Magyar Jövő, 1947. július (46. évfolyam, 128-149. szám)

1947-07-01 / 128. szám

w MAGYAR tw- HUNGARIAN DAI LY JOURNAL. O t PubÜsúeu mily, except Sunday, Monday and certain Holidays by tbe HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. ISO East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: USA, Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. So. America, Mexico, Cuba 8 Dollars one year, $4.50 half year, $2.50 three months. Europe, Australia, Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.75 three months. Entered as Second Class Matter May 10, 194:3, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879.___________________ PP A munkásságnak egyesülni kell Az­­American Federation of Labor ügyvédei tanácsko­zást tartottak Washingtonban. A tanácskozás végén Joseph A. Padway, a szervezet vezető ügyvédje bejelentette, hogy a rabszolgatörvény két pontja teljes ellentében áll az ame­rikai alkotmánnyal. Bejelentette azt is, hogy az összes uni­­onokat felhívják, hogy ne engedelmeskedjenek a törvény ■me két pontjának. Az egyik pont megtiltja a munkásszervezeteknek, hogy részt vegyenek politikai kampányban, hogy újságjaikban politikai propagandát­ fejtsenek ki, vagy anyagilag hozzá­járuljanak a politikai kampányhoz valamelyik párt vagy je­lölt érdekében. A törvény másik pontja kényszeríteni akarja a anionok megválasztott vezetőit, hogy nyilatkozatot írjanak alá, melyben kijelentik, hogy nem tagjai a kommunista pártnak és hogy semmiféle viszonyban nem állnak azzal. Az AFL vezető ügyvédei most felszólítják az összes szakszer­vezeteket, hogy ne engedelmeskedjenek ennek a törvénynek, de szegüljenek annak ellene. Az AFL vezetőiről és annak fő jogi tanácsosairól még ellenségeik sem állíthatják, hogy kommunisták, vagy kom­munista szimpatizálók. A valóság az, hogy ezeknek a veze­tőknek nagy része van abban, hogy az amerikai munkás­mozgalom már évekkel ezelőtt nem egyesülhetett, hogy egy­séges erővel lépjen fel a munkásság és a demokrácia érde­kében. Tehát most, m­­or ezek az ügyvédek kijelentik, hogy “a Taft-Hartley törvény még annál is rosszabb, mint ma­k­ik az AFL vezetői jellemezték” s mikor ezek az ügyvédek húzzák meg a demokrácia vészharangját, akkor valóban el­érkezett a pillanat, hogy minden ellentét megszűnjön mun­­írás és a munkás között s hogy a demokratikus, progresszív erőkkel karöltve, mindenki kivegye részét abban az országos tiltakozó és ellenálló kampányban, melyet a bányászok indí­tottak el abban a pillanatban, mikor a rabszolgatörvény tel­jesen a Wall Street kezébe tette le a munkásság sorsát. Mert a Taft-Hartley törvény nemcsak munkásellenes, de népellenes, demokráciaellenes. Az AFL ügyvédek által kiemelt két pont egyenesen a politikai, szólás- és sajtósza­badság elvesztését jelenti a munkásság számára. Ezeket a szabadságokat az alkotmány biztosít­ja. A rabszolgatörvény azonban az alkotmány elvetését jelenti, mérföldes lépést a fasizmus felé. De a fasizmus még nincs itt egészen s nem is lesz itt. A reakció már­is ijedten látja, hogy a munkásság és a nép visszaüt és ez a harc hamarosan ki fog bontakozni teljes nagyságában. FOLYTATÓDJÉK A SEGÉLY! Az Amerikai Magyar Segélyakció ügyvezető bizottsá­gának kiáltványával, amelyet mai számunkban egészében leközlünk, teljesen egyetért minden, szülőhazájának érde­keit szem előtt viselő amerikai magyar. A szükség nagy ás az akciónak a további folytatása és lehetőleg még jobban való kiszélesítése” szükséges. A Magyar Jövő olvasói úgy egyénileg, mint a helyi segélybizottságokon belül a jövőben is elől fognak járni ebben a fontos munkában. Reméljük azt, hogy a Kiált­ványt komolyan fogják venni azok a reakciós egyének is, akik eddig városaikban vagy nyílt szabotálással vagy a segélyakción kívül álló — és a Kiáltvány egyes aláírói által nyíltan támogatott — mozgalmakon keresztül megakadá­lyozták a Segélyakció munkáját. Célzunk a detroiti “lel­­készi bizottságra”, amellett az egységes new yorki segély­akció megakadályozóira is. A demokratikus Magyarország barátjainak a Kiáltvány megadja a lehetőséget arra, hogy olyan körökhöz is for­duljanak a segélyezés érdekében, amelyek eddig elzárkóztak attól. Bethlehemben és egyéb városokban Tildy Zoltánná körútjával kapcsolatban gyönyörű mozgalmak indultak meg, amelyeket tovább kell folytatni. A nyár folyamán a ma­gyarság minden rétegét elérő piknikek, kirándulások és Magyar Napok, miként az egyes megyékből vagy városokból ideszármazottak kisebb helyi akciói különös lehetőséget adnak a segélyezés kiszélesítésére. Felkérjük olvasóinkat, hogy hírek és jelentések bekül­désével lapunk hasábjait is használják fel ezen magasztos cél érdekében. 1 és fél billióval túl fizett­ék az adót WASHINGTON.­ A pénz­­ügyminiszétrium most zárja le az 1946-ik év adórekord­ját, mely szerint 1 és fél bil­lióval több adót fizettek be, mint ami a kincstárt megil­leti. Ezt az összeget vissza­térítették az adófizetőknek. 209 Elítélték a gyújtogató papot MILWAUKEE, Wise.— A bíróság egytől öt évig terjed­hető nehéz munkára ítélte Dr. John Lewis 73 éves pa­pot, aki felgyújtotta a temp­lomot, melyben 12 évig pré­dikált, mert azt akarta, hogy hívei nagyobb templomot építtessenek. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Amit Amerikában írta: ILJA EHRENBURG Ez a tavasz nem könnyű. Európa valamennyi nemzete rádöbbent arra, milyen bor­zalmas sebeket ütött a há­ború. És ha a népek mégsem esnek kétségbe, ennek az az oka, hogy a fasizmus tele már mögöttük van. Mit kell éreznie minden dolgozónak, minden becsüle­tes embernek, akinek lelki­ismerete van, akár orosz, akár amerikai, angol vagy francia, amikor hallja az új háborúra szóló felhívásokat? A halottak sírját még nem lepte be a fa, a valamikor virágzó városok még most is romokban hevernek. A fü­lek még hallják a zuhanó bombázók és az óriás tarac­kok borzalmas hangját, az anyák könnyei még nem szá­radtak fel. Mégis, olyan emberek, akik a látszat szerint egy csirke nyakát sem tudnák elvágni, már mohó szemmel vetik magukat az emberi húsra. G. H. Earle, valamikor Pennsylvania kormányzója és az Egyesült Államok tö­rökországi követe volt. Te­hát nem akárki. Mr. Earle az amerikai képviselőház egyik bizottságában kijelen­tette, hogy a Szovjetuniót azonnal meg kell támadni és ha ez bármi oknál fogva le­hetetlen volna, folytatni kell a legborzalmasabb fegyve­rek gyártását. Amikor az Egyesült Álla­mokban jártam, voltak egye­sek, akik azt mondták: nem kell Earlet komolyan venni, hiszen gyógyíthatatlan alko­holista. Ez azonban nem akadályozza meg őt abban, hogy fontos állásokat töltsön be és beszéljen a képviselő­ház bizottságában. És Earle nem az egyedüli. Nemrégiben Mr. Rankin, a rabszolgatartó Mississippi állam kongresszusi képvise­lője a Szovjetunióval való diplomáciai kapcsolatok meg­szakítását követelte. Egy másik törvényhozó, Craw­ford, Michigan államból, így nyilatkozott: “Az Egyesült Államoknak közölnie kell az oroszokkal, fegyverkezzenek le azonnal, különben alkal­mazni fogjuk az atombom­bát.” Amikor Washingtonban voltam, nem mondta senki, hogy ezek gyógyíthatatlan alkoholisták. A valószínűség az, hogy csupán jegesvizet és forralt tejet isznak. Beszé­deiket nem a bor gőze su­galmazza, hanem csak úgy, mint Earle-ét, a fasizmus. • A kommunizmus elleni ke­resztes hadjárat nem irodal­mi újítás. Inkább plágium. Az amerikai beszédek előtt, ha emlékezetem nem csal, volt egy antikomintern egyez­mény is. Száz és száz amerikai új­ság az angol toryk néhány szócsöve, külföldi zsoldban álló francia újságok nap­nap után állítják, hogy a Szovjetunió terjeszkedni akar, hogy Moszkva fenye­geti a világot. Ez a régi ravaszkodás. Ki beszél békéről revolver­rel a zsebében? Melyik or­szág épít katonai támasz­pontokat a világ minden ré­szén? Ki avatkozik be más államok ügyeibe és ki jelen­ti ki, hogy más népek földje mandátumos terület legyen. Mely ország harcol vagy tá­mogat titokban ellenségeske­déseket Görögországban, Kí­nában és a Közelkeleten ? Mely országnak a fegyvere­it, hadihajóit, oktatóit és el­lenőrzőit küldik Kínába, Tö­rökországba, Iránba és Gö­rögországba? Melyik ország avatkozik be nyíltan más or­szág belügyeibe azzal a ki­jelentéssel, hogy nem tűr kommunizmust? Melyik or­szág bírálja meg képmu­tatóan a demokratikus Jugo­szlávia és Bulgária választá­sait, mialatt otthon meg­fosztott szavazati jogától millió és millió színes pol­gárt? Melyik ország eskü­szik Jeffersonra, hogy meg­segíthesse Caldarist, hivat­kozik a Magna Chartára. Sa­lazar megsegítése kedvéért s dicséri Cervantes nagyságát, hogy támogatást nyújthasson Franconak ? • Melyik az az ország, amely összegyűjtött minden gyil­kost és szökevényt? Ma ezek hadigyárakban dolgoznak. Holnap ágyútöltelék válik belőlük. Ezek az új keresz­tesvitézek sokat beszélnek hontalan személyekről. Nem volna helyesebb, ha hazátlan fasisztákról beszélnének? Nemrégiben De Gaulle megtámadta a francia köz­társaságot. Amikor De Gaul­­le 1942-ben a francia nemze­tet képviselte, az amerikaiak egy vichyi admirálist, Dar­­lant részesítették előnyben. Most, hogy De Gaulle a fran­cia reakciót képviseli, tap­solnak neki. Én tudom, hogy az átlag amerikait mily kevéssé in­formálják arról, ami az Egye­sült Államokon kívül történt vagy történik. Helyes volna, ha elolvastatnák vele, mint támadtak 1919-ben a fasiz­mus előfutárjai a fiatal szov­jet köztársaságra. Országunk akkor gyönge és fegyverte­len volt, a vele szembenálló hatalmakat pedig elkábítot­­ta a katonai győzelem. Tud­nia kellene az amerikai út-Egy hetilap svájci ■tudósí­tásából értesültem arról, hogy a berni magyar követ­ségen lopta a napot Gordon Ferenc fia is (hogy pénzt is lopott-e, azt még nem tud­juk) s ugyancsak Svájcban időzik a volt követ fivére,, Gordon Sándor is. Úgy lát­szik, ha valakit a sors és az összeesküvők keze magas polcra emel, jut az atyafi­­ságnak is egy kisebb, de még mindig elég magas polc. Nyilván úgy gondolták, hogy amely zenekarban he­lye van a gordon brummogá­­sának, onnan nem hiányoz­hat a gordonka bugása sem. Mert ugyan, hogy volna másképp elképzelhető, hogy egy húszéves ifjonc — ifj. Nagy Ferenc —, aki koráb­ban a tehetségnek a leghalo­­ványabb jelét sem mutatta s aki alighanem már diákkorá­ban komolyan tusakodott a helyes mondatszerkesztéssel, egyszerre egy lap főszerkesz­tője lehetett? Nyilván csak úgy, hogy régi úri magyar szokás szerint, akinek az Is­ten előkelő papát adott, an­nak született joga, van elő­kelő állásra. Undorító szokás ez és jog­gal hihettük, hogy a demok­rácia véget vet annak a ha­mis értékelésnek, amely a fiukat az apák érdeme sze­rint jutalmazza. (A régi kí­naiak szokása sokkal éssze­rűbb és helyesebb volt; ott a fiuk rangja szállt vissza az apára és érdemük gazda­gította nemzőtük érdemét.) Joggal hihettük, hogy a Hor­­thy-korszak gyökeréig rom­lott közéleti erkölcsét nem kívánjuk utánozni. Utálattal gondoltunk arra az időre, amikor egy duhaj, részeges jampecből a legnagyobb ne­hézipari vállalat vezérigaz­gatója, egy ütődött, dadogó másik jampecből bankigaz­gató, majd kövér lehetett, mert történetesen a papáju­kat a kormányzói tisztségbe tagembernek arról is, hogy miképpen végződött ez a tá­madás Odesszánál, Archan­­gelnél és Vladivosztoknál. Huszonöt esztendővel később egy őrült német káplár népé­nek becsapása után megismé­telte a beavatkozást még szé­lesebb alapokon. Az amerikai átlagemberrel közölni kelle­ne, hogy ez hogyan végző­dött. Mi nem vagyunk egyedül. Velünk van a világ minden népe. Ellenünk vannak azok az amerikaiak, akik az ameri­kai nép ellen is vannak. El­lenünk vannak azok az an­golok, akik az angol nép el­len is vannak és ellenünk vannak azok a franciák, akik ellenségei a franciáknak is. De velünk vannak a népek, mert mi őrizzük a békét. A háborúban m­e­g­m­utattuk: tudjuk, hogyan kell harcolni. De ez nem azt jelenti, hogy mi keressük a harcot. Velünk vannak a szövet­séges angol, amerikai és francia hadseregek katonái, akik a fasizmus ellen harcol­tak. Velünk vannak az ellen­állási mozgalmak hősei, Ju­goszlávia, Franciaország és Lengyelország partizánjai, Norvégia, Csehszlovákia, Bul­gária hazafiai, velünk van­nak az élő, halhatatlan né­pek, velünk van a világ if­júsága. Minden országban szép számmal vannak ellensége­ink. Az egyikben száz, egy másikban sok százezer. De minden országban van egy barátunk: a nép, emelte a Prónay- és Héjjas­­különítmények akarata. Ab­ban az időben csináltak poli­tikai, társadalmi és gazdasá­gi karriert miniszter-apák félresikerült csemetéi és így biztosították tejfelesorrú si­­hedereknek a min­dennapi bárhölgyet, méltóságos rím­­vet, a nyolchengeres túra­kocsit, a sportszövetségi el­nökséget és a kötelező zászló­­apaságot. Úgy látszik, nem tanultunk abból az émelyítő bizantiniz­­musból, amely az elfogult és c­sak apákkal hitelkedően el­hitette, hogy nemcsak ők na­gyok, hanem kedves fiacská­juk is. Éppen Nagy Ferenc és Gordon Ferenc esete mu­tatja, hogy talmi volt az apái nagysága is — hogy jutott volna abból igazi nagyság a fiuknak is? Nagyon kisferenc volt ez a Nagy Ferenc ál­lamférfinak j­ó, milyen kis­ferenc volt a fia főszerkesz­tőnek meg követségi taná­csosnak ! Tanuljunk legalább vala­mit ebből s szakítsunk ezzel a csúf atyafi-politikával. Hi­szen mit ér az atya és a fiú akár együtt is, ha nincs ve­lük a szentlélek, amelyet ne­vezzünk itt talentumnak... Nemes György. • ATYAFI Fasiszták Dániában KOPENHÁGA.­­ Egy csoport volt német SS gár­dista, dán fasiszta és áruló szervezetének jött nyomára a rendőrség. Don Jensen ren­dőrügyész jelenti, hogy 15 letartóztatás történt. A cso­port működése főleg a magas náci egyéniségek Délameri­­kába való kicsempészéséből állott. De Nicolát ú.ira megválasztották ROMA. — Enrico De Nico­lát, aki lemondott az olasz köztársaság ideiglenes elnöki hivataláról, a nemzetgyűlés újra­ elnökké választotta. July 1, 1 BAGYARORSZÁG ift Moszkva és Budapest között mind értékesebb a művelődési kapcsolat” Kodály Zoltán moszkvai és leningrádi útjáról. Kodály Zoltán a Magyar- Szovjet Művelődési Társaság­ban beszámolt moszkvai és leningrádi hangverseny útjá­ról. Dr. Rusznyák István egyetemi tanár, a társaság elnöke üdvözölte a zeneszer­zőt. Kodály Zoltán bevezető­dben rámutatott,­­hogy az MSzMT kezdettől fogva min­dent megtett, hogy a két nép kultúráját közelebb hozza egymáshoz, mégis döntő ha­­ást­­ jelentett a szovjet mű­vészekkel és együttesekkel való személyes megismerke­dés. Ezért fogadta nagy örömmel a hivatalos szovjet meghívást, amely december­ben érte Washingtonban. Ez­után­ utazásainak részleteit é­s benyomásait ismertette. “Oroszos vendégszeretet” A repülőtéren a Voksz-kül­­döttséggel, tavaly nálunk járt Kabajevszkij fogadta Ko­dályt, , nagy rózsacsokorral, rendkívül meleg barátsággal. Ez a szívélyesség végigkísér­te egész szovjetunióbeli tar­tózkodását. Bár bejárta a világ legkülönbözőbb tájait, — mondotta — olyan jószán­­dékú, öntudatos emberi segí­­tőkészséget sehol a világon nem tapasztalt, mint Mosz­kvában és Leningrádban. Az­zal is búcsúzott barátaitól: oroszos vendégszeretettel várja őket Budapesten. Az e­mber­ek egymással való érintkezése is más, különösen a komoly felelősségérzet az, ami talán legjobban feltűnik ebben a magatartásban. Elsőrangú zenekarok A rengeteg látnivalóban szinte alig tudott válogatni, ismét tapasztalta: egyik mű­­észet sem nélkülözheti a másikat. A moszkvai képtá­rak kiegészítik Dosztojevsz­­kjt, a kettő érthetőbbé teszi Tuszorgszkijt és mindegyik szelefol hozza az orosz em­bert. A múzeumok és az ionok gazdag anyagából tel­jesen új világ, tárult fel szá­lára. Az Eremitage hámn­­atosan gazdag anyaga a­zovjet hatalom vásárlásai olytán most háromszor ak­­ora, mint a forradalom­ előtt volt. Moszkvában is, Leningrád­ban is négy-négy nagy szim­fonikus zenekar működik. Három próbát kért azzal, hogy esetleg szükség lesz egy negyedikre is. Még há­rom teljes próba sem kellett, mert a zenekarok színvonala elsőrangú. A “Concerto”-t például mind a két zenekar első olvasásra hiba nélkül le­játszotta és csak a “Galántai táncok”-kal volt szükség ala­posabb részletmunkára, a mű szokatlan zenei nyelvezete miatt. Jellemző, hogy a Szovjet­unió mennyire féltve őrzi m­inden kultúrintézményét: a leningrádi szimfonikus­­ ze­nekart a háború idején két évre Szibériába telepítették, hogy ott zavartalanul muzsi­kálhasson. 1. _ A szellem munkásainak megbecsülése Ez a példás gondoskodás, mutatkozik egyébként min­,­den vonalon. Moszkvában 80 lakásos gyönyörű palota, a “Zeneszerzők Háza” biztosít­ja 80 komponista zavartalan, gond nélküli munkáját. A minden kényelemmel beren­dezett éstü­­et alagsorát» előadóterem­ is létesült, am a ház lakói egymásnak b­mutathatják műveiket, előtt azok a­ közönség elé vülnek. Ugyanilyen hátask van az akadémikusoknak, de szerte az országban különbö­ző üdülők is gondoskodnak a jólétükről, pedig annyi a fi­zetésük, hogy abból gondta­lanul megélhetnek. Amellett a legnevezetesebb művészek és tudósok részesülnek a 10 ezer rubeles Sztálin-dijban. A művelődés új távlatai A Szovjetunió nemzetis politikáját méltatta ezut Kodály Zoltán és felmutat a fejlődés­ távlatait: mi les ha ezek a népek méginkább­’ bekapcsolódnak az egyete­mi­­ kultúrába, milyen ujj színekkel gazdagítják majd művelődésünket ? Moszkvában t­a­l­á­lkozott egy türkmén fiatalemberrel, a Zeneakadémia növendéké­vel. Szerzeménye valami egé­szen különös sajátosságot áraszt. — Moszkva és Budapest között mind értékesebb a művelődési kapcsolat. Egy­mást most már megértve egyengessük, mélyítsük t­vább a művészet gazda, termő talaját, — mondott végül Kodály Zoltán. Az MKP Politikai Bizottsága a magyar nevelőkért Az MKP Politikai Bizott­sága június 12-én tartott ülésén a kommunista Peda­gógus Csoport előterjesztése alapján elhatározta, hogy harcot indít a magyar nevelő társad­alom méltánytalan helyzetének megszüntetésé­ért. A Magyar Kommunista Párt ezért a következőket követeli: 1. Ez év augusztus 1-től a legalacsonyabb tanítói fizetés 300—320 forint, a tanároké 330—360 forint legyen (lak­bérosztályok szerint); ennek megfelelően emelkedjék a magasabb kategóriákba so­rolt nevelők fizetése is. 2. Augusztus 1-én be kell fejezni a Pártunk által kez­deményezett státusrendezést minden fizetési osztályban. 3. Valamennyi iskola igaz­gatója megfelelő, havonta folyósítandó ,­igazgatói pót­lékban részesítendő. 4. A magyar kultúráért l­­­e­gmostohább körülmény között a tanyai tanító küzd. Ezért számukra vonta folyóisítandó tar pótlékot kell rendszeresít 5. Mindazoknak a nevelők­nek, akik"'az előirt osztály-­ létszámon és heti óraszámon­ felüli munkát vég­ez­nek,­ t­ö­b­bletmunkáj­ukat dij azz kell a megfelelően felemel óradij skála szerint. 6. A nagy tanitóhiány el­­hitésére és az általános kora minél" tökéletesebb ki-­­építése érdekében 1600 új ta­­­nitót és tanárt kell kinevezni! A Magyar Jövő harcol demokráciáért és a békéért - terjesszük. = ­ LEVELEK E rovatunkban kifejezett vélemények nem kéziratok megőrzését nem vállalják. Visszakül­­d szükségszerüleg azonosak lapunkéval. Kérjük ol­­dendő kéziratokhoz kérünk ,megfelelő béig valóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják, ellátott, címzett válaszborítékot mellékel. gátolja a reakció az ország építését Az alanti levelet Spáring Károly kapta Budapestről, nővérétől, Rabnecz Ferenc­­nétől. Kedves testvéreim! Örömmel tudatom veletek, hogy az eddig általatok pos­tán küldött csomagokat mind megkaptuk hiánytalanul, de mondhatom, hogy alaposan kipróbáltátok az idegeimet, amelyen pók módjára behá­lózva bekötöztétek a csoma­got az erős madzaggal. Saj­náltam elvágni és amire ki­­oldozgattam, maj­dnem bele­betegedem az izgalmas kí­váncsiságba. A csomagok több, mint 4 hónapig jöttek, nagyon lassan hozza ide a posta, de azért mindent egész biztosan megkapunk, ha akármilyen sokára is. Tudatom veletek, hogy a Gé­za öcsénk dolgozik a gyár­ban és a munkája mellett énekmű­vészeti akadémiára jár. Igazán le sem tudom írni azt a boldogságot, milyen büszkeséggel tölt az el, hogy a mi 23 éves legkisebb öcsénk, aki két évvel ezelőtt még a tanyán az ekeszarvát fogta, ma ilyen gyönyörű eredményt ért el egy és fél éves tanulás után. A Magyar Jövőt megkap­juk és óriási érdeklődéssel olvassuk, hogy mint éltek Amerikában. A lapot oda­adom az ismerősöknek és kézről-kézre jár egész Buda­pesten. Tudattak, hogy a gyermek­cipőbe járó demokrácia igen nagy nehézségek közepette halad előre. A reij­ben szalmaszálba kotlik, hogy a halat 03 ■■■ ■ tolja. Amit a szoti kommunisták, demi villával felraknak, az akció sokszor egy ki­rántja. Egy csomó tót és szabotálót tarts most is le. Az öt millió pengő értékű nált, a “Mávag”-b­át.­­­kát úgy csináltatta a t­rekkel, hogy minél bet­­udjanak termi Kisgazdapárt reakció már olyan erősnek gi magát, hogy egész felcsődítette a páráig Budapestre, de a föld­­iek nem dűltek be mert kevesen jöttek puccs tervre. Csókoltak detokét ER2

Next