Magyar Jövő, 1948. június (47. évfolyam, 127-152. szám)

1948-06-01 / 127. szám

2 (Tmagyar Published Daily, except Sunday and certain Holi­days >y the HUNGARIA/N DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th Street. New York 3, N. Y, Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő **».nager: EUGENE PRAGER; ügyvezető Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, $5.50 half year, $3.00 three months. Europe, Aus­tralia, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. . .ntered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post Office of New York, N. Y., wider the Act of March, 1879. A Mundt javaslat megalkotói ugyanazt a trükköt használják, amit a nácik alkalmaztak: “vörösnek” nevez­nek mindenkit, aki ellenzi törekvésüket. Henry A. Wallace tette ezt a kijelentést, hangsúlyozva, hogy a Mundt javaslat pro­pagandistái és a javaslatot támogató újsá­gok, meg akarnak ijeszteni mindenkit, aki kritizálni merészeli Mundt és társai szüle­ményét és rámutat annak alkotmányellenes voltára. A vörösfaló náci trükk elérte magát a képviselőházat is. Eberharter, pennsylvaniai képviselő, mint a Congressional Record má­jus 18-iki számában olvasható, vádat emelt hogy “az Amerika-ellenes bizottság már kommunista taktikával kezdi vádolni a ja­vaslatot ellenző törvényhozókat is.” Az Amerika-ellenes bizottság mindenáron azt akarja elhitetni, hogy csak a kommunis­ták ellenzik a javaslatot, ezzel szemben a valóság az, hogy majdnem az összes, vala­mennyire liberálisnak, vagy demokratikus­nak mondható, sok esetben vehemensen kommunista-ellenes szervezetek is a javas­lat ellen foglaltak állást. íme néhány ezek közül a szervezetek kö­zül : A CIO hivatalosan tiltakozott 7 milliós tagsága nevében. Az American Civil Liber­ties Union kommunista-ellenes igazgatósága vádat emelt, hogy a javaslat “szemmel lát­hatólag alkotmányellenes.” A szervezet nyi­latkozatában leszögezte, hogy “demokrácia­ellenes módszerek elfogadása nem védi a demokráciát s a javaslat megtagadja az amerikai polgárok alapvető jogait azok nem tetsző véleményéért, vagy barátkozásáért.” A­ New York Post, a Washington Post, a PM és egyébb liberális lapok vezércikkek­ben tiltakoztak a Mundt javaslat ellen s csupán a legreakciósabb lapok és azok cikk­írói siettek Mundt támogatására. Az acélmunkások bostoni konvenciója teljes harcot hirdetett a Mundt javaslat el­len ,“a gondolat, a szólás és a társulási sza­badság veszedelmének” bélyegezve meg azt. Tiltakozott a javaslat ellen A. F. Whitney, a vasutasszövetség elnöke, tiltakozott Mi­chael Quill, a szállítómunkások nevében, va­lamint a ruhaipari munkások szervezete. Francis J. Haas, Grand Rapids katolikus püspökének tiltakozását Mary Norton, new Jersey képviselő a Kongresszusban olvasta fel. A püspök kijelenti, hogy a javaslat “to­­talitáriánus diktatúrát” jelent. William C. O’Dwyer, new yorki polgár­­mester, a katolikusok egyik legismertebb vi­lági vezetője ugyancsak tiltakozott a javaslat ellen, amiért megtámadta a katolikus hábo­rús veteránok reakciós szervezete. O’Dwyer visszaverte ezt a támadást és megismételte tiltakozását. Mialatt a reakció teljes gőzzel sietteti a javaslatot, hogy ne legyen a nép számára elég idő, hogy felismerje annak valóságát, a sajtó egyetlen szóval sem említi meg, hogy a Business Action, a gyáriparosok szövet­sége átal létrehozott kereskedelmi kamara lapja, mely a Washingtonban lebzselő, nép­ellenes kongreszusi ki­járókat képviseli, meg­említi, hogy a Mundii javaslat követi az Or­szágos Kereskedelmi Kamara egy év előtt tett washingtoni tanúskodásának vonalát. A kereskedelmi kamara és a gyáriparosok szövetségének ki­járói készítették el a Taft- Hartley törvény vázlatát. Most a második számú, a Mundi javaslat következik. Délafrikában az úgynevezett nacionalista párt nagy választási győzelmet aratott , és ez a párt náci érzelmű politikusok vezér­lete alatt áll. A parlamentbe bejutott kép­viselők közül számos nyílt náci van. Ezek legtöbbjét a háború alatt internálni kellett a kormánynak, de ma — hála Truman és Attlee politikájának — a­ délafrikai parla­mentben ülnek. • • Teheránban, Jaltában és Potsdamban a győztes hatalmak, Amerika, Anglia és a Szovjetunió megállapodtak abban, hogy a tartós béke biztosítása érdekében múlhatat­lanul szükséges a nácizmus és fasizmus minden maradványának felszámolása min­den országban. Ezt a politikát természetesen csak a Nagy Három együttműködésé­nek légkörében lehetett volna megvalósíta­ni. De Potsdam után a Truman adminisztrá­ció, engedve Wall Street és a legreakciósabb amerikai monopolisták nyomásának, letért az együttműködés roosevelti ösvényéről. A Szovjetunióval való együttműködés helyett a háború után fennmaradt reakciós kormá­nyok támogatását tűzte ki célul. Németor­szágban az egykor Hitlert támogató nagytő­kések ismét régi előjogaikat élvezik. Görög­országban, Kínában, Olaszországban a re­akciót támogatjuk. Azokból az államokból pedig, ahol a reakciót gyökerestől kitépték, mint a keleteurópai demokráciákból, Amerikába gyűlnek a régi rendszer ügy­nökei és vezérei. , Ilyen körülmények között nem lehetünk meglepődve afölött, hogy a brit birodalom egyes államaiban új életre kelt a fasizmus és nyílt nácizmus. Ez a délafrikai választások tanulsága. Az imperialisták előkészítik a talajt egy új kísérletre a nácizmussal. Meddig fogja a demokratikus, békeszerető emberiség tűrni tobzódásukat? Vészjelek­­ Délafrikából A délafrikai választások eredményei út intő jelül szolgálnak a demokratikus­ embe­riség számára arra nézve, hogy a Wall Streeti imperialisták befolyása alá került Truman kormány és a szociál­ imperialista Attlee Bevin kormánypolitikája homlokegye­nest ellenkezik mindazon célokkal, melyek­ért a második világháborút vívtuk és előké­szíti a talajt a világ minden kapitalista or­szágaiban a nácizmus és fasizmus újbóli ki­­csi­ázására. . . .... V­endégvezércikk Anglia a régi maradt Az a gyakorta hangoztatott vád, hogy az angol Labor Party az angol imperialista po­litika folytatója, nem látszik alaptalannak. Napról-napra jobban bebizonyosodik, hogy az angol kormány nemzeti érdekeit fölébe helyezi az általános béke és az emberiség er­kölcsi érdekeinek. A tegnapi súrlódás Anglia és Amerika között a palesztinai kérdésben jellemző tü­net. Amerika— ezúttal a szovjettel egyet­értésben — javasolta, hogy a NN használ­­­jon fegyveres erőt a béke helyreállítására­­ Palesztinában. Anglia ellenezte a javaslatot­ azon az alapon, hogy “a támadó fél megál­­lapítása nemzetközi bonyodalmakat okoz­hatna.” Nem tudjuk ki okozhatná a nemzetközi­ bonyodalmat, amikor a világ két legnagyobb politikai hatalmassága, Amerika és a Szov­jet egyetértésben van a kérdésben. A nem­zetközi bonyodalmat maga Anglia okozná, mint ahogy eddig is ő volt a közelkeleti baj­keverő. Az imperialista politika folytatásá­hoz múlhatatlanul szükséges az arab vi­lág rokonszenvének magatartása s Anglia ennek érdekében nem riad vissza a paleszti­nai vérfürdő megrendezésétől. Mert hogy a színfalak mögül Anglia irányítja a játékot, s az ma már köztudott az egész világon. A híres Arab Légió, az arab világ egyetlen harci alakulata, angol pénzen jött létre, angol tisztek szervezték és akcióit angol vezérkari tisztek irányítják ma is. Pa­rancsnoka egy angol tábornok, akit az an­gol kormány “kikölcsönzött” az araboknak. Az angol kormány makacsul visszatartja elismerését az új zsidó államtól, holott Amerika, a szovjet, Lengyelország, Jugo­szlávia, Csehszlovákia és számos délameri­kai állam már az első napon elismerte. Sőt, az angol kormány egy szószólója kijelentet­te, hogy Anglia változatlanul el fogja lát­ni fegyverrel az arabokat, mindaddig, amíg a UN törvénytelennek nem minősíti az in­váziót. De maga Anglia az, amely megaka­dályozza, hogy az UN ilyen döntést hozzon. Napjainkban, amikor minden agresszió­nak és az agresszió támogatásának — ve­szedelmes példaadó jellege van, az angol­ kormány magatartását nem lehet eléggé el­ítélni. Íme egy eset, amikor a két, olyannyi­ra farkasszemet néző tábor két legfőbb tag­ja megegyezésre tud­ jutni egy kérdésben — egy kérdésben, amely a békét szolgálja — s Anglia útjában áll a jószándéknak, s örülünk, hogy ebben a kérdésben Anglia szemben találja magát Amerikával s az amerikai közvélemény legalább tudni fog­ja, hogy kiben keresse a béke gátlóját. (Szabadság — Cleveland.) (A Szabadság ezúttal szintén több helyes megállapítást tesz, de ismét szemet huny a Truman adminisztráció felelőssége előtt. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy Ameri­­­ka és Anglia vezérkarai tovább is együtt­működnek. Elképzelhetetlen az, hogy angol vezérkari tisztek, az amerikaiak tudta nél­kül képeznék ki az arab hadsereget, hogy a Forrestal klikk olajpolitika manipulációiról ne is beszéljünk. — Szerk.) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) KEGYETLENÜL LEMÉSZÁROLTAK ÖTSZÁZ KÍNAI KOMMUNISTÁT C­S­I­N­G CSUAN, Senszi tartomány. — Ma Wen-ting tábornok bejelentette, hogy a kínai kormány csapatai öt­száz kínai kommunista fog­lyot lemészároltak. A foglyok fejét, mondta a tábornok, széles kardokkal ütötték le, a többit kézigrá­nátokkal gyilkolták meg. A tábornok miinden izga­lom nélkül mondta el a tö­megmészárlást, amely a múlt héten zajlott le Ningsien, egy Kanszu­ tartománybeli falucs­ka közelében. Okul azt hozta fel a 82-ik nemzeti hadosztály parancs­nokhelyettese, hogy lázadás tört ki a foglyok között. Táborában lévő muzulmán és buddhista katonák viszont azt tanúsítják, hogy azért mészárolták le a foglyokat, mert nem akarták megmon­dani parancsnokaik neveit. Leölésüknél nem is azonosí­tották kilétüket. Ezzel egyidőben érkezett Nankingból a hír, hogy az amerikai segítséggel való­színűleg Formoza szigetén kiképzett, több mint 200,000­­ főre rugó újabb kormány­csapatokat két hónapon be­lül belevetik a kínai polgár­háborúba. A kormány szó­csöve, akitől ez a hír szárma­zik, hozzátette, hogy ezek az újabb csapatok lehetővé te­szik majd a nacionalisták számára, hogy a kezdeménye­zést magukhoz ragadják. L­EVELEM E rovatunkban kifejezett vélemények nem szükségszerűleg azonosak lapunkéval. Kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják. Kéziratok megőrzését nem vállaljuk. Visszaküldendő kéziratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel ellátott, címzett válaszborítékot mellékeim. Nevet kapott a falum főutcája ’ Tisztelt szerkesztőség! A mai nagy események közepette tudom nem nagy jelentőségű az a tény, hogy az én kis falumban, Érpapa­­kon, a magyar parasztság nagy mártírjáról, Dózsa Györgyről nevezték el a fő­utcát. Amikor elhagytam a falu­mat, nem volt neve az utcá­nak, talán nem is kellett, hi­szen alig pár száz lakosa volt az egész községnek. Amikor ott hagytam az én kis csalá­domat, még három éves volt a vejem, aki most tudatott, hogy apukám, ha ezentúl,.. úgy írja, hogy Dózsa Györgyi utca, Érpatak, mert az utcát, ahol maga született, a község elöljárósága megkeresztelte. Tisztelettel Papp Miklós, Kanada. A. Balta californiai olva­sónk az alanti sorok kísére­tében fizetett elő két óhazai ismerőse részére: Kérem küldjék a lapot a mellékelt címekre, hogy ol­vashassanak, tanuljanak és másokat is taníthassanak, hogy ne vegyenek be ember­csinálta maszlagot és ébred­jenek már fel a sötétségből, abból a sötétségből, amelyet a főurak és társaik jóvoltából a szegény magyar nép kapott. NEW YORK. — Edward J. Knight 36 éves volt kór­házi ápoló és 44 éves felesé­ge, aki többszörös háztulaj­donos, a nagy lakásínséget csalásra használták fel. 46 személytől több mint 70,000 dollárt vettek fel azzal, hogy lakást szereznek számukra. A pénzt megtartották, de La­kást nem szereztek. Letartóz­tatták őket. “TESTVÉRISÉG NAP” DETROITBAN A ‘Testvériség’ (IWO) detroiti kerülete, valamint az illinoisi és indanai osztályok bevonásával JÚNIUS HÓ HATODIKÁN­Ak vasárnap délután fél 4 órai kezdettel a­­ Petőfi Kör összes helyiségeiben NAGYSZABÁSÚ VERSENYZÁRÓ TESTVÉRISÉG NAPOT RENDEZ. Három legújabb magyar hangosfilm kerül bemutatásra: Felszabadult Magyarország—Megbű­nhődnek a háborús bűnösök — Elhagyott gyermekek. ESTE HAT ÓRAKOR DÍSZVACSORA Vacsora után kerül a sor az értékes díjak kiosztására. Első díj: hajó és vasútjegy Magyarországba és vissza. Belépti jegy ára: 50 cent. TENGERPARTI KIRÁNDULÁS LOS ANGELESBEN A Testvériség 1044-ik Osztálya Június hó 13-án, vasárnap NAGYSZABÁSÚ KIRÁNDULÁSt rendez a HERMOSA BEACHEN • a Munkás Otthon tengerparti helyiségében a Magyar Jövő javára. • Kitűnő birkapörkölt, csirke ebéd, hűsítők, fürdés és mindenféle szórakozás lesz. Kérjük elsősorban tagjain­kat, de az összmagyarságot is, hogy tömegesen jelenjenek meg. June 1, 1948 . BUDAPESTI RIPORT írja: JAK SÁNDOR Amerikai magyarok között Budapesten Villamosok, autók, autóbuszok, a nyugati pályaudvarra érkező vonatok dübörgése, em­berek járása-menése nagyvárosi szimfónia­ként zeng a Teréz­ körúton. A széles, napsütötte gyalogjárón, a “Sca­la” mozi előtt amerikai magyarok gyülekez­nek. A mai programok: “A szépség ünnepe” filmnek megnézése, utána kirándulás a szabadsághegyi emlék­műhöz, majd a Mávag műhelyeinek és dol­gozóinak felkeresése következik. A pestiek érdeklődve és mosolyogva ve­szik körül az amerikai magyarokat, akiket mindenütt rokonszenv fogad. Közéjük keveredem. Perceken belül kiderül, hogy régi jó isme­rősök, mondhatnám úgyis, hogy barátok va­gyunk. Nekik írtam a Magyar Jövő hasábjain közölt beszámolóimat, így teremtődött meg közöttünk a lelki kapcsolat. — Meghatva hallgatom, amint mondják, hogy a többi amerikai magyar is figyelemmel kíséri írá­saimat. S lelkemnek öröm, amikor Gidely Sándorné, a többiek helyeslése közben ki­jelenti, “ha haza megyünk megmondjuk, hogy mindaz, amit Ják Sándor ír, az igaz és az ország valójában úgy fejlődött ki, amint a beszámolóin át mi magunk ott Ameriká­ban is láttuk”. S nekem eszembe jut, az amit egyszer a Magyar Jövőbe írtam: “Amikor az ame­rikai magyaroknak jó és rosszról beszámo­lok, fokozott felelősséget érzek, mert az őszinteség még nagyobb mértékben kötelez velük szemben.” Meghitté válik közöttünk a hangulat és hirtelen elhatározom, hogy közintervjúban kérdem meg tőlük, milyenek a benyomá­saik. « Egy széles kalapú fiatalember áll mellet­tem, nagymintás, “amerikás” nyakkendős. — Kérem én hajlandó vagyok tapaszta­lataimról beszélni — mondja’ — de csak az­zal a feltétellel, ha nem írja meg nevemet. Megütközve nézek rá. — Miért? — kérdem. — Félek, ha haza megyek kellemetlensé­gem támadhat — feleli. — Szeretném, ha megmagyarázná. — Olyan állásban vagyok, ahol nem szí­vesen veszik, ha az itteni helyzetről jót mon­dok. — Akkor n­em kérem nyilatkozatát — mondom és a többi amerikás magyar he­lyesli. — Az igazságért mindenütt és minden­kor helyt kell állni — jelenti ki Molináry Berta, akit nyilatkozatra kérek. — A határon annyi meleg szeretetben ré­szesültünk — folytatta az amerikai ma­gyar nő — hogy mindjárt derűsebben lát­tunk mindent. A tisztaság elsősorban­­az, ami engem meglepett, még rengeteg rom­házat láttam, különösen Budán, de ennek dacára minednütt olyan tisztaság uralkodik, hogy azt sehol Európában nem láttam. — Elmentem a Ferenciek­ terén lévő meg a töb­bi római katolikus templomba, amelyek ál­landóan nyitva vannak a hívők számára. Emberek bemennek imádkozni, egyik rövi­­debb, másik hosszabb időre. Felekezeti isko­lákban is jártam, ahol az állam által fize­tett tanítókkal beszélgettem, mindegyik ki­jelentette, hogy szabadon és nyugodtan ta­níthat. — A legteljesebb vallási szabadság­ról győződtem meg. — Az emberek arcán nemcsak a csüggedés jelét nem láttam, ha­nem általános derűt találtam. Sokan pa­naszkodnak még, hogy fizetéseik nincsenek arányban az árakkal, de ezek is összehason­lítást tesznek mindazzal, ami még itt nem­régen volt és bizakodva néznek a jövő elé. — Még a legreakciósabb amerikai, vagy angol újságot is olvashatom, ha akarom, három napon belül érkeznek ide. — Sehol semmi mozgásunkban nem akadályoz meg, oda megyünk, ahová akarunk, mindenki nyu­godtan beszélhet velünk, olvassuk az itt megjelenő ellenzéki lapokat és nem akadt egy ipari munkás, aki ne öntudatosan be­szélne munkájáról és az országáról — a szabad, az újjáépülő Magyarországról. Immerblum József az alantiakat mondot­ta : — Engem Magyarország iparának fej­lődése fogott meg a leginkább. Olyan cipő­ket és ilyen tetszetős ruhaanyagokat, ami­lyeneket itt az üzletekben mindenféle jegy nélkül árulnak és amilyet mindenki tetszés szerinti mennyiségben kaphat, még nálunk sem láttam. ízléses, finom áruk és egészen fantasztikusnak tűnik, hogy egy-két évvel ezelőtt mindebből semmit nem lehetett kap­ni. Meggyőződésem szerint Magyarország rövidesen a legexportképesebb állammá vá­lik Európában. Igaz, ez függ attól is, hogy az árakat milyen mértékben tudják leszo­­rítani. — A forint stabil és vásárló ereje nem csökken. — A megélhetési viszonyok még kétségkívül nehezek, de látom, hogy a dolgozók ma olyan helyekre mehetnek­­ nyaralni, amilyenekről ezelőtt nem is ál­modhattak. Zavartalanul, nyugodtan mehe­tek bárhová, senki nem érdeklődik felőlem. Titka János a következő nyilatkozó: — Megdöbbent, hogy milyen lelkiismeret­len eszközöket használ a rágalmazó propa­­ganda. Ide kellett jönnöm és látnom, hogy t­ milyen ostoba és szörnyű hazugságokra ké­pesek. — Annyira megmételyezik az embe­reket, hogy én is csak most látom, milyen­­ mesterkedéseket használnak fel az óhaza bemocskolására­ és mennyire nem igaz eb­ből semmi. — Szabadságot, fejlődést tapasz­talok, az emberek szívesen dolgoznak. Sze­rintem egy ország megítélése szempontjá­ból egyik legfontosabb bizonyíték: milyen a munkakedv és itt, az óhazában komoly mun­kaverseny folyik. “Magunknak építjük az országot” mondja mindenki és eszerint dol­gozik. Hirsch Paula mondja: — Felejthetetlen számomra a május el­sejei felvonulás, oda igazán nem lehetett­­ kényszeríteni az embereket, csak szabad or­szágban lehet ilyen ■impozáns a munkások ünnepe. — Rokonaimmal, barátaimmal bi­zalmasan beszélgetek, elmondják, hogy mi volt itt, miként öltek, romboltak a fasisz­­­ták és miként indult meg a romokon újra az élet. Beszélnek az ostrom után elindult vil­lamosról, az első tál meleg ételről, a billiós inflációról és magam látom, hogy ma már hol tartanak. Ennek dacára úgy hallom, hogy még ma is alattomosan mesterkedik a reakció. Bizony vannak, akik megszokták a­z új­múltban a gyilkolást, a rombolást, a rablást és sehogyan sincs ínyükre az egyre fejlő­­dőbb, egyre erősebb demokrácia. Ezeknek az országban belül semmi talajuk, de a kí­vülről jövő propaganda biztatja őket. Ezek azok, akiknek egyetlen elképzelésük az atom­bomba, mert azt hiszik, hogy háború ese­tén újra felülkerekedhetnek és folytatják, ahol abba­hagyták.­­ A néhány, főleg Ame­rika felől érkező propagandával rombolási reményükben megerősített semmirekelőktől eltekintve itt mindenkit eltölt a béke sze­­retete, borzadnak a háború lehetőségétől, békét és munkát akarnak. — Szemlátomást épül napról-napra ez az ország amely biztos után halad a boldogabb élet felé. Gidely Sándorné beszéli: — Börtönökről, fosztogatásokról és csupa bűnről beszélnek. Írnak Magyarországgal­­ kapcsolatban és én a nappalifényű éjszaká­kon nyugodtan sétálok bármelyik utcán. Nem látok egyetlen szovjet katonát, a sor-oz­galomra ügyelő rendőrök udvariasak és az utca rendje teljesen kifogástalan. — Min­denki dolgozik, aki munkaképes és mindenki igyekszik is dolgozni.­­ A munkások sok kedvezményben részesülnek. A szakszerve­zetek nagyszerűen teljesítik feladatukat és őrt állanak a dolgozók mellett. Szórakozó­­helyek nyitottak, a parkokban békessége­­sen tere-ferélnek, a cukrászdákban, kávéhá­­zakbann, espressokban sok fagylalt és feke­tekávé fogy, egy adag egy forint. — Iga­z, sok közszükségleti cikk még ma is nagyon drága, de egyre több a vásárlóközönség. — Senki engem mozgásomban nem zavart meg. Horváth Adolf mondja: — Új világ születik itt, olyan világ, ami­lyet ennek az országnak dolgozói, — akik közül, mint én jómagam is, kivándorolni kényszerült — alig mertek álmodni. — Bol­dog vagyok, hogy haza jöhettem és ha visz­­szamegyek elsők között fogok küzdeni a hazaárulók alaptalan rágalmazásai ellen. — Sok mindent láttam és mindent meg akarok nézni mielőtt hazamegyek. Fenyő József igy szól: — Asztalos vagyok New Yorkban. A mes­terséget még idehaza tanultam, régi inas­­társaimmal találkoztam. Az egyik volt ta­­nulótársam most üzemi igazgató, a másiké szakszervezeti vezető, a többi is megelége-­­dett. Sokat vagyok együtt dolgozókkal és ezek mind rendületlenül bíznak abban, hogy megépítik az új, demokratikus Magyaror­szágot, ahol minden becsületes embernek lesz kenyere.­­ A jelenlegi helyzetet is, ki­indulva abból, hogy milyen borzalmas rom­bolást vittek itt végre, nagyon megnyugta­tónak találom.

Next