Magyar Jövő, 1946. szeptember (45. évfolyam, 173-191. szám)

1946-09-04 / 173. szám

2 ICZMAGYAR ” PuDlibüüu Daily except Sunday, Monday and certain Holidays by the ..M.wUMLt JOURNAL ASSOCIATION. INC. i30 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr JOHN GYETVAI. szerkesztő■ Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető. Subscription Rates: “ ' USA, Canada 6 Dollars one yeai, íis.öo iiali >ear $2.00 three months v, So. America, Mexico, Cuba s Dollars one year, $4.50 halt year, $2,o jff three months. Europe, Australia. Africa, Palestina etc., $10.00 on 'ear. $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $7.00 oiv year $4,00 half year, $2.50 three months. T —IIIWI-S—■—am^mm ^———M————n-_li._l_.J___. _______ Entered as Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York N. Y., under the Act of March 3, 1879 20» Bevin visszahozatja György királyt A fasiszta terrorral előkészített görögországi “népszavazás” megadta a jelt az angol imperialistáknak arra, hogy á, visszahozzák a jobb sorsa érdemes görög nép nyakára a nácizmus, fasizmus reakció minden bűnében részes György királyt. Ma már minden gondolkozó ember előtt nyilvánvaló is, hogy az angol csapatok jelenléte nélkül a görög nép óriási többséggel a köztársaság mellett szavazott volna. Hiszen feltételezhető-e egy népről, mely oly hősiesen harcolt elképzelhetetlen túlerővel szemben a nácizmus és fasizmus ellen " most önmaga adja beleegyezését egy korhadt, romlott, idejétmúlta fasiszta monarchia visszaállítására? Miként Palesztina, úgy Görögország is hadibázisnak kell az angol imperialistáknak. Hadibázisként pedig úgy vélték megtarthatónak, ha ott egy oly bábkormány van, amely nekik köszönheti létezését. Független kormány nem volna hajlandó arra, hogy hadibázist csináltasson Görögországból angol imperialisták számára. Mindezek azonban még nem nyújtják teljes képét annak a bűnnek, melyet a görög reakció követett el a görög nép ellen s melyhez az angolok, sőt az amerikaiak is bűnrészesnek csatlakoztak. Hogy a jelenlegi görögországi helyzetet még jobban megérthessük, tekintetbe kell vennünk György király és a görög monarchia eddigi rekordját. Azt már csak futólag említjük, hogy György nem ■ görög. Apai ágról dán, anyai ágról német számazású. Felesége a német származású Ferdinánd román király lánya. György király, kinek apját német barátsága miatt elűzte a görög nép, 1922-ben “jutott” először a görög trónra, de már a következő évben a nép megelégelte uralmát és elkergette. 1935-ben a külföldön lebzselt, amikor is Kondyilis hadügyminiszter, akiről mindenki tudta, hogy Mussolini bérence volt, puccsot csinált, “népszavazást” rendelt, melyben György 98 százalékot kapott és visszament Görögországba. Megjegyzendő, hogy abban az időben, amikor ez a fasinszta puccs volt, Csáldáris volt a miniszterelnök — ugyanaz, aki most is miniszterelnök. (Az angolok tudták kit kell megtenni kormányfőnek.) 1936-ban György király Metaxast tette meg miniszterelnöknek, aki százszázalékos fasiszta rendszert vezetett be. A nácikkal szívélyes viszonyt fejlesztettek ki, mely még az olasz invázió után is fennállott. A király és Metaxas németbarátsága azonban nem kimentette meg az országot a náci támadástól, melynek bekövetkezte után György jobbnak látta elmenekülni — Londonba. Ezt a hétpróbás demokratát hozták most vissza azangolok a görög nép nyakára. Görögország, mely már az angol uralom eddigi 1—20 esztendeje alatt is a balkán békéjének egyik fő veszélyeztetőjévé vált, a monarchia visszaállításával a világreakció egyik előretolt bástyájává is átalakult. Nyilvánvaló, hogy Európa szabadságszerető népei ez ellen tiltakozni fognak. Az első hadifogolyszállító vonat BUDAPEST. Vasárnap reggel befutott a debreceni állomásra az első oroszországi hadifogolyszállító vonat. A hazatérőket Molnár Erik népjóléti miniszter várta és üdvözölte a pályaudvaron. Az orosz vonatparancsnok közölte, hogy a Szovjet Unió még ez év folyamán hazaengedi az összes magyar hadifoglyokat. .. A francia postahivatali munkások ülősztrájkot rendeznek s kitartóan addig fognak ülni, amig bérköveteléseiket nem teljesítik. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Nagy bizalom a forntban Egyre több élelmiszer érkezik Budapestre. — Megállapították a forint béreket. BUDAPEST. — (A World News Service eredeti tudósítása a Magyar Jövőhöz.) Egy hónapja, hogy érvényben van az új pénzgység, a forint és a magyar kormánykörök megelégedéssel veszik tudomásul, hogy az új pénz milyen elsőrangúan állja meg a helyét. A budapesti vásárcsarnokban ma kétszer annyi az áru, mint azelőtt volt és az árak pedig esnek. Bár a magyar demokrácia ellenségei mindent elkövetnek, hogy a forintot megrontsák, a kormány azonban őrködik, hogy a forint értéke megmaradjon, mert a forintra akarják az új Magyarország gazdaságát felépíteni. Ebben a magyar nép túlnyomó többsége támogatja is a kormányt és a Budapestre nagy mennyiségben érkező élelmiszerek bizonyítják, hogy a parasztság bizalommal viseltetik az új pénz iránt. Az új bérszerződéseket is forintban kötik. A Gazdasági Főtanács és a Szakszervezeti Tanács már megállapította a forintban való bérskálát és különösen a szakmunkáoknak megfelelő béreket állapítottak meg és előreláthatólag a bányászok, a vasmunkások és az alacsonyabb kategóriákhoz tarozó textilmunkások béremelést kapnak aözeljövőben. A forint bérek és a forint árak WASHINGTON. A forint bevezetésével nagy gazdasági átalakuláson esett át Magyarország. Végre itt a biztos pénz, melyért vásárolni is lehet. Az új pénz máris előnyös hatást váltott ki a magyar gazdasági életben. A washingtoni magyar követség összeállította a forintban kifejezett munkabéreket és a legfontosabb cikkek árát. Az idegen pénzek ára forintban a következő : 100 dollár — 1162 forint 19 fillér. 100 svájci frank — 270 forint 28 fillér. 100 svéd korona — 323 forint 28 fillér. 1 angol font — 96 forint 34 fillér. 1 kg. 14 karat tört arany 7,047 forint és 53 fillér. 1 kg. szinarany 13,176 forint 97 fillér. Közalkalmazotti fizetések: I. fizetési osztály havi 1350 forint. — V. fizetési osztály: havi 540 fornt. — IX. fizetési osztály havi 218 forint. — XV. fizetési osztály havi 120 forint. — Képviselők havi 800 forint. Munkások órabére: Szakmunkás 66—135 fillér. Magasan kvalifikált szakmunkás 91—161 fillér. Különllegesen kvalifikált szakmunkás 114—188 fillér. Betanított munkás 56—184 finér, segédmunkás 58—95 fillér. Akkordmunkások biztosított órabére 38—120 fillér. A piaci árak: Főzelékfélék kilója 30—60 fillér. Zsír, szabad forgalomban 30 forint. Méz kilója 15 forint. Cukor kilója 14 forint. Só kilója 2,70 forint. A tojás ára 25 fillér. Egy pár cipő 100—120 forint. Levél, távirat, telefon dija: Levél helyben 30 fillér, levél vidékre 60 fillér, külföldre 1 forint. A távirat szódija 40 fillér, a legkisebb dija 2 forint. A távbeszélő belépési dij Budapesten 400, vidéken 300 forint. Egy telefonbeszélgetés 80 fillér. Az adagolt élelmiszerek: Kenyér: Alapadag napi 20 deka. Iroda munkások napi 25 deka. Könnyű és nehézesti munkások, valamint bányászok napi 30—75 deka. Liszt: kategóriák szerint havi 120—350 deka. Hüvelyes: kategóriák szerint havi 30—75 deka. Zsír: havi 30 deka. Ecet: havi 3 deci. Élesztő: havi 2 deka Cukor: havi 10 deka. SC kategóriák szerint havi 10—20 deka. Sacharin havi 10 deka cukornak megfelelő mennyiség. Hús: csak a dolgozóknak 1—1 konzervadag. Tej: csak 4 éves korig napi 4 deci, konzervformában Gyula: havi 2 doboz. Az adagokat emelni fogják. A lakbér a háború előtti alapbérhez igazodik és valamivel több forintban, mint volt pengőben. A különbség a nagyobb lakásoknál több, a kisebbeké kisebb. A villamosjegy ára egy forint, a munkás hetijegy 7 forint. A vonat forint tarifája A MÁV, eddig elkészült személytarifa adatai a következők: A Budapest-Cegléd közötti utazás személyvonat II. osztályon 20 forint 70 fillérbe, III. osztályon 13.80- ba kerül. Budapest-Szolnok személyvonat II. osztály 25.80, III. osztály 17.20. Budapest-Szolnok személyvonat II. 48.90, III. 32.60. Budapest-Békéscsaba gyorsvonaton 105.50, személyvonaton II. 51.30, III. 34.20, Budapest-Pécs gyorsvonaton 125 forint, személyvonat II. 59.40, III. 39.60, Budapest- Nyíregyháza gyorsvonaton 134, személyvonat II. 64.80, III. 43.20, Budapest-Miskolc II. 48.90, III. 32.60, Budapest-Szombathely személyvonat II. 62.10, III. osztály 41.40 forint, Budapest-Érd személyvonat III. 4.60 forint, Budapest-Soroksár személyvonat III. 3.40 forint, Budapest-Vecsés III. 4.60 forint, Budapest-Gödöllő III. 7.— forint és Budapest-Vác személyvonat III. 7.— forint. LEVELEK E rovatunkban kifejezett vélemények nem szükségszerüleg azonosak lapunkéval. Kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják. Kéziratok megőrzését nem vállaljuk. Visaxaktudendo Mátrátokhoz kérünk megfelelő bélyeggel ellátott címzett válaszboritékot mellékelni .(Sokat tanulhat egy jóakaró a Magyar Jövő regényéből.. Tisztelt Szerkesztőség! Elengedhetetlennek tartom részemről, az aug. 15-iki lapszámban megjelent furcsa hangnemben írt levél tartalmát megbírálni. Írójának, az “Egy jóakarónak”, érdemleges választ adni úgy, hogy abból ő is, én is és még mások is, esetleg tanuljunk. Hogy a levél írója ténylegesen is jót akar-e, vagy csak az ő saját beképzelése-e önmagát lapunk jóakarójának feltüntetni, azt, csak úgy tudhatjuk meg, ha őt, érveink felsorakoztatása után, válaszadásra bírhatjuk. Persze, akkor ki kell jönni a névtelenség takarója alól. Hát mit is kifogásol lapunkban névtelen honfitársunk? Hát szerintem, igen helytelenül, hibaként rójja fel, történelmi regények és magyarországi hírek túlsók közlését és inkább amerikai híreket akarna többet lapunkban. No meg, a magyarországi hírek átvételének módját ollózásnak nevezi. Vegyük csak sorjában a dolgokat és módjával. Mindenekelőtt legyünk tisztában azzal, hogy mi is a demokratikus sajtó, a demokratikus újságírás célkitűzése. Ezt megmondhatjuk egyetlen szóval, így: Az igazság megírása. Igen ám, csakhogy a jobb jövőért folyó küzdelemnek sok harctere van ám, és így mi sem természetesebb, hogy az igazság megírásának is sokféle tere és formája van. Egyik ilyen, mondhatnók a legegészségesebb formája, a mostanában kialakult reális történelmi regényírás, melyekben megkapjuk a történelmi valóságot, regény alakban. Esze Tamás regénye is egy ilyen történelmi regény. De miért is törődünk mi az évszázadokkal ezelőtt történt eseményekkel — gondolhatná valaki. Hát csak azért, hogy a múlt eseményeit összehasonlítsuk a maiakkal, keresve azoknak indító okait a jelenben és a múltban, rájövünk, hogy az okok mindig azonosak, csak koronként más és más formában jelentkeznek, amelyek az illető korra rányomják a külső formát, Így nézve és magyarázva az eseményeket, világszemléletünk tisztultabb lesz, igyekszünk eseményeket lényegükben megismerni, hogy ezeket a megismeréseket a jobb jövőért való küzdelmünkben felhasználjuk, legyenek azok a világtörténelem bármilyen régen történt eseményei. Ezért fontosak és értékesek a reális történelmi regényeink. Gondoljunk csak vissza, mikor az elemi iskolákban, közép- és felsőbb iskolákban tanították a kuruc felkelést. Az akkori történelemtanítás, csak úgy egyszerűen nyakonfogta Rákóczit és a forradalom élére állította. Ezzel el volt intézve a dolog. Még azt megmondták, hogy a felkelés eltartott vagy kilenc évig és Másténynál letették a fegyvert. Ezzel szemben, a történelmi valóságot tárja elénk a regényíró Esze Tamás c. regényében és pedig úgy, ahogy azt az oknyomozó történelemtanítás tudománya felderítette. Láttuk, kik kezdték a felkelést, kik álltak az élen, milyen volt a nyomor, elénk tárva a nép nyomora mint indítóok és előttünk vannak a népből származó vezetők, azok ’ sokféleségei, helyesebben: láttuk, melyek vállalták a sorsközösséget a néppel és me■ lyek nem. Fentiek után nyugodtan jelentem ki részemről, reám, igen nagy nevelő hatással volt a regény, de még teljesebb lenne a tanítás, ha a regény is folytatódna s megtudnánk,mi késztette Rákóczit arra, hogy a felkelés élére került. Magyarországi hírekre vonatkozóan sem értek egyet a levélíróval. Miért? Hát azért. mert a dögkeselyűk mindenütt ott leselkednek. Még a fasizmus katonai leverése előtt, tervszerűen készítette elő a népuralom bukását a reakció. Ez a terv nem sikerült, noha mindenféle téren alaposan el volt az készítve. Úgy gazdasági, mint politikai téren. Hogy az aljas terv nem sikerül, részben a sokoldalú, éber demokratikus sajtónak is köszönhető. Igenis, legyen sok és pontos a hazai hír, események közlése a lapban, mert még annyi porhintést, hazugságot, kendőzést és még nem is tudom mi mindent, nem láttunk a reakció részéről, mint éppen most, mikor az új magyar demokrácia van kialakulóban. Átvenni a híreket, hogy azokból értsüljünk, tanuljunk, még akkor is, ha azt valakik ollózásnak nevezik és ezt tartják lelkiismereti kérdésnek lapunkról. Még ennyit: Felhívom az “Egy jóakaró” honfitársamnak figyelmét a most, közlés alatt levő regény tartalmára. Ebből is sokat tanulhat, ha akar. Állítom, mert ezt magam is átéltem. A. Krizsány, Brantford, Can. ---------------- Akik a magyar árvák pénzén utazgatnak Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szíveskedjenek ezt a pár sort a Magyar Jövőbe betenni. Tudomásomra jött, hogy már Dobozy úr és társai hazafelé tartanak. Kérdem azokat az urakat, hogy milyen feleletet adnak a szenvedő magyar népnek, hogy miért késtek minden küldeménnyel, amit az amerikai munkásság a Reliefre gyűjtött? Megkérdem az urakat, miért mentek el, mikor a gyűjtött ruha itt van? Hogyan van merészségük a magyar szegény emberek pénzén utazgatni? Ehhez igazán merészség kell! Remélem, hogy majd számonkérik, hogy a magyar árváknak gyűjtött gyámpénzen mit csináltak az urak! Tisztelettel: Bertha Molinári, A Food, Tobacco, Agricultural & Allied Workers (CIO) tagjai a National Maritime Union (CIO) hajósmunkásaival egyetemben felvonulnak Philadelphia utcáin és hangszórókkal buzdítják az embereket, regisztráljanak és szavazzanak. September 4, 1946 Konjunktúra Hogyan látja az amerikai nagytőke magazinja a jelenlegi gazdasági konjunktúrát A “Fortune”, az amerikai nagytőke magazinja, cikket közölt a jelenlegi időleges gazdasági konjunktúráról. A cikk lényege a következő: A nagy amerikai konjunktúra folyamatban van. Csaknem minden üzletág görbéje felfelé halad. Hatalmas kereslet van minden iránt, amit meg lehet enni, viselni, égetni, inni, látni, ízlelni, szagolni és amiben utazni vagy pihenni lehet. Az egész országban költekezési és vándorlási láz tört ki. Mindent megvesznek. A 15.000 dolláros nyestbundát és az ezer dolláros karkötő árát éppoly gyorsan eladják, mint a tojást és a sertéskarajt. A jelenlegi konjunktúra abnormális ésóval meghaladja a rendes, békebeli prosperitás mértékét. Példátlan pénzmennyiség szabadult rá a piacra,amely példátlan áruhiányban szenved. De ez azért nem teljesen igaz: több áru van, mint bármikor azelőtt. De a hiányzó áruk jegyzéke is óriási. A nagy áruházak 1946 márciusában 263 szállókkal többet adtak el, mint 1939-ben; a telefon szaknévsorban felsorolt vállalatok száma a legnagyobb a történelemben. 1929-ben 48.600.000 alkalmazott volt az országban, ma 53 millió. A nagy konjunktúrát legjobban négy álalánossággal lehet megmagyarázni. Ezek: 4. Mindenki belefáradt a háborúba. Egyetlen közgazdász sem vette figyelembe azt a lélektani tényt, hogy sok millió amerikai úgy tervezte, hogy átrendezi az életét, pihenni, vásárolni és játszani akart. Mégis, ez a lélektani tény lett a legfontosabb gazdasági tényező az átmeneti időszakban. Mindenben van konjunktúra. A templomi gyűjtések sohasem tapasztalt sikerrel járnak, az adóslevelek elégetése mindennapivá vált. Ugyanez a helyzet a sportokban. A sportversenyek minden ágát rekordközönség látogatja. A Louis-Conn boxmérkőzésnél száz dolláros jegyeket adtak el. A bélyeggyűjtésben is mutatkozik a konjunktúra, a Post Office Dept. 140 százalékkal több bélyeget adott el, mint az előző évben. Még az autóbalesetek és a bűnesetek száma is rekordmagasságra emelkedett. 2. Mindenütt van konjunktúra. Az ország minden részéről érkező jelentések bizonyítják, hogy a helyzet mindenütt ugyanaz az országban. Renoban egy benzinkútért, amit néhány év előtt 22.000 dollárért vettek meg, ma 300.000 dollárt kérnek. A középnyugaton egy hold föld, amely 90 dollárba került 1941-ben, ma 140 dollárba kerül. Tíz vevő akad minden yachtra, amit építenek. 34 millió amerikai család 145 milliárd dollár megtakarított pénzzel és 160 milliárd dollár jövedelemmel mindent meg akar venni, ami kapható 8 millió különféle árucikkből. 3. A fekete piac az igazi piac. Történetírók meg fogják írni, hogy 1946-ban minden kapható volt az Egyesült Államokban — megfelelő árért. A háziasszony hónapokon át nem merte megkérdezni a mészárost a hús maximális ára felől. Aki autót vásárol, annak mindig valami mást is kell vennie, ami az autóval jár, pl. a kereskedő nyakkendőjét, 100 dollárért. Lehet kapni 50 dolláros lakást, ha az ember megveszi a benne levő bútort 1.500 dollárért; a bútor rendszerint egy törött pamlagból és néhány ócska székből áll. 4. Mindenki előre látja a véget. Az amerikaiak azt hiszik, hogy 1950 körül vége lesz a konjunktúrának, mikor a keresletet a kínálat ki fogja elégíteni. Jóformán senki sem bízik aban, hogy azután a szilárd prosperitás korszaka következő; a legtöbben gazdasági depresszióra számítanak. Ez a széleskörű cinizmus figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a rendkívül fontosságú autóipar virágzani fog 1950-en túl is. Figyelmen kívül hagyja a külkereskedelem lehetőségeit. Figyelmen kívül , hagyja az ország sokirányú szükségletét. Az utak javításra várnak, ezer meg ezer iskolára, kórházra és hídra van szükség. 1077 város tízezer lakoson felül, kívánja megoldani közlekedési problémáját, stb. • Mégis, senki sem bízik abban, hogy a konjunktúra 1950-en túl fog tartani. Ezen az időponton túl senki sem lát; 1950-en túl a gazdasági radar sem talál mást, csak űrt. $ $ $ így a Fortune magazin. A nagytőkések folyóirata figyelmen kívül hagy több igen lényeges szempontot. A jelenlegi vásárlási láznak általában két oka van. Az egyik, hogy a hadiszállítóknak, akik milliárdokat kerestek a háború alatt, semmi sem drága; ők gondolkodás nélkül adhatnak egy bundáért 15.000 dollárt, amiből esetleg öt munkáscsalád egy évig megélne. A másik ok az infláció, illetve, a még nagyobb inflációtól való félelem, amely arra készteti a párszáz dollárt összekuporgatott “kistőkéseket,” hogy valami kézzelfoghatóba fektessék kis pénzüket, még akkor is, ha ezzel veszítenek, mert az egyre emelkedő árak mellett nem biztosak abban, hogy a pénzük nem fog-e teljesen elértéktelenedni. Arra sem gondol a Fortune cikkírója, hogy nem mindenki vesz részt a nagy vásárlási lázban. Azoknak a családoknak a százezrei, akik segélyből tengetik életüket vagy a 20—40 dolláros bérekért dolgozó munkások milliói nem résztvevői, hanem csak komor nézői az amerikai gazdasági élet nagy tragikomédiájának. Sok jut a “konjunktúrából.” Ezek csak annyit látnak belőle, hogy egyre kevesebb élelmiszert tudnak venni maguknak és családjuknak, egyre hiányosabban öltözködnek. Az inflációban a nagytőke összeesküvését látják, melyre fokozott szervezkedéssel válaszolnak.