Magyar Jövő, 1948. március (47. évfolyam, 50-75. szám)
1948-03-01 / 50. szám
■ 209 f/MÁCYAB TÖMJ Published Dally, except Sunday and certain Holidays by the -TJNGARLAJÍ DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 1X0 East 16th Street. New York 3, N. Y, '»'«ißDhone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, $6.00 half year, $2.75 three months. New York City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, $6.50 half year, $3.00 three months. Europe, Australia, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. Cntered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post Office of New York, N. Y., under the Act of March, 1879. A kivizsgálók kivizsgálása Majdnem egy éve annak, hogy Wallace egyik hatalmas Madison Square-i gyűlésén, Zero Mostel, az országos hírű komikus a könnyekig megnevettette a 20.000 főnyi hatalmas közönséget “Ki fogja kivizsgálni a kivizsgálókat” című szatirikus dalával. “Ki fogja kivizsgálni az embert, aki kivizsgálja az embert, aki ki fog vizsgálni ENGEM?” — énekelte a híres komikus. A nagyhatású politikai szatíra az amerikai demokrácia egyik tragikus komolyságú veszedelme, Truman „hűségpróbája” és az egyre több rendőrállami funkciót magáravevő FBI ténykedések ellen irányult. Az amerikai nép, amelynek haza és demokrácia iránti hűségét a náci kartelekkel együttműködő Wall Streeti monopolisták által befolyásolt elemek merik kérdőre vonni, most megkapta a választ Zero Mostel kérdésére, hogy “ki fogja kivizsgálni az embert, aki kivizsgálja az embert, aki kivizsgálja az átlagos amerikait. A dolog tudniillik így megy: Az átlagos amerikait, az átlagos kormányalkalmazottat egy FBI ügynök vizsgálja ki. De az ügynököt is kivizsgálja valaki, mielőtt megkapta volna állását. Azt az illetőt viszont egy harmadik magasabb rangú vizsgálta ki. A ranglétra tetején ott ült Tom Clark, ő fölfölötte pedig Truman. Most aztán bekövetkezett az, hogy Tom Clarkot, sőt Truman elnököt is ki fogja vizsglláhni”valaki" —ohar nem is éppen “hűség” szempontjából. A kongreszust kontrolláló republikánus párt elhatározta, hogy ki fogja vizsgálni az egészTruman adminisztrációt. Elsősorban az egész népet vizsgáló Tom Clarkot fogják kivizsgálni, akit azzal vádolnak, hogy segített elkenni bizonyos választási szabálytalanságokat Truman elnök szülőállamában, Missouriban. A republikánus vizsgálatnak természetesen nem az a célja, hogy véget vessen a “kivizsgálási” hisztériának, ők egyszerűen zavarba akarják hozni a Truman adminisztrációt a választási esztendőben. Úgy vélik, hogy annak sok vaj van a fején. Ami igaz is. De persze arról nem akarnak tudni, hogy a saját fejükön is van és elég vaj. Bizonyíték erre többek között az is, hogy Brewster szenátorjukat, aki már próbálkozott egyszer “kivizsgálással”, gyorsan vakációra küldték. A vaj csak úgy csörgött a fejéről, amikor a kivizsgálandó Hughes egy néhány kérdést intézett hozzá. Az amerikai reakció szolgálatába szegődött két párt, a republikánus és a demokrata versenyez egymással, hogy melyik tudja jobban szolgálni a reakciót és Wall Street monopolistáit. Most aztán az amerikai népen a sor, hogy a Wall Street kegyeiért egymással versengő két pártot tegye “vizsgálat” tárgyává és ítéletét a harmadik pártra leadott hatalmas szavazattal juttassa kifejezésre. A helyzetnek az egész kétszínűsége hirtelen leleplezést nyert. A múlt hétig a spekulánsok és haszonharácsolók hangosan kiabálták: “Az árak túl magasak!” Most, hogy az árak esni kezdtek, ugyanezek a hangoskodók az ég felé siránkozva kérik, hogy a rendes állapot visszatérjen , ami alatt ők az egekig menő árakat értik. Az elnök, aki két hete az áremelkedés megállapítására tett felhívást, most úgy tudják, tanácsadóival próbálja megállapítani, várjon az eheti zuhanás ideiglenes vagy maradandó tüneménye. Washingtonban mindkét politikai pártnak a vezetői és különösen a demokraták, kupaktanácsban fontolgatják, milyen hatása lesz a csapásnak az ezévi elnöki választás szavazataira. És a külügyminisztériumban riadt kábeltáviratok jönnek egymásután a diplomáciai képviseletektől, az események jelentőségéről kérdezősködve és rámutatva, hogy a zuhanás máris gyengítő hatással van Amerika külpolitikájára. “Az emberek kezdenek kételkedni abban, hogy gazdasági rendszerünk eredményeként prosperitásunk folytatólagos lesz.” Ez a lényege a londoni, párisi, római és más fővárosbeli amerikai nagykövetségekről érkező kábeltáviratoknak. New Yorkban tegnap megjegyezték, hogy a zuhanás “Amerika barátjainak” az olasz választásba kerülhet. És mégis, mit jelent a zuhanás? Világos, hogy az eheti csapás még nem a válság. Azonban jelzi az amerikai gazdasági felépítményben lévő súlyos gyengeségeket, jel arra, hogy kampányt kezdjenek a költségek csökkentésére bérvágásokkal, hogy támadják a farmerek millióinak életszínvonalát a mezőgazdasági termékek nagybani megvételi árának levágásával, hogy amiket a lakosság különböző részeinek a kormányköltekezés kiterjesztésére tettek. A részvénypiacon és élelemárakban való esés figyelmeztető jel az átlag amerikai munkásnak és farmernek, hogy vigyázzon a zsebére, mert a pénzemberek és iparbárók kapzsi kezei az ő pénze után nyúlnak. A unióknak figyelmeztetés ez, hogy óriási méretű sztrájkokra készüljenek fel, hogy háborús és azóta szerzett nyereményeiket megvédjék. A farmerszervezeteknek figyelmeztetés ez, hogy tömegellenállásra sorakoztassák fel a farmerokat a feldolgozó telepek tulajdonosaival és szállítási társulatoknak ama törekvésével szemben, hogy az alacsonyabb fék vásárlási árral járó veszteséget az elsődleges termelőre, a farmerre hárítsák, míg ők megtartják saját magas profitszintjüket. A számok bizony hangosan beszélnek... A visszahatás messzeható volt. Londonban, Koppenhágában, Sydneyben, Manillában és Sanghajban meginogtak a piacok. Kétségbeesetten erőlködnek, hogy a helyzetet visszacsinálják. Hogy sikerül-e nekik csak ideiglenesen, majd meglátjuk, hogy a válság gyökerei annyira mélyek, hogy a fát aligha lehet növésében megakadályozni... Mostantól kezdve a jelek úgy számbelileg, mint lényegileg is növekedni fognak. És az év végére hatásukat érezni fogja mindenki az Egyesült Államokban. A közelgő válság Egész Amerikát megrázták e héten a válság mélyülő figyelmeztetései. A gabonafélék, hús és gyapot árainak hirtelen zuhanása, a részvénypiacot érő, New Yorkban egyetlen nap milliárd dollár értékelést jelző súlyos csapás, az Egyesült Államok részvény-, gabonatőzsdéin és már piacain megnyilvánuló eladási láz — mind nagyon is emlékeztetett 1929-re. A tény az, hogy Amerika uralkodói halálosan félnek attól, hogy a jelenlegi zuhanás komor elöljáró és ugyanolyan kapcsolata lehet a közgazdasággal, mint az 1929-es tőzsdei zuhanásnak volt az 1930-as komor munkanélküliséghez és tétlen gépekhez. A titokzatos szónok A rádió-program titokzatos Miss Hushjára emlékeztet a horthyújságban behirdetett new yorki Bánk Bán előadáson “a darab ismertetésére felkért személy beszéde, kinek nevét az igazgatóság sem színlapon, sem újságban nem közli, csak az előadáson jelenti be.” Ejnye, ejnye, miért a titkolódás? Hogy el ne ijesszék a hallgatójelölteket?! És ki lehet a titokzatos szónok? Eckhardt Tibor, az egész színházi körutat megszervező és támogató Amerikai Magyar Szövetség fővezére? ő szakértelemmel ismertethetné Ottó, “merániai hercegnek” terveit és esélyeit — bár kitűnően beélhetné magát Biberachnak, “egy lézengő ritternek” a szerepébe is. Avagy Nagy Ferenc, aki viszont ‘Tiborcz’ parasztról beszélve, adhatna jó tanácsot arra nézve, hogy miként juthat földbirtokhoz Washingtonban egy huszadik századbeli paraszt, ha tud az urak nyelvén beszélni... A hivatásos színészek viszont, akik közt sok a jóakaratú, demokratikus érzésű magyar, joggal kérdezhetik: miért kell a Színész Unionnak eldicsekedni a színlapon azzal, hogy részt vesznek ezen a magyar-ellenes, horthy-fasiszta propaganda cécén? Egyes vezetőik, miközben téglával verve a mellüket esküdöznek munkásérzésükre, nem egyszer adtak bizonyságot reakciós, antiszemita mivoltukról. De miért kell nekik a szervezett munkásság nevében keblükre ölelni Eckhardtékat és egész levitézlett munkásellenes, háborúra izgató társaságot? MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal ) Egy dollár ellenében elküldjük 1848-1948 centennáriumi Évkönyvünket Magyaromágba. Rendelje meg most! “FÜGGETLEN” BIRMANIA A legfrissebb állam, Birmania felszabadulásának mézeshetét ünnepli: 120 éves angol dominium után, mint önálló és független állam vehet részt a népek életében. Legalább is így adják hírül a távirati ügynökségek, amelyek Anglia nagylelkűségéről,nemes lemondó gesztusáról adnak hírt, lám a brittek önként lemondottak Birmániáról. Nos, Birmánia példája igen tanulságos, mert közelebbről világítja meg az új rendszert, amelyet az angol imperium követ, amikor függetlenségeket osztogat, de. . De ugyanakkor minden stratégiai és gazdasági előnyt biztosít magának, anélkül, hogy ezzel szemben kötelezettségeket vállalna. “A független és szabad” Birmania parlamentjének első, legelső ténykedése az volt, hogy katonai támaszpontokat biztosított szerződésileg Angliának. Mondanunk sem kell, hogy ez valójában nem jelent mást, mint azt, hogy Birmania változatlanul angol katonai megszállás alatt marad. A képviselőházat még áprilisban“választották” meg, az angol gépfegyverek oltalma alatt. A parlament az angolok kész szolgája s az elnök annak a nagybirtokos rendszernek a képviselője, amely Birmania földjének 90 százalékát tartja kezében. Birmania petróleumot, kaucsukot, rizset és ezüstöt termel. Minden iparvállalat angol és amerikai kézben van. A politikai “függetlenség” nem jelenti, hogy a helyzet megváltoznék, legfeljebb, hogy néhány birmán nagybirtokos és nemes is koncot kap. Keveset jelent tehát ez a függetlenség, amelyet az angolok könnyen megadhattak, hiszen ez egyben azt jelenti, hogy megszabadulnak attól a kötelességtől, hogy újjáépítsék pld. Rangunt, a fővárost, amelyet angol és amerikai repülők bombái teljesen felégettek. A már újjáépült angol-amerikai negyeden kívül, hol a katonaság laktanyái, iparvállalatok irodái, stb. vannak, a félmillió lakosságú főváros ma szalmakunyhókból áll, még nincs villanya, villamosa, mert az angolok semmit sem tettek az újjáépítésére. Birmania egyetlen egyetemét pld. kaszárnyának használják, úgy hogy maga az egyetem ugyancsak szalmakunyhókban működik tovább. Bimaniát nem az angolok vagy az amerikaiak szabadították fel, hanem a birmán paraszt és munkás partizánok, akik kiverték a japánokat, mielőtt Rees angol tábornok csapatai megérkeztek volna. Ezek tehát nem voltak “felszabadító” csapatok. De elnyomó és kizsákmányoló hadsereggé változtak át, úgy hogy a helyzet rosszabb volt, mint a japán megszállás alatt. A partizánoknak most már az angolok elől menekülniük kellettt a hegyekbe, de nem adták fel a harcot a független Birmaniáért. Ez a harc látszólag elérte a célját: Birmania — legalább papíron — független. De hogy valójában azzá lehessen, meg kell szüntetnie azt a koloniális kizsákmányolást, amely változatlanul folyik tovább, csak most nem angol, hanem Birmania “saját” lobogója alatt. Az a paraszt és munkás partizán hadsereg, amely kiverte és megsemmisítette a japánokat, ki fogja vívni azt az igazi függetlenséget is, amely valóban a birmán nép kezébe adja Birmania sorsának intézését. Ma még azonban a helyzet alig változott s így Birmania “függetlenségének” kikiáltása nem más, mint tanulságos történet arról, hogyan változtatja módszereit a gyarmati imperializmus, anélkül, hogy céljai megváltoznának. Két hadirokkant kijelentette a kongresszusi bizottság előtt, hogy sérüléseik ellenére nem kaptak nyugdíjat. CLEVELAND WEST, FIGYELEM! \ _ A Magyar Jövő Cleveland West Sidei Lapbizottsága és a Testvériség 1015-ik Osztálya MÁRCIUS HÓ 14 ÉN, VASÁRNAP este 8 órai kezdettel MÁRCIUSI ÜNNEPÉLYT rendez a Cleveland West Sidei Munkás Dalárda helyiségében, 4309 Lorain Ave. Két magyarországi film lesz bemutatva. Ünnepi szónok: BRANDT VILMOS a Magyar Jövő külpolitikai szerkesztője. A Testvériség 1029-es Bronxi Osztálya Március hó 6-án, szombaton este SAJÁT KLUBHELYISÉGÉBEN 809 Westchester Ave. alatt tartja NAGYSZABÁSÚ MŰSOROS TÁNCMULATSÁGÁT Bemutatásra kerül Magyarországból most érkezett két vígjáték, a Bronxi Műkedvelők közreműködésével, Max Bachner és Willy Zimmerman rendezésében: “NA IGYUNK EGYET SÓGOR” parasztkomédia és a “KÉPVISELŐ ÚR NAGYOT HALL” Fellép Kőrössy Tihamér közkedvelt énekművész is énekszámaival. Kitűnő ételekről és italokról a Női Csoport gondoskodik. Berkó Géza zenekara muzsikál. Belépőjegy adóval együtt csak $1.20. eh 1, 19 Az európai valutaválság A harc a frank értékcsökkentése és a párisi szabad devizapiac megnyitása körül zajlik, de a háttérben sokkal fontosabb és döntőbb jelentőségű problémák rejtőznek. E problémák között a legfontosabb az, hogy az amerikai pénzügyi politika befolyása elég erős-e ahhoz, hogy mint azt Snyder pénzügyminiszter Washingtonban már január 22-én kijelentette, a valuták stabilizálása révén elérje-e politikájának legfontosabb célját, és pedig azt, hogy újra talpra állítsa az európai magánkapitalista gazdálkodást, legalább is Nyugaton és megállítsa az ipari és pénzügyi államosításnak, a háború első éveiben gyorsuló, de Marshall harvardi beszéde óta csökkenő ütemű folyamatát. Ebből a szempontból figyelve a francia frankdevalválás és a párisi szabad devizapiac körül zajló vitát, érthetővé válik, hogy a Nemzetközi Pénzügyi Alap, amelynek igazgatóságában az USA-t 32 szavazat illeti meg, miért korlátozta a francia frankpolitikával szemben való állásfoglalását egy igen lagymatag nyilatkozatra és miért olyan hallgatag és tartózkodó Washington ebben a vitában. Az amerikai pénzügyi politika, s ebben úgy látszik, néhány ember, köztük Walter Lippman kivételével, úgy Washington, mint a Wall Street egyetért, támogatja ugyan az angol kormányt kétségbeejtő helyzetében, közben azonban nem mulaszt el egyetlen kínálkozó alkalmat sem, hogy az angol termelés fokozását hátráltassa és Angliát arra kényszerítse, hogy a font sterling értékét Anglia és az egész fontsterlingterület számára igen hátrányos körülmények között csökkentse. Igaz ugyan, hogy Cripps hosszú beszédében szinte drámai nyomatékkal jelentette ki, hogy Anglia nem hajlandó a font sterling értékét csökkenteni, az is igaz, hogy a kincstári kancellár beszédének következtében, amely a hétfői londoni tőzsdezárlat után került csak nyilvánosságra, a hétfői tőzsdén elért árfolyamnyereséget az aranypapírok elvesztették és az angol Consol múlt év augusztusi mélypontjáról, melyre hétfőn zuhant, 7 schillinggel emelkedett, de már szerdán Johannesburg a fontsterling értékcsökkenésének lehetőségével számolt és csütörtökön is az volt a vélemény a londoni tőzsdén, hogy Anglia egy lépéssel közelebb jutott a fontsterling devalválásához. Ez azonban egyelőre a távolabbi veszély. A közvetlen veszély, amely Angliát, hogy a Reuter keserű megjegyzését megismételjük, a francia duplacsövű puskából fenyegeti, kettős. A közelebbi veszély abban áll, hogy Anglia elveszti kiviteléből származó nemesvaluta bevételének jelentős részét, mert nem akad olyan bolond, aki 4 dollárért megvegye a fontsterlinget Londonban, ha ugyanazt a fontsterlinget a dolláron, vagy az escudon keresztül 2 dollárért megveheti Párisban. A font sterlinget ugyan nem fogják jegyezni a párisi szabadpiacon, ez az egyetlen eredmény, amit Cripps a francia kormánytól kicsikart, de a francia pénzügyi politika elsősorban a frank árfolyamával fog törődni és nem azzal, hogy a fontsterling árfolyamát megvédje. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a new yorki piacon sem tudták megvédeni a font hivatalos árfolyamát. Ha pedig a nemzetközi spekuláció a maga hallatlanul kifinomodott módszerével módot talál arra, hogy a fontsterlinget Párisban dollárra váltsa át, akkor előrelátható, hogy a külföldi államokban, elsősorban Egyiptomban és Indiában felgyűlt nagyösszegű fontsterling követelések, amelyeket eddig nem lehetett szabadon értékesíteni, lavina gyanánt zuhannak Angliára. S hogy az árzuhanást megállítsa, az angol kormány kénytelen lesz egész aranytartalékát e célra fordítani. Ezen a helyzeten még a Marshall segítség sem változtat. A világpiacok, elsősorban az amerikai piacok áremelkedése másfél év alatt felemésztette Anglia dollárkölcsönét, amelynek az eredeti számítások szerint négy évre kellett volna fedeznie Anglia kereskedelmi mérlegünk hiányát. A párisi szabadpiac pedig arra kényszerítené Angliát, hogy a Marshall terv révén elért pénzügyi segítséget a font árfolyamának védelmére fordítsa, nem pedig ipari armatúrájának, elsősorban szénbányáinak modernizálására. A második veszedelem abban áll, hogy az angol font mai magas, az amerikaiak szerint túl magas és inflatált árfolyamának fentartása mellett az angol ipar a francia, de az amerikai iparral szemben is, versenyképtelennek bizonyulhat, főleg akkor, ha éppen a frank font árfolyamalakulása és az ezzel járó aranyköltségek következtében Anglia képtelen lesz ipari termelését modernizálni. A további veszedelem, amire Camille Gutt, a Nemzetközi Pénzügyi Alap belga elnöke, minapi nyilatkozatában nyíltan rámutatott, abban áll, hogy a párisi szabadpiacon kialakuló árak egyrészt eltérítik a világkereskedelem árucseréjének mai irányzatát, másrészt kényszerítik a többi európai s esetleg a tengerentúli államot is arra, hogy az olasz és a francia példát kövesse és valutáját devalválja. Ezzel olyan zűrzavart idéznek fel a világpiacon, amit semmiféle eszközzel megállítani nem fog sikerülni. Néhány nappal később a Nemzetközi Pénzügyi Alap már sokkal óvatosabban nyilatkozott, újból hangsúlyozták Washingtonban, nyilván az amerikai pénzügyminisztérium nyomatékos intelmére, hogy Franciországgal szemben semmiféle megtorló intézkedésekhez nem folyamodnak, csak éppen ehhez és ez abban áll, hogy Franciaország tartozik a Nemzetközi Pénzügyi Alapba történt befizetését kiegészíteni. Ez a kiegészítés úgy történik, hogy kiszámítják — aranyparitáson — a régi frankárfolyamon történt befizetés és a párisi megnyitandó szabad devizapiacon kialakuló új árfolyam középarányosát és a különbözetet Franciaország tartozik befizetni. A frankdevalválás minden hasznát nyilvánvalóan azok a körök zsebelik be, amelyek évek óta halmozták a dollárt és az aranyat Franciaországban is, de titkos számlákon az Egyesült Államokban is és most módjukban áll minden hátrányos következmény nélkül, szabadon eladni felhalmozói kincseiket. Ha ugyan megteszik.két milliárd dolárról van itt szó, olyan francia vagyonról, amelyet a francia felső rétegek megtagadtak saját nemzetgazdaságuk újjáépítésétől Nagyon kétséges, hogy jobb belátásra térjenek, és ne számítsanak arra, hogy talán e közeljövőben még sokkal nagyobb eredményekkel járhat számukra, ha ezt a dollárs aranykincset tovább tartogatják. Az bizonyos, hogy a frank devalválása és a szabadpiac megnyitása a tömegek megélhetési költségét Franciaországban fokozni fogja éppen akkor, amikor a világpiacon dönti fordulat angol és amerikai szakkörök egyetértő véleménye szerint abban áll, hogy ebben az évben megindul a gabonaárak, s ezze az élelmiszerárak esése is. Csökkenő világpiaci áramlat mellett egy valutát devalváln, csak a tömegek kárára szolgálhat. Az is kétséges, végül, hogy az exportdeviza bevezetése lehetővé teszi a francia kereskedelmi mérleg nagy hiányának a kiküszöbölését. Az ideiglenes számadatok szerint a franciaországi kereskedelmi mérleg 1947-ben 260 milliárd frank értékű behozatalt és 130 milliárd frank értékű kivitelt mutat fel. A francia kamara külkereskedelmi bizottságának legutóbbi jelentése szerint 1948-ban a külkereskedelmi mérleg hiánya elérheti a 250 milliárd frankot, amit az exportdeviza csökkenthet ugyan, de nem küszöbölhet ki Egy bizonyos, a washingtoni és london kormányok hangzatos célkitűzését, Nyugat Európa integrálását a frank devalválást nem mozdította elő. Ellenkezőleg azt kel mondanunk, hogy sietteti a dezintegrálást Kiss Dezső. Drága mulatság MACON, Ga. — A városi építészeti hivatal felügyelője figyelmeztette Mrs. A. E. Jonest, hogy sürgősen javítassa ki kéményét, mert a szomszédházra fog dőlni. Az aszszony kiutasította a felügyelőt, hogy semmi köze hozzá, ha ledől a kémény, nem az ő kára lesz. Alig távozott el a felügyelő, a szél ledöntötte a kéményt, mely bezúzta a szomszéd ház tetejét és betört három ablakot. Saját érdeked,hogy a Magyar Jövő még erősebb legyen! Márciusi Ünnepély Trentonban! Testvériség Független Rákóczi Osztálya MÁRCIUS 13-ÁN, SZOMBATON este 8 órai kezdettel ünnepli a MAGYAR SZABADSÁGHARC 100 ÉVES ÉVFORDULÓJÁT A Magyar Otthon 2-ik számú termében TEAESTÉLLYEL egybekötve. ELSŐRENDŰ PROGRAM A Bronxi Műkedvelők legjobbjai három színdarabbal, egy dráma és két vígjáték. — KOVÁCS VILMA énekművésznő. KÖRÖSI TIHAMÉR operaénekes kitűnő énekszámai. — PRÁGER JENŐ konferál és az ünnepi beszédet FEHÉR JÓZSEF tartja. Beléptidij tetszés szerint Kérjük a trentoni magyarságot, hogy tömegesen jöjjenek el erre a szenzációs ünnepélyre, hogy mi is méltóan ünnepeljük meg a MÁRCIUS IDUSÁT.