Magyar Jövő, 1948. szeptember (47. évfolyam, 215-239. szám)

1948-09-01 / 215. szám

2 Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: EUGENE PRAGER,, ügyvezető Published Daily, except Sunday and certain Holi­days by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: ALgonquin 4-0397 Subscription Rates: U.S.A., Canada $9.00 one year, City, South America. Mexico. Cuba $10.00 one year $5.50 half vear, $3.00 three months. Europe, Aus­tralia, Africa, Palestine, etc. 010.00 one year $6.00 half year. $3.50 three months. filtered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Poaf Office of New York. N. Y., under the Act of March 1879, Wallace történelmet csinál a Délen­ ­Az alanti vezércikket Wallace első há­rom déli gyűléséről, a Richmond, Norfolk és Durham, N. C.-i gyűléseiről szóló jelentések vétele után írtuk, ahol első ízben a polgár­háború után elkülönítés nélkül jöhettek ösz­­­­sze egy elnökjelölt beszédét meghallgatni fehér és néger polgárok és ahol a gyűlések viszonylag zavarmentesen folytak le. Azóta 3 más városban, Burlingtonban, Greens­­boroban és Winston Salemben tartott Wal­lace gyűléseket, ahol azonban a déli fasisz­ták által szervezett félrevezetett elemek a legsúlyosabb inzultusnak tették ki Roosevelt elnök volt munkatársát, Amerika volt alel­­nökét. E fejleményekkel külön vezércikkben fogunk foglalkozni.(Szerk.) Az amerikai demokrácia legszebb ígéretei kerülnek beváltásra Wallace történelmi je­lentőségű déli kampánytúráján. Azok az ígé­retek, melyek büszkeségei Amerikának, ame­lyek — különösen a Délen — sajnos eleddig csak ígéretek maradtak. Példátlan látvány tanúja a Dél­i napok­ban: tömeggyűlések, amelyekre felemelt fő­vel mehetnek be néger polgártársaink, ame­lyekre nem külön bejárón kell bemenniük és nem külön elkerített karzaton kell meghúz­­niuk magukat. A polgárháború befejezése óta ilyesmi nem történt még a délen. Az al­kotmányunk biztosítja számukra a teljes egyenlőséget, a nagytőke pártjai minden négy évben egymáson túllicitálva ígérgették a négereknek a szégyenteljes diszkrimináció megszüntetését, de Wallacera és a Progresz­­szív Pártra várt a történelmi feladat, hogy az ígéreteket valóra váltsa, a törvény szavait a való életben végrehajtsa. Emlékszünk arra, hogy Taylor szenátor az alelnökjelölt, in­kább összeverette és letartóztatta magát, mintsem eltűrte a négerek elleni megkülön­böztetést és a számukra kijelölt ajtón ment be egy templomba. Wallace pedig mostani választási körútján megvalósította, első íz­ben 80 év óta a diszkrimináció nélküli tö­­meggyűlést. Ne becsülje senki alá ennek jelentőségét, ne becsülje senki alá egyrészt azt­ a hatást, amit Amerika 13 millió néger polgárából, másrészt a világ lakosságának túlnyomó többségét alkotó másfél billiónyi színes tö­megekből fog kiváltani. Az Egyesült Államok döntő kisebbsége, a világ döntő többsége mostantól kezdve úgy tekint Wallacera, mint a népek közötti ba­rátság első és legnagyobb amerikai bajno­kára. Üzenet Wall Street címére “A világ népeinek akarata és kívánsága ellenére egy maroknyi önző ember Ameriká­ban és Európában, a faji fensőbbség és a ha­­ladásellenesség fasiszta eszméinek örökösei, ismét fenyegetik Európa országainak kultú­ráját. ..” Az emberi kultúra legkiválóbbjainak wroclawi (Breslau) konferenciáján hangzot­­ta­k el ezek a súlyos vádló szavak abban a manifesztumban, amelyet a 45 országból összesereglett írók, művészek, tudósok túl­nyomó többsége elfogadott. A hatalmas vád­irat címzettje senki más, mint Wall Street imperialistái, ha nincsenek is név szerint megemlítve benne. Mert kik finanszírozzák és irányítják a haladás erői elleni harcot Gö­rögországban , amelyet név szerint megem­lít a manifesztum? Kik azok, akik faji disz­kriminációt gyakorolnak saját országaikban. akik üldözik a progresszív tudósokat és mű­vészeket? Wall Street brutalizált ügynökei a Thomas-féle bizottságokban, a huszadik századbeli boszorkánypörökben, kémhajszák­ban. Mint amerikai polgárok, mélységesen fáj­laljuk, hogy egy konferencián, amelyen az emberi elme olyan óriásai, mint Haldane, Joliot Curie, Anderson­ Nexe, Aragon köz­vetlenül és Einstein közvetve résztvettek, fogadott hazánk ellen ily súlyos vád hangoz­hatott el. De ha megfontoljuk, ez a vád nem Amerika NÉPE ellen irányul, hisz a mani­fesztum másutt elismeréssel emlékszik meg Amerika népének hozzájárulásáról a náciz­mus fölötti győzelemben, hanem Wall Street ellen, a Truman Doktrína és annak folyo­mánya a Marshall terv ellen irányul, akkor megérthetjük annak célját és jelentőségét. Az amerikai wall street-i monopolisták, akik a mi nemzedékünkben már nem tudják ha­zánk óriási gazdasági gépezetét teljes mun­kában tartani, csak akkor, ha háborúra ter­melnek vagy arra készülnek, akiknek önzése, profitszomja a Hooveri depresszió nyolc esz­tendejével, most pedig az infláció révén sújt­ja népünket, a manifesztum igazi vádlottjai nem az amerikai nép. A wroclawi manifesztum szerzői ezért igazi baráti szolgálatot tettek Amerika népé­nek, amikor rádöbbentettek bennünket, hogy az emberiség túlnyomó többsége szemében a maroknyi wall streeti imperialista, a béke legveszedelmesebb ellensége. Amerika népe így hát két legyet ütne egy csapással, a mo­nopóliumok felszámolásával Veszélytelenné tenné az új háború legféktelenebb uszítóit és elmozdítva őket abból a pozícióból, mely­ben megakadályozzák a termelés gépezeté­nek a nép szolgálatába való állítását, a jólét új perspektíváit nyitnák meg számunkra. V­endégvezércikk Az új kenyér Nincs ma már egy lakosa sem a magyar városoknak, nincs senki a gépek, vagy az íróasztalok dolgozói között, aki ne adózna igaz tisztelettel a magyar parasztok örökké serénykedő munkája előtt. És ez a tisztelet még csak fokozódott az idei esztendőben, amikor az aratás amúgy is emberfelettien nehéz munkáját maga az időjárás súlyosbí­totta. Rossz napok idején, szél és eső mellett kellett az idén aratni meg csépelni a magyar parasztnak és a szeszélyes elemek ezer aka­dályt gördítettek napi munkája elé. A magyar paraszt mégis jó lélekkel és eredményesen elvégezte a munkáját. Learat­­­­ta a gabonát, kiszárította az esőtől ázott ké­véket és szorgalmasan csépelt.. Evvel a mun­kájával lehetővé tette, hogy az idei év fris­sebb és nagyobb kenyere gyorsabban eljut­hasson a magyar fővárosba és az ország minden városába, mindenkinek az asztalára. És ez az új kenyér nemcsak emberi elede­lünket jelenti, hanem mélyebb értelmet rejt­ve, mosolyog felénk. Azt jelképezi, hogy a magyar parasztság átértette a mi időnk leg­főbb politikai tanúságát: a parasztok és a munkások testvéri összefogásának nagy szükségességét. Azt jelenti, hogy ennek a gondolatnak a szellemében akar dolgozni és vállalja a munka fáradalmait. Azt jelenti, hogy a város és a falu között ledőlt az a lát­hatatlan és mégis erős választófal, amelyet a reakció korszaka emelt, hogy a magyar dolgozóknak ezt a két legnagyobb számú ré­tegét — a saját önös érdekében — elválasz­­sza­ A munkásság és a parasztság összefogá­sának legszebb bizonysága az idei év új ke­nyere, a városi dolgozók asztalán. Gyakorla­ti bizonyság, minden politikai szólamnál töb­bet érő gyönyörű tett. És ha az uj kenyér megszegésekor a fehér cipónak erre a mé­lyebb jelentőségére gondolunk, akkor érze­­zük meg igazán az idei omlós kenyerünk uj, jó izét! Az új kenyérben újul meg az egész dolgozó magyar magyar nemzet szövetsége, a parasztság, az ipari munkásság és az ér­telmiség egyetemes, baráti kézfogása. Ez a jószű új kenyér jelenti egyben a jövendő biz­tos zálogát is: amíg ez a szövetség tart, nem kell félni attól, hogy népi demokráciánk rossz útra téved. Éppen a falvak és városok a barázdák, gyárak, bányák és irodák dolgo­zó társadalmának szoros együttműködése óv meg bennünket a hibáktól és a káros tévedé­sektől. Ezt az örök tanulságot rejti magában az új kenyér, amelyet a földművelő társadalom most minden magyar asztalára odahelyezett testvéri szeretettel. Az egész magyar nem­zet hálája árad e gazdag munkaeredményért a dolgos falvak világa felé. Köszönjük az új kenyeret és annak figyelmeztető tanulságát, értelmét is. (Szegedi Hírlap.) MAGYAR JÖVŐ ÍHiintrarion Djiirv Journal) Dripp képviselő: “.. .És mint a munkások igaz barátja...’ MENEKÜLT JUGOSZLÁV TÁBORNOK LELEPLEZÉSE TITOEKRÓL BUKAREST. — Pero Po­­pivoda jugoszláv repülő tá­bornok, Tito egykori közeli munkatársa Jugoszláviából repülőgépen Romániába me­nekült, hogy megszabaduljon Tito titkosrendőrségétől. A tábo­rn­­k megérkezése után levelet intézett a Scaneia cí­mű lap szerkesztőségéhez és azt a vádat emelte a jugo­szláv álla­mrendőrség ellen, hogy “most már egyáltalán nem törődik az ország ellen­ségeinek és az imperialista kémek üldözésével”, hanem kizárólag a becsületes kom­munisták hajszolásával. “Vezetőink elvesztettek minden kapcsolatot a néptö­meggel”, írja a továbbiakban Popivoda. Beképzeltekké és hozzáférhetetlenekké váltak. A párton belül Rankovics dik­tátor (Alexander Rankovics tábornok belügyminiszter) és vezér­kara tűrhetetlenné vált.” A tábornoknak azért kel­lett megszöknie, — saját sza­vai szerint — mert “nem akart Rankovics áldozatává válni.” Tito belügyminisztere azonban képtelen lesz elfoj­tani a becsületes kommunist­­ták harcát az ellen “az áruló irányvonal” ellen, amit Tito, Kardelj helyettes miniszter­­elnök és Djilas tárcanélküli miniszter tűztek ki. “Ha a jelenlegi vezetők to­vább haladnak a mostani na­cionalista után, akkor csak a párt pusztulásához vezethetik azokat, akik követik őket. De erre nem kerül sor, mert a nép és a párt ereje elég nagy ahhoz, hogy új vezetőket ál­lítson az élre”, — mondja Po­pivoda. Az elmenekült tábornok nyilatkozata mindenben alá­támasztja azt a vádat, ame­lyet a Kominform emelt Ti­­toék ellen. A Tito-ellenes erők Romániában Golubovics volt­ jugoszláv követ köré tömö­rülnek, aki állásáról lemon­dott, mert úgy látta, hogy Tito veszélyezteti Jugoszlávia és népeinek jövőjét. A Titoval sze­mbeni elégedetlenkedés méretei csak akkor mutatkoz­tak meg teljes mivoltukban, amikor jugoszláv határőrök Jovanovics volt vezérkari fő­nököt menekülés közben agyonlőtték. Popivoda a román laphoz írt levelében különös élesség­gel bírálta Djilas minisztert, akit a Kominform “gyáva árulónak” bélyegzett meg. Róla Popivoda így ír­t Djilas hazug propagandá­val és hamis információkkal vezeti félre a párt tagjait. Djilas tipikus polgári intellek­­tüel, aki a háború alatt, az ötödik offenzíva idején meg­szökött a csatatérről és egy teljes hónapig távol maradt. Ez kétségtelenül igazolja, hogy Djilas gyáva és áruló.” KÚTBA DOBTAK ÉS DINAMITTAL MEGÖLTEK BÁNYÁSZOKAT NEW YORK- i Párisból érkezett ez a hír­levélben, me­lyet Indalecio Prieto, a volt köztársasági spanyol kor­mány hadügyminisztere, kül­dött az International Solida­rity Committee-nak, az ameri­kai sajtó azonban nem na­gyon szellőztette, nehogy ár­nyat vessen Franco Spanyol­országára. Prieto leír egy esetet, mely nemrég Lavinia-ban, az As­­turiai-hegy körzetében tör­tént meg. Huszonkét spanyol bányászt elfogtak, mert azt hitték róluk a ‘polgári gárda’ tagjai, hogy szocialisták és guerillaharcosok. Napokon ke­resztül kínozták őket... Majd Prieto a következőképpen fe­jezi be levelét: “Különítmény vitte a fog­lyokat Rena Mayor községbe, ahol egy Pozu Fumerez elne­vezésű természetes kút talál­ható. Itt gyilkolták meg a bányászokat. Hogyan ? Bedob­ták őket a kútba. A szeren­csésebbek magától a zuhanás­tól életüket vesztették, ami­kor testük hozzácsapódott a falakhoz. A kevésbbé szeren­csések irtózatos szenvedések között még napokon keresztül éltek. Halálhörgésük és siko­lyaik kihallatszottak a mély­ből, ahol olyan tragédia zaj­lott le, amelyet az elviselhe­tetlen szag árult el. A gyilko­sok úgy végeztek áldozataik­kal, hogy benzint öntöttek rá­juk, majd égő dinamitrudakat dobva le az élők és a halottak­ közé, felrobbantották őket, így aztán bizonyosak lehettek, hogy egyetlen egy sem ma­radt életben közülük.’ ’ Grazianit bíróság elé állítják RÓMA. Rodolpho Grazia­nit, Mussolini fasiszta mar­salját október 11-én bíróság elé állítják fasiszta bűncse­lekmények miatt. Graziani vezette Mussolini hódító had­járatát Etiópia ellen. September 1, 1948 Az arab feudalizmus alatt erősen inog a talaj Az arab államok régimódi, feudális kormányzatai úgy vannak megépítve, hogy a hatalom teljesen néhány ve­zető család kezében összpon­tosul. A kezdetleges politikai pártok is ezen családok eszkö­zei s szinte magánintézmé­nyeknek számíthatók. Hosz­­szú éveken át a politikai pártok is ezen családok esz­közei s szinte magánintézmé­nyeknek számíthatók. Hosszú éveken át a politikai harc ezeknek , az uralkodó csalá­doknak a kebelében folyt le, mindegyik saját magának akarva a zsíros kormányhi­vatalokat. Ez a helyzet még ma is fennáll, azonban az arab államok még­sem tud­ták teljesen elzárni határai­kat az iparosodással járó fel­világosodás elől, így az ipar­ral rendelkező arab államok­ban baloldali népi szervezetek kezdtek alakulni, melyekkel szemben az uralkodó réteg szélsőséges, reakciós mozgal­mat szervezett. Természetesen a szélsősé­ges, reakciós szervezetek az uralkodók az arab államok­ban a kormányok minden eszközzel meg akarják aka­dályozni a baloldal gyarapo­dását. A reakció főfészke Egyiptom, a baloldali mun­kásszervezetek köz­pont­j­a Irakban van. Azonban úgy az egyiptomi reakciónak, mint az iraki munkásszervezetnek kapcsolatai vannak a többi arab államokkal, kivéve Sau­di Arábiát, mely teljesen el­maradt, autokratikus uralom alatt áll s nem tűr meg egyet­len politikai szervezetet. A szélső­jobboldali reakció főszerve a Mohamedán Test­vériség, melyről az utolsó időben, különösen a legutóbbi hetekben igen sokat hallunk. Minden Cajróban történő bombarobbanás a Mohame­dán Testvériséggel van kap­csolatban, mely szervezet 1930-ban alakult. Arab elne­vezéssel Ikhvan al-Muslimun néven ismerik ezt a szerveze­tet, mely azt hangoztatja, hogy vissza kell térni az ere­deti törvényekhez, a Korán­hoz és a teljes theokráciá­­hoz. Sheik Hassan al-Bannah, egy volt tanító ennek a szer­vezetnek a vezére. A Mohamedán Testvériség szervezetnek voltak kövér és sovány évei. Jelenleg a leg­kövérebb napjait éli, jóllehet tagjainak legnagyobb része Cairo és Alexandria elmaradt nyomornegyedeiből rekrutá­­lódik. A második világháború előtt és alatt a nácik pénzel­ték ezt a fasiszta mozgalmat, most Faruk, egyiptomi ki­rály annak főpatrónusa.­­ Ugyanakkor mindkét intéz­ménynek van egy másik funkciója s ez abból áll, hogy sztrájktörőkkel látják el az egyiptomi ipar urait. Köztudomású dolog, hogy Faruk királynak nagy érde­keltségei vannak a nagyobb iparágakban. A Mohamedán Testvériség szervezetét egye­nesen abból a célból tartja fenn, hogy “leyális” munká­sokkal lássa el az ipart, hogy azokat állítsák be a sztrájkoló munkások helyé­be. A szervezet kémei és la­­kályai beférkőznek a szak­­szervezetekbe s még a liberá­lis Wald pártba is befora­­kodnak, melynek vezetője Nadas Pasha, volt miniszter­­elnök. Jellemző az egyiptomi állapotokra, hogy a Nokras­­hy Pasa alatt álló jelen kor­mány még ezt a pártot is kommunistának bélyegzi. Valahányszor az ország te­rületén a legkisebb elégedet­lenség is megnyilvánul Faruk király ellen, az mindjárt a “népakaratot” használja fel megtorló eszközül s a Moha­medán Testvériség tüntetést rendez a nép nevében, elpusz­títva a király ellenségeinek tulajdonát és igen sok eset­ben azok életét is. A szerve­zetnek Egyiptomban félmillió tagja van, majdnem vala­mennyi fel van fegyverezve. Ebből a szervezetből kerültek ki az úgynevezett önkénte­sek, akik elözönlötték Palesz­tinát, hogy mint irreguláris egyiptomi csapatok harcolja­nak a zsidó állam ellen. Az arab baloldali szervezet neve: Nemzeti Felszabadító Liga (Utzahat al-Tah­rar al Vatny.) Ez a szervezet a bal­oldali munkásságot foglalja magában s két és fél évvel ezelőtt az Arab Liga konfe­renciája óta, melynek kom­munistaellenes és a cioniz­must ellenző programját Clayton angol tábornok szö­­vegezte meg, a szervezet földalá kényszerült. Mind­azonáltal a baloldali munkás­szervezet nem veszített ere­jéből s különösen erős Liba­nonban, mely államban erő­sebb a munkásmozgalom, mint minden más arab or­szágban s ugyancsak igen erős az iraki olajmunkások között. Főleg ennek a föld­­alatt működő mozgalomnak köszönhető, hogy az iraki kormány februárban távo­zásra kényszerült, miután alá­írta az angol-iraki olaj­szerző­dést. A keleti országokból jövő hírek egyre gyakrabban fog­lalkoznak ezzel a két szerve­zettel, melyek a fasizmus és a demokrácia között folyó harcot jelentik a közel kele­ten. A nyugati hatalmak ter­mészetesen teljes támogatást nyújanak a feudális arab kényuraknak és minden esz­közzel segítik azokat, hogy megakadályozzák népeik fel­világosodását és demokrati­kus előre­haladását. -------­------­ Izrael nagy kereskedelmet akar folytatni USA-val NEW YORK. — Dr. Wer­ner Felichenfeld, Izrael egyik vezető közgazdásza, a Palesz­tinai Export Társaság elnöke, az Egyesült Államokban tar­tózkodik s az amerikai sajtó­nak adott intervju keretében kifejtette,, hogy az elkövetke­ző hónapokban minden lehe­tőt el fognak követni, hogy az Egyesült Államok és Paleszti­na között kifejlesszék a ke­reskedelmi kapcsolatokat. * A legközelebbi cél az lesz, mondta Felichenfeld, hogy gépeket és nyersanyagokat vásárolhassunk, melyek ok­vetlenül szükségesek Izrael fközgazd­asági fejlesztéséhez. Ugyancsak meg akarjuk szervezni az amerikai kivitelt az egész középkeletre. Mindenekelőtt létre aka­runk hozni egy Amerikai tár­saságot Izrael gazdaságának kifejlesztésére, adta elő dr. Felichenfeld. Ennek a társa­ságnak az lenne a célja, hogy különböző műveket létesít­sen, melyekben egyaránt részt vesz az amerikai és a Palesz­tinai ipar. A második lépés egy Ame­rikai-Izraeli K­e­r­e­skedelmi Kamara megteremtése volna, ami semleges amerikai intéz­mény lenne, new yorki szék­hellyel. A két ország közötti keres­kedelemre vonatkozólag Dr. Felichenfeld előadta, hogy 1946-ban az Egyesült Államok 23 millió 200 ezer dollár érté­kű árut exportált Palesztiná­ba, főleg automobilokat, gép­részeket, mezőgazdasági gé­peket, ipari szerszámokat, élelmiszereket, olajat, do­hányt, rádiót. Palesztina főleg gyémán­tot szállított az Egyesült Ál­lamoknak, azonkívül bort, ko­nyakot, bőrárut, gyapjút. A gyémánt alkotta az összes Pa­lesztinai export 90 százalé­kát. Az izraeli közgazdász elő­adja, hogy a két ország kö­zötti kereskedelmi kapcsola­tot nagymértékben fokozni lehet az elkövetkező években. A léghűtés és az élelmiszerek fogyasztása majdnem telje­sen ismeretlen Palesztinában s az ország meleg éghajlata miatt nagy keletje volna a kisebb hűtőkészülékeknek,­­ amilyeneket itt a hivatalok­ban használnak. Mihelyt Iz­­realben helyreáll a béke, igen sok anyagot fog tudni vásá­rolni Amerikától, legalább évi 50—70 millió dollár érték­ben. A jövőben ugyancsak emelkedni fog a turista for­galom a két ország között. Mint a középkelet legmo­dernebb­­központja, Paleszti­na különösen alkalmas az amerikai termékek elosztásá­ra a középkeleten, mihelyt az országoknak módjukban lesz, hogy dollárokat szerezzenek be. Az a tény, hogy Izraelnek máris változatos ipara van s hogy kitűnő, szakképzett munkaerőkkel r­e­ndelkezik, melyek Európa minden or­szágából vándoroltak az or­szágba, különösen lehetővé te­szi a társuláson alapuló ipari kapcsolatokat az amerikai és a palesztinai ipar között, mondja Dr. Felichenfeld. Igen sok olyan termékeket, melye­ket kész alakban lehetetlen volna dollárért eladni a kö­zépkeleten, részekben szállít­hatnának Amerikából Palesz­tinába s ott összeállítva kifi­zetődő volna, hogy más, ke­vésbé értékes valutáért áru­sítsák azokat. ----------------­ Vád a görög kormány ellen NEW YORK. — Az ame­rikai Twentieth Century Found vizsgálatot folytatott Görögországban és vádat emel, hogy nagyrészben a görög kormány hibája, hogy az ország gazdaságilag nem tud helyreállni. A vád sze­rint a kormány teljesen a nagyiparosokra és a katonai hierarchiára támaszkodik és csakis ezek érdekét tartja szem előtt. Tokio Rózsáját hazahozzák TOKIO. — Tokio Rózsáját, Iva Toguri D’Aquinot, aki a háború alatt japán propagan­dát fejtett ki a tokiói rádión szeptember 2-án katonai kísé­ret mellett visszaszállítják az Egyesült Államokba és bíró­ság elé állítják hazaárulás vádjával.

Next