Magyar Jövő, 1948. november (47. évfolyam, 266-290. szám)

1948-11-01 / 266. szám

Marshall Bevinnel tárgyalt LONDON.­­ Marshall kül­ügyminiszter váratlanul Pá­­risból Londonba utazott és Bevin, angol külügyminiszter­rel, valamint Attlee minisz­terelnökkel tárgyalt a Palesz­tinai problémáról. Mialatt Marshall utazását hivatalosan személyes látoga­tásnak mondják, londoni dip­lomaták szerint a találkozá­son megbeszélték az angol­amerikai politika főbb problé­máit, közöttük a berlini kér­dést, a palesztinai büntető javaslat holtpontrajutását és az Északatlanti Védelmi Szö­vetség kérdését. A miniszterek az amerikai követ által adott ebéden ta­lálkoztak. --------------------------­ Katonai uralom Peruban LIMA, Peru.­ A perui kor­mányt teljesen a reakciós ka­tonai vezetők vették kezükbe, miután háromnapos vértelen forradalom után száműzték az országból Jose Luis Busta­­mente Rivero elnököt, aki Ar­gentínába menekült. Ideiglenesen Zénón Merei­­ga tábornok vette át a kor­mány irányítását, míg Ma­nuel Odria tábornok, a forra­dalom vezetője a fővárosba érkezik. Az országban ostrom­­állapotot hirdettek ki. Odria tábornok h­a­d­ü­g­yminiszter volt az eddigi kormány alatt s most saját maga akar az ország diktátora lenni. HUNGARIAN DAIUV .JOURNAL Demokratikus, antifasiszta napilap. — A Democratic Anti-Fascist Dally. VOL. XLVII. ÉVFOLYAM. NO. 266 SZÁM. NOVEMBER 1, 1948. MONDAY A világ békéjéért, USA demokráciájáért­ szavazzon a progresszív párt jelöltjeire H. A. Wallace-al az élén ÜNNEPELJÜK a magyar szabadságharc centenáriumát az amerikai és a magyar nép barátsá­gának jegyében! Ma este a 116. St. és Lex. Av. sarkán beszél Wallace NEW YORK. — Henry A. Wallace több mint 30 uccai gyűlésen beszélt New York­ban a választási kampány utolsó napjaiban. 1,500-tól 10 ezerig terjedő tömegek ünne­pelték a progresszív párt el­nökét az uccasarkokon, az is­kolákban és báltermekben.­­ Szombaton este Wallace Phi­ladelphiában beszélt, vasárnap Brooklynban és Bronxban uc­cai gyűléseken. Ma ugyan­csak Bronxban és a város több helyen fog beszélni és este 9 óra 15 perckor a 116-ik ucca és a Lexington Avenue sarkán összehívott uccai gyű­lésen fejezi be négynapos new yorki túráját. Ezt az ucca­­sarkot nevezte el Marcanto­­nio “szerencsés saroknak”. 45 perccel később, ma este 10 órakor Wallace az American Broadcasting Co. rádióhálóza­tán mondja el kampányzáró beszédét. Wallace a Golden Gate Ball­­roomban tartott beszédében megtámadta azokat, akik az Egyesült Nemzetekben lebe­csülni igyekeztek a négerek elnyomását a déli államok­ban. “Szégyellem magamat” — mondta Wallace, —­ “mikor meghallottam, hogy az Egye­sült Államok egyik hivatalos kiküldöttje az Egyesült Nem­zetekben ugyanazon álláspon­tot vallotta, amit az állami jogokat valló déli politikusok s azt hangoztatta, hogy van törvényünk a lincselés ellen s hogy igen kevés embert lin­cselnek meg.” 10.000 ember az uccán A szőrmeipari kerületben, a 29-ik uccában tartott gyűlé­sen 10 ezer szőrmemunkás szorongott a 7-ik és 8-ik Ave­­nuek között, hogy meghall­gassák Wallacet. A szőrme­­munkások még soha, egyet­len politikai jelöltet nem ré­szesítettek olyan ovációban, mint a progresszív párt je­löltjét, aki később a Colum­bia egyetem, majd a City Col­lege nagytermében beszélt, mindenütt zsúfolt hallgatóság előtt. Igen sok diák nem tu­dott bejutni a termekbe. Wal­lace hangsúlyozta a diákok előtt, hogy a békéhez szüksé­ges az, hogy barátságos vi­szony legyen az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió kö­zött. Hangoztatta, hogy szük­ségesnek tartja a Dardanellák nemzetközi védelem alá helye­zését, hogy Oroszországnak szabad kijárata legyen a Föld­közi tenger felé s ugyancsak javasolta a Panama csatorna és Gibraltár nemzetközivé té­telét és mindazon bázisokét, a­melyeket az egyes országok támadás előkészítésére, vagy teljesen katonai szempontból saját tulajdonukban tartanak. I Wallace több gyűlésen beb­e­szélt Bronxban, Queensben, Jamaicában. Ma este hatal­mas tömeget várnak Marcan­­tonio kerületében a 16-ik és Lexington utca sarkán, hogy meghallgassák a prog­resszív párt elnökjelöltjéne­k­­ utolsó választási beszédét. “Az egyszerű valóság az, hogy amíg teljesen meg nem szüntetjük a lincselést, embe­rek milliói állandó félelemben élnek. El kell, hogy töröljük ezt a gonosz gyakorlatot, mely legsötétebb szégyenfoltja az amerikai demokráciának.” GÖRÖG KORMÁNYVÁLSÁGOT OKOZOTT A GERILLÁK SIKERE ATHÉN. — Görögország­ban gyorsan peregnek az ese­mények és a monarcho-fasisz­­ta kormány kebelén belül dú­ló válság, ami nagyrészt a gerillák ellen folytatott siker­telen háború következménye, — nyílt kirobbanással fenye­get. A rojalista kormány egész nyáron át győzelmi je­lentéseket adott ki és büszkén hirdette, hogy Amerika által felszerelt és amerikai tisztek­től nyert kiképzésben része­sült hadserege még a tél be­állta előtt teljesen megsemmi­síti a szabad Görögország har­cosait. A szabadságharcosok rádió­ja és néhány pártatlan kül­földi újságíró váltig hangoz­tatta, hogy a sok kiadott győ­zelmi jelentés csak szemfény­vesztés, mert ha átmenetileg sikerült is a sokszoros túl­erőben lévő kormányhadse­regnek nagy áldozatok árán némi előnyre szert tenni, a szabadságharcosok újabb és újabb ellentámadása mindig kivetette a rojalistákat a ne­­hezen megszerzett állásokból. A rojalisták kudarca any­­nyira nyilvánvalóvá vált, hogy végülis kénytelenek vol­tak beismerni, hogy a meg­­semmisítettnek mondott sza­bad görög hadsereg erősebb, mint volt és állandóan vak­merőbb támadásokat hajt végre. A görög kormány ku­darcával hozzák összefüggés­be Marshall külügyminiszter legutóbbi látogatását a görög fővárosban. A rojalista kor­mány kebelén belül a balsiker súlyos ellentéteket váltott ki. A különböző érdekcsoportok egymást okolják a bukásért. Közben a gerillák várható té­li hadjárata olyan félelemmel tölti el a rojalista kormányt, hogy ostromállapotot rendelt el az ország egész területén így akarván rettegésben tar­tani az elnyomott és a geril­lák győzelmét váró népet. A súlyos ellentétek­­olyan méreteket öltöttek a kor­mányban, hogy vasárnapra minisztertanácsot hívtak ösz­­sze, amely új kormány meg­alakításáról tanácskozott. E­­sorok írásáig azonban döntés még nem történt. A KÍNAI NÉPFRONT CSAPATAI ELFOGLALTAK HEDENT NANKING. — Több jelentés érkezett a városba, me­lyek szerint Mukdent, Mandzsúria legnagyobb városát elfog­lalták a néphadsereg csapatai. Körülbelül 409,000 emberből álló haderő indított támadást a város ellen észak és kelet fe­lől és olyan rohammal foglalták azt el, hogy a repülőtéren lévő P-5 típusú, Amerikában készül harcigépek is kezükre kerültek. Mukden elfoglalását megelőzőleg a kínai néphadsereg Sink­tum és Sinmin városokat foglalta el. Külföldi megfi­gyelők szerint Csiang kormánya már sohasem tudja kihever­ni a vereséget. Csiang Kai-sek Peipingből Nankingba repült, hogy — a kormányhoz közelálló körök szerint — megpróbálkozzon egy utolsó ellenállásra a néphadsereggel szemben. WASHINGTON. — A kínai vereség hírére a Kongresz­­szus bizottsága elhatározta William C. Bullitt Kínába kül­dését. Abban reménykednek a képviselők, hogy a választá­sok után nagyobb segítséget adnak Csiangnak , hogy Bul­litt küldetése olyan hatással lesz, hogy a reakció tartani tud­ja magát addig, amíg a segítség megérkezik. CLAY FELFÜGGESZTETTE A GYÜLEKEZÉSI SZABADSÁGOT STUTTGART.­­ A Stutt­gartban lefolyt csütörtöki nagy munkástüntetés követ­kezményeként, Lucius Clay tábornok beosztottjai esti ki­lenc órai zárórát rendeltek el a városban és megtiltották a szabad ég alatti gyülekezést. A csütörtöki tüntetésben több mint 40 ezer német mun­kás vett részt, akik tiltakoz­tak a magas árak és az ala­csony élelmiszeradagok ellen. A tüntetés során összeütkö­zésre került a sor a tüntetők és a német rendőrök, majd a segítségükre siető amerikai katonák között. Az amerikai katonai kor­mányzat igazgatója, Charles Lafolette kiáltványt intézett a németekhez és bejelentette, hogy az összeütközés kezde­ményezői ellen megindul az eljárás. A záróra azt jelenti, hogy esti kilenc óra után polgári személy nem tartózkodhat az utcán. A záróra elrendelése Clay tábornokkal való tanács­kozás után történt. Újabb fegyverszüneti rendeltet PÁRIS.­­ Miután Palesz­tina északi részében újabb harcok törtek ki az arabok és zsidók közöt, az Egyesült Nemze­tek újabb rendeletet intézett úgy az arabokhoz, mint a zsidókhoz, melyben felszólította azokat, hogy szüntessék be a harcot. Hivatalos jelentést nem ad­tak ki arról, hogy melyik fél kezdte el az újabb harcokat, azonban az Egyesült Nemze­tek Haifában székelő hivatala szerint az izraeli csapatok hosszú vonalon visszaszorí­­toták az arabokat. A jelentés szerint a harcok éppen olyan nagyméretűek, mint a Negev területen voltak, mielőtt a f­egyver­s­z­ü­ne­te­t elrendelték. Az angol megbízott által javasolt büntetőakció fölötti határozatot elhalasztották, miután Truman felszólította az amerikai megbízottakat, hogy ne támogassák azt.Így csak az amerikai választások befejezése után határoznak fölötte.---------------­ ­ Új javaslat a görög kérdésben PARIS. — W.R.M Hodgson, ausztráliai kiküldött kompro­misszumos javaslatot terjesz­tett az Egyesült Nemzetek politikai bizottsága elé a Gö­­­rögországgal felmerült prob­léma megoldására. Az auszt­ráliai kiküldött javasolta, hogy Bulgária, Jugoszlávia és Albánia tartsanak külön ta­nácskozást, hogy talán ki tud­nak dolgozni egy elfogadható egyezményt. Hodgson ellenezte a javas­latot, mely meg akarja bélye­gezni a három országot a gö­rög gerillák segítségéért. Ezt a javaslatot az Egyesült Álla­mok, Anglia és Kína közösen terjesztették be. Az ausztrá­liai delegátus felszólította Al­bániát, Bulgáriát és Jugoszlá­viát, hogy működjenek közre a balkáni bizottság munkájá­ban. : -• * ... . . --------+------­ A nyugati katonai kormányzók tanácskozása BERLIN.­­ A nyugati megszálló hatalmak katonai kormányzói tanácskozást tar­tottak Frankfurtban, hogy megbeszéljék, milyen hatal­mat adjanak a tervezett, nyu­gati német kormány kezébe és hogyan osszák meg a veze­tést a kormány és a megszál­ló hatóságok között. ---------------­ Béremelés a húsiparban CHICAGO.­­ Az Armour és Cudahy társaságok meg­egyeztek, hogy 4 centes óra­béremelést adnak munkásaik­nak. Ezt megelőzőleg a Swift, Wilson és a kisebb társaságok már megadták a 4 centes bér­emelést, ami azonban még tá­volról sem közelíti meg az ár­emelkedéseket. Regényfolytatásunk mai számunkból tech­nikai okok miatt ki­maradt. Holnapi szá­munkban olvasóink a szokott helyen ismét megtalálj­ák a regény­folytatásokat. TRUMAN CSATLÓSAI KÉNYSZERÍTENI GREENT NYILATKOZATA VISSZAVONÁSÁUL - LEDS WASHINGTON­ (TP) — John L. Lewis kijelentette, hogy “Truman csatlósai” kényszerítették W. Greent, az AFL elnökét, hogy visszavon­ja nyilatkozatát, mely szim­pátiát fejezett ki a francia bányászok iránt. A bányászszervezet elnöke m­e­m­o­r­andumban válaszolt Green utolsó nyilatkozatára, a­melyben az ALF elnöke visz­­szautasította a kérést, hogy tolmácsolja Trumannak azt a kívánságot: szólítsa fel a francia kormányt, hogy az tegyen valamit a sztrájkoló bányászok érdekében. Lewis, mint hírül adtuk, csütörtökön levélben kérte Truman, illetve Green közbenjárását, miután azt a vádat emelte, hogy fran­cia csapatok “éhes, sztrájkoló bányászokat lőnek le az ame­rikai adófizetők költségére.” Green először Minneapolis­­ban nyilatkozott a levélről, kijelentve, “hajlamos rá, hogy megegyezzék annak tartalmá­val.” Miután azonban vissza­tért Washingtonba, hivatalos nyilatkozatot adott ki, mely­ben kijelentette, hogy “Lewis úgy beszél, mint egy kommu­nista.” Ugyancsak kijelentet­te, hogy a francia sztrájk po­litikai természetű, melynek célja a Marshall-terv vissza­vetése. Lewis válaszában kijelen­tette, hogy Green első nyilat­kozata “becsületes” volt és “dicséretreméltó.” Azonban “tudomásomra jutott, tette hozzá, hogy miután visszatér­tél Washingtonba, Truman csatlósai, saját személyes el­lenségeid, hivatalodban kény­szeritettek annak visszavoná­sára.” Lewis kijelentette hogy éppen ezért nem veszi sértés­nek “a hazug és megvetésre­­méltó állítást, melyet leveled­ben tettél s melynek aláírásá­ra, tudomásom szerint kény­­szeritettek.” V­onatösszeütközés a ködben NEWBURY, VT.­­ A Bos­ton és Main között közlekedő két vonat összeütközött,miu­tán a kora reggeli órákban olyan sűrű volt a köd,hogy a vonatvezetők nem láthattak 10 lépésnyire. Mindkét vonat­vezető és fűtő meghalt, 5 pos­tai alkalmazott megsebesült és egy tejeskocsi felborult. Az utasoknak nem történt semmi baja. Revolverdörrenés a «kihalt világváros» lármájában avagy a hazug embert megint hamarabb utolérték, mint a sánta kutyát Az Amerikai Magyar Nép­szava a hazugságok és rágal­mak olyan áradatával trak­tál­j­a olvasótáborát, hogy minden igyekezetünk mellett képtelenek vagyunk azok mindegyikét leleplezni. E té­ren elismerésünket kell kife­jezni clevelandi laptársunk, a Bérmunkás iránt, amely ugyancsak fülön csípte ezt a társaságot egyik legvakme­rőbb hazugságokon. De álljon itt a Bérmunkás leleplező cik­ke: “A MINAP egy öreg szom­szédom valamelyes csekély szívességért kedveskedni akart és az “Amerikai Ma­gyar Népszava” néhány pél­dányát adta át, és mivel olvas­tam a lapokban, hogy új tu­lajdonosok és új szellemi irá­nyítók kezébe került bizonyos kíváncsiság ösztökélt, hogy átnézzem azokat. Ennek meg­történte után azt állapítottam meg, hogy a lap új szellemi irányítói a talpnyalásban, gyűlölet­terjesztésben és al­jasságban felülmúlják a múlt­­bani irányítóit, akik pedig dí­jat nyerhettek volna ezen tu­lajdonságokból. Minden cikk, minden mon­dat, sőt minden szavából a legaljasabb gyűlöletszítás or­dít ki minden ellen, ami a dol­gozó milliók javát szolgálná, minden ellen ami az ő értel­mezésük szerint nem “ma­gyar” és különösen az új Ma­gyarország annak kormánya ellen. A nemzetiségi gyűlöle­tet, amely évszázadok óta át­ka Európa és különösen a dunamedencei országok lakos­ságának oly buzgalommal szítja, hogy a régi irányítók eltörpülnek az újak mellett. A régi jobbágyrendszer, vagy legalább a Horthy nyilas ter­ror­uralom visszaállításáért harcol, amelyben aztán a lap új irányítói elfoglalhatnák ré­gi helyüket. ÉRTESÜLÉSEI e “jól in­formált” lapnak mind a “leg­megbízhatóbb forrásból” ered­nek — persze a forrást nem nevezik meg meg, mert az “veszélyes” az informátorra — és az alacsony szellemi ní­vón álló olvasó közönségük félrevezetésére drámaiasan kicirkalmazzák, mint azt a rémregényekből ismerjük. Így pl. az egyik hozzám ju­tott példány Chornoky Viktor Magyarország volt kairói kö­vetének esetével foglalkozva, miután elmondta, hogy mi­lyen “cselszövéssel csalták” haza Chornokyt, mert nem mondták neki előre, hogy ha­zaárulás vád van ellene és nem adtak neki alkalmat, hogy úgy cselekedjen, mint hasonszőrű társai. “Másnap reggel Cholnoky Viktor korán kelt és vegyes érzelmekkel indult a Szabad­ság-térre, a külügyminiszté­riumba — írja az AMN — ahol azonban nem a minisz­terhez utasította az illetékes tisztviselő, hanem a külügy­miniszter helyetteséhez, aki köszönés helyett ezekkel a szavakkal fogadta: ön ellen kémkedés és hazaárulás mi­att illetékes hatóságok vádat emeltek. Nem óhajtom ezeket a vádakat részletezni, ez az illetékesek dolga. Csupán azt akarom tudomására hozni, hogy mostantól fogva megfi­gyelés alatt áll és a várost ne próbálja elhagyni. “Cholnoky Viktor kitá­­molygott a szobából. Az erős testalkatú, kövér ember, min­den izében remegett. Homlo­kán vastag csöppekben csur­gott le a veríték. Szájaszéle elfehéredett és arcán kiült a rémület. Tétovázó léptekkel a kijárat felé indult, megállt a kapu előtt, majd hirtelen el­határozással a járda mellett várakozó gépkocsijához ké­szült lépni. “Észrevette azonban, hogy jobbról és balról detektívek­­nek látszó férfiak figyelik. Már a kocsi kilincsén volt a keze, amikor a soffőrülés nyi­tott ablakához lépett és vala­mit mondott a várakozó gép­kocsivezetőnek. Alig ejtett ki néhány szót, hirtelen futás­nak eredt. Láthatólag az ame­rikai követség épülete felé vette az útját. Lehet, hogy ré­mületében hirtelen arra ha­tározta magát, hogy az ame­rikai követség épületébe me­nekül. Alig tett azonban né­hány lépést, a detektívek re­volvert rántottak és egyikük hátulról a futó Cholnoky lá­bába lőtt. A hatalmas testű ember azonnal összecsuklott és tompa puffanással a földre zuhant. A detektívek pillana­tok alatt körülállták és töb­ben felnyalábolták és a kö­zelben várakozó csukott autó­ba tették, Chornokyt azóta nem látta senki.” Hát nem szívfacsaró, hogy a szegény Chornoky, hogy re­megett minden izében, milyen vastag csöppekben csurgott homlokán a hideg veríték, a szája széle elfehéredett és hogy ült ki arcán a rémület? De azért megkísérelte meg­lépni, de azok a szemfüles de­tektívek, a feje helyett a lá­bába lőttek. Ezekkel már elő­re levették az olvasót a lábá­ról, hogy­ az ezután következő hazugságokat ne vegye észre és csak a rémhelyzetre gon­doljon, amelybe Cholnoky be­lekerült. Mert azt mondja, hogy: “A budapesti lapok termé­szetesen nem számoltak be ezekről és a kora reggeli órák­ban járókelők közül is csak hárman vették észre a kihalt téren a pillanatok alatt le­játszódott incidenst. A kis kaliberű revolverdörrenés is­el elveszett a nagyváros lármá­jában.” Vájjon mikor lehetett az a “kora reggeli óra”, amikor már a minisztérium nyitva volt. Mikor nyit a miniszté­rium reggel 5 vagy 6 órakor? És ha a rendes hivatalos órákban nyit, ki hiheti el, hogy a Szabadság tér még “kihalt” volt és pontosan csak hárman vették észre? Nem négyen, csak pontosan hár­man. Ma, amikor a kül- és belföldi látogatók ezrei jelen­nek meg a fővárosban és ép­pen a város “szíve” a Szabad­ság tér volt kihalt. Az AMN- ek azonban így adják be az olvasóknak, mert így jobban stimmel céljukkal. De a kö­vetkező mondatban már meg­hazudtolják önmagukat, mert a revolverlövés dörrenése “el­veszett a nagy város lármájá­ban”. Itt már a lármára volt szükség, tehát lármát csnál­­tak, míg az előbb áhítottaknál a tér kihalt volt.

Next