Magyar Jövő, 1948. december (47. évfolyam, 291-316. szám)

1948-12-01 / 291. szám

2 130 East 16th Street, New York 3, N. Y.. Pibllshed Dally, except Sunday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. # Talanhone: ALeonauln 4-0397 Editci: ZOLTÁN DEÁK. szerkesztő ZJanager: ALEX ROSNER, ügyvezető. Buhacrlntlon Rates: TT.S.A.. Canada $9.00 one year. City, South America. Mexico. Cuba $iu.uu one year $5.50 half year, $3.00 three months. Europe, Australia, Africa, Palestine, etc. $10.00 one year $6.00 half year. $3.50 three months. fintered as Second Class Matter Sept 12, 1947 at the Post Office of New York. N. Y., under the Act of March 187V. Hogyan is élnek azok a magyar nyomdászok ? Egyik clevelandi olvasónk beküldött hozzánk egy kivágást a városban megjelenő Typographical News című lapból, a betűszedők és nyomdászok szakszervezetének folyóiratából. A lap vezércikkben üdvözli Hujber István, magyar származású nyomdászt, aki nemrég tért vissza magyarországi látogatásáról. Azonban nem azért üdvözli a Typographical News Hujbert, mintha annak személyét különös tiszteletben akarná részesíteni, hanem mert az AFL vezetői boldogok, ha bármilyen alapot kapnak arra, hogy üthessenek egyet az európai új, demokráciákon, közöttük természetesen Magyarországon is és egyáltalán nem fontos számukra, hogy milyen hazugságokat tálalnak eléjük. A vezércikk azzal kezdi, hogy Hujber István egészségben tért haza, rokonait életben találta és boldog volt a viszontlátás. Ugyanakkor azonban hozzáteszi, hogy Hujber szerint az emberek a ‘kommunista terror alatt’ élnek, a családok össze vannak zsúfolva, mint a “disznók.” Végül is azzal tetézi a hazugságokat, hogy a nyomdászok, akik azelőtt a legjobban fizetett munkások voltak, most a fizetési lista legvégén állnak és elmaradnak a többi, iparágak mögött és pénz helyett “vacak” érmeket kapnak munkateljesítményeikért. Hujber szerint a 9 millió “rabszolgasorban” élő magyarság 100 százalékban szeretne kivándorolni az országból. Furcsa, hogy mindezek után mégis boldog volt a viszontlátás Hujber és rokonai között, azonban azok, akik a hazugságokat terjesztik, elfelejtik azt, hogy ellentmondásaikkal saját magukat cáfolják meg. Azonban nemcsak Hujber István járt Magyarországon, de igen sokan jártak és ezek legnagyobb része becsületes, valódi képet ad az újjáépülő népi demokráciáról, elismerve annak, nehéz küzdelmeit, de ugyanakkor fele csodálattal az építés iránt, melyet a demokratikus magyar nép végzett s mely előidézte azt, hogy az egyszerű nép élete sok szempontból máris fölötte áll a Horthy korszak békebeli színvonalának, amit Hujber és a nagyferencek visszaálítanak. A látogatók között volt egy nyomdász is, aki egyik new yorki nagypolgári lapnál dolgozik , aki nemcsak rokonait akarta látni, de valóban tanulmányozta a nyomdászok életét és tapasztalatait leírta egy hozzánk beküldött cikkben, mely a Magyar Jövő november 26-iki számában jelent meg “Ezt láttam Magyarországon” cím alatt. Ez a nyomdász sok nyomdában járt, többek között a legnagyobb magyar nyomdákban a Hungária Hírlap Nyomda Rt.-nál és az Athenaeumnál is. Leírja, hogy a Hungária nyomdában készül a Barankovics párt Hazánk rimű reakciós lapja is s ezzel kapcsolatban a nyomdászok ezt mondták neki: “Ha visszamegyen Amerikába, mondja meg a kételkedőknek, hogy ha nem lenne sajtószabadság Magyarországon, akkor ilyen lap, mint a Hazánk, nem jelenhetne meg. Ellenkezünk minden szavával, de mégis kinyomjuk.” A nagyobb nyomdákat államosították Magyarországon és a new yorki magyar nyomdász, aki teljes két napot töltött az Athenaeum nyomdájában, melyben 636 szakmunkás dolgozik, úgy találta, hogy a magyar nyomdászok nagyon is meg vannak elégedve helyzetükkel s boldogabbak, mint a magyar reakció bármilyen korszakában voltak. A valószínűség az, hogy Hujber János színét sem látta egy magyar nyomdának, de meg akarta nyerni a reakciós szakszervezeti vezetők kegyét és ellátta őket hazugságokkal, melyeket az amerikai reakció manapság “információnak” nevez. Hogy minden magyar ki akar vándorolni ? Ma számunkban megjelenik egy cikk Károlyi Sándortól, ugyanattól a magyar nyomdásztól, aki elmondja azt, hogy a külföldön élő, hazalátogató magyarok milyen nehéz szívvel vesznek búcsút az új demokratikus Magyarországtól. Mindezek után, ha valaki tudni akarja, honnan fúj a szél, elég a dologhoz hozzátennünk annyit, hogy Hujber István “magyar vérünk”, mint clevelandi olvasónk írja, a Magyarok Vasárnapja című fasiszta förmedvény nyomdásza. Nácik áskálódnak az amerikai kormányzó ellen Az alant következő szégyenletes történet alapos figyelmeztetés lehetne a németországi angol-amerikai hatóságoknak, valamint azok-knak, akik Washingtonban a külpolitikai kártyákat keverik és terveket szövik, hogy hova vezet a német reakciósokkal való barátkozás és hogy eljön majd az az idő, amikor a németek náci szellemmel telített fiókvezérei fogják átvenni a külpolitikai parancsnokságot. Nem kevesebbről van szó, mint hogy a nácitlanítás bárgyú bohózatából bántatlanul kikerült német nácik összeesküvést szőttek, hogy az egyik nyugatnémetországi amerikai polgári kormányzónak kitekerjék a nyakát. Ez a polgári kormányzó Charley LaFollette, volt republikánus szenátor (Evansville, Ind.) Erélyes, független gondolkodású ember ő, aki tekintélyes munkát végzett Würtemberg-Badenben az igazi demokrácia kiépítésére, mint olyan ember, aki komolyan és szó szerint veszi a nácik átdemokratizálását. Az említett tartománynak ő a kormányzója. Úgy látszik igen tisztességes ember, akit nem lehetett kioktatni arra, hogy a szájával csináljon demokráciát, tettekel azonban támogassa a német nácik egyre szemérmetlenebb és pökhendibb hitlerkedését. Nem sokat szólt eddig a krónika arról a kis Schwaebisch Gmuend nevű városról, ahol tavasszal polgármesterválasztás volt és bőszen folyt a korteskedés. Két jelölt állt szemben egymással: az egyik Franz Czisch, egy félzsidó fűszeres, a másik: Franz Konrad, egy handabandázó, szilaj náci, akinek egész szervezett csapatai voltak bérelt verekedőkből, Heila Hitler üdvözlésekkel parádéztak mindenfelé és minden megmozdulásuk magán viselte a náci nevelés és gyakorlat bélyegét. Konrád gyanús figura. Az egész H 11 er-rezsim alatt ő volt a polgármester, 1934-től 1945-ig, ezzel igazán mindent megmondtunk. Ténylegesen a nácik nevezték ki erre a posztra és még 1941-ben is a hírhedt S. A. Obersturmführere volt. Híveinek nagy táborában tolonganak ugyanazok a német üzletemberek, akik Hitlert a hatalomra segítették csalhatatlan rablóösztönük követésében. Konrad kortesei a hitleri erőszakoskodás eszközeivel dolgoztak a választási kampány során. Söpredéki bandáik végigjárták a várost és ahol ellenjelöltjének, Czischnek falragaszait találták, letépték vagy bemocskolták, sok helyen meg a Dávid-csillagot ragasztották rájuk. Akadálytalanul folyt a tobzódásuk, az utcákon duhaj kiáltozásokkal cserkésztek, zsidógyűlölő szólamokat firkáltak a házak falaira és a kerítésekre. Konrad undorító csőcseléke a régi rosszemlékezetű, kedvenc náci dalt kurjongatta, a “Horst Wessel Lied”et, de piszkos lelkük új szavakat tűzdelt bele a vérgőzös nóta soraiba, mint: “Az S. A. újra menetel és Konrad vezet minket.” Ettől a rettenetes megtiszteltetéstől még a náci fajták szíve is megbizsergett. Az egyik Konrad-plakát ezt a förtelmes figurát “Kreisantsleiter” egyenruhában pöffesztve ábrázolta és egy 1937-ben elkrágottbeszédéből vett idézetekkel díszítette, amelyeket a főzsivány magasztalására mondott. Czisch üzletének üvegkirakatát bezúzták. Czisch alkalmazottait kékre verték, köztük egy nőt, akit három orgyilkos vert össze s az egyikükben felismert egy volt S. A. bakát, aki azt üvöltözte: “Megdögölsz!” La Follette-et ezek az incidensek felháborították és teljes vizsgálatot rendelt el az ügyben. Azt is meg akarta állapítani, hogyan és mint történhetett, hogy ilyen huncut betyárok, mint ez a Konrád, kicsúsztak a nácitlanító törvényszék kezéből. Ezért dolgozik most a náci mozgalom gőzerővel, hogy LaFollette-et kitúrja állásából. Erre a célra két taktikát alkalmaznak. Náci csavargók tüntetéseket rendeznek LaFollette ellen és ordítoznak az MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) THOMAS KÉRI AZ ELLENE EMELT BŰNVÁDAK ELEJTÉSÉT WASHINGTON.Dr. Parnell Thomas, az Amerika-ellenes bizottság elnöke beadványt intézett a szövetségi kerületi bírósághoz, kérve a kormány által ellene emelt bűnvádak elejtését. Thomas azzal okolta meg kérését, hogy a kormány túlságosan soká várt a vád megindításával, mert az álítólagos alkalmazottak fizetését a vád szerinnt már 3 évvel ezelőtt vágta zsebre, tehát a kormánynyal szembeni csalás vétsége már elévült. Thomas még egy más technikai okra is alapozza kérését. Azt hangoztatja, hogy az esküdtszék tagjait törvénytelenül válogatták össze, mert 12 kormányalkalmazott is volt az esküdtek között, akik nem kapják meg az előírt 5 dolláros napidíjat, amit 11 másik esküdt kapott. Az Amerika-ellenes Thomas először azt kérte, hogy halasszák el az esküdtszéki tárgyalást a választások befejezéséig, tudva azt, hogy a vádemelés biztos bukást jelentett volna számára. Később alkotmányos jogaira hivatkozott és megtagadta a választ az esküdtszék kérdéseire. Ugyanez a Thomas a Kongresszus megsértésével vádolt minden tanút, aki bizottsága előtt megtagadta a választ arra a kérdésre, hogy a kommunista párthoz tartozik-e. Pedig ezeket a tanukat nem vádolták semmiféle bűncselekménnyel s valóban alkotmányos jogukra hivatkozhattak, mig Thomast küzönséges csalással vádolják! Miután az esküdtszék mégis vádat emelt ellene s minthogy bűnössége annyira kézenfogható, hogy azt nem tudja tagadni, Parnell Thomas most technikai okok miatt szeretne kibújni a büntetés alól. Azt hangoztatja, hogy a vád 3 évvel ezelőtt elkövetett bűncselekményekre vonatkozik, tehát elévült. Az amerikai nép bizonyosan nem így gondolja. Robert Stripling, a Thomas bizottság fővizsgálója bejelentette, hogy január 1- én megválik hivatalától és benyújtja lemondását, még mielőtt a Kongresszus összeül. A GÖRÖG ÉHSÉGSZTRÁJKOSÓK TRUMAN SEGÍTSÉGÉT KÉRIK NEW YORK. Mint már jelentette a Magyar Jövő, a görög ellenállási mozgalomnak hatszáz tagja, aki a monarcho-fasiszta görög kormány börtöneiben sínylődik, éhségsztrájkot kezdett. Ezzel akarják megakadályozni, hogy a rojalisták megvalósítsák tervüket, hogy a börtönökben fogva tartott 3.000 antifasiszta görög embert, akit azért ítéltek halálra, mert tagjai voltak az ellenállási mozgalomnak, végleg eltegyék láb alól. A görög rojalisták a tömeges kivégzések végrehajtása kedvéért katonai diktatúrát készítenek elő, amelynek főalakja Alexander Papagos lenne, aki Metaxas katonai diktatúrája idején főparancsnok volt. Az ősfasiszta Spiros Markezines, a királyi törvényszék képviselője, aki a most lezajlott és zajló kormányválságban szavazatát a Szofoulisz— Caldarisz koalícióra ejtette, a mozgalom parlamenti irányítója. Arra számít, hogy a “koalíció” rövidesen teljesen lejáratja magát és hitelét veszti és akkor előjönnek a farbával a katonai diktatúrával. Markezines lenne a diktatúra címzetes feje, Papagos ülne azonban a nyeregben. A demokratikus görögország amerikai tanácsa úgy Truman elnököt, mint az Egyesült Nemzeteket felszólította a tervezett vérengzések megakadályozására. A foglyok, írják, inkább éhenhalnak, semmint üldözőik mészárolják le őket. Az amerikai görög tanács az emberiség lelkiismeretének nevében sürgeti Truman és az Egyesült Nemzetek közbelépését. A Testvériség (IYVO) Biztosító és Betegsegélyző Egyesület Bridgeport-Fiirfield, Conn.-i 1109 osztálya szívből jövő őszinte részvétét fejezi ki KOMLÓS IMRE az nvo központi magyar titkárának elhunyta alkalmából a központnak, Komlós Imre özvegyének és kisleányának, valamint rokonainak. Betölthetetlen helyet hagyott az ő korai eltávozása szívünkben. SZEPESSY LAJOS, elnök HORVÁTH FERENC, pénztárnok BORONA IMRE, jegyző. GYÁSZJELENTÉS Szomorodott szívvel jelentjük, hogy tevékeny tagtársunk BAYER ISTVÁN a Testvériség (IWO) Biztosító és Betegsegélyző Egyesület Bridgeport-Fairfield, Conn.-i 1109-ik osztályának tagja, 1948 november hó 3-án, szerdán 67 éves korában elhalálozott. Bayer István tagtársunk nehéz munkája mellett évtizedeken keresztül szorgalmasan és hűségesen vette ki a részét minden megmozdulásból, ami az emberiség és a munkásság előhaladását elősegítette. Osztályunk virágkoszorút küldött ravatalára és végtisztességén Zacher Vilmos és neje tagtársaink útján képviseltette magát. EMLÉKÉT KEGYELETTEL MEGŐRIZZÜK! SZEPESSY LAJOS elnök, HORVÁTH FERENC, pénztárnok és BORONA IMRE, jegyző ablaka alatt, hogy vigyék el innen ezt az embert. Másfelől simaszavú német üzletemberek, akik ellen LaFollette különben hiába harcolt, amikor az árellenőrzést és a feladagolást sürgette, besurrannak az amerikai hadsereg főparancsnokaihoz és a közjó érdekében nagy szemforgatások közt azt javasolgatják, hogy mennyivel jobb lenne, ha nekik “egy jobban kooperáló kormányzójuk” volna. ---------------- Megemlékezés Most november 28-án volt Müller Géza, Union, new jersey-i barátunk halálának évfordulója. Lapunk egy jó támogatót vesztett el benne. Nagyon hiányzik közülünk. December 1, 1948 HOZZÁSZÓLÁS írja : Rev. Gross A. László, R. Th. M. (Befejező közlemény.) Terhemre írja Galambos atya, hogy “nagy előszeretettel foglalkozom az Egyházzal, de írásaimban mindig katolikusellenes voltam, legutóbbi írásom pedig egyenesen habzik a gyűlölettől.” Ha netán orvos volnék, bizonyára “nagy előszeretettel” foglalkoznám orvosi kérdésekkel; ha építész volnék, valószínűleg az architektúra kötné le minden figyelmemet; ha ügyvédi pályára mentem volna, kétségtelenül jogi problémákat fejtegetnék — hát mi a szokatlan és meglepő abban, hogy theológus létemre viszont egyházi kérdéseket tárgyalok “nagy előszeretettel?” Pontosan annyit értek ezekhez, mint az orvos a betegségekhez, az építész az építéshez, vagy az ügyvéd a joghoz, Galambos atya mégis azt az éretlen, ostoba kijelentést teszi, hogy “annyit értek az Egyház dolgaihoz, mint lyúk az ábc-hez.” Hiszen a Father nagyon jól tudhatja a saját tapasztalata alapján, hogy ha valaki nyolc évi egyetemi és szemináriumi anyagon keresztülrágja magát, még akkor is felszed valamicske egyházi tudományt, ha történetesen csapnivalóan rossz tanuló is az illető. Hát én nem lehettem túlságosan rossz tanuló, mert akkor Alma Materem mindjárt utolsó vizsgám letétele után aligha hívott volna meg instruktornak — idegen létemre... Továbbá a chicagói jezsuita egyetemnek sem lehettem volna “special honor student”-je, ha olyan lyukeszem volna, mint amilyent a páter nekem tulajdonít. A valóság az, hogy a katolikus vallást legalább olyan jól ismerem, mint Galambos atya, sőt még nálánál is jobb, mert én olyan dolgokat is megtanultam róla, amikre őt egész biztosan nem tanították meg! Isten látja a lelkemet: a legcsekélyebb gyűlölet sincs bennem a katolius egyház iránt. Ha Trumant vagy Marshallt kritizálom, abból még nem következik, hogy gyűlölöm az Egyesült Államokat; ha Melegh Gyula ref. lelkészt pellengérre állítom, az távolról sem jelenti azt, hogy gyűlölöm a református egyházat és ha Bernard Baruch-ot szúrnám a tollam hegyére, abból csak galambosi logikával lehetne arra következtetni, hogy a zsidóság ellen intéztem támadást. Hasonlóképpen, amikor a katolikus egyház egyik-másik vezéralakjának, vagy éppen a pápának bizonyos lépéseit és megnyilatkozásait bírálom, abból még nem következik, hogy gyűlölöm a katolikus hívek millióit vagy magát a szervezetet, ami ezeket a milliókat egybetartja. Ez ismét nagyon éretlen dedukció, tisztelendő úr! Amíg a történelem ismer jó pápákat és rossz pápákat, jó bíborosokat és rossz bíborosokat — márpedig ön és én nagyon jól tudjuk, hogy a történelem igenis ismeri mindkét fajtát — addig joggal feltehető, hogy a jövő történelme a jelenlegi pápát és néhány bíboros-kortársát (köztük feltétlenül Mindszentit is!) rosszakként fogja elkönyvelni. Az én bűnöm csupán az, hogy nem várok 40—50 évig, míg a történelem kimondja a verdiktet — én már most kimondom! Ha kiderülne, hogy tévedtem, a másvilágon elégtételt fogok szolgáltatni úgy a pápának, mint Mindszentinek — ez csak elég fair prepozíció ? A páter melegen ajánlja, hogy olvassam el a “Rerum Novarum”-ot, mert “abból többet tanulhatok, mint akár Marx, Lenin vagy Sztálin írásaiból.” Hát itt egy percre meg kell állanunk, mert gyónni akarok, lelkiatyám! A három fentnevezett egyén munkáiból sona egyetlenegyet, végig nem olvastam, többkötetes kis könyvtáramban egyiknek a műve sem található. Ez nagyfontosság hanyagság részemről — töredelmesen bevallom __ de ez az igazság! Ezzel szemben / e nagyfontosságu pápai bulla létezik, ammit ne olvastam volna végig! XIII. Leó pápának L oly melegen ajánlott “Re- drum Nov ,ni”_át pedig ugyanebben a ro-^tb»n ~ \ április 6-án ■ több sz»ka- -szondát *nn Nagyon rossz néven veszem G & atyától, aki olyan hűséges olvasói latorn.ak, (nem csoda, innen meríti Avócióit cikkeihez!), hogy ez a bizoikk elkerülte a figyelmét. Most ? az egy? még megbocsátok, de ez többé elő ne forduljon, Father! Személyes ízűnek tartom még a tisztelén , de annak ama megjegyzesét is, hogy a ■ Mindszenti-ügyhöz “semmi köze a Magyar Jövőnek, sem Rév. Grossnak.” Ez ismét bőísületes szamárság! Az óhazában a Mindszenti-féle ellenforradalmi tevékenység a közfigyelemfókuszában áll, afelett tehát magyar újságot iró egyén szemet nem hunyhat. Ha Dorosthy Thompsonnak, Marquis Childsnak Walter Lippmannak szabad Kínáról és a Szovjetről elmélkedni írásaikban, miért ne volna szabad a Magyar Jövőnek és e rovat írójának ír magyarországi problémákkal foglalkozni ?! ’ Elvégre is a Magyar Jövő is én mégis csak , közelebbi atyafiságban állunk Magyarországgal, mint ezek az ame- ' rikai kolumnistáik Kínával vagy Oroszországgal. .. Végül személyes élű kérdésnek tekintem azt is: “Hogyan egyezteti össze Rev. Gross az osztályharc elméletét a krisztusi szeretet Tanításaival?” Nagyon egyszerűen, Father! A munkásmozgalom harca csak annyiban osztályharc, hogy meg akarja szüntetni az osztályokat,, vagyis osztálynélküli társadalmat kíván megteremteni. Ez sokkal krisztusibb berendezés volna, mint a mai: a különféle kiváltságos osztályokkal az egyik oldalon és a kizsákmányolt robotosokkal a másik oldalon... Krisztus egyenlőséget,, akart, nem ismert különbséget ember és ember között! De kései “helytartója,” ugyanaz a XIII. Leó, akinek “Rerum Novarum”-át feladta nekem leckéül a tisztelendő úr, ragaszodott ahhoz, hogy “meg kell őrizni a különböző fokozatokat és megkülönböztetéseket (osztályokat), melyek nélkülözhetetlenek minden jól szervezett társadalomban.” A jeles pápa megvédte a felső osztályokat és óva intette a szegényebb hi’veket, hogy azok ellen fel ne lépjenek, mert hiszen “a felsőbb osztályok tagjai igen nagyhasznára vannak a közjólét megőrzése és tökéletesítése ügyének.” (Hm!) Majd így? folytatja: “Igyekezzünk belekapaszkodni a felsőbb osztályokba, mivel a velük valóérintkezés helyes és szükséges annak a nemes munkának az érdekében, amit mi (t. i. a pápa és az egyház) végzünk.” Hát az én e szememben az osztálynélküli társadalom sokszorta KRISZTUSIBB, mint az, aminek védelmében XIII. Leó és mai utóda olyan hősiesen síkraszállnak! Befejezésül én is ajánlok önnek egy kis olvasmányt. Mindössze 120 oldal. A címe: “Krisztus és a munkás.” Szerzője, ennek a rovatnak a “tyúkeszü” és “együgyü” írója. Garantálom, hogy abból viszont Ön tanulhat, Galambos atya! Olvasóimtól pedig elnézést kérek, hogy ilyen haszontalan témára fecséreltem két rovatomat. ígérem, hogy a jövőben jobban megválogatom cikkeim tárgyát! NÉGEREK KÖVETELIK, HOGY A DIJDKKRATÁKAT NYOMOZZÁK LE WASHINGTON. Amikor Bilbó szenátor nyilvánosan beismerte, hogy klarista, a szenátus választási és kampánybizottsága módját ejtette, hogy többé ne tegye be a lábát a szenátusba. Bilbónak ezenkívül sok más is volt a rovásán, ami a vele szemben gyakorolt eljárásra feljogosította ezt a szenátusi bizottságot. Most hasonló vizsgálatot követelnek négy dirokrata szenátor ellen. Ezek a következők: Long loisianai, Sparkman alabamai, Eastland mississippii és Maybank délkarolinai szenátorok. A vizsgálatot a National Conference on Civil Rights követeli D. Ward Nicholas püspökkel az élén, valamint az országos négertanács, amelynek Edgar G. Brown, Washington D. C. a vezetője. Táviratot küldtek Truman elnökhöz és Myers, pennsylvaniai demokrata szenátorhoz. Figyelmeztetik Myerst, aki a demokrata párthatározatok bizottságának elnöke volt Philadelphiában, hogy elkötelezze magát a polgárjogok mellett, most pedig a szenátus választási és kampánybizottságának lesz a feje. Brown többek közt a következőket írja: “Rooseveltnének igaza volt, amikor azt követelte, hogy egyetlen ditokrata se legyen fontos bizottságok vezetője. De nem ment elég messzire. Ezektől még a szenátusi ülést is meg kell tagadni, amig a ténykedésüket ki nem vizsgálták és amig a szenátus is meg nem állapította, hogy alkalmasak a magas tisztség* re.” 26 halottja van a robbanásnak MEXICO CITY. Borzalmas robbanás történt a város egyik vasüzletében és bérpalotájában. A romok közt huszonhat összeégett holttestet találtak eddigelé, közöttük tizenkét tűzoltóét. A sebesültek száma hatvan.