Magyar Jövő, 1947. december (46. évfolyam, 247-272. szám)

1947-12-01 / 247. szám

Demokratikus, antifasiszta napilap. — A Democratic Anti-Fascist Daily. VOL. XLVI. ÉVFOLYAM No. 247. SZÁM NEW YORK, N. Y. DECEMBER 1, 1947. MONDAY Antifasiszta felvonulás Milánóban Ha nézeteltérések merülnek fel, azt annak rendje és módja szerint, békésen intézik el. — Belevájik a foguk, akik viszályt szítnak, vagy polgárháborút szeretnének felidézni. RÓMA. — A dolog úgy kez­dődött, hogy Gasperi minisz­terelnök el akarta távolítani Milánó prefektusát. A pre­fektus a kormány által kine­vezett kormánybiztos. Milánó és környékének prefektusa, Ettore Troilo nagy népszerű­ségnek örvend a nép között, mivel szívén viseli annak gondját. Ezt Gasperi most megsokall­ta és hirtelen indokolással el akarta mozdítani állásából. Nem azzal az indokolással, hogy kommunista, mivel Tro­ilo nem kommunista. Furfan­gosan tehát fölfelé akarták buktatni s kinevezték az olasz delegáció egyik tagjává az Egyesült Nemzetekben s ten­gerentúlra akarták küldeni. Milánó munkásai úgy vél­ték, ebbe nekik is van bele­szólásuk s úgy döntöttek, hogy Troilo maradjon csak a helyén. Hogy ennek nagyobb nyomatékot adjanak, meg­szállták a prefektúrát. A munkások ellen kivezé­­relt rendőrök nagy része s­­­zemmel nézte a munkások megmozdulását. Erre a bel­ügyminisztérium R­ó­m­ában parancsot adott a hadsereg­nek, hogy vegye át Milánó ideiglenes kormányzását. A­­vezényelt generálisok hadi- tanácsot tartottak s arra a n­e­g­á­ll­apodásra j­utottak, hogy miután nincs rendzava­­ás, a katonaságnak ott sem­mi keresnivalója. “A rendőrjárőrök kedélyb­­en elcsevegtek a munkások­at a prefektúra előtt a kép­­iges megszállás alatt”, ír­­a az Associated Press tudó­­ítója. Kora hajnalban Milánó ku­l­­árosaiból beözönlöttek fe­gyelmezett sorokban az ipari munkások ezrei a város köz­­ontjába. Békés tüntetés volt, munkások fegyvertelenül om­ltak fel. Megszállták a refektúrát s az egyéb köz­­pületeket. Nem találtak el­­mállásra, mivel, mint a New York Times tudósítója mond­­t: “A rendőrség egy része a vezetők oldalára pártolt.” Bizottságot állítottak fel az sszes baloldali pártok képvi­­előiből és erre bízták a város 3 környéke ideiglenes köz­­gazgatását. A kormány kinevezte Man­lio Capizzi generálist, hogy azonnal vegye át teljhatalom­mal Milánó közigazgatását és katonai parancsnokságát. A tábornok elkocsizott a prefek­­túrára, ahol tárgyalt a bi­zottsággal. Ezután értesítette a tábornok a kormányt, hogy nézete szerint Trolio prefek­tus a helyzet magaslatán áll és leghelyesebb volna, őt to­vábbra is meghagyni a pre­­fektúrán. Kénytelen-kelletlen a kor­mány jóváhagyta az intézke­dést és Trolio prefektus he­lyén maradt. Az olasz munkásság köve­teli a termelés ellenőrzését szakszervezeti megbízottak ál­tal a gazdasági zűrzavar, in­fláció, általános nyerészkedés megszüntetésére. 1 tűzoltót eltemetett beomló, égő ház NEW YORK.­­ Szombat­és vasárnapra virradó éjjel izót jelentettek a 98-ik uc- i E. 334 számú házából. Há­­­m tűzoltó állomás személy­be vonult ki, de az ötemelet 30, régi házat nem lehetett megmenteni s reggelre tövig égett. Oltás közben beom­­ltt a ház fala és maga teme­­­tt 4 tűzoltót, akiket csak árom órai ásás után sikerült megtalálni. Howard E. Wynn s Jacob Bassman tűzoltókat alálra zúzta a beomlott fal, William De Paetri és Charles Thompson súlyos sebeket tenvedtek. Központi német kormányt sürget elsősorban Molotov LONDON.­­ A külügymi­niszteri tanács legutóbbi tár­gyalásai során Molotov szov­jet külügyminiszter nyomaté­kosan sürgette, hogy közpon­ti kormányt állítsanak fel Né­metországban, mert a béke­­szerződésnek csakis ez lehet az előfeltétele. Molotov hangoztatta, hogy, hiábavaló dolog lenne béke­­szerződést készíteni, ha nincs német kormány, amely aláír­ja vagy elkészítésében részt vegyen. Molotov elejét kíván­ja venni annak, hogy a meg­egyezés kudarca esetén a nyu­gati hatalmak a maguk mód­ján intézkedjenek német kor­mányról és szerződésről. Mo­lotov kijelentette, hogy a Szovjetunió nem ismerne el semmiféle német kormányt, amelyet az amerikai zónában, Frankfurt-am-Mainban,­ állí­tanának fel, és semmiféle más “ersatz-kormány” sem pótol­hatná megfelelő módon a szovjet javaslatot. Marshall és Bidault külügy­miniszterek ellenzik azt a be­állítást, hogy egy német kor­mány felállítása volna a bé­keszerződés előfeltétele. Be­­vin valamilyen kompromisz­­szum­os javaslatot tett, me­lyet Molotov azonnal elvetett. A tárgyalások előtt mind a négy nagyhatalom megegye­zett abban, hogy Pakisztánt is felveszik azon államok so­rába, amelyektől tanácsot kérnek a német békeszerző­dést illetően. Az a dokumentum, amely a külügyminiszteri tanács előtt fekszik,­ huszonhat olyan pontot sorol fel, amelyben a külügyminiszterek véleménye eltérő a német békeszerződés elkészítésére. Ezeket kell a tanácsnak megoldania. Egy: a pakisztáni kérdés, tehát megoldódott. A Szovjetunió Albániát is a tanácsadó álla­mok sorába kívánja felvétet­ni. Ezt azonban majd később zárt ülésen fogják megbeszél­ni. A tanácskozásokat hétfőn folytatják. A veterán elutasítja a hüségvizsgát WASHINGTON. — Egy rokkant veterán, aki karját vesztette a háborúban és a Veteran Administration szol­gálatában áll, megtagadta a Truman rendelet által előírt “hüség-iv” aláírását s kijelen­tette, hogy inkább feladja ál­lását, minthogy aláírja azt. Walter Davis 22 éves vete­rán kijelentette: “Nem har­coltam egy olyan kormány­ért, mely azt mondja, hogy írjam alá ezt, vagy amazt. Éppen ez az, amit meg akar­tunk akadályozni, azért men­tünk háborúba. Én emberi jo­gokért harcoltam s úgy lá­tom, hogy ezekre most rálép­tek.” A veterán kijelentette, hogy nem bánja, milyen vizsgála­tot indítanak ellene, akár az egekig elmehetnek, akkor sem találnak semmi kifogá­solni valót. “Vagyok legalább olyan legális, mint akárme­lyik amerikai, vagy még le­­gálisabb.” Kijelentette, hogy meggyőződése ellenkezik az ív aláírásával. A Davis eset az első, hogy rendes hivatalnoki minőség­ben alkalmazott kormány­­tisztviselő visszautasította a hűségnyilatkozat a­l­á­írását. Ezt megelőzőleg Dr. Colston E. Warne, egyetemi tanár, az elnök gazdasági tanácsadó bi­zottságának tagja is vissza­utasította azt. A Magyar Jövő harcol a demokráciáért és a békéért — terjesszük! PFEIFFER PÁRTJA VOLT A rémhírterjesztés központja Pfeiffer Zoltán szökésének előzményeire és pártjának törvényen kívül helyezésére élénk fényt vet az alanti bu­dapesti jelentés. Vidéken az egyszerű embe­rek megzavarodva, sokan, pá­nikban élnek és ez zavarja a békés termelőmunkát. Elég egy gyári sziréna megszóla­lása és sokan már az eget kémlelik aggódó arccal. Rém­hírek kelnek szárnyra. Hol van ennek a háborús suttogó propagandának a centruma ? A rémhírterjesztők központ­ja nem az egyszerű emberek sorai között van. Nemzetközi hadjárat, nemzetközi háborús uszítás tör a dolgozó népek nyugalma ellen. A magyaror­szági rémhírterjesztés köz­pontja a nemzetközi rémhír­terjesztés hazai nyúlványa, a­mely, mondjuk meg nyíltan, ma a mentelmi jog védelme alatt tevékenykedik. Falcione Kálmán szegedi pfeifferista képviselő, volt csendőrtiszt, pár nappal ez­előtt egy küldöttségnek azt mondta: Néhány nap múlva kitör a háború, a benzint már zárolják. Arra a kérdésre, honnan tudja ezt ilyen pon­tosan, kijelentette, hogy Pfeiffer, a párt vezére közöl­te ezt vele... Letagadhatatlan, hogy a háborús uszítás és rémhír­terjesztés centrumát a Pfeif­­fer-pártban kell keresni. A UN 33 szavazattal 13 ellenében megszavazta Palesztina felosztás USA és USSR közös terve teljes győzelemmel járt. Anglia tartózkodott a­vazástól.­­ Az arab államok haragosan kivonultak az ülésteremből. -­ö­vetkező ülésszakot jövőre Európában tartják meg. LAKE SUCCESS. — Az Egyesült Nemzetek általános gyűlése szombaton késő dél­után 33 szavazattal 13 ellené­ben jóváhagyta Palesztiná­nak két államra: egy arab és egy zsidó államra való ketté­osztását. Mind a két állam jö­vő év október elseje felé vá­lik teljesen független állam­má. Tíz állam tartózkodott a szavazástól, egy, Sziám pedig nem volt jelen. Az Egyesült Nemzeteknek ez a salamoni döntése első­sorban annak az együttműkö­désnek köszönhető, amelyet az Egyesült Államok és a Szovjetunió tanúsítottak a felosztás kérdésében. A dön­tés óriási fontosságát tehát aláhúzza annak a ténynek a jelentősége, hogy milyen ál­dásos eredményeket hoz létre a földgolyó két legnagyobb hatalmának kooperációja még akkor is, ha Anglia tartóz­kodott a szavazástól. Herschel V. Johnson és Andrej A. Gro­myko felszóllították a teljes ülést, ne egyezzenek bele az elhalasztásba, hanem késede­lem nélkül szavazzák meg a felosztást. A gyűlés nem vette tekin­tetbe az arab államok utolsó kísérletét, hogy kompromisz­­szumot kössenek. És ámbár több, mint tizenkét állam az utolsó pillanatig ingadozott, a felosztás támogatói a végül is két szavazattal többet kap­tak, mint a megkívánt két­harmados többség, miután az összes többi kér­dést a hét folyamán már le­tárgyalták. Azután Dr. Os­walde Aranka elnök és Tryg­ve Lie M­ vezértitkár búcsú­beszédeivel lezárták az Egye­sült Nemzetek második álta­lános üléssorozatát. A harma­dik üléssorozatot jövő év szeptember 21-én kezdik meg valamelyik európai főváros­ban. A zárás az arab államok nélkül zajlott le, mert azok delegációi még a gyűlé­sén kijelentették, hogy Egyesült Nemzetek dei nem fogadják el magi nézve kötelezőnek és kész haraggal, dérrel-durral kiv­­ultak az ülésteremből. Hogyan szavaztak a tagállamok? A név szerinti szavazás a következőképpen végződött: A 33 mellette szavazó or­szág: Ausztrália, Belgium, Bolívia, Brazília, Canada, Cos­ta Rica, Csehszlovákia, Dánia, a Délafrikai Unió, Fehérorosz­­ország, Ecuador, Franciaor­szág, a Fülöp-szigetek, Guate­mala, Haiti, Hollandia, Izland, Lengyelország, Libéria, Lux­emburg, Nicaragua, Norvégia, Panama, Peru, a San Domin­­goi Köztársaság, Svédország, Ukrajna, Uruguay, a Szovjet­unió, Új-Zéland, USA és Ve­nezuela. Ellene szavaztak: Afganisz­tán, Cuba, Egyiptom, Görög­ország, India, Irán, Lebanon, Pakisztán, Saudi Arábia, Szí­ria, Törökország és Yemen. Tartózkodtak: Anglia, Ar­gentína, Chile, Colombia, El Salvador, Ethiópa­, Hondur­y, Jugoszlávia, Kína és Mexikó. Mint említettük, Sziám nem volt jelen. A szavazást délután 5 óra 35 perckor kezdték meg, mint az ügyrend utolsó pontját. Schuman fasiszta intézkedésekkel akarja elnyomni a munkásokat Elkoboztak két újságot, melyek vádat emeltek, hogy a reakció ál­lamcsínyre készül. — A kormány elutasította a szakszervezetek ajánlatát a sztrájk befejezésére. — A reakció szigorú törvénnyel akarja segíteni a sztrájktörést. PÁRIS. — Robert Schuman miniszterelnök rendkívüli ha­talmat kért a nemzetgyűlés­től a sztrájk elnyomására és sürgős törvényeket, melyek börtönnel és rendkívül magas pénzbírsággal s­ú­j­t­a­nának minden munkást, aki megaka­dályozza­ a sztrájktörőket, hogy elfoglalják a munkahe­lyeket. Mialatt a miniszterelnök a nemzetgyűlés előtt beszélt, rendőrség vont kordont a L’ Humanite és a Ce Soir lapok épülete körül és elkobozta a két lap példányszámait, mert azok vádat emeltek, hogy a reakció államcsínyre készült. A L’Humanite, a francia kom­munista párt lapja élesen megtámadta a Schuman ál­tal ajánlott munkáselnyomó törvényeket, vádat emelt, hogy “az amerikai kormány­nyal szimpatizálók, Schuman­­nal az élükön, kik véget akar­nak vetni a köztársaságnak.” Felhívta a munkásokat és de­mokrácia híveit, hogy “aka­dályozzák meg a merénylet végrehajtását.” Mialatt Schuman rendkívüli hatalmat kér és erőszakot akar alkalmazni, a kormány egyik tagja előadta az Asso­ciated Press tudósítójának, hogy a kommunista vezetés alatt álló szakszervezetek szö­vetsége felajánlotta a sztrájk beszüntetését, amennyiben a­ kormány lemond a munkás­ellenes törvényekről. A mi­nisztertanács elutasította az ajánlatot. Schuman 80,000 tartalékos katona behívásával meg akar­ja erősíteni a rendőrséget s strájktörésre használni fel a katonaságot. Törvényt kér, mely szerint 1000 franktól félmillió frankig terjedő pénz­­büntetéssel és öt évig terjed­hető börtönnel sújtanának minden munkást, aki megaka­dályozza a sztrájktörőket, hogy elfoglalják a munkahe­lyeket. Szigorú büntetést kér azok ellen, akik akár beszéd­ben, akár írásban sztrájkra buzdítanak. Az ilyen vád alá eső személyek azonnali elbo­csátását a munkából. A rend­kívüli törvényeket Schuman a mai naptól 1948 május 1-ig terjedő érvénnyel kéri. A nemzetgyűlés­­ komm­unista képviselői élesen támadták a javaslatot, Florimont Bonte, vádat emelt, hogy a reakció puccsr­a készül. Éjféli záróra az amerika katonáknak A Párisban állomásozó 3000 főnyi amerikai katonaság pa­rancsnoksága a feszült hely­zetre való tekintettel elren­delte, hogy éjfél után egyet­len amerikai katona se mu­tatkozzon az utcákon, akár szolgálatot teljesít, akár sza­badságát tölti a városban. Hatalmas mennyiségű­ ásványra leltek Labradorban QUEBECK. — Duplesis mi­niszterelnök b­e­j­e­l­e­ntette, hogy Labrador félsziget Quebeckhez tartozó részében olyan nagymennyiségű igen értékes ásványleletre bukkan­tak, hogy ahhoz hasonlót még nem látott a világ. A jelentés nem számol be az ásványok minőségéről, csupán arról, hogy a mennyiség fantaszti­kus nagyságú. VISSZA AKARJÁK ÁLLÍTANI A TEVTES KIAILTATÁSI JOGOT NEW YORK.­­ Az ingat­lanérdekeltségek végre talál­tak egy bírót, Meier Stein­­brinket, aki a brooklyni leg­felső bíróságon úgy döfött, hogy érvénytelen a New York városa által hozott törvény, amely a kilatkoltatásokat nem engedi meg, illetve a házbér nemfizetése esetén kívül min­den ügyben a városi lakbér­­bizottság külön engedélyéhez köti a kilakoltatási eljárást a lakók ellen. Ennek eredményeképpen valószínűleg a januárban megnyíló állami törvényhozás elé kerül a kérdés. Heves harcokra van kilátás. A re­publikánusok, akik kezükben tartják az állami törvényho­zást, görbe szemmel nézik a Sharkey-féle lakbértörvényt, amely a lakók érdekeit védi az ingatlanérdekeltségekkel szemben. Egyelőre a felebbviteli tör­vényszék előtt fekszik a brooklyni döntés és ha az fel­sőbb bíróság ítéletét jóvá­hagyják, akkor a városi ta­nácsnak nem lesz többé joga, hogy korlátozza a háziurak bármi néven nevezendő kila­koltatási eljárásait. A város felkészül az erőtel­jes harcra. O’Dwyer polgár­­mester készítette el a feleb­­bezési iratot Paul J.­. Fos­sal, a lakbérbizottság elnök­kel és James Murtagh-al, a nak jogtanácsosával.­­Ugyanakkor, amikor a new yorki törvényt eljuttatták minden városba, hogy minta­képül szolgáljon a kilakolta­tások ellen, Chicagóiban úgy oldották meg a kérdést, hogy az illinoisi állami törvényho­zást kivételes hatalommal ru­házták fel a kilakoltatások megaakdályozására. Ez lehet alkalmas mintakép most ar­ra, hogy New York államban is ezen az alapon oldják meg a kilakoltatás kérdését. NEW YORK.­­ A new yorki Edison Company beje­lentette, hogy fel akarja emelni a gáz alapdíját s erre vonatkozólag kérvényt adott be a közszolgálati üzmeket ellenőrző bizottsághoz. A gáz­társaság arra hivatkozik, hogy másfél millió dolláros veszteségre számít s ezt pó­tolni akarja az emeléssel, ami 8 millió 239.700 dollár több­letet jelentene számára. Fokozzuk a magyar nép támogatását!­­ Egy centet sem a nyilasoknak és amerikai ügynökeiknek Az amerikai horthyisták tudatos szabo­tázsa következtében csődbejutott Amerikai Magyar Segélyakció november 18-iki gyű­lésén úgy döntött, hogy a már amúgy is jelentéktelenné zsugorodott segélyösszegek egy részét a külföldön élő nyugatosoknak és nyilasoknak fogja eljuttatni. Ezzel egy­ben kifejezésre juttatták azt a szándékukat, mely kezdettől fogva vezette őket. Nem a szenvedő, nélkülöző magyar népet, az új, boldogabb Magyarországot építő magyar munkásságot, nem a magyarországi özve­gyek és árvák százezreit akarják támogatni, hanem Horthyék és Szálasiék nyugatra me­nekült banditáit, valamint a magyar demok­rácia más, hazatérni nem merő ellenségeit. Amerika magyarsága e célkitűzéssel ter­mészetesen nem azonosíthatja magát Nem azonosíthatja magát elsősorban azért, mert nem támogathatja szülőhazánk ellenségeit, a külföldre menekült horthyistákat, banká­rokat, földesurakat és azok híveit. De nem azonosíthatja magát ezzel főleg ezért, mert ez a még mindig támogatásra szoruló, nél­külöző magyarországi árvák és özvegyek százezreinek cserbenhagyását jelentené. Amerika magyarsága csak egy választ adhat a Segélyakció urainak: Fokozni a magyar nép támogatását! Új életre kelteni a segélymozgalmat, minden városban és fa­luban. És minden centet, dollárt, minden élelmiszercsomagot, ruhát vagy gépet köz­vetlenül Magyarországba, a magyar népnek, a hazai véreinkhez eljuttatni, a magyar ár­vák segélyért kiáltó százezreihez, az újjá­építés csodálatos munkáját végző magyar munkásokhoz, a végre sajátjává lett földet önfeláldozó munkával művelő magyar pa­rasztsághoz. . Egyetlen centet sem a Segélyakció köz­pontjának! A Segélyakció urai most már nyíltan összeszűrték a levet Eckhardtékkal, akik pokolgépes, gyújtogató merénylőkkel karöltve törnek demokratikus Magyaror­szág életére! A Segélyakció központja, értesülésünk szerint jóformán az utolsó centig felezte az augusztus, szeptember és október folyamán gyűjtött összegeket. Az amerikai magyar­ságnak nincs semmi szándéka, hogy Dobozi úrék, valamint budapesti ügynökeiknek és irodáiknak ezerdolláros költségeire gyűjt­­. (Folytatás a 4-ik oldalon)

Next