Magyar Jövő, 1946. szeptember (45. évfolyam, 173-191. szám)

1946-09-28 / 191. szám

2 / jfWAGYAB mjfíÖVp' PuMisned Dally except Sunday, Monday and certain Holidays by the ________UAILI JOURNAL ASSOCIATION. INC. <30 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOHN GYETVAI, szerkesztő Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető. Subscription Rates: USA Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. éjéSo. America, Mexico, Cuba S Dollars one year, $4.50 half year, $2.50 three months. Eurcpe Australia Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year. $4.50 half year, $2.75 three months. (Entered as Second Class Matter May 10, 1043, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 8, 1879. 20» Az elkésett “segítség” Magyarországnak U. S. State Departmentje, William L. Clayton helyettes külügyi államtitkár útján, jegyzéket hozott nyilvánosságra Magyarország gazdasági szanálásának kérdésében azzal, hogy U. S. segíteni akarja Magyarországot, de a Szovjetunió lett volna az, amelyen múlott a segítség elmaradása. A jegyzék úgy állítja be az ügyet, mintha a Szovjetunió nem tartotta volna be a jaltai Szövetséges konferencia azon határozatát, hogy a volt vazallus államok gazdasági rehabilitációját, szanálását elő fogják segíteni. Elismeri ugyan a jegyzék, hogy a Szovjetunió segítséget adott azzal, hogy kitolta a magyar hadikárpótlás fizetési idejét, de “rekvirálásokkal” nehezítette a szanálást. (S közben mégis az a csoda történt, hogy nagyszerűen szanálták a magyar gazdasági pénzügyi helyzetet, jó új magyar valutát teremtve meg, áruforgalmat indítva el és aug. 1. óta megindult a magyar gazdasági élet vérkeringése?) Ajegyzék felsorolja, hogy U. S. mit tett a magyar helyzet segítésére: visszaadta a nácik, nyilasok által Németországba elrabolt 32 millió dollár értékű magyar aranyat, adott 15 millió dollár értékű hosszú lejáratú áruhitelt és utasítást küldött a németországi és ausztriai megszálló amerikai parancsnokokhoz, hogy adják vissza az ugyancsak nyugatra hurcolt magyar nemzeti vagyont,amelynek értéke legalább 2 ezer millió dollár volt, ami szintén jogos magyar vagyon s ami U. S. kontrol alatt van s amit ha Magyarország idejében visszakapott volna, a szanálás már sokkal előbb megtörtént volna s nem késett volna.) Végül a jegyzék, illetve annak magyarázata azzal fejezi be az elkésett segítségről szóló jegyzéket s tesz pontot utána, hogy Anglia és Amerika hajlandó “tanulmányozni” (most a megtörtént magyar szanálás után) a magyar szanálás kérdését. Amíg a magyar nép s az amerikai magyarság hálás volt azért is, hogy az Egyesült Államok kormánya visszaadta az elrabolt jogos magyar tulajdont, a 32 millió dollár értékű aranyat, vagy 15 millió áruhitelt nyújtott s 4 millió UNRRA segélyt is kapott Magyarország hosszú kérések után, főleg Lehman akkori UNRRA igazgató hathatós támogatásával elsősorban, a magyar segítésnek az az értékelése és módszere, ahogyan a jegyzékben tükröződik, csökkenti az egész segíteni “akarásnak” az értékét. Ez a segíteni akarás a “szanálás”végrehajtására akkor jelentkezik, amikor a szanálást már Magyarország maga végrehajtotta. S ha vissza is került az arany, a jogos magyar tulajdon, elmaradt a sokkal nagyobb segítség, a 2 ezer millió dollárnyi elrabolt magyar nemzeti vagyon a nyugatról, ahol amerikai kontrol alatt van.Ellentmondó az az érvelés, hogy a magyar vagyon visszaadását a berlini kontrol bizottság halogatása okozta. Ha az aranyat visszaadhatta U. S. berlini akadály nélkül, megtörténhetett volna az ugyancsak a U. S. kontrol alatt és főleg Ausztriában levő magyar vagyon visszaadása is. De ami az elkésett segíteni akarás értékét még bizonytalanabbá teszi, az a jegyzéknek azon tendenciája, amelylyel minden felelősséget a Szovjetunióra iparkodik hárítani. Eszerint az egész jegyzék csak manőver arra, hogy valamiért megint a Szovjetunió ellen keltsenek hangulatot és úgy látszik, csak egyik része annak a láncolatnak, amellyel Paksban, az Egyesült Nemzetekben mindenért és mindenkor minden felelősséget a Szovjetunióra akarnak hárítani. Holott Magyarországnak is a Szovjetunió adta az egyetlen hathatós segítséget fizetési moratóriummal, vetőmagvakkal, élelmiszerekkel, gépekkel, lovakkal a mezőgazdasági termelés sikeréhez, ami viszont egyik döntő alapja volt a magyar szanálásnak. S ha jól mögéje nézünk a sok “segíteni” akarásnak, nemcsak Magyarországgal, hanem más keleti demokráciákkal szemben is, azok mögött vagy gazdasági behatolási kísérletek vannak, feltétlenül az ígért segítségért, vagy politikai trójai falovak. Segíteni akarásokkal pld. a dunai hajózás “nyugati” kontrolját akarják, vagy előjogokkal járó kereskedelmi szerződések kicsikarását, vagy végül bázisteremtést politikai reakciók számára az egyes országokban. Romániának, Bulgárriának, vagy Jugoszláviának is ígértek pld. olyan “segítséget,” hogy biztatták és támogatták a Maniu-Bratinau féle reakciós klikket, a bolgár fasiszta csoportokat, vagy jugoszláv csetnikeket. S ilyen célok szolgálatában teszik footballá Magyarországot és a magyar nyomort. Ellentétek szításával teszik lehetetlenné a Szövetségesek együttműködését akár szövetséges, akár volt vazallus államok támogatásában. (Ultimátumfélék Jugoszláviának.] • MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Harc a világbéke Wellace levele Trinanhoz Henry Wallace szeptember 12-én mondta el a new yorki Madison Square Gardenben nagyjelentőségű beszédét, amelyben békepolitikát követelt. Ezt megelőzően július 23-án levelet írt Truman elnökhöz, amelyben részletesen megírta, hogy Amerika miként járulhat hozzá a világbéke biztosításához. Wallace férfias kiállása kereskedelemügyi miniszteri pozíciójába került, mint ismeretes. A Wallace levél pedig annyira fontos, hogy annak szószerinti magyar fordítását leközli a Magyar Jövő megmentéséért! IV. Világos, hogy úgy a mi saját, mint az egész világ jóléte érdekében az utóbbi álláspontot kell elfoglalnunk. Biztos vagyok benne, hogy ez az Ön véleménye is és a külügyminiszter rádióbeszéde július 15-én világossan mutatja, hogy ő el van készülve addig tárgyalni, amíg szükséges, hogy ezen az alapon megoldás jöjjön létre. Meg kell kísérelnünk becsületes választ kapni arra a kérdésre, mily tényezők okozzák a Szovjetunió bizalmatlanságát irányunkban, továbbá választ kell kapnunk arra a kérdésre is, mily tényezők okozzák a mi bizalmatlanságunkat a Szovjetunió irányában. Nem vagyok biztos benne, hogy mi, mint nemzet vagy kormányzat, megtaláltuk a választ erre a kérdésre, noha felismertük, hogy mindkét kérdésnek kritikus jelentősége van. A mi alapvető bizalmatlanságunk a Szovjetunió ellen, amit erősen felfokoztak az utóbbi hónapokban a sajtó által feljátszott konfliktusok, a politikai és gazdasági szervezeteink különbözőségéről ered. Történelmünk során először, a defetisták hangot adtak azon félelmüknek, hogy van egy másik rendszer, amely sikeres ellenfele a demokráciának és a szabad vállalkozásnak, más országokban, sőt talán a miénkben is. Meg vagyok győződve, hogy mi állhatjuk ezt a kihívást, amint azt megtettük a múltban, bebizonyítva, hogy gazdasági bőség elérhető a személyi, politikai és vallási szabadságjogok feladása nélkül is. De nem állhatjuk a kihívást, mint Hitler tette, egy antikomintern életrehívásával. Talán nagyon könnyű elfelejteni, hogy a kultúráinkban mélyen fekvő különbségek és a 25 éven át folyó intenzív szovjetellenes propaganda ellenére is, az amerikai nép megváltoztatta magatartását a háború krízise alatt. Ma, a látszólag megoldhatatlan nemzetközi problémák és a folytonos holtpontok nyomása alatt, az amerikai közvélemény áradata ismét a Szovjetunió ellen fordult. Ebben a visszahatásban rejlik az egyik veszély, amely miatt e levelet megírom. És most hadd soroljam fel a tényezőket, amelyek bizalmatlanságot keltenek az oroszokban az Egyesült Államok és a nyugati világ ellen. Először is az orosz történelmet kell figyelembe vennünk, mert ez az a háttér, amenben az oroszok a világ többi népének cselekményeit és politikáját látják. Az orosz történelem, több mint ezer esztendeje, kísérletek, gyakran sikertelen kísérletek sorozata, amely betörések és hódítások elhárítására irányult, a mongolok, a törökök, a svédek, a németek és a lengyelek ellen. A szovjet kormányzat alig 30 éves fennállása, az orosz ember szemében, a folytatása történelmi küzdelmüknek a nemzeti fennmaradásért. Az új rezsim első négy esztendeje, 1917-től 1921-ig, azzal telt el, hogy igyekeztek ellenállni a támadásnak, amit a japánok, az angolok, a franciák, némi amerikai segítséggel és néhány fehérorosz hadsereg, a nyugati hatalmak bátorításával és pénzén, indítottak ellenük. Azután 1941-ben, a szovjet államot csaknem meghódították a németek, oly korszak után, amelyben a nyugat-európai hatalmak nyilván belenyugodtak Németország fegyverkezésébe, abban a hitben, hogy a nácik kelet felé fognak terjeszkedni és nem nyugat felé. Az oroszok ezért úgy érzik, hogy létükért küzdenek egy ellenséges világban. Másodszor, mindebből az következik, hogy az oroszok szemében a nyugati hatalmak védelmi és biztonsági rendszabályai támadó szándékúnak látszanak. A mi cselekményeink, hogy kiterjesszük katonai biztonsági rendszerünket— oly lépések, mint a Monroe*. elv kiterjesztése, beleértve a nyugati hemiszféra országainak felfegyverzését, a mi jelenlegi atombomba monopóliumunk, igyekezetünk bázisok létesítésére és az angol birodalom általános támogatása — az oroszoknak úgy tűnik fel, hogy lényegesen meghaladják a védelem követelményeit. Azt hiszem, mi ugyanígy gondolkoznánk, ha az Egyesült Államok volna az egyetlen kapitalista ország a világon és ha a legerősebb szocialista országok olyan haderőt teremtenének, amely messze meghaladná minden korábbit előző történelmünkben. A Szovjetunió szempontjából, az a tény, hogy kölcsönt adtunk Angliának és hogy nincs kézzel fogható eredménye az ő kérésüknek, hogy adjunk kölcsönt nekik újraépítési célokra, úgy tekinthető, mint újabb bizonyítéka a szovjetellenes tömb erősítésének. Végül, a mi ellenállásunk azon kísérletüknek, hogy melegvizű kikötőt kapjanak és hogy felépítsék a maguk biztonsági rendszerét barátságos határállamok formájában, orosz szempontból olyannak látszik, ami lezárja az ügyet. Huszonöt évi elzárkózás után és miután nagyhatalmi pozícióba emelkedtek, a Szovjetunió azt hiszi, hogy joga van ahhoz, hogy új státusát elismerjék. A mi szándékunk, hogy demokráciát létesítsünk Kelet Európában, ahol igazi demokrácia sohasem létezett, úgy tűnik fel, mint egy kísérlet ellenséges szomszédokkal való bekerítésére, ahogy az megtörtént az első világháború után és ami ugródeszkául szolgálhat egy újabb erőfeszítés számára, hogy elpusztítsák őket. Ha ez az analízis pontos és ezt bőséges bizonyítékok támogatják, akkor világosan következik a mód, hogyan javíthatjuk meg a szituációt. A fő célja a mi akciónknak az legyen, hogy eloszlassuk minden érthető alapját az ő félelmüknek, gyanakvásuknak és bizalmatlanságuknak. Fel kell ismernünk, hogy a világ megváltozott és hogy ma nem lehet részes “Egy világ”, hacsak az EgyesültÁllamok és a Szovjetunió nem találja meg a módját, hogy együtt éljenek. Például, legtöbbünk szilárdan meg van győződve álláspontunk helyességéről, mikor a Duna vagy a Dardanellák nemzetközivé tételét és erődítményeinek lebontását javsoljuk, de megdöbbennénk és felháborodnánk minden olyan szovjet javaslaton, mely a Szuez vagy Panama csatornák nemzetközivé tételét vagy lefegyverzését ajánlaná. Fel kell ismernünk, hogy az oroszok számára ezek azonos helyzetek. , Meg kell állapítanunk egy friss szemszögből, mit tart a Szovjetunió lényegesnek s maga biztonságára nézve; ez az előfeltétele a békeszerződések megírásának és egy világrend felépítésében való közreműködésnek. (Folytatjuk.) BUDAPEST, 1946 szeptember eleje. (A Magyar Jövő tudósítójától.) A forint megteremtése, az infláció megszüntetése — ez most, egy hónapos tapasztalat után már kétségtelenül megállapítható — megjavította a magyar dolgozók életszínvonalát. De nyilvánvaló lett — s ezt előre látták — hogy a kényszerű takarékosság, a nadrágszíj beljebbhozása munkanélküliséget fog előidézni. A mostani munkanélküliek nagy része ugyan már az infláció idején is munka nélkül (helyesebben: dologtalanul) élt, de akkor a különböző spekulációs és feketekereskedelmi lehetőségek igen magas színvonalat biztosítottak számukra. Ezek mellett azonban az államháztartásban és a magángazdaságban végrehajtandó takarékosság is emeli a munkanélküliek számát. A közhivatalnokok elbocsátása nemcsak politikai magatartása, hanem létszámfelettiség címén is megkezdődött. Ezenkívül a magánvállalatok is kénytelen: az észszerűbb és olcsóbb, termelés érdekében sok alkalmazottat elbocsátani. Pontos adatok nincsenek ugyan még a magyarországi munkanélküliek összlétszámáról, de a szakszervezeti központ (a Szakszervezeti Tanács) kimutatása mégis megközelítő képet ad erről az egyre fontosabbá váló gazdasági, szociális és politikai kérdésről. E szakszervezetek a magánalkalmazotti létszámapasztás előtt már 81.170 munkanélkülit tartottak nyilván. A legtöbb (30.000) munkanélküli van az építőiparban, 13.000 a kereskedelmi alkalmazottak körében, 7000 magánalkalmazott, 5000 postás, 4500 vasas, 4000 szállítómunkás, 3100 famunkás. A Szakszervezeti Tanács adatgyűjtéséből kiderül, hogy 315 megkérdezett vállalat 100 ezer alkalmazottjából további 7800-at akar elbocsátani. Előreláthatóan valamivel 100 ezer fölé fog fog emelkedni a létszámapasztás után a munkanélküliek száma. Ha ezekhez hozzászámítjuk a közhivatali leépítések során munkanélküliekké válókat, a mezőgazdaságban szintén jelentkező munkanélkülieket és főként ha arra gondolunk, hogy Szlovákiából 100.000, netán 200.000 magyart akarnak áttenni a határon — teljes egészében kibontakozik az a hatalmas probléma, amellyel a fiatal magyar demokráciának most meg kell küzdenie. A kérdés megoldására, a már meglévő és alighanem fokozódó munkanélküliség enyhítésére, leküzdésére haladéktalan és határozott intézkedéseket terveznek. A munkavállalók érdekeit képviselő Szakszervezeti Tanács és a kormányszervek között állandó tárgyalások vannak. Mindenekelőtt a főváros, Budapest kezdi meg a közmunkákat. Ezek keretében egyelőre több mint 4000 embert sikerül munkába állítani. De ezenkívül más munkaalkalmak teremtéséről is gondoskodni kívánnak, így elsősorban fontos az építkezések megindítása. Magyarországon a náci és nyilas téboly az épületekben hallatlan rombolásokat okozott, a középületek és a lakóházak ezrei semmisültek meg vagy rongálódtak meg. Először is megkezdődik azoknak a romoknak az eltakarítása, amelyek az önkéntes rohammunkák után is a városok utcáin éktelenkednek. Itt sok építőmunkás talál majd elhelyezkedést. A textiliparban — amely a szovjet bérmunka folytán a legjobban foglalkoztatott iparág — újabb műszakok beállításával akarnak többezer munkást elhelyezni. Nagyobb arányú fakitermelés megindításáról is szó van. A közlekedésügyi minisztérium 50.000, a törvényhatóságok 100.000 munkanapot igénylő útépítési munkát indítanak ebben az évben. A kényszerű takarékosság nem teszi lehetővé, hogy nagyobb összegű hitelekkel támogassák az új munkaalkalmat teremtő termelés megindítását, kisebb keretben azonban mégis kölcsönöket fognak nyújtani rövid lejáratra az újjáépítés során új munkaalkalmat teremtő iparvállalatoknak és olyan jóvátételre dolgozó vállalatoknak, amelyek most, a jóvátételi terhek csökkentése idején nagyobb mértékben rátérnek fogyasztási javak gyártására. De minden hatósági támogatás mellett a legtöbbet érne, ha maguk a tőkések törekednének arra, hogy ne a könnyebb végénél fogják meg a dolgot és ne feltétlenül munkafelbocsátással oldják meg a kérdést. Néhány példamutató vállalat megjelölte a járható utat :el kell adni — akár olcsóbban is — a raktáron levő árukat, hogy a befolyó pénzen nyersanyagot lehessen venni és folytatni lehessen a termelést, piacot kell keresni, külföldi bérmunka után kell nézni és főként: :át kell csoportosítani a munkaerőpiacot és az egyik helyen feleslegessé váló munkaerőket más helyeken kell foglalkoztatni. A hatóságok most egymás után indítják azokat az átképző tanfolyamokat, amelyeken elsősorban az állásukat vesztett tisztviselők a tényleges termelő munkába való bekapcsolódáshoz szereznek ismereteket. A probléma nehéz, de reméljük, a fiatal magyar demokrácia ezzel is megbirkózik. Dr. Nemes György. MAG¥ARORSzACI bibék Elhatározták a nagyipari vállalatok nacionalizálását BUDAPEST. — Fájdalmas és pótolhatatlan veszteség érte a magyar színművészetet. Góth Sándor, a Vígszínház együttesének és a magyar színészetnek nagy alakja hosszas betegeskedés után 76 éves korában elhunyt. Góth Debrecenben kezdte pályafutását, majd 1903-ban Budapestre került, ahol egyik megteremtője lett a századvéres polgárháború támogatása Görögorszgban, ugyanez Kínában vagy Iránban.) Mint Sztálin utal rá legújabb nyilatkozatában, lehet együttműködni minden kérdésben, nincs háborúra ok egyes csoportok uszításain kívül. Ezt az együttműködést teremtsék meg s akkor nem késnek el régen esedékes segítségek s nem lesz szükség manőverekre, ellentétek keltésére. BUDAPEST. — Az iparügyi minisztériumban pártközi értekezletet tartottak, amelyen a koalíció programjának megfelelőleg elhatározták, hogy a jóvátételi szállítások befejezéséig, vagyis 1953-ig a Weiss Manfréd Műveket, a Rimamurányit, a Salgótarjánit és a Ganz gyár telepeit állami kezelésbe veszik. Góth Sándor meghalt eleji “vígszínházi stílusnak”. Kitűnően beszélt franciául, sok darabot fordított és Moliere-ről könyvet is írt. Hubay Jenő Karenina Annájának szövegkönyve is tőle származik. Az új zárórák Budapesten BUDAPEST. A vendéglátó ipari üzemek új záróráját Budapesten éjszakai 2 órában, vidéken 12 órában állapították meg. Egyéb szórakozóhelyek, színházak, kabarék, mozik, cirkuszok Budapesten,éjszaka 12 óráig, vidéken 11 óráig tarthatnak nyitva. Adj egy napi íjért a Magyar Segély javára! USSR ellenzi a szövetségesek európai gazdasági terveit LAKE SUCCESS. — Az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Társadalmi Tanácsának most folyó üléssorozatán a Szovjetunió ellenzi mindazokat a terveket, amelyeket “egységes”, kontinentális alapon javasoltak végrehajtani Európa gazdasági “talpraállítására.” Ezek az angol-amerikai tervek olyan szándékokat rejtegetnek, amelyeketa szovjet nem támogathat, ennélfogva valamennyit viszszavetette a Szovjetunió delegációja. September 28, 1946 WPOffA Wmti. CSATLAKOZNAK FASISZTA 1® SZÍ EV® SÍZÉS LEIVEL HABSEREMI PÁRIS. (Az Overseas News Agency jelentése a Magyar Jövőnek.) — Anders lengyel tábornoknak Olaszországban levő hadserege naponta növekszik, bár az angol kormány kötelezte magát, hogy e hadsereget lefegyverzi, sőt már az előkészületeket is megtették arra, hogy az egész hadsereget tankostul, fegyverestül átszállítják Argentínába, amely hajlandó befogadni azt. Az Anders hadsereg növekedésének titkát most felfedték a lengyel kormány hivatalos közegei. Megállapították, hogy naponta körülbelül kétszáz lengyel, jugoszláv, csehszlovák és német náci és háborús bűnös szökik meg Németországból Olaszországba a Brenner szoroson át vezető földalatti utakon és úgy állnak be Anders hadseregébe. Joseph Winiewicz, egy magasrangú lengyel államhivatalnok, a napokban Parisból Londonba ment, hogy az angol kormányt részletesen informálja az Anders hadseregében levő náci elemekről és hogy ezek az elemek miként jutnak el a hírhedt generálishoz. A lengyel hivatalos körök azt állítják, hogy Anders tábornok maga kezdeményezte a szökevényeknek Olaszországba való csempészését. A lengyel kormány ezzel akarja megakadályozni azt, hogy az újonnan áttelepítendők közé hírhedt bűnözők és veszélyes gonosztevők férkőzzenek be. E szökevények között sok a “Volksdeutsche” (külföldi német) és számosan közülük [ tökéletesen beszélnek lengyelül, úgy hogy könnyen lengyelnek adhatják ki magukat. A lengyel hatóságok szerint ezeknek legtöbbje elárulta Lengyelországot és kémek és besúgók szerepét játszotta a német megszállás alatt. Legtöbbjük hamis bizonyítványokkal rendelkezik, sőt vannak olyanok is, akik hamisított amerikai kitüntetéseket viselnek, mert lemásolták azokat az érdemszallagokat, amelyeket a lengyel katonák kaptak Eisenhowe generálistól Cassino előtt tanúsított vitézségük jutalmául. A lengyel hatóságok most gyűjtik össze az adatokat azokról a bűnözőkről, akik az Anders hadseregben rejtőzködnek, hogy részt vehessenek áttelepítésében. A gonosztevők között van valószínűleg Szatkowski, az ukrajnai tömeggyilkos és több német Stormtrupper. A lengyel hatóságok azt hiszik, hogy Anders tábornok szándékosan be akarja csapni az angol kormányt azzal, hogy ezeket a bűnözőket beveszi hadseregébe és lehetővé teszi számukra, hogy álnév alatt Argentínában, illetve Angliában telepedjenek le. Wallace részt vesz a választási harcban WASHINGTON. Henry Wallace közvetlen környezetéből származó értesülések szerint a volt kereskedelmi miniszter elhatározta magát, hogy öt államban fog résztvenni a haladó szellemű demokrata jelöltek érdekében folytatandó választási kampányban. Biztosítva Hajdú megye vetőmagszükséglete A közellátási minisztérium Hajdú megye leginségesebb községei részére 200 vagon vetőmagot küld.