Magyar Jövő, 1949. március (48. évfolyam, 48-74. szám)

1949-03-01 / 48. szám

2__ KÉM EGY, HANEM KÉT PÁPA VAN Tegnap alkalmam volt beszélni egy magasrangú katoli­kus funkcionáriussal és felhasználtam az alkalmat, hogy fel­tegyek neki egy kérdést, amely nemcsak engemet, hanem — egészen biztos vagyok benne — a Magyar Jövő sok olva­sóját is foglalkoztatta. Ez volt a kérdésem: “Az olaszországi választások idején olvastam, hogy a pápa kihallgatáson fogadta a katolikus tanítók küldöttsé­gét és a lelkükre kötötte, hogy ezentúl vegyenek aktív részt a munkás­ uniók életében és próbáljanak meg ott vezető­szerephez jutni. Pár nap múlva szintén beszélt a pápa. Üze­netet küldött az asszonyoknak és felszólította őket, hogy a közelgő választások alkalmával ne maradjanak odahaza, ha­nem menjenek szavazni és aktívabban foglalkozzanak a polit­­ikával. Hogy van az,? — kérdeztem — hogy a pápa, akitől mindenki elvárná, hogy a híveinek csak vallásos tanácsokat adjon — politikára ösztönzi őket és ő maga is élénken bele­veti magát a politikába. Nincsen olyan politikai vagy diplo­máciai probléma, amelybe bele ne szólna. Hogy csak a leg­feltűnőbb példákat említsem: A pápa elítélte az oroszokat, mert kommunista alapon rendezték be az országukat és megdicsérte Francot, mert bevezette Spanyolországba a fa­sizmust. Mielőtt a németek még aláírhatták volna a fegy­verszüneti szerződést, a pápa rádiószózatában enyhe béke­feltételeket kért a németek számára. A pápa tehát politizál. Szent Péter helytartója felcseréli a templomi szószéket a politikus dobogójával. E hosszú kérdésre informátorom igazi jezsuita mosoly kíséretében adta meg a választ. Ezt mondta­: “A pápa őszentsége a Katolikus Egyház feje nem poli­tizál. Soha nem ad politikai tanácsokat. Soha nem avatko­zik a politikába és szigorúan megmarad azon elv mellett, hogy az Egyház ne politizáljon. De ön úgy látszik nincs tisz­tában azzal, hogy a pápa őszentsége nemcsak a katholikus egyház feje, hanem a Vatikán állam uralkodója is. A Va­tikán állam éppen olyan független mint — mondjuk — Franciaország és éppen olyan szuverén, mint az Egyesült Államok. És ha Trumannak, mint USA államfőnek szabad beleszólni a világpolitikába — na kérem. .. éppen ilyen joga van mindezekhez az önálló és szuverén Vatikán Állam fejé­nek is. E beszélgetés után hazamentem és elővettem a “World Almanac”-ot és be kellett látnom, hogy az informátoromnak­­ igaza volt. A pápa nemcsak egyházfő, hanem van egy másik funkciója is — ő a szuverén uralkodója az önálló Vatikán államnak. A Vatikán álla­finak saját postája, pénze, nem­zeti lobogója — sőt még börtöne is van. Van külügyminisz­tériuma és normális diplomáciai szervezete. A Vatikán állam elküldi követeit (akiket nunciusoknak nevez), minden állam­ba, amelyek csereképpen elküldik követeiket a Vatikán ál­lamba. Egy liliputi állam, csak alig 16 négyzetmérföld a te­rülete és a lakosainak száma csak alig több, mint ezer lélek, de ott szerepel a független államok névsorában. Beláttam, hogy informátoromna­k igaza van. Ha a nagy amerikai állam fejének joga­ van beleszólni a világpoli­tikába, ugyanezt nem lehet megtiltani a Vatikán állam ural­kodójának, mert ez az állam kisebb és mert a lakosainak a száma kevesebb. Tudomásul kellett vennem, hogy a pápa — mint egyházfő — nem foglalkozik politikával, de ugyan­akkor a pápának, mint államfőnek joga van ahhoz, hogy politikai véleményét szabadon szétrádiózza a­ világban. De azt hiszem egy kis baj van azzal, hogy a pápa egy­­időben két funkciót tölt be. Sehol sem olvastam, hogy senki sem vonja kétségbe, hogy a Vatikán államnak szuverén jo­ga olyan politikát követni, amilyet akar. De ha feláll valaki és ezt a politikai vonalat kritizálni meri, akkor felhördülnek a hátulról mozgatott pojácák és tele szájjal ordítják: “Meg­támadták a vallásomat...” Ez egy lehetetlen helyzet. A pápa, mint vatikáni állam­fő a hóna alá nyúl Franconak, de ha támadás éri, akkor nem a Vatikán államfő válaszol, hanem a katolikus egyházfő utasítja vissza a kritikát. Hogyan lehetne ezen a visszás helyzeten segíteni? Né­zetem szerint az egyetlen segítség: a felvilágosító munka. Meg kell érteni a haladó szellemű katolikusokkal a követke­zőket: 1. Nem egy , hanem két pápa van. És a két pápa kö­zül csak az egyik, az egyházfő a csalhatatlan pápa, míg a másik pápa, a Vatikán állam feje éppen olyan privát sze­mély, mint mondjuk az Egyesült Államok elnöke, akit sza­bad kritizálni politikai gesztusokért. 2. Ha ezentúl halljuk a rádión vagy a lapokban olvas­suk a pápa szózatát, akkor igyekezzünk mindig megállapíta­ni, hogy melyik pápa beszél? A csalhatatlan egyházfő, vagy pedig az emberileg nagyon is nem­ csalhatatlan szuverén államfő, Kovács Sándor. AZ AMERIKAI QUAKER-EK HETILAPJA ELÍTÉLI A MINDSZENTY ÜGYBEN FOLYÓ USZÍTÁST Hírek az épülő új Magyarországról “A JÖVŐBEN MÉG NAGYOBB ELSZÁNTSÁGGAL VÉDJÜK FÜGGETLENSÉGÜNKET” Országszerte tiltakozik a dolgozó magyar nép az imperialisták rágalomhadjárata ellen BUDAPEST.­­ Az ország dolgozó népe gyűléseken til­takozik az imperialisták és uszító sajtójuk aljas rágal­mai, szemenszedett hazugsá­gai ellen, amelyeket a Mind­­szenty-per alkalmából kür­töttek világgá. Székesfehérvárott, a dolgo­zók tízezres tömege előtt a Magyar Dolgozók Pártja ré­széről Olt Károly népjóléti miniszter mondott beszédet. — Van-e joguk­­— mondja Olt — azoknak beleszólni egy szabad nép életébe, akiknek házatáján nem a jólét, nem az emberi szabadság és em­beri egyenlőség uralkodik? A Magyar Függetlenségi Népfrontban a magyar nép dolgozó milliói a felemelke­dés útját járják. Ezért pedig a magyar népet nem rágalom és uszítás illeti, hanem elis­merés és tisztelet. Ott nagy lelkesedéssel fo­gadott beszéde után Dulin igazságügyi államtitkár ki­fejtette, hogy Mindszentyt nem főpapi minőségében, hanem politikai bűnösként vonta felelősségre a magyar nép bírósága. Végül a nagygyűlés hatá­rozati javaslatot fogadott el, amelyben a székesfehérvári dolgozók egyhangú lelkese­déssel tiltakoztak a nyugati imperialisták otromba rágal­mai ellen és üdvözölték a magyar köztársaság kormá­nyát, mely megvédte hazánk függetlenségét s nem tűrte az imperialisták beavatkozá­sát hazánk belügyeibe. Szolnokon a megye mun­kás- és paraszt fiataljai csat­lakoztak a főváros dolgozói­nak és a Magyar Értelmiség Bizottságának határozatához. Ózdon Nógrádi Sándor al­tábornagy beszélt, aki töb­bi között a következőket mon­­­dotta: A Mindszenty-ítélettel a­ népbíróság a magyar nép akaratának tett eleget. N­é­­pünk fellélegzett, amikor­­ megtudta, hogy örök időre ártalmatlanná tettük ezt a hazaárulót. Mi nyíltan ki­mondjuk: nálunk csak egy dolog szent, a magyar dol­gozó nép akarata, semmi­­ más. Kecskeméten, Miskolcon,­ H­ó­d­m­ezővásárhelyen egy­­­­aránt lelkes gyűléseken tilta­kozott az ország dolgozó né­­­pe az imperialisták beavat­kozása ellen. Tiltakozó és üdvözlő táviratok érkeztek a Ganz-vagon, a MÁVAG, az ózdi szénbányák munkásai-­ tól, Jászfényszaru, Kunszent-­­márton, Tószeg dolgozó pa­­­rasztjaitól, valamint Ala-­ tyán község Népi Bizottsá-I gától. Szombaton délután­­ nagygyűlést tartott a Ma­gyar Jogászszövetség, a ma­gyarországi jogászok, bírák, ügyvédek szervezete is, ame­lyen dr­. Szladits Károly egyetemi tanárral az élén, a magyar jogásztársadalom leg­kiválóbb szakemerei tiltakoz­tak. Pécsett Kállai Gyula mi­niszter a hallgatóság­­ mély felháborodása közepette mu­tatott rá: a külföldi imperia­listák arra akarják felhasz­nálni a Mindszenty-perben hozott ítéletet, hogy rágal­­­­mazzák, gyalázzák demokra­­­­tikus fejlődésünket. Méltó választ adott hon­védségünk is az imperialista rágalmazóknak. A honvédel­mi minisztérium dolgozóinak szombaton megtartott gyűlé­sén Jánosi Ferenc ezredes írta: IFJ. BORSÓDY BEVILAQUA BÉLA, tanár. Meggyőződéses pacifisták­nak, a “Béke Barátaidnak ismerik a philadelphiai gya­­kereket, akik szerint a vallá­sos hit gyakorlata nem fér össze a professzionista papok ceremóniájával és ezért a qyakereknek nincs is hivatá­sos papsága és az így megta­karított összegeket inkább humánus és szociális segély­munkák fenntartására hasz­nálják fel. 1945-től 1948 végéig ered­ményes szociális és orvosi s­e­g­é­lymunkát végeztek a quakerek Magyarországon is, és ott jól megismerkedtek a magyar élet problémáival, amit a “Friends Intelligencer” , nevű quaker hetilap 1949 feb­ruár 5-iki számában megje­lent cikk is bizonyít, mert­­ eléggé tárgyilagosan és jó- s­zanul analizálja a Mindszenty­­■ Pehm ügyet. Ez is mutatja, hogy van néhány tisztessége­sebb amerikai vallási lap, amely nem hajlandó lenyelni a reakciós hisztéria hazugsá­gait a magyar népbíróság íté­lete és a magyar népköztár­saság önvédelmi akciója ellen. Itt idézünk a “Friends In­telligencer” philadelphiai val­lási hetilapból: “Mindszenty letartóztatása azért lett nemzetközi érdeklő­dés tárgyává, mert Spellman­­ kardinális, nyilván belekeve­redett magyar bíboros barát­ja ellen emelt vádakba.... A mostani orosz-ellenes hisz­tériának nem szabad annyira elvakítani minket, hogy ne lássuk az alapvető tényeket. Mindszenty mindig erősen el­lenezte a magyar földosztást. Az ő egyházának több, mint egy millió hold földje volt . . . jobbágyok száze­zreivel együtt, így nem nehéz meg­érteni, hogy miért olyan he­ves támogatója a királyság­nak az a bíboros. Ő és Spell­man megbeszélték a Habs­burg dinasztia uralmának visszaállítását és Spellman lépéseket tett Washington­ban, hogy itt maradjon a ma­gyar kor­ona Amerikában, ahol a trónkövetelő Ottó él. Ez a két kardinális alapot ad arra a régi vádra, hogy egy­házuk itt a földön akar ki­rályság lenni. Az ilyen zárt ajtók mögötti politikai játék visszaélés azzal a hatalom­lommal, amely a katolikus egyház állításai szerint Szent Pétertől származna. Az em­berek millióinak testi és szel­lemi szenvedései miatt egé­szen másféle erőfeszítésekre van szükség, mint amit kifej­tenek (a katolikus egyház amerikai vezetői) a Mindszen­­ty-üggyel kapcsolatban, mert politikai botrányba és pénz­ügyi üzelmekbe keveredtek. Mi (a quakerek vallási gyüle­kezete) csak azt remélhet­jük, hogy a katolikus egyház vezetői belátják azt, hogy egyetlen hivatásuk a lelki (vallási) ápolás legyen és ne avatkozzanak a politikába.” Ezek azért is figyelemre­méltó megjegyzések és taná­csok a philadelphiai quakerek (“a béke barátai”) részéről, mert politikailag legtöbbje elég konzervatív meggyőző­désű republikánus, és így cseppet se lehet a quakerek vallási hetilapját “felforgató radikalizmussal” megvádolni. A katolikus egyház vezetői­nek szempontjából persze az is radikális álláspontot jelent, hogy a quakerek az eredeti kereszténység szociális de­mokráciájához próbál­nak visszatérni, amikor gazdasá­gi és társadalmi egyenlőséget hirdetnek és így nem hajlan­dók alávetni magukat semmi­féle egyházi vagy világi hi­­erarchiának, pro­fesszionista lelki vezéreknek, bíborosok­nak, püspököknek, papoknak, se militaristáknak. Mint az inkvizíciós, szadis­ta szellem elrettentő példáját érdemes itt megemlíteni a jezsuita papok egyik vezéré­nek, Father Edmund Walsh, S. J.-nek Providence, R. I.-ban tartott február 16-iki beszé­dét, amelyben a szadizmus olyan visszataszító példáját mutatta, hogy nyíltan azt az óhaját hangoztatta: “jobb lett volna, ha Mindszentyt rögtön felakasztották volna, vagy ha mészáros késsel lefe­jezték volna.” Holt itt a ke­resztényi szelídség­ és jám­borság? Ez a középkori spa­nyol inkvizíció szadista hang­jának huszadik századbeli visszhangja! Nem csoda, hogy a józa­nabb és tisztességesebb vallá­sos hívők már undorral for­dulnak el azoktól a fasiszta­­szellemű egyházi vezetőktől, akik egyházi állásukat hiszté­rikus háborús uszításra hasz­nálják fel és igy teljesen ki­forgatják az eredeti munkás és halász származású aposto­lok és a szegény megfeszített Mester népbarát és munkás­­barát tanításait, így érthető, hogy a gondolkozó emberek tömegei miért fordulnak új érdeklődéssel a népi demokrá­cia és a szocializmus szószólói felé, akik a békéért és a dol­gozó nép érdekeiért szállnak ■síkra. politikai főcsoportfőnök he­lyettes mondott beszédet. A gyűlés határozati javaslatban kimondja, hogy a jövőben még nagyobb elszántsággal és odaadással védjük füg­getlenségünket és építjük őrét, a magyar népi hadse­reget. A H. M. dolgozói tiltakozó gyűléseken ünnep­elték a Szovjetuniót, a béke legfőbb t őrét, Sztálin generalissziz­­must és Rákosit, a magyar dolgozó nép nagy vezérét. Vasárnap Győrben, Tata­­­bányán, Szegeden, Sopron- I ban és Nyíregyházán tarta-­­ nak nagygyűlést a dolgozók,­­ hogy biztosítsák ragaszkodá- s­sukról a magyar kormányt és kifejezzék tiltakozásukat az ország belügyeibe történő be­­s avatkozás ellen. Két nyugateurópai országot gyanúsít az “Economist” aranypénzek hamisításával LONDON.­­ Az angol pénzügyi hetilap, a “The Eco­nomist”, burkolt szavakkal megírta, hogy két nyugat­európai ország pénzügyi ha­tóságainak hallgatólagos tá­mogatásával amerikai és an­gol aranypénzeket hamisíta­nak. Ezeket a hamis aranyakat aztán kétszeres áron értéke­­sítik a szabad aranypiacon. Londoni aranyrúdnagyke­­reskedőknek már régóta tu­domásuk van ezekről az üzel­­mekről és célzást tettek arra, hogy az egyik állam Belgium. Pontos adatokat nem lehetett ezidáig szerezni arra nézve, csakugyan melyik két ország­ról van szó. Az aranypénzek teljesen pontos másai az amerikai “Eagles” és az angol “sove­reign” nevű pénzdaraboknak, amelyeket már régen kivon­tak a forgalomból. Az ameri­kai pénz húszdolláros, volt, az angol pedig megfelelt a font sterlingnek, tehát négy­dollárnak. Súlyuk, aranyfinomságuk pontosan olyan, mint az ere­deti aranypénzeknek. Haj­szálpontos öntvény segítségé­vel készülnek. Az üzlet ott van, hogy dupla árat kapnak értük. AUSZTRIA ELUTASÍTJA TITÓ JAVASLATÁT LONDON. — Az osztrák kormány elutasította azt a kompromisszumos javaslatot, amelyet Jugoszlávia tett te­rületi igényeivel kapcsolat­ban. Ausztria ragaszkodik 1938 előtti határaihoz. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) A csehszlovák nép győzelmének évfordulója A múlt héten volt egy esz­tendeje, hogy Csehszlovákia dolgozói győzelmet arattak az imperialisták és csehszlová­kiai ügynökeik provokációs puccskísérlete felett. A Marshall-politika intézői a második világháború után hosszú ideig nem adták fel a reményt, hogy sikerül majd a csehszlovák belső reakció se­gítségével Csehszlovákia po­litikai fejlődését visszafordí­tani s Csehszlovákia népét le­­téríteni a Szovjetunióval és a béketáborral való együttmű­ködés útjáról. A talaj kez­deti “előkészítése” után a­ re­akció ügynökei mindenekelőtt a csehszlovák jobboldali szo­ciáldemokraták felé fordul­tak. A nyugati imperialisták a jobboldali szociáldemokraták­kal kötött szövetség révén ki akarták rekeszteni a hata­lomból, az államügyek intézé­séből az ország legnagyobb pártját, a Csehszlovák Kom­munista Pártot, akár csak Francia- és Olaszországban tették azt. 1948 februárjában került sor a nagy erőpróbára. A nemzeti szocialista párt, a ka­tolikus néppárt és a szlovák demokrata párt miniszterei február 17-én lemondtak. Az volt az elképzelésük, hogy a mesterségesen előidézett bel­politikai válságból csak egy kiút lehetséges: hivatalnok­kormány alakítása. A Csehszlovák Kommunis­ta Párt e sorsdöntő percekben erejének forrásához, a dolgo­zó néphez fordult. A párt köz­ponti bizottsága kiált­ványt intézett a munkásság­hoz, a parasztsághoz, a dol­gozó értelmiséghez, a népi demokrácia minden igaz hí­véhez, harcra hívta a dolgo­zókat. A prágai üzemek munkás­ságának képviselői még az­nap közölték: a dolgozók a puccs reakciós kezdeménye­zőinek könyörtelen szétzúzá­sával válaszolnának bármi­lyen demokrácia-ellenes ál­lamcsíny megkísérlésére. A prágra óvárosi téren február 21-én rendezett népgyűlésen 200.000 ember követelte a re­­akció teljes összezuzását. Csehszlovákia dolgozó népe eltökélten kezébe vette orszá­ga sorsának intézését. A csehszlovák kormány a belső reakció befolyásának kiküszöbölése után a szlová­kiai magyarok egyenjogúsítá­sával megteremtette a Cseh­szlovákia és Magyarország közötti szoros és baráti együttműködés legfőbb felté­telét is. Amit minden munkásnak tudni kell —­­ Az amerikai kapitalizmus 1949-ben Kapitalizmus “munkanélküliség nélkül” A második világháború vége felé a liberális közgazdá­szok igen sok tanulmányt írtak arról a problémáról, hogy miként lehetne minden ember számára biztosítani a munka­­alkalmat. Majdnem valamennyien hasonló következtetésre jutottak és éppen ezért érdemes megvizsgálni a háború utáni közgazdaság analízisét, amit a háború befejezése előtt végeztek el és összehasonlítani azt a háború utáni közgazdaság valódi képével. Azok, akik a háború utáni közgazdaságról tanulmányt írtak, úgy számítottak, hogy a munkaképes egyének teljes alkalmazásához 200 millió dolláros évi nemzeti bevétel szükséges (beleértve az ipart, megtakarított összegeket, adókat stb.) A teljes munkához 60 millió ember alkalma­zására számítottak, belekalkulálva 1.5 millió munkanélkülit, akik a feltevés szerint munkacserélés folyamatában voltak és 2.5 millió embert, akik a hadseregben szolgáltak. Ezekben az analízisekben a fogyasztóerő volt a nagy kérdés. Vajjon képes lesz-e az ország 200 billió dollárt el­­költeni, hogy megvásárolhasson kétszáz billió értékű árut és szolgálatot (a dollár 2945-ös értékének alapján) ? Ez volt a kérdés. Hogy válaszolhassanak, a kérdésre, a New Deal közgaz­dászai három csoportra osztották fel a közgazdaságot. Az első csoportra sorozták az individuális fogyasztókat, a má­sodikba az ipari szervezeteket, a harmadikba a kormányt. Ez a három csoport együtt véve a teljes kiadást jelent. Miután ez megtörtént, kiszámították, hogy a 200 billió dollárból mekkora összegnek kell esni mindegyik csoportra. Minthogy az egyéni fogyasztók költekezése a bevétel adott magasságától függött, a kormány és a nagyipar ki­adásait tekintették stratégiai tényezőknek. Az 1944-es adó­­építményt figyelembe véve a közgazdászok úgy számítottak hogy az individuális fogyasztók legfeljebb 120—125 billió dollárt tudnak költeni, tehát a különbözetet a nagyiparnak és a kormánynak kell előteremteni. (Folytatjuk) VIDÉKI HÍREK SZOLNOK­ vármegye területén egyre nagyobb tömegek bevonásá­val alakulnak meg a táblás­­művelést folytató csoportok. Jelenleg Szajol községben, Jászberényben, J­á­szladány­­ban, Gibaházán, Kunszent­­mártonban folyik táblásmű­­velés és ugyancsak önkéntes elhatározással táblás műve­lést folytatnak Mezőtúron és Kuncsorbán. Kecskemét határában 370 holdon indul meg a szerződé­ses termelés, nemesített nap­­r­a­f­orgó, baltacin, ricinus, olajlen, majorána, borsó, bab, spárga somkoró termesztésé­re. A paradicsomtermelésre eddig 1100 holdat köttettek le a gzdák. HATVAN A hatvani EPOSZ ifjuága elhatározta, hogy Horváth Mihály püspöknek és törté­netírónak, a város volt plébá­nosának emlékezetét a plébá­nia épületén márványtáblával örökíti meg. Horváth Mihály egyik szellemi vezére volt a 48-as szabad­ságharcnak. 1849-ben a független magyar kor­mány kultuszminisztere lett. A szabadságharc leveré­se után az osztrák hadbíróság 1851-ben távollétében halálra ítélte. TATABÁNYA városvezetősége tárgyalá­sokat folytatott az Országos Vízgazdálkodási Hivatallal a tatabányai vízvezeték korsze­rűsítése ügyében. A tárgyalá­sok eredményesen befejeződ­tek és a jövőben a tatai Fé­nyes-forrásból vezetik majd 11 kilométeres vízvezetékkel az ivóvizet Tatabányára. SÁRISÁP község kép­viselőtestülete tisztújító­ gyűlést tartott és ennek során Gregor Gáborné parasztasszonyt esküdtté vá­lasztották. Komárom-Eszter­­gom megyében­­ először tör­tént, hogy nőt választottak erre a tisztségre. MHMftÜ Published Daily, except Sunday and certain Holidays by the HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. Telephone: ALgonquin 4-0397 130 EAST 16TH STREET, JiEW YORK 3, N. Y. Editor: ZOLTÁN DEÁK, szerkesztő Manager: ALEX ROSNER, ügyvezető. Subscription Rates: USA, Canada $9.00 one year, N. Y. C.. So. Amer­ica. Mexico. Cuba $10.0u one year, $5.50 half year, $3.0o tnree months. Europe, Australia, Africa,, Palestine, etc. ?1Q.00 one year $6-00 half year, $3.60 three moinua. Entered as Second Class Matter Sent. 12. 1|47 at the Post Office of New York. N. Y„ under the Act of March 187Ö. March 1, 1949 FOKOZÓDIK A “MAGYAR CSODA” Mint augusztus elején meg­írtuk, megindult az öthóna­pos terv végrehajtása, amely tulajdonképpen egy hét hó­napra kitűzött terv munkáját volt hivatva feldolgozni. Ma már világszerte ismeret­es, hogy az óhazát újjáépítő há­roméves tervet a dolgozók két és fél év alatt kívánták tel­­­jesíteni és a mostani öthóna­­­pos terv végrehajtása ezt a célkitűzést biztosít­ja. Az élmunkások, az egy­mással versenyben álló mun­­kabrigárok, a munkásnyitók és mögöttük a dolgozók had­serege újra győzött: az ön­maguknak országot építő munkások akaratának újabb “magyar csoda” az eredmé­nye. Az ország újjáépítését az egyre emelkedő beruházások teszik lehetővé, minél na­gyobb a beruházás, annál gyorsabb a fejlődés és minél több a termelés, annál na­gyobb összeg áll beruházási rendelkezésre. Az egészséges gazdasági élet körforgása ez. A most lezárult öt hónap alatt 1530 millió forintot ru­háztunk be, holott — lénye­gesen kevesebb — 1428 mil­lió forint volt előirányozva, tehát hat százalékkal túltel­jesítettük a beruházási ter­vet. Egész Európában nincs rá példa, hogy a gyáripar így túlhaladta volna az 1938. évi termelést, mint Magyaror­szágon. Az­ utolsó békeév ok­tóber havával szemben a gyáripari termelés a múlt év októberében már 28 száza­lékkal több volt. A bányászat 2,6, a villa­­mosenergia termelés 7, a kohászat pedig 3 százalékkal túlteljesítette az előirányza­tot. A termelékenység értéke állandóan növekvőben van. Egy munkaóra termelési értéke 1948 augusztus havá­ban 24,8 forint volt, decem­berben ez már 26,2 forintra emelkedett, mert a munká­sok még többet igyekeztek termelni. Az ipar mellett a mező­­gazdasági eredmények is ki­tűnőek. Az őszi gabonavetés az e­l­ő­i­r­ányzott 3,600,000 hold helyett 3,682,000 hold volt, így halad az ország a há­roméves terv két és fél év alatti megvalósítás felé.

Next