Magyar Jövő, 1948. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1948-01-02 / 1. szám

2 Wallace zászlóbontása Pörölycsapásokként hullottak Wallace történelmi beszédének szavai az amerikai reakció által nagy gonddal összerakosgatott háborús propaganda tákolmányára. Roose­velt halála óta Wall Street trösztjei és azok akaratának végrehajtói vették át az ameri­kai kormány kül és belpolitikájának irányí­tását és gondosan tervezett és szerkesztett propaganda kíséretében dolgozták ki háború és depresszió felé vezető programjukat. Ez­zel a propagandával fogadtatták el az ame­rikai néppel a háborúban bennünket győze­lemre vivő koalíció, az amerikai-szovjet ba­rátság megszüntetését. E propaganda központjában az a kolosszá­lis történelmi hazugság állt, hogy a Szovjet­unió terjeszkedési, imperialista politikát kö­vet, hogy közvetve vagy közvetlenül “be­szivárog” más, különösen szomszédállamok kormányaiba és hogy ez az állítólagos poli­tika Amerika és a béke érdekeit veszélyez­teti. Ezzel a propagandával akarták Amerika népével elfogadtatni az amerikai hadibázi­sok fenntartását az egész földkerekségen, a 15 billió dolláros évi hadi költségvetést, a kötelező katonai szolgálatot, a német hadi­ipar újjáépítését, a görög és török fasiz­must fegyverző Truman doktrínát, a sza­badságjogok rendszeres és egyre fokozódó megnyirbálását bent az Egyesült Államok­ban. Abban a pillanatban, amelyben az ame­rikai nép végkép elfogadja ezt a propagan­dát, mint igazságot, kész lesz ideológiailag a harmadik világháborúra, az egész civili­zációt veszélyeztető atomháborúra. Ezért a propagandáért, ezért a politikáért a két vezető párt egyformán felelős. Az amerikai nép előtt nem állt volna igazi vá­lasztás, ha 1948-ban a demokratikus és re­publikánus párt között kellett volna válasz­tania. Wallace hatalmas beszédében, amelyben megindította a harmadik párti mozgalmat Amerikában és elvállalta annak elnök­jelöl­ti tisztségét, az igazság fénylő pallosával zúzza darabokra ezt a propaganda építményt és ad alkalmat az amerikai népnek, hogy kife­jezésre juttassa békeakaratát 1948-ban. Mark Twaint idézve mutat rá a háborús propaganda magvára: “átlátszó hazugságo­kat tálalnak ki, a megtámadott nemzetre hárítják a felelősséget és mindenki örül a lelkiismeretét csitító hamisításoknak.” És tovább: “Mi felismerjük a hitleri mód­szereket, amikor azokat saját országunkban látjuk.” Leleplezi a szovjetelleni politikai mozdulatainkat takaró s tegnapi ellenségün­ket, a német imperializmust újjáépítő Mar­­shall-tervet, mint olyant, amely két táborra osztja Európát és amely fenyegeti az euró­pai államok függetlenségét és szabadságát. Wall Street sajtója azonnal felismerte­­ Wallace beszédében azt, hogy gyökerében ássa alá oroszellenes, háborús politikájuk minden érvét és a M­. Y. Times siet a “meg­alkuvó” bélyeget rányomni Wallacera. Foly­tat­... hamis és hazug történelmi és politikai hasonlatokra épített analógiájukat, Roose­velt eszméinek e zászlóvivőjét a Hitlerrel összepaktáló Chamberlainnel hasonlítja ös­- sze. A N. Y. Times három pontban foglalja össze és védi a jelenlegi Truman adminisz­ A hó leszállította az autóbalesetek számát NEW YORK.­­ A rendőr­ség jelentése szerint a magas lónak egyetlen előnye volt a város számára. Az automobil­­lesetek száma a normális­ok 91 százalékára csökkent, new yorki gyermekek éle­sokkal nagyobb biztonság­­ban van, ha az automobilok lóval betakarva az út szélén állnak, mintha az utak köze­pén száguldanak. 20» /Zmagyab Published Dally, except Sunday and certain Holy­­rtavs ly the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. !»0 East 16th Street New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquln 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGEK, ügyvezető Subscription Rates: U.S.A, Canada $9.00 one year, $6.00 half year, $2.75 three months. New York City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, »5 .50 half year, $3.00 three months. Europe, Aus­tralia, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. ftaentored as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Poet Office of New York, N. Y., under the Act of March, 1879. tráció, azaz Wall Street-Vandenberg-Dulles Truman szovjetellenes háborús hisztériás po­litika indokait. E három kérdés a keleteuró­pai államok, köztük Magyarország kérdése, az atombomba és a közelkeleti problémák. A Times szerint a Szovjet­unió “uralni” akarja Keleteurópát. Amit úgy a Times, mint a Truman adminisztráció gondosan el­takar az amerikai nép elől az a tény, hogy erről a vidékről az utóbbi emberöltő folya­mán háromszor támadták meg Oroszorszá­got (kétszer a két világháború folyamán és egyszer az első világháborút követő inter­venciós háborúk alkalmával) Wallace, mi­ként Roosevelt elismeri a Szovjetunió abbeli jogát, hogy a határai mentén ne tűrjön meg olyan kormányokat, amelyek reakciósok és amelyek ennélfogva új támadások kinduló pontjaivá válhatnának. Vájjon mit tennénk mi, ha mondjuk Mexicóból, vagy Kanadából kétszer támadtak volna meg bennünket, ha e támadások folyamán 30 millió amerikai vesztette volna életét és országunk egy­har­­madát elpusztították és felperzselték volna. A Truman doktrína olyan kormányokat szeretne látni ezekben az országokban, ame­lyek politikai beállítottságára az ideszökött Pfeiffer vagy Eckhardt szovjetfaló kiro­hanásai jellemzők. • Wallace beszéde fordulópontot jelent a háború utáni korszak történelmében. Egy tiszta, becsületes, inspiráló hang csendült meg a háborús hisztéria, félelem, gyűlölet atmoszférájában, egy hang, mely cselek­vésre, nemes harcra szólítja fel Amerika békeszerető népét, harcra a békéért, a nem­zetek közti megértésért, a szabadság és de­mokrácia biztosításáért. Roosevelt legméltóbb utódja és munka­társa élére állt annak a nagy mozgalomnak, amely hivatva van népünket megmenteni egy új háború borzalmaitól és rávezetni ar­ra az útra, amelyet Roosevelt tervezett, a tartós béke és jólét útjára. Az egyletek szava New York magyar egyleteinek több hala­­dószellemű vezetője december elején neki­állt egy népgyűlés megszervezésére az Eck­hardt társaság antiszemita, reakciós üzel­­mei ellen és kezdeményezésüket siker koro­názta. A közlekedést megbénító és több szónokot otthontartó hóesés ellenére kitűnő­en látogatott, s politikai szempontból külö­nösen jelentős gyűlés folyt le, ahol Dr. Len­gyel Emil, Dr. Schönfeld Lázár főrabbi, Komlós Imre és Forbáth János különböző szemszögből foglaltak egységesen állást ezekben a kérdésekben. A Székely Izsó-Márk Béla társaság szabotálása még csak jobban kidomborította annak szükségességét, hogy minden becsületes egyleti tag állást foglal­jon a vörös mumus mögött dolgozó új­fasisz­­ta elemek aknamunkájával szemben. A Verhovay Egylet vezetői, a konvenció határozatát sutba vetve, készséggel kiáltot­ták ki Eckhardt Tibort vezérüknek az AM­­Sz­ konvencióján. Természetesen nem be­széltek az egyleti tagság nevében akiknek küldöttei csak a hazug ígéreteknek és demo­kratikus frázisoknak beugorva szavazták meg az AMSz-be való bentmaradást,­­ de nem háborúra igzató összeesküvő bandának a támogatását. Mit tegyenek a tagok ebben az esetben? A Cleveland West Sides-i fiók alapszabály adta jogával élve a szülőhazát támogató, demokratikus jellegű akciót kez­deményez. A cantoni kerület körlevélben hívta fel a tagságot a Révész-Bencze társa­ság visszaéléseire. Az egyleti tagság nem aktív, egyesek sze­rint alszik. De ez az álom csak odáig tart, amíg az idők felszólító szavát visszhangzó tagtársak véget nem vetnek annak. Kezde­ményezéssel, egyleti gyűlések látogatásával, közérdekű akciókba való bevonásukkal meg lehet szüntetni az Eckhardt társaság által annyira helyeselt és erőszakkal fenntartott passzivitást. Az egyleti tagság csak ott alszik, ahol mindenki más is álmos. A haladó szellemű magyarok csak úgy vethetnek véget a sem­mitevésnek, ha a saját soraikon belül is kezdenek tenni valamit. Kezdeményezés pedig, különösen most a történelmi jelentő­ségű 1948-ban, mozgalomra, aktivitásra ve­zet. Ez pedig egyet jelent a kenyér és de­mokrácia védelmével, szülő- és befogadott hazánk jobb jövőjének biztosításával. Wallace lemondott a New Republic szerkesztéséről NEW YORK. — A New Republic hetilap bejelentet­te, hogy Henry A. Wallace lemondott főszerkesztői hiva­taláról. Wallace azonban nem szakítja meg kapcsolatát a lappal s minden héten cikket fog abba írni. — Michael Straight kiadó veszi át a lap szerkesztését. 1 millió dolláros tű­z felgyújtásával vádolják PHILADELPHIA.­­ A rendőrség letartóztatta Ed­ward K. Lannon, 21 éves fia­talembert, akit azzal vádol­nak, hogy 1 millió dollár kárt okozó tüzet idézett elő, mely 5 nagy épületet elpusztított. A fiatalembert a tűz köze­lében fogták el és 17 csomag­­ gyufát találtak nála. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Közgazdasági szemle Megtévesztő adó­leszállítás Harold Knutson, minneso­­tai republikánus képviselő új­évi ajándékképen egy megté­vesztő adóleszállítási javaslat­tal lepte meg az amerikai né­pet..A javaslatot a rendkívüli ülés utolsó napján terjesztet­te be a Kongresszus elé. Knutson 5 és fél billió dollár­ral le akarja szállítani az adó összegét, de úgy, hogy azokat segítse, a­kiknek jövedelme meghaladja az évi 10.000 dol­lárt, azok rovására, akik 3 ezer dollárt, vagy annál is kevesebbet­­ keresnek éven­ként. Knutson javaslatának van egy megtévesztő szakasza, a­melynek az a célja, hogy lép­­r­ecsal­ja a kiskeresetű adófi­zetőt. Már a múlt évben meg­próbálkozott egy javaslattal, mely igen nagy megtakarí­tást jelentett volna a gazda­gok számára s majdnem sem­mit a kiskeresetű polgárok számára. Akkor egy általá­nos adóleszállítást ajánlott. Ebben a javaslatban Knut­son fel akarja emelni az adó alól mentesített összeget 500 dollárról 600-ra, igy a négy­tagú családból álló 2,400 dol­lár után nem fizetne adót. Emellett még kisebb változá­­sokat akar eszközölni az adó­­rátában s ezt úgy adja be, hogy az adófizetők legna­­gyobb része 30 százalékos en­gedményt kap. Ha azonban megvizsgáljuk a javaslat végső eredményét, akkor hamarosan kitűnik, hogy a kiskeresetű embe­r csak halvány árnyéksegítsé­­get kap, de a “nagyfiúk” an­nál többet takaríthatnak meg. Az a munkás, aki évi 2.500 dollár adót fizet és négy gyermeke van, a javaslat sze­rint megtakarítana évi 65 dollárt, azaz nem kellene jö­vedelmi adót fizetnie. Ugyanakkor azonban ez a munkás nem takarítana meg egyetlen centet sem az úgy­nevezett háborús rendkívüli adókból, melyek fölemésztik keresetének jórészét s melyet meg kell fizetnie valahány­szor egy csomag cigarettát vásárol, ha moziba megy, vagy felesége egy új kézitás­kát vásárol. Való az, hogy megtakarít évi 65 dollárt, de hogy ez a megtakarítás ará­nyos legyen, meg kellene, hogy szabadítsuk a háborús rendkívüli adóktól is. A négy gyermekes családokat évi 3,500 dollárig mentesíteni kel­lene az adó alól s minden egyedülálló személyt 1,500 dollárig, nem pedig 600-ig, amint Knutson javasolja. A nagyipar vezetői keresnek A Knutson javaslat teljes egészében a nagy jövedelmek­nek akar kedvezni. A gyárve­zető, kinek évi jövedelme 300 dollár, a javaslat elfogadása után évi 54 ezer dollárral ke­vesebb adót fizetne, 4 ezer dollárral többet takarítana meg, mint amennyit a múlt évi Knutson javaslat aján­lott. A valóságban azonban még ennél is nagyobb volna a gyárvezető évi megtakarítá­sa. A javaslat ugyanis meg­engedi, hogy férj és feleség egymás között megosszák a jövedelmet és külön fizesse­nek adót s igy a férfi is 150 ezer, az asszony is 150 ezer dollár után fizetne adót. Ez­által a teljes megtakarítás nem 54, hanem 70 ezer dol­lár volna. Az adó megosztását enge­délyező javaslat azonban csak azokra vonatkozik, akiknek évi jövedelme több mint 5 ezer dollár és így a gazdagok­nak engedi csak meg, hogy kibújhassanak adójuk egy ré­sze alól. Ugyanakkor még azt is megengedné ez a ja­vaslat, hogy vagyonos házas­társak egymásra irathassák vagyonuk egy részét, anélkül, hogy ajándékozási adót kel­lene fizetni. Ez­ körülbelül évi 200 millió dollár adóveszte­séget jelentene az országnak, amit úgy akar Knutson visz­­szaszerezni, hogy felemelné a munkások által fogyasztott margarin forgalmi adóját. Mindezekből látható, hogy a Knutson javaslat teljesen megtévesztő s valódi enged­mény az volna, mely komo­lyan leszállítaná az 5000 dol­lárnál kevesebbet kereső csa­ládok adóját és ugyanakkor eltörölné a háborús rendkívüli adókat, melyek a magas árak által sújtott munkásságra még külön, rendkívüli meg­­­terhelést jelentenek. Az elnök fogadja John Dean 16 éves diákot, aki West Virginia AFL pályázatára írta díjat nyert dolgo­zatát arról a témáról, hogy “Mi a szakszervezetek sze­repe demokratikus életünkben?” Balról jobbra: a West Virginia-i AFL elnöke, E. A. Carter, Truman, Dean és Kilgore szenátor. Felrobbant a szennycsatorna BOSTON. 1­25 ember megsebesült, többen közülük égési sebeket szenvedtek, mi­kor a város közepén, a Dewey Square alatt felrobbant a szennycsatorna. A robbanás ereje több üzletet megrongált és ablakokat tört össze. A robbanást a csatornában fel­gyülemlett gázok okozták. A hó összezúzta az üvegkupolát NEW YORK.­­ A súlyos hótömeg összezúzta a new yorki botanikus kert üvegku­poláját, mely alatt Brazíliá­ból hozott ritka növényeket tenyésztettek. A beáramló hi­deg levegő a növények egy részét elpusztította, másik ré­vészét sikerült gyorsan átvin­ni más helyiségekbe. January 2, 1948 ■Z03-S3S5— 1 tfoTGnlN& f i­fo ¥■£ 5v/aYEP 'B'T |f | HYSTERIA OR­I­­ IHTIMIpATiOMi zsírom Any Source i$ c a 1 ¥Ti& A filmmágnások verték mellüket: “Nem hagyjuk magunkat befolyásolni.” Az­után a Thomas-bizottság parancsára kirúgták az antiszemitizmus ellen irányuló film rendezőjét. Miért szegődött Dutra a doktrína szolgálatába Mi rejlik Brazília elnökének hirtelen alkotmánysértő dührohama mögött? Mi a munkásszervezetek ellen irányuló hadjárat rugója? Bármely országnak sokat hangoztatott szuverenitása attól függ, hogy gazdaságilag mennyire független vagyis attól, hogy mi­lyen szerepe van a külföldi tőkének a nem­zet gazdasági életében. Nem lehet elégszer megismételni. “Nincs politikai demokrácia gazdasági demokrácia nélkül”, amihez a teljesség ked­véért hozzá kell tennünk, ugyancsak a nem fáradó megismétléssel “nincs közjogi szuve­­rerenitás gazdasági szuverenitás nélkül.”­­ Bármi történik a világ bármely részén a nemzetek belső s egymás közötti életében, ez a három tétel, amelynek alkalmazásával megérthetjük, hogy mi rejlik a dolgok mö­­gött, melyek azok az erők, amelyek az ese­ményeket irányítják. Alkalmazzuk módszerünket most a brazí­liai eseményekre. Brazíliának 45 millió la­kosa van s olyan gazdag természeti kincsek­ben, hogy a lakossága a legnagyobb jólét­ben élhetne, ipara nemcsak az ország népét láthatná el mindennel, de exportja révén Brazília nemzeti vagyonával a világ egyik leggazdagabb állama lehetne. Ezzel szemben állanak a tények. Brazília népének nyomorúsága minden méreteket meghalad, kulturálisan elmaradt, szociálisan egész alacsony színen mozog. Brazília gazdasági élete a legsúlyosabb válságokon megy át, a gyárak jó része ka­pacitásának felét se használja ki; a terme­lés megcsappant, a munkanélküliség nő. A brazil állam már eddig is négyszáz mil­lió dollárral tartozik az USA-nak s újabb százmilliós kölcsön felett most tárgyalnak. A következő adatok mindent megmagya­ráznak : Az Egyesült Államok eddig legalább 350 millió dollárt “fektettek be” Braziliba. Bra­zil négyszáz legnagyobb ipari bányája, köz­lekedési vállalata, bankja — valójában yankee-vállalat. Az amerikai gyapot-feldolgozó monopó­lium a termelés 70 százalékát ellenőrzi, — a belföldi 200 kisebb üzem alig 30 százalé­kot produkál. Az összes gépekkel dolgozó cipőgyárak amerikai ellenőrzés alatt állanak. A gépek­ért “bért” fizetnek az amerikai gyárosnak, Amerika nem ad el cipőkészítő gépeket Bra­zilnak. Az autochton üzemek kézierővel dol­goznak. Brazila a mangán termelésben a harmadik helyen áll a világon. Ellenőrzi az United States Steel Corp. leányintézetén, a Compa­­nia Meridional de Minerales keresztül. .. A hús és tej termelés­e ugyancsak ame-­­rikai diktátum alatt áll.­­ Eredmény: a brazil ipar hozadékának 42­­ százaléka vándorol ki évenként tisztán az­­ USA-ba. Direkció: Wall Street. Ez a tiszta ipari jövedelem. Ezt kiegészíti­­ természetesen a “kölcsön” adott amerikai­­ tőkék kamat hozadéka. Az USA “Ki és Be-­ hozatali Bank”-ja természetesen teljes el­­­lenőrzést gyakorol arra, hogy az amerikai­­ kölcsönhöz milyen vállalat juthat — s mi­lyen áru az, amit az USA megvásárol. Egy­szóval: koloniális gazdasági helyzet. Maga az állam is gazdaságilag az USA “zsebében van.” Már 1940-ben 334 millió dollárral tartozott. 1941-ben újabb száz­millió dollárt kapott a Panasr do Brazil — ez nem más, mint a Panamerican Airways fiókja — légi bázisainak kiépítésére. 1946- ban újabb 45 millió dollár a “Volta Redon­­da Metalurgica” nagyüzem kiépítésére s más hasonló célokra. Beszélnünk kell a “koncessziók”-ról is, amelyek felett a Wall Street rendelkezik. Ezek közt a legjelentő­sebb a hatalmas “Amapa” terület természe­ti kincseinek kihasználására. Ötven évre szól. Optimisták! Most pedig egy 200 millió dolláros köl­csönről tárgyalnak; ezt vas, urán és tórium (atombomba!) bányászatra szolgál és a brazil kikötők (hadászati) kiépítésére.­­ Az északamerikai-brazil kereskedelmi szerződés most van tárgyalás alatt. Hu­szonkét pontból áll. “Ez a 27 pont mind­egyike* Brazil rabszolgaságának 27 pontja” — írja a “Demokrácia” című rio de janeiroi lap. “Brazil mérhetetlen természeti kincsek felett rendelkezik, ami nem mondható el az USA-ról, ahol a természetű kincsek zarad­é­­kai kimerülőben vannak. Ha ezeket a kin­cseket az USA és Brazil közösen használják ki, akkor... — mondotta Truman a kan­cellárok rio de janeiroi konferenciájának al­kalmából tett brazíliai látogatása során. Igen, “akkor...” Ebben az egy szóban minden benne van, ami Brazilban történik. A mondat folytatását nyugodtan az olvasó­ra bízhatjuk.­ ­ (sz. b.)

Next