Magyar Jövő, 1946. szeptember (45. évfolyam, 173-191. szám)

1946-09-27 / 190. szám

6 küldjön télre B RUHÁT, ÉLELMET SZERETETOSOMAGOT Magyarországba • Ausztriába Csehszlovákiába • Jugoszláviába DANUBIA WB Legolcsóbban q Biztosabban Gyorsabban Szállít Oil font súlyig $A.75 &,U a szállítás t OÍA fontos csomag Ű*C 7 Cl szállítása....... »PU.lO Harminc fonton felül 1 FONT 15 CENT TELJES BIZTOSÍTÁS dija elveszés, részleges hiány és lopás ellen: 20 cent minden $10.00 érték után. Adja át csomagját helyi képviseletünk­nek, vagy küldje főirodánk címére: DANUBIA Transport Co., Inc. 15 Moore Street, New York 4, N. Y. Phone: WHitehall 4-3772. Egyletek, egyházak, szervezetek és magánosok kérjenek ajánlatot minden külföldi szállításra. A DANUBIA KÉPVISELETEI: NEW YORK CITY: ATLANTIC EXCHANGE, Mr. Frank Spitzer, 1351 Third Avenue (o 77-ik utca sarkán). Phone: BU. 8-9571. KLEIN’S MOVING & STORAGE CO., Inc., 654 E. 6th St. Phone: GR. 7-8220. BRONX, N. Y.: SECURITY STORAGE CO., J. Santini Bros., 932 Southern Blvd. Phone: DA. 9-4541. LONG ISLAND CITY: THERESA SCHILL, 32-71 34th Street. Phone: RA. S-6690. AKRON, O.: F. PONGRÁCZ & SON, Music Shop, 772 South Slain Street. CHICAGO, ILL.: IRMA MOCSÁRY, Hemstitching and Hun­garian Records, 926 East 93rd St. Phone: RE. 8495. CLEVELAND, O.: LIBERTY DRUG STORE, Bihary and Vándor, 2703 Lorain Avenue. RUDOiLPH KLEIN, Continental Cleaning and Tailoring, 2921 Woodhill Road. CUDAHY, WIS.: CHARLES VARGA, 3742 E. Barnard Ave. DETROIT, MICH.: LOUIS L. LI EBERS, 8000 W. Jefferson Ave. LOUIS T. KLEIN, General Insurance, 10017 Cascade Ave. Phofté: TYler 5-6641. EAST CHICAGO, IND.: JOHN PORA CO., 3462 Guthrie St. E. PITTSBURGH, PA.: VALLEY CONSTRUCTION pO„ 677 Linden Avenue. ELYRIA, O.: JOHN L. KOLOPOS, Real Estate and Insur­ance, 566 W. 3rd Street. Hívásra csekély díjért lakásáról elvitetjük csomagját I . ________•___________________________ New York és környéki Magyar Munkásszervezetek készülnek az idei MAGYAR JÖVŐ SZÜRETI Mulatságára SZEPTEMBER Hó 29-ÉN VASÁRNAP EGÉSZ NAP A NATIONAL HALL ÉS PARKBAN 65-13 38th Avenue, Woodside, L. I. • A szokásos szüreti muzik. Szöllőlopás — Művészi program — Kiváló szónokok KOSSUTH RÁDIÓ GDYNIA VENDÉGLŐ »£*££ New York City liter­etesebb magyar ételek, sörök és pálinkák. — Mérsékelt árak. Péntek, szombat és vasárnap este GÁBORI KÁLMÁN és KABD08 magyar zenekara muzsikál. Telefon: GKamercy 7-9474 WBYN — 1430 KM. MINDEN VASÁRNAP DÉLI 12-TŐL 1 ÓRÁIG MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Elkészült a budapesti Szabadság-híd A magyar munkásság hősies rohammunkáj­a új hidat épített a Du­nán a nyilasok által elpusztított Ferenc József híd helyén BUDAPEST. (A Magyar Jövő eredeti tudósítása.)­­ 1945 januárjában, amikor a Budapesten védekező nácik és eszelős nyilas barátaik látták, hogy nincs menekvés a Vörös Hadsereg sújtó ökle elől, két­ségbeesett dühükben felrob­bantották Budapest vala­mennyi hid­j­át. Egyszerre omlott a jeges Dunába a déli összekötő va­­súti­ híd, a nemrég épült Bo­­ráros-téri híd, a Ferenc Jó­zsef híd, az egy ívből álló Er­zsébet híd, a történelmi em­lékű első dunai híd, a Lánc­híd , a Margit híd, amelyet egy korábbi robbanás már 1944 novemberében megtépázott, ekkor szintén a többi sorsá­ra jutott. A vízbe rogyott vasszerkezetek között torlód­tak össze a vadul rohanó jég­táblák és közéjük sodorta az áradat azt a száz meg száz holttetemet is, amelyet a nyi­las terror banditái dobtak vagy géppuskáztak le ezekben a vérgőzös napokban a Duná­ba. Budapest metépázott testén e hídroncsok voltak a legször­­nyűbb sebek. A felszabadulás utáni első hetekben semmi összeköttetés nem volt Buda és Pest között. Alkalmi csó­nak- és komp­járatok bonyo­lították le a forgalmat. Egy­mástól elszakadt kedvesek és családtagok próbáltak így át­jutni a másik partra. Mintha egy évszázaddal visszaforgat­ták volna az idő kerekét. Az első ideiglenes hidat a Vörös Hadsereg utászai ver­ték a Duna két partja között Budapesten. Ez a ponton­ híd ördögi gyorsasággal egy nap alatt készült el, de bizony gyakran szét kellett szedni, s ha nagyobb jégáradat közeled­i­dett, vagy később árvíz jött és ha egy hajó akart átha­ladni. Már a múlt évben si­került a gótikus parlament épülete előtt megkezdeni egy állandó híd építését. Hihetet­len munkaenerggiával, amely­nek lendítője és motorja Gerő Ernő, a kommunista közleke­dési miniszter volt, még az­­ 1945-ös tél­­beállta előtt elké­szült a Kossuth-híd. Ócska­­ vasalkatrészekből olvasztot­ták össze a vasszerkezetet, rom­házak fáját használták, de végül mégis megépült az első betonozott híd, amely ha nem is volt véglegesnek te­kinthető, de mégis olyan al­kotás, amilyenre méltán büsz­ke lehetett a magyar demo­krácia. Ez volt az első állandó, újonnan épített híd a Duna, egész hosszában. Gyalogosok, kocsik, teherautók mehetnek át rajta és legalább 15 évig használható. Ez volt a legkevésbbé meg­rongált híd, amelyhez vi­szonylag a legkevesebb anyag kellett. A Kossuth-híd elkészülését követő másnap a hídépítő munkáshadsereg átvonult a volt Ferenc József hídhoz és megkezdte lankadatlan ener­giával annak újjáépítését. Hi­hetetlen lelkesedés, lendület, munkakészség jellemezte ezt a munkát. Az akarat rövid előkészítés után hét hónap alatt csodát művelt. Gerő mi­niszter kitűzte célként, hogy augusztus 20-ára, Szent Ist­ván király napjára állnia kell a hídnak és ma a hid — min­den nehézség ellenére — áll! Új nevet is kapott: Szabad­ság-hid. A régi Ferenc Jó­zsef hidat jó békeidőben, anyagbőség idején 25 hónap alatt építették, most a demo­kratikus Magyarország dol­gozóinak lelkesedése hét hó­nap alatt varázsolta újjá, tel­jesen a régi mintájára a hi­dat. Hihetetlen forró nyár volt az idén Magyarországon. A Duna fölött tűző napban dol­goztak e híd munkásai. Éhe­sen, az inflációtól meggyötör­­ve, rongyosan, a béke­idők munkateljesítményét messze meghaladva végezték felada­tukat. Volt olyan munkarész, amelyen három hétig, vasár­nap nélkül napi 14 órát dol­goztak és egészen szokásossá vált a 36 órás egyfolytában végzett munkaturnus. Több mint ezer munkás dolgozott éjjel-nappal, dacolva hőgutá­val, éhezéssel ezen a hídon amelyet magukénak, a demo­kratikus szabad Magyaror­szág ajándékának éreztek. A munka utolsó szakaszában az önkéntes munkások egész se­rege dolgozott ingyen a hí­don. Budapest legtöbb gyár­­üzeme, közhivatalok, a rend­őrség tagjai, bányászok, mun­kások és értelmiségiek napon­­ta többszázas csoportokban jöttek, hogy ingyenes munká­val segítsenek a hídépítőknek. 60,000 rohammunka-órát dol­goztak így csak azért, hogy a híd augusztus 20-ára elké­szüljön. E sorok írója — több újságíró társával együtt — egyik vasárnap délelőttjét ál­dozta fel, hogy napszámos munkával segítsen a kitűzött cél elérésében. S a Szabadság-híd a kitű­zött időre elkészült. Az első végleg­es Duna-híd ugyan­olyan szép, mint valaha. Az első híd, amelyen már villa­mos jár. Az augusztus 20-i gyönyörű avató ünnepségen lobogódíszbe öltözött a Sza­badság-híd és százezer ember jött el a Fővám térre, a Du­­napartra, a Gellért térre s ha­talmas emberfürtök lepték el az öreg Gellért-hegy szikláit, hogy felszabadult örömmel ünnepeljék a magyar demo­krácia élniakarásának, a le­rombolt Európában szinte példa nélkül álló munkatem­­pójának legszebb alkotását, ezt a karcsú ivó hidat. Az avató ünnepségen a köztársa­sági elnökön és teljes kormá­nyon kívül ott voltak a szov­jet, az amerikai és az angol küldöttek is. Gerő közlekedé­si miniszter beszédében utalt arra, hogy a munka nem áll meg. Következik a Margit­­hid s utána valamennyi Duna­­híd újjáépítése. Ehhez azon­ban pénz, sok pénz kell és sajnos a stabilizációban jól meg kell nézni, hogy az állam mire költi a pénzét. Ezért­­fel­hívta elsősorban a külföldi magyarságot: tegye lehetővé, hogy a náci vandalizmus pusz­­tításainak nyomát az élni akaró magyar demokrácia el­tüntethesse, tegyék lehetővé, hogy felépíthessük vízbeom­­lott hídjainkat! Nemes György. Thomasvillen már két hete sztrájkolnak a­ bútor­­munkások CIO szakszervezetének tagjai, akik átlag 18 dollárt kerestek hetenként. Béremelésért harcolnak. SZABADON MOZOGTAK USSR-BAN A VOLT UNRRAFŐNÖK SZERINT CHICAGO.­­ Hazug hírek kerültek forgalomba, hogy az UNRRA képviselői “n­e­m m­o­zoghattak szabadon” a Szovjetunióban. Ezeket a me­séket azonban most megcáfol­ta Dr. Robert C. Weaver, az UNRRA-bizottság volt főnö­ke, aki Ukrajnában tevé­kenykedett. Ukrajnában és Bielorusz­­sziában hathónapos t u­r­án volt Dr. Weaver és volt al­kalma az emberek százaival beszélgetni az üzletekben, az utcán és a gyárakban. Ennél­fogva senki nála illetékesebb nem is jelenthette volna ki, hogy az UNRRA-bizottság tajai “odamentek, ahova ne­kik tetszett.” Dr. Weaver kijelentette, hogy az a segély, amit az­ UNRRA nyújt, “csak csepp a tengerben,” tekintve a két említett köztársaság lakossá­gának rettenetes hiányait és szenvedéseit. Az Ukrajnának kiutalt 189 millió dolláros se­gélynek csak a felét, a Bie­­lorussziának járó 61 millió dolláros segélynek meg csak 60 százalékát szállították le Dr. Weaver szerint, aki el­mondta, hogy a megszállás alatt a nácik 5 millió marhát, közel 3 millió lovat, négy és félmillió sertést, 5 millió és 400 juhot hajtottak ki s vit­tek Németországba. A nácik összetörték a kollektív gaz­daságok traktorait és mező­­gazdasági felszerelését. Ezen­kívül 12 millió tonna agrár­terméket és 9 millió tonna búzát raboltak el, éltek fel vagy pusztítottak el a barbá­rok. A lóhús divatba jön BOSTON, Mass.­­ Az ál­lam 200 kórházának gondno­kai Truman elnök tudomásá­ra adták, hogy a kórházi be­tegek egészségi állapota a húshiány következtében vál­ságba jutott. Ostromállapot San Salvadorban SAN SALVADOR. — Mi­vel a munkások, kereskedők és diákok politikai reformo­kat követeltek ebben a kö­zépamerikai államban, a kor­mány kihirdette az ostrom­állapotot,. — -—- ~ - - rm riae September 27, 1946 Nem egészen havi két cent... Hideg, barátságtalan idő járt a mi tá­junkon az utolsó hét folyamán, a közép­nyugat túl rövid nyári idejének vége lett. Ránk fért volna már egy kis fűtés is, de drága a szén, takarékoskodni kell. S mikor egy pokróccal többet raktam az ágyunkra s azt is a fejem fölé húztam,, ismét és ismét eszembe jutott az óhazai nép. Mi lesz e télen Magyarországon? Majdnem napon­ként kapok mostanában leveleket odaátról. Istenem, milyen levelek ezek! Egész intéz­mények, faluk és számtalan idegen, akik megtudták az itteni osztály vagy valame­lyik vezetőjének nevét, kérnek, könyörög­nek, hogy a most következő tél beállta előtt segítsünk rajtuk. Hogy ezek az állapotok jól ismertek az itteni magyarság előtt, azt onnan tudom, hogy akárkivel csak találko­zom, mindnyájan sopánkodnak az óhazai magyarság sorsán. Ezzel szemben tény az, hogy a Magyar Segélyakcióra való gyűjtésünk hónapról­­hónapra kevesebb eredményt hoz, noha minden kigondolható eszközt megragadunk e szomorú és lehetetlen állapot megváltoz­tatására. Én jól tudom, hogy az általános drágaság, továbbá az a körülmény, hogy alig van magyar származású család, amely­nek nem kellene támogatni óhazai rokonsá­got, károsan befolyásolja gyűjtéseinket. Mégis, mindennek dacára segélyakciónk MEG NEM ÁLLHAT. Az óhazai majdnem tíz milliós lakosság közül, ha egy milliónak van amerikai rokonsága, úgy sokat mond­tam már, mert valószínű, hogy kevesebb­nek van. Kérdem Tőletek, magyar Testvé­reim, várjon kicsoda fog gondoskodni arról a túlnyomó többségről, azokról a milliók­ról, akiknek senkijük sincsen itt Ameriká­ban. Vagy azok szenvedjenek, pusztuljanak csak azért, mert sorsuk úgy hozta magá­val, hogy nincsen külföldön rokonsága, ko­masága? *­­ Azoknak a barátainknak, akik ha gyűj­teni megyünk, azt válaszolják, hogy képte­lenek akár csak egy dollárt is adni, ime adunk módot, hogy sokkal kevesebbet ál­dozzanak szerencsétlen szülőhazájukért. Csináltattunk igen szép kiállítású füzete­ket, pártoló tagigazolványokat, melyeket asszonyaink most kezdenek kínálni az állam magyarságának. Havi 50 centes tagdíj elle­nében BÁRKI TÁMOGATÓ TAGJA lehet a magyar segélyakció itteni fiókjainak. Azaz nem kérünk többet, mint nem is egészen napi két (kettő) centet a szülőhaza felsegí­­tésére. Ugyebár ez csak nem sok? Például, ha egy héten egyszer megvonunk magunk­tól egy pohár sört, már­is meg­van a ‘nagy’ pártoló tagdíj az egész hónapra. Ha Te, háziasszony, egyszer egy héten egy negyed­fonttal kevesebb húst vásárolsz (ami a hó­napokban igen nagyon könnyűvé tétetett számodra), már­is meg van a pártoló tag­,­sági díj. Akárhogyan vesszük, csekély ösz­­szeget kérünk havonként 10 millió ember számára. Íme ez a legújabb kérésem Tihozzátok! Remélem, hogy közel tudtam vinni szive­tekhez a segítség­emez­éj módját. Remé­lem, tetszik Nektek a gondolat. Remélem, valamennyien pártoló tagjai lesztek a ma­gyar segélyakciónak. A jövő héten nyilvá­nosságra hozzuk az első jelentkezőket. DOBAY RAYMOND, ref. lelkész. “Lesz-e háború” Laski megleckézteti Max Eastmant A közismert “Town Meeting” nevű rádió programon Harold Laski, az Amerikában tartózkodó angol Labor Party vezér alapo­san kipellengérezte a háborús uszítókat, akiket a vitában Max Eastman, a hírhedt trocktista tollforgató képviselt. A vita tárgya ez volt: “Lesz-e háború Oroszországgal.” Laski szerint vannak itt Amerikában, a­kik szeretnének egy ily háborút. Ezek a la­kosság elenyésző hányadát alkotják. “Aki tárgyalt Oroszország kommunista vezetői­vel” — mondta Laski — “az meggyőződhe­tett, miként azt Eden volt külügyminiszter is mondta, hogy az oroszok egyedüli célja biztonság.” ,,Mért jogos az, hogy Angliának és Ame­rikának legyenek gyarmatai és mandátu­­mos területei, hadibázisai, és mért hördül­nek fel, amikor Oroszország meg akarja vetni a lábát a Földközi Tenger partjain?” “Mért kelljen az emberiségnek arra az álláspontra helyezkedni, hogy az atomener­giát nyugodtan Amerikára lehet bízni, de a Szovjetunióra nem.” (Különösen, ha olyan kijelentésekre gondolunk, amineket Earl és Stelle tettek, akik atombombákkal akarják elpusztítani a Szovjetuniót.) “Miért tekintsük a Középkeletet Anglia ‘életvonalának’ és nem a Szovjetunióénak, amikor a Szovjetunió sokkal közelebb van ahhoz a területhez?” “Ha az Egyesült Nemzetek követelik, hogy részt vegyenek a Dardanellák ügyét szabályozó Montreuxi szerződés újratárgya­lásában, mert ne vegyenek részt egy oly tárgyaláson is, mely átvizsgálná a feltéte­leket, melyek mellett az angolok Gibraltárt és az amerikaiak a Panama csatornát bir­tokolják.” Laski egyetértett azokkal, akik azt mond­ják, hogy nem voltak szabad választások Középeurópában. Laskinak nem volt igaza, amikor ezt az engedményt tette a reakciós propagandának. Magyarországról például az egész világ tudja, hogy szabad, demokrati­kus választások voltak. Laski “igazolásul” megemlítette, hogy az Egyesült Államok közelsége Dél-Ameriká­­hoz még a mai napig sem biztosított igazi demokratikus rendszereket ott. Példa rá Argentína. Miért várja el a világ, hogy a Szovjetunió közelsége tökéletes demokrá­ciákat létesített volna Magyarországon és más középeurópai államokban másfél év alatt. Max Eastman hetet-havat összekavart, hogy “megcáfolhassa” Laskit. A demagó­gok régi eszközéhez folyamodva összefüggés nélküli idézeteket olvasott Sztálin “A Le­­ninizmus Problémái” című művéből. Ebben viszont Father Győrfi példáját követte, aki egyik háborúra uszító cikké­ben, július havában, szintén ebből a mun­kából idézett egyes részleteket. A kormány,, a United Mine Workers (AFL) és a barnaszénbárók arról tárgyalnak, hogy az ország bá­nyáit visszaadják a magántulajdonosoknak. Balról jobb­ra: Charles O’Neil, a bányatulajdonosok képviselője. Ben Morell, kormánymegbízott és John L. Lewis, a bá­nyászok elnöke. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 7 - 2 arányban elvetette a Szovjet­unió azon indítványát, hogy az Egyesült Államok tagálla­mai jelentést nyújtsanak be, milyen nagy hadsereget tar­tanak olyan országokban, a­melyek nem hadakoztak az Egyesült Nemzetek ellen. Nagy szárazság Erdélyben KOLOZSVÁR. — Az egész nyáron át tartó aszály a ter­mésben felbecsülhetetlen ká­rokat okozott. Erdélyben több mint 100 év óta nem volt ha­sonló szárazságra példa. A Székelyföldön a nagy száraz­ság következtében mindenna­posakká váltak az erdőtüzek. --------------------------■ Nincs hús, nem dolgozunk BELLEVILLE, 111. — Ezer itteni szénbányász — be­váltva korábbi fenyegetését —abba­hagyta a munkát a bányákban. “Ha nincs hús” — mondották — “akkor nem dolgozunk”^ _._________|

Next