Magyar Jövő, 1947. október (46. évfolyam, 196-222. szám)

1947-10-01 / 196. szám

2 209 f 7.MAGYAB tjjővp- Published Daily, except Sunday aiid certain Holy­­days by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, I.NC. 130 East 16th Street New York 3, N. Y. ________Telephone: ALgonquin 4-0397__________ Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, $5.00 half year, $2.75 three months. New York City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, . ' 50 half year, $3.00 three months. Europe, Aus­­ti y*, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, 1 $6.00 half year, $3.50 three months. Reentered as Second Class Matter Sept 12, 1947 at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March, 1879. “Egy nap, melynek emléke gyalázatban fog élni” Nem tudunk másra, mint néhai nagy el­nökünk halhatatlan szavaira gondolni, ami­dőn Nagy Ferenc legújabb gyalázatos me­rényletéről írunk Magyarország és a világ békéje ellen. A nap, szeptember 28-ika, me­lyen néhány középeurópai cinkosával, köz­tük a hazaárulásért már halálraítélt Georgi Dimitrov bulgár kalandorral, a horvát Ma­csekkel, a román Buzestivel és a szerb Gav­­■riloviccsal az Egyesült Nemzetekhez fordult a jelenlegi demokratikus kormányok meg­döntését és nyílt beavatkozást követelve, úgy fog élni a magyar nemzet és a szom­szédállamok történelmében, mint a legna­gyobb árulások egyikének napja, melyet ama szépek tudósai valaha elkövettek népük és hazájuk ellen. Nagy Ferenc és nemzetközi összeesküvő bandája “átmeneti kormány” létesítését kö­veteli Magyarországon és a többi középeuró­pai államokban. De ha a jelenlegi kormány helyett, mely a szervezett munkásság 100 százalékának s a parasztság túlnyomó több­ségének képviselőiből tevődik össze, új kor­mányt létesítenének Magyarországon, akkor­­kikből állna ez az új kormány? Nagy Fe­­renc nyilvánvalóan a Pfeiffereket, a Sulyo­kokat és önmagát, valamint az odahaza meg­­uló szélső­jobboldali cinkosait helyezné irányba, azokat az elemeket, melyeknek­­ma Görögországban és Kínában véres polgárháborút robbantott ki és beláthatat­lan időre meghosszabbította ama népek agó­niáját.­­ Ha­ van egy ország széles e világon, ahol ezekben a válságos, nyugtalan, forrongó időkben béke és nyugalom honol, ahol cso­dálatos lendülettel folyik az újjáépítés kor­szakalkotó munkája, amely még az új ame­rikai követből is a legnagyobb elismerés ki­fejezését váltotta ki, ha van egy ország, amely igyekezett becsülettel betölteni a jal­tai egyemény minden feltételét, a náciz­mus és fasizmus csíráinak a felszámolását,­­ ahol a nép az új történelmi helyzetnek megfelelőleg új politikai és gazdasági de­mokráciát létesített, akkor Magyarország ez. A Magyar Szövetség és a parasztunió A magyar és a szomszéd népek külföldre menekült becstelen renegátjai és hazaárulói azonban pontosan Magyarországot és a töb­bi államokat akarnák véres polgárháborúba zúdítani egy kívülről rádiktált új kormány alakításával és Caldarisz féle “demokrácia” követelésével. Ezek a becstelen hazaárulók nem Görög­országban, nem Kínában, nem a Középke­leten, nem Egyiptomban, nem Indonéziában, nem Indokínában látják a világbékét ve­szélyeztető fejleményeket. Nem az azokban az országokban végmenő agresszió elítélését követelik, hanem azon “agresszióét” amely Magyarországban hat millió hold földet adott a földtelen zselléreknek, a kisbirtoko­soknak, amely rohamos tempóban építi újjá a magyar urak által két világháborúba zú­dított magyar anyaföldet, s amely első ízben a történelemben kitárta a magyar nép előtt a demokrácia ajtaját, megadva a szavazati jogot 5 és félmillió magyarnak. Annak a parasztuniónak a nevében nyúj­totta be Nagy Ferenc a folyamodványt az Egyesült Nemzetekhez, amelynek támogatá­sára szólította a Magyar Szövetséget, a Ver­­hovay konvenciója előtt tartott pittsburghi gyűlésükön. E sorok írásakor nem tudjuk, hogy van-e már valamilyen szervezeti kapcsolat a Ma­gyar Szövetség és a Nagy F. féle nemzetközi összeesküvő banda között. Tény az, hogy Nagy F. formálisan kérte a Magyar Szövet­ségtől a parasztunió támogatását. A Ver­­hovay Egylet, amely továbbra is tagja ma­­mardt — ámbár csak fenntartással — a Ma­gyar Szöv.-nek, így ki van téve annak, hogy közvetett kapcsolatba jutott — akarata elle­ nére — azzal a nemzetközi bandával, amely szeretett szülőhazájuk népét a nagyhatal­mak ütközőjévé, véres polgárháború színhe­lyévé akarja tenni és amely ellenezte demo­kratikus Magyarország felvételét az Egye­sült Nemzetekbe. Wall Street Nagy­ék provokációja mögött Az a tény, hogy az amerikai monopolista sajtó elsőoldalas szenzációként tálalta fel ennek a hazaáruló bandának a merényletét, s az a tény, hogy ez a társaság, képletesen beszélve, az amerikai State Department ár­nyékában folytathatja bűnös üzelmeit, el­kerülhetetlenné teszi annak leszögezését, hogy befolyásos washingtoni körök hallgató­lagos támogatása nélkül ez az új provokáció a világbéke és demokrácia ellen nem történ­hetett volna meg. Ennek figyelembevételével értékelhetjük csak igazán a 600,000 amerikai munkás ne­vében beszélő UE konvenció határozati ja­vaslatát : “Vájjon más-e a szándékuk más né­pekkel a monopóliumoknak melyek saját népüket szárazra akarják facsarni? Vájjon azok, akik meg akarják szün­tetni Amerika népének szabadságát, szabadságot akarnak-e adni más népek­nek?” Azok, akik befelé a Taft-Hartley-féle tör­vényekkel akarják rabszolgaságba venni Amerika dolgozóit és utána az egész népet, kifelé a Nagy Ferenc féle nemzetközi össze­esküvő banda útján akarják a múlt rablán­cait Európa s minden más kontinens népére rárakni. Amikor tehát felmérjük a “Parasztunió” aljas merényletét Magyarország és a kö­zépeurópai demokráciák ellen, nem téveszt­hetjük szemünk elől a­ tényt, hogy a mono­polista Wall Street a mozgató erő mögöttük. És ezért mi is magunkévá tehetjük az UE határozati javaslatának­ ezt a részét, amely a roosevelti szellem igazi kifejezője: “El kell távolítanunk a Wall Street be­folyását Washingtonból, mint első lé­pést arra, hogy külpolitikánkat a tar­tós béke építésének irányába tereljük.” Tüntetés a haladás sajtója mellett Örömmel és némi megilletődéssel­ regisz­tráljuk azt a tényt, hogy New York város magyarsága tömeges megjelenésével ismét a haladás és demokrácia melletti demons­trációjává tette lapunk őszi népünnepélyét. Ez a demonstráció szerves része annak a hatalmas megmozdulásnak, amely ugyan még még nem bontakozott ki teljes egészé­ben, de amely kétségtelenül folyamatban van szerte az országban: Amerika népének új sorakozójának a roosevelti eszmék mellett a békéért, a demokráciáért és a szabadság­ért. Wallace példátlan sikerű országos gyű­lésein, a szakszervezetek egyre bátrabb ki­állásában nyilvánul meg ez a népmozgalom, amely magában hordja a nép győzelmének feltételeit az 1948-iki választásokon. A reakció minden erőfeszítése, rabszolga­törvény kísérlete, vörösfalása háborús hisz­tériája ellenére, a nép egyre félreismerhetet­­lenebb módon ad kifejezést annak, hogy nem akar új háborút, hogy ellenzi a szak­­szervezetek összetörésére irányuló törek­vést, hogy véget akar vetni a haszonhará­­csolásnak, a magas áraknak, gazdasági vál­ságot elkerülhetetlenné tevő spekulációnak. Az a 2.000 new yorki magyar, aki megje­lenésével megtisztelte lapunkat, a demokrá­cia ama nagy hadseregével táborozott a mar vasárnap, amely a biztos győzelem tudatá­val indul harcba Wall Street ellen, az ame­rikai nép jobb jövőjéért. V­endégvezércikk Olaj, gumi és függetlenség Közel 70 millió ember szabadságáról és új életéről van szó Indonéziában. Békét csak a függetlenség biztosítása és tiszteletben­­tartása hozhat. A köztársaság az indonéz olaj, gumi, ón és más kincseket demokrati­kus együttműködés alapján hajlandó a vi­lággal megosztani. Az imperialista útonállás szerepét az amerikai, holland és más olaj, gumi és más érdekeltségek ügynökei viszik. Indonézia szabad fejlődését és békéjét az Egyesült Nemzetek vállalt kötelessége bizto­sítani. A Szovjet különösen megmutatta ez­úttal is, hogy erre kész, és pedig a legmesz­­szebbmenőkig. Amerikán, Anglián és Fran­ciaországon áll, hogy az Egyesült Nemzetek eleget tehessen feladatának. Kanada korm­á­­nya pedig használja befolyását, hogy ez si­kerüljön. * .* g $ nhjijii (Kanadai Magyar Munkás,) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) CONGRESSMAN DRIPP BY YOMEN Dripp­ képviselő (mialatt elégedetten mosolyog profitharácsoló barátai társaságában): Mindaddig, amíg csak bizottságok vizsgálják az árakat, semmitől sem kell félnünk. Magyarok az új Jugoszláviában A Magyarországgal szom­szédos államokban élő ma­gyarság helyzete, élete és munkája állandóan foglal­koztatja a magyar közvéle­ményt. Most röviden itt sze­retnénk képet adni arról: hogyan él Tito Jugoszláviájá­ban a magyaság? Ismeretes, hogy hat évvel ezelőtt, 1941-ben a hazaáru­ló, népellenes fasiszta Hor­­thy-rezsim vezetői a legalá­valóbb módon felrúgták a j­ugoszláv magyar barátsági szerződést és megtámadták Jugoszláviát. Hat év előtt a rombolás, a gyűlölködés szel­leme költözött a magyar csa­patok által megszállt terüle­tekre is. Magyarország ak­kori vezetőinek útját Jugo­szláviában is akasztófák, le­mészároltak, siró özvegyek és árvák ezrei jelezték. A népellenes múlt tapasz­talatai alapján a jugoszláviai magyarság szörnyű bosszút várhatott. De­­ nem ez tör­tént ! Tito népfelszabadító hadserege a szabadság, test­vériség útját követte; csak a bűnösök bűnhődtek, az, ár­tatlanok nem. Tito Jugoszláviájában a nemzetiségi kérdést a lenini­sztálini nemzetiségi politika tanítása alapján oldották meg. Már 1943 novemberében — a népfelszabadító háború legvéresebb napjaiban — ki­mondotta Jugoszlávia Nép­felszabadító Antifasiszta Ta­nácsa: “Jugoszlávia demok­ratikus föderatív állammá alakult át, amelyben az ösz­­szes népek egyforma jogokat élveznek!” Tito partizánjainak jelsza­va: “Jugoszlávia népeinek testvéri barátsága” — nem maradt csak írott malaszt. A felszabadulást követően megkezdődött az új, népi Jugoszlávia felépítése. J­ugoszlávia magyarlakta vidékein a vasútállomásokon, az utcákon mindenütt két­nyelvű feliratok hirdetik az új Jugoszlávia demokratikus szellemét. Az utcákon, nyil­vános helyeken, mindenütt: kétnyelvűség. A magyar la­kosság anyanyelvén tanul­hat, beszélhet, szórakozhat, művelődhet. Saját lapjai, könyvei, színházai vannak. Egyenrangú polgára a népi Jugoszláviának. És a magyar lakosság nagy többsége le tudta mérni an­nak óriási jelentőségét, hogy egyenrangú, kultúrában és jogokban teljesen szabad tag­ja a jugoszláv népek testvé­ri közösségének. Részt vett az újjáépítés munkájának első nehéz hónapjaiban és ma megkezdte a harcot a jugo­szláv ötéves terv megvalósí­­tásáért. A jugoszláviai ma­gyarság tömeges kultúrszer­­vezeteikben, a Szerb Szövet­ségi Népköztársaság törvény­­hozásában, iskolákban, gyá­rakban, földmegmunkáló szö­vetkezetekben és mindenütt, ahol magyar dolgozók élnek, dolgoznak, alkotó munkájuk­kal — a többi nemzetiségek­kel versenyezve — megvaló­sításra, túlszárnyalásra se­gítik a Jugoszláv ötéves ter­vet. Az elmúlt napokban Szán­tó Zoltán, a Magyar Köztár­saság belgrádi követe bejárta Bácska magyarlakta vidéke­it. Ennek a látogatásnak kü­lönleges jelentősége volt a jugoszláviai magyarság éle­tében. Jugoszlávia fennállá­sa óta első ízben történhe­tett meg, hogy Magyarország hivatalos képviselője közvet­len érintkezésbe léphetett a jugoszláviai magyar töme­gekkel. A régi Jugoszlávia nemzetiségi politikája és de­mokráciaellenes, elnyomó szel­leme mellett ez elképzelhe­tetlen volt és a régi Jugo­szláviában egy­etlenegyszer sem történt meg, hogy a bel­grádi magyar diplomáciai képviselet tagjai a Jugoszlá­viában élő és dolgozó ma­gyarokat otthonukban, saját vidékükön, munkahelyükön vagy iskoláikban felkereshet­ték volna. Szántó Zoltán magyar kö­vet vajdasági körútja utolsó állomásán, Temerinben, a Népfront fogadásán mondot­ta körútjának tapasztalatai­ról: “. . . Egyik legnagyobb élményem az újjáépítés és ötéves terv lendületének gyárakban, mezőkön, szer­vezetekben és szövetkeze­tekben tapasztalható jelei és a vajdasági magyarok részvétele ezekben a mun­kákban. . . Másik nagy él­ményem az egyenjogúság s testvériség megnyilvánu­lása, mely itt nem puszta szó, hanem Lenin és Sztá­lin tanításának megvaló­sulása. . .” A Magyar Köztársaság követének látogatásának le­hetősége és azok a levelek, hozzászólások, javaslatok, be­számolók, amelyeket nap-nap után olvasunk dolgozó ma­gyarok tollából a jugoszláviai magyarság lapjaiban,b ékes bizonyítékai Szántó Zoltán megállapításának. Tito Jugoszláviájának nem­zetiségi politikája nemcsak a jugoszláviai magyarság jobb jövőjének biztosítéka, de biz­tosítéka a dunavölgyi népek boldogulásának és fejlődésé­nek is. G. E. October 1, 1947 Választási benyomásaim Budapesten Írta: BEVILAQUA-BORSODI BÉLA, kollégiumi tanár (Befejező közlemény) McCormacknak semmi sem jó Többször nevetségessé tették magukat az amerikai újságírók okvetetlenkedéseikkel, úgy a más külföldi, mint a magyar újság­írók előtt. Például Mr. McCormick, a NEW YORK TIMES Budapestre küldött választási tudósítója jól elvetette a sulykot, amikor a választás napján tartott sajtókonferencián azt kérdezte, hogy miért nem engedik sza­badon az összeesküvés vezetőit, hogy ők is szavazhassanak. De két nappal a választás után már azt kritizálta Mr. McCormick, hogy a választások után egy csomó ember kle­­menciát kapott és szabadlábra engedték őket. Erre Boldizsár Iván, a sajtókonferen­cia magyar vezetője, nagyon ügyesen azt válaszolta, hogy nagyon örül annak, hogy végre a NEW YORK TIMES tudósítójának az nem tetszik, hogy szabadon bocsátottak embereket, amikor néhány nappal azelőtt még azt írta, hogy senki se hagyja el élve a börtönt, akit becsuktak. Ez is mutatja, hogy akármit tesz is a magyar népi demok­rácia, az úgyse tetszik az amerikai reakció­soknak. A választás előtt az amerikai újság­írók egy része azt írta, hogy bajonettes katonák fogják megakadályozni, hogy az emberek szavazzanak, míg a többi amerikai újságíró azt írta, hogy fegyveres rendőrök fogják erőszakkal szavazásra kergetni az embereket. Amikor egyik sem történt meg, akkor új kitalált hazugságokat tálaltak fel az amerikai újságírók lapjaik számára. A Voice of America bakot lőtt De a legnevetségesebb “faux-pas” az volt, hogy miként sült el visszafelé a Voice of America rádióállomás és Nagy Ferenc gye­rekesen naiv felhívása, hogy NE szavazzon a magyar nép. Ezen még az amerikai újság­írók is nevettek, mert még ők is belátták, hogy úgy is csak a legkonzervatívabb és legreakciósabb emberek­,követték volna Nagy Ferenc tanácsát és így csak a baloldali pár­tok győzelmét erősítették volna azáltal,­­ hogy nem szavaznak. De a szavazók válasza az volt Nagy Ferencnek és a Voice of Ame­­­­rica csúfos beavatkozásának, hogy a sza­vazók kilencven százaléka elment szavazni. Tehát Nagy Ferenc és Amerikában üdülő összeesküvő társainak gy­erekded játéka­­ nem sikerült, mert csak azért is szavazott a magyar nép, és bizony nem úgy szavazott, ahogy az összeesküvők szerették volna, így megbukott a nyugati intervenció, de ugyan­akkor a magyar nép visszanyerte önállósá­gát és függetlenségi.­­ Mivel a legtöbb ember úgyse hallgatja a Voice of America leadásait, még az is meg­történt, hogy az összeesküvők követei titok­ban kis röpiratokat nyomtattak, amiket címzett levelekben a postával is szétküldöt­­tek, hogy így is továbbítsák Nagy Ferenc­­ rádióüzenetét, hogy ne szavazzon a nép, de még ennek se volt hatása, mert mégis sza­vaztak : több mint öt millió ember szavazott, több, mint 1945-ben és kétszer annyian,­­ mint a “legjobb” választáson Horthyék ide­jében. Ez is a magyar népi demokrácia meg­erősödésének és érettségének a jele.­­ A mintavásár A választás után is nyugalom volt, bár az amerikai újságírók verekedésekről és utcai harcokról szerettek volna írni. A produktív építő munka normálisan folytatódott. Szep­tember 5-én már megnyílt a nagysikerű ŐSZI VÁSÁR a Városligetben és a Vajda­­hunyad várában, ami iránt igen nagy érdek­lődés mutatkozott meg, mind a főváros, mind a vidék, mind pedig a külföld részéről. Tömegesen keresték fel a Vár­ligetben ren­dezett kiállításszerű Vásárt, hogy megte­kintsék a magyar nagy- és kisipar, a kéz­műipar, földművelés legjelentősebb alkotásai­nak kiállítását. Az ipari és kereskedelmi áruminták pavillonjai közül kiemelkedett a TERMELÉSI TANÁCS színes kiállítása, ami bemutatta a termelési bizottságok mun­káját, a racionalizálás feladatait és a szab­ványosítást. A Magyar Siemens Művek Villamosipari Rt. pavilion­ja az újjáépítés legkiemelkedőbb eredményét mutatta az elektromos gépek, rádiók gyártásában. Fischer Imre kalap­­gyára kiállította azokat a pompás férfi sima nyúlszőrkalapokat, amelyekért kopenhágai megrendelői teherszállító repülőgépeket kül­denek Budapestre, hogy gyorsabban kapják meg a márkás magyar Fischer-kalapokat. Az őszi Vásár szenzációja a Magyar Mű­anyag és Vegyészeti Gyár Rt. impozáns pavillonja volt, mert ez a gyár különleges műanyagokból elektromos ipari anyagokat divatcikkeket, cipőket és sok más nélkülöz­­hetetlen cikket készít. A Franck Kávészer Művek Rt. kiállítása is mutatta, hogy a gyár évtizedes tradíciójához híven, kávé készítmé­nyei változatlanul kiváló minőségűek. A gyár által felhasznált cikória ipari növényt 6000 kisgazda-paraszt termeli. Még sok-sok más kállítás is volt az őszi Vásáron és va­lóban elcsodálkoztam, hogy a magyar ipar már ilyen szépen tud produkálni egy rette­netesen romboló háború után két évre. Mind­ez mutatja, hogy milyen szorgalmas a ma­gyar munkás és a magyar földművelő és milyen tehetséges a magyar mérnök, ami­kor mind tudják, hogy most már a népi de­mokrácia számára dolgoznak. Az őszi Vásár megtekintése után elláto­gattam a híres Széchenyi Gyógyfürdőbe, ahol örömmel tapasztaltam, hogy a háború­­okozta károkat már kijavították és már az emberek ezrei élvezik a gyógyítóerejű hőfor­rásvizeket. De most nemcsak a gazdagok, és a külföldi turisták élvezik a fürdőt, ha­nem a legegyszerűbb munkásember számára is nyitva van, mert a­ gyárak ingyen beutal­ják munkásbetegeiket a Széchenyi fürdőbe, ahol a munkások számára a legkényelme­sebb kezelő, pihenő és­­ szórakozó termek vannak berendezve. Az ügyeletes orvos mu­tat körül és elmondta, hogy többszáz­ szobás szanatóriumot fognak a­ Széchenyi Fürdő közelében építeni hamarosan, hogy a beutalt betegek a gyógyforrások közelében lakhas­sanak és így könnyen bejárhassanak a gyógykezeléses fürdőkbe. A közelben lévő Angol Park és a híres cirkusz is már nyit­va vannak állandóan és a gyerekek meg fia­talok ezrei szórakoznak ott boldogan. Bizony már elég élénk és elég boldog az élet Buda­pesten a becsületes munkásemberek számá­ra, hála az önfeláldozó építő munkájuknak. Jó volt Budapesten Bizony érdemes volt viszontlátni Magyar­­országot! Érdemes volt, mert még hábopi utáni szegénységében is lehet sok szépet látni! A magyar vendégszeretet és az embe­rek barátságossága kellemessé tette azt­­­a látogatást. Nekem külön boldogság van, hogy viszontláthattam édesapámat, Dr. Bt­. világua­ Borsody Bélát, akinek 1945-ba­­ jelent meg kb. huszadik könyve, a náci-elle­nes “NÉMET MASZLAG” a Magyar Téka kiadásában. Most egy 1848-1948-as témával foglalkozó történelmi tanulmányt ír és fő­­munkatársa a “MAGYAR-LENGYEL KU­RÍR” havilapnak és főtitkára a Magyar Mickiewicz Társaságnak, tehát nagyon ak­tív építője a lengyel-magyar barátságnak. Éppen a választás után tartott ünnepélyes gyűlést a Mickiewicz Társaság, amire en­gem is meghívtak, mert már fél évvel ez­előtt megválasztottak engem kültagnak és így alkalmam volt személyesen is megkö­szönni ezt a tisztességet. Remélem, a jövő­ben is lesz alkalmam tovább építeni a ma­gyar és a lengyel nép demokratikus együtt­működését és jóbarátságát a haladás és a világbéke érdekében. Úgy látszik, “szerencsés” ember voltam, mert bár Bécsben­ a renegát gyász­magyarok biztosítottak arról, hogy ha Budapestre me­gyek, ott engem ki fognak rabolni, börtönbe fognak dobni és meg is fognak ölni, (de “úgy sem fogok odaérni, mert már a hatá­ron le fognak tartóztatni”), mindez a jóslat nem vált valóra, mert a legkisebb kompli­káció nélkül kényelmesen utazhattam Buda­pestre és mindenki a legkedvesebben és leg­barátságosabban fogadott. Persze, nem kö­vettem el azt a hülyeséget, mint a publicity­­éhes Thuránszky, amerikai magyar traktor­­salesman, aki afeletti dühében, hogy nem si­került eladni a méregdrága amerikai trak­torokat, hát hangosan szidalmazni kezdette az oroszokat, meg a “vöröseket.” Persze va­luták szállításával sem foglalkoztam, mint a másik amerikai-magyar Mr. Miller, aki amiatt szintén bajba került. Ha az ember nem él vissza a vendégséggel és nem akarja becsapni a vendégfogadókat, akkor nem jut bajba. Én csak rokonokat és jóbarátokat akartam viszontlátni, meg akartam ismer­kedni azzal a sokat ócsárolt és rágalmazott magyar demokráciával, hogy meglássam a valóságot. Érdemes volt megtenni az utat, mert nem csalatkoztam és nem “ábrándul­­tam ki” a demokráciából: a magyar népi demokrácia szilárd, mint Gibraltár sziklája, mert a magyar nép is erős, szorgalmas jó­zan és tudja, hogy mit akar: haladást és építőmunkát.

Next