Magyar Jövő, 1948. július (47. évfolyam, 153-178. szám)

1948-07-01 / 153. szám

2 íTmagyar .ljxfo€r Published Daily, except Sunday and certain Holi* days “>y the HlTNfiABLUN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th Street. New York 3, N. Y, Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER, ügyvezető Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, City, So. America, Mexico, Cuba $10.00 one year, “5.50 half year, $3.00 three months. Europe, Ausralia, Africa, Palestine, etc., $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. ..ntered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Post [Iffice of New York,' N. Y., under the Act of March, 1879. A Kominform és Jugoszlávia A nemzetközi munkásmozgalom története mutatja, hogy a reakció elleni harcban az öntudatos munkásságnak a legnagyobb gondot" kell fordítania a mozgalom elvi kérdéseire. Olyan elvi nézeteltérések, amelyeket a polgári társadalom filiszterjei jelentéktelennek látnak vagy egyáltalán képtelenek megérteni, az osztályharc fejlődése folyamán döntő jelentőségűvé és adott esetekben a szi munkásság és az egész haladó emberiség száámára katasztrofálissá válhatnak. Elég, ha rámutatunk a németországi munkásmozgalom történetére, ahol a szocialista munkásság a múlt század végén a revizionizmus, az osztályegyüttműködés mocsarába jutott. Ennek volt a következménye, hogy amikor a német munkásságnak az első világháború után alkalma adódott hazájuk reakcióját, a porosz junkereket, a német monopolistákat egyszers mindenkorra felszámolni, akkor a megalkuvás nélküli küzdelem helyett — és bedülve a reakció által akkor már alkalmazott vörösfalásnak — a német burzsoáziával való együttműködést választotta. A következmény: Hitler és a nácizmus volt. Rá kell mutatnunk ezekre a kétségbevonhatatlan tényekre most, amidőn a Kominform elvi kérdések alapján a legszigorúbb biztot gyakorolta a'MáV'Kommu- nista Párt és annak vezetői, Tito, Kardelj, Rankovics és a többiek felett. A jugoszláv kommunista párt a Kominform szerint szintén revizionista tévutakra tévedt, amelyek miután a tőkés gazdálkodás egyáltalán nincs még felszámolva Jugoszláviában — és a nemzetközi helyzet jelenlegi adottságait figyelembe véve — a jugoszláv reakciónak, a sebzett, de még ki nem végzett fenevadnal megadhatta volna a lehetőséget régi hatalma visszaszerzésére. ,A Komminform és Jugoszlávia közötti ellentét teljes jelentőségét és nemzetközi kihatássait e soron írásakor még lehetetlenség felmérni. Egy tényt azonban máris leszögezhetünk : A hős jugoszláv nép minden jóakarója — és ezek száma nagy Amerikában — őszintém kívánja, hogy belső problémájukat oly módon oldják meg, hogy biztosíthassák haladásukat a népi demokrácia magasabb formái felé. Vendégvezércikk A kanadai magyarság feladatai A 48-as szabadságküzdelmek után, a tőkés-földbirtokos szövetkezéssel szemben, egyre inkább a szocialista munkásmozgalom lett a változások motorja nemzeti téren, míg az első világháború nyomán kiemelkedő első szocialista ország, a Szovjetunió létrejöttével világméretben is egyre inkább előtérbe nyomult a szocializmus új világot formáló ténye. A második, az antifasiszta világháború A japán földrengés áldozatai TOKIO. — A hétfői japán földrengés sokezer halálos áldozatának holtteste még nem került elő. A kuttatások állandóan folynak a romok között. Egy összeomlott színház romjai alatt 200 gyermek holttestét találták. Sztrájkhullám Olaszországban RÓMA — Sztrájkok dúlnak Olaszország egyik végétől a másikig, mert a kormány erőszakkal el akarja fojtani az világszerte gyökeres változásokat, indított el a fasizmus haderőinek leverésével, különösen gyors változásokat hozva Kelet- és Középeurópában. E változásnak egyik jelentős részét képezte Magyarország felszabadulása, amikor a magyar nép a szomszéd népekkel a népi demokrácia útjára lépve, Táncsics- Petőfi-Kossuth örökségét vállalva — a szocialista munkásmozgalom vezetésével, a Szovjetunióval és a többi népi demokráciákkal szoros szövetségben, 100 év után újra a szabadság és béke világformáló erőinek az első sorába zárkózott fel. A 20—25 éves kanadai magyar emigráció ilyen körülmények között különös helyzetben találja magát a centenáris évfordulón. A kanadai magyar haladó mozgalom, élén a lapunkkal, saját harcával közel 20 éven át járult hozzá, hogy azoknak a reakciós tényeknek, melyek hazulról kikényszerítették, a megváltoztatása létrejöjjön. És így csak természtes, hogy ezen a centenáris éven már jelentős csoportokkal meg is indult a kanadai magyarság visszavándorlása a szülőföldre. Ez a visszavándorlás, mely részünkre a centenárium legjellemzőbb ténye, folyamatos lesz, ha talán nem is olyan gyors, mint sokan szeretnék. Kétségtelen, hogy az elkövetkező években az itteni magyarság nagyobb része vissza fog vándorolni a megújhódó óhazába. Azonban haladó harcos kanadai múltúnkat tagadnánk meg, ha nem látnánk, hogy addig is, míg itt élünk, parancsoló feladatok várnak ránk. Az új, demokratikus Magyarország ténye a kanadai magyarság új százai, sőt ezrei gondolkodását változtatja meg demokratikus irányban. Új százak és ezrek válnak alkalmassá arra, hogy a haladó mozgalomba beszervezve növeljék és erősítsék a béke és haladás erőit itt, ahonnan az amerikai imperializmus szolgálatában levő erők a békét és haladást világszerte a legnagyobb veszélylyel fenyegetik. Vonjuk ki a hazaáruló szökevények és az imperialisták csatlósainak befolyása alól a kanadai magyarok új százait és ezreit, hogy őket is a béke és haladás erőihez adva segíthessünk az északamerikai kontinensen meggátolni és felszámolni azokat az erőket, melyek új fasizmusra és háborúra törnek. A magyar százéves évfordulónak ez a legnagyobb parancsa a kanadai magyar demokraták számára és ugyanezt követeli az egész emberiség haladásának az ügye is a teljes megváltást hozó szocializmus megvalósításáért is. n *»ai• SisllitntVHi • • i , (Kanadai Magyar Munkás.) Keresztmetszet, mégpedig borzalmas keresztmetszet tárult azok elé, akik részt vettek a már híres-hirhedt Regent-palota óvóhelyének megnyitásánál. Ez a keresztmetszet a nyilas rémuralom Budapestjének társadalmi képét mutatja. Rablott ékszerek, idegen monogramokkal hímzett fehérneműk, ágynemük összevisszasága, meglapuló SS-katonák és szerencsétlen bujkálók egymás mellett, ahogy megrögzítette őket a halál. A keresztmetszet borzalmassága a legkeményebb vádirat és a legdöntőbb dokumentum. íme, valaha ilyen mentalitásban élt egy város, egy ország, szinte a félvilág. Ez a valaha pedig nem is jelez történelmi távolságot. Alighogy elmúlt, alighogy átléptünk ezen az időszakon, mint a szennyes pocsolyán. De ez a nagy, biztonságos lépés már a demokráciáé. A Regentház és egyébb ilyen regentházak feltárásának kapcsán láthatjuk csak, hogy milyen nagyot alkotott a békés demokrácia, hogy mennyire kiemelte népeinket, fővárosunkat a nyilas-fasiszta világ fertőjéből. Különböző színes riportok Pompeji pusztulásához hasonlítják a Regent palota tragikus sorsát. Szó sincs itt Pompejiről. Politikailag és társadalmilag kell felmérni ezt a dolgot és az eredmény, az emberi züllöttség mélypontját mutatja. Egy-egy ilyen Regent-ház ittmaradt — dolgos, ritmikusan fejlődő országunk testében — figyelmeztetőnek és intelemnek: Így élt egy nép nem is olyan régen a nyilas fasizmus gyilkos terrorjában, pusztító körében. (Népszava — Budapest.) élelmiszermunkások sztrájkját. Milánóban például úgyszólván minden fontos gyár munkásai beszüntették a munkát munkáselbocsátások miatt. umÉM! A rendőr önmagát sebesítette meg NEW YORK. — Michael Gianattista, 25 éves queensi rendőr a levegőbe lőtt, hogy elriassza a háza előtt kővel dobálódzó gyermekeket, de megcsúszott a keze és önmagát sebesítette meg a revolvergolyóval. A gyermekek elszaladtak ugyan, de a rendőrt kórházba szállították, ahol bekötözték. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) LIBERTY CORNER, N.J. Frank W. Keebler, 24 éves fiatalember a weekendet, 22 éves menyasszonyával, az utóbbi szüleinek nyári otthonában töltötte. Vasárnap este a menyasszony, Lurline Eberhardt az ajánlotta vőlegényének, hogy menjenek vadkacsára vadászni. A vadászfegyver véletlenül elsült, a golyó a menyasszony fejébe fúródott és azonnali halált okozott. Európa és a disszidens magyarok (Folytatás az első oldalról) régi brit vagy francia kivánséha életet, amely hatalmuk leáldozásával otthon lehetetlenné vált. Csak az 1919— 20-as cári fehér emigránsok hasonlíthatók hozzájuk, ez a munkakerülő, munkából megélni nem tudó s lassan-lassan teljesen lezüllő feudálisan semmittevő réteg. Akkoriban a Nyugat a fehéroroszok magaviseletéből megértette azt, hogy miért kellett Oroszországban forradalomnak jönni. Két-három év alatt megutálta a kezdetben dédelgetett emigránsokat, mert látta, hogy semmire sem használhatók, csak henyélnek, bajt okoznak, züllést, rothadást terjesztenek. Mennyi gúny és harag övezte őket, amíg a grófok, hercegek, gárdatisztek és miniszterek elköltötték brilliánsaikat és lassan-lassan koldusokká, “mauvais sujet”-ké buktak le. Elenyészően kevesen tudták megvetni lábukat nyugaton. — Lélektanilag megértem magaviseletüket. A régi Magyarországon ez volt az életük. Léhütés, vezérség, könyörtelen luxus, dáridó mindennap. Budapest híres volt régen is bizonytalan exisztenciáiról, szélhámosairól és hamis csillogásairól. Most ezek mind nálunk akarnak gyökeret verni. Először a politikai söpredék jött. Azután a volt birtokos-osztály, mely tehetetlenségében erősen hasonlított a fehéroroszokhoz. A harmadik hullám végre a fehér hullám. Döntenek a pesti “üzletemberek,” akik természetesen csak zavaros, fekete üzletekből tudnak élni s tevékenykedésük tiszta szemfényvesztés. Ugy látszik menekülnek az otthoni tisztogatás elől. — Kezdik már felismerni nyugaton, hogy a sok “emigráns politikusnak” álcázott fezér és tolvaj nem azonos a magyar néppel? — Sajnos, nem. Egyes helyeken egészen rossz a hangulat. Például Ausztriában. Az osztrák sohasem gyűlölte úgy a magyarokat, mint most, amikor a nyugatosok a nyomorukon élősködnek. A feketéző neve Tirolban: “der Ungar,” a magyar. "Egy új “vengerka”fogalom van kialakulóban : a tisztességtelen üzletekkel foglalkozót nevezik “der Ungar”-nak. Már Párisban is hallottam: “le hongrois, a magyar, aki a sarkon pornográf képeket árul. Le hongrois, aki első táncos a bárban. Le hongrois, aki finom ruhában mindenre kapható.” A magyarság európai értékelése szempontjából igen sajnálatos jelenség, hogy a himpellér, ingyenélő, erkölcsi kötöttséget nem ismer, mohón élveteg réteg, amely Magyarországot is tönkretette, most rászabadult a külföldre s belőle ítélik meg a magyart! Senki sem akar lent kezdeni . A mostani magyar diszszidensek még a fehérorosz emigránsoknál is rosszabbak. Azok csak tehetetlenek, lusták, munkaképtelenek és züllöttek voltak, a magyar diszszidensek azonban, sajnos, még egy új szempontot is hoznak magukkal, mégpedig azt: hogyan lehetne csalással, felvágással, szélhámoskodással, link trükkökkel gyorsan meggazdagodni és élni a feltűnő, zajos, ummáris régi magyar életet. Mindegyik tele van luxusvággyal és skrupulus nélkül ragad meg minden meg nem engedett eszközt, hogy az előtérben ágálhasson, ragyogjon az előkelő helyeken és élje primadonnaéletét. A fehéroroszok sokkal paszszívabbak voltak. A magyar szökevények közül senki sem akar csendes munkával szerényen megélni. “Ezt otthon is megtehettem volna,” mondta jellegzetes csalódással egy disszidens ismerősöm, akinek fizikai munkát ajánlottam. Egyik sem akar lent kezdeni. Mind fent, luxusban, jólétben, fényben kíván élni, munka nélkül, mert otthon így szokta meg. Mind azt gondolja, hogy a “pesti linkséggel” karriert csinálhat, karrier alatt értve az olcsó pénzszerzést, túlnyomórészt a feketepiacon, az alvilág és a félvilág környékén, mulatókban, hotel-hallokban, a luxus házatáján, az erkölcsiség mellé kuccáin. — Senki sem pionír lélek köztük. Egyik sem hasonlít a madorlókhoz, akik ismeretlen tájakon erdőket irtottak, mocsarakat csapoltak le és a kultúrát terjesztették. Amit a disszidensek terjesztenek, valami nyugaton utált levanteiz: felszíni fény, romlással, rothadással a mélyben. A szolid polgárok nálunk rettenetesen félnek a skrupulus nélküli “könnyű élettől,” mohó élvetegségtől, amit a legagresszívebben, a legfeltűnőbben és a legpeckesebben éppen a magyar diszszidensek hoznak magukkal. Ki “der Ungar” és ki “le hongrois” (Demokrácia.) TITKOS KORMÁNYÜGYNÖKÖKET KÜLDENEK A SZERVEZETEKBE WASHINGTON. Egyik törvényjavaslat szerint, amit a Kongresszus az ülések utolsó napjaiban szinte észrevétlenül megszavazott a Central Intelligence Agency megbízottakat küld ki a szakszervezetek felülvizsgálatára. A kérdéses javaslatot jóformán teljesen vita nélkül csúsztatta át a szenátus . Cham Gurney, south dakotai demokrata szenátor szerint az nem jelent egyebet, csak annyit, hogy a Kongresszus elegendő nagyságú költségvetést szavazott meg, hogy a szervezet fennakadás nélkül folytathassa munkáját. Azonban, ha valaki megvizsgálja a javaslatot, akkor annak negyedik szakaszában azt találja, hogy “a hivatal bármely tisztviselőjét, vagy a kalmazottját kiküldhetik rendkívüli, titkos megbízatással, hogy kutató munkát végezzen hazai, vagy külföldi szervezetekben, munkásszervezetekben, gazdasági, vagy kulturális szervezetekben.” A javaslat semmiféle magyarázatot nem fűz ahhoz, hogy mit értenek a “kutatás” szó alatt. A Central Intelligence Agency eredetileg azzal a céllal jött létre, hogy egy magasabbrendű kémhálózat legyen a háború alatt. A jelen javaslat felhatalmazza az intézményt, hogy tetszése szerint, minden elszámolás nékül rendelkezhesesen a Kongresszus által megszavazott összeggel. Hírek szerint Brien McMahon, connecticuti demokrata szenátor tiltakozott, hogy a Central Intelligence Agency kezében túl sok hatalom van azáltal, hogy elszámolás nélkül adhatja ki a pénzt. A javaslathoz egy függeléket csatolt azzal a céllal, hogy ezt a szakaszt törölje, azonban szenátor társainak sikerült rábeszélni, hogy vonja vissza a függeléket. TARRAFAL A külföldi lapok lisszaboni tudósítói szinte egybehangzóan arról számolnak be, hogy itt is, ott is kis röpcédulákat találnak az utcákon, amelyeken egyetlen szó olvasható: “Tarrafal”. Reggelenként egyik-másik ház- falon szintén ott van ez a felírás: “Tarrafal”. Bizalmas körökben, ahol idegen nem hallhatja, rettenetes történeteket mesélnek erről a “Tarrafal’’-ról. Tarrafal?... Tarrafal?... Mit rejt ez a titokzatos elnevezés? Tarrafal — kis sziget. A Kap Verdej szigetcsoportjához tartozik. Dakarral szemben terül el. Itt szervezték meg 1936-ban a por- tugáliai Salazar-rezsim politikai internálótáborát, amelynek szörnyűségei azóta már versenyre kelhetnek a Franciaország által ] nemrégiben megszüntetett ördögszigeti de- ] portálótábor borzalmaival. ■ Tarrafal — ahogy a párisi Action egyik ] cikkírója, aki komoly információkat szerzett , erről a táborról, elnevezte a modern Ber- gen-Belsennek, modern Buchenwaldnak és a modern Dachaunak tekinthető. Ez a meghatározás voltaképen nem egészen helyes! ] Tartafal ugyanis megelőzte a legtöbb né-metországi haáltáncort, amint maga Salazar, a Nagy-Britannia bizalmát korlátlanul élvező portugál diktátor is hamarabb került uralomra, mint Hitler és Tarrafal táborát 1936-ban szervezték, amikor egyfelől Aljubo, Caxias, Peniche és Angra gyűjtőtáborai már zsúfolásig megtelentek, másfelől pedig sikerült leverni a “Dao”, “Tejo”, és Alfonso de Albuquerque” cirkálók matrózainak Salazar-ellenes lázadását. 1936 október 29-én szállították Tarrafalba a megadásra knyszerített három cirká-lónak azt a 150 matrózát, akit a hadbíróságok nem ítéltek rövidebb-hosszabb fegyház- büntetésre és akit “csak” ilyen száműzetés- sel sújtottak. * Tarrafal lakói lettek később a portugál szocialisták és kommunisták illegális mozgalmainak legjobbjai is, akik közül többen a Kap Verde e pusztító szigetén lelték halálukat. Míg Auschwitzban gázkamrák és krematóriumok kellettek az áldozatok elpusz-tításához, Tarrafalban maga a természet helyettesíti a gázkamrákat és krematóriu- , mókát. A napszúrás, a vízhiány és az egészeségtelen éghajlat, szinte naponta halálba küld néhány politikai foglyot, hogy azután helyükbe újak kerülhessenek a táborba.Pétero Matos Filipe, Domasio Pereira, Fernando Alcolia, Bento Concalves, a portugál Kommmunista Párt titkára és a párt legjobbjai „ vesztek el a nemzetközi munkásmozgalom mártírjaiként Salazar fasizmusának ezen az ördögszigetén. 1945-ben, Salazar — rövid ideig tartó külföldi nyomásra — a választások előestjén húsznapos “szabadságot” engedélyezett az ellenzéknek. Vannak, akik úgy vélik, hogy nem is annyira a külföldi “nyomás” és a Hitler bukását követő általános európai antifasiszta hangulat volt a diktátor engedékenységének oka, hanem inkább trikkről volt szó: Salazar látni akarta, hogy kik írta: SÓS ENDR az ellenfelei? A húsznapos “szabadság”riódusában az ellenzék különböző árnyalai főleg a Tartafal-ellenes küzdelem jelszavarták régen begöngyöit és akkor gyorsan bontott lobogóikra. Minden népgyűlési Tarrafal volt a főtéma. Tarrafalt szidalmasák a szónokok, de nemcsak Tarrafalt tették, hanem ugyanakkor Salazart is, akinek személyéhez nem mertek hozzányúlni hirtelenül feltámadt politikai életben, hiszi nem tudhatták, hogy meddig tart az ajándkul kapott és nem kivívott “szabadság’ A politikai küzdelem és szólásszabadság ige rövid ideig tartott. Salazar látta, hogy egyre növekvő népfelháborodás esetle nemcsak Tartafalt szünteti meg, hanem az egész fasiszta rezsimjét is. Véget vetet tehát a “kísérletének”, amely annyi eredménnyel kétségtelenül járt, hogy nyíltan manifesztálta a portugál Hitler előtt a rezsim összes ellenségeit. Ezeket azután Salazar arra a Tartafalra küldte, amelyet úgy kifogásoltak. S van aki immár három esztendeje ott sinyli húsznapos igazmondásának következményeit. .. A legutóbbi fogoly-transzport múlt hónapban indult el Lisszabonból Tarrafal felé A lisszaboni kikötőmunkások vezetőit deportálták Tarrafalba. Salazar, akinek betegségéről és Carmont köztársasági elnök által történő menesztéséről oly sok álhír jelent meg a világsajtóban, 1926 óta szabja meg Portugália politikai irányát, tehát huszonkét esztendeje diktátora Portugáliának és egyben kiszolgálója Nagy-Britanniának, tekintet nélkül arra, hogy Churchill és Eden, vagy Attlee és Bevin a fasiszta rémuralmát úgynevezett “magasabb” angol érdekből alátámasztó protektorok. Az ő Estado Novo-ja, új állama, fasiszta jellegű, katolikus rendi állam, amelynek két gárdája van: a papság és a P. V. D. E., a Gestapora emlékeztető politikai rendőrség. Az utóbbi szervezete, — tárgyilagos külföldi megfigyelők szerint! —, felülmúlja Hitler egykori politikai belső kémszolgálatát és a véreskezű Franco generális mostani rendőr organizációját is. Salazar, mint általában a fasiszta diktátorok “rejtélyes” egyéniség. Valószínűleg — bizonyos recept szerint — mesterséges “ködöt” fejleszt maga körül. Miközben humanizmusról szaval és tanulmánykötetéhez Maurice Maeterlinck-kal íratott előszót, gondosan ügyel arra, hogy Portugália lakossága lehetőleg minél nagyobb mértékben írástudatlan maradjon. Analfabétákat ugyanis könnyebb kormányozni! Igaza van! A Salazar-rezsim valószínűleg azért van még mindig a portugál nép nyakán, mert a portugálok 53 százaléka — mint a Salazarral szemben nagyon elnéző és a katolikusrendi Portugália iránt sok szimpátiát eláruló svájci “Lexikon der Politik” megállapítja — ma is analfabéta. Salazar jól illik az európai államférfiaknak a pápa által kegyelt kis körébe, amelynek másik ékessége Franco generális. A Vatikán, amikor áldásait küldi Salazarnak, egyben megáldja azt a rendszert, amelyet Tarrafal önmagában is kitűnően jelképez! Szórakozásból raboltak MONTCLAIR, N. J. — Két igen gazdag család gyermekeit, két 15 éves fiút a rendőrség letartóztatott. Tettenérték őket, amint éppen álkulccsal egy idegen lakást akartak kinyitni. A két fiú beismerte, hogy az utóbbi hónapban számos betörést követtek el és sokezer dollár értékű holmit raboltak. A rabolt dolgokat elrejtették és nem volt szándékukban azokat eladni, mert—legalább is azt állítják, — csupán szórakozásból raboltak. Japán tisztet terheli a felelősség a Bataan szigetén elfogott amerikai katonák megkínoztatásáért és haláláért. ------------- Halálra ítéltek két japán tisztet TOKIO. — Joshiaka Kawane tábornokot és Kurataro Hirance ezredest kötél általi halára ítélte a katonai törvényszék. A két mgasrangú Felrobbant a csónak BALTIMORE. — Chandler Twyford új motorcsónakján kirándulásra vitte 10 éves lányát. Alig néhányszáz yardnyi út után a csónak motorja felrobbant, apa és lánya a vízbe fulladt. July 1, 1945 Az amerikai megszállási zónában lévő Heidelberg városban az egyetemi diákok, az amerikai katonai kormányzóság épülete előtt ülő tüntetéssel tiltakoznak a szűk élelmiszer adagok miatt.