Magyar Jövő, 1949. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-03 / 1. szám

2_ HOZZÁSZÓLÁS írja: Rev. GROSS A. LÁSZLÓ, B. D., Th. M. Végre betelt a pohár. . . Mindszenty-Pehm József, az izgága, öntelt ellenforradalmi kalandor, aki (csak a jó Isten tudja, miért?) egyszersmind Magyarország bíboros-primása is, a hűvösre került. Több mint három esztendei hosszan­­türés után, a magyar kormány megelégelte őeminenciájának felelőtlen ,nemzetellenes manipulációit és most számonkéri tőle mindazt, amit prímássága alatt hazájával és népével szemben elkövetett. Az én szerény megítélésem szerint a bíboros úrnak éppen elég van a rováson, ha csupán annyit vétkezett, amennyiről mindannyian tudunk. De úgy látszik, a magyar kormánynak kézzelfogható bizonyítékai vannak arra nézve, hogy a bíboros úr a KÖZTUDOMÁSÚ viselt dolgain kívül TITKOS cselszövések és pártütések vezetője is volt, akinek­ minden szava és lépése odairányult, hogy a gyermekcipőiben járó népi demokráciát megbuktassa és az átkos Habsburg-dinasztiát Magyarország nyakára vissza­hozza. A kormány dolga, hogy ezeket a cselszövéseket rábi­zonyítsa Mindszentyre, mi itt türelemmel kivárjuk a bíró­sági tárgyalás végét és eredményét, de annyit joggal elvá­runk, hogy a katholikus egyházfejedelemnek ne adassék több kímélet, mint amennyiben Ordass Lajosnak, a lutherá­nus püspöknek része volt. . . A Magyar Jövő olvasóinak a közelmúltban alkalmuk volt George Seldes-nek, a kitűnő amerikai lapszerkesztőnek a magyarországi látogatásáról szóló­ jelentéseit olvasni egész terjedelmükben. Seldes bővebben foglalkozik ezekben a tudósításokban Mindszenty szégyenletes szerepével. Érde­kesnek találom — s számomra bizonyos személyes elégtételt szolgáltat —, hogy Seldes ugyanolyan impressziókról szá­mol be Mindszentyvel kapcsolatban, mint amilyeneket én ebben a rovatban hangoztattam csaknem három évvel ez­előtt, 1946. március 6-án. A prímás urnák a nyilas-náci hadibűnösök AZONNALI szabadonbocsájtása érdekében az igazságügyminiszterhez intézett krakéler leveléről elmélked­ve, a következőket mondtam akkor — többek között: “. . .Ez a levél egyik jelentékeny mérföldköve annak a PROVOKÁCIÓS hadjáratnak, amelyet ön (Mindszenty) — vatikáni sugalmazásra — elkezdett a magyar demokrácia ellen. A hangnem vakmerősége és kihívó jellege napról­­napra ERŐSBÖDNI FOG a hadjárat során, abban a remény­ben, hogy egyszer csak a magyar kormány — a provokáló támadások okozta felháborodásában — önt háziőrizetbe veszi, esetleg be is börtönzi és AKKOR MILYEN CSINOS VILÁGBOTRÁNYT FOG ABBÓL A VATIKÁN CSINÁLNI! ÖN MÁRTÍRT SZERETNE JÁTSZANI, hercegprímás úr, hogy a Vatikánnak meghálálja azt a csaknem példátlan ugrásszerű emelkedést az egyházi hanglétrán, amiről Pehm József zalaegerszegi plébános még a legvérmesebb képzelő­déseiben sem mert ábrándozni. . . ” Hát most elérte a célját a bíboros úr. A Vatikán örül ennek a fejleménynek. Nagyszerű politikai tőkét lehet ebből kovácsolni. A “szentéletű egyházfejedelmet, aki csak apos­toli hivatásának élt és a gondjaira bízott nyájat atyai szere­tettel óvta és védelmezte az istentelen tanok mételye ellen,” nem lesz nehéz a reakciós sajtónak úgy beállítani a világ közvéleménye előtt, mint hitének és meggyőződésének a mártírját, aki minden üldözés és elnyomás ellenére is hajlít­hatatlanul kitartott az Anyaszentegyház princípiumai mel­lett. . . Arról ezek a lapok gondosan hallgatni fognak, hogy a bíboros úr a lelkek ápolása helyett, ami mégis csak apos­tolibb foglalkozás, mint — mondjuk— a Habsburg-restau­­ráció előkészítése vagy a kiskunmadarasi pogrom hallgató­lagos helyeslése, a legfantasztikusabb politikai manőverek­kel töltötte az idejét — apostoli feladatainak a rovására. Ha majd a­ törvényszéki tárgyalás folyamán kétséget kizáróan bebizonyul, hogy a prímás úr valóban a jelenlegi kormányzat megbuktatásán és Ottó exkirályfinak a trónra­­emelésén fáradozott (s én ezt minden bizonyíték nélkül is elhiszem az eminenciás úrról,­ akkor az is ki fog derülni, hogy ennek a középkori karakternek a vakmerőségénél CSAK A KORLÁTOLTSÁGA NAGYOBB (hogy Szelei sza­vaival élve: finoman fejezzem ki magam...) Hát hogy lehet egy több milliós katholikus tömeg szellemi vezetését és irányítását egy olyan politikai analfabétára bízni, aki komolyan tud hinni abban, hogy egy Habsburg-ivadék valaha is újra uralkodhatik a Duna-Tisza közén? Meglep a máskülönben oly körültekintő és óvatos Vatikánnak a gon­datlansága, amelyet az esztergomi bíboros-érseki stallum betöltése körül tanúsított... Hiszen ha Aragóniai János, akit Mátyás király jóvoltából 16 ÉVES KORÁBAN ültetett a hercegprímási székbe az akkori pápa, vagy Estei Hippolit, aki hétéves kis tacskó korában lett hercegprímás, ülne ma az esztergomi érseki palotában, még az is tudná gyerek­fejjel, hogy Habsburg Ottónak még annyi esélye sincs a magyar trónra, mint nekem a váci püspökségre. Vagy any­­nyira vak a bíboros úr, hogy képtelen meglátni a közvetlen szomszédban azt a nagyhatalmat, amely egy ilyen abszurd terv nyélbeütését semmiféle körülmények között sem tűrné? De ha már a Szovjetet levegőnek tekinti a bíboros úr, azt képzeli talán, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia ölhetett kezekkel néznék, hogyan vonul be Ottó Budapestre, mint “Magyarország apostoli királya?” Avagy nem emlék­szik sem ő, sem pártfogolt­ja, Ottó,az utóbbi papájának a sorsára? Elfeledték talán, hogy amikor Károly, a korábban lemondott király 1921. március 26-án váratlanul Szombat­helyre, majd Budapestre érkezett, a jugoszláv és csehszlo­vák kormányok azonnal mozgósítottak és ha Károly szép szerével el nem távozik, a két hadsereg minden további nél­kül bevonult volna Magyarországra? Ugyanez ismétlődött meg 1922. október 22-én, amikor Károly ismét szerencsét próbált. Ezeknek a kísérleteknek köszönhető elsősorban (no meg a “mindent vissza” Eckhardt-féle irredentizmusnak), hogy a kisántánt annak idején létrejött és ettől kezdve mere­ven szembehelyezkedett mindenféle határkiigazítással vagy revízióval... Egy kissé megdöbbentően hat, hogy egy ilyen rövidlátó, minden realizmus híján szűkölködő ember ülhet a magyar katholikus egyház legmagasabb méltóságában. De ha vi- MAGYAR­­ ! ngarian Daily Journal) Az ördög sohse alszik Írta: Józsi Azt mondják, hogy az ördög sose alszik. Mindig nagyon el van foglalva bitangsággal, tü­­zes-hamus pusztítással, véreng­zéssel és újabb gyötrelmek elő­készítésével. Az ördög és fiai Magyarországot, a magyar nép­­köztársaságot és ha lehetséges, az egész világot fel akarják gyújtani. Új háború borzalmá­ba dönteni és a világégés láng­ján keresztül az ördögfattyúkat, a királyfiakat akarják ismét trónra ültetni! Nem hiszed? Ta­lán alszol komám, magyar mun­kástestvérem? Ébredj — mert az ördög sose alszik, sose pi­hen . .. A “Krónika” New Yorkban megjelenő amerikai magyar havilap, Habsburg Ottó ‘trón­örökös’ hivatalos orgánuma. Szerkesztője Tarcz Sándor, életbiztosítási ügynök, aki ál­lítólag a Metropolitan Life Insurance kompániának alkal­m­­a­z­o­ttja. A Metropolitan Life I­n­s­u­r­ance kompánia egyike az öt legnagyobb new yorki biztosító társaságnak, melyeknek évi jövedelme ÖT BILLIÓ DOLLÁR és ezek né­hány év alatt 1000 százalék­kal sokszorosították meg va­gyonukat. Van-e összeköttetés a bil­liós biztosító társaságok és a magyar királypártiak között? Persze, hogy van! Népköztár­sasági Magyarországon nincs üzlet az amerikai biztosító társaságoknak, de ha például Ottó “trónörökös” alatt Ma­gyarország ismét a nyugati országok gyarmatává válna, akkor abból jó üzletet lehetne csinálni. A “Krónika” programja egyszerű: visszaállítani Ma­gyarországon a magyar ki­rályságot, az osztrák-német Ottó király alatt és az osz­trák - német - angol-amerikai nagytőkések, nagybirtokosok és nagypénzesek érdekében. Hogyan? Nagyon egysze­rűen: EGY HARMADIK VI­LÁGHÁBORÚN KERESZ­TÜL.. A novemberi számban ezt írja Tarcz: “Igaz, Truman el­nök kormányzásának eredmé­nyei egy kivétellel nagyon kétségesek. Ez a kivétel a Truman doktrína és a Mar­­shall-terv. . . Truman elnök újramegválasztásának egy j­e­­lentősége van. Az amerikai nép jóváhagyta a Truman doktrínát és a Marshall-ter­vet, a kommunizmus elleni védelmi eszközöket. SzN ^ nekünk valamit b*'1 olvasni ebbe a döntésb' . Nem elég­séges megakadályozni a kom­munizmus további terjeszté­sét. Vissza kell azt tolni ere­deti helyére, vissza a háború­­előtti Oroszország határai mögé... Sokat lehetne írni cáfolatul Truman elnök újraválasztásá­nak jelentőségéről. Tény az, hogy az amerikai nép nem hagyta jóvá a választások előtt, alatt vagy után sem a Truman doktrínát, sem pedig a Marshall-tervet. A kétpárti külföldi politika miatt a sza­vazóknak nem volt alkalmuk e kérdések fölött dönteni. Sőt ellenkezőleg: Truman elnök e tekintetben minden választási kampányalkalmat megraga­dott a békét óhajtók szava­zatainak megszerzésére. Bé­két ígért állandóan, dicsérte Sztálint mint jó barátját és néhány nappal a választások előtt Vinson főbírót próbálta Moszkvába küldeni. Az ame­rikai választók Rooseveltre és a Roosevelt programra akartak szavazni: békére, nemzetközi együttműködésre, társadalmi fejlődésre a Wall Street bankárok, trösz­tök és kartellisták ellen. Ez­ért és csak ezért szavaztak Trumanra. Csak az őrültek házában vannak olyanok, no meg az Ottó királypártiak között, akik új vérözönt, har­madik világháborút olvasnak az amerikai nép döntésébe, amikor mondják: “nem elég­séges megak­adályozni — VISSZA KELL TOLNI!” V­isszatolni? Hogyan? Be­szélni kell a butáknak min­denféléről. “Volt, hol nem volt” tündérmese formájában “nemzeti és emberi szabad­ságról” és “szabadságszere­­tetről,” de mindezekről csak azért és addig, amíg nyíltan lehet kijönni a háború szer­vezéssel. Addig pedig apró adagban kell beadogatni a há­borúra uszító népmérget, így, ahogy a “Krónika” csinálja a fentebb említett számban: “A kínai kommunisták si­kere, a görög polgárháború fellobogásai csak növelik Moszkva vérszemét és egyre­­ inkább igazolódni látszanak­­ azok, akik az erély módszerei-­­­től várják a nemzeti és em-I­r- „ szabadságok helyreállítá­sát a világban.” Erély módszerei. Ez már nyíltabb beszéd. Olvassunk csak tovább: “A Truman doktrína és a Marshall-terv meg­mutatta, hogy Amerika végleg tisztá­ban van azzal, miről van szó. Változatlan a hitünk, hogy csak a végsőkig menő erély mentheti meg azokat az esz­ményeket, amelyek Amerikát és a szabadságszerető embe­rek sok százmillióit éltetik.” Végsőkig menő erély. Az ám, értem már kérem. Értem már. Eszmények, A­m­erika, szabadságszerető, ember — azt csak humbug­nak tették oda, hogy elfelej­tessék velünk, miről van szó. Ha például azt írták volna: profit, nyereség, kizsákmá­nyolás, népcsalás érdekében új háborúra van szükség, ak­kor igazat mondtak volna. De így bizony látjuk az ördög­patát az uriruha alatt. Végsőkig menő erély? Atomháborút akarnak­. Mé­szárlást. Vérözönt, vérvihart, vértengert. Az ördög vért akar inni, szomjas, nagyon szomjas ám. És őrjöngve folytatja így dühöngését a “Króniká”-ban: “Készül az Atlanti Unió, amelyben öt szabad nyugat­­európai demokratikus ország és Canada vesz részt az Egye­sült Államok katonai segítsé­gével. Moszkvának sikerült bebizonyítania, hogy a náci hatalom megdöntése a szabad emberiség szempontjából csak félmunka volt. A világot a másik totalitarizmustól is meg kell szabadítani, parancsural­maktól, mindenféle szabad­ságt­iprás fertőzetétől teljesen mentessé, biztosítottá (Met­ropolitan Life Insurance kompánia?) immunissá kell tenni!” Szóval meg akarják szaba­dítani a világot a szabadság­tól. Függetleníteni a magyar népköztársaságot a függet­lenségtől. Kinépesíteni a nép­séget. Más szóval átvenni Hitlertől nemcsak a Nagy Ha­zugság módszerét, de eszmé­jét is és igy a szabadság or­­ditozása mellett és alatt rab­szolgaságot és fasizmust pró­bálni visszahozni. A negyedik oldalon Mar­schalkó Lajos “A keresztényi királyság” című cikkében oly magyar királyságot követel, mely egybefoglalja a Duna- és Kárpát-medencét, beleért­ve a románokat és szlávokat is. Sőt. Ezt csak kezdetül. Mert Marschalkónak tervei vannak. Bizony, így: “A Duna medencének Ma­gyarország, közelebbről Buda­pest a természetes központja. De nemcsak a Dunamedencé­­nek, hanem Európának is. Ha valaki körzőt vesz elő és annak egyik szárát a térké­pen Budapestbe tűzi, majd pedig egy kört rajzol Európa mappájára, akkor látni fogja, hogy ennek a körnek külső kerületén, tehát Budapesttől egyenlő távolságban fekszik Moszkva, Stockholm, London, Marseilles, Szicília déli csücs­ke és Istanbul.” Azonban a “Krónika” ha­todik oldalán magyaráznak meg mindent a legtisztábban. Ott ugyanis kiderül­, hogy elsősorban egyet kell monda­ni, mielőtt kettőről lehetne be­szélni. Először tán egy kis, privát háború, aztán pedig egy nagyobb. Először kis Ma­gyarország, aztán talán nagy Magyarország, végül pedig Európa-Magyarország va­g­y­­­al­án Magyareurópa ország. Ottó királysága alatt, — per­sze, Réthy György, aki jelenleg Németországban él, ezt írja “Adjon fegyvert Amerika!” című cikkében: “Nincs már messze az az idő, amikor Ottó trónörökös őfel­sége mint szeretett királyunk vissza fogja vinni Magyaror­szágra a jogot. Azt a jogot, melyet a magyar nép már évek óta nélkülözött. “Remény­em, hogy az ame­rikaiak megadják majd a mó­dot arra, hogy a fegyverrel a kezemben szembe fordulhas­sak a zsarnokokkal.” Fegyverrel kezemben —’ mondja ő. Az ördög sohse alszik — mondom én. A munkás embe­rek, különösen az amerikai magyar munkásnépek ébred­jenek már és védjék meg minden erejükkel a békét, a békés munkát, a békés jövőt a magyar és másfajta, ki­rálypárti, imperialista, nagy­úri háboruuszítók és háborús pusztítók ellen. A MAGYAR DEMOKRÁCIA VERI A NÉPÉT A RÁKBETEGSÉGTŐL — Magyarországi riport. — BUDAPEST. — Fejkendős, svájci sapkás asszonyok ül­nek a várószoba padjain. Ferencvárosiak valamennyi­en. Bent a rendelőben ősz­hajú, mosolygós szemű orvos fogad: az első, a Bakács-téri rák-szülőállomás vezetője. A “fiatal” rákot eredményesen gyógyítják . Négy hónapja alakult meg az Országos Rákbizott­ság. Célja: rákszűrőállomások felállítása volt. Munkánk ed­digi eredménye: nyolc állo­mást létesítettünk, egyelőre csak Budapest területén. Fel­adatunk az, hogy minden 35— 40 év fölötti nőt rendszeres vizsgálatnak vessünk alá. Ez a vizsgálat természetesen in­gyenes, a jelentkezés önkén­tes. Munkánk, a “kiszűrés” különösen az emlő és anya­méh rákos megbetegedéseit nézve fontos. Azért, mert ezekben az esetekben egysze­rű, nőgyógyászati vizsgáló módszerekkel a rák máj fej­lődésének korai szakában fel­ismerhető. Ez azért lényeges, mert a “fiatal” rákot sebészi eltávo­lítással és sugárkezeléssel kli­nikáink, kórházaink eredmé­nyesen tudják gyógyítani. A korán felismert és kezelt méhrákosok 80 százaléka, az emlőrákosok 70 százaléka menthető meg az életnek. Ez igen nagy szám, különösen, ha meggondoljuk, hogy a rák leginkább a “munkaerejük teljében levő” nők között pusztít. A rákszűrés hatal­mas munka, az adatok szerint ezer megvizsgált nő közül “csak” 3—4 bizonyul rákos­nak. De megéri a fáradságot, hiszen a rendszeres vizsgálat eredményeként a statisztikák bizonysága szerint évente körülbelül 2000 nő menthető meg. “Nagyon félek a ráktól” Kezdődik a rendelés, az ápolónő behívja az első je­lentkezőt: K. F.-né, 42 éves, gyár­munkás felesége, három gyermeke van. — Írják be az adatokat. Mi a panasza? — Nincs különösebb semmi, — mondja, — csak nagyon fé­lek a ráktól. Az édesanyám abba halt meg, sokszor gon­doltam rá, hátha én is meg­kapom. Mi lesz a férjemmel, meg a gyerekekkel ? Most az­tán, hogy itt ez a rendelés, gondoltam, csak eljövök, itt lakom a szomszéd utcában — így K. F.-né. A vizsgálat eredménye: az asszony egész­séges. Mikor megmondja az orvos, — nagyot lélegzik, szeme fel­csillan, mint a műszerek a fe­hér lámpa fényében. Mielőtt elmegy, kap még egy kis szürke lapot. Ez áll rajta: “Jöjjön el egy év múlva is, és hívja fel nőismerősei fi­gyelmét a szűrővizsgálatok jelentőségére, ezzel talán sok nőtársa életét mentheti meg.” Rákgyanús! Sorra jönnek azután a töb­bi asszonyok. Hatot megvizs­gáltak, egyikük se beteg. De a hetedik már kérdéses. Gya­núsan ráncolja a homlokát vizsgálat közben az örvos. Itt valami van! Még nem bi­zonyos, hogy rák. — Holnap jöjjön el ide a rádium-kór­házba, hogy egészen ponto­san megállapíthassuk, van-e valami baja — mondja a he­tedik asszonynak. Ha van is, hamarosan meggyógyul, hi­szen még egészen fiatal lehet­­ a baj és lehet, hogy “jóindu­­­­latú.” Tizenkét beteget vizsgál­tak meg a “nővédelmi állo­más” orvosai ezen a rendelé­sen. Köztük egy gyanús csak rákra, a többi biztosan egész­séges, megnyugodva dolgoz­­hatik tovább. A b­u­d­a­pesti állomások után nemsokára a vidékre is sor kerül. Ott is egymás után állítja majd fel a Rákbizott­ság a Nővédelmi Állomáso­kat, ahol szakorvosok ingyen vizsgálják meg a falu asszo­nyait, hogy megszabadítsák őket a rákfélelemtől, vagy — azt, aki beteg — a ráktól. szont meggondoljuk, hogy ugyanabban a méltóságban ültek már tizenhat meg hét éves gyerkőcök is, akiknek egyetlen kvalifikációjuk az volt, hogy hercegi ágyban jöttek a világ­ra, hát már ezen sem lepődünk meg... Törökök és görögök marakodnak Ciprusért NICOSIA, Ciprus szigete. A Török diákok és a török sajtó heves agitációt kezdtek, hogy ha az angolok feladnák Ciprus szigetét, ne Görögor­szághoz csatolják, hanem ad­ják vissza Törökországnak. A­­ sziget lakosságának egyötöde­­ ugyanis török. Az angoloknak t­eszük ágában sincs a szigetet feladni. A Magyar Jövő 1949. évi naptára gyarapítja minden olvasó tudását! January 3, 19" ­ Amit minden munkásnak tudnia kell Az amerikai kapitalizmus 1949-ben Az Egyesült Államokban kapitalista rendszerben élünk, azonban azok, akik hasznot húznak a rendszerből, nem na­gyon szeretik ezen elnevezés használatát. Ma már senki sem tekinti bóknak, ha “kapitalista” jelzővel illetik. A ka­pitalizmus sajtóügynökei pontosan tudják, hogy ez para­doxon és éppen ezért erősen ütik a dobot a valódi neve he­lyett “szabad vállalkozás” rendszerének nevezik. A “szabad vállalkozás” kifejezés emlegetésével a korpo­rációk számára akarják megnyerni a nép rokonszenvét. Az a hitet akarják széthinteni, hogy ebben az országban mé­g legutolsó polgár számára is meg van a lehetőség, hogy tö­rekvéssel felküzdheti magát az ipar kapitányai közé. M­ilyenfajta beszéd hizeleg az amerikai nép természetes, füg­getlenségre, sikerre és gazdasági biztonságra irányuló tö­rekvésének. De a nagy korporációk számára ennek éppen­­ ellenkezőjét jelenti. Ezek számára a “szabad vállalkozás’ szabadságot jelent a “kormán­” minden beavatkozásától szabadságot, hogy lerombo­l szakszervezetek nehezt kivívott eredményeit, szabad­já­t, hogy megszabják árakat, hogy csökkentsék a te­zelést és elnyomjanak mi­den versenyt. Ezek számára a ‘ szabad vállalkozás” lényeg egyetlen mondatban sűríthető össze: abszolút szabadság­ jelent számukra, hogy minden eszköz felhasználásával a­­­ magasabb profitot sajtolhassák ki. Egyik nagy amerikai korporáció hirdetéseiben álland úgy ír az amerikai népről, hogy az “140 millió kapitalista" áll. Ez a korporáció nem fél a kapitalista jelző használat de kifordítja annak értelmét és azt akarja elhitetni, a kapitalista mindenki, akinek van egy biztosítási kötve­­vagy néhány dollár megtakarított pénze a bankban. Ebben a cikksorozatban a “kapitalista” jelzőt a­ pontos, tudományos értelmezésében fogjuk használni. A talisták azok, akiknek birtokában vannak az acélüzemek automobilgyárak, a bankok, a bányák, a vasutak és a hal Ezeknek az egyesítését finánctőkének nevezzük, ami közp­­osított pénzügyi hatalmat jelent, melynek birtokában ’ nak a termelés eszközei. Az amerikai nép hatalmas ter­kének csupán elenyészően kis részét alkotják a kapit',’^ Az amerikai kapitalisták száma ' ^ A kapitalisták nemcsak a rendszert akarják elt­,3 hamis elnevezéssel és hamis jelzőkkel, de igyekeznek­­ kötni önmaguk azonosságát is. Azok, akik a népszámláló adatait összegyűjtik, nincsenek felhatalmazva arra, de megkérdezzék az egyes polgároktól, hogy kapitalisták-e végső eredmény az, hogy a népszámlálásban a kapitalist­ belehelyezik azok sorába, akik dolgozni kénytelenek a­z élhetésért. Az utolsó kimutatás az amerikai nép foglalkozására 1940-es népszámlálás alapján történt. Abban az évi millió embernek volt jövedelmező foglalkozása, “munkát keresett.” A kimutatás a következőképpen oszlott meg: (Folytatjuk) 1. Értelmiségi munkások......................... 3,382.000 2. Üzlettulajdonosok, üzletvezetők .... 9,234.001 a. Farmerok (tulajdonosok vagy bérlők) 5,271 b. Nagy és kiskereskedők ....................... 2,09 c. Más vezető állásban lévők................... 1,92 3. Hivatalnokok ........................................ 8,924.000 4. Szakmunkások ................................. 6,105.000 5. Félig képzett szakmunkások ............. 10,918.000 6. Tanulatlan mun­kások ....................... 13,457.000 a. Mezőgazdasági munkások................... 3,708. b. Napszámosok ................................... 5,566. c. Szolgák ............ 4,182 Csangné még mindig próbálkozik WASHINGTON.­­ Tru­man elnök kijelentette, hogy további próbálkozása ellenére Csangnénak eddig nem sike­rült pénzt felhajtania a na­cionalista Kína számára. Az elnök célzott arra is, hogy Csangné egyelőre nem kap segélyt. A visszautasítás nyil­­ván annak tulajdonítható, hogy a kapott két billiót nem sikerült eredményesen fel­használnia. Persze, ha billiók nem is, de milliók még min­dig r­e­n­d­e­lkezésére állnak Csangnak Amerikában. Az indonézek azt mondják, hogy to­vább fognak harc a PÁRIS. — L. N. Palar, Indonéz Köztársaság delek­tusa a NN-ben, kijelenté'' hogy a holland miniszterein Willem Drees, látogatása I­donéziában csak azt a hat látszatot akarja kelteni, ha egy-két nap múlva vége harcoknak és nincs szüke a Biztonsági Tanács beav­­hozására, pedig az indoné addig fognak harcolni, as Hollandia ereje végkép fogy. Published D^iN- except Sunday and certain Holid by the HUNGARIAN DAILY Jr ASSOCIATION, II, Telephone: ALgonquin 130 EAST l«TH STREET, SEW YORK 3, X. Y. Editor: ZOLTÄ.. DEÁK. szerkesztő Manager: ALEX IlOSNER, ügyvezető. Subscription Rates: USA, Canada $9.00 one year, N. Y. C„ S ica. Mexico. Cuba $10.00 one year, $5.50 half year, $3.00 tine Europe, Australia, Africa, Palestine, etc. $10.00 one y $6-00 half year, $3.50 three months. Entered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Pest Office - under the Act of March 1879. (7iMAGYAR

Next