Magyar Jövő, 1946. augusztus (45. évfolyam, 151-172. szám)
1946-08-01 / 151. szám
2 mITMAGYArt Mia tied Dally, except Sunday, Monday aDd certain Holidays by the Hungarian dairy journal PUBLISHING CO. 180 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOHN GYETVAI, szerkesztő Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető. Subscription Rates, USA, Canada 6 Dollars one year $3.50 half year $2.00 three months. 3o. America, Mexico. Cuba 8 Dollars one year. $4.50 half year, $2.50 :hree months. Europe, Australia. Africa, Palestina, etc., $10.00 one 'ear, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $7.00 one year, $4.00 half year, $2.50 three months. Entered aa Second Claps Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. 2oy HALÁLT A LINCSELŐKRE! A georgiai lincselések annak a féktelen uszításnak az eredménye, mely Talmadge, a “fehér felsőbbség’ fasiszta tanok hirdetőjének kormányzósági választási kampányát jellemezte. De ép oly felelős azokért Bilbo, Rankin és a többi déli fasiszta szellemű politikus, akik úgy akarják az ottani korhadt feudális rendszert és saját hatalmukat fenntartani, hogy terrorra uszítanak, terrort szerveznek nemcsak a négerek, hanem a szakszervezetek és a haladás minden más tényezője ellen. A most folyamatban levő CIO és AFL szervezési kampány a déli államokban a dühöngésig fokozta az amerikai fasizmus e szégyenletes előfutárjainak haragját és elszántságát. Ne higyje egyetlen magyar, vagy más bevándorolt sem, hogy a négerek elleni terror csak néger polgártársaink ügye. Párosulva az egyre jobban kibontakozó antiszemitizmussal és kormányunk egyre reakciósabb kül- és belpolitikájával, szovjetellenes magatartásával, a kezdődő fasizmus összes előjeleit tárják Amerika népe elé. A fasizmus minden országban így kezdődött. Először csak egy kisebbségi csoport ellen irányul. A négerek elleni hisztéria máról holnapra a bevándoroltak elleni hisztériává robbanhat ki. Mindenki biztonsága veszélyeztetve van, aki békét, demokráciát, gazdasági biztonságot akar és követel ebben az országban. Az amerikai monopoltőke, mely Roosevelt halála után teljesen átvette Amerika kül- és belpolitikájának irányítását, új háborúra akarja előkészíteni Amerika népét. Háborúra a Szovjetunió és Európa új demokráciái ellen. E célból már megkezdte az amerikai munkásmozgalom gúzsbakötésére irányuló lépéseket. Bizonyíték erre a kongresszusban az utóbbi hónapokban egyre sűrűbben tárgyalásra kerülő munkásellenes törvényjavaslat, a Hobbs-törvény elfogadása, a tőkés sajtó izgatása, a Wagner-törvény eltörlésére. Hogy a nép ellenállását “megpuhítsák”, hogy megrettentsék és teljesen kiszolgáltassák őket a maguk akaratának, inflációt idéztek elő, hogy megrabolva a népet megtakarított pénzétől, teljesen függővé tegyék őket a munkaadó osztálytól. A monopoltőke e támadásaira válaszolni kell az amerikai népnek. A reakció offenzíváját meg lehet és meg kell állítani. De csak úgy, ha a nép többsége nem szemléli ölhetett kézzel a támadást a nép egy kisebbségi csoportja, a jelen esetben a 13 milliónyi amerikai néger polgárság ellen. Ha a nép engedi, hogy a nagytőke egyenként terrorizálja a különböző néprétegeket, akkor valóban kiszolgáltatja magát a nagytőke terrorjának. A Truman-adminisztráció, mely ma a monopoltőke érdekeinek végrehajtójává vált, nem tett eddig semmit a lincselők kézrekerítésére és megbüntetésére. Követelje tehát minden polgár a kormánytól az erélyes intézkedést a lincselők kézrekerítésére. HALÁLT A LINCSELŐKRE! Hitler a zsidókon kezdte és mire “bevégezte” pokoli munkáját, tíz millió németen kívül Európa népére pusztulást, szenvedést, nyomort hozott. Az amerikai reakció a négereken kezdi. Ne engedjük, hogy megismétlődhessen itt is a hitleri pokol. Verjük vissza a reakció támadását. HALÁLT A LINCSELŐKRE! A kielcei pogrom után a demokratikus lengyel kormány katonaságot vezényelt ki, hogy ezzel akadályozza meg egy esetleges újabb pogrom kitörését. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) A demokrácia erőpróbája írta: RÁTKAI KÁROLY, Budapest Az inflácó fékevesztett tobozódása súlyos válságba sordorta a dolgozókat. A mai pénz, az úgynevezett sima pengő, nevét igazoló gördülékenységgel csúszik ki percek alatt az ujjaink közül, s a verejtékező dolgozónak ma már nemcsak a munkabér, vagy fizetés megszerzése, hanem az ellenértékként kapott bankjegyek felhasználása is komoly problémát okoz. Nem mindegy ugyanis, hogy menynyi fizetést kapunk, de az sem egészen mindegy, hogy a munkanap melyik percében jutunk az egyre kevesebb vásárlóerővel rendelkező billiókhoz. A pénzforgás valóságos cigánykerekeket vet, matematikai orgiának szenvedő részesei vagyunk s amikor este fáradtan hullunk fekhelyünkre, megrontja álmunkat a félelem: vájjon milyen új árakra ébredünk. Azzal kevés gondunk van, hogy mire költsük a pénzt. Arra költjük, amit éppen kapunk érte. Ez pedig rendkívül gyorsan végezhető művelet. Annál nehezebb feladat a megélhetéshez szükséges minimális eszközök előteremtése, elsősorban annak a hiánynak a fedezése, amely a verejtékes munkával szerzett bér, vagy fizetés és a szükségetek kieégítésének elengedhetetlen követelményei között mutatkozik. Ez a különbözet már-már halálra fojtogat bennünket. Akadozik a lélegzetünk. Az infláció sebes sodrával csapdosva vonszol bennünket. Elsodorja a gazdaságilag gyenge elemeket, leszedi rólunk az utolsó ruhadarabot is, amit élelmiszerre vagyunk kénytelenek átváltani. Igen,, a legkomolyabban értelmezett élet-halál küzdelemről van szó. Ez a küzdelmet szenvedések vállalásával, hősi elszántsággal és tökéletes fegyelmezettséggel, tehát teljes herei fegyverzetben kell megharcolnunk. Két frontja van ennek a harcnak. Az egyik fronton a stabilizáció előfeltételeinek megteremtéséért folyik a harc. A másik fronton a politikai és gazdasági útonállók támadását kell visszaverni. Támadnunk és védekeznünk kell — egyszerre. A mai közélet az offenzíváknak és defenzíváknak kuszált képét mutatja. Most éppen az a legfontosabb feladatunk, hogy megtaláljuk azt az utat, amely ebből a kuszáltságból, a politikai és gazdasági válságból kivezethet. A támadás, az offenzíva, amely ezúttal munkát jelent, teljes erővel folyik. Ezt a harcos munkát, amely az inflációt tápláló és a stabilizációt akadályozó elemek ellen megindult, mélységes hit, őszinte bizalom és komoly szakértelem jellemzi. Ezen a fronton már jelentős eredményeket értünk el. Ezek közül magasan kiemelkedik az a komoly ígéret, amelyet a külföldi útjáról visszatért kormánküldöttség kapott olyan értelemben, hogy mindhárom övezetből visszakapjuk elhurcolt értékeinket. A deviza- és aranykészlet visszaszerzésének lélektanilag mennyire biztató hatása van, elég az 1924-es példára utalni. Akkor is szanálni kellett az országot. Mennyivel könnyebb volt a helyzet, mégis évek teltek el, amíg a gazdasági békeviszonyok helyreállottak. Elég volt azonban a népszövetségi kölcsön folyósításáról szóló hírnek puszta ténye, hogy a koronaromlás egyik napról a másikra megálljon. Most is érkezett egy hír, ami jelen viszonyaink között értékesebb és hatékonyabb, mint bármekkora külföldi kölcsön. Visszakapjuk aranykészletünket! Ismét kézzel fogható fedezete lesz valutánknak! Akkor, 1924-ben külföldi kölcsönnel álltunk talpra, most aranyunk, devizánk és egyéb értékeink visszaszerzése mellett a stabilizációhoz szükséges előfeltételek egész sorát sikerült már megteremteni. A dollárkölcsönből szerzett anyagokat az államkincstáron keresztül értékesítjük, ami megjavítja a háztartási egyensúlyt. Készül az új, takarékos költségvetés. Fokozzuk a tennelést mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. Bevezetjük a kötött gazdálkodást. A termelés eredményeinek szűkös, de igazságos elosztásával megjavítjuk a dolgozók életnívóját és enyhítjük a társadalmi egyenlőtlenséget. Mindezek fölött áll legkomolyabb reményünk teljesülése: a jó termés. A termés nem a legjobb békeévekből való, de mindenesetre megfelel annak a várakozásnak, amelyre szakembereink a stabilizációt építették. Nem vitás tehát, hogy bízhatunk az augusztus elsejével kezdődő stabilizálási folyamat teljes sikerében. Az sem vitás, hogy minden demokratikusan gondolkodó magyar dolgozó elemi kötelességét teljesíti akkor, amikor a kormányt a stabilizálás előkészítésében támogatja. Ha volt elég erőnk ahhoz, hogy összeszorított fogakkal kényszermunkát végezzünk a nyilasoknak és az SS-eknek, legyen elég fizikai és lelki erőnk önmagunkért dolgozni, várni, tűrni és szenvedni. Mialatt a fizikai és szellemi munkások súlyos áldozatok vállalásával verejtékes nélkülözések közben építik újjá a rombadöntött országot, a gazdasági és politikai spekulánsok mindent elkövetnek, hogy az ország talpraállításába és a demokratikus berendezkedés megszilárdításába vetett hitet aláássák. Ezen a fronton is vállaljuk a harcot. A gazdasági és politikai feketézők a fiatal demokráciát teszik felelőssé a sebes sodrú inflációért, de ugyanakkor megrendíteni próbálják a hitet, amely mindnyájunkban tántoríthatatlanul él. Ez a harc, amelyet két fronton kell folytatnunk, a magyar demokrácia próbája lesz. A demokratikus gazdasági rend megteremtéséhez a stabilizáción keresztül vezet az út. Ezt az utat bombázzák most jobbról és balról a politikai és gazdasági spekulánsok. E kétféle feketézőnek: a valutázóknak és a sötét honffyaknak közös a céljuk: a mi hitünk és bizalmunk megrendítése. Nem fog sikerülni. A fiatal magyar demokrácia kiállja az erőpróbát. Hazament Nyugatról, elfogták ! BUDAPEST. — Haám Arthur nyilas képviselő kilátástalannak találta a jövőt Nyugaton, gondolta haza megy, talán megússza. Tévedett. A politikai rendőrség elfogta, számonkéri a nyilas idők alatti sáfárkodását. Kondor Mariska, a híres magyar énekesnő is fellép a New Jersey kerületi Népünnepélyen vasárnap, augusztus 4-én. NYUGATI ÚJSÁGÍRÓK A KELETEURÓPAI VASFÜGGÖNY LEGENDÁJÁT MEGCÁFOLJÁK Az utóbbi időben reakciós angolszász és francia körökben egyre sűrűbben emlegetik azt a keleteurópai “vasfüggönyt”, amelyet állítólag a szovjet csapatok vontak az általuk megszállva tartott övezetek elé. A párisi “Les Cahiers d’action” legutóbbi számában most Claude Roy, a kitűnő költő és hírlapíró feltűnést keltő cikket írt “Kettős jelentés a Vörös Hadseregről” címmel, amelyben idézi P. Smolletnek, a konzervatív Daily Express munkatársának beszámolóját a délkeleteurópai országokról. P. Smollett utal arra, hogy hónapokig tartózkodott az orosz övezetben, de sehol sem találkoztam a nyugati reakciósok által annyiszor emlegetett “vasfüggönynyel.” — Semmiféle különleges felhatalmazással nem rendelkeztem, — írja P. Smollett. — Ám amikor híranyagra sürgősen volt szükségem, útlevelemmel a zsebemben szerencsét próbáltam és a határőröknek teljes őszinteséggel elmagyaráztam, hova szándékozom menni és mi célból. Ily módon az utolsó hat hónap folyamán kétszer jártam Csehszlovákiában, négyszer Magyarországon, háromszor Jugoszláviában, egyszer Bulgáriában és hatízben fordultam meg az ausztriai orosz övezetben. Valamennyi eset közt, ami idáig tudomásomra jutott, egy angol utasé volt a legsúlyosabb, akit Budapesttől ötven kilométernyire két óra hosszat visszatartottak egy hivatali helyiségben, miközben egy tiszt telefoni öszszeköttetést igyekezett kapni a főparancsnoksággal. Végül is visszaküldték Bécsbe, mert papírjai nem voltak rendben. Claude Roy kiegészíti P. Smollett riportját a keleteurópai államok közbiztonsága ellen emelt angolszász vádak tekintetében. — Marburgban (Németország) tanúja voltam egy nemzetközi “fosztogatásnak”. A franciák elvitték az ágyneműt és a takarókat, az angolok a faliórákat, a rádiókészülékeket, az amerikaiak pedig a “házigazda” könyvtárából szétkapkodták a szeméremsértő könyveket. S végül — hátuk mögött — a németek elhordtak mindent, ami még megmaradt ... Hamburg közelében, a híres brit hadosztály, a “sivatag patkányai” társaságában az elképzelhető legfékevesztettebb óravadászatnak voltam tanúja ... Weitzenben, a Leica-üzemek székhelyén a 7. amerikai hadosztály ővét fényképezőgépek diszítették, legalább három személyenként ... Árnyalatok : az oroszok “fosztogatnak”, a franciák “visszaszereznek”, az angolok “elkoboznak”, az amerikaiak “eladnak” .. . Amikor egy amerikai katona fekete kereskedelmet űz, a katonai rendőrség vizsgálatot folytat. Amikor egy angol “elvesz” valamit, egész Anglia lehunyja tekintetét. Amikor egy francia “visszaszerez”, mindenki mulat rajta. De amikor egy orosz kicsavarja egy német csirke nyakát, az egész civilizált emberiség “lelkiismerete” háborog. LEVELEK E rovatunkban kifejezett vélemények nem szükségszerűleg azonosak lakunkéval. Kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják. Kéziratok megőrzését nem vállaljuk. Visszaküldendő kéziratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel ellátott címzett válaszbortékot mellékein* “A problémát meg fogjuk oldani” — írják Magyarországról (Az alábbi közlemény régésze egy magyarországi levélnek, amit írója Bridgeporton lakó barátjának küldött. A levél írója amint látni tisztában van az otthoni állapotokkal, ezért közöljük a következő sorokat.) Kedves Barátom! Igaz, hogy a nép felszabadult a Horthy nevéhez fűződő reakció alól, de a dolgozó osztály teljes felszabadításáért a harc tovább folyik. Megszabadítani az országot a Hitler-Szálasi banditák minden maradványától. Ezzel jár a, minden téren elszenvedett óriási kár, a tönkretett ipar, kereskedelem, közlekedés és termelés problémáinak megoldása. De meg fogjuk oldani. Egy levél keretében nehéz volna belesűríteni a mai kérdések és problémák összeségét és éppen ezért csak említeni akartam azt, hogy van dolgunk elég és nekünk méltónak kell bizonyulnunk az időhöz és feladatunkhoz. Most áttérek egy pár személyes dologra. Véletlenül élve maradtam. A tíztagú családból 4 férfi, 1 gyerek és öt nő. Hatot a fasiszta banditák legyilkoltak, köztük a feleségemet is agyonlőtték. Olyan szenny és genyhullám öntötte el Európát a háborúval, amire példa nincs a történelemben. Ne csodálkozz, hogy mi haladó munkások minden erőnkkel harcolunk, hogy ami megtörtént soha többé ne ismétlődhessen meg, s ki akarjuk irtani a fasizmus minden gyökerét a társadalomból. Nem tudom milyen a Te filozófiád és közgazdasági ismereted, milyen szellemi fegyverzettel rendelkezel, de én mint történelmi materialista mondhatom neked, hogy minden eddigi üldözte,tésem és minden börtönbüntetés dacára is nem léptem ki a sorból, hanem együtt megyek ELŐRE a többiekkel. Minden problémát közösen próbálunk megoldani. Dolgozni sokat dolgozom, miután minden iskolai előképzettség nélkül olyan munkakört kell betöltsek, ami egyetemi végzettséget is igényelne. De birkózunk a helyzettel. Barátod: Tihanyi Ernő. --------4---------Köző okok miatt nem fizethettem a tartozásomat. A kultúrát és haladás alappillérjeit építő, a társadalmi átalakulást segítő lapjukat hálásan üdvözlöm. Emery Fábián, Chicago, 111. Nem érti, hogy a nép még mindig nem ébred Tisztelt Szerkesztőség ! Mellékelten küldöm az előfizetésemet. Sajnálom, hogy egy kicsit késtem, de hét hónapig az ágyat nyomtam, de most ismét dolgozom. A lappal nagyon meg vagyok elégedve, a legjobb lap amit ismerek, nem értem meg, hogy a Népszava olvasók még most sem látják mennyire félre vannak vezetve. Rákosi Mátyás olyan világító fáklyát hozott Amerikába, amelynek fényénél igazán megláthatnák, hogy milyen sötét éjszakába vannak. Tisztelettel: Gulyás István, v Cleveland.. -------*------“A Magyar Jövő nem üzleti vállalkozás” Tisztelt Szerkesztőség ! A Magyar Jövő, melynek olvasója vagyok ismételten bebizonyította, hogy nem közönséges üzleti vállalkozás, mert hónapokon keresztül küldte a lapot, amikor külön August 1, 1946 • Közgazdasági Szemle Az amerikai imperializmus gazdasági rugói III. Napjainkban sokat hallunk a “szabad vállalkozásról” (Free Enterprise). Erre esküszik, erre hivatkozik a nagytőke minden szószólója, minden reakciós politikus, Rankin és a hasonszőrű elemek. Nemzetünk nagy célkitűzésének e bűvös formula védelmezését látják, úgy itthon, mint a világ négy sarkában. Amikor az ily alakok a “szabad vállalkozásról” beszélnek, egy lélegzet alatt rendszerint hozzábiggyesztik a “szabad konkurencia,” a “szabad kereskedelem,” a “piacokhoz és nyersanyagokhoz való szabad hozzáérkezés” jelszavait, sőt, ráadásul a “szabad sajtót” is. Ezek a bűvös jelszavak, szerintük, meggyógyíthatják a világ minden baját. Volt idő, tény, amidőn a szabad vállalkozási szellem valóban hozzájárult Amerika benépesítéséhez, ipari, kereskedelmi felépítéséhez, természeti kincseinek feltárásához. Ez egy történelmi korszakot jelentett nemzetünk történetében. Azonban azok a “szabadságok,” melyeket ma említenek egy lélegzet alatt a “szabad vállalkozás”-sal egyszerűen nem léteznek többé. Ha a szabad vállalkozás alatt azt értik, hogy bárki kapitalistává válhat, ezt ma már csak igen naiv emberekkel lehet elhitetni. Elképzelte valaki, hogy egy átlagos ember ma autógyárt nyithat és konkurrenciába léphet az acéltrösztökkel? Vagy villany, olaj, banktrösztökkel? Elhiheti-e valaki, hogy, még ha feltételezzük, hogy elég tőkét tud szerezni, hogy például villanykörtegyárat létesítsen, hogy e lámpákat a jelenlegi monopolizált árak mellett tudná piacra venni? Ugyebár nem. Nincs “szabad konkurrencia” Amerikában a nemzetgazdaság döntő ágazataiban. Persze bárki nyithat egy candy store-ot, vagy grocery store-ot és ha kedve tartja, “kapitalistának” tekintheti önmagát. A statisztika szerint az ilyen üzletek túlnyomó többsége néhány év alatt csődbe jut. Ami fenmarad, azt nem jelent komoly konkurrenciát a hhain store-oknak és a nagytőke egyéb szerveinek. Világos tehát, hogy amikor a nagytőke szószólói “szabad vállalkozásról” beszélnek, akkor nem Amerika népe 99 százalékának “szabad vállalkozási lehetőségéről” beszélnek, hanem a TRÖSZTÖK SZABAD VÁLLALKOZÁSÁRÓL, SZABAD TERJESZKEDÉSÉRŐL. Ők szabadok akarnak lenni bármilyen korlátozástól, jöjjön a korlátozás a kormánytól, a szakszervezetektől vagy a néptől. Azt állítják, hogy a kormány kötelessége a “szabad vállalkozás” védelmezése. Néha, hogy megzavarják a népet, a magántulajdon védelméről is beszélnek. Azt akarják elhitetni a dolgozókkal, hogy a magántulajdon védelme alatt az ő megtakarított kis pénzének, ócska bútorainak a védelmét is értik. Sajnos, ennek a propagandának munkások milliói dőlnek be, amikor arról beszélnek, hogy a “Szovjetunióban nincs magántulajdon.” És azt hiszik, hogy a nagytőke főgondja az ő cókmókjuk védelme, nem pedig a billió dolláros ipari vállalatok, azok milliárdos tulajdonosai érdekeinek a védelme. A háború alatt Amerika kormánya 400 ezer millió dollárnyi hadirendelést eszközölt. Ebből körülbelül 300 billió dollárnyi rendelést a 1000 legnagyobb ipari vállalat kapta. Egyedül General Motors több mint tíz billió dollárnyi rendelést kapott, melynek teljesítésére a kormány valami 100 új teleppel ajándékozta meg. Az acélipar például egy billió dollár értékű gyárüzemet kapott a kormánytól a rendelések lebonyolítására. A Dupont tröszt, mely 23 százalékban birtokolja a General Motorst, szintén egy billió dollár értkű új gyárral gazdagodott a háború folyamán, melynek költségeihez nekik csak 5 százalékkal kellett hozzájárulniuk. A háború alatt főleg az alapiparokban és a nehéziparban volt óriási a fellendülés és a terjeszkedés. Pontosan azokban az iparágakban, melyekben a vagyon koncentrálása már a háború előtt is a legnagyobb volt. A háború alatt ez a folyamat roppantul meggyorsult. ---------♦—-—— “Most legjobb a lap” Tisztelt Szerkesztőség ! Mellékelten küldök egy évi előfizetést, szíves elnézésüket kérem- amiért késtem. A lap nagyon jó és szeretjük. 30 éve vagyunk olvasói a munkás újságnak, de most a legjobb. J. Stemper, Chicago,111. --------.♦—— Harcos demokráciára van szükség! Tisztelt Szerkesztőség ! A múlt hó 29-én lejárt előfizetésem megújítására küldök idecsatoltan egy csekket. Végigsepert rajtunk a vihar a fasiszta szenny minden képzeletet felülmúló vadállati kegyetlenségével, az én szép családom háromnegyed része is a nyilas bestialitás áldozata lett. Ma nem elég demokratának lenni. Harcos demokráciára van szükségünk. Úgy vélem erre kizárólag csak az önök lapja képes és hivatott. őszinte nagyrabecsülésem kifejezése mellett vagyok készséges hívük: JulioWeinstein, * Mexico. ——4—— Délszláv tanítóképző A pécsi délszláv tanítóképző tanfolyamot ünnepélyes keretek között nyitották meg.