Magyar Jövő, 1947. szeptember (46. évfolyam, 172-195. szám)

1947-09-03 / 172. szám

i !Sf*Sf* t­­f H­ f­­* fel e­n­. ti i­ a­ Sif­í ! 1 . l. . ­. * itt««« S i a­­ TpTpgfTM MAGYAR 3 ÍWO­ HUNGARIAN DAILY JOURNAL P«iüi»lieii Daily, except Sunday, Monday and certain Holidays by tbe HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. East 16th Street New York 3{ N. Y. Teieohone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: USA, Canada 7 Dollars one year, $4.00 half year, $2.50 three months. So. America, Mexico, Cuba S Dollars one year, $4.50 half year, $2.50 three months'. Europe, Australia, Africa, Palestina, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. New York City $8.00 one year, $4.50 half year, $2.75 three months. Entered as Second Class Matter May 10, 1943, at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March '6, 1879. /# í? ÜÍÍH.IÍN «'ÉS «IMII ti ÍM«§Í&%« fi'itíÉ’t» ■ 1 SííMí. í 209 A magyarországi választások (Folytatás az 1-ső oldalról) válság még mindig nincs­ megoldva, a Szociáldemokrata Párt ezentúl egységesebben és határozottabban követhet majd egy igazi szocialista programmot.­­ A Nemzeti Parasztpárt is képes volt 100,000-rel növelni szavazatainak számát és az 1945-iki 6 százalékról a sza­vazók közül 9 százalékának bizalmát megnyerni. A legnagyobb változás a Kisgazdapártban következett be. Ezt a pártot egy külföldi újságíró 1946 elején egy “politikai monstrumnak” nevezte, melyben összesereglett a demokratikus becsületes parasztságon kívül a reakció minden árnyalata. Ezért vált ez a párt az összeesküvés fő­fészkévé, melynek leleplezése és különösen Nagy Ferenc szökése után az a párt a reakció számára hasznavehetet­lenné vált. Közel 2 millió szavazatot vesztett így a Kis­gazdapárt. A szavazatok 57 százaléka helyett most csak 15 százalékot kaptak. A Kisgazdapárt nemcsak az oda be­tódult­­reakciósoktól szabadult meg, de vesztett demokra­tikus elemeiből is, amelyből nyilvánvalóan sokan szavaztak a munkáspártokra és a Nemzeti Parasztpártra. Az “ellenzék” néven szereplő reakció főfészkeivé a Barankovics vezérlete alatt álló “Demokrata Néppárt” és Pfeiffer “Magyar Függetlenségi Pártja” vált. Az előbbi 805,000 (16 százalék), míg Pfeiffer pártja 718,000 szava­zatot (14 százalék) kapott. A Demokrata Néppártról a N. Y. Herald tudósítója is megállapítja, hogy a katolikus klérus “hallgatag” támoga­tását élvezte. Hogy mily eszközökkel dolgozhatott, arra némi fényt vet­ a “Világ” cirk­ű budapesti liberális lap vezér­cikke, melyben az 1919-iki jelszavak alkalmazásával vá­dolja Barankovicsékat. Pfeiffer pártja pedig Sulyok kimúlt ,félfasiszta “Szabadság” pártjának az utóda. A választások eredményeit elemezve megállapíthatjuk a­­ következőket: Míg a két munkáspárt és a radikális Nemzeti Paraszt­­párt, 1945-ben az összes szavazatoknak csak 41 százalékát nyerte, addig az idén közel 45 százalékot kapott. A reak­ciótól megtisztult Kisgazdapárt 15 százalékával együtt va­lóban demokratikus koalíciót alkothatnak majd. A magyar reakció, mely eddig a Kisgazdapárt kereté­ben egységes volt, most két pártra oszlott ugyan, de nyil­vánvalóan még mindig súlyos problémát, sőt veszélyt is je­lenthet demokratikus Magyarország számára. Nem tekinthe­tünk el a nemzetközi eseményektől, a Truman és Marshall doktrínák direkt és indirekt hatásától, ha annak okait ke­ressük, hogy két nyílt reakciós párt még mindig képes a szavazatok­ 30 százalékát megkapni Magyarországon. A választások eredményei, az alapvető politika jelentő­ségükön felül egyben a leghatásosabb cáfolata annak a pél­dátlan rágalmazó hadjáratnak, mellyel a nemzetközi mono­polista sajtó és annak urai, a magyar demokráciát befeke­títeni igyekeznek. Az a tény, hogy a reakciós ellenzék több mint másfélmillió szavazatot kapott, elég bizonyíték arra, hogy minden politikai nézetet ki lehetett fejezni Magyaror­szágon és mindenki arra szavazhatott, akire akart. A választások minden országban, itt Amerikában is , bizonyos fokú politikai, sőt gazdasági megrázkódással jár­nak. Sokkal inkább áll ez a 25 éves fasizmus és a vesztes há­ború által sújtott Magyarországra, ahol a kigyomlált re­akció még mindig kétségbeesetten törekszik uralmának visszaszerzésére, ha szükséges a görögországi módszerekkel is. A múlt vasárnapi választások történelmi jelentősége ta­­lán abból fog állni, hogy ebbeli reményük még halványabb lett, hogy a reakció főbástyája összetört Magyarországon, hogy a darabokra, szilánkokra­ bomlott reakcióval könnyeb­ben meg fognak tudni birkózni a magyar demokrácia meg­erősödött pártjai és hogy a három éves terv, szülőhazánk , boldogabb jövőjének e biztosítéka most már zavartalanul meg fog valósulni. Adjunk meg sokat szenvedett népünknek minden támo­gatást az előttük álló nagy feladatok elvégzésére. Demokra­tikus Magyarország szövetségese és barátja az amerikai de­mokráciának is. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Az imperializmus munkában úgy, ahogy egy matróz látja PORTLAND. — Egy Indo­néziából most visszatért mat­róz elmondja, mi mindent lá­tott ott, ahol az imperializ­mus súlyos keze fojtogatja az ártatlan, szabadságukért küz­dő népeket. A szavakkal le­fényképezett élmények a kö­vetkezők : Miután kikötöttünk, én és egy hajóstársam befelé indul­tunk a szárazföldre abban a reményben, hogy egy kis szórakozáshoz jutunk a vá­ros nevezetességeinek megte­kintésével. A hajóról lelépve súlyos acélkapun kellett keresztül­hatolnunk, majd a drótsövé­nyek dzsunglén áthatolva, egy őrszemhez értünk, akinél egy nagykaliberű gépfegyver és egy önműködő géppisztoly volt. Az ország torokhangon be­szélt nyelvén útleveleinket kérte. A szavakat nem értet­tük, de tudtuk, mit akar. Csak miután megvizsgálta útleveleinket, engedje meg, hogy a dokkok területét el­hagyhassuk. Séta szuronyok közt A faluhoz vezető út körül­belül egy mérföld hosszú volt déli irányban. Nem közönsé­ges út volt. Baloldalán lép­­ten-nyomon nagy gépfegy­verfedezékeket láttunk hol­land katonákkal. Akármerre néztünk, mindenütt puskával és felfűzött szuronnyal ellá­tott őrszemeket láttunk. A járókelőknek az út jobb­oldalán kellett járniuk és amikor megláttuk ezeket a puskák torkába néző járóke­lőket, a gyomrunk felfordult az undortól és a szánalomtól. Ezrek járkáltak ott, kiéhe­zett, hajléktalan, rongyokkal fedett, betegségtől vánszorgó, földhözragadt alakok, így néz ki az egykor büszke és boldog nép. Száz és száz kisgyermek mellett haladtunk el, akik a porban-piszokban kuporodtak, az éhségtől lesorvadva, sze­gény kis piszkos testüket fe­kélyek borították, amelyeken legyek hemzsegtek. Ezek voltak a béke áldásait élvező indonéziaiak. Ez nem a náci Németország, a fasisz­ta Spanyolország vagy a Kuo­mintang Kínája volt. Ez Jáva volt, a földi paradicsom, mely duslakodik gumiban, kávé­ban,­­ dohányban és olajban. Jáva, ezer meg ezer hold ter­mékeny földjével, így érkeztünk be Tanjong Prick nevű faluba és a piac­térre jutottunk. Egy ötéves gyerkőc mellett megálltunk. Halál előtti öntudatlan álom­ba merülve feküdt a földön, kiéhezve, lázban fetrengve, mellette ült az anyja, éhség­től legyengülve ahhoz, hogy segíteni tudhasson gyerme­kén. Holttestek az utcán Egy kissé távolabb egy boldogabb ember teste mel­lett álltunk meg. Halott volt már. Az emberek egy pillan­tást se vetve rája mentek ide-oda mellette. Megszokták már az ilyesmit. Amikor magába a faluba értünk, legyektől köpdösött ■rissitőket vásárolhattunk s e ezen kivül jávai lányokat. Mert a prostitúció nyíltan folyt mindenütt. Ez még a jobb foglalkozások közé tar­tozik, melyet a nyugati civi­­lizáció ültetett át ide. Ennek köszönhető e szerencsétlen leányok minden néven neve­­endő társadalmi betegségek­kel való megfertőzése. Prostituáltak és hősök A leányok kora 14 és 18 év között váltakozik. Keresetük­­nek azonban csak igen pará­nyi része üti markukat, az oroszlánrész a tulajdonosukat öleti meg. Ő ugyanis adó for­májában rój­­a le háláját a holland kormány iránt. Az elmúlt hét év során ugyanezek a leányok voltak a házikisasszonyok a holland, angol, japán, amerikai, ausz­tráliai és most ismét a­ hol­land katonák szórakoztatásá­ra. Itt tudtuk meg, hogy az itteni népek egyesegyede­l az amerikaiakban bíznak. Azt azonban nem tudták, hogy hajónkon mi nyalánkságokat és csemegét szállítottunk a holland führereknek. A nyelvi nehézségek elle­nére megtudtuk, hogy ezek a leányok sovány és szánalom­­raméltó keresetükből támo­gatták embereiket, akik a dzsungelben guerilla háborút folytattak. Megtudtuk, hogy az indonéziaiak eltökélt szán­déka mindenáron lerázni a holland igát és kikergetni a hollandokat a szigetekről. És tovább harcolnak, jóllehet rettenetes hiányokat szenved­nek fegyverben, élelmiszerek­ben, orvosságokban és veze­tőkben. Másnap, amikor megkezd­tük a lerakodást a hajónkról, tapasztalataink még jobban megszaporodtak. Bambusznáddal verik a munkást Feljöttek a fedélzetre az indonéz rakodómunkások, köztük apró gyerkőcök és ag­gastyánok. Az épkézláb mun­kás napi 38 centet kapott, a gyerkőcök és az öregek ennek a felét. Gazdáik, két holland polgári egyén, akik éppen­séggel embertelen vadságuk­ért jutottak ebbe az állásba, “botosokat” alkalmaztak, a­kik bambuszbotokkal verték a kifáradt teherhordozó mun­kásokat, akik a zsákokból a mocskos fedélzetre hullott Usztből egy marékravalót felszedtek maguknak. A mi saját kapitányunk torka sza­kadtából üvöltött, amikor a hollandul megengedte a mun­kásoknak, hogy szedjék fel a piszkos lisztet, amiért egy ünnepnapon dolgoztak. Ké­sőbb magunk söpörtük be a tengerbe ezt a lisztet tartal­mazó szemetet. Delet harangoztak, amikor mindenki ebédhez ült, ezek­nek a szerencsétleneknek azonban nem volt mit en­niük. Egyesek egy maroknyi lisztet merészeltek enni, má­sok egy tésztagombócot kul­csoltak. Ha felfedezték őket, rögtön megbotozták. A munkanap végén minden munkást megmotoztak. Egy darab piszkos rongyért is megverték őket. Nyalánksá­got és őszibarackot vittünk a holland uraknak. Az utcákon pedig éhező ezrek támolyog­tak. PÁRIS. A Rueil’s Se-i lect Theater filmszínházban, Paris egyik külvárosában tűz ütött ki előadás közben. A közönség sorai közt pánik támadt. 90 mozilátogató meg­halt, 60 megsebesült, közü­­­­lük 30 súlyos égési sebeket­­ szenvedett. Franciaország leszorítja bevitelét A francia kormány beje­lentette, hogy 1948 januárjá­tól kétharmadára leszállítja az árubevitelt azon országok­ból, melyekben dollárral kell fizetni. ÚJ MAGYARORSZÁG A KERT-MAGYARORSZÁG BÖLCSŐJE Három méter magas kukoricarengetegeket, káposztaföldeket varázsoltak az uj gazdák a Ha Tiszavalk irányából el­indulunk Tiszabábolna felé, a község határába érve,­­ olyan látvány fogad, amitől az em­bernek szeme-szája eláll. A cukorrépatáblák olyanok itt, hogy a dús harapnivaló leve­lekből ki sem látszik a­ föld. Úgyszintén a káposztafölde­ken sincs egy tenyérnyi sza­bad hely, annyira beborítják a hatalmas, méteres átmérő­jű levélszirmok, köztük a 10- 12 kilós káposztafejekkel. A mintegy három méter magas kukoricaszárak valóságos ku­koricaőserdőt alkotnak. A pa­radicsomszárak karózatlanul roskadozva a bőséges termés alatt, úgy ellepik a földet, hogy szinte lehetetlen közöt­tük a járás. A délborsodi aszály sújtotta, kiégett terü­letek után az embernek az az érzése, mintha egy csodálatos szigetre került volna, melyre rászakadt az ég minden áldá­sa. Az emberi munka­ hogyan tudta mindezt a természet se­gítségével elővarázsolni ? — megadja rá a választ Vincze szaktárs, a tiszabábolnai Fo­­kosz-szervezet fiatal, 24 éves titkára.­­ Harc a dzsungel ellen Először is a töltéstől délre, Mal-ágába az úgynevezett vezet. — Két évvel ezelőtt olyan volt itt az egész terület, mint egy valóságos dzsungel — mondja s leír egy nagy kört a levegőben mind a két kar­jával. — Egyebet nem lehe­tett látni, mint bokrokat, át­­törhetetlen ősnövényzetet és erdőt, amit évszázadokon ke­resztül semmire sem használ­tak. A földosztáskor nagy harcot vívtunk ezért a mint­egy 130 holdas területért, vé­gül is sikerült megkapnunk. Mielőtt felosztottuk volna, mind a háromszáz földigénylő közös­ munkával nekigyürkő­­zött a dzsungel kiirtásának. Nem volt könnyű dolog. Az embermagasságnyira is meg­nőtt varjusást és kazánkórót nem fogta az eke, kezünkkel kellett kirángatni a földből. Munkánknak meg is lett az eredménye. Az eső itt mindig kiadós s a talajnedvesség is bőséges! A Rákosi-dülő a falu lelke Az alágból átmegyünk a töltés másik oldalára. Ez a káptalan birtoka volt azelőtt s az uj gazdáknak ugyanolyan harcot kellett vívnia­ érte, a megyei tanáccsal, mint az al­­ági dzsungelért. A tanács még több földet akart meghagyni a káptalannak, mint ameny­­nyije összesen volt. A nagyra nőtt kukorica táblák között ki sem látszik Járdányi bácsinak a csősznek a háza, pedig jó magasra építette vesszőből. — Ez­ a terület itt a falu lelke — jelenti ki Vince szak­­társ nagy büszkeséggel. Kü­lönben egész idő alatt úgy di­csérte ezeket a földeket, mint, anya a’ gyermekét és szem­­mel láthatólag boldog volt, hogy van valaki, akinek eldi­csekedhetett. Mi magunk kö­zött csak Rákosi-dű­lőnek ne­vezzük, a nagygazdák viszont erősszak-dülőnek, mivel a földosztáskor maguknak sze­rették volna megkaparintani, de elütöttük az orruk elől. Görbebotos uraimék dulnak­­fullnak is most ezért ránk. El­neveznek mindenféle “pipacs­ dústermésű répa­ és dzsungel helyén v­i­r­á­g­nak”, “zöldhasúnak” Pedig hát ugyanabban a rész­ben nekik is van több száz hold rétjük, ami ugyanilyen jó termést adna, de ezt bo­gács és dudva veri fel. Mi az idén 136 holdon termeltünk cukorrépát és jövőre ennek a dupláján. Egy holdon 160­ mázsa az átlagos termés. Rizstelep a morotva helyén A tiszabábolnai újgazdák azonban nem elégednek meg ezekkel az eredményekkel. Most üzembe akarják helyez­ni a vízművet a falu alatt, a Csincsét partján és újabb te­rületeket akarnak bevonni a belterjes gazdálkodásba. Tervbe vették egy gyümöl­csös létesítését is. A közlegelő mellett levő nagyobb nádas mocsaras terület, a morotva helyén pedig most rizst akar­nak termelni. Segít a Kommunista Párt Csupán egy baj van: Ti­­szabábolnának nincs vasútja, a legközelebbi állomás Tisza­füreden, 16 kilométerre van, s az újbirtokosok most félnek hogy nyakukon marad a sok káposzta és zöldségféle. Ez­úttal is a kommunista párt­tól kaptak segítséget. A me­gyei szervezet teherautót küld le Tiszabábolnára, mely Miskolcra ingyen szállítja fel terményeiket. A tiszabábol­nai újgazdák tudják is, mivel tartoznak a kommunista párt­nak: valamennyien tagjai a pártnak és büszkén jelentet­ték ki, hogy az idei választá­sokon 70 százalékos lesz az eredmény a tavalyi 40 száza­lékkal szemben. HOL TART A MAGYAR MŰJASZMOZGALOM? BUDAPEST. — “Mi a vé­leménye a Taft-Hartley tör­vényről?” — kérdezte Bob Travis, az Allied Labor News külföldi tudósítója, Kossá’ Istvántól, aki azelőtt villa­moskalauz volt, ma pedig a magyar szakszervezeti moz­galom vezére. Kossá a követ­kező választ adta: “Úgy lát­­szik, hogy az amerikaiak olyasmik felé fejlődnek visz­­sza, amikkel nekünk voltak a múltban szomorú tapasztala­taink.” . Bob Travis ezután így foly­tatja beszámolóját: Hasonló válaszokat kaptam az összes szakszervezeti vezetőktől, az olaszoktól, albánoktól, jugo­­szlávoktól és magyaroktól, akiknek ezt a kérdést követ­kezetesen feltettem az elmúlt hetekben. Mindegyik emléke­ket mondott el saját háború­­előtti tapasztalatról, az ösz­­szezuzott szakszervezetekről, föld alá kergetett munkás­mf­o­z­g­alomról, sztrájkokról, betiltott kollektív béregyez­tetésekről, az üldöztetésekről, bebörtönzésekről és gyilkolá­sokról. Kossa még eg­y megszívle­lendő megjegyzést tett, ame­lyet több ízben hallottam: “Nehéz megérteni nekünk, európaiaknak, hogy ha Ame­rikában van egy 15 millió m­u­nkásból álló szervezett mozgalom, amely családta­gokkal és barátokkal együtt több milliót jelent, hogyan kerekedhettek felül a reak­ciósok ?” A nagyipar a népé Kossával és egyik titkárá­val beszéltünk a magyar munkások helyzetéről is, kü­lönös tekintettel bérszínvona­lukra és munkafeltételeikre. Azt állították, hogy a nagy­ipar nem a monopóliumok, hanem a nép javára dolgozik. Munkástanácsok igazgatják. Mivelhogy a fokozott terme­lés mindenki számára maga­sabb életstandardot jelent, a szakszervezetek a munkára ösztönző bérek mellett­­ álla­nak.­ Mialatt az Egyesült Álla­mokban a a darabszámgyár­­tásnál annál kevesebbet fizet­nek, minél többet termel va­laki, Magyarországon többet fizetnek. Ha például a “nor­ma” az, hogy 100 darab után darabonként 1 centet fizet­nek óránként, az, aki ennél többet termel óránként, 1 dollár 25-öt kap, míg az ame­rikai akkordmunka szerint csak 70 centet. Maguk a szakszervezetek állapítják meg­ ezt a bérskálát s ennek alapján vannak munkások, akik 35, 45, sőt 65 százalék­kal keresnek többet. Az ösz­tönző bérrendszer nemcsak hogy be van írva a munka­­szerződésekbe, hanem egye­nesen a kormánnyal folyta­tott tárgyalások után állapít­­tatik meg. Ez törvény. Munkások, akik többet keresnek a minisztereknél Érdekes, hogy ilyen bér­rendszer mellett a bányászok és bizonyos szakmunkások többet keresnek, mint a kor­mányban helyet foglaló mi­niszterek. Magyarországon mindenki készségesen elmondja azt a nagy szerepet, amelyet a munkások játszottak a szét­lőtt üzemek újjáépítésében. Munkások tartották a lelket az emberekben bámulatra­­­méltó fegyelmezettségükkel; nekik köszönhető, hogy a tör­ténelemben ismert legfan­tasztikusabb inflációt meg le­hetett állítani. Ma, ámbár a bérek alacsonyabbak, mint az amerikai bérek, de már van szilárd, megtervezett út a gazdasági felvirágzás felé. Túlórázás és vakáció A magyar tervgazdaság­ban a munkások számára biz­tosították a 8 órai munka­időt, a hat­napos munkahetet és a 40 órán felül teljesített­­ munkáért járó felülfizetést. September 3, 1947. LEVELEK E rovatunkban kifejezett vélemények nem kéziratok megőrzését nem vállalják. Visszakül­­szükségszerüleg azonosak lapunkéval. Kérjük ol­­dendő kéziratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel vasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják, ellátott, címzett válaszborítékot mellékelni. MAGYARORSZÁG RÁGALMAZÁSA Augusztus 24-én Orosz Ju­liska rádió­programján Nagy­­tiszteletű­ Bernát Árpád be­szédet mondott Magyaror­szágról. Röviden vázolta Magyar­­ország ezeréves történetét, megemlítve 1848-at, amikor az orosz túlerővel szemben a magyar szabadságharcosok letették a fegyvert és Ma­gyarország visszasülyedt a A túlórázás úgy történik, hogy az első két óra után a napibér egynegyedét, a követ­kező két óráért másfélszere­sét s azon túl dupla bért fi­zetnek. Vasárnapi munkáért kétszeres, szombati munkáért másfélszeres fizetés jár. A vakáció, aszerint, hogy ki milyen öreg munkás, két héttől egy hónapig tart. Va­kációra utazó munkás és csa­ládjának tagjai 25—50 száza­lékos utazási engedményt kap, ugyanannyi kedvez­ményt a nyaralóhelyeken is. A házbéreket a békebeli bér­nek 40 százalékában rögzítet­ték meg. Magyarországon nincsen munkanélküliség és készen áll a terv arra nézve, hogy nem is lesz többé­ jobbágyságba. Labancok ural­ták Magyarországot és népét. Szerinte 1848-tól mintha sem­mi sem történt volna, 1919- ig. Megemlítette, hogy akkor a románok jöttek be Magyar­­országba, itt azonban elfelej­tette a Nagytiszteletű úl megemlíteni, hogy Horthy a lovastengerész, a románokkal jött be Magyarországba és annak csak az otthoni mun­kásság a­ megmondhatója, amit ez alatt a 25 év alatt átélt. Áttért ezután a jelen­legi magyarországi helyzetre. Szerinte most megint a laban­cok uralkodnak és az oroszok mindenből kifosztották sze­gény Magyarországot. Most megint választást rendeznek ezek a labancok, rendőrterrorral és egész biz­tosan ők fognak nyerni, hogy jobban kiszolgálják az ural­kodó oroszt. (Kérdem én te­hát: érdemes volt 100 újság­­írót meghívni, amikor már 7 nappal a választás előtt tud­ják, hogy ki fog győzni és hogy a választás nem szabá­lyos?) És én velem együtt na­gyon sokan, akiket a régi uralkodó osztály kiüldözött hazánkból, azt szeretnénk mi tudni, kit nevez a Nagytiszte­letű ur labancnak Magyaror­szágon? — a dolgozókat, akik éhezve-fázva rongyosan épí­tik az országot, — amit a né­metek leromboltak?.. . amit Nagytiszteletü úr elfelejtett megemlíteni. — Vagy talán azok vezetőit, akik megte­remtették a jó pénzt és oda­adták a szegény béresnek, zsellérnek a földet, melyen annyit verejtékezett, de soha még kenyérből sem evett ele­get?. . . Természetesen Nagy­­­ tiszteletű ur megjövendölte, hogy a labancok uralma nem soká fog tartani, mert nyu­gat kiveszi kelet karmai kö­zül szegény magyar hazánkat és befejezésül a Nagytiszte­letű ur bízik a Jóistenben, aki soha sem­ tűrt és tűr sem­mi igazságtalanságot, össze­törte Atillát,­­ az Isten os­torát, összetörte a török hó­dítókat és itt ismét elfeledke­zett a Nagytiszteletű ur Hit­lerről és a többiekről. Tehát­­ nem lesz hosszú életű a jelen­legi labanc uralom sem. A Nagytisztelet ar úgy látszik tudja, de én nem tudom, mi­ért volt szükség arra, hogy az ezer sebből vérző­­Magyar­­országot a rádión rágalmaz­zák. Sehogy sem tudom meg­érteni. Szabinné, Heller, Pa.

Next