Magyar Jövő, 1948. szeptember (47. évfolyam, 215-239. szám)

1948-09-03 / 217. szám

Rongyos Faja és a cilindere Írta: VEDRES JÓZSEF Olyan volt az egész üzem, mint a megbolygatott méhkas. Mindenki zümmögött, mindenki elégedetlenkedett. Itt-ott néhány hangos kifakadás is elhangzott a bátrabb szervezett munkások szájából. A kovácsműhelyben Rongyos Paja vitte a szót. Éppen ebédjét melegítette a tűzhelyen. Észre sem vette, hogy a szilvásgombóc már odaragadt a kis lábas aljára, úgy elragadta a keserűség. — A nyavaja törje ki ezt a bandát — mérgelődött. — Nem elég, hogy a fizetést is csökkentették, most már hozzányúltak a ruha járandóságunkhoz is. — Mi az, hogy hozzányúltak — toldotta meg Tóth, a gyulladtszemű hegesztő. — Ellopták, így van ez szaktársuk, amikor a melós széthúz. Először a fizetést csökkentették, most pedig a másik szerzett jogunkat, az évi ruha-, cipő- és sapka járandóságot lopták el. • Nagyjából ez volt a rövid előzménye annak, hogy Rongyos Paja másnap overallja felhúzása után magas, kopott cilindert nyomott a fejébe és úgy indult ki a szereldébe, ahol satupadja állott. Senki sem tudta, hogy honnan szerezte a “jobb körök” eme kopott és a divatból is kiment ruhakellékét, de azt mindenki tudta, hogy még legalább négy-öt soffőrsapkája lehet, hiszen mindnyájan tartalékoltunk néhányat. Malasits, a főbizalmi még utána is kiáltott széles nevetéssel: — Mi az szaktárs, nem a hátsó hidakhoz, hanem karneválba megy? • — Affenét — mordult vissza Rongyos Paja.— Csak egy kicsit megugratom az urakat. A mérnököket és tanácsosokat gyűjtötte ilyen közös nevezőn Paja... A hatás váratlanul nagy volt. A nagy darab, fiatal, szőke, mérnök amikor meglátta Paját a cilinderben, először nagyot nevetett, aztán megkérdezte, hogy minek tartja a fején? — Hogy össze ne olajozzam a hajam — válaszolt Rongyos Paja olyan szelíd hangon, amelyből rögtön tudtuk, hogy a végsőkig el van szánva a harcra. A nyomaték kedvéért még jobban a szemére húzta a kürtöt és úgy látott egy lapos ékdarab reszelésének. — És arra a célra nem vol"■»a me"" — érdeklődött a "" “ljósló szelídségei a “fehérköpenyes” — kürtőkalap helyett sapka? — Tessék mondani mérnök úr, milyen sapka? — Hát izé, amit a ruhával együtt kapnak... — Nem úgy akarta mondani a mérnök úr, hogy amit kaptunk ? — Szóval ezért? — kapott észbe most már a mérnök. — Szóval ezért mérnök úr, — ismerte be kertelés nélkül Rongyos Paja, olyan nagy tisztelettel, hogy mindnyájukban meghűlt a vér. • Az üzemvezetőség azonnal látta, hogy itt egy elvi ellenállásról van szó. Úgy is kezelték a dolgot. Először megkérték, majd megfenyegették Rongyos Paját, hogy tegye le a csúf kalapot. Még a főtanácsos is igyekezett a lelkére beszélni, hogy “nézze Páll mester, maga egy komoly szakmunkás, miért csinál ilyen rossz vicceket...” — Amíg megkaptuk a remendes ruha járandóságunkat, közötte sapkát is — hangzott minden kapacitálásra a válasz: rendelkezhettek az urak, hogy milyen ruhában dolgozunk Most már csak olyant vehetünk fel, amilyen van! És nem használt sem kérés, sem fenyegetés. Ezzel szemben másnap reggel, amikor Paja ismét a cilinderben látott a munkájának, Nagy Imrén kemény kalap volt, Petrik Mártán pedig hihetetlenül rossz állapotban levő pincérfrakk és zsokésapka díszelgett. A villanyszerelők mindegyike, Tarsits, Klein, Wastl és Krieger ugyancsak kemény kalappal mutatta ki szolidaritását Pajáék bátor ellenállása iránt. Még nekem, a tanoncnak is hamarosan csináltak keménypapírból egy cilindert és dukóval szép fényesfeketére festették. A harcot persze elvesztettük. Először engem citáltak fel a mérnöki irodába, azután a többieket. — Mindenkinek mondtak valamit és utána mindenki — levetette a gúnymaskarát. Ehhez tudni kell azt is, hogy 1931-et írtak akkor és nálunk, a BSzKRt-nál boldogan lyukasztották a jegyeket havi 90 pengőért a diplomások. Azzal fejeződött be a mi kis tiltakozó mozgalmunk, hogy mindnyájan 50 fillér büntetést kaptunk, amit a legközelebbi fizetésünkből le is vontak. (Ezenkívül a fejlapjainkra került rá egy és más, amelyek miatt 13 évvel később jónéhány “kalapos” indulhatott neki az ukrajnai halálmezőknek.) Páll Lajos, ez a nagyszerű, harcos szervezett munkás, akit szaktársai nagy szeretettel Rongyos Pajának neveztek, ma már nincs az élők között. Az üzemben, ahol sok, ehhez hasonló vaskos “tréfával” figyelmeztette a munkáselnyomó üzemvezetést a dolgozók jogaira, most szépen berendezett kultúrház örökíti meg emlékét. Neki is úgy kellett elpusztulnia, mint sok más szervezett munkástársának, akik ellenálltak az ellenforradalmi és nácibanditizmusnak. Kopott cilindere, amellyel a javításra szoruló autóbusz alvázak fölé hajolva kigúnyolta, nevetségessé tette a munkáselnyomókat, úgy él emlékezetünkben, mint a legszebb ellenállási fegyvertény. (Budapest.) • • Novella, melyet az élet irt... JUHÁSZ MÁRTON SZERENCSÉJE A paksi országúton felkapaszkodtam egy parasztszekérre. Naptól barna ötvenes a kocsis. Szántani megy a földjére. Juhász Mártonnak hívják, Szlovákiából áttelepült paksi telepes. Tizenöthold földjén dolgozik. És jól dolgozik, jól kell dolgoznia már csak azért is, mert tizennégy étkes száj várja odahaza a kenyérszelést. Ahogy a lovak lassú léptekkel kavarják a port, meséli sorsát Juhász. — Három héttel ezelőtt elhívták a községi orvost, mert az asszony már az utolsó napokban volt. Meg kellett nézni, nem lesz-e valami nehézség a szülésnél. Tizennegyedik gyermek. A legidősebb már húszéves, most teszi le a mestervizsgát, szíjgyártó iparos. Hát eljön a doktor, megvizsgálja az asszonyt és megállapítja: — Juhász bácsi, azonnal fogjon be, ahogyan tud, siessen a szekszárdi kórházba. Sajnos, én magam kevés vagyok a segítségre. Sebten befogtam a két lovat és elindultam a szekszárdi kórház felé. Az aszszony nagyon szenvedett ekkor már, homlokát kiverte a verejték és félrebeszélt. Harminc kilométer a kórház. Az asszony sivalkodik ,a kíntól. Én csak a fogamat szorítottam és számoltam a lassan tekeredő kilométereket. Keserves gondolatokkal vélekedtem arról, hogy hiába minden. — A harminc kilométerből még a tizediket sem tekertük le, amikor a hátsó tengely egyet roppant. Eltörött a tengely. Sehol a láthatáron kocsi, de még egy tanya sem, ahová a halállal bajlódó asszonyt bevihettem volna. A kétségbeesés legmélyén teljesen tehetetlen voltam. — Mintha szétkavarta volna, a messzi látótávolban por keveredett az utón. Egyre közelebb és közelebb jön, motorzaj hallatszik. Hamarosan megáll az összetört szekér mellett egy hatalmas autó. Kiszállanak belőle hárman is. Én elmondom a legnagyobb bajt: halálán az asszony, szülés előtt áll, eltörött a tengely, nem tudom tovább vinni a kórház felé. — Mintha összebeszéltek volna, sebesen kinyitják az autó hátsó ajtaját, hordágyat vesznek le, ráemelik a kínban vergődő asszonyt és beteszik az autóba. Tulajdonképpen nem is emlékszem, hogy és mint történt a dolog, csak egyszer az egyik úr kilép az autóból és amint az ajtót kinyitotta, gyereksírás ütötte meg a fülemet. Hála az Istennek! — imádkoztam. Az úr — most már tudom, hogy orvos volt — odalépett hozzám és mosolyogva fogta meg a kezemet: — Nincs semmi baj, barátom, már csak az a gond, milyen névre kereszteljük a kicsikét. Ha a szekerét rendbehozta, menjen be majd a szekszárdi kórházba és látogassa meg az asszonyát meg a gyerekét. Könnyek gyöngyikéinek Juhász Márton szemében, amikor elmondja, hogy másnap a kórházba tudta meg, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének egyik vándorautója volt, falujáró orvosaival. Véletlenül éppen szülész-szakorvos és szülészeti ambulancia volt a kocsin. Lassan halad a szekér, enyhén süt a tavaszi nap. Az egyik fordulónál megáll Juhász Márton és mondja: — Itt törött el a tengely, itt állott meg az a szép autó. Az Isten áldja meg őket!... Megemeli a kalapját és magában tiszteleg valaki előtt. T. BALOGH JÓZSEF (Budapest.) Ez a Pooch nevű süketelő kutya nemcsak attól fél, hogy a magas árak miatt elmarad a kutyaeledele, hanem attól is, hogy az emberek semsokára kutyahúsra fanyalodnak . MAGYAR JÖVŐ (Hunstarian Daily Journal) “Nem mondta elég finoman, hogy: tessék!” ÖRÖMHÍR! ÖRÖMHÍR! MEGÉRKEZTEK A LEGÚJABB m a gya r könyvek Az amerikai olvasóközönség régi óhaját teljesíti a TISZA KÖNYVKERESKEDÉS, amikor bejelenti, hogy forgalomba hozza a legújabb magyar könyveket. Örömmel jelenthetjük, hogy az új magyar irodalom és a világirodalom kiválóságai LEGJOBB MŰVEIT kaptuk kézhez és ajánljuk fel az amerikai magyar olvasóközönségnek. • Új magyar könyveink listája: BARTA LAJOS: Gyár. (Regény) ....................... .2.00 BÖLÖNI GYÖRGY: Hallja Kend Táncsics (Táncsics Mihály élete és kora) ........................... 3.00 DARVAS JÓZSEF: Város az ingoványon (Reg.) 1.50 FUCSIK GYULA: Üzenet az élőknek (Megrázó írás a koncentrációs táborból) ...................... 0.75 GELLÉRI ANDOR: Téli kikötő (Elbeszélések) 0.75 GORKIJ: Az anya (A nagy orosz író legnagyobb regénye) ........................................................ 2.50 HOLLÓS KORVIN LAJOS: Böjti szelek (Elbeszélések) ................................................ 1.00 GORKIJ: Aki az életet keresi (Regény) ............ 2.00 HOLLÓS KORVIN LAJOS: Torpedó (Elbeszélések) 1.00 KOVÁS LŐRINC: Tűzkehely (Regény két kötet) 3.00 Magyar írók a szovjet népről (Válogatott Írások) 1.50 MEDGYESI KÁROLY: Az inas (Regény) .......... 1.00 MÓRICZ ZSIGMOND: Elbeszélések .................. 0.50 NAGY ISTVÁN: Erdélyi után.............................. 1.00 NEXO: Szürke fény (Regény két kötetben) .... 3.00 REVUELTAS: Köröznek a keselyűk ( Regény) . . 1.50 SOLOCHOV: Új barázdát szánt az eke (Regény) 1.50 TAMÁS ALADÁR- Megsebzett ifjúság (Regény két kötetben) ............ 3.00 TRAVFN: A taliga (Regény) .............................. 2.00 KÁLLAI GYULA: A magyar függetlenségi mozgalom ................................................................ 2.00 BÖLÖNI GYÖRGY: Az igazi Ady (Ady élete , és kora) ....................................................... 4.00 RÁKOSI MÁTYÁS: A magyar demokráciáért .. 1.50 VAS ZOLTÁN: 16 év a fegyházban .................. 1.00 RÉVAI JÓZSEF: Marxizmus, népiesség, magyarság ..................................................................... 1.50 FOSTER WILLIAM: Az új Európa (Európa a háború után) ............ 0.75 LAYERS-KAHN: A nagy összeesküvés (Hogyan készülnek az új háborúra) ............................ 2.00 ILLÉS BÉLA: Kárpáti Rapszódia (Regény) 900 oldalon) .......................................................... 4.00 FIGYELEM! FIGYELEM! A szállítás költségeit mi fizetjük, ha rendeléséhez money orderban, avagy csekkben a pontos összeget mellékeli. — Rendeléseket utánvéttel is eszközlünk. Készpénzt ne küldjön. Küldje be rendelését azonnal erre a címre: TISZA BOOKSHOP 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. September 3, 1948 7 Az amerikai Irta. HOWARD FAST (104) Másnap az illinoisi delegáció Altgeld lakosztályában tanácskozott. A delegáció megoszlott Bland vagy Bryan jelölésének kérdésében és Altgeld maga hivta össze a tanácskozást. A kormányzó néhány percet késett s mikor megérkezett, már együtt volt a delegátusok nagyobb része és közöttük volt a fiatal William Jennings Bryan, nagyban parolázva a delegátusokkal, hátbaveregetve azokat, miközben beszélt és beszélt mély csengőre emlékeztető hangján és szivarokat osztogatott. Abgeld megállt az ajtóban, haragcikkázott kék szemeiben, mialatt éles hangon bekiáltott a szobába, túlszárnyalva Bryan lágycsengésű beszédét. “Buck!” kiáltotta s Hinrichsen hozzálépett. Abban a pillantban csend lett a szobában. Bryannak ajkára fagyott a szó. “Jöjjön ki!” intett Abgeld. Kiléptek az előszobába, de a kormányzó éles, reszelős hangja keresztülhatolt az ajtón, hogy a szobában lévők is meghallhatták: “Mit keres ez itt?” kérdezte Abgeld. “Csak eljött.” “Ki hívta meg?” “Senki. Magától jött. Nincs semmi szükség rá, hogy kemények legyünk vele.” “Szeretném, ha rám bízná annak az eldöntését. Ez egy illinoisi gyűlés, távolítsák el innen!” McConnell bíró is csatlakozott hozzájuk és suttogva megszólalt: “Ne izgulj annyira Péter. Tudom, hogyan érzel, de mégsem kell annyira felizgulnod.” “Buck, vigye ki innen azt az átkozott félbolondot! Ez egy illinoisi gyűlés. Mondja meg neki, hogy nincs nagyobb esélye arra, hogy elnök legyen, mint nekem magamnak és én nem is születtem ebben az országban.” Egy órával később Abgeld az illinoisi delegáció előtt állt és ezt mondta: “Vagy engem követtek, vagy lelépek és átadom a helyet annak, aki el akarja azt foglalni. Én nem játszom aprópénzért. Vagy jobb felé kell mennünk, vagy balfelé. A harc életrehalálra megy. Megmondtam nektek már ezelőtt is, hogy ha ezt elmulasztjuk, nem lesz még egy alkalom. Ha ti egy olyan májusfát akartok körültáncolni, mint Bryan, nekem az is jó. Tudom, hogy ti meg akarjátok nyerni a választást, de az én felfogásom más. Bryan és az én nézetem nem egyeztethető össze.” Megígérték, hogy mellette lesznek. Kezét rázták és biztosították, hogy mellette állnak, de mikor elmentek és csupán McConnell maradt a szobában, belevetette magát egy karosszékbe, az arca fehér volt, a teste reszketett. “Beteg vagyok”, mondta a bíróhoz fordulva, “szeretnék bebújni az ágyba és elfelejteni, hogy valaha is hallottam ezt a szót, hogy demokrata.” “Annyira mégsem vagy beteg Péter!” “Úgy érted, hogy még nem haldoklom?” “Ki más tudna rendet teremteni közöttük. Hinrichsen maga is bekapta a maszlagot. Szavamra mondom, semmi szükség sincs itt észre, tehetségre sincs szükség. Elég nekik egy aranycsengésű hang.” “Tudom.” “Nem Péter, te még nem vagy annyira odáig!” “Ne félj, itt maradok. Tudom, hogy te inkább a pokolban akarsz látni, minthogy kiengedj ebből. Ne félj, itt leszek!” (Folytatjuk) Fordította: HOLLÓ JENŐ. Kerékgyártó János: KOSSUTH LAJOS (301) Folyton adni, ajándékozni erejéből, magábavetett hitéből táplálni ezeket itt, Kiutahiában és azokat ott, kik Sumlából, Konstantinápolyból nyújtják feléje kezüket.. . S az ázsiai börtön tehetetlenségében, égető gyötrelemmel kínozza kielégületlen hivatástudata. Mint bányász az aknák mélyéből előtörő halálos, fojtó bányaléget, úgy érzi, s rettegi ázsiai börtönéből a végzetes veszélyt, mely az európai demokráciát a szabadság és emberi méltóság hitvallását fenyegeti. Mikor Ausztria megjelenik a drezdai kongresszuson, hogy a német szövetségről tárgyaljon, és Magyarországot beléptesse a Bundba, a nyomorult ázsiai város foglya az egyetlen Európa államférfiai között, aki a veszély végzetes távlatait is tisztán látja. “Én az Ausztriai Háznak,ezen jogtalan pretentiója ellen Isten! Világ! Emberiség! az európai népek szolidaritása és az önméltóságukhoz ragaszkodó kormányok előtt ünnepélyesen tiltakozom.” Kiáltványt bocsát ki haza, Magyarországba. “A Magyar Nemzet nevében! Vitézek! A szegény és árulás által eltaposott hazának bajnokai, reményei! Én élek! S életem az elnyomott, az elárult haza megszabadításának van szentelve. Én meg fogom azt szabadítani .Én magam foglak vezetni keresztül a vér, a dicsőség mezején a szabadság templomába. Első leszek a tűzben. Tudjátok meg, hogy a magyar nép az olasz néppel szövetkezett...” Merthogy megérkezett már Mazzini megbízottja, Lemmi és az olasz forradalmi párt nevében tárgyal Kossuthtal. Mazzini az uralkodó helyett a népet jelöli ki minden jog eredendő forrásának. A monarchiát semmiféle formában sem hajlandó elfogadni, a köztársaságban látja a népek, nemzetek boldogulásának egyedüli lehetőségét. Az uralkodók szent szövetsége helyett meg kell alakítani a népek szent szövetségét. Mazzini forradalmár, kissé ködös közgazdasági alapokkal és óriási történelmi tudásokkal. Államelmélete, melyet Londonban dolgozott ki, sok pontban ellentétben áll Kossuth szilárdabb, megfontoltabb, módszeresebb politikai hitvallássával. Pontról-pontra folyik a harc. Kossuth erélyesen védi saját “polgáribb” álláspontját. Semmi gyakran kénytelen hátrálni. Mazzini megmagyarázta neki, hogy Kossuthra szüksége van. Ennyi sok testi-lelki szomorúság között újra a világ érdeklődésének központjában látja magát. Népvezérek, vezető államférfiak, miniszterelnökök és fejedelmek hozzá fordulnak, tőle várnak támogatást. Az ő nevét akarják a kibontott lobogóra írni. A gyötrelmek, a megaláztatások mélységéből viszi fel egy hatalmas erő s ő maga előtt látja mindazt, amiért küzdött, amiben óriásira nőve a népi őserő megtestesülésévé vált, ami miatt rászakadt a menekülés égető szégyene, a hontalanság keserűsége, a vele élő bujdosók vádja, az idegen kegyelemkenyér, az ázsiai fogság. Ott látja maga előtt a kibontott zászlót és két világrészről jönnek feléje biztató, reménykedő hangok: Indulj előre, mi követni fogunk!... Csak így, elképzelve a megrázkódtatások roppant hullámhegyvölgyeiben hányódót, csak így lehet megérteni a Makk-féle összeesküvés történetét. 7. Folynak a megbeszélések Mazzini megbízottjával. A tárgyalások közben új vendég tiszteleg. A híres amerikai festő, Gould Walter azért jött Ázsiába, hogy Kossuthot lefesse. A festő inast is hozott magával, kit valahol Törökországban szedett fel, mert szolgája a tengeri utón meghalt. Az inas cipeli a nagy vásznat, a palettát és festékeket Kossuth lakására. Néhány percig egydül marad Kossuthal és hirtelen magyarul kezd beszélni:— Eljöttem a kormányzó úrhoz, hogy életemet felajánljam. Kossuth bámulva néz rá. Feleni nem tud, mert már belépett a festő, az inas csendesen visszahúzódik egyedül hagyja gazdáját modelljével. Még aznap megjelenik és ismételten felajánlja életét. A legsúlyosabb szavakat, élet, halál, olyan könnyen, minden felelősség nélkül használja, mintha “jónapot” köszöntgetne, ez a Makk János, volt honvédezredes, kinek nevéhez annyi sok derék magyar ember halála és hosszú esztendőkig börtönben való sínylődése fűződik. Hogy hitt, hogyan hihetett ennek a felelőtlen, fantaszta álmaitól megbódult embernek Kossuth ?... Igaz, eleinte gyanakodva húzódozik, kémet szimatol benne. A kémektől való rettegés betegséggé fajult az emigrációs táborban. De Makk" megtudta őt győzni, hogy semmi köze sincs az osztrák kormány besúgóihoz, mint ahogyan nem is volt. Megerősítésül Kossuth húgának, Meszlényi Rudolf özvegyének, Zsuzsának levelét is hozza, melyben bátyja jóindulatába ajánlja Figyelmessy Fülöpöt és Makk Jánost. “Átadója e levélnek Figyelmessy Fülöp, talán előtted is ismeretes, szabadságharcunkban tanúsított buzgalmai felől. Előttünk azonban ismeretes az elnyomatás és üldözés napjaiban minden szerencsétlen és szorongatott iránt bizonyított önfeláldozó és csüggedetlen viseletéből, ő és védence, Makk, elhatározták Téged felkeresni és munkásságukat rendelkezésed alá helyezni. (Folytatjuk)