Magyar Jövő, 1947. augusztus (46. évfolyam, 150-171. szám)

1947-08-01 / 150. szám

MAGYAR HUNGARIAN DAI LV JOURNAL •»■bllaHed Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 1B0 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: USA, Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. So. America, Mexico, Cuba 8 Dollars one year, $4.50 half year, $2.50 three months. Europe, Australia, Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6.00 half year. $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.75 three months. Entered as Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. 209 Ágyú vagy kenyér? A valamikor hatalmas brit világbirodalom, amelynek uralkodó és középosztálya számára egykor úgyszólván a hajóágyúk biztosították a kenyeret és minden földi jót, ma az elé a kérdés elé került, hogy választania kell az ágyú és a kenyér között. Montgomery marsallt, a brit bi­rodalom vezérkari főnökét kormánya felszóllította, hogy szakítsa meg távolkeleti körútját és sürgősen térjen vissza Londonba. Montgomery váratlan hazarendelése szoros összefüg­gésben van Anglia súlyos gazdasági helyzetével. Az egyre jobban elmélyülő krízis, amely tetőpontját az év végén éri el, arra kényszeríti a munkáskormányt, hogy vagy még jobban korlátozza Anglia élelmiszer és egyébb behozatalát, vagy pedig drasztikusan csökkenti a hadsereg létszámát és az összes katonai kiadásokat. A megoldásnak ezt a máso­dik formáját elsősorban a munkáspárti ellenzék követeli, amely Anglia nehézségeinek egyik fő okát abban látja, hogy a hadsereg létszáma majdnem négyszer akkora, mint volt a háború előtt. Anglia katonai kiadásai a folyó évben közel­ négy mil­liárd dollárt tesznek ki, amiből majdnem egy milliárdot a tengerentúli helyőrségek emésztenek fel. Az angol toryk a Bevin vezetése alatt álló munkáspárti jobboldallal együtt abban reménykedtek, hogy Anglia és Amerika egyesített katonai erejével sakkban tudják tartani a Szovjetuniót. A koldusbotra jutott Nagybritánia ezt a kétes dicsőséget kénytelen az Egyesült Államoknak átengedni.­­ A munkáspárt józan és becsületes elemei azt követe­lik, hogy a hadsereg jelenlegi létszámát 1,285,000 főről 780 ezerre­­pök­kentsék .Ez a követelés rohamosan terjed a nép legszélesebb rétegeinek körében. Ma már mindenki előtt világos, hogy a hadsereg létszámának fenntartása mellett radikálisan csökkenteni kell az élelmiszer és az összes fon­tos nyersanyagok behozatalát. Ez a csökkentés az amúgy is­ gyenge táplálkozáson kívül a vas, acél, szövő és olaj­ipar tétlenségét jelentené. A termelés ilyen nagymérvű összeroppanása a háború előtti balkáni államok nívójára sülyesztené az egykor büszke Albiont. Angliának sürgősen csökkentenie kell a hadsereg lét­számát mindenütt, Palesztinát is eleértve. A Közelkeleten állomásozó negyedmilliós angol hadsereg a nemzetgazdál­kodás velőjét szívja ki. Angliában nagyon kételkednek ab­ban, hogy a Marshall-terv a belátható jövőben segíteni tud­na Nagybritánián. Még ha a kongresszus sok huza­vona után meg is szavazná az európai­ nyugati hatalmaknak nyújtandó segélyt, a megvalósulásig és végrehajtásig any­­nyi sok idő telne el, hogy Anglia akkor már Európa kol­dusai között találná magát. Montgomery marsallnak fontos szerep jut az angol válság megoldásánál. Sok minden függ attól, hogy a merev katonai gondolkodást az adott helyzetben megkívánt haj­lékonysággal és bölcseséggel tudja-e helyetteseíteni. Mont­­gomerynek szem előtt kell tartania, hogy az elmúlt évtize­dekben egy másik marsal került az elé a választás elé, hogy ágyút, vagy vajat adjanak a népnek. Az a másik marsai az ágyút választotta és ezzel lángba borította az egész világot. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Amerika és a Marshall-terv szerepe a gyarmatokon Még a politikában némi meghívást egy időelőtti ja­pán béketárgyalásra. A U. S. jelenleg világmé­retű h­a­r­a­p­ófogó-politikát folytat. E politika segítségé­vel kívánja befolyását a nyersanyagokban gazdag Délkelet-Ázsiára is kiterjesz­teni. A harapófogó egyik szára a Marshall-terv, amely­­n­e­k segítségével Nyugat­­európát akarják újjáépíteni, feltéve, hogy a Ruhrvidék el­lenőrzése teljesen amerikai kezekbe kerül. A fogó másik vége Japán, amely a kelet­ázsiai imperializmus központi hídfője. Az amerikai expanzionis­­ták már sokkal kedvezőbb helyzetben vannak, mint volt Japán akkor, amikor sikerült behatolnia Délkelet-Ázsiába. Ma ugyanis szilárd talajuk van Japánban és ha nem is rendelkeznek Mandzsúriával és Észak-Kínával, de rendel­kezésükre áll a nankingi kormány, amelynek befolyá­sa az indokínai határig ter­jed. Szilárdan amerikai ke­zekben van Dél-Korea is. Az amerikai imperialisták rendelkeznek megint a Phil­lippin szigetekkel és a csen­desóceáni volt japán szige­tekkel is. Amerikának sokkal nagyobb befolyása van Ausz­tráliában, mint amilyenről Japán valaha is álmodhatott. Mindezen előnyök, valamint a leghatalmasabb tengeri flotta és légierő birtokában, a Csendes óceán amerikai tóvá vált. A legnagyobb előny azon­jártassággal rendelkező em­ber sem ismeri fel első pilla­natban a kapcsolatot, amely az indonéziai gyarmati hábo­rú és a Marshall-terv között fennáll. Annyit minden új­ság­o­l­v­a­só észrevehetett, hogy Hollandia jobboldali és katolikus pártjai buzgólkod­nak a legserényebben egy nyugateurópai blokk létreho­zásának érdekében. Ennek az igyekezetnek a g­y­ö­k­e­rei megtalálhatók azokban a szoros kapcsolatokban, ame­lyek egyrészt a holland tőkét a német kartelekhez fűzte, másrészt pedig azokban a kö­telékekben, amelyekkel a holland érdekeltségek az an­golok nyugateurópai és ke­­e­t­á­z­siai érdekszférájával vannak összeszőve. A vezető holland kapitalis­ták azért üdvözöltk olyan kitörő örömmel a Marshall­­tervet, mert az lehetővé teszi a háború után legyengült nyugati tőkésrendszer ural­mának visszaállítását és így a kartelek virágzó tevékeny­ségét is. Ugyanúgy, ahogyan a Marshall-terv új reményt öntött a francia szocialista­katolikus koalícióba és az an­gol munkáspárti jobboldalba, megerősítette a holland poli­tikai jobboldalt is. Ez a poli­tika adott bátorságot a hol­land k­o­r­m­á­nynak ahhoz, hogy háborút kezdjen Indo­néziában. Akárcsak a Mar­shall-terv elfogadásánál, a hollandok voltak az elsők, a­kik elfogadták az amerikai­ban Amerika világpolitikai helyzete. Lehetősége van Amerikának arra, hogy ope­rációit Európán és Ázsián keres­ztül végrehajthassa. Európában, közvetlen nyo­mással a gyarmati hatal­makra, Ázsiában pedig gaz­dasági és stratégiai helyze­tén keresztül. Sohasem sikerült még a világtörténelem f­o­l­y­amán egyetlen hatalomnak, még Angliának sem virágzása te­tőpontján,­­ a földgolyó olyan nagy részét uralma alatt tartani, mint amivel most Amerika kísérletezik. Ez a legnagyobb terjeszkedési kísérlet, amire valaha is egyetlen hatalom vállalko­zott. Az ilyen világméretű poli­tikai vállalkozás természete­sen els­állást vált ki a föld népeiből és Amerika köz­pontjává válhatik a kapita­lista és gyarmati világ gya­kori konfliktusainak és válsá­gainak. Ellentétben az angol birodalom korai napjaival, amikor néhány százéves ka­pitalista fejlődés volt remél­hető, Amerika nagyon későn akarja átvenni Nagybritan­­nia egykori szerepét. Azok az erők, amelyek Európában szocializmusra, a gyarmatokon pedig dem­krá­­ciára és függetlenségre töre­kednek, ma már sokkal hatal­masabbak és érettebbek, sem­hogy ne kellene velük komo­lyan számolni. Amerikának jó lenne ezt szem elől nem téveszteni. HARTLEY “VISSZAVONUL” Fred A. Hartley, New Jersey-i republikánus képviselő, a Taft­ Hartley rabszolga javaslat társszerzője, bejelentette, hogy miután “részt vettem a reform (?) nehéz munkájában, itt az ideje, hogy visszavonuljak a közélettől.”­­ Hartley úr 44 éves és ilyen korban tiszta lelkiismeret­tel rendelkező közéleti emberek rendszerint még nem gon­dolnak visszavonulásra. Hartley úr mandátuma 1948 vé­gén jár le. Lehetséges-e hogy miként annak idején az infa­­rmis Dies képviselő, úgy ő is fél a csúfos bukástól és azt megelőzendő, előre bejelenti lemondását? Akármi is az oka a lemondásnak, Amerika munkássága csak harsogó hurrával veszi azt tudomásul. És készül arra, hogy ha esetleg meggondolná magát ez a munkásfaló, re­akciói a visszavonulás terveinek akkor is érvényt szerezze­nek és kibuktassák abból a pozícióból, ahonnan oly súlyos károkat okozott az amerikai demokráciának és az egész népnek. NEW YORK. — Dr. Israel Weinstein New York egész­ségügyi biztosa közli, hogy a július 25-ig terjedő héten a halálesetek száma 1332 volt. Ez volt a legkedvezőbb hét az egész évben. Piketekt az angol konzulátus előtt NEW YORK. — A leg­utóbbi kivégzések elleni til­takozásul zsidó fiatalemberek pikerelték az angol konzulá­tust. PETRÓLEUM ES­ET Az aláírt egyezmény meg­szegésével 120.000 főnyi, ki­tűnőért felszerelt holland had­sereg támadást kezdett Jáva, Szumátra és a többi indonéz sziget ellen. A cél: a szigetek 60 milliós lakosságát gyar­mati rabszolgasorba vissza­taszítani. A hollandok nem is alakos­­kodtak sokáig. Dr. Hubertus van Mook holland kormányzó azonnal levette magáról a li­berális álarcot, mihelyst a csapatok befejezték felvonu­lásukat. A fegyveres erő tervszerű elhelyezkedése után azt követelte az indonéz kor­mánytól, hogy az indonéz és holland csapatok által meg­szállt területek között elterü­lő terep katonai jellegét szün­tessék meg. Az indonézek ké­szek voltak a kérést tejesíte­­ni, ha a hollandok is hasonló­képen cselekednek és semle­ges döntőbíró közben jöttével intézik el az összes vitás kér­déseket. A hollandok vála­szul a békés ajánlatra ágyúi­kat szólaltatták meg. Az üvöltöző ágyuk és a később bevetett harci repü­lőgépek nem Hollandiában ké­szültek. Mint a hollandusok, felszerelésének nagy része, — az uniformist is beleértve, — az am­erikai kölcsön és bérleti szerződés alapján jutott a tá­madók birtokába. Az­ elmúlt évben Byrnes akkori külügy­miniszter nem is látott sem­mi kivetni valót abban, ha amerikai fegyverekkel gyil­kolják az indonéz népet, csu­pán az amerikai gyári védje­gyek eltávolítását kívánta a hadifelszerelésről. A véres játékban Angliá­nak is vezető szerepe volt. A háború befejezésének idején nem voltak holland csapatok Indonéziában. Angol csapatok tartották megszállva a csomó­pontokat és ők harcoltak az indonéz nép ellen, amíg a hol­landok meg nem­ érkeztek. Mielőtt a hollandusok leg­i­­j­a­b­b “villámhábor­újukat” elkezdték volna, a U.S. State Department közölte az indo­néz kormánnyal, hogy dollár­­kölcsönnel és kereskedelmi egyezménnyel csak akkor számolhatnak, ha megszünte­tik bizalmatlanságukat koráb­bi gyarmati elnyomóikkal szemben. A külügyminiszté­riumnak ezt a lépését azok az amerikai trösztök kénysze­­rítették ki, amelyek össze vannak fonódva a holland tő­kével és mintegy félmilliárd dollárnyi érdekeltségük van az indonéz szigeteken. Az amerikai monopóliumok közül első helyen áll a Stan­dard Vacuum Oil Co., amely­nek indonéziai olaj­forrásai havi 600.000 hordó olajat termeltek. A Goodyear s az U. S. Rubber Co. ültetvényei a háború előtt az Egyesült Államok gumii behozatalának a felét biztosították. Amikor a háború végén az Indonéz Köztársaság megalakult az olajforrások és gumiültetvé­nyek munkásai számára első ízben vált lehetővé, hogy szakszervezetekbe tömörül­jenek. Megalakult a szakszer­vezetek szövetsége is, amely­nek politikai és gazdasági be­folyása nap-nap mellett növe­kedett.• Olaj s gumin kívül, több, mint 200.000 tonna cukor, 20.000 tonna ón, a szappan­gyártáshoz szükséges nagy­mennyiségű pálmaolaj, továb­bá kinin, tea, fekete bors s egyéb fűszerek nagy tömege hever az indonéz raktárak­ban. A világ minden részén várják e nélkülözhetetlen cik­keket, amelyeket a holland tengeri blokád miat nem le­hetett elszállítani. Bár Anglia és Amerika nehezen nélkülözi az árut, nem kérték a blokád feloldását. Amit tettek, az erőtlen suttogás volt, a lát­szat megőrzésére, amikor a hollandok egy amerikai szál­­lítóhajót feltartóztattak.­­ Nyilvánvaló, hogy az ameri­kai monopolisták azt akarták, hogy az Indonéz Köztársaság ne legyen több üres névnél, ők szívesebben dolgoznak ré­gi holland üzlettársaikkal,­­ akik gyarmati módszerekkel, olcsó munkaerővel alacsonyan tudják tartani a termelési költségeket. A holland szakszervezeti szövetség arra kérte a kikötő­munkásokat az egész világon, hogy ne dolgozzanak holland hajók be és kirakásánál. Ké­sőbb azonban a szakszervezeti központ is áldozatául esett a hollandok ámító szép meséi­nek és maga kérte az ausz­tráliai dokkmunkásokat, akik bojkott alá helyezték a hol­land hajókat,­ hogy ne foly­tassák a bojkottot, mert a hollandokkal való tárgyalások kedvező mederben folynak. Az ausztráliai kikötőmun­kások most megújították a bojkottot. és az amsterdami holland dokkmunkások be­csületére megállapíthatjuk, hogy ők sem dolgoznak Indo­nézia felé készülő hajóknál. Felrobbant egy kozmetika — 13 halott HARRISONBURG. — Egy itteni szépségszalonban robbanás történt, amelynek 13 halott és 30 sebesült ál­dozata va­n. A robbanás ereje a szomszédos üzleteket is sú­lyosan megrongálta. A sze­rencsétlenséget valószínűleg kazánrobbanás okozta. ------­Szerelem az első látásra DES MOINES, Iowa. — John H. Fish 82 éves öreg­ember feleségül vette a 60 éves Thora Cornéliát, akit 59 évvel ezelőtt látott meg elő­ször, amikor születése után keresztvíz alá tartották. 59 évi várakozás után Fish fe­leségül vette a már 60 éves­sé érett csecsemőt. Azóta azonban volt már 3 felesége­. August 1, 1947 Tildy Zoltán köztársasági elnök és Dinnyés miniszterelnök beszédeivel a népi kollégiumok befejezték évi munkájukat A Népi Kollégiumok Or­szágos Szövetsége a Gőrffy Kollégiumban, tartotta évzáró közgyűlését.­­ Ugyanekkor nyílt meg a Népi Kollégiu­mok kiállítása is. Az ünnepségen megjelent Tildy­ Zoltán köztársasági el­nök, Dinnyés Lajos minisz­terelnök,­­ Szabó Árpád, a­­nemzetgyűlés elnöke, a kor­mány­ több tagja, Mrazovics budapesti jugoszláv követ, a szovjet részről Bazulin követ­­ségi tanácsos és a diplomáciai testület több tagja. Gyenes Antal nemzetgyű­lési képviselő, a NÉKOSZ el­nöke nyitotta meg az ünnep­séget, majd dr. Kardos László a Győrffy Kollégium igazga­tója számolt be a NÉKOSZ munkájáról. Ezután Tildy Zoltán köz­társasági elnök emelkedett szólásra­: — Ez a mozgalom történel­mi szükségesség volt, törté­nelmi feladatot vállalt és ezt a feladatot nemcsak elindí­totta a maga útján a megva­lósulás­ felé, hanem jelentős és hatalmas eredményt ért el az első esztendő alatt is. A szeretet, a megbecsülés és az együttérzés melegével fordu­lok az ifjúság felé. Az ifjú­ság nélkülöz a mozgalom, mai eredményeinek­ felét sem tud­ta volna elérni. — A hősi korszak még nem múlt­ el. Növelni kell a kollé­giumok számát, befogadó ké­pességét; mindez még hallat­lan, nagy erőfeszítést igényel. Szeretném, ha a kollégisták a jövőben sem mondanának le a magyar társadalom önkén­tes hozzáj­árulásáról, a kol­légiumokat csak erősebbé te­szi, ha a társadalom ott áll mellettük, a maga szereteté­­vel, megbecsülésével, együtt­érzésével és az ebből fakadó áldozataival.­­ Ennek a mozgalomnak sikerült felszakítania a gá­takat, amelyek a két hatal­mas dolgozó réteg, a munkás­ság és parasztság fiai elé me­redtek a múltban. A szegény parasztság gyermekei hogyan gondolhattak volna arra, hogy a tudás magasabb régióira felemelkedhessenek! Mennyi magyar tehetség­­ pusztult és veszett el a századok­ során. Ezek a gátak felszakadtak és én azt szeretném, ha a ma­gyar parasztság és munkás­ság fiainak hatalmas áradata zúdulna be a felszakított ré­seken, tágítaná ezeket a ré­seket állandóan és biztosíta­ná a maga számára a szelle­mi felemelkedés útját és le­hetőségeit mindörökre.­­ A népi kollégiumok szervezete, belső rendszere, szelleme biztosítani fogja a nemzetet arról, hogy ez az ifjúság , amely a népből jött, nem fog többé kiszakadni­­ a népből és nem lesz soha töb­bé árulója a nép ügyének. A köztársasági elnök­ ez­után felhívta a kollégisták fi­gyelmét arra, hogy vegyenek részt azoknak a társaságok­nak a munkájában, amelyek arra hivatottak hogy a szom­széd "népekkel való "Viszo­nyunk, barátságunk, bizalom­teljes együttélésünk elmé­lyüljön: a Magyar Szovjet Társaság, a Magyar Jugo­szláv Társaság és a Magyar- Román Társaság munkájá­ban. Ezután Dinnyés Lajos mi­niszterelnök mondott beszé­det. Hangsúlyozta a magyar nép géniusza soha sem fej­lődhetett ki a maga teljes egészében, mert az uraalkodó réteg megakadályozta, hogy a népből gyökeredző őserő ér­vényesüljön az ország veze­tésében. A születés, rang, ne­mesi előnevek­ és a pénz volt a fundamentuma a karrie­reknek. Akik nem rendelkez­tek ezekkel, azoknak a mellő­zés jutott osztályrészül. A paraszt maradjon az eke szarvánál — ez volt a ked­venc jelszavak egyike, a mun­kás fia pedig menjen a gyá­rakba — mondogatták. A pa­rasztság és­­munkásság száz­ezrei és milliói estek ki a nemzeti fejlődésből és ter­melésből. Idegenek, teutonok és egyéb átutazó idegenek te­lepedtek rá a magyar életre, ennek következménye volt az­után, hogy a magyar nemze­tet mindig belekényszerítet­­ték erőszakkal, börtönnel ide­gen eszmék szolgálatába. A felszabadulás után a demok­ratikus rendszer megnyitotta a­ lezárt zsilipeket a népi erők előtt. Ennek egyik eredménye volt a Győrffy Kollégium megvalósítása is, amely első­nek mutatta meg azt az utat, "­ amelyen az új népi szellemi­ségnek haladnia kell. — Amit ti ezen a téren tettetek — mondotta, — az történelmi jelentőségű. Meg­értettétek, demokráciánk biz­tonsága megköveteli, hogy a szellemi élet minden posztján olyan ember álljon, aki öntu­datos, képzett, szellemileg fel­készült és nem tévelyeg többé a múltak ködös útjain, fenn­tartás nélkül követi és szol­gálja a demokrácia céljait. — A kollégiumok ifjúsága megértette, hogy fel kell szá­molni azt a romboló soviniz­must, ami a népeket elvá­lasztotta egymástól. Az a ba­rátság, amelyet a szomszéd államok diákságával már ed­dig is kiépítettünk, alkalmas.­ arra, hogy lefektethessük a dunavölgyi népek baráti ősz­­i­szefogásának alapjait. A ma­­­gyar kormány és a magyar társadalom mindent el fog követni, hogy segítse a kollé­giumok életét. Kívánom, hogy azon az úton haladjanak to­vábbra is, amelyen eddig jár­tak — hangzott a miniszter­­elnök beszéde. Rákosi Mátyás miniszter­­elnök helyettes hangoztatta felszólalásában, hogy a népi kollégiumok ügye a nemzet egyetemes ügyévé vált. A mozgalom mély gyökereket vert és szerves alkotórésze lett­ a fiatal, magyar demok­ráciának.­­ A magyar demokráciá­nak egyik fájó sebe, hogy nem tudta eddig az ifjúságot egységes szervezetbe össze­fogni. Ennek megvalósítása a legfontosabb f­e­l­adatok egyike és teljes szívből kívá­nom, hogy a népi kollégiumok egyesítése kezdete legyen az egységes ifj­úsági mozgalom megteremtésének és ezzel a demokrácia egyik oszlopa újabb megerősítést nyerjen. A miniszterelnökhelyettes ezután rámutatott arra, hogy egy esztendő eredményekép­pen 1,2 százalékkal javult a munkás és parasztfiúk száma a főiskolákon. Ha ebben a tempóban haladunk tovább — mondotta — akkor évtize­­­dekig fog még tartani, amíg a munkások és parasztok gyermekei a főiskolákon is elérik az őket megillető arányszámot. Ezért eddigi erőfeszítéseinket meg­­ kell hatványoznunk. Kéthly Anna, a nemzetgyű­lés alelnöke rámutatott arra,, még soha, annyi felelősség, nem hárult minden demokra­a­tikusan érző emberre, mint most, amikor a demokrácia elméletét kell megtanítani az ország többségének, amely, annyi esztendőn keresztül a demokráciáról csak hazugsá­got és rágalmat tanult és a demokrácia gyakorlatával kell megmutatni a demokrácia al­kotó és cselekvő­képességét. Veres Péter közmunka- és építésügyi miniszter kifejtet­te, a kollégisták nevelésén túl a legfőbb feladat előkészíteni azt a munkatervet, hogyan hódíthatjuk meg az egész ma­gyar iskolát. Felvonul a szabad magyar falu apraja-nagyra ünnepel­ni dolgozók nagy ünn­apát Halál az autóban NEW BRUNSWICK, N. J. — John Longo, washingtoni vendéglős útban New York felé autóján meghalt, Szíve­sét hidég­ ölte meg.

Next