Magyar Jövő, 1948. február (47. évfolyam, 27-49. szám)

1948-02-02 / 27. szám

*­■ A. n.y.-i ingatlanok értéke csúcsot ért NEW YORK. — A város­­ földje és épületei a világ leg­többet érő ingatlanterületét képezik. Az infláció és az in­­gtatlanttrösztöknek kedvező politika következtében ezek­nek értéke a város adóköny­veiben 17 billió 684 millió 240 ezer 921 dollárra emelkedtek a­ következő kincstári évre. 1933 óta nem ért el az in­gatlanok értéke ilyen magas színvonalat. Az új kincstári évre a megadóztatható ingat­lanok értékemelkedése közel 748 millió dollárt tesz ki. A jelentést az adófbizottság­­ elnöke, Harry B. Chambers­­ terjesztette O’Dwyer polgár­­mester elé. a­ k ­­ Az eltűnt repülőgép A British South American Airways utasszállító repülő­gépe, amelynek eltűnését pén­teken reggel jelentették, még mindig nem került elő. Az Atlanti-óceánnak a Bermudá­tól északkeletre nyúló terüle­tén éjjel-nappal kutatnak a repülőgép roncsai után. Alig van már remény, hogy a gép 6 tagú személyzete és leg­alább 22 utasa túlélhette a szerencsétlenséget. Az amerikai és magyar nép barátságáért, szabad­ságáért, demokráciájáért ÜNNEPELJÜK a magyar szabadságharc százesztendős jubileumát. Dewey rekordmagas költségvetése ALBANY.—Thomas Dewey ismét rekordverő költségveté­si tervezetet nyújtott be az állami törvényhozás házába. 799 millió dollár kiutalását kéri benne s ebben benne fog­­laltatik a folyó évi deficit fe­dezésére szolgáló összeg is. A tulajdonképpeni költségvetés összegéül Dewey 753 és fél­millió dollárt tekint. Ha ezt megkapja, akkor nem­ fogja felemelni az adókat. Ezzel szemben figyelmeztet az in­fláció veszedelmére. Demokratikus, antifasiszta napilap­ — A Democratic Anti-Fascist Daily. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM. NO. 27 SZÁM. FEBRUARY 2, 1948 MONDAY Wallace tábora növekszik 8,000 ember gyűjt aláírásokat a harmadik párt támogatására. A California­ CIO szervezetek és a demokrata párt nagy része Wal­lace­ támogatja. SAN FRANCISCO. — Ca­lifornia harmadik pártjának február 28-ára össze kell gyűjteni a szükséges aláírá­sokat, hogy a harmadik párt rákerülhessen a szavazó­lis­tára. 275,970 aláírásra van szükség a párt hivatalos elfo­gadására, de az előjelek sze­rint legalább félmillió alá­írást összegyűjtenek a kitű­zött időpontig. Az állam terü­letén 8 ezer ember gyűjti az aláírásokat és igen sokan van­nak, akik meg sem várják, hogy házukhoz vigyék az íve­ket, de önmaguk jelentkez­nek a Wallace bizottságok he­lyiségeiben. A harmadik pártot szerve­ző kampány élén Hugh Bry­son áll, a CIO hajószakácsok és stewardok szakszervezeté­nek elnöke, aki egyike a 11 országos CIO vezetőnek, akik a harmadik párt támogatása mellett foglaltak állást. Bry­­sonnal együtt­működik Har­ry Bridges, a CIO californiai körzetének igazgatója, aki a CIO vezetőségének washing­toni gyűlésén leszögezte, hogy nem engedi magát lekötni semmiféle határozat által. ” Kenney munkában Robert Kenney, volt cali­­forniai államügyész, a Prog­ressive Citizens of America országos elnöke ugyancsak nagy szerepet visz a Wallace támogatására szervezett kam­pányban. Kenney a demokra­ta párton belül szervezi meg a Wallace támogatókat. Az első hónapokban az volt a cél­ja, hogy Wallacet a demok­rata párt előválasztásán jelöl­teti, a PCA chicagói konven­ciója óta azonban a harma­dik párt támogatására szer­vezi a demokratákat. Az egész országban nagy figyelemmel kisérik a cali­forniai eseményeket s álta­lános vélemény szerint a har­madik párt Californiai és New York államokban szá­míthat a legtöbb szavazatra. A CIO californiai szervezetei­nek kétharmad része, szembe­helyezkedve az országos veze­tőséggel, máris hivatalosan a harmadik párt mögé állt. A CIO szervezetek mellett az American Federation of La­bor több szervezete is csat­lakozott a Wallacet támoga­tók táborához. Lemondott a görög parancsnok ATHÉN. — Constantine Ventiris tábornok, az északi hadsereg parancsnoka, az at­héni kormány nyomására visszalépett. Az ezzel kapcsolatos belső szűkkörű tárgyalásokon részt­­vett Livesay tábornok, az amerikai katonai misszió fő­nöke, valamint Rawlins tá­bornok, az angol katonai misz­­szió főnöke. Mindketten elle­nezték Ventiris elbocsájtását. Sophoulis miniszterelnök azon­ban ragaszkodott hozzá. A Szovjetunió kötségvetése 1948-ra kerek 388 billió dollárra rúg. Ennek 17 százaléka megy katonai célokra, két és félbillió rubel­lel kevesebb, mint 1947-ben. USA BEVONJA A SZENTFÖLDÖN HARCOLÓ YANKEE-K ÚTLEVELÉT JERUZSÁLEM.­­ A State Department rendeletet adott ki, hogy megfosztja útlevele­iktől mindazokat az ameri­kai állampolgárokat, akik a Palesztinai arab-zsidó harcok­ban tevékeny részt vesznek, jelenti a konzulátus. A rendelet különösen arra a 65 veterán diákra vonatko­zik, akik a G1-törvény alap­ján Palesztinában folytatván , tanulmányaikat, beléptek a Haganah zsidó hadseregbe, mindazonáltal vonatkozik mindazokra az amerikaiakra is, akik vagy zsidó vagy arab oldalon harcolnak. Némely hírforrás szerint kétezer amerikai lépett be a zsidó hadseregbe, ezzel szem­ben egyetlenegyről sem tud­­­­nak, aki az arabok oldalán harcolna. A h A konzulátusi bejelentés szerint az amerikaiak csak U®A-ba való visszatérés cél­jára kapják vissza útlevelei­ket. Zsidó források szerint a rendelet főleg az Amerikában történő tömeges toborzást ne­hezíti meg és a védelmi had­sereg amerikai tagjait arra­ kényszeríti, hogy föld alá vo­nuljanak még akkor is, ha a szervezet törvényességét el is ismernék. Anglia odadobja a keztyüt a NN-nek LAKE SUCCESS, N. Y. — Anglia bejelentette, hogy amíg az angol uralom véget nem ér Palesztinában, az an­gol csapatok az egész terüle­tet megvédik mindenféle nem­zetközi támadás ellen és nem engedik meg a zsidó hadse­reg megalakítását, amint azt a UN Palesztina­ bizottsága javasolta. Cadogan brit dele­gátus kijelentette, hogy a csapatokat május 15-ike kö­rül vonják ki, óva­ inti a bi­zottság tagjait, hogy május elseje előtt a Szentföldre te­gyék a lábukat, mert nem sza­vatolja testi épségüket. Adagolják a fűtőolajat New Yorkban a nagy hidegre való tekintet­tel és az olajszállító autókat rendőrök kisérik, hogy a fe­ketepiac hiénáit távoltartsák. AZ UCCA NÉPE 5:1 ARÁNYBAN ELLENZI A wnELEST NEW YORK. — Ha ennek az óriási városnak lakossá­gát ma megszavaztatnák, hogy helyesli-e polgármeste­rének, O’Dwyernek javasla­tát a viteldíj 8—10 centre va­ló emelésére, akkor ötször annyian szavaznának NEM- mel, mint IGEN-nel. Erre a végkövetkeztetésre jutott a “The Worker”, amely­ a ma­ga eredeti módján önkéntes szavazatszedők segítségével végzett véleménykutatást a város utcáin. 15 szavazatszedő indult el, hogy közvetlen érintkezés út­ján, találomra kiszemelt em­bereket kérdezzen meg az öt városi kerület különféle ne­gyedeiben. A sajátkezű alá­írással ellátott szavazóíveken két kérdésre kellett felelniük a megkérdezett személyek­nek: Emeljék-e fel 8—10 cent­re a viteldíjat magasabb ál­lami szubvenció mellett, vagy pedig maradjon-e meg az öt­centes viteldíj felemelt álla­mi szubvencióval és az ingat­lanadó felemelésével? A szavazatcédulákat urnák­ba gyűjtötték, majd a végl­e­ges számlálásnál kiderült, hogy 1,335 személy közül 199 szavazott a viteldíj felemelé­se mellett, 1,083 az ötcentes mellett, 53 szavazó pedig nem tudott dönteni. A cédulára megjegyzéseket is lehetett írni. Valaki azt a megjegyzést tette: “Egyetlen dolgot szeretném, ha felemel­nének: a béremet”. Egy más­valaki azt mondta: “A föld­alattinak éppúgy ingyenes­nek kellene lenni, mint az is­koláknak és a kórházaknak.” A Harlemben megkérdezett 152 személy közül csak négy helyeselte O’Dwyer javasla­tát. Veszett zsidó­üldözésüket Bevinék a «vörös veszéllyel» indokolják “Kommunista beszivárgástól” féltette Palesztinát, ezért nem engedte be a zsidó bevándorlókat,­­ mondja Bevin. LONDON. — Az angol kül­ügyminisztérium most nyil­vánosságra hozott hivatalos jelentésben próbálja magya­rázatát adni annak, miért nem engedték a Fekete Ten­ger kikötőiből múlt év decem­berében útnak indult két be­vándorló hajó, a Pan York és Pan Crescent 15,000 főnyi zsidó utasait partra szállni. Ez az önkényes eljárás an­nak idején nagy felháboro­dást váltott ki, mivel az Egyesült Nemzetek Paleszti­nai döntésének flagráns meg­sértése volt és következetes folytatása annak a brutális angol gyakorlatnak, mely a zsidó menekültek bevándorló hajóit “illegálisnak” nyilvá­nította, angol hadihajókkal megállította és utasait fegy­veres erőszak alkalmazásával a cipruszi tolonctáborokba kényszerítette, vagy pedig, mint az emlékezetes hírhedt esetben, visszaküldte Ham­burgba és ott a náci roham­csapatokra emlékeztető ke­gyetlenséggel újból az “el­hurcolt személyek” táborába terelte. Olyan arányú felháborodást váltott ki ez a pogromszerű antiszemitizmus világszerte, hogy Bevinék kétségbesetten kutattak ürügyek után az­­ádáz zsidóüldözés indokolásá­ra. A közelmúltban már kezd­ték rebesgetni a “kommunista beszivárgást”, de csak híresz­telések elhintése útján, hiva­talosan akkor még nem jöt­tek ki vele. Csak most, az alsóházban kinyilatkoztatott, Churchill által visszhangzott és a State Department által jóváhagyott “új külpolitika” kinyilatkoz­tatása után látta Bevin el­érkezettnek az időt a “beszi­várgás” történetének közzé­tételére. Az angol delegáció ellenez­te az Egyesült Nemzetek dön­tését Palesztina felosztására vonatkozólag s mikor az az Egyesült Államok és a Szov­jetunió egybehangzó szavaza­tai folytán mégis létrejött­ akkor katonai, diplomáciai­ és egyéb eszközökkel, mint pél­dául az Arab Liga felfegyver­zésével próbálták azt megdön­­teni. A “vörös veszély” fel­idézése ennek a sorozatnak egyik láncszeme. A most nyilvánosságra ho­zott “adatok” azt akarják bi­zonyítani, hogy a Pan York és Pan Crescent 15,000 utasa közt volt ezer kommunista a balkáni államokból. Ehhez Be­­vinék azt a feltevést fűzik, hogy az illetők a Szovjetunió és a felszabadult balkáni or­szágok kormányainak direkt utasítására furakodtak be a menekültek közé. A­­“bizonyíték”: Bevin sze­rint i­mmár két év óta számos zsidó ment Romániába a Szovjetunióból. Ezt Bevin gyanúsnak tartja, jóllehet eb­ben a tekintetben csak azok­ról a zsidókról lehet szó, akik a hitleri bandák elől annak­idején átmenekültek a hatá­ron a Szovjetunióba s Romá­nia felszabadulása után visz­­szatértek. Ezzel az “érvvel” kapcso­latban fontos megemlíteni, hogy egy angol generális, az UNRRA misszió angol tagja Németországban több mint egy évvel ezelőtt hasonló “vá­dat” emelt, hogy tudniillik “jóltáplált zsidók” seregei ér­keznek Romániából és Len­gyelországból Németországba és beszivárognak az elhurcolt személyek táboraiba, hogy h onnan Palesztinába “szivárog­janak”. Az illető generális azon gyanúját fejezte ki, hogy az egész egy központi hely­ről irányított “felforgató” összeesküvés. Fiorello H. LaGuardia, az UNRRA akkori főnöke euró­pai körútján tett tapasztalatai alapján az egész mesét lég­­­­ből kapott valótlan rágalom­nak nyilvánította, az angol tábornokot antiszemitizmu­sáért megbélyegezte s kidob­ta az UNRRA-ból. Az UNRRA-t közben be­szüntették, az üldözöttek védelmezője, LaGuardia örök álmát alussza... és a zsidó “beszivárgás” híre újból fel­bukkan. Ezúttal Berki a­ szer­ző. A két bevándorló hajó Bur­gas kikötőből indult útnak de­cember 26-án. Az angol flot­taegységek Cyprusnál támad­ták meg a két hajót és Fama­­gustába toloncolták utasait január elsején. Bevin jelentésében azt mondja, hogy az átkutatásnál nem találtak semmi leleplezőt, mivel úgy látszik a “beszivár­gók” a Haganah utasítására megsemmisítették a keresett dokumentumokat, de azért a szemfüles angol megbízottak, Bevin jelentése szerint mégis “találtak” néhány tagsági könyvet Románia kommunis­ta ifjúmunkás mozgalmából, antifasiszta női szakszerveze­tekből és “kommunista kézi­könyveket.” GANDHIT ELTEMETTÉK NEW DELHI. — A Jumna folyó mentén szertartásos máglyán elégették Gandhi te­temét. Óriási tömeg vett részt a gyászszertartáson. Bombayban egy felháboro­dott tömeg szétzúzta a fana­tikus mozlémellenes szerve­zet irodáját, melynek Gandhi merénylője tagja volt. MAGYARORSZÁGI HÍREK 75,000 TONNA HÍDRONCSOT EMELTEK KI MAGYARORSZÁGON Kitüntetik a roncskiemelésben kiváló munkát­­ végző dolgozókat. Nemcsak a hidak építése terén, hanem a felrobbantott hidak roncsainak eltávolításával is hatalmas feladatot vé­geztek el a háború óta. Két és fél év alatt 75,000 tonna híd­roncsot emeltek ki, amiből 35,000 tonna vasszerkezet volt. Hajózható folyóinkban ma már nincsenek olyan roncsok, amelyek a hajózást vagy a jégelvonulást akadályozzák. A felszabaduláskor a hídroncsok következtében a középvíz­­szint több mint egy méterrel duzzadt fel, míg ma alig 10 centiméterrel. A roncsoknak mintegy 90 százalékát távolí­tották már el. Az elsüllyedt hajók kiemelése terén is ko­moly munka folyt. Az elsüllyedt 248 hajóból 164-et már kiemeltek. Amint értesültünk, Gerő miniszter javaslatot tett a köztársasági elnöknek a roncskiemelési munkánál kiváló dolgozók kitüntetésére. ■ . A felszabadulás óta legnagyobb teljesítményüket érték el a bányászok Az országos bányászversenyben, amely január 1-én kez­dődött, napról-napra növekvő teljesítményt érnek el a bá­nyászok. 5-én 3,396 vagon volt a napi teljesítményük, 6-án 3,446 vagon és január 11-én eddigi legnagyobb teljesítmé­nyüket érték el: 3,977 és fél vagont. Az országos eredmé­nyen belül a legjobb teljesítményt a borsodi kerület bányá­szai érték el, akik 968,3 vagon szenet termeltek. Volt partizánok ellen szervezkedett egy magyarországi terrorcsapat Fegyveres fasisztabandát fogott el bravúros nyomo­zás után ,az államvédelmi osztály, őrizetbe került Máté Zol­tán egyetemi hallgató, Csurgó Tibor budaörsi hentes, Szo­­kolai Vajk törökbálinti magántisztviselő, Bial Mária török­bálinti háztartásbeli, Dulacska Endre­­diák, Csüdör Árpád banktisztviselő, Tóth Pál órásmester, volt leventeoktató, Gyurasits Géza egy törökbálinti korcsmáros fia, Orosz La­jos törökbálinti tanító és Hajtó Alajos Géza­ diák. A fasisz­ta banda szervezői Hajtó és Dulácska voltak. Bevallották, hogy géppisztolyookat, revolvereket és töltényeket szerez­tek, részben vásárlás útján, másrészt pedig Törökbálinton ástak ki elrejtett fegyvereket. “Programjukban” szerepelt a törökbálinti magyar telepesek és partizánok megtámadá­sa, a hatóságok nyugtalanítása és terrorcselekmények vég­rehajtása. Dulácska Endre, akit már korábban a népbíróság 5 havi fogházbüntetéssel sújtott, mert a Vigadó­ téri orosz­­mű­ ellen merényletet tervezett , letartóztatás elől el akart menekülni, de az államvédelmi osztály nyomozói háza pin­céjében megtalálták és őrizetbe vették. Valamennyien a­ népügyészségre kerültek. Weinstock La­jos az óhazai benyomásait mondja el Ják Sándor (Budapest) Weinstock Lajos megérkezett Budapest­re. Szerényen érkezett, mint valaki, aki for­mailag vendégnek érzi magát. Legalább is ezt láttam arcán, amikor a Prága­ felőli gyorsvonat vasúti kocsijából ki­szállva tekintete tétován kapkodott, de hir­telen melegség csillant fel szemében, így csillan annak szeme, aki hirtelen megérzi, hogy hazaérkezett és akit máris szeretettel várnak. A Szakszervezetek Tanácsa meghívására érkezett Weinstock Lajost az állomáson Kossa István a tanács elnöke, Vincze József a tanács főtitkára és a régi barátai, a sza­bad hazába már előbb hazaérkezett Bebrits Lajos államtitkár, Dr. Simon Mózes és a Franciaországból visszajött Rostás István fogadták. A baráti fogadtatás öröme és a szabadság levegőjének ösztönös megérzése oszlathatta el Weinstock Lajos első bizonytalan mozdu­latát és máris mosolyogva mondta: “all right.” Alig néhány nappal megérkezte után be­széltem ismét Weinstock Lajossal, aki az egyik szakszervezeti előadása után éppen egy Ganz-gyári vasmunkás előadását figyel­te a munkaversenyről. S az okos ismertetés végén pedig kitört belőle, hogy: “No, ez már igen.” Már nem azt mondta, hogy “allright.” Már úgy mondta, mint valamikor Sáros­patakon, amikor valami megtetszett neki. Alig néhány nap és Weinstock Lajos min­denképen idehaza volt. —­ Könnyű ma Magyarországon azt érez­ni, hogy az ember itthon van — mondta Weinstock Lajos — amikor percről-percre jobban győződik meg arról, hogy abba a hazába érkezett, amelyet egész életében el­képzelt, így, de természetesen sokkal virág­zóbban, nem így bitangoktól tönkretetten képzeltem el ott a tengerentúl az óhazát, ahol szabadság, munka és megbecsülés a ré­sze minden magyar dolgozónak. A mindig elképzelt hazát látom itthon megvalósulni. Szinte kitörésszer­űen nyilatkozott így még Weinstock Lajos, akit megkérdeztem, hogy őszintén mondja el benyomását. — Megérkezésem után nyomban, mielőtt előadássorozatomat megkezdtem volna, meg­néztem Budapestet, a belvárost éppen úgy, mint a perifériát, mert a külső képről kí­vántam az első benyomást kapni. Ez kel­lett ahhoz, hogy a belső lényeget alaposan megvizsgáljam. — Sajnos, — különösen a budai részen — még nagyon sok a rom, még, rengeteg az építeni való. De frissen tárultak elém már az újjáépítés eredményei és elismeréssel kellett megállapítanom, hogy — fél Európán átutaztamban tett ta­pasztalatod alapján — Budapest a legtisz­tább város. Rend és tisztaság mindenütt. Ezt csak az tudja értékelni, aki a­ háború szörnyű nyomait látta másutt.­­ Az utcai forgalom élénk, a villamosok sűrűn robog­nak, az autóbuszok átszelik a várost, rend­kívül sok a taxi és mindenféle magánautó. Arra kell gondolni, hogy két évvel ezelőtt még konflis döcögött és ma egyetlen euró­pai fővárosban sem lüktet annyira az élet, mint Budapesten. — Mindenütt közlekedési rendőr és mindenütt közbiztonság. — A kirakatok zsúfoltak, különösen az élelmi­szer és a csemege üzletekben roskadoz az áru. — Úgy látom, textilben még erős a hiány, de az úgynevezett típusáru, amely a munkások ruházkodását teszi lehetővé, egy­re fokozottabb mennyiségben kerül a piac­ra. — Az esti kivilágításban Budapest a mindenféle szinti neonfényeivel, megnyug­tató békebeli módon csillog. — A perifériá­kon nem villannak a neonfények, de a vilá­gítás tökéletes, az élet már ezen a részén nem lüktet, hanem megnyugtatóan csen­des. — A külső hatásra — minden romhal­maz ellenére — az ember nemcsak érzi, ha­nem látja, hogy milyen hatalmas munkát kellett kifejteni, mennyi mindent kellett pótolni ahhoz, hogy Budapest ma Európa legkülönb és élelmiszerben legjobban ellá­tott fővárosa lett. Ez a demokratikus Ma­gyarország dolgozóinak érdeme. — Milyennek látja a dolgozók helyzetét? — Már eddig is nemcsak előadásokat tar­tottam, hanem üzemeket látogattam, mun­kástársakkal beszéltem és valamennyi kivé­tel nélkül jelentette, hogy két keze mun­ká­ja biztosítja megélhetését. Ruházatát még nem, de mind hiszi, hogy a három éves terv befejeztével textilben sem lesz hiány. A munkásság hisz önmagában, az erejében és a reakciós elnyomatástól megszabadul­­tan feltétlen bízik az országa, illetve saját jövőjében. Ma már nem jelszó, hanem min­den dolgozó számára igazság ,amit Rákosi Mátyás miniszterelnökhelyettes mondott: “Tied az ország, magadnak építed.” Ha a magyar munkás visszagondol a múltra — és bizony okulásul gyakran néz vissza — és látja az eddigi eredményeket, amelyeket tulajdonképpen önmaga teremtett, feltétlen tudja, hogy a jövő az övé és ez megköny­­nyíti a hiányok elviselését. • — Milyennek látja a politikai viszonyo­kat? — Határozottan megállapítom, hogy a (Folytatása a 3-ik oldalon)

Next