a jéghideg vízben, amíg kimentették. Mindkét ma­gyar tengerész most harminc napi szabadságon Elyriában van.­­ Hitler jelenjen meg a bűnper­ tárgyalásán, — mondja a szövetséges főhadi­szállás. Hitlert vád alá fogják helyezni és távollétében álta­lános értesítést kap kötelező megjelenésére. Rendnek mu­száj jönni. ---------------­ Egy kitűnő megoldás NEW YORK. — A tisztító­­intézeteknek mindig sok gon­dot okozott, mitévők legye­nek a ki nem váltott ruhák­kal. Most megoldást találtak súlyos problémájukra: oda­ajándékozni a tisztára puccolt gazdátlan holmit Európa ín­séges népeinek. Az Amalgamated Clothing Workers, CIO, union 3,000 tagja öt tonna gazdátlan ru­hát gyűjtött össze és adott át a Szövetséges Nemzetek ruhagyűjtési akció bizottsá­gának." June 1, 1945 MEGÜRÜLT A BŐSÉGSZARU KÖLN. — A Rajna-vidéken, amelyet a 15. amerikai had­sereg tart megszállva, hét millió német­ részére nincsen elegendő élelem. A zsákmány és a hazai tartalék a háború megszűnte óta lassan kint el­fogyott, mert azóta a külföldi munkások és a hadifoglyok egyenlő részt követeltek és kaptak a készletekből. Olyan kritikus lett az élelmezési helyzet, hogy az amerikai megszálló paranc­snokság kénytelen volt szigorú — és nem éppen bőséges —­ racio­­nálást bevezetni. A németek napi élelmiszer­adagja 1,150 kalória tápér­téknek felel meg, ami egy­harmada az átlagos amerikai kosztnak és egynegyede an­nak, amit az amerikai kato­nák kapnak. Csak nehéz mun­kát végző németek kapnak többet: napi 2,800 kalória tápértékét. Élelmüket a németeknek maguknak kell előteremteni­­ök. Hogy a mezőgazdálkodás fokozottabb mértékben meg­indulhasson, sok hadifoglyot feltételesen szabadon bocsáta­nak, úgyszintén diákokat, fiu­kat és leányokat, munkára fognak. Kevesebb élelmiszert kapnak a csehországi németek PRÁGA. — A csehországi németek élelmiszer jegyeit be­vonták és J jelzéssel ellátott jegyekkel pótolták. Ezek a J-jegyek, amelyeket korábban zsidók kaptak, sokkal keve­sebb élelmiszerre szólnak, mint a rendes adagolási szel­vények. ,—*---------------------­ — Roosevelt kiállítás Leningradban LENINGRAD. — Az álla­mi könyvtárban Roosevelt ki­állítást rendeztek — az ame­rikai-szovjet barátság és szo­lidaritás jegyében. A kiállí­tási teremben kifüggesztet­ték Roosevelt elsők művészi kivitelű, feketekeretes arcké­pét. A kiállított tárgyak kö­zött vannak orosz és ameri­kai újságok és folyóiratok és a teheráni és jaltai konfe­renciával összefüggő okmá­nyok és fényképfelvételek.

Next