Magyar Jövő, 1945. szeptember (44. évfolyam, 172-192. szám)

1945-09-01 / 172. szám

MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP 1045 július 17. kedd Főszerkesztő: Felkai Ferenc I. évfolyam 64. szám uv­­/ wlllULi X)­u7*iU Tisztulási folyamat A politikai élet vizeit kisebb-na­­gyobb szelek borzolják, s a lapok egyre több teret szentelnek olyan kérdéseknek, melyek a­ pártok egy­­más közötti viszonyából fakadnak. A közönség egy része tájékozatlanul áll a tünettel szemben, más része pedig,­­ az, melynek számára a demokra­tikus átalakulás hatalmi és profit­veszélyt jelent, — reménykedve szemléli az­ ellentéteket, abban bi­zakodva, hogy akik ma a nyilvános­ság előtt az újjáépítés nehéz harcát vívják, egyben a most sarjadzó ifjú deim­o­krácia sírásói lesznek. * , Úgy a tájékozatlanok, az aggódók, mint a kárörvendők számára talán tanulsággal szolgál, ha az eseménye­ket a részletek fölé emelkedve igyek­szünk megvilágítani. Mai politikai életünk bázisát nem egy többségi párt, hanem az összes demokratikus pártok bizalomteljes együttműködése adja. A központi kérdés tehát **, megvan-e a szükséges bizalom a pár­tok között. Úgy látszik, éppen ebbe® a legfontosabb kérdésben bizonyos egyensúlyi zavar állott be,, ami ha átmeneti nyugtalansággal is jár, végeredményben hasznos, mert a hullámok magukkal ragadják és el­­­­akarítják az útból a mélyből a fel­színre vetődött és­ láthatóvá lett hul­ladékot. A most felkorbácsolt vihar nem más, mint tisztulási folyamat, mely nélkül forradalmi átalakulás biztos menete elképzelhetetlen. A munkáspártok bizalmatlanságá­nak oka az, hogy a független kisgaz­­­dapárthoz dörgölőzött egyes jobb­oldali elemek — mint mondják —, a reakció segítőivé váltak és egyes kisgazdapárti főispánok nemcsak tá­­­mogatják, hanem egyenesen szerve­zik a reakciót. Az ország érett poli­tikai közvéleménye, amely semmi­képpen nem akar visszatérni a régi utakra, helyesléssel fogadta Tildy Zoltán országos pártelnök intézke­déseit, melyek azt célozzák, hogy pártja­­végkép megszabaduljon ettől a káros és kóros tehertől. Mert itt nemcsak a pártelnöki székben, de a közélet minden kis pontján éreznie kell mindenkinek, hogy a lerombolt Magyarország felépítése a munkás­pártok nélkül elképzelhetetlen, kor­mányozni ezt a nehezen gyógyuló országot csak velük egyetértésben lehet, ellenükre semmiesetre sem. Kíméletlenül deportálni kell tehát a politikai­ életből mindazokat, akik szembefordulnak az új Magyaror­szág építőivel és az országot,í megint le akarják rántani a mélységbe, melyből nem lesz feltámadás. Harc a reakció és a spekuláció ellen — A termésbeszolgáltatással kapcso­latban rámutattam néhány olyan je­lenségre — folytatta Rákosi —, amely megkísérelte a falu és a város dolgo­zóit szembeállítani egymással. "Sajnos, ilyen rekaciós kísérletek egész a mi­nisztériumokig jutottak el. A Kommu­nista Párt fellépésének eredménye, hogy Vásáry pénzügyminiszter és Va­lentine­ igazságügyminiszter lemondtak és a legközelebbi napokban megy Fa­rag­­ó közellátási miniszter is. (Közbe­kiáltások: Le vele! Teleki is menjen!) A reakció veszedelmes működést fejt ki a spekuláció­­terén is A Kommu­nista Párt és f­ele a demokrácia zöme elhatározta, hogy az egész vonalon tá­madásba megy át a reakció és a spe­kuláció ellen is. Ennek a támadásnak az első rohama volt a Budapesten meg­tartott razzia, amelynek során 400 fe­ketézőt fogtak el, akiket a toloncházba vittek és most közmunkára fogják őket. Az elkobzott­ élelmiszereket, iparcikke­ket pedig az újjáépítés dolgozóinak ad­ják át. (Lelkes éljenzés.) Hasonló ro­hamok fognak még jönni a feketepiac ellen Budapesten és a vidéken. A Kom­munista Párt támogatja a tőkének azt a részét, amely teljes erővel részt vesz az újjáépítésben, de nem hajlandó sze­­met hunyni a feketézés és a spekuláció előtt." Kereskedelmi tárgyalások a Szovjet-Cruióval Az ország felépítésével kapcsolat­ban hamarosan kereskedelmi tárgya­lásokat folytatunk Romániával, Jugo-­­szláviával és a Szovjet-Unióval (Nagy taps és éljenezés.) Fontos ebben a hely­ Ám* 3 M­A­G­Y­A­R J­ö­V­ő (H­u­n­g­a­r 99 A legnagyobb aggodalommal hí­vjuk, h­a Szlovákiából ki akarják űzni a magyarokat66 Rákosi Mátyás nagy beszédet mondott Miskolcon Rákosi Mátyás, a Magyar Kommu­nista Párt vezére, vasárnap Miskolcon a munkásgyűlésen nagyobb beszédet mondott. — Régi tartozását rója le — mondotta —, amikor Miskolcra jött, ahol több mint 26 év előtt ő alapította meg a Kommunista Pártot. Most azért jött, hogy beszámoljon, mit végzett a Kom­munista Párt és milyen tervei vannnak a jövőre nézve. Az újjáépítés eddigi eredményeiről és a termés sikeréről beszélt részletesen, elismerését fejezve ki a munkásságnak és a gazdáknak. „Az aratás sikerült, a tennés «Ett képes lesz“ — Meg lehet állapítani— mondta —, hogy az első szabad aratás nagyban és egészben sikerült. A termés országos át­lagban közepes, és nem fenyegeti az or­szág dolgozó népét, elsősorban a váro­sok ipari munkásait az a veszély, hogy éhség elé néz, a termés biztosítja a ma­gyar nép szükségleteit. Kötben kijelenteni, hogy nemcsak a kül­föld segítségére számítunk, de elsősor­ban saját erőnkkel kell az újjáépítést meggyorsítani. Minden akadályt, ami az újjáépítést gátolja, elsősorban a re­akciót el fogjuk söpörni az újjáépítés útjából. Minél gyorsabban megy az új­jáépítés,­­ annál jelentősebb külföldi segítségre számíthatunk, mert a kül­föld is annak segít, akinél látja, hogy önmagán is tud segíteni. Ez a mi véle­ményünk a reakció elleni harcban. A reakció elleni harc nemcsak belpoliti­kai, hanem külpolitikai kérdés is. " A külföldi gazdasági szerződések felvetik egyben Magyarország külpoli­tikai helyzetét is. Magyarországnak legjobb a viszonya déli és délkeleti ■azrms­ác­iával. ."•Vírs­yi -Jugoszlá­viájával. (Lelkes éljenzés.) Tito marsall nemcsak magyarbarát kijelentéseivel mutatta meg, hogyan érez Magyaror­szág iránt, hanem azzal a demokratikus gonddal is, ahogyan a Bácskában élő magyarokat kezelte.­­ Hasonló a helyzet Romániával is, amelynek miniszterelnöke Groza (Élénk éljenzés), aki nem egyszer nyíltan ki­fejezésre juttatta rokonszenvét Ma­gyarország iránt Nem maradt meg a szavaknál, hanem Erdélyben tényleg megadta az ottani magyaroknak mind­azokat a jogokat, amelyet egy demo­kratikus országban magukénak követel­hetnek. Grozának az a véleménye, hogy Erdély a két ország között ne elvá­lasztóvonal, hanem összekötő híd le­­gyen amply @yc-TC.kö­tt» ~*« románt. (Lelkes éljenzés.) ia­n D­a­ily J­o­u­rn­a­l? „Aggodalommal tekintünk Csehszlovákia felé46 — Ez a kommunista párt külpolitiká­ja és ebből a szempontból feltétlenül szükség volna arra, hogy Csehszlovákia is kövesse azt a nemzetiségi politikát, amelyet Jugoszláviában és Romániában tapasztalunk. (Élénk helyeslés.) Sajnos, ezen a téren távolról sem tartunk ott, ahol tartani szeretnénk. Amilyen dicsé­­rően emlékezhetünk meg arról a mód­ról, ahogyan Jugoszlávia vagy Románia a magyarokat kezeli, olyan aggodalom­mal tekintünk a csehszlovák köztársa­ság felé. (Közbekiáltások:­Le­s soviniz­mussal!) Meg kell állapítanom, hogy a Magyar Kommunista Párt nem érthet egyet azokkal a tervekkel, amelyeket a szlovákiai magyarokra vonatkozólag Csehszlovákiából hallunk. A mi állás­pontunk ebben a kérdésben a követ­kező: — Megértjük és természetesnek tart­juk, ha a felszabadult Csehszlovákiából visszaküldik azokat a­ magyarokat, akik 1938 után kerültek oda, hogy üldözik a magyar nyilasokat és fasisztákat. Mi azt kifogásoljuk, hogy ahelyett, hogy a fa­sisztákat ott vennék elő, és ott állíta­nák bíróság elé, egyszerűen átdobják őket a határon. Mi azt javasolnuk a csehszlovák demokráciának, hogy eze­ket a fasisztákat ott vonják felelősségre, ahol bűneiket elkövették.­­ Ezen túlmenőleg azonban a legna­gyobb aggodalommal látjuk, ha ki akar­ják űzni Szlovákiából azokat a magya­rokat, akikre nem bizonyítható, hogy a csehszlovák köztársaság ellen a néme­tekkel vagy a fasisztákkal vállvetve va­lamit elkövettek volna. Újabban arról hallunk, hogy nem a magyarok egysze­rű elűzésére kerül sor, hanem népcse­rére. Magyarországon azonban nincsen annyi szlovák, akivel ki lehetne cserél­ni a szlovákiai magyarokat. Jártam Bé­kés megyében és az ottani szlovákság vezetői közölték: nemhogy tízezerszám­­ra, de még százszámra sincsenek gaz­­­dák, akik itt akarják hagyni földjüket, azért, hogy Szlovákiába menjenek. Ha tényleg akadna is néhány ezer szlovák,­­ aki vissza akarna menni Szlovákiába, ennek helyébe nem lehet átdobni a ma­gyar határon néhány százezer, semmit sem vétő magyar parasztot és munkást. (Közbekiáltások: Népszavazást!) — Mi ezért nagyon komolyan kérjük a csehszlovák demokráciát, változtassa meg ebben a kérdésben eddigi állás­pontját és különösen ne tűrjék,­­hogy a helyi hatóságok olyan túlkapásokat en­gedjenek meg a magyar kisebbséggel szemben, amelyek erősen emlékeztetnek bennünket a régi fasiszta metódusokra. Ha azt halljuk, hogy nem egy helyen a magyaroknak „M“­bellis kar­szalagot kell viselniök, vagy ha azt halljuk, hogy sok helyen egy órai időt adnak nekik arra, hogy 15 vagy­ 50 kilós csomagot pakkoljanak össze és úgy dob­ják át őket a határon, akkor meg kell mondanom, mi az ilyen eljárást hely­telenítjük.­­ Ha Csehszlovákia folytatja ezt a politikáját a szlovákiai magyarokkal szemben, ennek elkerülhetetlen követ­kezménye, hogy megromlik a jó viszony a két egymásra utalt szomszéd nép kö­zött. Ennek eredménye az lesz, hogy erősödik a reakció Szlovákiában csak­úgy, mint Magyarországon. új Magyar-román­­jugoszláv közös vámterület . A szlovák-magyar kérdés becsüle­tes demokratikus megoldása mindkét nép létérdeke és ezért meg vagyok győ­ződve róla, hogy maga a csehszlovák demokrácia fog rátérni arra az egész­séges útra, amelyen helyre lehet állí­tani a magyar és csehszlovák jóbarát­ságot. Erre 3 íjnál is inkább szükség van, mert Rem­rijn­a felől igen komoly ajánlatok"­sérkez­­ek. Groza miniszter­­elnök felajánlotta Magyarországnak a­ közös vámterületet. (Nagy éljenzés éa ! •

Next