Magyar Jövő, 1946. szeptember (45. évfolyam, 173-191. szám)

1946-09-28 / 191. szám

2 / jfWAGYAB mjfíÖVp' PuMisned Dally except Sunday, Monday and certain Holidays by the ________UAILI JOURNAL ASSOCIATION. INC. <30 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: Dr. JOHN GYETVAI, szerkesztő Manager: SÁNDOR RÁKOSI, ügyvezető. Subscription Rates: USA Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. éjéSo. America, Mexico, Cuba S Dollars one year, $4.50 half year, $2.50 three months. Eurcpe Australia Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year. $4.50 half year, $2.75 three months. (Entered as Second Class Matter May 10, 1043, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 8, 1879. 20» Az elkésett “segítség” Magyarországnak U. S. State Departmentje, William L. Clayton helyet­tes külügyi államtitkár útján, jegyzéket hozott nyilvános­ságra M­­agyarország gazdasági szanálásának kérdésében­­ azzal, hogy U. S. segíteni akarja Magyarországot, de a Szovjetunió lett volna az, amelyen múlott a segítség elma­radása. A jegyzék úgy állítja be az ügyet, mintha a Szovjet­unió nem tartotta volna be a jaltai Szövetséges konferencia azon határozatát, hogy a volt vazallus államok gazdasági rehabilitációját, szanálását elő fogják segíteni. Elismeri ugyan a jegyzék, hogy a Szovjetunió segítséget adott azzal, hogy kitolta a magyar hadikárpótlás fizetési idejét, de “rekvirálásokkal” nehezítette a szanálást. (S közben mégis az a csoda történt, hogy nagyszerűen szanálták a magyar gazdasági pénzügyi helyzetet, jó új magyar valutát teremt­ve meg, áruforgalmat indítva el és aug. 1. óta megindult a magyar gazdasági élet vérkeringése?) A­­jegyzék felsorolja, hogy U. S. mit tett a magyar helyzet segítésére: visszaadta a nácik, nyilasok által Né­metországba elrabolt 32 millió dollár értékű magyar ara­nyat, adott 15 millió dollár értékű hossz­ú lejáratú áruhitelt és utasítást küldött a németországi és ausztriai megszálló amerikai parancsnokokhoz, hogy adják vissza az ugyancsak nyugatra hurcolt magyar nemzeti vagyont,­­amelynek ér­téke legalább 2 ezer millió dollár volt, ami szintén jogos magyar vagyon s ami U. S. kontrol alatt van s amit ha Magyarország idejében visszakapott volna, a szanálás már sokkal előbb megtörtént volna s nem késett volna.) Végül a jegyzék, illetve annak magyarázata azzal fe­jezi be az elkésett segítségről szóló jegyzéket s tesz pontot utána, hogy Anglia és Amerika hajlandó “tanulmányozni” (most a megtörtént magyar szanálás után) a magyar sza­nálás kérdését. Amíg a magyar nép s az amerikai magyarság hálás volt azért is, hogy az Egyesült Államok kormánya vissza­adta az elrabolt jogos magyar tulajdont, a 32 millió dollár értékű aranyat, vagy 15 millió áruhitelt nyújtott s 4 millió UNRRA segélyt is kapott Magyarország hosszú kérések után, főleg Lehman akkori UNRRA igazgató hathatós tá­mogatásával elsősorban, a magyar segítésnek az az értéke­lése és módszere, ahogyan a jegyzékben tükröződik, csök­kenti az egész segíteni “akarásnak” az értékét. Ez a segíteni akarás a “szanálás”végrehajtására akkor jelentkezik, amikor a szanálást már Magyarország maga végrehajtotta. S ha vissza is került az arany, a jogos ma­gyar tulajdon, elmaradt a sokkal nagyobb segítség, a 2 ezer millió dollárnyi elrabolt magyar nemzeti vagyon a nyugat­ról, ahol amerikai kontrol alatt van.Ellentmondó az az ér­velés, hogy a magyar vagyon visszaadását a berlini kontrol bizottság halogatása okozta. Ha az aranyat visszaadhatta U. S. berlini akadály nélkül, megtörténhetett volna az ugyancsak a U. S. kontrol alatt és főleg Ausztriában levő magyar vagyon visszaadása is. De ami az elkésett segíteni akarás értékét még bizony­talanabbá teszi, az a jegyzéknek azon tendenciája, amely­­lyel minden felelősséget a Szovjetunióra iparkodik hárítani. Eszerint az egész jegyzék csak manőver arra, hogy vala­miért megint a Szovjetunió ellen keltsenek hangulatot és úgy látszik, csak egyik része annak a láncolatnak, amellyel Pak­sban, az Egyesült Nemzetekben mindenért és minden­kor minden felelősséget a Szovjetunióra akarnak hárítani. Holott Magyarországnak is a Szovjetunió adta az egyetlen hathatós segítséget fizetési moratóriummal, vetőmagvak­kal, élelmiszerekkel, gépekkel, lovakkal a mezőgazdasági termelés sikeréhez, ami viszont egyik döntő alapja volt a magyar szanálásnak. S ha jól mögéje nézünk a sok “segíteni” akarásnak, nemcsak Magyarországgal, hanem más keleti demokráciák­kal szemben is, azok mögött vagy gazdasági behatolási kí­sérletek vannak, feltétlenül az ígért segítségért, vagy poli­tikai trójai falovak. Segíteni akarásokkal pld. a dunai hajó­zás “nyugati” kontrolját akarják, vagy előjogokkal járó kereskedelmi szerződések kicsikarását, vagy végül bázis­teremtést politikai reakciók számára az egyes országokban. Romániának, Bulgárriának, vagy Jugoszláviának is ígér­tek pld. olyan “segítséget,” hogy biztatták és támogatták a Maniu-Bratinau féle reakciós klikket, a bolgár fasiszta csoportokat, vagy jugoszláv csetnikeket. S ilyen célok szol­gálatában teszik footballá Magyarországot és a magyar nyomort. Ellentétek szításával teszik lehetetlenné a Szövetsé­gesek együttműködését akár szövetséges, akár volt vazallus államok támogatásában. (Ultimátumfélék Jugoszláviának.] • MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Harc a világbéke We­llace levele Tri­nanhoz Henry Wallace szeptember 12-én mondta el a new yorki Madison Square Gardenben­­ nagyjelentőségű beszédét, amelyben békepolitikát követelt. Ezt megelőzően július 23-án levelet írt Truman elnökhöz, amelyben részletesen megírta, hogy Amerika miként járul­hat hozzá a világbéke biztosításához. Wallace férfias kiállása kereskedelemügyi minisz­teri pozíciójába került, mint ismeretes. A Wallace levél pedig annyira fontos, hogy an­nak szószerinti magyar fordítását leközli a Magyar Jövő­ megmentéséért! IV. Világos, hogy úgy a mi saját, mint az egész világ jóléte érdekében az utóbbi állás­pontot kell elfoglalnunk. Biztos vagyok ben­ne, hogy ez az Ön véleménye is és a külügy­miniszter rádióbeszéde július 15-én világo­­s­san mutatja, hogy ő el van készülve addig tárgyalni, amíg szükséges, hogy ezen az alapon megoldás jöjjön létre. Meg kell kísérelnünk becsületes választ kapni arra a kérdésre, mily tényezők okoz­zák a Szovjetunió bizalmatlanságát irá­nyunkban, továbbá választ kell kapnunk ar­ra a kérdésre is, mily tényezők okozzák a mi bizalmatlanságunkat a Szovjetunió irá­nyában. Nem vagyok biztos benne, hogy mi, mint nemzet vagy kormányzat, megtaláltuk a választ erre a kérdésre, noha felismertük, hogy mindkét kérdésnek kritikus jelentősé­ge van. A mi alapvető bizalmatlanságunk a Szov­jetunió ellen, amit erősen felfokoztak az utóbbi hónapokban a sajtó által felj­átszott konfliktusok, a politikai és gazdasági szer­vezeteink különbözőségéről ered. Történel­münk során először, a defetisták hangot adtak azon félelmüknek, hogy van egy má­sik rendszer, amely sikeres ellenfele a de­mokráciának és a szabad vállalkozásnak, más országokban, sőt talán a miénkben is. Meg vagyok győződve, hogy mi állhatjuk ezt a kihívást, amint azt megtettük a múlt­ban, bebizonyítva, hogy gazdasági bőség el­érhető a személyi, politikai és vallási sza­badságjogok feladása nélkül is. De nem áll­hatjuk a kihívást, mint Hitler tette, egy antikomintern életrehívásával. Talán nagyon kön­nyű elfelejteni, hogy a kultúráinkban mélyen fekvő különbségek és a 25 éven át folyó intenzív szovjetellenes propaganda ellenére is, az amerikai nép megváltoztatta magatartását a háború krí­zise alatt. Ma, a látszólag megoldhatatlan nemzetközi problémák és a folytonos holt­pontok nyomása alatt, az amerikai közvéle­mény áradata ismét a Szovjetunió ellen for­dult. Ebben a visszahatásban rejlik az egyik veszély, amely miatt e levelet megírom. És most hadd soroljam fel a tényezőket, amelyek bizalmatlanságot keltenek az oro­szokban az Egyesült Államok és a nyugati világ ellen. Először is az orosz történelmet kell fi­gyelembe vennünk, mert ez az a háttér, amenben az oroszok a világ többi népének cselekményeit és politikáját látják. Az orosz történelem, több mint ezer esztendeje, kí­sérletek, gyakran sikertelen kísérletek so­rozata, amely betörések és hódítások elhárí­tására irányult, a mongolok, a törökök, a svédek, a németek és a lengyelek ellen. A szovjet kormányzat alig 30 éves fenn­állása, az orosz ember szemében, a folytatá­sa történelmi küzdelmüknek a nemzeti fennmaradásért. Az új rezsim első négy esztendeje, 1917-től 1921-ig, azzal telt el, hogy igyekeztek ellenállni a támadásnak, amit a japánok, az angolok, a franciák, né­mi amerikai segítséggel és néhány fehér­orosz hadsereg, a nyugati hatalmak bátorí­tásával és pénzén, indítottak ellenük. Azután 1941-ben, a szovjet államot csak­nem meghódították a németek, oly korszak után, amelyben a nyugat-európai hatalmak nyilván belenyugodtak Németország fegy­verkezésébe, abban a hitben, hogy a nácik kelet felé fognak terjeszkedni és nem nyu­gat felé. Az oroszok ezért úgy érzik, hogy létükért küzdenek egy ellenséges világban. Másodszor, mindebből az következik, hogy az oroszok szemében a nyugati hatal­mak védelmi és biztonsági rendszabályai tá­madó szándékúnak látszanak. A­­ mi cselek­ményeink, hogy kiterjesszük katonai biz­tonsági rendszerünket­­— oly lépések, mint a Monroe*. elv kiterjesztése, beleértve a nyu­gati hemiszféra országainak felfegyverzé­sét, a mi jelenlegi atombomba monopóliu­munk, igyekezetünk bázisok létesítésére és az angol birodalom általános támogatása — az oroszoknak úgy tűnik fel, hogy lénye­gesen meghaladják a védelem követelmé­nyeit. Azt hiszem, mi ugyanígy gondolkoznánk, ha az Egyesült Államok volna az egyetlen kapitalista ország a világon és ha a legerő­sebb szocialista országok olyan haderőt te­remtenének, amely messze meghaladná min­den korábbit előző történelmünkben. A Szovjetunió szempontjából, az a tény, hogy kölcsönt adtunk Angliának és hogy nincs kézzel fogható eredménye az ő kérésüknek, hogy adjunk kölcsönt nekik újraépítési cé­lokra, úgy tekinthető, mint újabb bizonyí­téka a szovjetellenes tömb erősítésének. Végül, a mi ellenállásunk azon kísérletük­nek, hogy melegvizű kikötőt kapjanak és hogy felépítsék a maguk biztonsági rendsze­rét barátságos határállamok formájában, orosz szempontból olyannak látszik, ami le­zárja az ügyet. Huszonöt évi elzárkózás után és miután nagyhatalmi pozícióba emelked­tek, a Szovjetunió azt hiszi, hogy joga van ahhoz, hogy új státusát elismerjék. A mi szándékunk, hogy demokráciát létesítsünk Kelet Európában, ahol igazi demokrácia so­hasem létezett, úgy tűnik fel, mint egy kí­sérlet ellenséges szomszédokkal való bekerí­tésére, ahogy az megtörtént az első világ­háború után és ami ugródeszkául szolgálhat egy újabb erőfeszítés számára, hogy elpusz­títsák őket. Ha ez az analízis pontos és ezt bőséges bizonyítékok támogatják, akkor világosan következik a mód, hogyan javíthatjuk meg a szituációt. A fő célja a mi akciónknak az legyen, hogy eloszlassuk minden érthető alapját az ő félelmüknek, gyanakvásuknak és bizalmatlanságuknak. Fel kell ismernünk, hogy a világ megváltozott és hogy ma nem lehet részes “Egy világ”, hacsak az Egyesült­­Államok és a Szovjetunió nem találja meg a módját, hogy együtt éljenek. Például, legtöbbünk szilárdan meg van győződve álláspontunk helyességéről, mikor a Duna vagy a Dardanellák nemzetközivé tételét és erő­dítményeinek lebontását jav­­soljuk, de megdöbbennénk és felháborod­nánk minden olyan szovjet javaslaton, mely a Szuez vagy Panama csatornák nemzetkö­zivé tételét vagy lefegyverzését ajánlaná. Fel kell ismernünk, hogy az oroszok számá­ra ezek azonos helyzetek. , Meg kell állapítanunk egy friss szemszög­ből, mit tart a Szovjetunió lényegesnek s maga biztonságára nézve; ez az előfeltétele a békeszerződések megírásának és egy világ­rend felépítésében való közreműködésnek. (Folytatjuk.) BUDAPEST, 1946 szeptember eleje. (A Magyar Jövő tudósítójától.) A forint megteremtése, az infláció megszüntetése — ez most, egy hónapos tapasztalat után már kétségtelenül megállapítható — megjaví­totta a magyar dolgozók életszínvonalát. De nyilvánvaló lett — s ezt előre látták — hogy a kénysz­erű takarékosság, a nadrágszíj bel­­jebbhozása munkanélküliséget fog előidéz­ni. A mostani munkanélküliek nagy része ugyan már az infláció idején is munka nél­kül (helyesebben: dologtalanul) élt, de ak­kor a különböző spekulációs és fekete­keres­kedelmi lehetőségek igen magas színvonalat biztosítottak számukra. Ezek mellett azon­ban az államháztartásban és a magángazda­ságban végrehajtandó takarékosság is emeli a munkanélküliek számát. A közhivatalno­kok elbocsátása nemcsak politikai magatar­tása, hanem létszámfelettiség címén is meg­kezdődött. Ezenkívül a magánvállalatok is kénytelen­: az észszerűbb és olcsóbb, terme­lés érdekében sok alkalmazottat elbocsátani. Pontos adatok nincsenek ugyan még a magyarországi munkanélküliek összl­étszá­­máról, de a szakszervezeti központ (a Szak­­szervezeti Tanács) kimutatása mégis meg­közelítő képet ad erről az egyre fontosabbá váló gazdasági, szociális és politikai kérdés­ről. E szakszervezetek a magánalkalmazotti létszámapasztás előtt már 81.170 munkanél­külit tartottak nyilván. A legtöbb (30.000) munkanélküli van az építő­iparban, 13.000 a kereskedelmi alkalmazottak körében, 7000 magánalkalmazott, 5000 postás,­­ 4500 vasas, 4000 szállítómunkás, 3100 famunkás. A Szakszervezeti Tanács adatgyűjtéséből ki­derül, hogy 315 megkérdezett vállalat 100 ezer alkalmazottjából további 7800-at akar elbocsátani. Előreláthatóan valamivel 100 ezer fölé fog fog emelkedni a létszámapasz­tás után a munkanélküliek száma. Ha ezek­hez hozzászámítjuk a közhivatali leépítések során munkanélküliekké válókat, a mező­­gazdaságban szintén jelentkező munkanél­külieket és főként ha arra gondolunk, hogy Szlovákiából 100.000, netán 200.000 magyart akarnak áttenni a határon — teljes egészé­ben kibontakozik az a hatalmas probléma, amellyel a fiatal magyar demokráciának most meg kell küzdenie. A kérdés megoldására, a már meglévő és alighanem fokozódó munkanélküliség eny­hítésére, leküzdésére haladéktalan és hatá­rozott intézkedéseket terveznek. A munka­­vállalók érdekeit képviselő Szakszervezeti Tanács és a kormányszervek között állandó tárgyalások vannak. Mindenekelőtt a fővá­ros, Budapest kezdi meg a közmunkákat. Ezek keretében egyelőre több mint 4000 embert sikerül munkába állítani. De ezenkí­vül más munkaalkalmak teremtéséről is gondoskodni kívánnak, így elsősorban fon­tos az építkezések megindítása. Magyaror­szágon a náci és nyilas téboly az épületek­ben hallatlan rombolásokat okozott, a köz­épületek és a lakóházak ezrei semmisültek meg vagy rongálódtak meg. Először is meg­kezdődik azoknak a romoknak az eltakarítá­sa, amelyek az önkéntes rohammunkák után is a városok utcáin éktelenkednek. Itt sok építőmunkás talál majd elhelyezkedést. A textiliparban — amely a szovjet bér­munka folytán a legjobban foglalkoztatott iparág — újabb műszakok beállításával akarnak többezer munkást elhelyezni. Na­­gyobb arányú fakitermelés megindításáról is szó van. A közlekedésügyi minisztérium 50.000,­ a törvényhatóságok 100.000 munka­napot igénylő útépítési munkát indítanak ebben az évben. A kényszerű takarékosság nem teszi lehetővé, hogy nagyobb összegű hitelekkel támogassák az új munkaalkal­mat teremtő termelés megindítását, kisebb keretben azonban mégis kölcsönöket fognak nyújtani rövid lejáratra az újjáépítés so­rán új munkaalkalmat teremtő iparvállala­toknak és olyan jóvátételre dolgozó vállala­toknak, amelyek most, a jóvátételi terhek csökkentése idején nagyobb mértékben rá­térnek fogyasztási javak gyártására. De minden hatósági támogatás mellett a legtöbbet érne, ha maguk a tőkések töre­kednének arra, hogy ne a könnyebb végénél fogják meg a dolgot és ne feltétlenül mun­ka­felbocsátással oldják meg a kérdést. Né­hány példamutató vállalat megjelölte a jár­ható utat­ :el kell adni — akár olcsóbban is — a raktáron levő árukat, hogy a befolyó pénzen nyersanyagot lehessen venni és foly­tatni lehessen a termelést, piacot kell keres­ni, külföldi bérmunka után kell né­zni és fő­ként: :át kell csoportosítani a munkaerő­­piacot és az egyik helyen feleslegessé váló munkaerőket más helyeken kell foglalkoz­tatni. A hatóságok most egymás után indít­­ják azokat az átképző tanfolyamokat, ame­lyeken elsősorban az állásukat vesztett tiszt­viselők a tényleges termelő munkába való bekapcsolódáshoz szereznek ismereteket. A probléma nehéz, de reméljük, a fiatal magyar demokrácia ezzel is megbirkózik. Dr. Nemes György. MAG¥ARORSzACI bibék Elhatározták a nagyipari vállalatok nacionalizálását BUDAPEST. — Fájdalmas és pótolhatatlan veszteség ér­te a magyar színművészetet. Góth Sándor, a Vígszínház együttesének és a magyar színészetnek nagy alakja hosszas betegeskedés után 76 éves korában elhunyt. Góth Debrecenben kezdte pályafutását, majd 1903-ban Budapestre került, ahol egyik megteremtője lett a század­véres polgárháború támogatása Görögorszgban, ugyanez Kínában vagy Iránban.) Mint Sztálin utal rá legújabb nyilatkozatában, lehet együttműködni minden kérdésben, nincs háborúra ok egyes csoportok uszításain kívül. Ezt az együttműködést teremt­sék meg s akkor nem késnek el régen esedékes segítségek s nem lesz szükség manőverekre, ellentétek keltésére. BUDAPEST. — Az ipar­ügyi minisztériumban párt­közi értekezletet tartottak, a­­­melyen a koalíció programjá­­­­nak megfelelőleg elhatároz­ták, hogy a jóvátételi szállí­tások befejezéséig, vagyis 1953-ig a­ Weiss Manfréd Mű­veket, a Rimamurányit, a Sal­gótarjánit és a Ganz gyár te­lepeit állami kezelésbe veszik. Góth Sándor meghalt eleji “vígszínházi stílusnak”. Kitűnően beszélt franciául, sok darabot fordított és Mo­­liere-ről könyvet is írt. Hu­­bay Jenő Karenina Annájá­nak szövegkönyve is tőle szár­mazik. Az új zárórák Budapesten BUDAPEST. A vendéglátó ipari üzemek új záróráját Bu­­dapesten éjszakai 2 órában, vidéken 12 órában állapítot­ták meg. Egyéb szórakozóhe­lyek, színházak, kabarék, mo­zik, cirkuszok Budapesten,éj­szaka 12 óráig, vidéken 11 óráig tarthatnak nyitva. Adj egy napi íjért a Magyar Segély javára! USSR ellenzi a szövetségesek európai gazdasági terveit LAKE SUCCESS. — Az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Társadalmi Tanácsának most folyó üléssorozatán a Szovjetunió ellenzi mindazo­kat a terveket, amelyeket “egységes”, kontinentális ala­pon javasoltak végrehajtani Európa gazdasági “talpraál­­lítására.” Ezek az angol-ame­rikai tervek olyan szándéko­kat rejtegetnek, amelyeket­­a szovjet nem támogathat, en­nélfogva valamennyit visz­­szavetette a Szovjetunió dele­gációja. September 28, 1946 WPOffA Wmti. CSATLAKOZNAK FASISZTA 1® SZÍ EV® SÍZÉS LEIVEL HABSEREMI PÁRIS. (Az Overs­eas News Agency jelentése a Ma­gyar Jövőnek.) — Anders lengyel tábornoknak Olaszor­szágban levő hadserege na­ponta növekszik, bár az an­gol kormány kötelezte magát, hogy e hadsereget lefegyver­­zi, sőt már az előkészületeket is megtették arra, hogy az egész hadsereget tankostul, fegyverestül átszállítják Ar­gentínába, amely hajlandó befogadni azt. Az Anders hadsereg növe­kedésének titkát most felfed­ték a lengyel kormány hiva­talos közegei. Megállapítot­ták, hogy naponta körülbelül kétszáz lengyel, jugoszláv, csehszlovák és német náci és háborús bűnös szökik meg Németországból Olaszország­ba a Brenner szoroson át ve­zető földalatti utakon és úgy állnak be Anders hadsere­gébe. Joseph Winiewicz, egy ma­­gasrangú lengyel államhiva­talnok, a napokban Parisból Londonba ment, hogy az an­gol kormányt részletesen in­formálja az Anders hadsere­gében levő náci elemekről és hogy ezek az elemek miként jutnak el a hírhedt generá­lishoz. A lengyel hivatalos körök azt állítják, hogy An­ders tábornok maga kezde­ményezte a szökevényeknek Olaszországba való csempé­szését. A lengyel kormány­­ ezzel akarja megakadályozni azt, hogy az újonnan áttele­­pítendők közé hírhedt bűnö­zők és veszélyes gonosztevők férkőzzenek be. E szökevények között sok a “Volksdeutsche” (külföldi né­met) és számosan közülük [ tökéletesen beszélnek lengye­lül, úgy hogy könnyen len­gyelnek adhatják ki magu­kat. A lengyel hatóságok szerint ezeknek legtöbbje el­árulta Lengyelországot és ké­mek és besúgók szerepét ját­szotta a német megszállás alatt. Legtöbbjük hamis bizo­­n­y­ítványokkal rendelkezik, sőt vannak olyanok is, akik hamisított amerikai kitünte­téseket viselnek, mert lemá­solták azokat az érdemszalla­­gokat, amelyeket a lengyel katonák kaptak Eisenhowe generálistól Cassino előtt ta­núsított vitézségük jutalmául. A lengyel hatóságok most gyűjtik össze az adatokat azokról a bűnözőkről, akik az Anders hadseregben rejtőz­ködnek, hogy részt vehesse­nek áttelepítésében. A go­nosztevők között van valószí­­nű­leg Szatkowski, az ukraj­nai tömeggyilkos és több né­met Stormtrupper. A lengyel hatóságok azt hiszik, hogy Anders tábornok szándéko­san be akarja csapni az an­gol kormányt azzal, hogy ezeket a bűnözőket beveszi hadseregébe és lehetővé teszi számukra, hogy álnév alatt Argentínában, illetve Angliá­ban telepedjenek le. Wallace részt vesz a választási harcban WASHINGTON.­­ Henry Wallace közvetlen környeze­téből származó értesülések szerint a volt kereskedelmi­ miniszter elhatározta magát, hogy öt államban fog részt­­venni a haladó szellemű de­­mokrata j­elöltek érdek­ében folytatandó választási kam­pányban. Biztosítva Hajdú megye vetőmag­­­szükséglete A közellátási minisztérium Hajdú megye leginségesebb községei részére 200 vagon vetőmagot küld.

Next