Magyar Jövő, 1948. március (47. évfolyam, 50-75. szám)

1948-03-01 / 50. szám

■ 209 f/MÁCYAB TÖMJ­ Published Dally, except Sunday and certain Holi­days by the -TJNGARLAJÍ DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 1X0 East 16th Street. New York 3, N. Y, '»'«ißDhone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, $6.00 half year, $2.75 three months. New York City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, $6.50 half year, $3.00 three months. Europe, Aus­tralia, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. Cntered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March, 1879. A kivizsgálók kivizsgálása Majdnem egy éve annak,­ hogy Wallace egyik hatalmas Madison Square-i gyűlésén, Zero Mostel, az országos hírű komikus a könnyekig megnevettette a 20.000 főnyi ha­talmas közönséget “Ki fogja kivizsgálni a kivizsgálókat” című szatirikus dalával. “Ki fogja kivizsgálni az embert, aki ki­vizsgálja az embert, aki ki fog vizsgálni ENGEM?” — énekelte a híres komikus. A nagyhatású politikai szatíra az ameri­kai demokrácia egyik tragikus komolyságú veszedelme, Truman „hűségpróbája” és az egyre több rendőrállami funkciót magára­­vevő FBI ténykedések ellen irányult. Az amerikai nép, amelynek haza és de­mokrácia iránti hűségét a náci kartelekkel együttműködő Wall Streeti monopolisták ál­tal befolyásolt elemek merik kérdőre vonni, most megkapta a választ Zero Mostel kérdé­sére, hogy “ki fogja kivizsgálni az embert, aki kivizsgálja az embert,­ aki kivizsgálja az átlagos amerikait. A dolog tudniillik így megy: Az átlagos amerikait, az átlagos kormányalkalmazottat egy FBI ügynök vizsgálja ki. De az ügynö­köt is kivizsgálja valaki, mielőtt megkapta volna állását. Azt az illetőt viszont egy harmadik magasabb rangú vizsgálta ki. A ranglétra tetején ott ült Tom Clark, ő föl­­fölötte pedig Truman. Most aztán bekövetkezett az, hogy Tom Clarkot, sőt Truman elnököt is ki fogja vizs­­glláhni”valaki" —­ohar nem­ is éppen “hűség” szempontjából. A kongreszust kontrolláló republikánus párt elhatározta, hogy ki fogja vizsgálni az egész­­Truman adminisztrációt. Elsősorban az egész népet vizsgáló Tom Clarkot fogják kivizsgálni, akit azzal vádolnak, hogy segí­tett elkenni bizonyos választási szabályta­lanságokat Truman elnök szülőállamában, Missouriban. A republikánus vizsgálatnak természete­sen nem az a célja, hogy véget vessen a “ki­vizsgálási” hisztériának, ők egyszerűen za­varba akarják hozni a Truman adminisztrá­ciót a választási esztendőben. Úgy vélik, hogy annak sok vaj van a fején. Ami igaz is. De persze arról nem akarnak tudni, hogy a saját fejükön is van és elég vaj. Bizonyí­ték erre többek között az is, hogy Brewster szenátorjukat, aki már próbálkozott egy­szer “kivizsgálással”, gyorsan vakációra küldték. A vaj csak úgy csörgött a fejéről, amikor a kivizsgálandó Hughes egy néhány kérdést intézett hozzá. Az amerikai reakció szolgálatába szegő­dött két párt, a republikánus és a demokra­ta versenyez egymással, hogy melyik tudja jobban szolgálni a reakciót és Wall Street monopolistáit. Most aztán az amerikai népen a sor, hogy a Wall Street kegyeiért egymással versengő két pártot tegye “vizsgálat” tárgyává és íté­letét a harmadik pártra leadott hatalmas szavazattal juttassa kifejezésre. A helyzetnek az egész kétszínűsége hir­telen leleplezést nyert. A múlt hétig a spe­kulánsok és haszonharácsolók hangosan kia­bálták: “Az árak túl magasak!” Most, hogy az árak esni kezdtek, ugyanezek a hangos­­kodók az ég felé siránkozva kérik, hogy a rendes állapot visszatérjen , ami alatt ők az egekig menő árakat értik. Az elnök, aki két hete az áremelkedés megállapítására tett felhívást, most úgy tudják, tanácsadóival próbálja megállapítani, várjon az eheti zu­hanás ideiglenes vagy maradandó tünemény­­e. Washingtonban mindkét politikai párt­nak a vezetői és különösen a demokraták, kupaktanácsban fontolgatják, milyen hatá­sa lesz a csapásnak az ezévi elnöki válasz­tás szavazataira. És a külügyminisztérium­ban riadt kábeltáviratok jönnek egymás­után a diplomáciai képviseletektől, az esemé­nyek jelentőségéről kérdezősködve és rá­mutatva, hogy a zuhanás máris gyengítő hatással van Amerika külpolitikájára. “Az emberek kezdenek kételkedni abban, hogy gazdasági rendszerünk eredményeként pros­peritásunk folytatólagos lesz.” Ez a lénye­ge a londoni, párisi, római és más fővárosbe­li amerikai nagykövetségekről érkező kábel­táviratoknak. New Yorkban tegnap megje­gyezték, hogy a zuhanás “Amerika barátjai­­nak” az olasz választásba kerülhet. És mégis, mit jelent a zuhanás? Világos, hogy az eheti csapás még nem a válság. Azonban jelzi az amerikai gazdasági felépít­ményben lévő súlyos gyengeségeket, jel ar­ra, hogy kampányt kezdjenek a költségek csökkentésére bérvágásokkal, hogy támad­ják a farmerek millióinak életszínvonalát a mezőgazdasági termékek nagybani megvé­­teli árának levágásával, hogy amiket a la­kosság különböző részeinek a kormányköl­tekezés kiterjesztésére tettek. A részvény­­piacon és élelemárakban való esés figyel­meztető jel az átlag amerikai munkásnak és farmernek, hogy vigyázzon a zsebére, mert a pénzemberek és iparbárók kapzsi ke­zei az ő pénze után nyúlnak. A unióknak fi­gyelmeztetés ez, hogy óriási méretű sztráj­kokra készüljenek fel, hogy háborús és az­óta szerzett nyereményeiket megvédjék. A farmerszervezeteknek figyelmeztetés ez, hogy tömegellenállásra sorakoztassák fel a farmerokat a feldolgozó telepek tulajdono­saival és szállítási társulatoknak ama törek­vésével szemben, hogy az alacsonyabb fék vásárlási árral járó veszteséget az elsődle­ges termelőre, a farmerre hárítsák, míg ők megtartják saját magas profitszintjüket. A számok bizony hangosan beszélnek... A visszahatás messzeható volt. London­ban, Koppenhágában, Sydneyben, Manillá­­ban és Sanghajban meginogtak a piacok. Kétségbeesetten erőlködnek, hogy a hely­zetet­ visszacsinálják. Hogy sikerül-e nekik csak ideiglenesen, majd meglátjuk, hogy a válság gyökerei annyira mélyek, hogy a fát aligha lehet növésében megakadályozni... Mostantól kezdve a jelek úgy számbelileg, mint lényegileg is növekedni fognak. És az év végére hatásukat érezni fogja mindenki az Egyesült Államokban. A közelgő válság Egész Amerikát megrázták e héten a vál­ság mélyülő figyelmeztetései. A gabonafé­lék, hús és gyapot árainak hirtelen zuhaná­sa, a részvénypiacot érő, New Yorkban egyetlen nap milliárd dollár értékelést jelző súlyos csapás, az Egyesült Államok rész­vény-, gabonatőzsdéin és már piacain meg­nyilvánuló eladási láz — mind nagyon is em­lékeztetett 1929-re. A tény az, hogy Ameri­ka uralkodói halálosan félnek attól, hogy a jelenlegi zuhanás komor elöljáró és ugyan­olyan kapcsolata lehet a közgazdasággal, mint az 1929-es tőzsdei zuhanásnak volt az 1930-as komor munkanélküliséghez és tét­len gépekhez. A titokzatos szónok A rádió-program titokzatos Miss Hush­­jára emlékeztet a horthyújságban behirde­tett new yorki Bánk Bán előadáson “a da­rab ismertetésére felkért személy beszéde, kinek nevét az igazgatóság sem színlapon, sem újságban nem közli, csak az előadáson jelenti be.” Ejnye, ejnye, miért a titkolódás? Hogy el ne ijesszék a hallgató­jelölteket?! És ki lehet a titokzatos szónok? Eckhardt Tibor, az egész színházi körutat megszer­vező és támogató Amerikai Magyar Szövet­ség fővezére? ő szakértelemmel ismertet­hetné Ottó, “merániai hercegnek” terveit és esélyeit — bár kitűnően beélhetné magát Biberachnak, “egy lézengő ritternek” a sze­repébe is. Avagy Nagy Ferenc, aki viszont ‘Tiborcz’ parasztról beszélve, adhatna jó tanácsot arra nézve, hogy­­ miként juthat földbirtokhoz Washingtonban egy huszadik századbeli pa­raszt, ha tud az urak nyelvén beszélni... A hivatásos színészek viszont, akik közt sok a jóakaratú, demokratikus érzésű ma­gyar, joggal kérdezhetik: miért kell a Szí­nész Unionnak eldicsekedni a színlapon az­zal, hogy részt vesznek ezen a magyar-elle­nes, horthy-fasiszta propaganda cécén? Egyes vezetőik, miközben téglával verve a mellüket esküdöznek munkásérzésükre, nem egyszer adtak bizonyságot reakciós, anti­szemita mivoltukról. De miért kell nekik a szervezett munkásság nevében keblükre ölelni Eckhardtékat és egész levitézlett munkásellenes, háborúra izgató társaságot? MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal ) Egy dollár ellenében elküldjük 1848-1948 centennáriumi Évköny­vünket Magyaromágba. Rendelje meg most! “FÜGGETLEN” BIRMANIA A legfrissebb­ állam, Birma­­nia felszabadulásának mézes­hetét ünnepli: 120 éves angol dominium után, mint önálló és független állam vehet részt a népek életében. Legalább is így adják hírül a távirati ügy­nökségek, amelyek Anglia nagylelkűségéről,­­nemes le­mondó gesztusáról adnak hírt, lám a brittek önként le­mondottak Birmániáról. Nos, Birmánia példája igen tanulságos, mert közelebbről világítja meg az új rend­szert, amelyet az angol impe­­rium követ, amikor függet­lenségeket osztogat, de. . De ugyanakkor minden straté­giai és gazdasági előnyt biz­tosít magának, anélkül, hogy ezzel szemben kötelezettsége­ket vállalna. “A független és szabad” Birmania parlamentjének el­ső, legelső ténykedése az volt, hogy katonai támaszpontokat biztosított szerződésileg Ang­liának. Mondanunk sem kell, hogy ez valójában nem jelent mást, mint azt, hogy Birma­nia változatlanul angol kato­nai megszállás alatt marad. A képviselőházat még április­­ban“válasz­tották” meg, az angol gépfegyverek oltalma alatt. A parlament az angolok kész szolgája s az elnök annak a nagybirtokos rendszernek a­ képviselője, amely Birma­nia földjének 90 százalékát tartja kezében. Birmania petróleumot, kau­­csukot, rizset és ezüstöt ter­mel. Minden iparvállalat an­gol és amerikai kézben van. A­ politikai “függetlenség” nem jelenti, hogy a helyzet megváltoznék,­­ legfeljebb, hogy néhány birmán nagybir­tokos és nemes is koncot kap. Keveset jelent tehát ez a függetlenség, amelyet az an­golok könnyen megadhattak, hiszen ez egyben azt jelenti, hogy megszabadulnak attól a kötelességtől, hogy újjáépít­sék pld. Rangunt, a fővárost, amelyet angol és amerikai re­pülők bombái teljesen fel­égettek. A már újjáépült an­gol-amerikai negyeden kívül, hol a katonaság laktanyái, iparvállalatok irodái, stb. van­nak, a félmillió lakosságú fő­város ma szalmakunyhókból áll, még nincs villanya, villa­mosa, mert az angolok sem­mit sem tettek az újjáépíté­sére. Birmania egyetlen egye­temét pld. kaszárnyának hasz­nálják, úgy hogy maga az egyetem ugyancsak szalma­kunyhókban működik tovább. Bimaniát nem az angolok vagy az amerikaiak szabadí­tották fel, hanem a birmán paraszt és munkás partizá­nok, akik kiverték a japáno­kat, mielőtt Rees angol tábor­nok csapatai megérkeztek vol­na. Ezek tehát nem voltak “felszabadító” csapatok. De elnyomó és kizsákmányoló hadsereggé változtak át, úgy hogy a helyzet rosszabb volt, mint a japán megszállás alatt. A partizánoknak most már az angolok elől menekülniük kellettt a hegyekbe, de nem adták fel a harcot a függet­len Birmaniáért. Ez a harc látszólag elérte a célját: Bir­mania — legalább papíron — független. De hogy valójában azzá lehessen, meg kell szün­tetnie azt a koloniális kizsák­mányolást, amely változatla­nul folyik tovább, csak most nem angol, hanem Birmania “saját” lobogója alatt. Az a paraszt és munkás partizán hadsereg, amely ki­verte és megsemmisítette a japánokat, ki fogja vívni azt az igazi függetlenséget is, amely valóban a birmán nép kezébe adja Birmania sorsá­nak intézését. Ma még azonban a helyzet alig változott s így Birmania “függetlenségének” kikiáltá­sa nem más, mint tanulságos történet arról, hogyan változ­tatja módszereit a gyarmati imperializmus, anélkül, hogy céljai megváltoznának. Két hadirokkant kijelentette­ a kongresszusi bizottság előtt, hogy sérülé­seik ellenére nem kaptak nyugdíjat. CLEVELAND WEST, FIGYELEM! \ _ A Magyar Jövő Cleveland West Sidei Lapbizottsága és a Testvériség 1015-ik Osztálya MÁRCIUS HÓ 14 ÉN, VASÁRNAP este 8 órai kezdettel MÁRCIUSI ÜNNEPÉLYT rendez a Cleveland West Sidei Munkás Dalárda helyiségében, 4309 Lorain Ave. Két magyarországi film lesz bemutatva. Ünnepi szónok: BRANDT VILMOS a Magyar Jövő külpolitikai szerkesztője. A Testvériség 1029-es Bronxi Osztálya Március hó 6-án, szombaton este SAJÁT KLUBHELYISÉGÉBEN 809 Westchester Ave. alatt tartja NAGYSZABÁSÚ MŰSOROS TÁNCMULATSÁGÁT Bemutatásra kerül Magyarországból most érkezett két vígjáték, a Bronxi Műkedvelők közreműködésével, Max Bachner és Willy Zimmerman rendezésében: “NA IGYUNK EGYET SÓGOR” parasztkomédia és a “KÉPVISELŐ ÚR NAGYOT HALL” Fellép Kőrössy Tihamér közkedvelt énekművész is énekszámaival.­­ Kitűnő ételekről és italokról a Női Csoport gondoskodik. Berkó Géza zenekara muzsikál. Belépő­jegy adóval együtt csak $1.20. eh 1, 19 Az európai valutaválság A harc a frank értékcsökkentése és a pá­risi szabad devizapiac megnyitása körül zaj­lik, de a háttérben sokkal fontosabb és dön­­tőbb jelentőségű problémák rejtőznek. E problémák között a legfontosabb az, hogy az amerikai pénzügyi politika befolyása elég erős-e ahhoz, hogy mint azt Snyder pénzügy­­miniszter Washingtonban már január 22-én kijelentette, a valuták stabilizálása révén el­érje-e politikájának legfontosabb célját, és pedig azt, hogy újra talpra állítsa az euró­pai magánkapitalista gazdálkodást, legalább is Nyugaton és megállítsa az ipari és pénz­ügyi államosításnak, a háború első éveiben gyorsuló, de Marshall harvardi beszéde óta csökkenő ütemű folyamatát. Ebből a szem­pontból figyelve a francia frankdevalválás és a párisi szabad devizapiac körül zajló vi­tát, érthetővé válik, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Alap, amelynek igazgatóságában az USA-t 32 szavazat illeti meg, miért kor­látozta a francia frankpolitikával szemben való állásfoglalását egy igen lagymatag nyi­latkozatra és miért olyan hallgatag és tar­tózkodó Washington ebben a­ vitában. Az amerikai pénzügyi politika, s ebben úgy lát­­szik, néhány ember, köztük Walter Lipp­­man kivételével, úgy Washington, mint a Wall Street egyetért, támogatja ugyan az angol kormányt kétségbeejtő helyzetében, közben azonban nem mulaszt el egyetlen kí­nálkozó alkalmat sem, hogy az angol ter­melés fokozását hátráltassa és Angliát arra kényszerítse, hogy a font sterling értékét Anglia és az egész fontsterlingterület szá­mára igen hátrányos körülmények között csökkentse. Igaz ugyan, hogy Cripps hosszú beszédében szinte drámai nyomatékkal je­lentette ki, hogy Anglia nem hajlandó a font sterling értékét csökkenteni, az is igaz, hogy a kincstári kancellár beszédének kö­vetkeztében, amely a hétfői londoni tőzsde­zárlat után került csak nyilvánosságra, a hétfői tőzsdén elért árfolyamnyereséget az aranypapírok elvesztették és az angol Con­sol múlt év augusztusi mélypontjáról, mely­re hétfőn zuhant, 7 schillinggel emelkedett, de már szerdán Johannesburg a fontsterling értékcsökkenésének lehetőségével számolt és csütörtökön is az volt a vélemény a londoni tőzsdén, hogy Anglia egy lépéssel közelebb jutott a fontsterling devalválásához. Ez azonban egyelőre a távolabbi veszély. A közvetlen veszély, amely Angliát, hogy a Reuter keserű megjegyzését megismételjük, a francia duplacsövű puskából fenyegeti, kettős. A közelebbi veszély abban áll, hogy Anglia elveszti kiviteléből származó nemes­valuta bevételének jelentős részét, mert nem akad olyan bolond, aki 4 dollárért meg­vegye a fontsterlinget Londonban, ha ugyan­azt a fontsterlinget a dolláron, vagy az es­­cudon keresztül 2 dollárért megveheti Páris­­ban. A font sterlinget ugyan nem fogják je­gyezni a párisi szabadpiacon, ez az egyetlen eredmény, amit Cripps a francia kormány­tól kicsikart, de a francia pénzügyi politika elsősorban a frank árfolyamával fog törőd­ni és nem azzal, hogy a fontsterling árfolya­mát megvédje. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a new yorki piacon sem tud­ták megvédeni a font hivatalos árfolyamát. Ha pedig a nemzetközi spekuláció a maga hallatlanul kifinomodott módszerével módot talál arra, hogy a fontsterlinget Párisban dollárra váltsa át, akkor előrelátható, hogy a külföldi államokban, elsősorban Egyiptom­ban és Indiában felgyűlt nagyösszegű font­­sterling követelések, amelyeket eddig nem lehetett szabadon értékesíteni, lavina gya­nánt zuhannak Angliára. S hogy az árzuha­nást megállítsa, az angol kormány kényte­len lesz egész aranytartalékát e célra fordí­tani. Ezen a helyzeten még a Marshall se­gítség sem változtat. A világpiacok, elsősor­ban az amerikai piacok áremelkedése másfél év alatt felemésztette Anglia dollárkölcsö­nét, amelynek az eredeti számítások szerint négy évre kellett volna fedeznie Anglia ke­reskedelmi mérlegünk hiányát. A párisi sza­badpiac pedig arra kényszerítené Angliát, hogy a Marshall terv révén elért pénzügyi segítséget a font árfolyamának védelmére fordítsa, nem pedig ipari armatúrájának, elsősorban szénbányáinak modernizálására. A második veszedelem abban áll, hogy az angol font mai magas, az amerikaiak sze­rint túl magas és inflatált árfolyamának fen­­tartása mellett az angol ipar a francia, de az amerikai iparral szemben is, versenykép­telennek bizonyulhat, főleg akkor, ha éppen a frank­ font árfolyamalakulása és az ezzel járó aranyköltségek következtében Anglia képtelen lesz ipari termelését modernizálni. A további veszedelem, amire Camille Gutt, a Nemzetközi Pénzügyi Alap belga elnöke, minapi nyilatkozatában nyíltan rámutatott, abban áll, hogy a párisi szabadpiacon kiala­kuló árak egyrészt eltérítik a világkereske­delem árucseréjének mai irányzatát, más­részt kényszerítik a többi európai s esetleg a tengerentúli államot is arra, hogy az olasz és a francia példát kövesse és valutáját de­valválja. Ezzel olyan zűrzavart idéznek fel a vi­lágpiacon, amit semmiféle eszközzel megál­lítani nem fog sikerülni. Néhány nappal később a Nemzetközi Pénzügyi Alap már sokkal óvatosabban nyilatkozott, újból hang­súlyozták Washingtonban, nyilván az ame­rikai pénzügyminisztérium nyomatékos in­telmére, hogy Franciországgal szemben sem­miféle megtorló intézkedésekhez nem folya­modnak, csak éppen ehhez és ez abban áll, hogy Franciaország tartozik a Nemzetközi Pénzügyi Alapba történt befizetését kiegé­szíteni. Ez a kiegészítés úgy történik, hogy kiszámítják — aranyparitáson — a régi frankárfolyamon történt befizetés és a pá­risi megnyitandó szabad devizapiacon kiala­kuló új árfolyam középarányosát és a kü­­lönbözetet Franciaország tartozik befizetni. A frankdevalválás minden hasznát nyil­vánvalóan azok a körök zsebelik be, ame­lyek évek óta halmozták a dollárt és az ara­nyat Franciaországban is, de titkos számlá­kon az Egyesült Államokban is és most módjukban áll minden hátrányos következ­mény nélkül, szabadon eladni felhalmozói kincseiket. Ha ugyan megteszik.két milliárd dolárról van itt szó, olyan francia vagyonról, amelyet a francia felső rétegek megtagad­tak saját nemzetgazdaságuk újjáépítésétől Nagyon kétséges, hogy jobb belátásra térje­nek, és ne számítsanak arra, hogy talán e közeljövőben még sokkal nagyobb ere­dmé­nyekkel járhat számukra, ha ezt a dollá­rs aranykincset tovább tartogatják. Az bizonyos, hogy a frank devalválása és a sza­badpiac megnyitása a tömegek megélheté­si költségét Franciaországban fokozni fog­ja éppen akkor, amikor a világpiacon dönti fordulat angol és amerikai szakkörök egyet­értő véleménye szerint abban áll, hogy eb­ben az évben megindul a gabonaárak, s ezze az élelmiszerárak esése is. Csökkenő világ­piaci áramlat mellett egy valutát devalváln, csak a tömegek kárára szolgálhat. Az is kétséges, végül, hogy az exportdeviza beve­zetése lehetővé teszi a francia kereskedelmi mérleg nagy hiányának a kiküszöbölését. Az ideiglenes számadatok szerint a fran­ciaországi kereskedelmi mérleg 1947-ben 260 milliárd frank értékű behozatalt és 130 milliárd frank értékű kivitelt mutat f­el. A francia­­ kamara­ külkereskedelmi bizottságá­nak legutóbbi jelentése szerint 1948-ban a külkereskedelmi mérleg hiánya elérheti a 250 milliárd frankot, amit az exportdeviza csökkenthet ugyan, de nem küszöbölhet ki Egy bizonyos, a washingtoni és london kormányok hangzatos célkitűzését, Nyugat Európa integrálását a frank devalválást nem mozdította elő. Ellenkezőleg azt kel mondanunk, hogy sietteti a dezintegrálást Kiss Dezső. Drága mulatság MACON, Ga. — A városi építészeti hivatal felügyelője figyelmeztette Mrs. A. E. Jo­nest, hogy sürgősen javítassa ki kéményét, mert a szom­szédházra fog dőlni. Az asz­­szony kiutasította a felügye­lőt, hogy semmi köze hozzá, ha ledől a kémény, nem az ő kára lesz. Alig távozott el a felügyelő, a szél ledöntötte a kéményt, mely bezúzta a szomszéd ház tetejét és betört három ablakot. Saját érdeked,hogy a Magyar Jövő még erősebb legyen! Márciusi Ünnepély Trentonban! Testvériség Független Rákóczi Osztálya MÁRCIUS 13-ÁN, SZOMBATON este 8 órai kezdettel ünnepli a MAGYAR SZABADSÁGHARC 100 ÉVES ÉVFORDULÓJÁT A Magyar Otthon 2-ik számú termében TEAESTÉLLYEL egybekötve. ELSŐRENDŰ PROGRAM A Bronxi Műkedvelők legjobbjai három színdarabbal, egy dráma és két vígjáték. — KOVÁCS VILMA énekművésznő. KÖRÖSI TIHAMÉR operaénekes ki­tűnő énekszámai. — PRÁGER JENŐ konferál és az ünnepi beszédet FEHÉR JÓZSEF tartja. Beléptidij tetszés szerint Kérjük a trentoni magyarságot, hogy tömegesen jöjjenek el erre a szenzációs ünnepélyre, hogy mi is méltóan ünnepeljük meg a MÁRCIUS IDUSÁT.

Next