Magyar Jövő, 1948. július (47. évfolyam, 153-178. szám)

1948-07-01 / 153. szám

1848—1948 HUNGARIAN DAI LV JOURNAL Demokratikus, antifasiszta napilap. — A Democratic Anti-Fascist Daily. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM. No. 153 SZÁM JULY 1, 1948 THURSDAY I Jugoszláv Kom. Párt kilépett a Kominformba! Titoék 24 órás késéssel válaszoltak a Kominform kritikájára. — Tagadják az ellenük emelt vádakat és visszautasítj­ák a kritikát. — Papíron a kommunista egység melett vannak, a valóságban megkísérlik az egység teljes megbon­tását. Az európai kommunista pártok helyeslik a Kominform magatartását. ÜNNEPELJÜK magyar szabadságharc­entenáriumát az amerikai s a magyar nép barátsá­gának jegyében. BULLETIN Legújabb rádió­jelentések szerint a jugoszláv kommu­nista párt központi végrehaj­tó bizottsága elhatározta ki­válását az európai kommunis­ta pártok közös szervéből, a Kommunista Információs Iro­dából. Állítólag a Tito-kor­­mány ajánlatot tett Bulgáriá­nak és Albániának egy külön Balkán-szövetség megalakítá­sára. A jugoszlávok nem fogadják el a kritikát BELGRÁD.­­ A jugoszláv kommunista párt vezetői visz­­szautasították a Kommunista Információs Iroda nagy szen­zációt keltett bírálatát, amely­ben a jugoszláv KP és a ju­goszláv kormány vezető tag­jait a demokrácia hiányával, valamint szocialistaellenes ténykedésekkel és nézetekkel vádolták. A jugoszláv KP végrehajtó bizottsága 24 órás késéssel hozta nyilvánosságra vála­szát, amelyben ugyanolyan hangot használ, amely egyik oka volt a Kominform bírála­tának. A válaszban a pártve­zetők felszólítják Jugoszlávia népét és a párt tagjait, hogy támogassák Titot a szerintük jogtalan bírálattal szemben. Tito repülőgépen érkezett nyári kastélyából Belgrádba, amelynek repülőterén Kar­­delj, Rankovic és Djilas mi­niszterek fogadták, tehát a kormány azon tagjai, akiknek magatartását a Kominform kifogásolta. Titóék válasza elkerüli a legfontosabb kérdéseket, ame­lyek a Kominform kritikájá­ban felmerültek. A United Press jelentése szerint Tito a Kominformnak két elbocsá­tott kormánytaggal kapcsola­tos bírálatát alaptalannak minősíti és “alkalmasnak ar­ra, hogy a jugoszláv KP te­kintélyét csökkentse.” A vá­lasz azonban nem ismerteti az elbocsátás okait. Ami egy másik vádpontot illeti, Titoék­­ tagadják, hogy Jugoszláviá­ban “állandó m­­e­gfigyelés­­ alatt tartották volna a szovjet állampolgárokat.”­­ A jugoszláv delegátusok távolmaradását a Kominform ülésétől, Titoék a következő­képpen magya­rázzák: A meghívás nem volt túlságo­san udvarias, a­z­o­n k­í­vül “nyers és valótlan vádakat” tartalmazott. Általában a vá­lasz a történtekért teljes mértékben a Kominform ve­zetőit igyekszik felelőssé ten­ni. Míg Titoék a külszínre bátor magatartást tanúsíta­nak, lényegében az elhang­zott vádakra nem adják meg a várt választ és nem magya­rázzák meg miért nevezték ki a párt vezetőit antidemokra­tikus után és nem választot­ták a vezetőket a demokrácia szellemének megfelelően.­­ Ugyancsak elmaradt a válasz arra a kérdésre is, miért nem kapott a kommunista párt megfelelő képviseletet a jugo­szláv Nemzeti Frontban. A nacionalizmus vádját az­zal a frázissal igyekeznek el­kenni, hogy “a jugoszláv né­pet a legnagyobb történelmi igaz­ságtalansággal sújtot­ták.’ A mezőgazdasági kerü­letekben bevezetett módsze­rek mentegetésével kapcsola­tosan a válasz többször is hi­vatkozik Lenin nevére. A válasz a Szovjetunió és a Kominform megt­ámadása után a következő képmutató szavakkal zárul: “Jugoszláviának szüksége van a Szovjetunió és más de­mokratikus országok segítsé­gére és semmi olyat nem tesz, amivel kárt okozhatna a kommunista front egységé­nek.” Európa kommunistái a Kominformmal egyetértenek LONDON. — Ideérkező je­lentések szerint az európai országok kommunista pártjai teljes mértékben helyeslik a Kominform kritikáját és el­ítélik Jugoszlávia vezetőinek magatartását. A francia, olasz, cseh és bulgár kom­munista pártok végrehajtó bizottsága egyöntetű határo­zatban százszázalékosan a Kominform mögött áll. A Dimitrov vezetése alatt álló bulgár KP központi lap­ja így ír: “Kemény szavak­kal voltunk kénytelenek el­ítélni az eseményeket, de re­méljük, hogy ezek a szavak idejében hangzottak el és Ju­goszláviában akad elég egész­séges szocialista elem, akik arra kényszeríthetik a kor­mányt, hogy térjen vissza a­­önkritikára és a demokráci egyedüli helyes útjára.” A prágai Svobodné Slovo című cseh szocialista lap ki­hangsúlyozza, hogy a jugo­szláv kormánnyal történt tárgyalások során mindig ne­hézségek merültek fel. A KP. központi lapjában, a Rudé Právo-ban, Gustav Ba­res, a lap főszerkesztője és Csehszlovákia egyik vezető szocialista ideológusa a kö­vetkezőket írja: “Az a tény, hogy a Ko­minform a jugoszláv KP. helyzetét most nyíltan és őszintén feltárja, nem jelen­ti és nem is fogja jelenteni a Szocialista Front gyengü­lését, hanem ellenkezőleg, ez a nyíltság annak a hatalmas erőnek a jele, amellyel a vi­lág szocialista egységfrontja rendelkezik. Ez az erő teszi lehetővé azt, hogy a legké­nyesebb kérdéssel is teljes nyíltsággal f­o­g­l­a­lkozzunk, egyúttal képessé tesz ben­nünket arra, hogy keserű csalódást okozzunk az ellen­ségnek, amely a jelenlegi, nem teljesen tisztázott hely­zetet átmeneti előny szerzésé­re igyekszik kihasználni.” Bates a továbbiakban meg­állapítja, hogy a Kominform nemcsak azért határozta el bírálatának nyilvánosságra hozatalát, hogy feltárja a helyzetet a világ munkásosz­tálya és kommunistái előtt, hanem “elsősorban a jugo­szláv kommunisták kedvéért, akik most sorsdöntő napo­kat élnek.” Foster és Dennis nyilatkozata William Foster, az ameri­kai EP elnöke és Eugene Dennis főtitkár, közös nyilat­kozatot adtak ki a Komin­form és a jugoszláv vezetők között felmerült ellentétekről. Az amerikai pártvezetők tel­jesen magukévá teszik a Ko­minform nyilatkozatát, elíté­lik Titoékat és a­ jugoszláv pártvezetőket, figyelmeztet­nek arra is, hogy az amerikai imperialisták a jelenlegi hely­zetből tőkét akarnak majd kovácsolni, amit az amerikai népnek meg kell akadályoz­nia. Foster és Dennis nyilat­kozatában a következő meg­állapítások találhatók: “A Kommunista Informá­ciós Iroda pártjai kimagasló szolgálatot tettek a világbé­ke, a nemzetek függetlensé­ge és a szocializmusért folyó harc ügyének, amikor lelep­lezték a jugoszláv KP jelen­legi vezetőinek álnokságát.” “A Kominform bebizonyí­totta, hogy a jugoszláv KP vezetősége letért a marxiz­­mus-leninizmus útjáról. A Szovjetunióval szemben el­lenséges politikát folytatott és kísérletet tett arra, hogy az angol-amerikai imperia­lizmushoz közeledjék. A mun­kásosztály nemzetköziségét burzsoá nacionalizmussal cse­rélte fel és nemcsak ellensé­gesen lépett fel a Szovjet­unió kommunista pártjával szemben, de lényegében meg­kezdte a jugoszláv KP likvi­dálását. Általában olyan po­litikát kezdeményezett, mely­nek eredménye a kapitaliz­mus helyreállítása lett volna idegen imperialista befolyás alatt.” sától kezdve drágább a subway NEW YORK.­­ A munká­iknak, tisztviselőknek és ál­jában a kisembereknek su­­os megterhelést jelent a sbway és más közlekedési szközök viteldíjának feleme­­lse. A drágulás még sokkal agyobb, mint általában hí­zik, mert a díjtalan vagy ötcentes átszállóhelyek szá­la olyan kevés, hogy man­­attani, bronxi és brooklyni utasoknak sok esetben két je­gyet kell majd venniök, hogy m­u­nkahelyükre eljussanak. Bár a szükséges mechanikai lerendezés teljesen elkészült, számolnak azzal, hogy az új rendszer következtében sok zavar lesz, amíg az utasok megszokják azt. O’Dwyer pol­gármester megszakította sza­badságát és hazarepült, hogy jelen legyen az új viteldíj be­vezetésénél. A polgármester, abban az időben, amikor még ellenezte a viteldíj felemelé­sét, beismerte, hogy a díj­emelés “nem szolgálja a la­­k­isság érdekeit.” Ugyancsak p­olgármester állapította meg ez év februárjában, hogy ‘a viteldíj felemelése 10—15 százalékos lakbéremelésnek, vagy 30 dolláros évi bérlevá­gásnak felel meg és végered­ményben azt jelenti, hogy 125 millió dollárt lopnak el az uta­soktól.” Az American Labor Party egy referendum elrendelése érdekében kezdett kampányt. Holnaptól kezdve röpiratokat osztanak szét az állomásokon. Aki részt akar venni a kam­pányban, jelentkezzen az ALP hivatalos helyiségében. Kedden volt a legmelegebb nap NEW YORK.­­ A metro­polisban kedden volt az év legmelegebb napja, amikor is a hőmérséklet délután fél hat órakor 92,1 fokra emelkedett. A legmelegebb június 29-ike 1934-ben volt, amikor 97 fo­kot mértek New Yorkban. A kellemetlenül forró levegőn kívül a lakosság sokat szen­vedett attól is, hogy a pára­­tartalom egész napon át 60 fok felett volt. A közeli New Jerseyben a hőmérséklet jó­val magasabb volt a new yor­­kinál. A newarki repülőtéren délután hat órakor 97,3 fo­kot mutatott a hőmérő. ------------------­ Felvették a munkát a londoni dokkmunkások LONDON. — Az angol munkáskormány előbb kato­naságot vezényelt ki a londo­ni kikötőmunkások sztrájkjá­nak letörésére, majd a királyt felkérte, hogy hirdessen nem­zeti veszélyállapotot. Ennek megtörténte után a munká­sok megszavazták a munká­hoz való visszatérést azzal a feltétellel, hogy a sztrájkban való részvétel miatt egyetlen munkást sem érhet károso­dás. Bernadotte békejavaslatát egyik fél sem fogadja el Az angol megszállók kivonultak Haifából. — Bevándorolhatnak a cipruszi internáltak. HAIFA. — Palesztinának az angolok által történt ka­tonai megszállása 31 év után végetért. Szerdán éjjel az utolsó angol katona is el­hagyta Haifa kikötőjének azt a részét, amelyet a kiürítés befejezéséig az angolok még birtokukban tartottak. Az angolok távozása után a zsi­dók vették át a kikötőrészt, de Palesztina sorsának vég­leges rendezéséig a UN fegy­verszüneti bizottság felügye­lete alatt marad. Az angolok távozása után a fegyverszüneti bizottság szószólója kijelentette, hogy most már semmi akadálya sincs annak, hogy a Cip­­ruszban internált 24 ezer zsidó bevándorljon Izraelbe. Állítólag azonnal megkezdőd­nek az intézkedések a beván­dorlás végrehajtására. A ka­tonaköteles korban levő zsi­dókat is beengedik, de ezeket egyelőre külön táborokban őrizet alatt tartják majd, hogy a fegyverszünet tartama alatt ne képezhessék ki, vagy katonai szolgálatra ne hasz­nálhassák fel őket. Bernadotte béketerve elfogad­hatatlan KAIRÓ. — Bernadotte UN közvetítő béketervét, amelyet úgy az arab liga államaihoz, mint Izrael kormányához el­juttatott, e sorok írásáig még nem hozták nyilvánosságra. Bár a béketerv szövege még nem ismeretes, annyi már bizonyos, hogy jelenlegi for­májában egyik fél számára sem elfogadható. Arab forrás szerint a béke­tervezet Palesztinából föde­­rális államot kreálna, amely­nek zsidó része állandó UN felügyelet alatt állana. UN közegek gondoskonának ar­ról, hogy zsidók “illegálisan” ne vándorolhassanak be és így biztosítanák az arabokat a “cionista támadással” szem­ben. A Zsidó Távirati Iroda másként magyarázza a béke­tervezetet. Zsidó forrás sze­rint Bernadotte azt ajánlja, hogy a zsidók mondjanak le a nekik juttatott terület egy részéről, aminek ellenében az arabok elismerik a független Izraelt. A béketervezetet, — bár­melyik magyarázat lenne autentikus,­­ úgy a zsidók, mint az arabok elfogadhatat­lannak tartják és igy UN kö­rökben is számolnak azzal, hogy a harcok július 9-én, esetleg még korábban kiújul­nak. Wallace tárgyalást javasol a német kérdés megoldására A NN tanácsa nem tárgyal a berlini válságról. — Sokolovsky tá­bornok szerint a berlini vasúti közlekedés rövidesen helyreáll.— A Szovjetunió elengedi a német hadikárpótlás felét. PORTLAND MAINE. — New England-i államokban közúton lévő Henry A. Wal­lace sajtókonferenciáján ki­jelentette: Ha ő volna az el­nök, a berlini válság megol­dására tanácskozásra szólíta­ná fel a Szovjetuniót, hogy végre létrehozzák a béke­­szerződést Németországgal s vonják ki a megszáló csapa­tokat. “Azt hiszem,” mondta Wal­lace, “hogy Sztálin elfogadná ezt a tanácskozást. Nem aka­rom védelmembe venni az orosz módszert,” tette hozzá, “de az a meggyőződésem, hogy az utolsó szovjet lépés­nek az­ a célja, hogy kierő­szakolja a békeszerződést.” A harmadik párt elnöke is­mételten kijelentette, hogy “őszintén vesze­delmesnek” tartja az amerikai külpoliti­kát, majd hozzátette: “Úgy a republikánusok, mint a demokraták a külpoli­tikában egy régen elkopott módszert alkalmaznak. Azt hiszik, hogy van valami ke­zükben­ az atombomba, mely lehetővé teszi számukra, hogy erőszak alkalmazásával érje­nek célt. Nincs elég­­gyakor­lati ismeretük, hogy tudnák, mi megy végbe a világban.” A­UN nem tárgyal a berlini válságról LAKE SUCCESS. — Úgy az Egyesült Államok, mint a­­ többi hatalmak ellenezték,­­ hogy az Egyesült Nemzetek biztonsági tanácsa tárgyaljon a berlini válságról. Trygve Lie, a NN főtitkára bejelen­tette, hogy erre vonatkozólag egy javaslatot akar beter­jeszteni. Lie egyelőre elállt­ attól, hogy beterjessze a ja-­ vaslatot. Ugyanakkor az Egyesült Államok megbízott­­­ja bejelentette, hogy amen­-­ nyiben a helyzet rosszabbod­j­na, kérni fogja, hogy az Egyesült Nemzetek foglal­kozzék az üggyel. Hamarosan meg­indulnak a vasutak BERLIN.­­ Sokolovsky tábornok­a, németországi szovjet zóna katonai kor­mányzója értesítette az ame­rikai katonai kormányzót, hogy reméli a berlini vasúti forgalom helyreállítását, mi­előtt még a városban elfogy­na az élelem, mert addigra elvégzik a vasútvonalakon szükséges­­javítási munkála­tokat. Walter Ulbricht, a szovjet megszállás alatt lévő zóna közgazdászati hivatalának ve­zetője bejelentette, hogy a Szovjetunió elengedte a ke­leti zónára kivetett hadikár­pótlás felét. Berlinbe amerikai repülők szállítanak élelmiszert, azon­ban csak a szükségleteknek egy kis részét tudják így szállítani. A jelentések sze­rint a város egy hónapra el van látva élelmiszerrel. Újabb áremelés a L. I. vasúton NEW YORK.­­ A Long Island vasútvonal vezetőinek megengedték, hogy a jegyek árát azonnali hatállyal 4,16 százalékkal felemeljék. A L. I. vasúttársaság az elmúlt év júliusában már felemelte 20 százalékkal a jegyárakat. A GUERILLÁK SIKERE IÁIT VÁLTOZIK A ROJALISTA TAKTIKA ATHÉN.­­ Még monar­­cho-fasiszta körök is kényte­lenek beismerni, hogy a sza­­b­a­d­s­ágharcosok legalábbis erkölcsi sikert arattak a sok­szoros túlerőben lévő, alapo­san kiképzett és kitűnően fel­szerelt kormánycsapatok fe­lett. Az amerikai irányítás alatt álló görög vezérkar nyíl­tan hangoztatta, hogy két hét alatt megsemmisíti a gue­­rillákat. A két hét eltelt és a guerillák nemcsak hogy nem semmisültek meg, de minden frontáttörési kísérletet meg­akadályoztak. A rojalistáknak egyetlen szakaszon sem sike­rült céljukat elérni. Ezzel szemben a legújabb jelentések szerint a szabad­ságharcosok elvágták az Ioa­­nina és Preveza között vezető útvonalat, amely a kormány­hadsereg egyik legfontosabb utánpótlási vonala. Az uton dolgozó amerikai útépítési szakértők kénytelenek voltak elmenekülni. A támadásban két guerilla brigád vett részt és az eredmény az, hogy Ioa­­nina és Athén között az össze­köttetés megszakadt. A szabadságharcosok sike­re és a kormánycsapatok fias­­kója után az amerikai katonái ■tanácsadók most azt ajánlot­ták a görög vezérkarnak, hogy a kudarcba fulladt beke­­rítési manőver helyett kisebb egységekben, külön-külön tá­madják meg a guerillákat. Most már nincs szó közeli győzelemről, hanem hosszas, tartó harcról, amelynek kime­netele sok meglepetést tarto­gathat. Európa és a disszidens magyarok Egy letört úri társadalom gyászos maradványai, akik azt gondolják, hogy külföldön folytathatják léhatő életüket, szégyent hoznak a magyar névre mindenütt.­ ­ BUDAPEST. — K. J. ur magyar ember, de párisi la­­­­kos 1922 óta. Kapcsolatát a­­ magyarsággal sohasem veszi- s tette el, s ha nem is hivata­­­­losan, de állandóan és lelke­sen törődött a külföldre sza­kadt magyarokkal, számon­­tartotta­ őket, bátorította, s igyekezett ügyes-bajos dol­gaikat elintézni. Tőle telhe­tően tompította a külföld és a kiszármazott magyarok kö­zött támadó súrlódásokat. Megtehette: a foglalkozása elvitte a világ minden tájára. Párisból évente átutazott Amerikába, néha hónapokig tartózkodott ott s kétszer kö­rülutazta a világot. A nyugat­európai államok mindegyiké­ben otthon van s mindenütt ismeri a magyar kolóniát. Amikor a centenárium al­kalmával meglátogatta Buda­pestet, igen kényes kérdést intéztünk hozzá: — Hogy viselkednek a ma­gyar disszidensek külföldön? — kérdeztük. — Hogyan él­nek s milyen a viszonyuk a kinti lakossághoz? Most nem a politika érdekel, hanem em­beri dolgok. Erkölcsbevágó dolgok. K. J. úr szeme felvillant. — Erről a kérdésről régóta akarok beszélni — mondotta. Évek óta figyelem a disszi­­denseket. Minden politikától eltekintve, katasztrofális a hatás, amit a szökevények a külföldön keltenek. Otthon nem is gondolják, mennyi ve­szedelem van a disszidensek erkölcsi magatartásában. Eu­rópa akaratlanul belőlük ítéli meg a magyarságot s egy ide­ig a “legjobb magyaroknak” tartja őket, mert igy haran­gozza be a reakciós sajtó s azután jön a szörnyű kiáb­rándulás. Tovább megyek: a körülmények sajnálatraméltó játéka folytán a magyar disz­­szidensek idővel sokkal rosz­­szabb hírét keltik hazájuknak, mint más népek disszidensei a sajátjuknak. — Miért van ez? — kér­deztem. — Amikor most Pestre jöt­tem — beszéli K. J. úr — Genfen át utaztam. Éppen akkor bőszítetette fel a sváj­ciakat egy nagyarányú arany­csempészési ügy, amelynek főszereplője “la hongroise Margit Zoltán” volt. Ismerő­seim még előttem sem titkol­ták felháborodásukat. “Már megint magyar, mondották, csak itt Genfben öt nagy af­fér volt egy év alatt, csupa magyar főszereplővel! Ezek, kérem, nem politikusok, ha­nem közönséges csempészek, táncosok, selyemfiúk! Renge­teg baj van velük. Minden lo­kálbotrány köz­éppontjában magyarok állnak.” — Fájdalom, a tapasztala­tom azt mutatja, hogy így van. Ezek a disszidensek — a lehető legrosszabb anyag. Sze­rintem a magyar kormány egyenesen hasznot húzhatna belőlük, ha fel tudná világosí­tani a nyugati közvéleményt, hogy “lássátok, ezek az embe­rek, akik elszöknek közülünk, nem a politika miatt szöknek, hanem mert megtisztítjuk közéletünket s elvesszük a le­vegőt a léhütők, a fezőrök, a társadalomra káros elemek elől s­e siserehad, amint ta­lajt veszit, átmegy a hatá­rainkon Nyugatra, ahol még élősködni lehet.” Ezért borzal­mas az emberanyag, amely ma Magyarországból a kül­földre menekül.” — A magam részéről min­dent elkövetek, hogy ilyen ér­telemben felvilágosítsam a nyugati közvéleményt. Meg­magyarázom nekik a helyze­tet. A becsületes kivándorló, aki hajdan indult el, tudta, hogy a nyugati államokban csak tisztességes és kemény munkával lehet gyökeret ver­ni. A mai magyar dissziden­sek egész más céllal jönnek. Egy letört úri társadalom gyászos maradványai, akik azt gondolják, hogy a külföl­dön folytathatják a fényűző. (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next