Magyar Jövő, 1948. június (47. évfolyam, 127-152. szám)
1948-06-01 / 127. szám
2 (Tmagyar Published Daily, except Sunday and certain Holidays >y the HUNGARIA/N DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th Street. New York 3, N. Y, Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő **».nager: EUGENE PRAGER; ügyvezető Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, $5.50 half year, $3.00 three months. Europe, Australia, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. . .ntered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post Office of New York, N. Y., wider the Act of March, 1879. A Mundt javaslat megalkotói ugyanazt a trükköt használják, amit a nácik alkalmaztak: “vörösnek” neveznek mindenkit, aki ellenzi törekvésüket. Henry A. Wallace tette ezt a kijelentést, hangsúlyozva, hogy a Mundt javaslat propagandistái és a javaslatot támogató újságok, meg akarnak ijeszteni mindenkit, aki kritizálni merészeli Mundt és társai szüleményét és rámutat annak alkotmányellenes voltára. A vörösfaló náci trükk elérte magát a képviselőházat is. Eberharter, pennsylvaniai képviselő, mint a Congressional Record május 18-iki számában olvasható, vádat emelt hogy “az Amerika-ellenes bizottság már kommunista taktikával kezdi vádolni a javaslatot ellenző törvényhozókat is.” Az Amerika-ellenes bizottság mindenáron azt akarja elhitetni, hogy csak a kommunisták ellenzik a javaslatot, ezzel szemben a valóság az, hogy majdnem az összes, valamennyire liberálisnak, vagy demokratikusnak mondható, sok esetben vehemensen kommunista-ellenes szervezetek is a javaslat ellen foglaltak állást. íme néhány ezek közül a szervezetek közül : A CIO hivatalosan tiltakozott 7 milliós tagsága nevében. Az American Civil Liberties Union kommunista-ellenes igazgatósága vádat emelt, hogy a javaslat “szemmel láthatólag alkotmányellenes.” A szervezet nyilatkozatában leszögezte, hogy “demokráciaellenes módszerek elfogadása nem védi a demokráciát s a javaslat megtagadja az amerikai polgárok alapvető jogait azok nem tetsző véleményéért, vagy barátkozásáért.” A New York Post, a Washington Post, a PM és egyébb liberális lapok vezércikkekben tiltakoztak a Mundt javaslat ellen s csupán a legreakciósabb lapok és azok cikkírói siettek Mundt támogatására. Az acélmunkások bostoni konvenciója teljes harcot hirdetett a Mundt javaslat ellen ,“a gondolat, a szólás és a társulási szabadság veszedelmének” bélyegezve meg azt. Tiltakozott a javaslat ellen A. F. Whitney, a vasutasszövetség elnöke, tiltakozott Michael Quill, a szállítómunkások nevében, valamint a ruhaipari munkások szervezete. Francis J. Haas, Grand Rapids katolikus püspökének tiltakozását Mary Norton, new Jersey képviselő a Kongresszusban olvasta fel. A püspök kijelenti, hogy a javaslat “totalitáriánus diktatúrát” jelent. William C. O’Dwyer, new yorki polgármester, a katolikusok egyik legismertebb világi vezetője ugyancsak tiltakozott a javaslat ellen, amiért megtámadta a katolikus háborús veteránok reakciós szervezete. O’Dwyer visszaverte ezt a támadást és megismételte tiltakozását. Mialatt a reakció teljes gőzzel sietteti a javaslatot, hogy ne legyen a nép számára elég idő, hogy felismerje annak valóságát, a sajtó egyetlen szóval sem említi meg, hogy a Business Action, a gyáriparosok szövetsége átal létrehozott kereskedelmi kamara lapja, mely a Washingtonban lebzselő, népellenes kongreszusi kijárókat képviseli, megemlíti, hogy a Mundii javaslat követi az Országos Kereskedelmi Kamara egy év előtt tett washingtoni tanúskodásának vonalát. A kereskedelmi kamara és a gyáriparosok szövetségének kijárói készítették el a Taft- Hartley törvény vázlatát. Most a második számú, a Mundi javaslat következik. Délafrikában az úgynevezett nacionalista párt nagy választási győzelmet aratott , és ez a párt náci érzelmű politikusok vezérlete alatt áll. A parlamentbe bejutott képviselők közül számos nyílt náci van. Ezek legtöbbjét a háború alatt internálni kellett a kormánynak, de ma — hála Truman és Attlee politikájának — a délafrikai parlamentben ülnek. • • Teheránban, Jaltában és Potsdamban a győztes hatalmak, Amerika, Anglia és a Szovjetunió megállapodtak abban, hogy a tartós béke biztosítása érdekében múlhatatlanul szükséges a nácizmus és fasizmus minden maradványának felszámolása minden országban. Ezt a politikát természetesen csak a Nagy Három együttműködésének légkörében lehetett volna megvalósítani. De Potsdam után a Truman adminisztráció, engedve Wall Street és a legreakciósabb amerikai monopolisták nyomásának, letért az együttműködés roosevelti ösvényéről. A Szovjetunióval való együttműködés helyett a háború után fennmaradt reakciós kormányok támogatását tűzte ki célul. Németországban az egykor Hitlert támogató nagytőkések ismét régi előjogaikat élvezik. Görögországban, Kínában, Olaszországban a reakciót támogatjuk. Azokból az államokból pedig, ahol a reakciót gyökerestől kitépték, mint a keleteurópai demokráciákból, Amerikába gyűlnek a régi rendszer ügynökei és vezérei. , Ilyen körülmények között nem lehetünk meglepődve afölött, hogy a brit birodalom egyes államaiban új életre kelt a fasizmus és nyílt nácizmus. Ez a délafrikai választások tanulsága. Az imperialisták előkészítik a talajt egy új kísérletre a nácizmussal. Meddig fogja a demokratikus, békeszerető emberiség tűrni tobzódásukat? Vészjelek Délafrikából A délafrikai választások eredményei út intő jelül szolgálnak a demokratikus emberiség számára arra nézve, hogy a Wall Streeti imperialisták befolyása alá került Truman kormány és a szociál imperialista Attlee Bevin kormánypolitikája homlokegyenest ellenkezik mindazon célokkal, melyekért a második világháborút vívtuk és előkészíti a talajt a világ minden kapitalista országaiban a nácizmus és fasizmus újbóli kicsiázására. . . .... Vendégvezércikk Anglia a régi maradt Az a gyakorta hangoztatott vád, hogy az angol Labor Party az angol imperialista politika folytatója, nem látszik alaptalannak. Napról-napra jobban bebizonyosodik, hogy az angol kormány nemzeti érdekeit fölébe helyezi az általános béke és az emberiség erkölcsi érdekeinek. A tegnapi súrlódás Anglia és Amerika között a palesztinai kérdésben jellemző tünet. Amerika— ezúttal a szovjettel egyetértésben — javasolta, hogy a NN használjon fegyveres erőt a béke helyreállítására Palesztinában. Anglia ellenezte a javaslatot azon az alapon, hogy “a támadó fél megállapítása nemzetközi bonyodalmakat okozhatna.” Nem tudjuk ki okozhatná a nemzetközi bonyodalmat, amikor a világ két legnagyobb politikai hatalmassága, Amerika és a Szovjet egyetértésben van a kérdésben. A nemzetközi bonyodalmat maga Anglia okozná, mint ahogy eddig is ő volt a közelkeleti bajkeverő. Az imperialista politika folytatásához múlhatatlanul szükséges az arab világ rokonszenvének magatartása s Anglia ennek érdekében nem riad vissza a palesztinai vérfürdő megrendezésétől. Mert hogy a színfalak mögül Anglia irányítja a játékot, s az ma már köztudott az egész világon. A híres Arab Légió, az arab világ egyetlen harci alakulata, angol pénzen jött létre, angol tisztek szervezték és akcióit angol vezérkari tisztek irányítják ma is. Parancsnoka egy angol tábornok, akit az angol kormány “kikölcsönzött” az araboknak. Az angol kormány makacsul visszatartja elismerését az új zsidó államtól, holott Amerika, a szovjet, Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia és számos délamerikai állam már az első napon elismerte. Sőt, az angol kormány egy szószólója kijelentette, hogy Anglia változatlanul el fogja látni fegyverrel az arabokat, mindaddig, amíg a UN törvénytelennek nem minősíti az inváziót. De maga Anglia az, amely megakadályozza, hogy az UN ilyen döntést hozzon. Napjainkban, amikor minden agressziónak és az agresszió támogatásának — veszedelmes példaadó jellege van, az angol kormány magatartását nem lehet eléggé elítélni. Íme egy eset, amikor a két, olyannyira farkasszemet néző tábor két legfőbb tagja megegyezésre tud jutni egy kérdésben — egy kérdésben, amely a békét szolgálja — s Anglia útjában áll a jószándéknak, s örülünk, hogy ebben a kérdésben Anglia szemben találja magát Amerikával s az amerikai közvélemény legalább tudni fogja, hogy kiben keresse a béke gátlóját. (Szabadság — Cleveland.) (A Szabadság ezúttal szintén több helyes megállapítást tesz, de ismét szemet huny a Truman adminisztráció felelőssége előtt. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy Amerika és Anglia vezérkarai tovább is együttműködnek. Elképzelhetetlen az, hogy angol vezérkari tisztek, az amerikaiak tudta nélkül képeznék ki az arab hadsereget, hogy a Forrestal klikk olajpolitika manipulációiról ne is beszéljünk. — Szerk.) MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) KEGYETLENÜL LEMÉSZÁROLTAK ÖTSZÁZ KÍNAI KOMMUNISTÁT CSING CSUAN, Senszi tartomány. — Ma Wen-ting tábornok bejelentette, hogy a kínai kormány csapatai ötszáz kínai kommunista foglyot lemészároltak. A foglyok fejét, mondta a tábornok, széles kardokkal ütötték le, a többit kézigránátokkal gyilkolták meg. A tábornok miinden izgalom nélkül mondta el a tömegmészárlást, amely a múlt héten zajlott le Ningsien, egy Kanszu tartománybeli falucska közelében. Okul azt hozta fel a 82-ik nemzeti hadosztály parancsnokhelyettese, hogy lázadás tört ki a foglyok között. Táborában lévő muzulmán és buddhista katonák viszont azt tanúsítják, hogy azért mészárolták le a foglyokat, mert nem akarták megmondani parancsnokaik neveit. Leölésüknél nem is azonosították kilétüket. Ezzel egyidőben érkezett Nankingból a hír, hogy az amerikai segítséggel valószínűleg Formoza szigetén kiképzett, több mint 200,000 főre rugó újabb kormánycsapatokat két hónapon belül belevetik a kínai polgárháborúba. A kormány szócsöve, akitől ez a hír származik, hozzátette, hogy ezek az újabb csapatok lehetővé teszik majd a nacionalisták számára, hogy a kezdeményezést magukhoz ragadják. LEVELEM E rovatunkban kifejezett vélemények nem szükségszerűleg azonosak lapunkéval. Kérjük olvasóinkat, hogy leveleiket röviden, tömören írják. Kéziratok megőrzését nem vállaljuk. Visszaküldendő kéziratokhoz kérünk megfelelő bélyeggel ellátott, címzett válaszborítékot mellékeim. Nevet kapott a falum főutcája ’ Tisztelt szerkesztőség! A mai nagy események közepette tudom nem nagy jelentőségű az a tény, hogy az én kis falumban, Érpapakon, a magyar parasztság nagy mártírjáról, Dózsa Györgyről nevezték el a főutcát. Amikor elhagytam a falumat, nem volt neve az utcának, talán nem is kellett, hiszen alig pár száz lakosa volt az egész községnek. Amikor ott hagytam az én kis családomat, még három éves volt a vejem, aki most tudatott, hogy apukám, ha ezentúl,.. úgy írja, hogy Dózsa Györgyi utca, Érpatak, mert az utcát, ahol maga született, a község elöljárósága megkeresztelte. Tisztelettel Papp Miklós, Kanada. A. Balta californiai olvasónk az alanti sorok kíséretében fizetett elő két óhazai ismerőse részére: Kérem küldjék a lapot a mellékelt címekre, hogy olvashassanak, tanuljanak és másokat is taníthassanak, hogy ne vegyenek be embercsinálta maszlagot és ébredjenek már fel a sötétségből, abból a sötétségből, amelyet a főurak és társaik jóvoltából a szegény magyar nép kapott. NEW YORK. — Edward J. Knight 36 éves volt kórházi ápoló és 44 éves felesége, aki többszörös háztulajdonos, a nagy lakásínséget csalásra használták fel. 46 személytől több mint 70,000 dollárt vettek fel azzal, hogy lakást szereznek számukra. A pénzt megtartották, de Lakást nem szereztek. Letartóztatták őket. “TESTVÉRISÉG NAP” DETROITBAN A ‘Testvériség’ (IWO) detroiti kerülete, valamint az illinoisi és indanai osztályok bevonásával JÚNIUS HÓ HATODIKÁNAk vasárnap délután fél 4 órai kezdettel a Petőfi Kör összes helyiségeiben NAGYSZABÁSÚ VERSENYZÁRÓ TESTVÉRISÉG NAPOT RENDEZ. Három legújabb magyar hangosfilm kerül bemutatásra: Felszabadult Magyarország—Megbűnhődnek a háborús bűnösök — Elhagyott gyermekek. ESTE HAT ÓRAKOR DÍSZVACSORA Vacsora után kerül a sor az értékes díjak kiosztására. Első díj: hajó és vasútjegy Magyarországba és vissza. Belépti jegy ára: 50 cent. TENGERPARTI KIRÁNDULÁS LOS ANGELESBEN A Testvériség 1044-ik Osztálya Június hó 13-án, vasárnap NAGYSZABÁSÚ KIRÁNDULÁSt rendez a HERMOSA BEACHEN • a Munkás Otthon tengerparti helyiségében a Magyar Jövő javára. • Kitűnő birkapörkölt, csirke ebéd, hűsítők, fürdés és mindenféle szórakozás lesz. Kérjük elsősorban tagjainkat, de az összmagyarságot is, hogy tömegesen jelenjenek meg. June 1, 1948 . BUDAPESTI RIPORT írja: JAK SÁNDOR Amerikai magyarok között Budapesten Villamosok, autók, autóbuszok, a nyugati pályaudvarra érkező vonatok dübörgése, emberek járása-menése nagyvárosi szimfóniaként zeng a Teréz körúton. A széles, napsütötte gyalogjárón, a “Scala” mozi előtt amerikai magyarok gyülekeznek. A mai programok: “A szépség ünnepe” filmnek megnézése, utána kirándulás a szabadsághegyi emlékműhöz, majd a Mávag műhelyeinek és dolgozóinak felkeresése következik. A pestiek érdeklődve és mosolyogva veszik körül az amerikai magyarokat, akiket mindenütt rokonszenv fogad. Közéjük keveredem. Perceken belül kiderül, hogy régi jó ismerősök, mondhatnám úgyis, hogy barátok vagyunk. Nekik írtam a Magyar Jövő hasábjain közölt beszámolóimat, így teremtődött meg közöttünk a lelki kapcsolat. — Meghatva hallgatom, amint mondják, hogy a többi amerikai magyar is figyelemmel kíséri írásaimat. S lelkemnek öröm, amikor Gidely Sándorné, a többiek helyeslése közben kijelenti, “ha haza megyünk megmondjuk, hogy mindaz, amit Ják Sándor ír, az igaz és az ország valójában úgy fejlődött ki, amint a beszámolóin át mi magunk ott Amerikában is láttuk”. S nekem eszembe jut, az amit egyszer a Magyar Jövőbe írtam: “Amikor az amerikai magyaroknak jó és rosszról beszámolok, fokozott felelősséget érzek, mert az őszinteség még nagyobb mértékben kötelez velük szemben.” Meghitté válik közöttünk a hangulat és hirtelen elhatározom, hogy közintervjúban kérdem meg tőlük, milyenek a benyomásaik. « Egy széles kalapú fiatalember áll mellettem, nagymintás, “amerikás” nyakkendős. — Kérem én hajlandó vagyok tapasztalataimról beszélni — mondja’ — de csak azzal a feltétellel, ha nem írja meg nevemet. Megütközve nézek rá. — Miért? — kérdem. — Félek, ha haza megyek kellemetlenségem támadhat — feleli. — Szeretném, ha megmagyarázná. — Olyan állásban vagyok, ahol nem szívesen veszik, ha az itteni helyzetről jót mondok. — Akkor nem kérem nyilatkozatát — mondom és a többi amerikás magyar helyesli. — Az igazságért mindenütt és mindenkor helyt kell állni — jelenti ki Molináry Berta, akit nyilatkozatra kérek. — A határon annyi meleg szeretetben részesültünk — folytatta az amerikai magyar nő — hogy mindjárt derűsebben láttunk mindent. A tisztaság elsősorbanaz, ami engem meglepett, még rengeteg romházat láttam, különösen Budán, de ennek dacára minednütt olyan tisztaság uralkodik, hogy azt sehol Európában nem láttam. — Elmentem a Ferenciek terén lévő meg a többi római katolikus templomba, amelyek állandóan nyitva vannak a hívők számára. Emberek bemennek imádkozni, egyik rövidebb, másik hosszabb időre. Felekezeti iskolákban is jártam, ahol az állam által fizetett tanítókkal beszélgettem, mindegyik kijelentette, hogy szabadon és nyugodtan taníthat. — A legteljesebb vallási szabadságról győződtem meg. — Az emberek arcán nemcsak a csüggedés jelét nem láttam, hanem általános derűt találtam. Sokan panaszkodnak még, hogy fizetéseik nincsenek arányban az árakkal, de ezek is összehasonlítást tesznek mindazzal, ami még itt nemrégen volt és bizakodva néznek a jövő elé. — Még a legreakciósabb amerikai, vagy angol újságot is olvashatom, ha akarom, három napon belül érkeznek ide. — Sehol semmi mozgásunkban nem akadályoz meg, oda megyünk, ahová akarunk, mindenki nyugodtan beszélhet velünk, olvassuk az itt megjelenő ellenzéki lapokat és nem akadt egy ipari munkás, aki ne öntudatosan beszélne munkájáról és az országáról — a szabad, az újjáépülő Magyarországról. Immerblum József az alantiakat mondotta : — Engem Magyarország iparának fejlődése fogott meg a leginkább. Olyan cipőket és ilyen tetszetős ruhaanyagokat, amilyeneket itt az üzletekben mindenféle jegy nélkül árulnak és amilyet mindenki tetszés szerinti mennyiségben kaphat, még nálunk sem láttam. ízléses, finom áruk és egészen fantasztikusnak tűnik, hogy egy-két évvel ezelőtt mindebből semmit nem lehetett kapni. Meggyőződésem szerint Magyarország rövidesen a legexportképesebb állammá válik Európában. Igaz, ez függ attól is, hogy az árakat milyen mértékben tudják leszorítani. — A forint stabil és vásárló ereje nem csökken. — A megélhetési viszonyok még kétségkívül nehezek, de látom, hogy a dolgozók ma olyan helyekre mehetnek nyaralni, amilyenekről ezelőtt nem is álmodhattak. Zavartalanul, nyugodtan mehetek bárhová, senki nem érdeklődik felőlem. Titka János a következő nyilatkozó: — Megdöbbent, hogy milyen lelkiismeretlen eszközöket használ a rágalmazó propaganda. Ide kellett jönnöm és látnom, hogy t milyen ostoba és szörnyű hazugságokra képesek. — Annyira megmételyezik az embereket, hogy én is csak most látom, milyen mesterkedéseket használnak fel az óhaza bemocskolására és mennyire nem igaz ebből semmi. — Szabadságot, fejlődést tapasztalok, az emberek szívesen dolgoznak. Szerintem egy ország megítélése szempontjából egyik legfontosabb bizonyíték: milyen a munkakedv és itt, az óhazában komoly munkaverseny folyik. “Magunknak építjük az országot” mondja mindenki és eszerint dolgozik. Hirsch Paula mondja: — Felejthetetlen számomra a május elsejei felvonulás, oda igazán nem lehetett kényszeríteni az embereket, csak szabad országban lehet ilyen ■impozáns a munkások ünnepe. — Rokonaimmal, barátaimmal bizalmasan beszélgetek, elmondják, hogy mi volt itt, miként öltek, romboltak a fasiszták és miként indult meg a romokon újra az élet. Beszélnek az ostrom után elindult villamosról, az első tál meleg ételről, a billiós inflációról és magam látom, hogy ma már hol tartanak. Ennek dacára úgy hallom, hogy még ma is alattomosan mesterkedik a reakció. Bizony vannak, akik megszokták az újmúltban a gyilkolást, a rombolást, a rablást és sehogyan sincs ínyükre az egyre fejlődőbb, egyre erősebb demokrácia. Ezeknek az országban belül semmi talajuk, de a kívülről jövő propaganda biztatja őket. Ezek azok, akiknek egyetlen elképzelésük az atombomba, mert azt hiszik, hogy háború esetén újra felülkerekedhetnek és folytatják, ahol abbahagyták. A néhány, főleg Amerika felől érkező propagandával rombolási reményükben megerősített semmirekelőktől eltekintve itt mindenkit eltölt a béke szeretete, borzadnak a háború lehetőségétől, békét és munkát akarnak. — Szemlátomást épül napról-napra ez az ország amely biztos után halad a boldogabb élet felé. Gidely Sándorné beszéli: — Börtönökről, fosztogatásokról és csupa bűnről beszélnek. Írnak Magyarországgal kapcsolatban és én a nappalifényű éjszakákon nyugodtan sétálok bármelyik utcán. Nem látok egyetlen szovjet katonát, a sor-ozgalomra ügyelő rendőrök udvariasak és az utca rendje teljesen kifogástalan. — Mindenki dolgozik, aki munkaképes és mindenki igyekszik is dolgozni. A munkások sok kedvezményben részesülnek. A szakszervezetek nagyszerűen teljesítik feladatukat és őrt állanak a dolgozók mellett. Szórakozóhelyek nyitottak, a parkokban békességesen tere-ferélnek, a cukrászdákban, kávéházakbann, espressokban sok fagylalt és feketekávé fogy, egy adag egy forint. — Igaz, sok közszükségleti cikk még ma is nagyon drága, de egyre több a vásárlóközönség. — Senki engem mozgásomban nem zavart meg. Horváth Adolf mondja: — Új világ születik itt, olyan világ, amilyet ennek az országnak dolgozói, — akik közül, mint én jómagam is, kivándorolni kényszerült — alig mertek álmodni. — Boldog vagyok, hogy haza jöhettem és ha viszszamegyek elsők között fogok küzdeni a hazaárulók alaptalan rágalmazásai ellen. — Sok mindent láttam és mindent meg akarok nézni mielőtt hazamegyek. Fenyő József igy szól: — Asztalos vagyok New Yorkban. A mesterséget még idehaza tanultam, régi inastársaimmal találkoztam. Az egyik volt tanulótársam most üzemi igazgató, a másiké szakszervezeti vezető, a többi is megelége-dett. Sokat vagyok együtt dolgozókkal és ezek mind rendületlenül bíznak abban, hogy megépítik az új, demokratikus Magyarországot, ahol minden becsületes embernek lesz kenyere. A jelenlegi helyzetet is, kiindulva abból, hogy milyen borzalmas rombolást vittek itt végre, nagyon megnyugtatónak találom.