Magyar Jövő, 1947. szeptember (46. évfolyam, 172-195. szám)

1947-09-03 / 172. szám

i !Sf*Sf* tf H f* fel en. ti i a Sifí ! 1 . l. . . * itt««« S i a TpTpgfTM MAGYAR 3 ÍWO HUNGARIAN DAILY JOURNAL P«iüi»lieii Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by tbe HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. East 16th Street New York 3{ N. Y. Teieohone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: USA, Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. So. America, Mexico, Cuba S Dollars one year, $4.50 half year, $2.50 three months'. Europe, Australia, Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.75 three months. Entered as Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March '6, 1879. /# í? ÜÍÍH.IÍN «'ÉS «IMII ti ÍM«§Í&%« fi'itíÉ’t» ■ 1 SííMí. í 209 A magyarországi választások (Folytatás az 1-ső oldalról) válság még mindig nincs megoldva, a Szociáldemokrata Párt ezentúl egységesebben és határozottabban követhet majd egy igazi szocialista programmot. A Nemzeti Parasztpárt is képes volt 100,000-rel növelni szavazatainak számát és az 1945-iki 6 százalékról a szavazók közül 9 százalékának bizalmát megnyerni. A legnagyobb változás a Kisgazdapártban következett be. Ezt a pártot egy külföldi újságíró 1946 elején egy “politikai monstrumnak” nevezte, melyben összesereglett a demokratikus becsületes parasztságon kívül a reakció minden árnyalata. Ezért vált ez a párt az összeesküvés főfészkévé, melynek leleplezése és különösen Nagy Ferenc szökése után az a párt a reakció számára hasznavehetetlenné vált. Közel 2 millió szavazatot vesztett így a Kisgazdapárt. A szavazatok 57 százaléka helyett most csak 15 százalékot kaptak. A Kisgazdapárt nemcsak az oda betódultreakciósoktól szabadult meg, de vesztett demokratikus elemeiből is, amelyből nyilvánvalóan sokan szavaztak a munkáspártokra és a Nemzeti Parasztpártra. Az “ellenzék” néven szereplő reakció főfészkeivé a Barankovics vezérlete alatt álló “Demokrata Néppárt” és Pfeiffer “Magyar Függetlenségi Pártja” vált. Az előbbi 805,000 (16 százalék), míg Pfeiffer pártja 718,000 szavazatot (14 százalék) kapott. A Demokrata Néppártról a N. Y. Herald tudósítója is megállapítja, hogy a katolikus klérus “hallgatag” támogatását élvezte. Hogy mily eszközökkel dolgozhatott, arra némi fényt vet a “Világ” cirkű budapesti liberális lap vezércikke, melyben az 1919-iki jelszavak alkalmazásával vádolja Barankovicsékat. Pfeiffer pártja pedig Sulyok kimúlt ,félfasiszta “Szabadság” pártjának az utóda. A választások eredményeit elemezve megállapíthatjuk a következőket: Míg a két munkáspárt és a radikális Nemzeti Parasztpárt, 1945-ben az összes szavazatoknak csak 41 százalékát nyerte, addig az idén közel 45 százalékot kapott. A reakciótól megtisztult Kisgazdapárt 15 százalékával együtt valóban demokratikus koalíciót alkothatnak majd. A magyar reakció, mely eddig a Kisgazdapárt keretében egységes volt, most két pártra oszlott ugyan, de nyilvánvalóan még mindig súlyos problémát, sőt veszélyt is jelenthet demokratikus Magyarország számára. Nem tekinthetünk el a nemzetközi eseményektől, a Truman és Marshall doktrínák direkt és indirekt hatásától, ha annak okait keressük, hogy két nyílt reakciós párt még mindig képes a szavazatok 30 százalékát megkapni Magyarországon. A választások eredményei, az alapvető politika jelentőségükön felül egyben a leghatásosabb cáfolata annak a példátlan rágalmazó hadjáratnak, mellyel a nemzetközi monopolista sajtó és annak urai, a magyar demokráciát befeketíteni igyekeznek. Az a tény, hogy a reakciós ellenzék több mint másfélmillió szavazatot kapott, elég bizonyíték arra, hogy minden politikai nézetet ki lehetett fejezni Magyarországon és mindenki arra szavazhatott, akire akart. A választások minden országban, itt Amerikában is , bizonyos fokú politikai, sőt gazdasági megrázkódással járnak. Sokkal inkább áll ez a 25 éves fasizmus és a vesztes háború által sújtott Magyarországra, ahol a kigyomlált reakció még mindig kétségbeesetten törekszik uralmának visszaszerzésére, ha szükséges a görögországi módszerekkel is. A múlt vasárnapi választások történelmi jelentősége talán abból fog állni, hogy ebbeli reményük még halványabb lett, hogy a reakció főbástyája összetört Magyarországon, hogy a darabokra, szilánkokra bomlott reakcióval könnyebben meg fognak tudni birkózni a magyar demokrácia megerősödött pártjai és hogy a három éves terv, szülőhazánk , boldogabb jövőjének e biztosítéka most már zavartalanul meg fog valósulni. Adjunk meg sokat szenvedett népünknek minden támogatást az előttük álló nagy feladatok elvégzésére. Demokratikus Magyarország szövetségese és barátja az amerikai demokráciának is. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Az imperializmus munkában úgy, ahogy egy matróz látja PORTLAND. — Egy Indonéziából most visszatért matróz elmondja, mi mindent látott ott, ahol az imperializmus súlyos keze fojtogatja az ártatlan, szabadságukért küzdő népeket. A szavakkal lefényképezett élmények a következők : Miután kikötöttünk, én és egy hajóstársam befelé indultunk a szárazföldre abban a reményben, hogy egy kis szórakozáshoz jutunk a város nevezetességeinek megtekintésével. A hajóról lelépve súlyos acélkapun kellett keresztülhatolnunk, majd a drótsövények dzsunglén áthatolva, egy őrszemhez értünk, akinél egy nagykaliberű gépfegyver és egy önműködő géppisztoly volt. Az ország torokhangon beszélt nyelvén útleveleinket kérte. A szavakat nem értettük, de tudtuk, mit akar. Csak miután megvizsgálta útleveleinket, engedje meg, hogy a dokkok területét elhagyhassuk. Séta szuronyok közt A faluhoz vezető út körülbelül egy mérföld hosszú volt déli irányban. Nem közönséges út volt. Baloldalán lépten-nyomon nagy gépfegyverfedezékeket láttunk holland katonákkal. Akármerre néztünk, mindenütt puskával és felfűzött szuronnyal ellátott őrszemeket láttunk. A járókelőknek az út jobboldalán kellett járniuk és amikor megláttuk ezeket a puskák torkába néző járókelőket, a gyomrunk felfordult az undortól és a szánalomtól. Ezrek járkáltak ott, kiéhezett, hajléktalan, rongyokkal fedett, betegségtől vánszorgó, földhözragadt alakok, így néz ki az egykor büszke és boldog nép. Száz és száz kisgyermek mellett haladtunk el, akik a porban-piszokban kuporodtak, az éhségtől lesorvadva, szegény kis piszkos testüket fekélyek borították, amelyeken legyek hemzsegtek. Ezek voltak a béke áldásait élvező indonéziaiak. Ez nem a náci Németország, a fasiszta Spanyolország vagy a Kuomintang Kínája volt. Ez Jáva volt, a földi paradicsom, mely duslakodik gumiban, kávéban, dohányban és olajban. Jáva, ezer meg ezer hold termékeny földjével, így érkeztünk be Tanjong Prick nevű faluba és a piactérre jutottunk. Egy ötéves gyerkőc mellett megálltunk. Halál előtti öntudatlan álomba merülve feküdt a földön, kiéhezve, lázban fetrengve, mellette ült az anyja, éhségtől legyengülve ahhoz, hogy segíteni tudhasson gyermekén. Holttestek az utcán Egy kissé távolabb egy boldogabb ember teste mellett álltunk meg. Halott volt már. Az emberek egy pillantást se vetve rája mentek ide-oda mellette. Megszokták már az ilyesmit. Amikor magába a faluba értünk, legyektől köpdösött ■rissitőket vásárolhattunk s e ezen kivül jávai lányokat. Mert a prostitúció nyíltan folyt mindenütt. Ez még a jobb foglalkozások közé tartozik, melyet a nyugati civilizáció ültetett át ide. Ennek köszönhető e szerencsétlen leányok minden néven neveendő társadalmi betegségekkel való megfertőzése. Prostituáltak és hősök A leányok kora 14 és 18 év között váltakozik. Keresetüknek azonban csak igen parányi része üti markukat, az oroszlánrész a tulajdonosukat öleti meg. Ő ugyanis adó formájában rója le háláját a holland kormány iránt. Az elmúlt hét év során ugyanezek a leányok voltak a házikisasszonyok a holland, angol, japán, amerikai, ausztráliai és most ismét a holland katonák szórakoztatására. Itt tudtuk meg, hogy az itteni népek egyesegyedel az amerikaiakban bíznak. Azt azonban nem tudták, hogy hajónkon mi nyalánkságokat és csemegét szállítottunk a holland führereknek. A nyelvi nehézségek ellenére megtudtuk, hogy ezek a leányok sovány és szánalomraméltó keresetükből támogatták embereiket, akik a dzsungelben guerilla háborút folytattak. Megtudtuk, hogy az indonéziaiak eltökélt szándéka mindenáron lerázni a holland igát és kikergetni a hollandokat a szigetekről. És tovább harcolnak, jóllehet rettenetes hiányokat szenvednek fegyverben, élelmiszerekben, orvosságokban és vezetőkben. Másnap, amikor megkezdtük a lerakodást a hajónkról, tapasztalataink még jobban megszaporodtak. Bambusznáddal verik a munkást Feljöttek a fedélzetre az indonéz rakodómunkások, köztük apró gyerkőcök és aggastyánok. Az épkézláb munkás napi 38 centet kapott, a gyerkőcök és az öregek ennek a felét. Gazdáik, két holland polgári egyén, akik éppenséggel embertelen vadságukért jutottak ebbe az állásba, “botosokat” alkalmaztak, akik bambuszbotokkal verték a kifáradt teherhordozó munkásokat, akik a zsákokból a mocskos fedélzetre hullott Usztből egy marékravalót felszedtek maguknak. A mi saját kapitányunk torka szakadtából üvöltött, amikor a hollandul megengedte a munkásoknak, hogy szedjék fel a piszkos lisztet, amiért egy ünnepnapon dolgoztak. Később magunk söpörtük be a tengerbe ezt a lisztet tartalmazó szemetet. Delet harangoztak, amikor mindenki ebédhez ült, ezeknek a szerencsétleneknek azonban nem volt mit enniük. Egyesek egy maroknyi lisztet merészeltek enni, mások egy tésztagombócot kulcsoltak. Ha felfedezték őket, rögtön megbotozták. A munkanap végén minden munkást megmotoztak. Egy darab piszkos rongyért is megverték őket. Nyalánkságot és őszibarackot vittünk a holland uraknak. Az utcákon pedig éhező ezrek támolyogtak. PÁRIS. A Rueil’s Se-i lect Theater filmszínházban, Paris egyik külvárosában tűz ütött ki előadás közben. A közönség sorai közt pánik támadt. 90 mozilátogató meghalt, 60 megsebesült, közülük 30 súlyos égési sebeket szenvedett. Franciaország leszorítja bevitelét A francia kormány bejelentette, hogy 1948 januárjától kétharmadára leszállítja az árubevitelt azon országokból, melyekben dollárral kell fizetni. ÚJ MAGYARORSZÁG A KERT-MAGYARORSZÁG BÖLCSŐJE Három méter magas kukoricarengetegeket, káposztaföldeket varázsoltak az uj gazdák a Ha Tiszavalk irányából elindulunk Tiszabábolna felé, a község határába érve, olyan látvány fogad, amitől az embernek szeme-szája eláll. A cukorrépatáblák olyanok itt, hogy a dús harapnivaló levelekből ki sem látszik a föld. Úgyszintén a káposztaföldeken sincs egy tenyérnyi szabad hely, annyira beborítják a hatalmas, méteres átmérőjű levélszirmok, köztük a 10- 12 kilós káposztafejekkel. A mintegy három méter magas kukoricaszárak valóságos kukoricaőserdőt alkotnak. A paradicsomszárak karózatlanul roskadozva a bőséges termés alatt, úgy ellepik a földet, hogy szinte lehetetlen közöttük a járás. A délborsodi aszály sújtotta, kiégett területek után az embernek az az érzése, mintha egy csodálatos szigetre került volna, melyre rászakadt az ég minden áldása. Az emberi munka hogyan tudta mindezt a természet segítségével elővarázsolni ? — megadja rá a választ Vincze szaktárs, a tiszabábolnai Fokosz-szervezet fiatal, 24 éves titkára. Harc a dzsungel ellen Először is a töltéstől délre, Mal-ágába az úgynevezett vezet. — Két évvel ezelőtt olyan volt itt az egész terület, mint egy valóságos dzsungel — mondja s leír egy nagy kört a levegőben mind a két karjával. — Egyebet nem lehetett látni, mint bokrokat, áttörhetetlen ősnövényzetet és erdőt, amit évszázadokon keresztül semmire sem használtak. A földosztáskor nagy harcot vívtunk ezért a mintegy 130 holdas területért, végül is sikerült megkapnunk. Mielőtt felosztottuk volna, mind a háromszáz földigénylő közös munkával nekigyürkőzött a dzsungel kiirtásának. Nem volt könnyű dolog. Az embermagasságnyira is megnőtt varjusást és kazánkórót nem fogta az eke, kezünkkel kellett kirángatni a földből. Munkánknak meg is lett az eredménye. Az eső itt mindig kiadós s a talajnedvesség is bőséges! A Rákosi-dülő a falu lelke Az alágból átmegyünk a töltés másik oldalára. Ez a káptalan birtoka volt azelőtt s az uj gazdáknak ugyanolyan harcot kellett vívnia érte, a megyei tanáccsal, mint az alági dzsungelért. A tanács még több földet akart meghagyni a káptalannak, mint amenynyije összesen volt. A nagyra nőtt kukorica táblák között ki sem látszik Járdányi bácsinak a csősznek a háza, pedig jó magasra építette vesszőből. — Ez a terület itt a falu lelke — jelenti ki Vince szaktárs nagy büszkeséggel. Különben egész idő alatt úgy dicsérte ezeket a földeket, mint, anya a’ gyermekét és szemmel láthatólag boldog volt, hogy van valaki, akinek eldicsekedhetett. Mi magunk között csak Rákosi-dűlőnek nevezzük, a nagygazdák viszont erősszak-dülőnek, mivel a földosztáskor maguknak szerették volna megkaparintani, de elütöttük az orruk elől. Görbebotos uraimék dulnakfullnak is most ezért ránk. Elneveznek mindenféle “pipacs dústermésű répa és dzsungel helyén virágnak”, “zöldhasúnak” Pedig hát ugyanabban a részben nekik is van több száz hold rétjük, ami ugyanilyen jó termést adna, de ezt bogács és dudva veri fel. Mi az idén 136 holdon termeltünk cukorrépát és jövőre ennek a dupláján. Egy holdon 160 mázsa az átlagos termés. Rizstelep a morotva helyén A tiszabábolnai újgazdák azonban nem elégednek meg ezekkel az eredményekkel. Most üzembe akarják helyezni a vízművet a falu alatt, a Csincsét partján és újabb területeket akarnak bevonni a belterjes gazdálkodásba. Tervbe vették egy gyümölcsös létesítését is. A közlegelő mellett levő nagyobb nádas mocsaras terület, a morotva helyén pedig most rizst akarnak termelni. Segít a Kommunista Párt Csupán egy baj van: Tiszabábolnának nincs vasútja, a legközelebbi állomás Tiszafüreden, 16 kilométerre van, s az újbirtokosok most félnek hogy nyakukon marad a sok káposzta és zöldségféle. Ezúttal is a kommunista párttól kaptak segítséget. A megyei szervezet teherautót küld le Tiszabábolnára, mely Miskolcra ingyen szállítja fel terményeiket. A tiszabábolnai újgazdák tudják is, mivel tartoznak a kommunista pártnak: valamennyien tagjai a pártnak és büszkén jelentették ki, hogy az idei választásokon 70 százalékos lesz az eredmény a tavalyi 40 százalékkal szemben. HOL TART A MAGYAR MŰJASZMOZGALOM? BUDAPEST. — “Mi a véleménye a Taft-Hartley törvényről?” — kérdezte Bob Travis, az Allied Labor News külföldi tudósítója, Kossá’ Istvántól, aki azelőtt villamoskalauz volt, ma pedig a magyar szakszervezeti mozgalom vezére. Kossá a következő választ adta: “Úgy látszik, hogy az amerikaiak olyasmik felé fejlődnek viszsza, amikkel nekünk voltak a múltban szomorú tapasztalataink.” . Bob Travis ezután így folytatja beszámolóját: Hasonló válaszokat kaptam az összes szakszervezeti vezetőktől, az olaszoktól, albánoktól, jugoszlávoktól és magyaroktól, akiknek ezt a kérdést következetesen feltettem az elmúlt hetekben. Mindegyik emlékeket mondott el saját háborúelőtti tapasztalatról, az öszszezuzott szakszervezetekről, föld alá kergetett munkásmfozgalomról, sztrájkokról, betiltott kollektív béregyeztetésekről, az üldöztetésekről, bebörtönzésekről és gyilkolásokról. Kossa még egy megszívlelendő megjegyzést tett, amelyet több ízben hallottam: “Nehéz megérteni nekünk, európaiaknak, hogy ha Amerikában van egy 15 millió munkásból álló szervezett mozgalom, amely családtagokkal és barátokkal együtt több milliót jelent, hogyan kerekedhettek felül a reakciósok ?” A nagyipar a népé Kossával és egyik titkárával beszéltünk a magyar munkások helyzetéről is, különös tekintettel bérszínvonalukra és munkafeltételeikre. Azt állították, hogy a nagyipar nem a monopóliumok, hanem a nép javára dolgozik. Munkástanácsok igazgatják. Mivelhogy a fokozott termelés mindenki számára magasabb életstandardot jelent, a szakszervezetek a munkára ösztönző bérek mellett állanak. Mialatt az Egyesült Államokban a a darabszámgyártásnál annál kevesebbet fizetnek, minél többet termel valaki, Magyarországon többet fizetnek. Ha például a “norma” az, hogy 100 darab után darabonként 1 centet fizetnek óránként, az, aki ennél többet termel óránként, 1 dollár 25-öt kap, míg az amerikai akkordmunka szerint csak 70 centet. Maguk a szakszervezetek állapítják meg ezt a bérskálát s ennek alapján vannak munkások, akik 35, 45, sőt 65 százalékkal keresnek többet. Az ösztönző bérrendszer nemcsak hogy be van írva a munkaszerződésekbe, hanem egyenesen a kormánnyal folytatott tárgyalások után állapíttatik meg. Ez törvény. Munkások, akik többet keresnek a minisztereknél Érdekes, hogy ilyen bérrendszer mellett a bányászok és bizonyos szakmunkások többet keresnek, mint a kormányban helyet foglaló miniszterek. Magyarországon mindenki készségesen elmondja azt a nagy szerepet, amelyet a munkások játszottak a szétlőtt üzemek újjáépítésében. Munkások tartották a lelket az emberekben bámulatraméltó fegyelmezettségükkel; nekik köszönhető, hogy a történelemben ismert legfantasztikusabb inflációt meg lehetett állítani. Ma, ámbár a bérek alacsonyabbak, mint az amerikai bérek, de már van szilárd, megtervezett út a gazdasági felvirágzás felé. Túlórázás és vakáció A magyar tervgazdaságban a munkások számára biztosították a 8 órai munkaidőt, a hatnapos munkahetet és a 40 órán felül teljesített munkáért járó felülfizetést. September 3, 1947. LEVELEK E rovatunkban kifejezett vélemények nem kéziratok megőrzését nem vállalják. Visszakülszükségszerüleg azonosak lapunkéval. Kérjük oldendő kéziratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel vasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják, ellátott, címzett válaszborítékot mellékelni. MAGYARORSZÁG RÁGALMAZÁSA Augusztus 24-én Orosz Juliska rádióprogramján Nagytiszteletű Bernát Árpád beszédet mondott Magyarországról. Röviden vázolta Magyarország ezeréves történetét, megemlítve 1848-at, amikor az orosz túlerővel szemben a magyar szabadságharcosok letették a fegyvert és Magyarország visszasülyedt a A túlórázás úgy történik, hogy az első két óra után a napibér egynegyedét, a következő két óráért másfélszeresét s azon túl dupla bért fizetnek. Vasárnapi munkáért kétszeres, szombati munkáért másfélszeres fizetés jár. A vakáció, aszerint, hogy ki milyen öreg munkás, két héttől egy hónapig tart. Vakációra utazó munkás és családjának tagjai 25—50 százalékos utazási engedményt kap, ugyanannyi kedvezményt a nyaralóhelyeken is. A házbéreket a békebeli bérnek 40 százalékában rögzítették meg. Magyarországon nincsen munkanélküliség és készen áll a terv arra nézve, hogy nem is lesz többé jobbágyságba. Labancok uralták Magyarországot és népét. Szerinte 1848-tól mintha semmi sem történt volna, 1919- ig. Megemlítette, hogy akkor a románok jöttek be Magyarországba, itt azonban elfelejtette a Nagytiszteletű úl megemlíteni, hogy Horthy a lovastengerész, a románokkal jött be Magyarországba és annak csak az otthoni munkásság a megmondhatója, amit ez alatt a 25 év alatt átélt. Áttért ezután a jelenlegi magyarországi helyzetre. Szerinte most megint a labancok uralkodnak és az oroszok mindenből kifosztották szegény Magyarországot. Most megint választást rendeznek ezek a labancok, rendőrterrorral és egész biztosan ők fognak nyerni, hogy jobban kiszolgálják az uralkodó oroszt. (Kérdem én tehát: érdemes volt 100 újságírót meghívni, amikor már 7 nappal a választás előtt tudják, hogy ki fog győzni és hogy a választás nem szabályos?) És én velem együtt nagyon sokan, akiket a régi uralkodó osztály kiüldözött hazánkból, azt szeretnénk mi tudni, kit nevez a Nagytiszteletű ur labancnak Magyarországon? — a dolgozókat, akik éhezve-fázva rongyosan építik az országot, — amit a németek leromboltak?.. . amit Nagytiszteletü úr elfelejtett megemlíteni. — Vagy talán azok vezetőit, akik megteremtették a jó pénzt és odaadták a szegény béresnek, zsellérnek a földet, melyen annyit verejtékezett, de soha még kenyérből sem evett eleget?. . . Természetesen Nagy tiszteletű ur megjövendölte, hogy a labancok uralma nem soká fog tartani, mert nyugat kiveszi kelet karmai közül szegény magyar hazánkat és befejezésül a Nagytiszteletű ur bízik a Jóistenben, aki soha sem tűrt és tűr semmi igazságtalanságot, összetörte Atillát, az Isten ostorát, összetörte a török hódítókat és itt ismét elfeledkezett a Nagytiszteletű ur Hitlerről és a többiekről. Tehát nem lesz hosszú életű a jelenlegi labanc uralom sem. A Nagytisztelet ar úgy látszik tudja, de én nem tudom, miért volt szükség arra, hogy az ezer sebből vérzőMagyarországot a rádión rágalmazzák. Sehogy sem tudom megérteni. Szabinné, Heller, Pa.