Magyar Jövő, 1946. augusztus (45. évfolyam, 151-172. szám)

1946-08-01 / 151. szám

2 m­ITMAGYArt Mia tied Dally, except Sunday, Monday aDd certain Holidays by the Hungarian dairy journal PUBLISHING CO. 180 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOHN GYETVAI, szerkesztő Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető. Subscription Rates, USA, Canada 6 Dollars one year $3.50 half year $2.00 three months. 3o. America, Mexico. Cuba 8 Dollars one year. $4.50 half year, $2.50 :hree months. Europe, Australia. Africa, Palestina, etc., $10.00 one 'ear, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $7.00 one year, $4.00 half year, $2.50 three months. Entered aa Second Claps Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. 2oy HALÁLT A LINCSELŐKRE! A georgiai lincselések annak a féktelen uszításnak az eredménye, mely Talmadge, a “fehér felsőbbség’­ fasiszta tanok hirdetőjének kormányzósági választási kampányát jellemezte. De ép oly felelős azokért Bilbo, Rankin és a többi déli fasiszta szellemű politikus, akik úgy akarják az ottani korhadt feudális rendszert és saját hatalmukat fenntartani, hogy terrorra uszítanak, terrort szerveznek nemcsak a né­gerek, hanem a szakszervezetek és a haladás minden más tényezője ellen. A most folyamatban levő CIO és AFL szervezési kam­pány a déli államokban a dühöngésig fokozta az amerikai fasizmus e szégyenletes előfutárjainak haragját és elszánt­ságát. Ne higyje egyetlen magyar, vagy más bevándorolt sem, hogy a négerek elleni terror csak néger polgártársaink ügye. Párosulva az egyre jobban kibontakozó antiszemi­tizmussal és kormányunk egyre reakciósabb kül- és bel­politikájával, szovjetellenes magatartásával, a kezdődő fasizmus összes előjeleit tárják Amerika népe elé. A fasizmus minden országban így kezdődött. Először csak egy kisebbségi csoport ellen irányul. A négerek elleni hisztéria máról holnapra a bevándoroltak elleni hisztériává robbanhat ki. Mindenki biztonsága veszélyeztetve van, aki békét, demokráciát, gazdasági biztonságot akar és követel ebben az országban. Az amerikai monopoltőke, mely Roosevelt halála után teljesen átvette Amerika kül- és belpolitikájának irányítását, új háborúra akarja előkészíteni Amerika népét. Háborúra a Szovjetunió és Európa új demokráciái ellen. E célból már megkezdte az amerikai munkásmozgalom gúzsbakötésére irányuló lépéseket. Bizonyíték erre a kongresszusban az utóbbi hónapokban egyre sűrűbben tárgyalásra kerülő mun­kásellenes törvényjavaslat, a Hobbs-törvény elfogadása, a tőkés sajtó izgatása, a Wagner-törvény eltörlésére. Hogy a nép ellenállását “megpuhítsák”, hogy megret­tentsék és teljesen kiszolgáltassák őket a maguk akaratá­nak, inflációt idéztek elő, hogy megrabolva a népet meg­takarított pénzétől, teljesen függővé tegyék őket a munka­adó osztálytól. A monopoltőke e támadásaira válaszolni kell az ame­rikai népnek. A reakció offenzíváját meg lehet és meg kell állítani. De csak úgy, ha a nép többsége nem szemléli ölhe­tett kézzel a támadást a nép egy kisebbségi csoportja, a je­len esetben a 13 milliónyi amerikai néger polgárság ellen. Ha a nép engedi, hogy a nagytőke egyenként terrorizálja a különböző néprétegeket, akkor valóban kiszolgáltatja ma­gát a nagytőke terrorjának. A Truman-adminisztráció, mely ma a monopoltőke ér­dekeinek végrehajtójává vált, nem tett eddig semmit a lin­­cselők kézrekerítésére és megbüntetésére. Követelje tehát minden polgár a kormánytól az erélyes intézkedést a lincselők k­ézrekerítésére. HALÁLT A LINCSELŐKRE! Hitler a zsidókon kezdte és mire “bevégezte” pokoli munkáját, tíz millió németen kívül Európa népére pusztu­lást, szenvedést, nyomort hozott. Az amerikai reakció a négereken kezdi. Ne engedjük, hogy megismétlődhessen itt is a hitleri pokol. Verjük vissza a reakció támadását. HALÁLT A LINCSELŐKRE! A kielcei pogrom után a demokratikus lengyel kormány katonaságot vezényelt ki, hogy ezzel akadá­lyozza meg egy esetleges újabb pogrom kitörését. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) A demokrácia erőpróbája írta: RÁTKAI KÁROLY, Budapest Az inflácó fékevesztett tobo­­zódása súlyos válságba sor­­dorta a dolgozókat. A mai pénz, az úgynevezett sima pengő, nevét igazoló gördülé­­kenységgel csúszik ki percek alatt az ujjaink közül, s a verejtékező dolgozónak ma már nemcsak a munkabér, vagy fizetés megszerzése, ha­nem az ellenértékként kapott bankjegyek felhasználása is komoly problémát okoz. Nem mindegy ugyanis, hogy meny­nyi fizetést kapunk, de az sem egészen mindegy, hogy a munkanap melyik percében jutunk az egyre kevesebb vá­­s­á­rlóerővel rendelkező bil­liókhoz. A pénzforgás valósá­gos cigánykerekeket vet, ma­tematikai orgiának szenvedő részesei vagyunk s amikor este fáradtan hullunk fek­helyünkre, megrontja álmun­kat a félelem: vájjon milyen új árakra ébredünk. Azzal kevés gondunk van, hogy mire költsük a pénzt. Arra költjük, amit éppen ka­punk érte. Ez pedig rendkí­vül gyorsan végezhető műve­let. Annál nehezebb feladat a megélhetéshez szükséges minimális eszközök előterem­tése, elsősorban annak a hi­ánynak a fedezése, amely a verejtékes munkával szerzett bér, vagy fizetés és a szük­ségetek kieégítésének elen­­g­e­d­h­etetlen követelményei között mutatkozik. Ez a kü­lönbözet már-már halálra fojtogat bennünket. Akado­zik a lélegzetünk. Az infláció sebes sodrával csapdosva von­szol bennünket. Elsodorja a gazdaságilag gyenge eleme­ket, leszedi rólunk az utolsó ruhadarabot is, amit élelmi­szerre vagyunk kénytelenek átváltani. Igen,, a legkomolyabban értelmezett élet-halál küzde­lemről van szó. Ez a küzdel­met szenvedések vállalásával, hősi elszántsággal és tökéle­tes fegyelmezettséggel, tehát teljes herei fegyverzetben kell megharcolnunk. Két frontja van ennek a harcnak. Az egyik fronton a stabilizáció előfeltételeinek megteremtésé­ért folyik­ a harc. A másik fronton a politikai és gazda­sági útonállók támadását kell visszaverni. Támadnunk és védekeznünk kell — egyszer­re. A mai közélet az offenzí­váknak és defenzíváknak ku­szált képét mutatja. Most ép­pen az a legfontosabb felada­tunk, hogy megtaláljuk azt az utat, amely ebből a ku­­száltságból, a politikai és gazdasági válságból kivezet­het. A támadás, az offenzíva, a­mely ezúttal munkát jelent, teljes erővel folyik. Ezt a harcos munkát, amely az in­flációt tápláló és a stabilizá­ciót akadályozó elemek ellen megindult, mélységes hit, őszinte bizalom és komoly szakértelem jellemzi. Ezen a fronton már jelentős eredmé­nyeket értünk el. Ezek közül magasan kiemelkedik az a komoly ígéret, amelyet a kül­földi útjáról visszatért kor­­mánküldöttség kapott olyan értelemben, hogy mindhárom övezetből visszakapjuk elhur­colt értékeinket. A deviza- és aranykészlet visszaszerzésé­nek lélektanilag mennyire biztató hatása van, elég az 1924-es példára utalni. Ak­kor is szanálni kellett az or­szágot. Mennyivel könnyebb volt a helyzet, mégis évek teltek el, amíg a gazdasági békeviszonyok helyreállottak. Elég volt azonban a népszö­vetségi kölcsön folyósításáról szóló hírnek puszta ténye, hogy a koronaromlás egyik napról a másikra megálljon. Most is érkezett egy hír, ami jelen viszonyaink között értékesebb és hatékonyabb, mint bármekkora külföldi kölcsön. Visszakapj­uk aranykészle­tünket! Ismét kézzel fogható fedezete lesz valutánknak! Akkor, 1924-ben külföldi köl­csönnel álltunk talpra, most aranyunk, devizánk és egyéb értékeink visszaszerzése mel­lett a stabilizációhoz szüksé­ges előfeltételek egész sorát sikerült már megteremteni. A dollárkölcsönből szerzett anyagokat az államkincstá­ron keresztül értékesítjük, ami megjavítja a háztartási egyensúlyt. Készül az új, takarékos költségvetés. Fokozzuk a ten­n­­e­l­ést mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. Beve­zetjük a kötött gazdálkodást. A termelés eredményeinek szűkös, de igazságos elosztá­sával megjavítjuk a dolgozók életnívóját és enyhítjük a társadalmi egyenlőtlenséget. Mindezek fölött áll legkomo­lyabb reményünk teljesülése: a jó termés. A termés nem a legjobb békeévekből való, de mindenesetre megfelel annak a várakozásnak, a­m­e­lyre szakembereink a stabilizációt építették. Nem vitás tehát, hogy bíz­hatunk az augusztus elsejé­vel kezdődő stabilizálási fo­lyamat teljes sikerében. Az sem vitás, hogy minden de­m­­o­k­r­a­tikusan gondolkodó magyar dolgozó elemi köte­lességét teljesíti akkor, ami­kor a kormányt a stabilizá­lás előkészítésében támogat­­­­ja. Ha volt elég erőnk ahhoz, hogy összeszorított fogakkal kényszermunkát végezzünk a nyilasoknak és az SS-eknek, legyen elég fizikai és lelki erőnk önmagunkért dolgozni, várni, tűrni és szenvedni. Mialatt a fizikai és szelle­mi munkások súlyos áldoza­tok vállalásával verejtékes nélkülözések közben építik újjá a rombadöntött orszá­got, a gazdasági és politikai­­ spekulánsok mindent elkövet­­­­nek, hogy az ország talpra­­állításába és a demokratikus berendezkedés megszilárdítá­­­­sába vetett hitet aláássák.­­ Ezen a fronton is vállaljuk a harcot. A gazdasági és politikai feketézők a fiatal demokrá­ciát teszik felelőssé a sebes sodrú inflációért, de ugyan­akkor megrendíteni próbálják a hitet, amely mindnyájunk­ban tántoríthatatlanul él. Ez a harc, amelyet két fronton­­ kell folytatnunk, a magyar demokrácia próbája lesz. A demokratikus gazdasági rend megteremtéséhez a stabilizá­ción keresztül vezet az út. Ezt az utat bombázzák most jobbról és balról a politikai és gazdasági spekulánsok. E kétféle feketézőnek: a­­ valutázóknak és a sötét hon­­­­ffyaknak közös a céljuk: a mi hitünk és bizalmunk meg­­­­rendítése. Nem fog sikerülni. A fiatal magyar demokrácia­­ kiállja az erőpróbát. Hazament Nyugatról, elfogták ! BUDAPEST. — Haám Ar­­­­thur nyilas képviselő kilátás­talannak találta a jövőt Nyu­gaton, gondolta haza megy, talán megússza. Tévedett. A politikai rendőrség elfogta, számonkéri a nyilas idők alat­ti sáfárkodását. Kondor Mariska, a híres magyar énekesnő is fellép a New Jersey kerületi Népünnepélyen vasárnap, augusztus 4-én. NYUGATI ÚJSÁGÍRÓK A KELETEURÓPAI VASFÜGGÖNY LEGENDÁJ­ÁT MEGCÁFOLJÁK Az utóbbi időben reakciós angolszász és francia körök­ben egyre sűrűbben emlege­tik azt a keleteurópai “vas­függönyt”, amelyet állító­lag a szovjet csapatok vontak az általuk megszállva tartott övezetek elé. A párisi “Les Cahiers d’action” legutóbbi számában most Claude Roy, a kitűnő költő és hírlapíró feltűnést keltő cikket írt “Kettős jelentés a Vörös Had­seregről” címmel, amelyben idézi P. Smolletnek, a konzer­vatív Daily Express munka­társának beszámolóját a dél­keleteurópai országokról. P. Smollett utal arra, hogy hó­napokig tartózkodott az orosz övezetben, de sehol sem ta­lálkoztam a nyugati reakció­sok által annyiszor emlegetett “vasfüggönynyel.” — Semmiféle különleges felhatalmazással nem rendel­keztem, — írja P. Smollett. — Ám amikor híranyagra sürgősen volt szükségem, út­levelemmel a zsebemben sze­rencsét próbáltam és a határ­őröknek teljes őszinteséggel elmagyaráztam, hova szándé­kozom menni és mi célból. Ily módon az utolsó hat hónap folyamán kétszer jártam Csehszlovákiában, négyszer Magyarországon, háromszor Jugoszláviában, egyszer Bul­gáriában és hatízben fordul­tam meg az ausztriai orosz övezetben. Valamennyi eset közt, ami idáig tudomásomra jutott, egy angol utasé volt a legsúlyosabb, akit Budapest­től ötven kilométernyire két óra hosszat visszatartottak egy hivatali helyiségben, mi­közben egy tiszt telefoni ösz­­szeköttetést igyekezett kapni a főparancsnoksággal. Végül is visszaküldték Bécsbe, mert papírjai nem voltak rendben. Claude Roy kiegészíti P. Smollett riportját a keleteuró­pai államok közbiztonsága el­len emelt angolszász vádak tekintetében. — Marburgban (Németor­szág) tanúja voltam egy nem­zetközi “fosztogatásnak”. A franciák elvitték az ágyne­műt és a takarókat, az an­golok a faliórákat, a rádióké­szülékeket, az amerikaiak pe­dig a “házigazda” könyvtárá­ból szétkapkodták a szemé­remsértő könyveket. S végül — hátuk mögött — a néme­tek elhordtak mindent, ami­­ még megmaradt ... Hamburg közelében, a híres brit had­osztály, a “sivatag patkányai”­­ társaságában az elképzelhető legfékevesztettebb óravadá­­szatnak voltam tanúja ... Weitzenben, a Leica-üzemek székhelyén a 7. amerikai had­osztály ővét fényképezőgépek diszítették, legalább három személyenként ... Árnyala­tok : az oroszok “fosztogat­nak”, a franciák “visszasze­reznek”, az angolok “elkoboz­nak”, az amerikaiak “elad­nak” .. . Amikor egy ameri­kai katona fekete kereskedel­met űz, a katonai rendőrség vizsgálatot folytat. Amikor egy angol “elvesz” valamit, egész Anglia lehunyja tekin­tetét. Amikor egy francia “visszaszerez”, mindenki mu­lat rajta. De amikor egy orosz­­ kicsavarja egy német csirke­­ nyakát, az egész civilizált emberiség “lelkiismerete” há­­borog. LEVELEK E rovatunkban kifejezett vélemények nem szü­k­­ségszerűleg azonosak lakunkéval. Kérjük olvasóin­kat, hogy leveleiket röviden, tömören írják. Kézira­tok megőrzését nem vállaljuk. Visszaküldendő kéz­iratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel ellátott címzett válaszbortékot mellékein* “A problémát meg fogjuk oldani” — írják Magyarországról (Az alábbi közlemény régé­sze egy magyarországi levél­nek, amit írója Bridgeporton lakó barátjának küldött. A levél írója amint látni tisztá­ban van az otthoni állapotok­kal, ezért közöljük a követke­ző sorokat.) Kedves Barátom! Igaz, hogy a nép felszaba­dult a Horthy nevéhez fűző­dő reakció alól, de a dolgozó osztály teljes felszabadításá­ért a harc tovább folyik. Megszabadítani az országot a Hitler-Szálasi banditák min­den maradványától. Ezzel jár a, minden téren elszenvedett óriási kár, a tönkretett ipar, kereskedelem, közlekedés és termelés problémáinak megol­dása. De meg fogjuk oldani. Egy levél keretében nehéz volna bele­sűríteni a mai kér­dések és problémák összesé­gét és éppen ezért csak emlí­teni akartam azt, hogy van dolgunk elég és nekünk mél­tónak kell bizonyulnunk az időhöz és feladatunkhoz. Most áttérek egy pár sze­mélyes dologra. Véletlenül él­ve maradtam. A tíztagú csa­ládból 4 férfi, 1 gyerek és öt nő. Hatot a fasiszta banditák legyilkoltak, köztük a felesé­­­­gemet is agyonlőtték. Olyan szenny és genyhul­­lám öntötte el Európát a há­borúval, amire példa nincs a történelemben. Ne csodálkozz, hogy mi haladó munkások minden erőnkkel harcolunk,­­ hogy ami megtörtént soha­­ többé ne ismétlődhessen meg, s ki akarjuk irtani a fasizmus minden gyökerét a társada­lomból. Nem tudom milyen a Te filozófiád és közgazdasági is­mereted, milyen szellemi fegyverzettel rendelkezel, de én mint­ történelmi materi­alista mondhatom neked, hogy minden eddigi üldözte­,­tésem és minden börtön­bün­tetés dacára is nem léptem ki a sorból, hanem együtt me­gyek ELŐRE a többiekkel. Minden problémát közösen próbálunk megoldani. Dolgoz­ni sokat dolgozom, miután minden iskolai előképzettség nélkül olyan munkakört kell betöltsek, ami egyetemi vég­zettséget is igényelne. De bir­kózunk a helyzettel. Barátod: Tihanyi Ernő­. --------4---------­Köző okok miatt nem fizethet­tem a tartozásomat. A kultúrát és haladás alap­pillérjeit építő, a társadalmi átalakulást segítő lapjukat hálásan üdvözlöm. Emery Fábián, Chicago, 111. Nem érti, hogy a nép még mindig nem ébred Tisztelt Szerkesztőség ! Mellékelten küldöm az elő­fizetésemet. Sajnálom, hogy egy kicsit késtem, de hét hó­napig az ágyat nyomtam, de most ismét dolgozom. A lap­pal nagyon meg vagyok elé­gedve, a legjobb lap amit is­merek, nem értem meg, hogy a Népszava olvasók még most sem látják mennyire félre vannak vezetve. Rákosi Mátyás olyan világító fáklyát hozott Amerikába, amelynek fényénél igazán megláthat­nák, hogy milyen sötét éj­szakába vannak. Tisztelettel: Gulyás István, v Cleveland.. -------*------­“A Magyar Jövő nem üzleti vállalkozás” Tisztelt Szerkesztőség ! A Magyar Jövő, melynek olvasója vagyok ismételten bebizonyította, hogy nem kö­zönséges üzleti vállalkozás, mert hónapokon keresztül küldte a lapot, amikor külön­ August 1, 1946 • Közgazdasági Szemle Az amerikai imperializmus gazdasági rugói III. Napjainkban sokat hallunk a “szabad vállalkozásról” (Free Enterprise). Erre esküszik, erre hivatkozik a nagytőke minden szószólója, minden reakciós politi­kus, Rankin és a hasonszőrű elemek. Nemzetünk nagy célkitűzésének e bűvös formula védelmezését látják, úgy itthon, mint­ a világ négy sarkában. Amikor az ily alakok a “szabad vállalko­zásról” beszélnek, egy lélegzet alatt rend­szerint hozzábiggyesztik a “szabad konkur­encia,” a “szabad kereskedelem,” a “pi­acokhoz és nyersanyagokhoz való szabad hozzáérkezés” jelszavait, sőt, ráadásul a “szabad sajtót” is. Ezek a bűvös jelszavak, szerintük, meg­gyógyíthatják a világ minden baját. Volt idő, tény, amidőn a szabad vállalko­zási szellem valóban hozzájárult Amerika benépesítéséhez, ipari, kereskedelmi felépí­téséhez, természeti kincseinek feltárásához. Ez egy történelmi korszakot jelentett nem­zetünk történetében. Azonban azok a “sza­badságok,” melyeket ma említenek egy lé­legzet alatt a “szabad vállalkozás”-sal egy­szerűen nem léteznek többé. Ha a szabad vállalkozás alatt azt értik, hogy bárki kapitalistává válhat, ezt ma már csak igen naiv emberekkel lehet elhitetni. Elképzelte valaki, hogy egy átlagos ember ma autógyárt nyithat és konkurrenciába léphet az acéltrösztökkel? Vagy villany, olaj, banktrösztökkel? Elhiheti-e valaki, hogy, még ha feltéte­lezzük, hogy elég tőkét tud szerezni, hogy például villanykörtegyárat létesítsen, hogy e lámpákat a jelenlegi monopolizált árak mellett tudná piacra venni? Ugyebár nem. Nincs “szabad konkurrencia” Amerikában a nemzetgazdaság döntő ágazataiban. Persze bárki nyithat egy candy store-ot, vagy grocery store-ot és ha kedve tartja, “kapitalistának” tekintheti önmagát. A sta­tisztika­ szerint az ilyen üzletek túlnyomó többsége néhány év alatt csődbe jut. Ami fenmarad, azt nem jelent komoly konkur­­renciát a hhain store-oknak és a nagytőke egyéb szerveinek. Világos tehát, hogy amikor a nagytőke szószólói “szabad vállalkozásról” beszélnek, akkor nem Amerika népe 99 százalékának “szabad vállalkozási lehetőségéről” beszél­nek, hanem a TRÖSZTÖK SZABAD VÁL­LALKOZÁSÁRÓL, SZABAD TERJESZ­KEDÉSÉRŐL. Ők szabadok akarnak lenni bármilyen korlátozástól, jöjjön a korlátozás a kormánytól, a­­ szakszervezetektől vagy a néptől. Azt állítják, hogy a kormány kötelessége a “szabad vállalkozás” védelmezése. Néha, hogy megzavarják a népet, a magántulaj­don védelméről is beszélnek. Azt akarják elhitetni a dolgozókkal, hogy a magántulaj­don védelme alatt az ő megtakarított kis pénzének, ócska bútorainak a védelmét is értik. Sajnos, ennek a propagandának mun­kások milliói dőlnek be, amikor arról beszél­nek, hogy a “Szovjetunióban nincs magán­­tulajdon.” És azt hiszik, hogy a nagytőke főgondja az ő cókmókjuk védelme, nem pe­dig a billió dolláros ipari vállalatok, azok milliárdos tulajdonosai érdekeinek a vé­delme. A háború alatt Amerika kormánya 400 ezer millió dollárnyi hadirendelést eszkö­zölt. Ebből körülbelül 300 billió dollárnyi rendelést a 1000 legnagyobb ipari vállalat kapta. Egyedül General Motors több mint tíz billió dollárnyi rendelést kapott, melynek teljesítésére a kormány valami 100 új te­leppel ajándékozta meg. Az acélipar például egy billió dollár értékű gyárüzemet kapott a kormánytól a rendelések lebonyolítására. A Dupont tröszt, mely 23 százalékban bir­tokolja a General Motorst, szintén egy billió dollár értkű új gyárral gazdagodott a há­ború folyamán, melynek költségeihez nekik csak 5 százalékkal kellett hozzájárulniuk. A háború alatt főleg az alapiparokban és a nehéziparban volt óriási a fellendülés és a terjeszkedés. Pontosan azokban az ipar­ágakban, melyekben a vagyon koncentrálása már a háború előtt is a legnagyobb volt. A háború alatt ez a folyamat roppantul meg­gyorsult. ---------♦—-—— “Most legjobb a lap” Tisztelt Szerkesztőség ! Mellékelten küldök egy évi előfizetést, szíves elnézésüket kérem- amiért késtem. A lap nagyon jó és szeretjük. 30 éve vagyunk olvasói a mun­kás újságnak, de most a leg­jobb. J. Stemper, Chicago,111. --------.♦—— Harcos demokráciára van szükség! Tisztelt Szerkesztőség ! A múlt hó 29-én lejárt elő­fizetésem megújítására kül­dök idecsatoltan egy csekket. Végigsepert rajtunk a vi­har a fasiszta szenny minden képzeletet felülmúló vadállati kegyetlenségével, az én szép családom háromnegyed része is a nyilas bestialitás­ áldoza­ta lett. Ma nem elég demokratának lenni. Harcos demokráciára van szükségünk. Úgy vélem erre kizárólag csak az önök lapja képes és hivatott. őszinte nagyrabecsülésem kifejezése mellett vagyok készséges hívük: Julio­­Weinstein, * Mexico. —­—4—— Délszláv tanítóképző A pécsi délszláv tanítókép­ző tanfolyamot ünnepélyes keretek között nyitották meg.

Next